Nem a kilincs miatt, de ez is egy netről bemásolt kép, mint a tőbbi 99 %
Ezt a csajt is virtuálisan "jól" ismerem, sok képe van fenn a neten. Ez ne baj csak, nem értem miért dolgoznak vele egyesek, amikor a mature kategóriában egy pillanat alatt több ezer hasonló képet lehet találni.
Ha az ember egyszer megtanult evolúciós szemüvegen át nézni, a dolgok nagyon kellemesen lekerekednek...
Természetesen a nőt nem a szoknyavadász gyermek reménye hajtja: de olyan "halálosan szerelmes lesz" az azt potenciálisan biztosítani képes hímbe, hogy az felülírja a neveltetést és a józan megfontolásokat.
És persze csalódott, meg sírós is ha otthagyták.
Esetleg a gyermeke is kevesebb szeretet kap majd tőle - ami azonban csak elősegíti a donjuani karrierjét...
Nem mintha az egyenes út lenne a boldogsághoz. Inkább úgy tűnik, mintha egy betölthetetlen hiányérzet táplálná a folyton újra éhezésüket...
"Bár a "rossz fiú" igenis jó stratégia: sok nő rámozdul. Ösztönösen teszik. Kockázatot vállalnak, és az elhagyott nő sorsát. De egy ilyen fiú anyjának lenni: evolúciós főnyeremény
Ez valójában rohadt jól hangzik,, de de magyarázd meg (ha lehet, ne az evoluciós elméleteddel), mi a jó franc haszna van egy nőnek abban, ha egy un. rosszfiútól szül gyereket, aztán x év múlva Supermennek hűlt helye, mert másik fészekbe költözik?
Mi ebben a kib. haszon azon kívül, hogy anyuka gyönyörködve nézhet a fiára, és max annyit tud megállapítani: de szép gyerek vagy fiam, mintha apádat látnám (azt a szemét disznót, hogy ott forduljon fel, ahol van! :-)) )
A gyerek lenne a haszon, amiért megéri egy nőnek ez a cirkusz??
Pedig ez egy igencsak összetett stratégiai játék, sok nyerő stratégiával, amelyek egyenkénti értéke csak az ellene játszott konkrét stratégiák ismeretében adható meg.
Nők a nők; és férfiak a férfiak ellen. A másik nem valójában nem ellenfél - csak eszköz.
A pontozás egyértelmű: a szaporodóképes korig jutott utódok száma.
És mivel az evolúció millió évek óta erre szelektál, minden egyéb csak színesíti a képet.
Az ösztöneink ezen főcsapások szerint vezetik a viselkedésünket, amit aztán utólag próbálunk racionalizálni.
És egyeztetni.
Főleg a /rendszerint téves!/ hiedelmeinkkel...
:)
Mármost az elsőre nyilvánvaló, hogy ebben a játékban a hűség nem része a nyerő stratégiának.
Esetleg - többé-kevésbé - a hűség látszatának fenntartása az lehet.
Bár a "rossz fiú" igenis jó stratégia: sok nő rámozdul. Ösztönösen teszik. Kockázatot vállalnak, és az elhagyott nő sorsát. De egy ilyen fiú anyjának lenni: evolúciós főnyeremény.
Alkalmasint megéri kockáztatni, hogy kilenc macskával egy zsákba varrva fojtsák vízbe a rajtakapott asszonyt...
Mert ne tévedjünk: szexuális viselkedésünk nem a boldogságot, nem a jó párkapcsolatot, még csak nem is a kielégítő szexet célozza.
Amíg elég sok utódot hagysz magad után*, te vagy a nyertes: az evolúciót nem érdekli, hogy közben hogy érzed magad a bőrödben.
* Azaz: amíg úgy viselkedsz, hogy az ösztönösen felismert szituációban (ami messze nem egyenlő a tudatosan felismerttel) viselkedésed több, vagy jobb, vagy biztosabban felnevelhető utódot eredményezne.
/Mert persze az evolúciónak - következésképpen alapvető szexuális viselkedés-kultúránknak - még csak fogalma se lehet a fogamzásgátlásról./