ez egyszerűen nevetséges... milyen alapon nyúl a kasszába? a pénztáros nő normális? miért nem értesítette rögtön Bélát? mindenkinek tartozunk, ő meg kiveszi a zsét??? ez már több mint felháborító...
ja és csak hogy optimista legyek:
győrben tavaly megvolt a stad. rekonstrukciós alakőletétel, azóta egy kapavágás se történt...
Ebben főleg az a genny, hogy tavaly, mikor átadták a beruházás első felét, akkor Medgyessy eljött Miskolcra, ünnepélyesen felavatta az egyetemen az új épületrészeket (amihez semmi köze nem volt), sütkérezett a rivaldafényeben, most meg szopat.
Gondolom, akkor kifizettek minden fontos lógást, V. Csaba miatt még nem égett a ház, de a tartozásokat illetően soha nem volt felhőtlen a mosolya. A csapat lélegeztetőn van, mert a Pista kicsinálta a DVTK-t, annyi biztos csak, hogy nem fogunk megszűnni.
A reszelis cikkben van 1 olyan mondat, miszerint Vojtinak még mindig tartozik a klub. Ti nem emlékeztek 1 cikkre (kb 1 hónapja) amiben (talán) Nagy Béla nyilatkozta, hogy mindenki le van rendezve?
Erről a "véletlenül" szóról a következő klasszikus vicc jut az eszembe:
Móricka sábeszdekliben nyalja a fagyit a sarkon. Arra megy egy pasas, és megkérdi:
- Kisfiú, nem tudod, véletlenül, hogy merre van a zsinagóga?
Mire Móriczka morogja félhangosan:
- Véletlenül, véletlenül...
Meddig hagyják még itt rabolni ezt a tetvet??? Hol van Koncz??? Hol van ilyenkor az önkormányzat??? Nem igaz, hogy senki nem tud ellene tenni! Vagy megvárják, amíg mi verjük agyon ezt a patkányt???
"Napraforgó szerű": közepén HD, egyébként semmi jelentősége a mintájának
Intel- valóban: beer inside
"szar tiregytől jobbra"- Born to be ultras
"Hungarista"- szintén a HD betűk, kicsit megvariálva (Mika, Cattani, emlékeztek miket leveleztünk ennek kapcsán? ;-))
Akkor te mint nyíregyházi szurkoló megkérhetnéd a mastiffsos gyerekeket, hogy hagyjanak fel az ÁKOSnak írt undorító üzeneteikkel, zászlóikkal, egyebekkel, nagyon unalmas már.
Egyébként mi lesz a nyíregyi focival? Nem arról volt szó, hogy ha nincs feljutás kiszáll az önkormányzat? Jött befektetőtök? Nagyon nagy szavak hangzottak el korábban...
Más: Nem játszották le tegnap az Atalanta-REGGINA osztályozót a pálya rossz állapota miatt. Ma 18 órától rendezik meg a találkozót, amely dönt arról, hogy melyik csapat esik ki a serie b-be.
Szerintem ez elég gusztustalan. Hiszen ha egy pályázatot elnyert a város, akkor szerintem törvénytelen, ami történik. Én perelnék!!! A legrosszabb az, hogy éppen a kollégium pénzét vonják meg, tehát a rászoruló egyetemisták zsebéből húznak majd ki kemény tízezreket, akik az olcsó kollégiumból kiszorulnak, és mehetnek albérletbe 5x annyiért. Fúj.
Mindkét csapat eltékozolt két pontot
Labdarúgó NB I/B, 33. forduló: Diósgyőri VTK - Celldömölki VSE-Antók FC 1-1 (1-0)
BERECZ CSABA
Miskolc (ÉM) - A DVTK második vonalbeli labdarúgócsapata ezúttal sem tudott nyerni hazai pályán. A piros-fehéreket a tabella utolsó előtti helyén tanyázó Vas megyei gárda kényszerített pontosztozkodásra.
A mérkőzés elején Horváth I. ígéretes helyzetből leadott lövésébe léptek bele, majd az általa indított akció végén Kiser 17 méterről a jobb kapufát találta el. A 12. percben Sándor Zs. remek szólója után a Szögeditől visszakapott kényszerítőt a jobb alsó sarokra helyezte, de Baji lábbal hárított. A túloldalon Németh J. 8 méterről a rövid sarok mellé lőtt, majd a 28. minutában a lövéshez készülődő Montvait lökték el a 16-oson belül, de Bede elfelejtett 11-est adni. Félóránál Orovecznek volt egy nagyon jó lövése, amelyet a jobb alsó sarok elől Nagy Z. tenyerelt ki, aztán Szöllősi bombája suhant el a felső kapufa fölött. A 40. percben Németh J. ugrott ki középen Vámosi helyén, majd a szélekről visszatrappoló két védő közül Constantin a 16-os vonalánál a labda helyett a csatárt találta el, így a kiállítás sorsára jutott. Négy perc múlva Vitelki jobb oldali beadását a vendégek védelme kifejelte, de a felszabadítással késlekedtek, így a felugró Kiser a hátával maga elé csurgatta a játékszert és 15 méterről a bal alsó sarokba lőtt, 1-0. Aztán újabb gólt szerezhetett volna a DVTK, de Montvai alapvonalról visszapasszolt labdáját Dobosnak nem sikerült a bal alsóba küldenie. Az ellentámadásnál Takács Sz. 10 méterről a jobb kapufára fejelte a labdát, a kipattanóra érkező Jáger pedig a kapu mellé helyezett.
Egy kivételével
Fordulás után az első ziccert Németh J. hagyta ki, illetve Nagy Z. hárította a csatár 7 méterről leadott próbálkozását. Az 51. percben Montvai került ordító gólhelyzetbe, de túl sokat pepecselt, így ha nehezen is, de tisztáztak a vendégek. Aztán Kisernek volt egy újabb remek lövése, de Baji résen volt. A folytatásban Csernák és Németh J. hiába vezethette kettő az egy ellen Szögedire a labdát, a diósgyőri játékos megakasztotta a gólt ígérő akciót. Az 58. percben Dobos szabadrúgása után Vámosi fejelt kapura az ötösről, de kapusról lecsorgó labdát Takács B. a gólvonalról kivágta. A 66. percben Csernák kiváló jobb oldali beadását Németh J. 4 méterről a kapuba perdítette, 1-1. A 81. minutában Takács Sz. nyerhette volna meg a meccset a Cellnek, de 5 méterről a bal felső sarok mellé bombázott. Aztán amolyan slusszpoénként Balás ziccer labdáját Sándor Zs. 5 méterről Baji lábába lőtte, majd Csernák a kapussal szemben állva nem tudott a hálóba lőni.
Vágó Attila: - A mérkőzés előtt is éreztem, hogy a támadásokkal, góllövéssel gondjaink lesznek, hiszen ezen a poszton van most sok hiányzónk. Emberhátrányban tudtunk gólt szerezni, és 1-0 után voltak lehetőségeink, amelyeket ha kihasználunk, akkor valószínűleg több pontot szereztünk volna.
Horváth Tamás: - Mind a két csapat megszerezhette volna a győzelmet a helyzetek alapján. Talán mi egy picit közelebb álltunk a győzelemhez az emberelőnyünket követően.
JEGYZŐKÖNYV
Diósgyőr, 1000 néző. Vezette: Bede (Vad II I., Kiss Gy.)
Diósgyőri VTK: Nagy Z. (7) - Horváth T. (5), Vámosi (5), Constantin (5-2=3) - Dobos (5), Szögedi (6), Vitelki (6), Sándor Zs. (6) - Kiser (7) - Horváth I. (5), Montvai (5). Edző: Vágó Attila.
Celldömölki VSE-Antók FC: Baji (7) - Orovecz (6), Takács B. (6), Bozsó (6), Szöllősi (6) - Csernák (6), Pintér Z. (5), Jáger (5), Lengyel (5) - Németh J. (6), Takács Sz. (5). Szakmai igazgató: Horváth Tamás.
Csere: Montvai helyett Polyák (-) a 66., Hováth I. helyett Balás (-) a 73., Horváth T. helyett Szakos (-) a 74., Németh J. helyett Csikvár (-) a 80., Takács Sz. helyett Latyák () a 91. percben.
Sárga lap: Vitelki a 74., Takács B. a 89. percben.
Kiállítva: Constantin a 40. percben.
Gólszerző: Kiser (1-0) a 44., Németh J. (1-1) a 66. percben.
"Az Index-szel is együttműködő HavariaPress-től péntek éjfél körül a következő e-mailt kaptuk: "Üdvözlet! Sajnos nem tudunk képeket küldeni a Fradi helyszínről, mivel leverték a fotósunkat. Elnézést a kellemetlenségért. "
Reszeli Soós ismét pénzhez jutott
A többségi tulajdonos faxon rendelkezett a meccs bevételéről
Miskolc (ÉM - BCS) - Érdekes faxüzenet érkezett szombaton délelőtt Diósgyőrbe, az NB I/B-s labdarúgócsapat rezidenciájára.
- Reszeli Soós István, a gazdasági társaság többségi tulajdonosa, a kft. menedzser-igazgatója gondolta úgy, hogy segít rendbe tenni a klub ügyeit - fogalmazott rejtélyesen Nagy Béla, a DVTK Kft. másik ügyvezetője, majd így folytatta: - Annak ellenére, hogy Reszeli Soós Istvánt hetek óta senki nem látta errefelé, most életjelet adott és arra utasította a klub pénztárosát valamint a biztonsági igazgatót, hogy a Celldömölk elleni meccs bevételét - 100 ezer forintot leszámítva, amelyből engedelmével a mentősöket, a pénztárakban dolgozókat és a biztonsági szolgálatot fizették ki - az egyik bank trezorjában helyezzük el. Mondván: majd ő fogja a bevétel többi részéből rendezni a kft. dolgozóinak bérét, és az elmaradt sürgős kifizetéseket. Nagy Bélától megtudtuk: ő a pénztárosnak arra adott utasítást, hogy bevételből megmaradó pénzt a a klub bankszámláján helyezze el, ám ez mégsem így történt.
A legsürgősebbek
- A pénztárosunk kétségbeesve hívott fel telefonon szombaton este, hogy őt Reszeli Soós István megfenyegette, így a pénzt átadta a biztonsági igazgatónak, hogy a többségi tulajdonos kívánsága szerint történjen minden - jelentette ki Nagy Béla. - Vagyis, ami a lényeg: a menedzser-igazgató elérte célját, hozzá került százegynéhányezer forint. Remélem sikerül jól beosztania, és ha kell, többségi tulajdonosként, ügyvezetőként hozzá is tesz egy picit és a legsürgősebb kifizetéseket teljesíti, ami jelen esetben Vojtekovszki Csaba 1,4 millió, valamint a DVSC 12,5 millió forintos követelését jelenti a DVTK Kft.-vel szemben. És, hogy miért ez a két legégetőbb ügyünk a naponta érkező újabb és újabb követelések közül? Mert az említett két ügyben keddre idézést kaptunk a Magyar Labdarúgó Liga fegyelmi bizottságától...
Elérhetetlen volt
Bár szerettük volna megkérdezni arról Reszeli Soós Istvánt, hogy a szombati faxüzenete azt is jelenti-e, hogy újból aktívan részt vesz a DVTK Kft. napi ügyeiben, de a társaság többségi tulajdonosa, menedzser-igazgatója elérhetelen volt vasárnap, hiába hívtuk az általunk ismert több telefonszámán, csak az üzenetrögzítőjén hallhattuk a hangját.
tegnap a városi tévé műsorában megnéztem a meccs egy részét... a kiállítást nem lassították, tehát sokkal okosabb nem lettem, de a labda egyenesen gurult tovább...
az viszont tényleg elgondoloztató, h a siófok-győr meccsen ugyanezen szituért (ráadásul a 16oson belül) nemhogy pirosat, még lapot sem kapott a játékos... csak sima tizit...
Pontosan így van! Direkt megszámoltam a tribünt és az első két szektort. Csak itt minimum 300 ember volt, összesen lehettünk olyan szűk kétezren. Ez is fika persze, de az ezer még viccnek is rossz. Hülye barom, aki ekkora marhaságot ír egy tudósításba.
Váratlanul jött a lehetőség, hogy ki tudunk menni a Brescia-Modena és a Verona-Sampdoria meccsre. Csütörtök este hívott Guerrieri, hogy szeretne menni, de sem kocsi, sem megfelelő számú társ nincs az induláshoz. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy kimegyek vele. Szerencsére az egyik barátom is hajlandóságot mutatott az utazásra, így Guerrieri barátnőjével együtt már négyen voltunk, így elvileg a létszám már nem lehetett akadály. A nagyobb probléma azonban még csak ekkor következett, autót kellett szerezni. Az enyém és a barátomé szóba sem jöhetett, mivel céges autók, ráadásul a környezetünkből sem sikerült intézni járművet, így aztán maradt az egyetlen még meglévő lehetőség, autót kellett bérelni. Szerencsére egy ismerettségemnek köszönhetően viszonylag emberi feltételekkel tudtam intézni egy kocsit, így péntek reggel biztossá vált, hogy este 10 körül nekivágunk a nem csekély távolságnak. Előzetesen úgy gondoltuk, hogy korán reggel meg lehet érkezni Veronába, ahol kényelmesen megkeressük a Guerrieri által előre kinézett szállást, lecuccolunk, aztán szétnézünk Veronában. Végül nem így lett, de erről majd később. Valamivel este tíz után elindultunk, és hajnali 3 körül már Körmendnél tartottunk. Az út magyarországi és ausztriai szakasza eseménytelenül telt, napkelte után alkalmunk volt megcsodálni az Alpok lenyűgöző panorámáját. Ekkor már érezni lehetett, hogy nem fogjuk tudni tartani a tervet, és csúszni fogunk valamennyit. Olaszországba érve elkezdődött az őrület. Rengeteget vezetek egész évben, de amit ott tapasztaltunk, attól rendesen leizzadtunk mindannyian. A szabály gyakorlatilag az, hogy nincs szabály. Mindenki azt csinál az úton, amit csak akar. Volt alkalmunk végignézni egy majdnem bekövetkező frontális ütközést. Megállt a forgalom az autópályán valamilyen útjavítás és egy azon a szakaszon bekövetkezett baleset miatt. Érkezett egy Opel Astrás őrült, aki az utolsó utáni pillanatban kapcsolt, hogy áll előtte a sor. Az ütközést már nem nagyon kerülhette el, ezért elkapta a kormányt, és bemutatott egy olyan forgást, amilyet eddig jobbára csak filmekben láthattunk. A manőver során centikkel elkerülte az ütközést, de jött a korlát. Valamilyen eszméletlen mák folytán azt is megúszta, így aztán teljesen sértetlenül úszta meg a vérfagyasztó jelenetet a vezető és az autója is. Azért gondolom lepergett előtte az élete filmje. Az Velence felé tartó pályán haladva megcsodálhattuk az udinei stadiont, ami szerencsére jól látható volt az útról. Verona felé közeledve már be-betértünk az autogrillekbe, hátha összefutunk modenaiakkal, de végül egyetlen modenai autóval vagy emberrel sem találkoztunk. Elég korán is lett volna még ahhoz, hogy Brescia környékén járjanak. Dél felé közeledett az idő, így egyértelművé vált, hogy Veronában nem állunk meg, húztunk tovább Brescia felé. A tábláknak köszönhetően szinte el sem lehetett téveszteni a stadiont (minden városban ki vannak táblázva a fontosabb helyek, és magyar szemnek szokatlan módon ide tartoznak a stadionok is arrafelé), így 12-kor ott álltunk a parkolóban. Még minden csendes volt ekkor, igaz több tucatnyi hazai ultra már gyülekezett a Curva Nord környékén. A pénztárak ekkor még zárva voltak, ezért aztán még jó egy órát várni kellett, hogy megtudjuk, tudunk-e jegyet venni az északi-kanyarba. Sétáltunk egyet a stadion körül, de ez nem volt valami szívderítő út, mivel az ultrák nem túl barátságosan méregettek minket. Nyilván egyértelmű volt, hogy idegenek vagyunk, ők meg még viszonylag kevesen voltak, így nem nagyon volt lehetőség az elvegyülésre. Egykor aztán ismét elsétáltunk a pénztárakhoz, út közben lehetett látni a kiterített hatalmas feliratokat a stadion kerítésén. Minden gond nélkül jegyhez jutottunk a kanyarba, az ára darabonként 15 euro volt. Ekkor már javában tették ki a kordonokat a zsaruk, hiszen közelgett a modenaiak érkezése. Mindenképpen meg akartam nézni, ahogy behozzák őket, bár várható volt, hogy nagy botrány úgysem lesz. A parkoló környékén mindenesetre már összegyűlt néhány száz hazai. Rövidesen érkezett is vagy 6-7 busz, ami a vonattal érkező vendégeket hozta a stadionhoz. A legszebb magyar műbalhékat idézte a szemünk elé táruló látvány, volt egy kis mutogatás, egy kis szaladgálás, de semmi több.
Semmi akadálya nem volt már tehát annak, hogy végre bemenjünk a stadionba, igaz egyelőre üres kézzel, mivel úgy döntöttünk, hogy a kanyarból nem biztos, hogy szerencsés filmezni az ultrákat. A kanyar alatt óriási élet volt, emberek százai nyüzsögtek mindenhol. A legnagyobb tobzódás természetesen az ajándéktárgyaikat kínáló ultrák asztalai körül volt. Mások szórólapokat osztogattak, amelyben az aktuális meccsel kapcsolatos dolgok voltak, illetve a hazai ultrák fanzinjére hívták fel benne a figyelmet. Vettünk ezt-azt, majd felmentünk a lelátóra, igaz nem egészen az ultrák közé, hanem a közvetlen közelükbe, a kanyar szélére. Az oldalvonal melletti lelátón ekkor már osztogatták a csillogó kék lapokat az ott székelő ultrák, így tehát biztos volt, hogy nem maradunk látvány nélkül, bár az is látszott már ekkor, hogy a Curva Nord nem készült semmi extrával erre a meccsre. Mivel viszonylag jó helyünk volt, ráadásul biztossá vált a koreográfia, már bántuk, hogy nem próbáltuk meg behozni a kamerát a stadionba. Gyorsan el is indultunk a barátommal, gondoltuk egy próbát megér a dolog. Szerencsére egy eszméletlenül rendes rendezővel akadtunk össze, akinek próbáltam a lelkére hatni. Elmondtam neki, hogy milyen sokat utaztunk ezért a meccsért, és hogy kicseszettül szeretnénk videózni az ultrákat. Miután legalább ötször elmondtam neki, hogy a meccsből egy percet sem akarunk felvenni, kizárólag csak az ultrák érdekelnek, elvitt valami főrendező kinézetű öregebb szivar elé, aki azonnal a fejét kezdte el rázni, és azt mondta, hogy külön akreditáltatnunk kellett volna magunkat ehhez a "produkcióhoz". El is keseredtünk rendesen, de a rendező "cimbi" nem hagyta annyiban a dolgot, és elkezdte fűzni az öreget, aminek meg is lett az eredménye. Közölte, hogy lehetséges a dolog. Kimentem tehát a kameráért, miközben a haveromat ott tartották "túszként". :)
Miután meggyőződtek róla, hogy tényleg csak egy kis mezei kameráról van szó, utunkra is engedtek minket. A rendező srác azért még viccesen utánunk szólt, hogy meg ne lássák, hogy a meccset filmezzük, mert elvitetnek a zsarukkal. Közben nagyokat röhögött a poénján. :) Mi is vigyorogtunk, hiszen ki a franc akarta a meccset venni...
Ismételten a lelátóra érve meglepve tapasztaltuk, hogy a negyed órával azelőtt még szinte harmadáig sem telt vendégszektor fullon volt. Véleményem szerint jó 4 ezer modenai érkezett a meccsre.
A pályamunkások (tűzoltók?) slaggal locsolták a népet, mire azok előbb énekelni kezdtek örömükben, majd biztos ami biztos alapon megdobálták ezzel-azzal a derék locsolókat. Az egyik értetlenül szét is tárta a kezét, hiszen ő csak jót tett az izzadó tömeggel. :)
Elindult végre a koreográfia, és az rögtön látható volt, hogy nem ez lesz az év látványa Bresciában. A csillogó kék lapok jól mutattak ugyan, de nem volt tele az a lelátó, ráadásul nem is volt elég szerintem ennyi lap, valszeg nem jutott mindenkinek belőle. A lelátó alján kihúzott nagyzászlók tartoztak még a látványhoz.
Bár a kanyar nyilván nem ezen a meccsen volt a topon, azért magyar fülnek még így is szokatlan hangerővel kezdtek a szurkolásba az ultrák. Nyomta a Nord, nyomták az egyenesben is az ultrák, valamint a vendégek sem tétlenkedtek, bár belőlük csak egy-egy hangfoszlány jutott el hozzánk. Néhány perc elteltével már vezetett is a Modena, amitől érthetően extázisban tomboltak a vendégek. Még pár perc, és már kettő volt az előnyük. Ez nem igazán tett jót a hangulatnak. A bresciaiakat érthető módon lelombozta, hogy már kettővel vezetett a Modena, és a vendégek is gyorsan kitombolták magukat, majd rendesen meg is nyugodtak, hiszen egyértelmű volt, hogy röpke tíz perc alatt elkerülték a kiesést. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szurkolt volna a két fél, csak sajnos közel sem maximális hangerővel. Arra jó volt a viszonylagos nyugalom, hogy volt időnk nyugodtan szétnézni a lelátókon. A látvány szinte hihetetlen volt abból a szempontból, hogy megszámlálhatatlanul sok fiatal lányt láthattunk mindenfelé, és a lelátó tele volt egészen kis gyerekekkel is. Nálunk persze azt papolják az illetékesek, hogy a balhék miatt nincsenek többen a lelátókon, ezért nem járnak ki nők és gyerekek. Ennek a tézisnek az ékes cáfolata pont Olaszország. Balhé bőven van, van viszont valami, ami nálunk hiánycikk, mégpedig foci!
Szóval a meccs középső része viszonylag unalmasabban telt. Az utolsó fél órában járva bementünk Guerrierivel az ultrák közé, és ez óriási élményt jelentett, bár egy kis csalódást is okozott. A csalódást olyan szempontból említettem, hogy rengeteg volt a gyerek a szektor alján. Ez persze nyilván nem baj, hiszen jól látszott, hogy biztosított az utánpótlás Bresciában, mi viszont nem ilyen arcokat vártunk. Igaz az is, hogy az előénekes e rész felett helyezkedett el, és nyilván oda felmenve komolyabb arcokat láttunk volna...
Így is élmény volt azonban közvetlen közelről figyelni az ultrákat. Ahogy elkezdett az előénekes egy dalt, egy emberként csatlakoztak hozzá a körülöttünk állók. A Brescia körülbelül 20 perccel a vége előtt szépített, majd 4 perccel a végét jelző síp előtt Baggiot "egész véletlenül" pont olyan helyen rúgták fel, amelynél ideálisabb helyet el sem lehet képzelni egy olyan kvalitással megáldott ember számára, mint ő. Egyértelmű volt számomra, hogy elég a kaput rendesebben eltalálnia, a kapus nem fog erőlködni, hogy megfogja. Igaz úgy találta el végül a lasztit, hogy a kapus akkor sem fogta volna meg, ha nagyon akarja, így örömmámorban úszott a stadion. Körülöttünk hatalmas pogozás kezdődött, nagy élmény volt nézni.
A meccsre visszatérve, tipikus olasz bunda volt, 0-2 után mondtam a haveromnak, hogy a nyakam rátenném, a végén kiegyenlít a Brescia, és 2-2 lesz a vége. Ő - mivel nem nagyon szokott fogadni - kétkedve nézett rám, én azonban csak magabiztosan mosolyogtam, hiszen a legbiztosabb tippjeim mindig az olasz meccsek, főleg így a bajnokság utolsó 3-4 fordulójában. Egy dolgot mindenesetre megállapíthattunk: mi még bundázni sem tudunk rendesen. Nálunk háborog a nép, annyira kilóg a lóláb, míg ezen a meccsen úgy egyeztek meg előzetesen az eredményben (mert hogy megegyeztek, arra leteszem a nagyesküt), hogy a végén a jónép örjöngött a boldogságtól. Elvégre a Brescia 0-2-ről felállva hozta otthon az egy pontot, míg a Modena ezzel az x-el biztosan bentmaradt.
Még láttuk, ahogy elviszik a modenaiakat az állomás felé. A buszok üvegei ki voltak szedve, helyettük rácsokat szereltek fel. A modenaiak boldogan mutogattak, mi pedig elindultunk Verona felé.
Előzetesen a leginkább a bresciaiakra voltam kíváncsi, így a Verona-Samp' meccset inkább amolyan ráadásnak tekintettem.
Körülbelül 60 kilométert kellett megtennünk, így nem volt okunk nagyon sietni, mivel azt elhatároztuk, hogy a meccs előtt már nem indulunk el felkutatni a szállást. Verona felé tartva több modenai busz mellett is elmentünk, az egyik autogrillben pedig békésen beszélgetett néhány doriás pár modenaival.
Veronában hasonló volt a koreográfiája a megérkezésünknek, hiszen itt is jól ki volt táblázva a stadion iránya, igaz nem is volt messze az autópályától. Nagyon veszettül néz ki kívülről, hiszen magas, ráadásul végig fedett a nézőtér. Úgy is mondhatnám, hogy igazi komoly stadion benyomását kelti, ami mondjuk a bresciairól nem volt elmondható.
Úgy alakult, hogy pont a vendégek részére fenntartott parkolóhoz érkeztünk meg, ahonnan egy rendőrnő átirányított minket a stadion másik végéhez. Leparkolva elég király látvány tárult a szemünk elé. Egyrészt impozáns volt a stadion, másrészt már gyülekeztek a hazai ultrák, akik közül sokan elég komoly arcok voltak. Rengetegen voltak csoport-pólóban, azt pedig már csak halkan jegyzem meg, hogy részeg embereket - ahogy Bresciában sem - itt sem láttunk. A barátságot igazolandó vegyültek rendesen a veronaiak és a genovaiak, sőt, még Fiorentina-drukkereket is láttunk. A többiek úgy gondolták, hogy megpróbálnak bejutni a Doria-szektorba, én azonban már Bresciában elhatároztam, hogy Veronában a felezővonalhoz fogok ülni, hogy jól hallhassam mindkét felet. A kanyarokba 7 euro volt a zsuga, míg az egyenesbe 10 euro (3. szint), illetve 14 euro (2.szint). Úgy döntöttem, hogy a lehető legjobb helyre megyek, így végül a 2.szintet választottam. Később derült csak ki, hogy felesleges volt, mivel a 10 euros jeggyel is oda ment az ember, ahová akart. Pontosan a felezővonal magasságában ültem le, és már alig vártam, hogy kezdődjön a meccs. A Sampdoria szurkolói kicsit nehezen gyülekeztek, előzetesen úgy gondoltam, hogy 4-5 ezren biztosan lesznek, ezzel szemben jó kétezren gyűlhettek össze a kezdésre. A Curva Sud gyakorlatilag teljesen megtelt, mint később kiderült, a többiek is ide váltottak jegyet, mivel a vendégek közé nem engedték be őket. Sajnos a kamera aksija lemerült Bresciában, így erre a meccsre csak a fényképezőgép maradt, amit előzetesen nem is bántunk, nem úgy a meccs után. A doriások ugyanis - a létszámukhoz képest - eszméletlenül jó szurkolást vágtak le egész meccsen. Szinte 90 percen keresztül nyomták a változatos dalokat, közben legalább egy tucat nagy zászlót lengettek megállás nélkül, valamint sok kisebbet is. A veronai-kanyar is szurkolt becsülettel, közben persze szidták az elnöküket is, de valahogy színtelenek voltak a számomra, és nem csak azért, mert a csapatuk szereplése nyilván rányomja a bélyegét a teljesítményükre.
Látvány sajnos egyáltalán nem volt, se koreo, se nagyobb mértékű piro, kizárólag néhány kósza görögtűz. Mellettem idősebb veronaiak ültek, és az ő tekintetük is gyakran pásztázta a vendégeket, akik láthatóan iszonyatosan fel voltak dobva. Ez az állapot csak még inkább fokozódott, amikor kiírták az eredményjelzőre a Genova-Siena meccs aktuális eredményét. Hiába vív a Doria pont a Sienával harcot a bajnoki címért, a vendégeknek ezúttal sokkal fontosabb volt, hogy a városi vetélytárs essen ki a Serie B-ből. Amikor a meccs vége felé megjelent a kiírás, hogy már 1-3 az eredmény Genovában, akkor gyakorlatilag felrobbant a vendégszektor. A hangrobbanás felért két-három gólörömmel. A második félidőben egy doriás srác fogott egy nagy Sampdoria-zászlót, és elkezdett a másik kanyar felé szaladni. Az egyenesben végig felálltak a Verona-szurkolók, és nagy ovációval kísérték a srác útját. Átadta a zászlót a hazai ultráknak, akik egy veronai lengetőst adtak cserébe. A képlet az volt a visszaútján is, ami az oda vezetőn. A szurkolók felállva ünnepelték, ahogy elhaladt alattuk. A meccs lefújását követően semmi kedvem nem volt elindulni kifelé, még hosszú percekig figyeltem az ünneplést. Elnéztem volna akár reggelig is. A Sampdoria-drukkerek ünnepelték a pontszerzést és a Genova gyakorlati kiesését, míg a hazaiak a bentmaradást, hiszen közben úgy alakult a többi eredmény, hogy az egy pont is elég volt nekik a biztos bentmaradáshoz. (Halkan jegyzem meg, hogy ezen a meccsen sem törte össze magát a két csapat a győzelemért, jó volt mindkettőnek az egy pont). Csak egyedül azt sajnáltam, hogy lemerült az a rohadt kamera. Nagy kár érte.
Végül egy viszontagságos bolyongás végén szállást is találtunk, igaz nem az eredetileg kinézettet, mivel ott se zuhany, se külön szoba nem állt rendelkezésre, idegenek között egy hat ágyas szobában meg senkinek nem volt kedve aludni.
Másnap reggel még szétnéztünk Veronában, láttunk kiragasztva a Verona elnökének távozását követelő röplapokat is a belvárosban, majd dél körül Magyarország felé vettük az irányt. Egyedül csak azt sajnáltam, hogy a Bük-Diósgyőrre nem értünk haza.
Végül éjfél után tettem le a kocsit, el lehet képzelni az ezt követő hetemet. Talán csütörtök környékére tértem magamhoz a fáradtságtól, hiszen a meló miatt nem volt lehetőségem tisztességesen kialudni magam.
Egy biztos, óriási élményt jelentett az út.
Ha ez nemzetközi kupameccsen történik, akkor tuti, hogy kivágják a zöldeket vagy tíz évre minden kupatornáról, mint a macskát szarni.
Most gondoljátok el, hogy mondjuk Lippit vagy Cupert leütné valamelyik majom...
