Ma sikerült három az egyben kísérletet elvégeznem a monokróm firewire kamerámmal:
- UV fotót készítenem 365 nm-es LEDdel.
- Ezt ráadásul az egyébként fluoreszkáló PPM-be ágyazott kovamoszatról.
- Feloldanom az Amphipleura pellucida striáit száraz (40/0,95-ös) apokromáttal.
Először a képek, első az egész 1,2 Mpix-es kocka, második a középső 640×480 pixel kivágva:
Kicsit részletesebben: a kamerát a trinotubusra gyutacsoltam és Mf Projektiv 2,5:1-et használtam a nagyobb nagyításért. Tulajdonképpen egy Mf K 4:1-et is elbírt volna az expozíciós idő 2,5×-re növelésével. Legközelebb ez lesz a projekt, ugyanis látni vélem a hosszanti striasor mellett a keresztbordázatot, de ilyen nagyításnál ez nem perdöntő (általában 90-100-as lencsével szokták fotózni az A. pellucidát, ez meg csak 40-es objektív). Mivel a PPM kékesen fluoreszkál, speciális megoldásra volt szükség megvilágításhoz. Az UG1-es UV gerjesztőszűrőt nem a kondenzor elé, hanem az objektív után raktam a tubus aljára. Ez kiszűrt minden 400 nm alatti sugarat, csak ultraibolya érte a fényérzékelőt. A kamera CMOS-a 350 nm-től 1000 nm-ig érzékeny minden fényre, semmilyen UV/IR levágó szűrő nincs a szenzor előtt.
Egyetlen kis gondom a kép közepén a fényfolt, pedig nincs a kamera túl közel a toldathoz. Majd próbálkozom kissé máshogy elhelyezni.
Persze, van belőle sok. Igazából vékonyréteg kromatográfiás lemez, csak lemosom róla az adszorbenst. A nagyobb kerek szűrőimet ebből szoktam kikoronafúrni.
De a macska és a kutya is az, meg mindkettő bolhás is, sőt a lakás tele van a folyamatosan hulló szőrükkel, ott alszik a kanapédon, felszemtelenkedik az asztalra is...úgy-hogy mind ez übereli a kis mókust. :-)
De hát nem is tudtam, hogy van házi mókusotok. Mit nem adnék, ha nálunk is lenne egy ilyen aranyos jószág amelyik ki-be jár a lakásba, össze - vissza mászkálja az embert, a kezéből eszik, betankol a pofazacskójába 8-10 mogyorót, mandulát aztán iszkirí ...meg kell zabálni..:-)
Gerle tolla felső világos látómezejű megvilágítással keresztezett polárok között. Vertival, 4×/0,10 Planachromat, Mf Projektiv K 2,5:1 + Kodak Retina R 1:3 reduktor. Fókuszsorozat.
Én egyedül azt nem értem, hogy ha valaki már gimnazista korában (általánosban?) be volt oltva fizika ellen, akkor az miért megy tudományos újságírónak.
Sejtettem , hogy valami ilyesmi , nem voltam biztos benne.
Az optikát kiprobáltam egy 16 mm komoly Abbe ortho okulárral , szám tátva maradt olyan minőséget kaptam.
Nem fogom a célnak gyártott üzemmódban alkalmazni, áll az eszem, hogy mint tubus lencse alkalmazzam egy házi gyártmányú végtelenre korrigált mikroszkópbant botanikai metszetek megfigyelésére.
Szerintem ez a lámpaház kuriózum, nem kéne szétbarmolni - megszólal bennem a muzeológus.
És megnyugtatlak, a lámpáim egyikét se alakítottam át véglegesen, erre mindig ügyelek. Meg van minden alkatrész és szükség esetén fél óra alatt nyom nélkül visszanyerhetik eredeti kinézetüket és funkciójukat :)
Egy 100 wattos lámpát kiváltó ledet betehet egy olyan lámpaházba is, ami nem ennyire ritka.
Szerintem ez a lámpaház kuriózum, nem kéne szétbarmolni - megszólal bennem a muzeológus.
Ott csöpög a nyálam most is az ebayen, mert 175 euróért árulnak most egyet, és elég régóta csak most van. De pénzem meg nincs rá, pedig nagyon régen szeretnék egy ilyen lámpát.
Muszáj izzónak lennie? Nagyon rövid az életideje, melegít és sokat fogyaszt. Én ledesíteném a helyedben. Igaz nekem is van át nem alakított foglalatom és pár izzóm a "hagyományos" 6 V/15 W-os lámpához, de ezeket elsősorban infrafotózásra tartom.
Ebayen néha láttam. De akkor tudnánk a legkönnyebben találni hozzá, ha tudnánk az eredeti kódszámát. Nem lennék meglepve, ha osram pölö még gyártana hozzá ( a 6v15wattos meneteset is gyártja, horror áron adnak is belőle).
Persze nem ezekre akarnék fókuszálni, hanem az elfekvő ebay készletekre, de a kód alapján egyszerűbb lenne.
Persze tudom, hogy nem tudod a kódszámot, de valahogy ki kéne kutatni.
Van esetleg tippje valakinek, hogy ehhez a lápához lehet-e még valahol izzót szerezni? Most egy motorkerékpár izzó van benne, ami passzol ugyan a foglalatba, de a teljesítménye jóval kisebb, mint ami a lámpába kellene (35 W a 100 W helyett) másrészt az izzószál sem igazán tengelyirányba világít. Minden ötletet előre is köszönök.
NEm tudom,ez segít-e: http://www.muddyfilm.net/2009/05/telecine01.html Mivel 1980-as években készült,nem valószínű,hogy manual-t fogsz találni a NET-en. A fenti link alapján érthrtő az alkalmazása. Ennyit sikerült levadásznom. :-)
Megérkezett a Mikroszkóp, mikrokozmosz című könyv, és kedvet is hozott a csiszolat készítéshez. Arra gondoltam, hogy először csonthéjas termésekkel próbálkozom. Milyen csiszolópapírokat vásároljak? Mekkora lépésekben?
Pedig itt is már figyelmeztettem a nagyközönséget, hogy ott van 200 darab 1mm átmérőjű csapágygolyó körben!
És igen, a tengely csapágyazásánál is van pár tucat szintén 1mm méretű golyó.
Ráadásul jó lenne, ha a kettő között nem lenne összecserélve a _használt_ golyó, mert a középsőket jobban gyötri a terhelés, esetleg jobban kopottak.
-
Szóval a külső körön szó szerint - elvileg 200 darab - annyi golyó kell legyen, amennyi telibe elfér.
A középső csapágyazás pedig szó szerint úgy működik, mint egy bicikli első kerékagy kónuszos csapágyazása. Oda is annyi golyót kell rakni, ami éppen befér.
Ha elvesztettél golyókat, amikor kibontottad, akkor javaslom az ebay-t, én is onnan vettem fillérekért
Elkezdtem ma foglalkozni gyakorlatban is a Hoffman moduláció kontraszttal. Egy 10X-es objektívet tervezek használni, A belseje 16mm átmérőjű, aminek a végén egy 7mm-es lyukon engedi ki a fényt felfelé a fejbe. Ilyen méretben már a kézügyességem elég hiányos, úgyhogy némi kartonpapíros mókázás után úgy döntöttem, tervezek egy tartót, amire majd az üveget (vagy a bármilyen anyagot) rá tudom fogatni, és belehelyezni az objektív belsejébe. Ami kérdésként felmerült, hogy az alsó rész nagyságrendileg hogy alakul, hogy tudom jól beállítani? Mint pl sötétlátótér esetén, hogy okulár nélkül nézek a mikroszkópba?
Az utóbbi képeid inkább makrók, mint mikrók. Szerintem - a szép technikai kivitelen túl - azért is érdekesek ezek, mert az ilyet könnyebben köti az ember a megtapasztalt valósághoz.
Köszönöm. Azért készítek ilyeneket mostanában, mert egyfelől tökéletesítem a fókuszsorozatos procedúrámat, másfelől éppen ezek a témák voltak kézközelben.
"Szép színei tulajdonképpen nem léteznek, a kis állat színtelen."
Nem nagyon tudok a "színes" szónak más definíciót kitalálni, mint hogy a különböző hullámhosszú (látható) beeső fény a szemlélő irányába különböző méretékben jut el.
Igen, persze, de úgy értettem, hogy anyagában nem színes -- úgy, mint ahogyan az optikai rács sem az. Tehát ha pl. egy azonos törésmutatójú színtelen folyadékkal átitatnám, akkor ezek a szép fémes színek eltűnnének.
Egyébként sokkal jobban érteni vélem azt, hogy ez a bogár miért kék, mint pl. hogy a rézgálic miért az.
A rézgálicban a rézionok elektronrendszere meghatározott hullámhosszú fénnyel gerjeszthető, ezért azt a fényt elnyeli a fehérből. Oldatban az elnyelés nem egy szűk sáv lesz a molekuláris mozgások és kölcsönhatások miatt, hanem egy szélesebb tartomány.
Az utóbbi képeid inkább makrók, mint mikrók. Szerintem - a szép technikai kivitelen túl - azért is érdekesek ezek, mert az ilyet könnyebben köti az ember a megtapasztalt valósághoz.
Más:
Ezt - bár többfelé hallottam már - de nem igazán értem:
"Szép színei tulajdonképpen nem léteznek, a kis állat színtelen."
Nem nagyon tudok a "színes" szónak más definíciót kitalálni, mint hogy a különböző hullámhosszú (látható) beeső fény a szemlélő irányába különböző méretékben jut el.
Szóval bizonyos hullámhosszok elnyelődnek, esetleg eltérítődnek, mások meg nem.
Hogy ez mi miatt van - interferencia, fénytörés, vagy valami más - az szerintem mindegy, ugyanúgy színes.
Egyébként sokkal jobban érteni vélem azt, hogy ez a bogár miért kék, mint pl. hogy a rézgálic miért az.
Kis fémdarázs (Chrysidiae család), fókuszsorozat 34 képből:
Micro Tessar 4,5/48 mm, kb. 121 mm képtávolság (nagyítás a szenzoron kb. 1,5:1).
Sajnos mikor elpusztult nagyon összegömbölyödött és alig tudtam valamennyire kiegyenesíteni Barber-oldattal, pedig azt ilyenre ajánlják. A jobb csápvége és a bal hátsó lába sajna az enyészeté lett.
Szép színei tulajdonképpen nem léteznek, a kis állat színtelen. Fényinterferencia adja ezeket az árnyalatokat.
A faszikám egyetlen monolitikus üvegből kialakított Schmidt-Cassegrain teleszkópokat készít. Az egész akkora, mint egy dió, f=120mm (van neki f=300mm-es verzió is), és az űrből egy nagyobb épületet már látni lehet vele.
És mindezt egy lábhajtású polírozógéppel csinálja a szoba sarkában.
Kiscsigák peteburokban, tele volt velük az edény széle:
Mindkét kép 4,5/48 mm Bausch&Lomb Micro Tessarral készült, csak a kihuzathossz más. Az első képen a nagyítás kb. 1,5:1 a szenzoron, a másodikon kb. 3,7:1.
Az jó lenne hozzá, egyébként létezik UV lézer is csak nem olcsó. Mostanában az EU biztonsági előírások miatt még a csillagmutatós zöld lézereket sem egyszerű beszerezni, egy csomót a boltoknak vissza kellett vonni, mert "túl nagy" az energiájuk.
Bár esztétikai szempontból messze nem olyan mutatósak, de íme a Halmos Feri képein látható harangállatka telep néhány másik lakója, élő állapotban, akridinnaranccsal festve és 488nm-es fénnyel gerjesztve. Nagyon jól megfigyelhetőek a "kukac" alakú macronucleusok.
Ehhez nem próbáltam, de a korom azért jobb, mert elnyeli a fényt és nem veri vissza. A reflexfény gondokat okozhat, ha valamelyik határfelületről visszaverődik. Meg kormozni gyorsabban lehet az ezüstözésnél és leradírozni is egyszerűbb.
Van fémgőzölt Hoffmann modulátorom, de szerintem króm lehet, nem ezüst. Ha fémmel próbálkoznék, akkor inkább fekete nikkelréteg lenne. Kemény és keveset ver vissza. Ezüsthöz pedig a szulfidos átalakítás lenne jó, attól feketésbarna színű lesz.
A féligáteresztő réteget óvatos kormozással tudod előállítani, a felesleget bodzabéldarabkával "leradírozhatod". A szélső félhold alakú, fényt át nem eresztő részt tussal feketére festett öntapadós papírcímkéből készítettem. Először felragasztottam a címkedarabot, azután bekormoztam kb. egyenletesen a szabad lencsefelületet, majd bodzabéllel letöröltem a lencse nagyobb részét, hogy csak egy sáv kormos rész maradjon. A kondenzorrekeszt méretre készíted a lencséhez, tehát a tárgy és a világítás beállítása után vonalzóval a kondenzor szűrőtartójának síkjában leméred, hogy milyen széles legyen a két fényáteresztő rés. A polarizátoroshoz használj 3D szemüveg darabot polarizátor oldallal felfelé.
Az objektívréteg legalkalmasabb helye a legfelső lencsetag alsó felülete, de egész jó eredményt ad ha egy kerek fedőlemezre készíted a modulátort és a legfelső lencsetag felett rögzíted vajas felével lefelé. Vigyázz, a koromréteg könnyen sérül. Igaz nem nagy dolog újrakormozni.
Köszi szépen, így leírás alapján annyira nem tűnik bonyolultnak az alapja. Egyedül azt nem tudom, mire kellene, és hogyan felvinni a teljesen és kevésbé elnyelő réteget a modulátorra.
,,(bár a retarder működését el sem tudom képzelni :) )''
Egyszerűbb, mint gondolnád: vannak olyan anyagok, amik éppen ezt csinálják. Ezeket nevezik kettőstörő anyagoknak. Gipsz, csillám kvarc - ezekből szokták csinálni a mikroszkópokon használatos retardereket. De a legtöbb műanyag, (fóliák, cellux, celofán) is ilyen, csak a vastagságot kell eltalálni.
Az elszínezés meg abból adódik, hogy a retarder csak egy hullámhosszon lesz pontosan 1 lambda. Ez alatt ill. felett nem cirkuláris lesz, hanem többé kevésbé ellipszis-
egyébként az epityp-be kell készítenem egy második alu foglalatot, ha már azzal elvacakolok egy csomót, legalább olyan polárszűrőt rakjak bele, ami tényleg jó.
De ha valaki meg akar lepni egy - akár hibás üvegű - kerettel, csak szóljon...
Az az érzésem, hogy kissé túlkombinálod a dolgot. Pár éve, amikor megvettem az első biológiai mikroszkópot,vettem fillérekért egy 3d-s műanyag szemüveget is egy moziban. Kiszedtem a két polárszűrő fóliát a keretből. Egyet ollóval méretre vágva beraktam a bino fej alá , a másikat pedig a fényforrás fölé. Tökéletesen működött, csak az alsót kellett egyszer megfordítani. Később az alsót kicseréltem a fényképezőgépem cirkuláris polárszűrőjére. Semmivel nem látszott optikailag jobbnak, de könnyebb volt kezelni a rajta levő fémkeret miatt.
(bár a retarder működését el sem tudom képzelni :) )
Akkor összefoglalva:
mikroszkópn a lineárisan polarizáló szűrőt lehet használni polarizátornak és analizátornak egyaránt, bárhogyan álljon bármelyik.
a cirkulárisan polarizálót is, de ott a polarizátornál a normálisan a lencse felé néző része kell a fényforrás felé álljon, így a másik oldalán lineárisan polarizált fény lép ki a mikroszkóp felé.
Analizátorként pedig úgy kell használni, hogy a lencse felőli rész nézzen az okulár felé, ekkor a kilépő fény cirkulárisan polarizált lesz - és ha jól gondolom, emiatt kevésbé igényes a binokulárra (nem kell "pol" binokulás, mert az már nem tud rajta mit polarizálni.
Vannak nagyon jó FK rendszerek és vannak nagyon rosszak (kontrasztgyenge, lágy, stb.). Barkácsolni mindig érdemes, de a gyári rendszert sok pénzért próba nélkül megvenni, azt nem :)
Szia! Igen, próbálkozni mindig érdemes :) Én annak idején a Mikroszkóp-Mikrokozmosz-ban leírt Anoptral (negatív fázis) gyűrűt csináltam meg, valamint egy másik lencsét Hoffmann-modulációkontraszttá alakítottam. Az utóbbi egyszerűbb és sokkal jobb eredményt ad, hasonlót a DIK-hez.
Telepes harangállatkák ( Epistylis) . Oszlopharangocska a magyar nevük. Ágas- bogas , fára emlékeztető száruk van. Ezek a baktériumokkal táplálkozó csoportosan élő egysejtűek a neten olvasottak szerint a rosszul kezelt akváriumokban megtelepedhetnek a halakon és azok elpusztulhatnak tőlük. Fehér foltokként szabad szemmel is láthatóak. A most begyűjtött példányok vízi növényeken nőttek. BÁ volt olyan kedves és bement értük a Holt-Duna derékig érő - és most már eléggé hideg- vizébe, a spéci guminadrágjában. Reichert diapan DIC 10x obj, Panasonic G7.
Akinek nem elég a cirkulárisan polarizált fény -- mert mint Jani írta színeltolódást ad forgatáskor --, az vehet jó drágán fejlettebb akromatikus "depolarizátort" a Thorlabstól:
Ez sem igazán depolarizál, hanem a két kvarcék -- melyből az egyik a másiknál kétszer vastagabb -- a fény áthaladási helyétől, beesési szögétől, valamint hullámhosszától függően fordítja el a polarizáció síkját. Végeredményben ezt a véletlenszerűen poláros fényt sokkal nehezebb visszaalakítani lineárisan poláros fénnyé.
Ez a "randomizálást" hasonlatnak nem rossz, eredménye valami hasonló, de valójában nagyon nem erről van szó.
Két réteg van, de a polárszűrő után levő randomizátor valójában egy 1/4 lambdás retarder, aminek a tengelye 45°-ban áll a polarizáció síkjára.
Egy ilyen retarder azt csinálja, hogy a tengelyirányra merőleges rezgésű sugarakat 1/4 hullámhossznyival késlelteti a tengelyirányban rezgőkhöz képest.
A polarizátorból kijövő fény egy irányba rezeg (álljon ez most srégen 45van). Ez a rezgés a retarger vizszintes-függőleges koordinátaredszerében nézve két egymásra merőleges szinkronban mozgó színusz rezgés lesz. (Aminek az összege persze éppen az eredeti időben jobbra-fel---balra-le kilengő rezgés)
A retarter ezek közül az egyiket 1/4 hullámhossznyival késlelteti, azaz a színuszból koszínusz lesz. Namost ennek a kettőnek az összege már nem egy ide-oda lengő rezgés lesz, hanem körbe forgó (ezért a cirkuláris elnevezés).
Láthatóan ennek már nincs iránya, bármilyen irányba álló polárszűrőn áthalad (nem a egész, csak egy része!)
De nem is "random" nem polarizált fény ez!!! Például egy fordítva berakott 1/4 lambdás retarderrel újra lineárisan polarizált fény tudsz belőle csinálni, ráadásul veszteség nélkül.
A nem polarizált fénnyel ezt nem tudod megcsinálni.
Vegyél két színuszjelet, amik egytengelyűek, de nem egy síkban rezegnek, és ráadásul fázistolás is van köztük. Aztán ezeknek vedd az eredőjét - térben, ugye.
Az lesz, hogy a rezgés iránya forogni fog a tengelyre merőlegesen.
Szimpla vektormatek. Valahol volt is ehhez egy gif a neten....
ok, ilyesmire gondoltam én is. a cirkuláris polárszűrőket a digitális gépekmiatt kezdték forgalmazni, mert az AF-rendszer nem tudta kezelni a polrizált jelet.
De tulajdonképpen hogy a bánatban "depolarizálja" a fényt?
Előttem van két (fotós) polárszűrő. Az egyik lineáris polárszűró, a másik cirkuláris. Ezekből akarok polarizátort vágni az EPITYP2-höz.
A lineárisnál teljesen mindegy, melyik oldala néz a fényforrás felé, ha egy nemfémes felületen tükröződő ábrát nézel, forgatva kioltja illetve újra látható lesz. LCD monitort nézve szintén. Az oldal nem számít.
Nem így a cirkuláris polár. Az egyik oldala ennek is kiolt/láthatóvá teszi az LCD monitort. A másik oldala viszont csak az árnyalatot változtatja meleggé (narancsos) illetve kékessé.
Sziasztok! Kicsit eltűntem a fórumos életből, többnyire FB-n vagyok aktív (bár az utóbbi 1-2 hónapban ott sem annyira) [legutóbbi képeim albumban]. Ma rendeltem egy JIS 20x objektívet, mert nem vagyok elégedett a DIN semiplan-al, és ami a lacerta travel mikimben volt, sokkal szebb képet adott. Rendeltem hozzá átalakítót is, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Ami viszont felkeltette az érdeklődésem, az ez: https://www.micromagus.net/microscopes/diyphase.html?fbclid=IwAR3ui3oJz0kZYnDS8l2DLu3oIYJy66SYoteTlQAYdcLpGg-x3dVTyDAUXxg Szerintetek van értelme ilyesmivel próbálkozni? Vagy esetleg más technikát hasonló célra? Most nem költenék 130k-t a gyári megoldásra, de egy kicsit farigcsálni azért van hangulatom. Köszi!
Megnéztem most egy másik pók hálóját. Igazad van. Valóban sok-sok egészen vékony elemi szálból állnak a fonalak. Így már könnyen érthető az irizálás oka. Optikai rácsként működik valószínűleg. Az első képen egy virágpor is van a pókponálon.
A Facebookon dícsérte valaki a Loca nevű uv fényre kötő képernyőragasztót, mint jól használható mikroszkópos beágyazóanyagot. Ti is használtatok ilyent vagy hasonlót ?
Szódavízzel próbálkozzál, oxigénhiányos állapotba kerül és lelassul tőle. Ha óvatosan adagolod, akkor utána simán feléled, amint tiszta vízzel átmosod. Magnézium-szulfát vagy -klorid oldatot is használhatsz hasonlóképpen, ugyanúgy nyugtatja őket, mint az embereket a Magne-B6 :)
Először safraninnal, utána metil-ibolyával. A tárgylemezen levő egy csepp vízhez hozzákevertem egy injekciós tű hegyére tapadt , szinte nyomnyi festéket. Összekevertem , majd pár perc múlva leszívtam a vizet a jószág mellől és párszor kicseréltem tisztára. Utána megismételtem a másik festékkel ugyanezt. A látvány igazán szép a sztereó mikr. alatt volt, amikor a vizibolha természetes módon tudott mozogni, " működni". Teli volt bolyhokkal a felülete, amik az egyik hozzáértő szerint gombafonalak. Az is érdekes volt ahogyan a páncélja gyors nyitogatásával szűri a vizet. Volt benne 2 apró ivadék is. Kár, hogy nem tudtam a sztereó alatt levideózni, mert olyan gyorsan mozgott, hogy nem tudtam rendesen követni a tárgylemez mozgatásával. Sokkal szebb látvány mint a fedőlemez alatt a biológiai mikr. alatt. Olvastam valahol, hogy régen kokainnal kábítva lassították le a mikroszkópos vizsgálatok alanyait. Lehet, hogy furcsán néznének rám ha a patikában kérnék 2 mg-ot !!! :)
Mikroszkópos felvétel egy bolharákról. Előzetesen megszíneztem 2 féle festékkel a vizét. pár perc alatt szépen felvette a festékeket, majd vizet cseréltem. Reichert diapan dic 10x obj.
Ezeket az egyszer használatos gyorsteszteket nézegettem már, de nem gazdaságos ebből nagy mennyiségben vásárolni. Nem olcsók a kb 10-20ml-es flakonok se, de hosszú távra jobban megéri.
A kérdésem nem közvetlen kapcsolódik a mikroszkópozáshoz, de az is benne van a témában. A közeljövőben a biosz szakkörön a vérrel fogunk foglalkozni a gyerekekkel, megnézzük mikroszkópon is, de vércsoportmeghatározásos feladat is lenne. Ehhez keresek valódi (nem a művér+műszérum) AB0 vércsoporthatározáshoz szérumokat. Sajnos magánszemélyek részére nem adják ki sehol, csak kórházak, rendelők részére. Valakinek lenne hozzáférése itt ennek a megrendelésére, vagy olyan ismerőse aki be tudná szerezni?
az 5 méternek tehát van egy magyarázata - akkor pedig MINDEN optikának be kellene tartania, mert éppen az ilyen kis pontatlanságok összeadódásából állhat össze zavaró eltérés az ideálistól.
A mai technikával a lencse optikai tengelye századmilliméterre (ok, tizedre biztosan) meghatározható - ehhez képest szemre (!) állítja be az optikus egy filctollal feljelölve. A multifokálisnál ráadásul a távollátó pupillatávolságból levonnak 2 mm t, aztán annyi a közeli... Értem én, hogy nem mikroszkóp-jusztírozás, de az eredmény akár tartós fejfájás is lehet. (persze reménykedhetsz benne, hogy a Gauss-görbe közepén van a végeredmény).
Hozzájön még a feljelölt eredmény átjelölése egy papírlapra (mérés), ahol olyan parallaxishibalehetőség van, hogy még.
Van aztán a cilinder szögállásának a "jó lesz az úgy" , gyakorlatban 3-4 fokos pontatlansága.
Utóbbinál pl csak a 4-5 mérés átlagában hiszek.
Itt tartunk 2021 ben, amikor mondjuk egy működő Amplival áráért veszel egy szemüveget, 2 darab lencsével...
Ráadásul nekem a távol az a végtelen és nagyon zavar, ha oda nem tudok teljesen élesre állni.
Viszont az 5 méternek az az oka, hogy ha véletlenül kicsit túl erős lenne a szemüveged, akkor a végtelenbe is "közelre" kellene nézned (akkomodálnod). Ettől előbb-utóbb mindenféle bajod lesz (szemfájdalom, hányinger, fáradtság). Ennél az is jobb, ha kissé gyenge az üveg, tehát végtelenbe már nem látsz teljesen élesen. Nappal a szűk pupilla miatt a mélységélesség amúgy is besegít. Csak hát a csillagászkodásnál tág a pupilla...
Az volna a tökéletes megoldás, ha teljesen relaxált szemmel éppen éles lenne a végtelen, viszont a 0,25-ös lépésközű dioptrialépcső miatt ezt kevés embernél sikerülne eltalálni.
Természetesen át kell fókuszálni, azt is megmondom, hogy mennyivel:
Legyen mondjuk a távcsöved tükre/lencséje f=1000mm-es. Tegyük még fel, hogy a csillag tényleg a végtelenben van (tcsillag=∞), ilyenkor kcsillag=f=1000mm.
Ezzel szemben a Hold 384 400 km-re van a Földtől (tHold=384 400 000 000mm)
ebből kHold=f*tHold/(tHold-f)=1000.0000026014568
Vagyis 0.0000026014568mm = 2.6nm-rel kell átállítanod az élességet.
szia, egy nagyon buta kérdés (viszont te csillagászkodsz is, biztosan tudsz válaszolni): ha egy csillagászati távcsövet mondjuk a Holdon állítasz élesre (biztosan nem arra szokták, csak példa), azt egy világ végén lévő csillagra át fell fókuszolni, vagy nem?
Nekem azt súgja valami, hogy annál a távolságnál már mindegy.
Igazad lehet ! Én is megfigyeltem egy csomó egymással összetekeredett szálat, csak nem gondoltam rá, hogy ezek egy nagyobb szál szétbomlott és összeugrott elemi szálai lennének.
Kettővel próbáltam, vízzel és glicerinnel is. Nem látszik különbség. Amúgy ez egy egészen apró, talán 2-3mm-es pók hálója volt, nem a tömegesebb ,nagyobb fajoké.
Nem csomók, hanem ragadós cseppek és lehetnek sokkal kisebbek annál, mintsem szemmel könnyen észrevehetők lennének. Nem tudom miben fedted le a fonalat, de az a közeg talán feloldotta a ragasztót és azért nem látszik a képeken. De lehet, hogy más az oka. A fonál hiányában nehéz megmondani.
Amit én fotóztam,azon nem voltak csomók. A fotókon is látszik, hogy teljesen sima szálakról van szó ebben az esetben. A hozzáértők szerint a belsejében egy amorf mátrixban kristályok találhatóak. Talán ezek okozhatják a diffrakciót, esetleg maga a szál,amelynek a vastagsága csak néhányszorosa a látható fény hullámhosszainak.
Egészen elképesztő kísérleteket folytatnak a pókselyem előállítására és alkalmazására.
Transzgenetikus kecskét, transzgenetikus selyemhernyót, trg. növényeket, baktériumokat, eukariótákat késztetnek a kutatók hasonló anyagok termelésére. A felhasználási területek:
az amerikai hadsereg pókselymet tesztel a testpáncélok számára , a pókselyem fontos szerepet játszhat a jövő fotonikájában és elektronikájában. Manapság a selyemhernyóselymet optikai eszközként lehet előállítani, például kontaktlencsét, optikai hullámvezetőt és 3D diffrakciós mintát.
Az ablakom előtt találtam egy, bizonyos szögből nézve szépen irizáló pókhálót. Naivan azt hittem, hogy látszani fog valami a mikroszkóp segítségével, ami felfedheti miért jött létre ez a szép jelenség. Kiderült, hogy olyan vékony (2 mikron körüli ), hogy nem sok látszik belőle 100-as objektívvel sem. A méretek összehasonlítása miatt föláldoztam egy hajszálamat a tudomány oltárán. A neten találtam rá adatokat amely szerint réteges belső szerkezeti elemei vannak amelyek ,arra gondolok, talán optikai rácsként működve hozzák létre ezeket a szép színeket.
Mivel a János által ajánlott Novecet hirtelen nem találtam egy hazai webshopban sem, néztem egy másik kontaktsprét. Mivel amúgy is akartam elektronikai alkatrészeket is rendelni, ezért ezt választottam:
Jelentem az üveget szépen tisztítsa, szaga kellemes, kanadabalzsamot nem oldja. Extrém gyorsan elpárolog viszont, gyorsan kell dolgozni vele. Szenzorra nem nyomtam, nem is akarom.
Sikerült levideózni amint egy szívókás (Suctoria ) éppen kiszívogatja a zsákmánya belsejét. Kb 0.18 mm a szárával együtt. Az áldozata éppen csak hozzáért és többé már nem tudott tőle megszabadulni. Reichert diapan dic,40x obj, erős képkivágással.
Köszi. Szerintem DSLR-rel még jobb eredményt lehet elérni, mert a szenzor nagyobb, jobb felbontású, több a beállítási lehetőség és könnyebb ezeket módosítani.
Múltkor a Magic Lanternnel vettem fel közvetlenül SD kártyára az 5× keresőképet bolygófotózáshoz. Rettentő könnyebbség, hogy alapból egy nagyobb látómezőt látok és csak közvetlen felvétel előtt kell belenagyítani a képbe.
Ennél a kameránál viszont az a szerencse, hogy a szenzorátló 12 mm és a hasznos képméret 0,63× reduktorral 19 mm, tehát nagyjából egy nagy látómezejű okuláré. DSLR-nél viszont mindenképpen nagyításra van szükség.
Korábban volt itt szó a fórumon milyen jó lenne mikrofotózásra monokróm, Bayer rács nélküli teljes spektrumos kamera. Múltkor kollégám szemfülességének köszönhetően sikerült nagyon olcsón hozzájutnom két Orbis (igazából Basler) A622f-DC típusú monó firewire kamerához. A kis ketyere 2/3 hüvelykes, 10 bit/pixeles, 1280×1024 pixel felbontású szenzorral rendelkezik. A kamerának szabványos C-mount menete van, úgyhogy könnyű adaptálni és van is két ilyen mikroadapterem. Kis problémát jelentett firewire képes hordozható számítógép prezentálása, de sikerült azt is beszereznem. A kamera egyébként így néz ki (ez a kép a hirdetésből van):
Bónusz, hogy a nem fókuszálható, de kicsavarható f=25 mm lencséje nagyon jó minőségű f/3,5-ös anasztigmát. Kipróbáltam megfordítva a mikroszkóphoz tartva és körülbelül egy lupeobjektív minőségét képviseli. (A lencse természetesen nem szükséges mikrofotózáshoz, ha nem azt használom objektívként.)
Rakok ide két képet egy kutyabolháról (Ctenocephalus canis) 3,2/0,10 CZJ plánakromáttal és Panasonic gyártmányú C-mount reduktoros adapterrel fotózva. Ugyan az adapter nem kompenzációs, de mono képnél ennek nincs jelentősége, úgyis sávszűrővel használom. Az első kép nagyon sötét, mert 520 nm áteresztési maximumú zöld szűrőn keresztül készült és ott a kitin nagyon rosszul ereszti át a fényt. A második képen nagyjából hasonló háttérfényességet állítottam be BG3+RG5 szűrőkombináció által meghatározott kb. 850 nm hullámhosszon. A kitin gyakorlatilag átlátszóvá válik:
Bár ehhez hasonló képet DSLR géppel korábban már bemutattam itt, a Bayer rács és IR cut szűrő hiánya miatt sokkal szebben kijön az eredmény. A kamera ugyanis kb. 350 és 1100 nm hullámhosszak között használható. A következő tesztem terveim szerint egy UV 365 nm-es kép lesz kovamoszatról.
Ha nem akarsz lúgozni, akkor ajánlom a tejsavas puhítást. Ez lassabb, mint a lúgos, de egyrészt a tejsav nem olyan maró, másrészt a belső szervek se oldódnak fel, csak megpuhulnak. Télen vízzel vagy alkohollal hígított tejsavba rakod az állatkát, majd fűtőtesten nyitott edényben hagyod elpárologni a vizet/alkoholt. A tejsav nem párolog el és melegben sokkal gyorsabban dolgozik. Por ellen lehet cellofánt tenni az edényre, a vízpárát ugyanis lassan átengedi.
Azért lúgozott, mert ahogy Levente is írja, ez feloldja a belső szerveket. A kitin megmarad ugyan, de meg is lágyul és lehet szabadon mozgatni lábakat, csápokat, egyéb alkatrészeket. Össze is lehet lapítani teljesen laposra sérülésmentesen olyan kemény és vaskos ízeltlábúakat, mint egy poloska pl.
Én annyiban másképp csinálom, hogy sem a 100% alkoholban, sem a xilolban nem szabadon úsztatom, mert képes nem laposnak maradni az állatjának, hanem fölpöndörödik, ha előtte a lúgozást túltoltam.
Bár nem Bálint vagyok, de azért szokták lúgozni, hogy a belső szerveket kioldja és egyrészt jobban át lehessen világítani, másrészt laposabbra lehessen nyomni.
Szenzortisztításhoz tökjó a módszer, de fedőlemezeket nem szeretnék így preparálgatni, az nagyon belassítaná nálam a dolgokat, ha még arra is várnom kéne, hogy megszáradjon a fedőlemez A meg B oldala :)
Az üveglemezeket a gyári retektől ecettel szabadítom meg.
Rendeltem Németországból egy Sensor-film nevű cuccot a fényképezőgépeimhez. Ugyanúgy működik mint Novakl barátunk anyaga, de ezt vizes alapúnak nézem. (Legalábbis nem büdös ) Rákenem a fényképezőgép szenzorára, rászárad kb 15-20 perc alatt. Adtak hozzá egy erős papirt, amiből egy pici csíkot a leírás szerint ugyanezzel a cuccal ráragasztom a már megszáradt réteg egyik sarkára. Amikor ez is megszáradt, jöhet a trombitaszó és az egészet a papírszalag és egy csipesz segítségével könnyedén le lehet húzni a szenzorról a rátapadt koszokkal és visszamarad a szenzor kristálytiszta felülete. Jól használható bármilyen más üvegfelülethez is.
Ahogy elnézem a mellékelt videót, úgy néz ki, hogy ismét aktuális egy ilyen tisztítás !
Egy házas harangállatka, Cothurnia sp. nyüzsög rajta. (Jó színes lett.)
A mikroszálas kendőt ajánlom én is, mert a papírzsebkendőtől töltött lesz az üveg, vonzani fogja a port. Másik lehetőség a kollódium (cellulóz-nitrát) éter-alkoholos oldata. Egy vékony filmet képez száradás után, amelyet a porral együtt le lehet húzni a felületről. Felületi tükröket szoktam vele tisztítani, azokat nem szabad törölni.
A lemezek töltését pedig lángon áthúzogatva ki lehet sütni, ha kicsit jobban megmelegíted, akkor akár tisztításra is jó.
Igen, kontaktspray, valami Olympus fotós szervizfolyadék alapján jutottunk erre az anyagra. Nemigen támad meg semmilyen műanyagot, a zsírt meg oldja. Ja igen: a Sony képérzékelőin van egy iszonyatosan érzékeny bevonat, ami mindentől lehámlik. na ahhoz kellett mindenképpen.
Nekem egy gyári csomagolásból kivett fedőlemezt tökéletesre megpucolni meghaladja a képességeimet.
Előbb csak a tárgylemez felőli oldalát tisztítsad, közben tedd pl. egy szilikongumi lapra, amin nem csúszik el, de nem is törik ketté a nyomástól. Aztán ha már rajta van, akkor jöhet a külső oldala.
A te esetedben a tisztító lapka lehet pl kávékeverő lapocska.
(egy csomót kerestem a megfelelő anyagot, és a végén mindig az derült ki, hogy a fa a legjobb.)
A tisztítás nyilván apoláros és poláros oldószerrel. Előbb zsíroldás, ha nagyon retkes, akkor féktisztító spray (sebbenzin).
Mindig a fültisztító pálcikára fújni, majd azzal törölni.
Metanol, ugyanúgy. Ha nem lesz tiszta, akkor mondjuk ALDI-s ablaktisztító.
Ezután BIZTOSAN foltos marad.
A mellékelt NOVEC nevű anyag egy fluorozott szénhidrogén - na az nagyon jó (és nagyon drága, egy palack kb 8-9000 forint.)
De a lényeg: mikroszálas törlőkendőből kell készíteni tisztítót.
Torokvizsgáló lapka, a végét levágom sniccerrel merőlegesen, majd finom papíron (pl. 1200) lehúzom egyenesre. Ráragasztok kétoldalúval egy kozmetikai vattakorongból vágott csíkot, majd arra egy mikroszálas kendőből vágott csíkot. Ettől lesz puha. (Ezt egyszer készíted el, évek óta használom a mostanit.)
Ráfktetek egy kis mikroszálas kendő lapot, a két szélét felhajtom, a harmadik oldalt vissza, majd leragasztom.
Sűrített levegővel (olajmentes kompresszor, mint a fogászati) lefújom, aztán rálehelek az üvegre és gyorsan letörlőm a párás felületet. És a pálcikát rendesen lehet nyomni, az anyaga levakarja a zsírt, sót, mindent.
Ha ezek után rálehelsz, teljesen egyenletesnek kell lennie a kicsapódott párának, ez még a szárazon nem látható szennyeződést is kihozza.
És most betettem két törlőkendőt egy borítékba, megcímeztem, és kb 50% eséllyel fel is fogom adni.
A tartós preparátum készítéhez atomra le akarom pucolni a fedőlemezt - tárgylemezt, de nem mindig vagyok sikeres. Gondoltam, amit János csinál, mielőtt örökre összeragaszt 2 lencsetagot, az jó lesz ehhez is.
Bíztatásképpen: Gyakorlati szempontból az objektív pormentessége sokkal érdektelenebb, mint a fedőlemezé, mert a fedőlemezen levő por (többé-kevésbé) élesen jelenik meg a képen, az objektívben levő pedig egyáltalán nem látszik. Elméletileg a kontrasztot csökkenti némileg, de gyakorlatilag az is elhanyagolható.
Tudom, hogy elfoglalt vagy, ezért csak akkor, ha távirati stílusban röviden le tudod írni:
Van-e valami tuti módszered, amivel az általad szerelt objektívek lencséit meg tudod úgy pucolni, hogy se egy folt, se egy porszem, se semmi ne legyen rajta? Ha igen, mik a lépései, milyen eszközökkel? Nekem egy gyári csomagolásból kivett fedőlemezt tökéletesre megpucolni meghaladja a képességeimet.
De ez csak rossz rögzítés, gondolom, és vissza lehetett rakni. A kínai (volt) mikroszkópom nem tudom mennyi ideig fog tartani jelenlegi formájában, de azért húsz évet gond nélkül adok neki. Abból az első tíz évet már letudta. A hagyományos patkó alakú másik kínaim, amelyik az első igazi mikroszkópom volt, most is meg van és tökéletes állapotú. A zsír se száradt bele. 1985-ben vettem, ez barátok között is 36 év. Még új Ergavalok kaphatók voltak akkoriban! És szerintem a Jenavalod se lesz annyi idő alatt ipari hulladék.
Szerencsére most már a műanyag elhalása sem gond, mert van 3D nyomtató :)
hát ma már bármelyik szemüveggyártó (ez pl Ofotért saját márka, ami kb Hoya lehet, mert ugyanott gyártják Mátészalkán, ha jól tudom) tud rátenni kéket blokkoló réteget. Ha kérsz egy 0 dioptriás vékony lencsét, arra is réteszik. Biztosan síküvegre is, lehet, de nem hiszem, hogy lehet olyat rendelni.
Ennek alapján az Essiloré a legjobb elnyelésű (14,5%), illetve fontos, hogy tényleg csak ezt (450nm) nyelik el. Egyébként ha ennek az egésznek van értelme, akkor a sugármenetbe szögbe állított több síküveg szűrő kellene, hogy kitükrözzék oldalra a kéket.
(A szemüvegnél pl. elég zavaró, hogy viszont a hátulról jövő fényből meg pont a szemembe tükrözi a kéket...)
Igen, így van és egy nagyon enyhe sárga szűrő, amelyik nem ad még zavaró színeltolódást, jól jön a "hagyományos" fehér ledekhez. Egy időben sokat kísérleteztem ezzel, az ideális megoldás egy 450 nm-es "notch" szűrő lenne, de olcsón ilyet nem lehet szerezni (vagy nem tudok róla).
Ugyanakkor a legújabb magas CRI-jű ledekkel (pl. a Samsungok, amelyeket tavaly óta használok) már nem tapasztalok problémát, szóval megszűnt ez a fajta gond, ezek szép napfény színűek. Amennyi színeltolódásuk van, azt egy enyhe fehéregyensúllyal könnyű kompenzálni. Tulajdonképpen még napfényfilmre is jók. A közeljövőben pedig -- ismerve a fejlődés ütemét -- már a xenonnal egyenrangúak lesznek.
A másik az elektronikai és LED technológia. Szóval igazából jó dolgunk van manapság....
Lehet, hogy ezt már rég megbeszéltétek, de azok a fehér ledek, amiket a mikroszkópokban ti is használtok, valószínűleg mind kék gerjesztésű ledek, ami azt jelenti, hogy a 450 nm környékén van egy jókora tüske a spektrumban. Mostanában készíttettem egy szemüveget, és ezúttal úgy gondoltam, nem biztos, hogy akkora hülyeség az a kék szűrőréteg, mert az pontosan ezt a keskeny sávot tükrözi vissza. Egyébként nagyon látványosan.
Nem elképzelhető, hogy jó lenne a mikroszkópokba is betenni egy ilyen szűrőt az okulár elé? Vagy már a led után?
Igen, de ez a szerencsénk. Emlékszem milyen drága volt régebben pl. a csillagászati optika a Tanács körúti Ofotértban. Az 50/540-es Zeiss objektív egy műanyag kihuzattal és két Huygens okulárral egy egész vagyon volt, a 80-as lencse meg két havi béremből nem jött volna ki. Most pedig egy ezeknél sokkal többet tudó -- bár nem Zeiss -- távcső mechanikával, meghajtással nincs ennyi.
A másik az elektronikai és LED technológia. Szóval igazából jó dolgunk van manapság, na :)
Szerencsénk van, hogy manapság egy ezeknél sokkal nagyobb tudású és optikailag is jobb(*) mikroszkóp nincs ennyi, az újkori árakat összehasonlítva. Most néztem utána és 3 000 000 HUF felett már nagyon jókat lehet kapni.
* Tudom, hogy akkortájt azok a mikroszkópok a csúcsot képviselték, de a felhasználás szempontjából ez mindegy. Egyszerűen ilyen a fejlődés...
Abban az időben 2790 RM egyenlő értékű volt egy kilogramm finomarannyal. (nagyon erős fizetőeszközök voltak annak idején, mert az angol font ennél például sokkal értékesebb volt, mivel kb 24 RM adott egy GBP-t)
Ebből le tudjuk származtatni a mai értékét.
2300/2790=824grammnyi "finomarannyal" ért fel ez a masina. A mai árfolyam 17000 forint a befektetési színaranyra.
Vagyis a végösszeg 14 008 000 forint ma, ha a finomarany a színaranyat jelentette.
Ha csak 14 karátban gondolkodunk (tuti nem jó, mert tuti nem olyan híg aranyra vonatkoztatták annak idején az aranyrendszert), akkor "csak" 8 179 848 forint a cucc.
Erről a kondenzor témáról az jutott eszemben, hogy...
... ez nagyjából az elképzelhető legdrágább mikroszkóp, amit a '30-as évek elején kapni lehetett:
Ez a Zeiss Jena FZ mikroszkóp nagy kutatómikroszkóp binokuláris tubussal, centrálható Z kondenzortartóval, apochromat objektívekkel 2300 birodalmi márkáért (RM) juthatott hozzá az ember. (Összehasonlításképpen: 400RM-ért is lehetett kapni ugyanúgy Zeiss tisztességes labormikroszkópot finomállítóval, Achromat objektívsorral, rendes kondenzorral)
De ha közelebbről megnézzük, ezt látjuk a revolverben:
- Apochromat 10/0,3 (72RM)
- Apochromat 60/0,95 (156RM)
- Apochromat 60/1,4 (300RM)
- Apochromat 120/1,3 (264RM)
Megint csak összehasonlításképpen egy teljes (8/0,2-20/0,4-40/0,65-90/1.25) Achromat objektívsorozat került 198RM-be (sorban 22RM, 36RM, 45RM, 95RM)
Ha pedig lejjebb visszük a tekintetünket ezt látjuk:
Egy Achromat 1,3-as kondenzor. Ez kereken 100RM-et kóstált 1927-be.
És amiért ez az egész írás született: Ahhoz, hogy ezt a konzenzort használni lehessen ezzel a mikroszkóppal, még egy közdarabot is vásárolni kellett 8RM-ért. Valami ehhez hasonlót:
Egészen pontosan "tárgyoldali telecentrikus" ez az jelenti, hogy a belépő pupilla (ami az apertúra rekesznek az előtte levő lencsetagok által alkotott képe) a végtelenben van.
Van "képoldali telecentrikus" dizájn is, ez meg az, hogy a kilépő pupilla (az apertúra rekesznek az mövötte levő lencsetagok által alkotott képe) van a végtelenben. Ez utóbbit szeretik a digitális szenzorok, mert ennél a kép szélén is ugyanolyan szögben esnek be a sugarak, mint a közepén. A Olympus Zuiko kezdte ezt az elvet alkalmazni az (még nemmikro)4/3-ados rendszerében. Azért (is) voltak ezek olyan elképesztően jó objektívok, mert (elsőként) direkt digitális szenzorra tervezett objektívok voltak ezek). Érdekes, hogy már 18 éve, hogy az Olympus előrukkolt a Zuiko Digital sorozattal(*), de a telecentrikus dizájnt csak pár éve kezdik átvenni a többi cégek.
ez azért érdekes, mert akkor ez nem egy valódi mattüveg, nem szórja minden irányban a fényt (de akkor mit csinál vele?), mert így meg kell maradnia az irányítottságának.
egyébként tényleg térhatású.
érdekes lenne kipróbálni, mi van akkor, ha a két optikai csatornára ráteszek egy vörös/kék szűrőt, és szemüveggel nézem?
mi a helyzet a VALÓDI profilprojektoroknál, amik csak a hátulról jövő fényt használják, és ahol a legfontosabb az él pontos leképezése? azok akkor nem sztereók, hanem 1 lencserendszert használnak?
valószínűleg ez lehet a célja. a teljes sztereo rendszer összes alkatrészét persze lehet állítani, de valószínűleg ez a finomállítása. Nem is gondoltam arra, hogy az optikai úthossz változtatása mellett (ami azért a lencsék közötti nagy távolságok miatt, ez a kb 2 mm nem túl sok) az irányba is beleszól.
Köszönöm!
De mi lehet a célhja annak, hogy sztereomikroszkópképnt oldották meg, amit újra egyesítenek?
A két oldali világítás nem ad elegendő "plaszticitást", ha már plastival?
Plánparallel lemez? A két kép pontos fedéséhez egy dönthető síkpárhuzamos lemez nagyon hasznos lehet, amikor nagyon kis szögeltéréseket kell kikompenzálni.
Itt van ez a Plastival 50, ami egy kis projektor. A belseje az egy CMO sztereomikroszkóp, azt vetíti tükrökkel az ernyőre. Élességállításkor így a kettős kép is eltűnik.
Csakhogy: az egyik oldali sugármenetben van egy szűrő szerűség. Nem polár és nem lencse, az biztos. Mire lehet jó? Nem lehet kiiktatni (csak csavarhúzóval.)
[...] csináltam is belőle lámpát a fénycsapdámba [...]
Bálint, erről jut eszembe: a higanygőzös sötétkamra lámpádat múltkor kipróbáltam a narancssárga szűrő nélkül. A kertben a szalonnasütő szélére kiraktam sötétedéskor, elé egy fagyállóval töltött műanyag dobozt. Egy óra elteltével annyi rovarom lett a fagyállóban, hogy alig bírtam kiszedegetni rögzítésre. Nagyon tetszik a lámpa UV-vel vegyített kékeszöld fénye az állatkáknak és az opálüveg szép egyenletes világító felületet ad. Persze tengermélyi csapdázásra nem használnám :)
Hát ha jársz arra, ahol vetted és van még nekik 4 db, akkor azért a 4000 HUF + természetesen postaköltségért örömmel venném, ha megoldható lenne.
Olyan drivert már amúgy vettem, csináltam is belőle lámpát a fénycsapdámba, de azt még mindig nem tudom, hova kell forrasztani a potit meg hogyan, hogy szabályozható legyen a fény :)
Ja, csak egy LED? És ilyen kis fejet meg nyelet szállítanak hozzá? A Jansjönél az (volt?) a jó, hogy csíptetős és hálózatról megy. És nem volt drága. A munkapolc alá akartam volna tenni, mert az a sarok félhomályban marad. Megvilágításoz, mikroszkópba több fajta megoldást használok, pl. rendes mikroszkóplámpát magában vagy nyomtatott diffúzorokkal, többágú fénykábelt, stb.
Ez is egy szívókás lenne ? Kb 0.3 mm átmérőjű a szálakkal (szívókákkal ? ) együtt. A herendi tóból vett mintában találtam ezt is mint a korábbiakat ,de ez jóval nagyobb azoknál. Reichert diapan dic, 40 x obj., Panasonic G7. Nem akartam a 10x -es objektívvel felvenni ,mert pont belefért a 40x -es obj. látómezejébe, ezért vettem föl a videót ilyen furán, sötét kerettel.
mondom, hogy csak egy darab led. kell neki egy áramkorlátozó táp, vagy 350mA-os driver, vagy egy ellenállás és mondjuk 5 volt. Nálam egy 18650-es akkuval működő kínai 5 voltos backup tápba van bedugva, a kábelbe van beletéve a 7135-ös driver., a végén meg egy régi egérről az USB kábel.
Egy elektronika boltban találtam, eddig 4 darabot vettem meg, mert a sztereomikroszkóphoz pont jó.
Kb 4 hónapja vannak a fiókban az állítható driver panelok - azokhoz még nem volt időm hozzányúlni sem.
Addig is a frontlencsét lecsavarva a 3,2 és 6,3 objektívhez a legjobb kondenzor, amit valaha is használtam.
Tényleg, igazad van, rettentő jó. Most próbáltam ki a Bausch & Lomb Micro Tessarral és ütős mint állat. Simán tudok a tükröt kissé elfordítva pazar egyenletes ferde megvilágítást előállítani az egész látómezőben lupenagyítással.
Tényleg egy parádés darab, sajnos a Jenaval kondenzorteste nem teszi lehetővé hogy teljes apertúrával használjam, mivel erősen lerekeszel. Viszont ahhoz, hogy a kondenzort be tudjam rakni a Jenaval kondenzorfej helyére, ahhoz ezt szét kellett szerelnem, ami sajnos nem ment roncsolásmentesen, mivel ragasztva is volt, nem csak csavarozva. Így az eredeti formájában én már nem használhatom, igaz úgyse állnék neki Lg-vel kovamoszatfotózásnak. Majd szerzek még egy J. kondenzortestet és azt majd átalakítom valahogy.
Addig is a frontlencsét lecsavarva a 3,2 és 6,3 objektívhez a legjobb kondenzor, amit valaha is használtam.
,,Illetve azt is tesztelem majd egy végtelenre állított távcsővel, vajon hol van a valódi alsó fókuszsík.''
Gondolom, hogy odadugod a távcsövet belenézel kondenzor elé,és azt nézed hogy hova képez élesen, ugye?
,,Oda akarom tenni a rekeszlapokat, legalábbis minél közelebb ehhez.''
Sajnos ennél bonyolultabb a dolog a rekesz optimális helyét illetően.
Azért a hátsó fókuszsík, mert az konjugált a ... mivel is? Hát az objektív apertúrájával, ami a az objektív hátsó fókuszsíkja. De miért is az? (Nem okvetlen az!) Véges rendszereknél ez elméletileg sincs így.
Az rekesz helyének meghatározásánál ez a konjugáltsági kritérium a kevésbé fontos. Sokkal fontosabb, hogy a rekesz ne vignettáljon.
Konjugált síkból több is lehet (végtelenesre nézve az egyik valóban a hátsó fókuszsík). A rekeszt ezek közü valamelyik közelébe kell elhelyezni. Annak a közelében, amelyik a legkisebb vignettálást okozza. Ezért van sok kondenzor rekesze a kondenzor belsejében és nem a hátsó fókuszsíkon.
De a fotóobjektívok rekesze se az első fokuszsíkban (jócskán objektív előtt), hanem a lencsék között van.
Nos, megnéztem. Egész biztosan végtelenes, mert ha távoli tárgyat vetítek a preparátum síkjába, akkor a frontlencse teteje kb. 0,5 mm-re van a tárgyasztaltól. Úgyhogy a kinyomtatandó adapterbe beleszerkesztem a segédlencsét is, a mikroszkóplámpámhoz igazított fókusztávval.
Az alsó fókuszsík pedig kb. 1 mm-rel az apertúrarekesz síkja felett van. Tehát a legtöbb kondenzorral ellentétben itt valóban körülbelül jó helyre tették a rekeszt.
Persze, ezt tudom, csak még nem érkeztem megnézni. Illetve azt is tesztelem majd egy végtelenre állított távcsővel, vajon hol van a valódi alsó fókuszsík. Oda akarom tenni a rekeszlapokat, legalábbis minél közelebb ehhez.
,,Csak ennél nem konkáv a frontlencse, hanem a szokásos sík. Egyébként egész pontosan így néz ki, lásd a kép közepén''
Igen, ez a szokásos modern elrendezés, bár inkább 6-7 lencsések szoktak lenni, és a rekesz a lencsetagok között van.
Viszont az AOL-nak láttam egy 5 lencsés kondenzorát, az pont ugyanilyen elrendezés, és a rekesz is hátul van. Azon a frontlencsére ragasztott korrekciós tag egy plánparalel üveg.
,,(érdekes egyébként a megvilágítás oldali sugármenete is):''
Olyan ez, mintha végtelenes lenne. Nem végtelenre korrigált véletlen ez a kondenzor?
1,4-es az NA-ja, mint a jénainak. Csak ennél nem konkáv a frontlencse, hanem a szokásos sík. Egyébként egész pontosan így néz ki, lásd a kép közepén (érdekes egyébként a megvilágítás oldali sugármenete is):
A Zeiss 1.0-ás kondenzor ötlencsés (1-2-2 elrendezésben), az 1.4-es hatlencsés ((1-1)-2-2)). A frontlencse dupla (egy félgömb és egy meniszkusz), de nem ragasztott, hanem levegő van közöttük.
A modern kondenzorokban gyakori a ragasztott frontlencse: Egy félgömb és előtte egy plánparalel vagy majdnem plánparalel korrekciós üveg.
Mesélek. Nem Zeiss Jena, hanem Olympus, de szerencsére teljesen szabványos és 37->39,5 mm gyűrűvel kiegészítve tökéletesen illik az Lu kondenzorfüggesztőjébe. Bálintnak köszönhetem, ő licitált kettőre és mindkettőt megnyerte, majd megkérdezte érdekel-e az egyik. Érdekelt. Ezúton fejezem ki hálámat irányában a nagyközönség előtt.
Most nincsen nálam, de majd küldök fotót. Addig aukciós képeken mutatom meg:
A BHA sorozathoz járt alapból ez a kondenzor. Nagyon érdekes konstrukció, mert öttagú három csoportban, a frontlencse ragasztott (!). A felső két lencse lecsavarható, így kis nagyításhoz egy nagy ragasztott tag marad jó nagy területet kivilágítva. Külön bónusz, hogy a rekesz elcsúsztatható és forgatható, kimondottan ferde megvilágításhoz fejlesztve. Az oldalcsavar kioldása után kézzel húzható ki a kívánt mértékig a kis fogantyúval, elforgatás után a helyzetében fixálható. Az apertúrarekesz gyűrűje a külső palástban forog és a test alul-belül üreges, úgyhogy adaptert nyomtatva tetszőleges rekeszlapot tudok feltolni a rekeszig.
Érdemes figyelni az aukciós oldalakon, mert ez a sorozat egész jó árakon szokott elmenni.
Mostanában különféle kondenzorokkal szórakozok (váltókondenzor, aplanatikus, aplanatikus-akromatikus) és internetes információkutatás közben találtam erre a magyar szabadalomra:
Az a roppant érdekessége, hogy tökéletesen leír és levédet (!) egy akkor már kb. száz éve ismert dizájnt, a váltókondenzorét. Mielőtt tehát valaki nekilátna egy ilyen kondenzor konstruálásához, inkább nézzen szét az ebay-jen, mert váltókondenzorral mindezt gyári állapotában meg tudja valósítani. Legalábbis az enyémen a világos-sötét gyűrűrekesz három centrálócsavar kicsavarásával cserélhető tetszőleges színes korongra.
Annyiért amennyiért hirdette. Nem vacakoltam az alkudozással, így is örültem, hogy erről nem csúsztam le és nem volt még jelentkező előttem. De szerintem korrekt ár volt az, ha azt nézem, hogy ebay-en mennyibe kerültek volna azok a dolgok külön-külön amik ezen a Fluovalon meg vannak mind majdnem hiánytalanul.
Voltunk pénteken megint a Kráter-tónál és egy csomó kis rákot mertem a vízből. Sötét látótérrel szórakoztam, mert megjött a Lomo váltókondenzor. Azt nem gondoltam volna, hogy olyan kicsi látómezőt világít meg, gyakorlatilag csak 10-16:1 objektív felett használható maradéktalanul egészen 0,65-ös NA-ig. Emiatt a mostani kis nagyítású képet nem is azzal készítettem, hanem egy klasszikus foltrekesszel és pankratikus kondenzorral.
Ez 6,3/0,16 Planachromattal készült az Nf-en (plusz a szokásos Mf K 2,5:1 projektív és Kodak Retina R 1:3 reduktor). Az az érdekessége, hogy a szilikongumis mikroakváriumról készült, azaz 0,1 mm vastag kilyukasztott szilikonlap van a tárgylemezre simítva, rajta fedőlemez. Úgy rászívja magát száradáskor, hogy teljesen vízhatlan. Nem is szárad ki még hetek alatt sem és szerencsés esetben -- ha van benne légbuborék -- az állatkák még napokig élnek, pár moszatfonallal együtt pedig szinte korlátlanul.
A prímet pedig a PZO nagyítógép lencse vitte el. Azon azt sem tudtam mit kellene merre tekerni szétszedéshez, amíg meg nem mondtad, hogy hasonló módszerrel szétcsavarozható.
Sajnos egy virágszirom alakú árnyékoló volt körülötte, tehát nem volt esélyem rátenyerelni, az jobban kiállt. A rés pedig a szűrő és az árnyékoló között az ujjamnál vékonyabb... Végül a tolómérő pofáját akasztottam a polárszűrő redőibe elölről és úgy sikerült nagy nehezen :)
Ismét hasznos dolgokat tanultam a társaságtól, köszönet érte! Most már célirányosabban fogok üvegvágót venni, meg üveget vágni.
A szűrőlevételhez még egy trükk: nem érdemes oldalról rászorítani nagyon a szűrőre, mert ha gyenge anyagból van, akkor a kerek szűrőfoglalat elliptikus alakot vehet fel és még jobban beleszorul az objektívbe. Inkább tenyérrel kell szemből megtámasztani és úgy tekerni.
a másik dolog, hogy a canon vállpánt (UNDORÍTÓ módon) az egyik oldalán valami műgumiszerű izé. Na azzal az oldalával kell megfogni a szűrőt, mert az nem csúszik.
Viszont akkor már írok én is egyet: ha fotós optikára rászorul a szűrő (meg igazából bármilyen finommenet összeragad), cseppentsetek rá alkoholt, azonnal szétválik.
(metilalkoholt használok, de izopropil is teljesen jó)
Nem, a petróleum a friss karcba befut és a felületi feszültsége miatt kissé tovább repeszti. Ezen felül a petróleumréteg a parányi hasadék oldalait nem engedi újra összeállni.
Amúgy az üvegvágók az üveg vastagsága szerint is többféle élszöggel készülnek. Egy olcsó, vékony üvegre valóval nem vágsz el egy 12-es asztallapnak való üveget.
Ebből a boltból bármelyik vágót megveszed, jó lesz - valamire. Azt kell kiválasztani először, hogy milyen üvegre, milyen vágásokra kell, utána már könnyű kiválasztani a sokféléből.
Szép komplettnek látszik, 3 apokromáttal. A felső megvilágítás mezőrekesze hiányzik, de most láttam egyet hirdetni 35 EUR környékén egy bolgártól az ebay-en.
nem olyan bonyolult ez. a lencse körvonalát lehet vele csiszolni, illetve a fazettát utána. Gyakorlatilag egy másolóköszörű. Egyik oldalra befogod a mintalencsét (amit a kerethez adnak), azt letapogatja, a másik oldalon forog a nyers üveg. Közben folyik rá víz. A nagy érték a három kő, meg persze csapágyazva van, motorja van, víztartály stb.
múltkor megvettem egy hajdani (Essilor) szemüveglencs-csiszoló gépet egy rendes lomizós hapsitól, 15 ezer forintért, három gyémánttárcsa van rajta, meg vízhűtés. Aztán szükségem volt egy 5 mm es üvegkorongra. Az úgy vitte, hogy csak úgy néztem.
Méhviasz és fenyőgyanta 1:1 keverékével. Jól tapad, de elég alacsony hőmérsékleten olvad ahhoz, hogy könnyen szét lehessen olvasztani. Illetve néha VTMS-sel (nem oldatból, hanem olvasztottal), ha fontos, hogy átlátszó maradjon a tömb. Lehet ilyen célra kanadabalzsamot használni, de jobban szeretem a VTMS-t, alacsonyabb a lágyuláspontja.
Nincs mit. Első alkalommal, mikor csak karcolni akartam szálkeresztet fedőlemezbe, magától kettévált a karc mentén :) Emiatt szeretem a gyémánt üvegvágót és nem szeretem a görgőset, utóbbival nem lehet finom vonalak mentén hasítani.
Egy időben sok szűrőhöz való üvegkorongot készítettem gyémánttal diaüvegből, majd oszlopot ragasztottam a nyers korongokból és csiszolóporral alakítottam ki a végleges átmérőt. Most koronafúrót használok fúrógépen és összeragasztott üveglapokból tíz üvegkorong kb. két perc alatt készül el, nem kell alakra és méretre csiszolni, csak fazettázni :)
Volt ilyenem itthon, de nem gondoltam rá, mivel a rendes üvegvágót a rendes üvegre nagyon rá kell nyomni, azt hittem, csak összeroppantom a fedőlemezt.
Igen, én szoktam. Kell hozzá egy karcolótű, tavaly kb. 1000 Ft-ért rendeltem kéthegyűt Kínából, de ma az Auchan (!) szerszámrészlegén szintén láttam egyhegyűt mintegy 599 pénzért. Olyan, mint egy golyóstoll, a hegye nagyon kemény, hegyesre kiképzett anyagból van. Azzal éppen csak megkarcolod a fedőlemezt és nagyon enyhe hajlítás után eltörik a karc mentén. Ha a nyomás karcoláskor kicsit nagyobb, sokszor már akkor kettéválik a lemez.
Kitaláltam egy ötletet, amihez szükségem lenne pici, téglatest-szerű alakú fedőlemezre. Azaz a kerek kicsike nem jó. Hogy tudok vajon úgy normál fedőlemezt darabolni, hogy ne repedezzen szét teljesen? Csinált valaki már ilyet?
És még egy: az Lg finomállítója egy finom szerkezet, elég könnyen tönkre lehet(ne) tenni úgy, hogy hirtelen lefele terhelés éri a kart. Pl. a karnál fogod a mikroszkópot (ilyenkor a talp lefele húzza, és tehermentesíti a finomállítóban levő emelő éket) aztán erősen odakoppantod az asztalhoz.
Szerencsére gondoltak erre a jénaiak és direkt úgy van megtervezve a szerkezet, hogy ilyenkor nem törik, hanem csak kiugrik egy fogaskerék.
Nem állítom, hogy könnyű visszarakni, de legalább pótalkatrész nem kell.
Az Lg-t nyugodtan kenheted mindenütt sima lítium bázisú zsírral, nem kell (sőt, szerintem nem szabad!) csillapító zsír a fókuszáló mechanizmusba se.
Az Lg-ben külön van a finom és a durvaállító mechanika.
A finomállítót nem szabad csillapítani. A fogaskerekeit nem szabad kenni egyáltalán, a csúszófelületre pedig sima gépzsír megfelel, de egy sűrűbb "szánkenő olaj" még jobb. A csillapító zsírtól rugózni fog az élességállítás.
A durvaállító kialakítása pedig olyan, hogy nem a zsír csillapítja, hanem frikció: van egy (zsírral megkent) keményfa kúp a durvaállító tengelyén, az súrlódik.
Ez állítható: a durvaállító két csavaróját egymással ellentétes irányba tekerve növelni vagy csökkenteni tudod a súrlódást.
Hát, nem tudom, hogy elég lenne-e. Két mikroszkóp összes mechanikájának újrakenésére kellene. (Ipari felújításban azért nem gondolkodok, de még a jövőben is szükség lehet rá.)
Mint az köztudott, a tengerparti homokminta kiváló mikroszkópos téma, akár sztereó-, akár fénymikroszkóp alá. A mintát be kell ehhez gyűjteni, de hát nem minden tengerpart homokos, pláne nem Horvátországban, ami a legközelebb van hozzánk és az ottani homokos strandok jó része is odaszállított homokkal rendelkezik. Ilyenkor az ember elkezd agyalni, hogy nem lehetne-e a tengerfenékről üledéket gyűjteni, tulajdonképpen az is tökjó lenne mintának. Biztos lehet, hiszen a kutatók megcsinálják, de vajon az egyszeri nyaraló is meg tudja-e tenni. Nos, örömmel jelentem, hogy igen. Csak éppen össze kell ütni egy Van Veen féle mintagyűjtőt.
A készüléket egy holland mérnök tervezte régesrég, azóta több módosítása is született. Az alapelvet mindjárt bemutatom, de annyit leírnék, hogy a Ponar féle abban tér el a Van Veentől, hogy ott a markolórész záródását rugók segítik a talajraérkezéskor, az Ekmannál szintén, de ott a zárást a leérkezés után egy külön leengedett messenger modul segítségével lehet elérni. A Young féle meg egy kerékszerű merevítőkeretet rak a Van Veen köré. Egyik se egy könnyen összetákolható a módosított modellek közül és egy amatőrnek szüksége sincs rájuk. Az alapmodellt viszont némi barkácsolással, a pincében heverő vashulladékból könnyen össze lehet ütni, ha az ember szeret fúrni meg hegesztgeni.
A működési elve egyszerű. Leengedés előtt-közben egy retesz tartja a helyén a markolórészt.
Amikor leér a cucc, akkor egyrészt a markoló éle belemar a talajba (ezért jó, ha nem csak úgy finoman leeresztjük, hanem hagyjuk, hogy egy kicsit becsapódjon), másrészt a retesz "leesik".
Ezért, amikor elkezdjük felfele húzni , akkor a markoló pofákhoz erősített karok , amiknek a végpontja az ellenoldali pofa oldalán van, egymás fele mozdulnak, így a pofákat is összehúzza. Gyakorlatilag beleharap az üledékbe.
Felhúzás közben pedig szorosan tarja össze a pofákat, így csak akkor hullik ki belőle a minta, ha valami nagyobb kő, vagy ilyesmi beakad a résbe (ahogy a képen most is látszik valamennyire). Ez gyakrabban megtörténik, ha az ember egy könnyebb kempingverziót állít össze, a mélytengeri kutatók súlyos darabjai helyett, de valamit valamiért.
A képeken hevenyészett sztereós képek vannak, a mintákat a Krk sziget különböző öbleiben gyűjtögettem, gumicsónakról, a parttól kb. 100-150 méterekre, kb. 20-40 méteres mélységekből.
Azért a nagyja viszonylag könnyen szétjött, (egyébként Zeiss Lg mikroszkópokról van szó) viszont az egyiknek a finom élességállítása úgy be van ragadva, hogy még WD40-nel sem jött szét, akkor azt megpróbálom melegíteni. Ennek ellenére az állítócsavar akadálytalanul forog, úgyhogy lehet, hogy a mechanikában is szétesett valami.
Azért még megnézem, hogy csillapító zsírt nem-e lehet mégis itthon is kapni.
Ami engem illet, lítium bázisú, EP2-es zsírt szoktam használni "általános" kenési feladatokra. A fókuszáló mechanikákhoz csillapító zsírt kell használni (damping grease), egyébként nem lesz a fókuszáló gomb tekerése közben az a jól megszokott "fojtó" érzés. Ilyen zsírt én nem találtam mo-n, egyedül az ebay-ről tudtam szerezni, pont olyat amiről itt, kicsit lentebb csatoltak képet.
Ha nagyon beragadt alkatrészekről van szó akkor érdemes rámelegíteni az alkatrészre pl. egy sütőben, vagy hőlégfúvóval. Nekem a melegítés azonnal eredményt hozott, míg a petróleumos áztatás szinte semmit. A profik képesek az egész mikroszkópot forró olajfürdőbe meríteni de ez csak akkor szükséges ha minden procikája be van állva a mikinek...
összeragdt alkatrészek oldásához áztatni kell, arra nagyon jó a tiszta petróleum, mert lassan párolog. Létezik pl a Zibro kályha tüzelőanyag, MOL kúton lehet kapni, 5 liter kb 5000 ft. http://www.hexan.hu/hu/zibro-kalyha-uzemanyag
A gyors tisztításra nekem nagyon bevált a féktisztító spray (pl. TRW, de kb azonosak), ami olyasmi, mint a sebbenzin, viszont nyomás alatt van (propán-bután hajtógáz), jó adagolható, nem szenyeződik, kb 1400 ft 500 ml (persze ennek egy része a hajtógáz).
Féktisztítót soha ne fújj az eszközzre - mindig a rongyra, vattára.
És először az optikát érdemes desztillált vagy valamilyen mosogatószeres vízzel jó nedvesen lemosogatni, ha nagyon koszos-poros. A port az oldószereknél jobban leszedi, az pedig a törlésnél könnyen karcolhat. Az a nagy helyzet, hogy a mosogatószer egyébként sokszor az optika zsírtalanításra jobb az oldószereknél, ha utána tiszta vízzel is áttörlöd.
Az lenne a kérdésem, hogy a különböző mechanikák kenéséhez milyen zsírt lehet használni, illetve, hogy sebbenzin használható-e a régi zsír és optikák tisztításához, ugye nem károsít semmilyen festéket és a lencsék ragasztásához használt anyagot sem?
Annó -abban az átkodban- políroztam küszöbsínt. Nem is keveset! Akkor,egy rózsapaszta nevű anyagot használtunk. Az -amíg a gondos háziasszony le nem törölte!- adott egy védőréteget a réznek. De ma már se csiszológépem,se pasztám nincs.... Ellenben réz küszöb az van. Valami olyan csudi szert kellene találni,ami egy viasz szerű bevonatot képez a réz felületén. Arra gondoltam,hogy ki kellene próbálni (pl.) méh viszból kotyvasztani valami löttyöt...
A Természettudományi Múzeum kiadásában megjelent 1-2 éve egy szenációs könyv Darazsak címen. Együltömben elolvastam, annyira érdekes a tartalma és olyan kíváló humorral megáldott a szerzője.
Köszönjük. Nekem van Klüber csillapítózsírom, szintén okulárhoz ajánlják többek között. Az nem disznózsír állagú, hanem sokkal viszkózusabb és marha hosszú szálat húz. Szintén meg vagyok vele elégedve, beállítócsavarokhoz egész jó, húzósan mennek tőle.
Nagyobb. Hosszabb. Kb 40mm volt a legnagyobb nőstény, amit én láttam
Amikor kb 10 éve először láttam itt a környéken röpködni őket, másnap elkezdtem keresni a neten, mi ez. Akkor végül eljutottam a Természettudományi múzeum Baross utcai rovartárába, egy kedves kutatóhoz, aki bevitt a rovargyűjteménybe.
Hát, ez maga megér egy misét, de a lényeg, hogy próbált segíteni kitalálni mi volt, és húzkodta elő a lódarazsas tárlókat. Egyikben a bazi nagy lódarázstól nem messze ott volt ez is, és azt hitte, a lódarázsra mutatok.
Ettől úgy megijedt, majdnem hívta a Katasztrófavédelmet.
Alig bírtam lebeszélni róla, és elmagyarázni, hogy félreértett.
Én amúgy azt olvastam, hogy csak az orrszarvúbogár lárvájával él közösben.
Lehet, hogy csak nekem volt új, de hátha nektek is kell csillapító zsír. Ez valami kínai izé, párnpja érkezett, olyan az állaga, mint a disznózsírnak, viszont első próba után nagyon jónak tűnik. Okulár dioptriaállítóba tettem.
Ez egy óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata) nőstény, mert jó nagy és sárga feje van, nem fekete. A lárvája fában élő bogárlárvák (szarvasbogár, orrszarvúbogár, stb.) parazitája. Ártalmatlan és védett. Úgy értem nem támad magától, azért van neki jó nagy fullánkja.
Gondolkodtam egyébként én is a dolgon, mert az enyémnek nincs saját doboza, de úgysem rakodnám bele soha, kint van állandóan a munkaasztalon. Inkább egy huzattal leborítom.
Szerintem Péter azt úgy értette, hogy ha az összes doboz egymás mellett szerepel összehasonlításképpen, akkor az Nf-é miért nem, azaz Alpár Nf-jének van-e doboza. Persze ez nála elképzelhetetlen lenne :)
Van, kinézetre ilyen, mint a redőnyös Jalpar második képén, de magasabb, mert egyrészt a miki is magasabb, másrészt egy nagy, ötkilós tartozékdoboza is van, amit a gépváz fölé lehet becsúsztatni a redőnyös ládában.
És ha jól tévedek, alapterületre is nagyobb, mélyebb!
,,Aki pedig nyaralásra manapság egy utazómikroszkópot vinne magával autóval, az tulajdonképpen egy nem sokkal nagyobb Lg-t is el tud. Én legalábbis nem tartom bonyolultabbnak egy picit nagyobb dobozt vinni, sokkal több helyet nem foglal el.''
Pedig szerintem erre a célra - pl. autós nyaralás családdal - pont sokkal jobb, mint az Lg. Nem is magának a mikroszkópnak mérete, hanem a doboz miatt. Hogy egyetlen kicsi, kompakt és masszív dobozba-táskába be van csomagolva minden. Megfogod a fülénél, amikor megérkezel a szállásra, és viszed. Bent használat után becsukod a dobozt és berakod a sarokba. Ez nagy előny, ha mondjuk öten vagytok egy kis apartmanba bezsúfolódva.
(Az Lg-nek is van doboza, de az egy törékeny doboz, és úgy már 3-4-szer akkora mint az utazó. Ez a tárgylemezeket, fedőlemezeket, tisztító kittet, csipeszt stb még mindig viheted külön)
Az utazómikroszkóp nem terepi mikroszkóp. Nem arra van, hogy terepen vizsgálgass, hanem mondjuk egy alap eszközökkel/vegyszerekkel ellátott ideiglenes helyiségben vagy sátorban. Például tábori kórházban, vagy az Amazonas partján, ahova terepjáróval vagy málhás állatokkal viszed a szajrét. A terepi mikroszkóp pedig például a McArthur/Nikon H/kínai katonai, amelyiket gyakorlatilag egy kézzel tudsz fogni és a hátizsákban viszed magaddal. Nem kell asztal hozzá, le se kell rakni. Ezt valóban érdemes utazáskor vinni, mert tényleg kicsi és gyalog akárhová cipelheted túrán.
Aki pedig nyaralásra manapság egy utazómikroszkópot vinne magával autóval, az tulajdonképpen egy nem sokkal nagyobb Lg-t is el tud. Én legalábbis nem tartom bonyolultabbnak egy picit nagyobb dobozt vinni, sokkal több helyet nem foglal el. De hátizsákos túránál úgyse tudnád használni, gyalog vinni az is nagy és nehéz. Ráadásul elég körülményes lenne például egy sziklás/homokos tengerparton vízszintes, biztonságos helyet keresni, hogy felállíthasd. Az immerzióról nem is beszélve :)
Szerintem meg néha nem árt azért, ha annál többet tud egy utazómikroszkóp, ha van rá anyagi keret, mert unatkozó nyugati nyugdíjas vagy :)
Meg azt se feledjük, hogy a "travel microscope" meg a "field microscope" nem pont ugyanarra van tervezve. Az említett Zeiss, Lomo készletek az előbbiek, a terepre való kis kézi cuccok közül a Swift és a McArthur mikroszkópok nagyon jók. Most nem ugrik be melyikhez, de valamelyikhez még fáziskontraszt is volt.
Szóval ez is a polcra került, nem napi használatra terepen.
Bezzeg Bálint Reisevalja, az ha beszélni tudna!
Szerintem ezek az utazómikroszkópok nem is jók terepre. Úgy értem akkor igen, ha expedíción veszel részt, esetleg orvos vagy Afrikában kiküldetésben. De arra túl bonyolultak és nem elég egyszerűen használhatók, hogy megnézz velük egy vízmintát, vajon érdemes-e szedni belőle.
Vettem egy ROW kismikroszkópot, annál több szerintem nem kell erre.
Én is pont múlt héten fogtam be egy királynőt, nyaralni voltunk, és pont a fotóstáskámon szerencsétlenkedett. Nem tudta, hogy inkább a feleségem cuccaira kellett volna rámásznia, mert ő nem gyűjtötte volna be.
Ezek ha kell, ha nem, folyamatosan rendezgetik a petéket, lárvákat. Különben nem telik el a nap.
Ma ilyen írogatós napom van. Arról akarok mesélni, hogy nem kell az eBay-t meg a Vaterát bújni kincsekért, néha elég a saját polcunkat végignézni.
Amint arról annak idején itt is beszámoltam, kábe 5 éve (sok év keresgélés) után hozzájutottam egy Zeiss LrO utazó mikroszkóphoz:
Egy gyöngyszem. Sajnos hamarosan rá kellett jöjjek egy nagyon komoly hibájára, amire a tervezők nem gondoltak annak idején: olyan szép, hogy sajnálom terepen használni.
Elkezdtem hát szemezni a ruszki verziójával ugyanennek. Praktikus bádog doboz, igénytelen kialakítás, kalapácslakk stb. Gondoltam ha látok egy leharcoltat olcsón, kipucolom és használom.
2 éve láttam egyet hirdetni. Igen szar képek voltak mellékelve semmit se lehetett látni. Eléggé tartottam tőle, de olyan olcsó volt, hogy gondoltam megteszem a minimum licitet.
Megnyertem. Meghozta a posta - kinyitottam.
Hát... cseberből vederbe:
Ez a dobozából még nem volt kiemelve (és persze be van állva az összes zsírzott része).
Szóval ez is a polcra került, nem napi használatra terepen.
Tegnap viszont elővettem, és legalább az objektíveket megnéztem - és meglepődtem. A várt 10x-20x-40x-90x sorozat helyett 9x-40x-40x-90x-es sorozat van benne.
Igen, két 40x-es, és nem véletlen, hanem mert ez az egyik:
Ezt találtam - a különben egész jó - Faragó-féle 1954-es ,,Mikroszkóp és mikrofotografálás'' c. könyvben:
Ritkán olvasni ennyi tömör baromságot egy helyen.
Nem csak az süt róla, hogy az illetőnek fogalma sincs arról, hogy mi az a kettőstörés, de az is, hogy úgy általában mekkora fizika analfabéta aki ezt írta.
Váltókondenzoros urak: a hosszú, Nf-hez használható váltókondenzornál a bebillenthető gyűrűs foltrekesz és az íriszrekesz ugye a kondenzor alján van? Úgy értem, hogy nem magasabban, belül a testében valami trükkös megoldással. Ugyanis lőttem egy Lomo váltókondenzort vasárnap, de az rövid verzió és az L sorozat kondenzorfüggesztőjébe illik (37 mm -> 39,5 mm adaptergyűrűvel). Ha jól sejtem illeszteni tudom az Nf/NU2/Vertivalra, kedvező esetben elég egy hosszabb hüvelydarabot dréheltetnem.
Igazából nem "régi" szűrőjelek, hanem az eredeti szűrőjelek, csak jogi okokból kellett nekik újat használni(*) a hetvenes évektől és ahogy megszűnt az NDK ismét a korábbiakat használják. Tehát OG1-et, BG12-t most is gyártanak, a GG sorozatot kiterjesztették és most már háromjegyű szám mutatja, hány nanométeren van a félérték transzmissziója az üvegnek (a GG455-é pl. 455 nm-en fele akkora, mint a maximális érték).
(*) A Schott is kétfelé vált a háború után és a nyugati, mainzi Schottot tekintették jogfolytonosnak a szűrők tekintetében.
Nem, az több sejt, csak a sejtfalak sem látszanak jól. Az akridinnarancshoz hasonló festékeket pont ezért arra is szokták használni, hogy az egyedi sejteket azonosítsák egy fonálon (pl. gombáknál).
Kicsit kibillentem a Tisztelt Fórumot a csapok és furatok világából, mert végre hazaértem és hozzáférek a legutóbbi képeimhez. Most azt mutatom be, hogy milyen hasznos lehet, ha az amúgy magától is fluoreszkáló algatenyészethez leheletnyi akridinnarancsot adunk. Az első kép DIK (jól van Alpár, az volt pont beállítva, nem lehet mindig ferde) és azt hivatott mutatni, hogy nem könnyű a jobbára átlátszó sejtmagokat lokalizálni a színtestek között. A másik epifluoreszcens fotó 450 nm led + BG12 gerjesztéssel és OG1+GG9 zárószűrővel. A sárgán világító sejtmagok nagyon szépen látszanak a sejtekben, tökéletesen elválnak a vörösen fluoreszkáló színtestektől:
25×/0,50 Planachromat, Mf Projektiv K 2,5:1+Retina R 1:3 reduktor. Remélem a fórummotor nem izéli el, az eredetin szépen élesen látszik minden, ami tárgysíkban van.
leginkább a rajz miatt küldtem, mert azon pl jól látszik, hogy milyen problémát okoz, ha a csap/furat tűréstartományok átfedik egymást.
Ha ugyanis egy BIZTOSAN laza (mozgó) vagy egy BIZTOSAN szoros (fix) illesztést akarsz, akkor első esetben a csap legnagyobb mérete is kisebb, mint a furat legkisebb mérete, míg a második esetben, a szorosnál a csap legkisebb mérete is nagyobb a futrat legnagyobb méreténél. A többinél már beleszól a statisztikai véletlen is.
(Mint pl a fényképeződépeknél, akhol simán lehet olyan, hogy egy gyárilag a tűrésben lévő váz és egy tűrésben lévő objektív együtt már elfogadhatatlanul fókuszálnak elé vagy mögé.)
(Azt meg, hogy a gyakorlatban az egyik mindig H vagy h szerintem az indokolja, hogy lehetőleg kevés számú szabványos szerszámmal lehessen dolgozni (pl dörzsárral).)
Igen, csak ez éppen azt nem írja le, hogyan szokták ezt használni.
Valójában ezt a betűzgetést ezt nem is "tűrés"-nek hanem "illesztés"-nek szokták hívni, mert azt határozza meg, hogy mennyire lazán v. szorosan illeszkedjen a csap a furatba (illetve azt is, hogy mennyire precíz az illesztés).
És a gyakorlatban nem használnak tetszőleges kombinációkat. A kettő tűrés közül ugyanis az egyik mindig H (ill. h) és a másik változik.
Ha a furatot méretezik a H tűrésűnek, azt alaplyuk-rendszernek nevezik (igen, a mérnökök is lyukaznak), ha pedig a csap a h tűrésű, akkor az az alapcsap-rendszer szerint van illesztve.
És arra vannak remek táblázatok, hogy milyen feladatra milyen párokat érdemes használni.
A konkrét esetben ez a G7/h8 tehát az alapcsap rendszer szerint van méretezve és egy "érezhető játék nélkül eltolható", "laza illesztés", azon belül is egy egy kis precizitású kialakítás.
Vagyis pont az, amit el is várnánk egy ki-be húzható lámpafoglalattól.
Nem egészen. Valójában a táblázatban levő értékek képletekből jönnek.
Úgy értem nem lehet meghatározni ránézéssel, mintha pontos plusz/mínusz érték szerepelne, hanem ki kell valahonnan nézni vagy számolni. Ebből a szempontból mindegy, hogy a táblázat értékei miből származnak.
Nem egészen. Valójában a táblázatban levő értékek képletekből jönnek.
De - ahogy írtam - az egészben az a lényeg, hogy nem is érdekesek tűrések abszolút értékei. Gyártáskor persze fontos, de a tervező nem ezekben gondolkodik, hanem a G7/h8-ban, mert arról látja egyből, hogy ez egy precíz kapcsolót, lötyögős, cuppanós stb.
Ez lemaradt: szóval az van, hogy a G7/h8-ban a számok azt mondják meg, hogy mekkora a tűrés. Minél nagyobb a szám annál nagyobb a tűrés. A tűrés abszolút értéke függ az átmérőtől is.
A betű pedig azt mondja meg, hogy az alsó és a felső korlát hogyan helyezkedik el a nominális mérethez képest. Pl. a H (ill. h) azt jelenti a furat min mérete (ill. a csap max mérete) éppen a nominális méret. Ahogy mész vissza az abc-ben (G/g, F/f, E/e, stb) egyre lötyögősebb a méretezés, a másik irányba (JS/js, J/j, K/k, L/l, M/m) egyre szorosabb.
Az egészbe az a jó, hogy ránézésre meg tudja mondani egy mérnök, hogy pl. H9/d9 egy szép lötyögős kapcsolat, egy H7/f8 egy finoman futó tengely, a H7/s6-ot meg úgy kell összepréselni.
A szám meg azonnal mutatja, hogy milyen megmunkálás jön szóba. Pl. hagyományos szerszámgépeken a 8-as tűrést egy jó esztergályosnak illik tudnia csinálni, a 7-es már határeset, a 6-oshoz mindenképpen köszörűs kell.
Szerintem tárgylemez -fedőlemez tartó dobozok. Az egyikben az üres a másikban a helyszínen készült preparátum foglalhat helyet. A Zeiss gondolhatott arra, hogy ha már utazó a mikroszkóp legyen minden egy helyen. (de ez csak tipp)
Az elsőn szerintem a kondenzornak és az eltolható keretnek nincs egymáshoz köze, csak véletlen egybeillenek. Nem látom, hogy a keretben lenne csavarmenet.
Az továbbra ki kérdés, hogy mi a frász lehet az a két egyforma valami a mikroszkóp mellett a dobozban.
a piacon szembejött 10 db kb 100ml spraypalack, valamilyen elektromos vizsgáló készülék fogyó anyaga. 25 fokon kb 1 bar a nyomása, szóval mindig tiszta anyag jön ki.
Hs volt nekem már olyan munkám, hogy ha 1 tisztítás 10 ezer forint, akkor is megéri...
Mint klórozott szénhidrogén nyilván környezetszennyező - de ez már létezik, nem kell legyártani. Jobb, mintha a szemétégetőbe kerül.
Elvileg használható lenne hidrofób anyagok feloldására, bár biztosan nem lenne túlságosan környezetbarát. De ha túl hamar elpárolog, akkor hogyan akarsz vele tisztítani? Lesz ideje bármit feloldani, mielőtt elillan?
Bocs, nem vagyok ma gép mellett. Ahogy már szó volt róla, azért N2O (nem NO2, az erős méreg), mert folyékony állapotba kell hozni szobahőn, nem lehet mérgező és gyúlékony. Illetve ne legyen drága se. Ezeknek csak a CO2 és az N2O felel meg, de előbbi tönkrevágná a tejszínt.
Hát nézzük, mi jöhetne még szóba, mint cseppfolyósítható gáz: R134a hűtőközeg (üvegházhatású, bár nem nagyon mégező), PBgáz .... mekkora buli lenne, amikor robbanna a tejszínhab :)
Egyébként a patronban bizony nagy nyomás alatt van a folyadék, 25 °C-on kb. 53 bar (10 cm3 térfogatban 8 g N2O van!), azaz nem gázállapotban. Ezért nem nitrogént használnak.
Mert az N2O és a CO2izoelektronosak, azaz ugyanannyi elektronjuk van és a molekulatömegük is gyakorlatilag egyforma. Fizikai tulajdonságaikban ezért nagyon hasonlóak és könnyen cseppfolyósíthatók normál hőmérsékleten (a nitrogén kritikus pontja jóval szobahőmérséklet alatt van, abból nem lesz folyadék akárhogyan komprimálod). Ugyanakkor a N2O nem savas karakterű, a CO2-ból viszont vizes közegben részben szénsav lesz és különösen nyomás alatt annyira lesavanyítja a tejszínt például, hogy kicsapódik belőle a fehérje (mint amiért a tejből aludttej lesz). Előnye még a dinitrogén-oxidnak, hogy nem mérgező és nem gyúlékony -- bár az égést táplálja.
