tomlaker szavait tolmácsolom:
Eső esetén is van fedett hely a borozáshoz, aki tud hozzon magával poharat, dugóhúzót is. Szombat esti kóstolásra minimum egy palack jobbfajta(!) fehérbort(lehet akár EU-n kívüli is), vasárnapra is min. egy palack bort(itt már nincs színbeli megkötés :).
Konyári, Loliense, 2000:
Az egyik kedvenc borom. Hódító, buja illatok kávéval, meggyel, csokoládéval, csodálatos barikk, remek, érett tanninok, vastag, husos struktúra, kellemes extraktédesség, hosszú utóíz, nagyon jó inni, 7p.
Egy kicsivel több rafinéria és szofisztikáltabb struktúra hiányzik egy igaz nagy borhoz.
Gere Attilától megkérdeztük, hogy is van ez a Kopár. Már mi is számologatttunk, hogy mennyi az annyi:
azt mondta: én soha nem mondtam, hogy a Kopár cuvée a Kopár dűlőből származik, márkanévként használom. A bor alapanyaga részben, az új telepítések beindulásával egyre nagyobb hányadban a Kopárból fog származni.
Itt-ott még láttam normális áron ( 10 ezer alatt), de elfogyott a tétel. Nem jellemző, hogy olcsóbb lenne később sem. Mammut (I.) bevásárlóközpontban az ilyen kifutott tételek nagyon szépen tudnak ám drágulni a polcon! Kopár 1999 26 ezer, Szepsy Aszúesszencia 1993 600! ezer. Viccesek a fiúk.
Igen erre gondoltam.
Én úgy tudtam, hogy egy áron van, mentségemre szóljon, hogy egyszer az üzletetekben is beszélgettem erről egy hölggyel, aki azt mondta, hogy tudatos, hogy ugyanannyiba kerül!!!
Kb mennyi az árkülönbség??
Ne érts félre, evvel nem azt akartam mondani, hogy a 2001-es nem jó bor, hanem, nyílván nem hasonlítható a 2000-shez.
A 2002-ről mit lehet tudni, mikor lesz piacon?
Én csodákat hallottam róla....
Mindenképpen üdvözlendő, hogy változtatnak a címkén. Ezzel együtt adott a kérdés: jó-e az, hogy a Kékfrankosból van egy "válogatás" és van egy "sima" változat. Mit gondolsz, hosszú távon nem lenne-e jobb megoldás, ha mongyuk a "sima" Kékfrankost házasítanák egy másik fajtával (hogy jó-e párhuzam, nem tudom, de hirtelen Tiffánék Jammerthal küvéje jut eszembe). A jelenlegi "válogatás" pedig lenne "a" Kékfrankos.
Kedves shiraz,
ne haragudj, hogy megkédezem, de a magyarborok.hu most le van írva, mivel hogy nem igazán frissül (jó, leszámítva a hírlevelet és az árakat)?
Vagy ez csak kapacitásbeli probléma?
A cimke hasonlóság probléma jogos a Takler kékfrankosok esetében. Zárójelben megjegyezve nekem is próbáltak étteremben eladni sima Takler kf-t Válogatás helyett. Megoldásképp a Válogatás cimkéje megváltozik a 2002-es évjárattól.
üdv
Ha a Takler Kékfrankos Válogatás 2001-es évjáratára gondoltál, az olcsóbb mint a 2000-es volt. A 2002-es ami még nincs piacon ugyanannyi lesz mint a 2000-es volt.
üdv
német fehérbort a Henkell und Söhnlein Hungária forgalmaz pl. hogy szép-e, azt döntsd el.
a Monarchia májustól hoz be Mosel-ből egy pincészet borait, aki járt februárban borklubesten az már kóstolhatta is.
Villányban legalább 2 jelentős Molnár van (igen, Egerben meg Tóth :) :
Molnár "bor+történelem" Tamás és Molnár "nemsztároltdearanyéremes" Lajos. Melyiknél voltatok?
Péntek délután megérkeztünk Villányba és igyekeztünk szombat reggelig tartó rövid mandátumunkat a lehető legjobban kihasználni. Mivel az összes pincét végigjárni lehetlenség lett volna ezért az ismeretlenebb termelőkre koncentráltunk és remek tapasztalatokat szereztünk (meg másnapra némi főfájást).
Kedvencek:
Maul Pince: Cuvee Szeraf 2000
Szende Pince: CS barr. és Szende Cuvee 2002
Molnár pince: Cab. Franc Barr. 1996
Kovács Pince: Cab Sav. barr. 2002
Természetesen be is vásároltunk ezekből a borokból és fontos megjegyezni, hogy a fenti tételek ára (kivéve a Molnár 96-os Cab. Franc-ját) nem érte el a 3.000 forintot, holott szerintem ezek csúcsborok és ha Gere, Bock, polgár cimkével árulnák biztos nem kaphatná meg az emberfia 6.000 forint alatt.
Ennyit számít, hogy ők ennyivel előbb kezdték az ipart illetve ennyit számít a marketing.
(persze emiatt bánkódjanak a kis pincék, a mezei borkedvelő meg örüljön és járjon gyakran Villányba:-)
Ja, mégegy apróság. Szombat reggel már hazafelé tartva felfedeztünk a pincesoron egy névtábla nélküli ám nyitott pincét, természetesen satufék majd már iszkoltunk is le a lépcsőn. Kiderült, hogy az öreg az új bortörvény miatt már nem foglalkozik jó ideje borforgalmazással, kimérve se adott nekünk el egy fél litert sem, a borait neves (nem konkretizált) borászoknak adja el.
Ettől függetlenül végigkostoltatta velünk a borait és egy fillért nem fogadott el és azt kell mondjam nála ittam életem legfinomabb kékfrankosát.
Kis időbeli különbséggel kóstoltuk Pók Tamás 2000-es Síkhegyi, illetve Nagy-Egedi Kékfrankosát... Ezek kis palackszámú, és azt hiszem, csak klub-körben forgalmazott kísérleti dűlőválogatások (a harmadik ebből a szériából a Nagygalagonyási)
A Síkhegyi Kékfrankosról állítólag úgy tartja a borász, hogy néhány hónapja még ő vitte a prímet, de most már mintha elvesztette volna a lendületét. És valóban, van ebben valami. Bár nagyon tartalmas, jó bor, a savak már laposodnak.
Jobb formát mutatott a Nagy-Egedi. Ugyan kicsit túl volt hűtve, úgyhogy csak idővel, a bor melegedése után kezdett feltárulni a meglehetősen intenzív, érett, a gyümölcsök mellett szerintem még valami dohányt és keserűcsokoládét is idéző illat. Ez azonban fenomenális volt.
Egy kékfrankostól elismerésre méltó testesség igen jó harmóniában volt a tanninnal/savakkal és az alkohollal.
Nekem mindeképpen nagy élmény volt. Szerencsére még van két palackkal.... Télen majd újra kóstolom...
Erre lehet még jó példa a BOCK pince ahol a legszebb tételek külön vannak letöltve és soha nem kerülnek kereskedelmi forgalomba csak a pincében kaphatóak. Csodák vannak ám ott is, csak igazán szerintem a forgalmi tételek alapján ítélik meg a pincét.
Sőt a Cabernet Sauvignon Barrique sem jön ki csak a jó években. De hozza is a standard minőséget (persze a stndardról lehet vitatkozni, én szeretem).
Amúgy a Tiffán-éknál a Grand Selection, A Thummerernél a Vili Papa, stb., vannak jó példák az önkorlátozásra. Szerintem lenne még mit javítani.
Szepsy mesternél működik a dolog, ha kevésbé jó (netán rossz) az évjárat, akkor is megveri a mezőnyt, de Ő nem elégedett annyira.
Én mostanában kostoltam a Duenniumot és a 2001-es Carissimae-t is.Azt kell mondanom, hogy mások a tapsztalataim.A 99-es Duennium szerintem kezd kerekedni és emberszabásúvá válni, kifulladásról szó sincs. Az illata kellő levegőztetés után gazdag volt, ízben tanninhangsúlyos, de már nem adstrigens. Szerintem most szebb állapotban van, gyümölcsösebb, mint a 99-es CS. Selection.
A 2001-es Carissimae illatában én nem nagyon találtam lekvárosságot, inkább egy kis karamelt, csokoládét, konyakos meggyet-barikk fűszereket.Az ízben fiatal, de szép volt.Mindezek ellenére nyíilván nem éri el a korábbi évjáratok szépségét, de 2001-hez képest nem rossz teljesítmény.
kifli!
Te ezek szerint az ízében érezted túl fásnak????
Az árképzésben egyetértek veletek!De ez elmondható minden pincéről sajnos...
Taklerék Kékfrankos Selectionje is ugyanannyi, mint a 2000-es...
A Gere Kf esetében a Prestige tétel "kiemelése" sem biztos, hogy jó ötlet. Hasonló cipőben járnak a szexárdi Taklerék is, hiszen a "Barrel Selection" Kf bőven veri a "sima" Kf-t. A hírverésnek köszönhetően a vevők többsége keresi a magasabb minőségű Kf-t, a "sima" Kf-t szerintem csak az veszi meg, aki még egyáltalán nem hallott róla. A címke nagyon hasonló, több ismerősöm járt úgy, hogy megvette a "sima" Kf-t, abban a hiszemben, hogy a "jobbikat" kapja.
Tiffánék kapcsán:laikus vagyok marketing terén, de azt hiszem, hogy a márkaépítés akkor lesz hatékony, ha egy un. gyengébb évben nem jön ki a pince az adott márkájú borral, vagy esetleg egy második borként. Az az érzésem, hogy ugyanazon márka két eltérő évjárata esetén, ahol a minőség is jelentősen eltér, a fogyasztó előbb-utóbb elbizonytalanodik a különböző árak kapcsán és nem fogja komolyan venni termelőt. Magyarul ne az árral kövesse a minőséget, hanem csak minőséget adjon (vagy ne adjon).