A Szandan biztos nem, de a Remete-hegyes eleg meredeknek tunik. Mondjuk en multkoriban lefele jottem rajta, igy aztan nem tunt olyan veszesnek.
De a Nagy-Milices emelkedo, meg az Inoci-vagas fokepp a hosszusagukrol hiresek.
Az a disznódög-sereg tényleg szörnyű volt... Hozzászoktam már a szemétdombokhoz, de ez sok(k)! Hétvégén beleolvastam egy tavalyi Turista Magazinba, ahol emlegetik is, hogy az OKT Kab-hegy - Nagyvázsony közti részén sok az őz. A disznóktól eltekintve nagyon kellemes volt, a Kislőd utáni völgy+erdő pedig gyönyörű! :-) Egyébként megnéztem, milyen növendéksiklót láttunk, azt hiszem, rézsikló volt.
Remek idő, babatáv, kellemes séta, egy csomó őz, finom sült debreczeni a busz érkezése előtt..
jaj remek volt. Úrkúton kicsit bekavart a mindenféle kék jelzés, meg a sok bolt, és az atlasz bélyegjelzése (büfé..), ami egy aranyászkos kocsma volt.. na mindenesetre nagyon jó volt a terep, kivéve Vázsony határát, ahol a vízmű kerítésétől 15 m-re 5-6 különböző lebomlási fokozatú disznó hevert.. :(( rémes volt. Vázsonyban pont elértük a közvetlen pesti járatot, úgy hogy még időnk is volt pihenni a helyi büfé-falatozó vl.i.e.-ben..
FELHÍVÁS valaki máj. 1-2 Sárvár-Sümeg?? /ha még nem csináltátok volna meg.. /
Három nap a Zemplénben Most csak röviden : gyönyörű tájak csodálatos időben :-)
Bár a terveimehz képest kevesebbet láttam, kevesebb km-t mentem, de a többiek ennyit bírtak, a többség ennyit sem, egyedül pedig nem engedtek.
1.nap : Kőkapu-Istvánkút-Pengő kő (700m)- Nagy Pétermennykő (709m)-Mlaka rét-Sólyombérc-Kerek kő-Kőkapu
2.nap : Füzér-Nagymilic(895m)-Hollóháza, közben plusz három 700 feletti csúcs: Kakasbérc(720m), Hermann-háztető (884m) és Nyerges hegy (820m)
3.nap : Sárospataki vár (plusz családlátogatás)
Végül egy kis Kék túra szakasz, de pont a végpontot már láttam és 6 db 700 feletti csúcs.
Egy kérdés : a Nagy Milicen van valahol betű? Az összes létező követ, oszlopot megnéztem, és nem találtam meg. Végül készítettem egy fényképet.
Egy rossz hír (bár lehet hogy nektek nem új): a Lászlótanyai Kastélyszállóhoz közeli kilátó magánterület és nem látogatható:-(
Egy óvaintés: Pengő kőn van egy nagy szikla, amire fel lehet menni és szép a kilátás, de lejönni nehezebb. Nekem sikerült egy sziklára zuhanva érkeznem, szerencsére megúsztam komolyabb sérülés nélkül.
Eszembe jutott egy újabb emelkedő: a Remete-szurdok - Remete-hegy szakasz (Budai-HG-ben). Az nem meredekebb?
Esetleg a Szandavár (felső, sziklás szakasza)?
Bódvaszilas. Furi a két pecsét egy helyen, de legalább nem kellett keresnem Hernádcéce megapolisban:)
Gibárt. "Rövid" szántóföld-túra után az ember egész közelről hallhat és láthat egy kis vízerőművet. Érdekes.
Apropó: A Vízmű emberkéje erősen panaszkodott, hogy kifogyott a tinta a párnából és maga a párna is elég ócska már. Szerintem ha valaki legközelebb arra jár legyen szíves vigyen le neki egy új párnát (esetleg tintát /is/), ez egyszerűbb, mint ha az MTSZ-nél bejelentem... Ha kell, a párna árát (de azért nem luxuskategóriában:) magamra vállalom...
Encs. Aszfalt, aszfalt, aszfalt.....cukrászda, zöldséges, húsbolt..:)).... aszfalt... aszfalt ...Abaújdevecser .... mező ... gerincen 20 m széles erdősávban felüdülés ...
Fancsal. Nagyon kellemes ebéd hozott anyagból sörrel öblítve. A pecsételőhellyel szembeni kocsmában (az atlasz szerint büfé:)
Baktakék. Szép gólyafészek és gólya pont az útelágazásban (ahol a Kék leér a főútra).
... dombra fel ... dombról le ...
Abaújszolnok. (Még én is:) tejfehéren villogok a falu lakossága között... Ugyanakkor nem teljesen barátságtalanok, egy bácsi még útba is igazít. Nénit szomorúan hallgatom (a férje, a kutyája...)
... domra fel ... dombról le ...
Nyésta. Ettől a falutól nagyon féltem, ehhez képest teljesen rendezett, itt is beszélgettem egy öreg nénivel
... dombra fel ... dombról le ...
Felsővadász. Nem maradandó. A Rákóczi-kastély pusztul
... dombra fel ... HOppá, erdőben megyek már több km hosszan, HURRÁ!:), ... ... dombról le...
IROTA. Itt aludtam, mindenkinek ajánlom a Talentum Vendégházat (2000Ft), nagyon hangulatos, a kertje pedig valami gyönyörű (az a hatalmas saroktelek, amit az OKT megkerül a faluban).
---------------------
Másodnap: Két LEG kilátás.
1. Az egyik legszebb kilátás a Kopasz hegy oldalából adódik az egész OKT során: Közel művelt földek, terepasztal jelleggel, messzebb nyugat felé Bükk, messzebb Észak felé 3 hegyvonulat részben egymás mögött, tippem szerint elsősorban Szlovák Paradicsom hegyei, valamint egész távol (szinte biztos, mert nagyon magas volt:) a Magas-Tátra. Gyönyörű
2. Pár száz méterrel odébb.
Hirtelen kilátás a Rakaca szűk völgyére, amely közvetlenül alattunk (jó 50-100m-rel) húzódik.
A völgy másik oldalán (is) meredeken emelkedő sziklafal, fenyőkkel, vadromantikusan, "ahogy kell":)
Rakacaszend: Erősen megosztott (fekete-fehér) falu. Itt hagytam abba, mivel lábam az előző napi aszfaltozás és sok döngölt föld után erősen vízhólyagosodott, és a hétvégén még szeretnék kirándulni...:)
... Pestre kb. 6 óra alatt értem tömegközlekedéssel...:)
Hogyne, ha terepgumi van rajta. Az enyémen például semislick van, félúton az aszfaltos meg a terepgumi között, mind a kettőre jó egy kicsit, és egyikre sem igazán, de direkt homokos terepre biztos nem.
Nyíracsádon hajnalban még nincs nagy élet. Sikerült 6:20-kor indulnom, a népek a busz felé igyekeztek éppen. Buzitán terveztem kávézni.
Még a faluban találtam egy pici boltot, vettem kakaót és két buktát. Míg bandukoltam az aszfalton, el is fogyasztottam. Kellemes hajnali hőmérséklet, egyértelmű jelzések. Mi kell még. Egy kis figyelem nem ártott volna!
A leírás alapján szépen elértem az utolsó házig, legnagyobb meglepetésemre, nem volt homok. Lehet, hogy a hajnali harmat hatása? Annyira megörültem, hogy elbambultam a jelzést. A leírás szerint kellett volna lennie, de hogy hol volt, ha volt egyáltalán, nem sikerült megtudni. Valami hiba lehet a térképpel, mert amerre én jártam, az nem illeszkedik a képbe. Egy helybéli azt mondta, hogy Szentannapuszta a szomszédban van.
Utólag rekonstruálva az élményeket, azt hiszem, hogy eljutottam a térkép aljáig (ekkor távolságot tévedni már nem semmi) és végül a térképen is jelzett ÉNY-DK irányú földúton jutottam Buzitapusztára. Nagy kaland volt! Vesztettem több, mint egy órát, de voltam Szentannapusztán!
Buzitapusztára busszal is lehet menni, az én utam a buszfordulónál érte el a műutat. Nem volt kedvem kávézni, Nyíracsádon egyébként is azt mondták, hogy nincs bolt Buzitán.
A leírás és a térkép alapján könnyen kinavigáltam, bár fenyőerdőt csak jóval később találtam. Ahol a kunkor van „Kökényes”-től északkeletre. Ez szép út. Bár homokos. Az erdőben még nincs nagy élet, de jó volt sétálni. A híd utáni kunkornál érdemes figyelni, vannak jelek, de ravasz a sok kanyar. Mikor elértem a gázvezetéket, egy kis ösvény végén megpillantottam a műutat. Levágtam a kanyart, melyről a leírás alapján finoman szólva sok jót nem reméltem. 800 méter többlet aszfalt.
A megálló után van a 4-es kő, itt vannak a jelek. Itt még széles az út. A postaládák után izgalmas horhosok. Kár, hogy homokos az út:o)
A tanyát megkerülő út jól van jelezve. Mikor átkeltem a patakon, jobbra kellett fordulni. Itt kellett volna elővenni a térképet!!!
Viszonylag jól jelzett út, sok kanyarral. Nem tehetek róla, de jóval hosszabbnak tűnt, mint ami a térkép szerint jelezve vagyon. El kéne menni újra!
Minden a leírás szerint volt. Csak a jelzés tűnt el. Én meg elvesztettem a türelmemet. Nem kellett volna! Ledöngettem az első tanyához, onnan a következőhöz. A Hármas-hegyi tónál kötöttem ki. Itt útbaigazítottak. Egy pihenőnél átkeltem a „folyón”. Takaros kis fahíd, meglepően új. És a pihenőben elfér jó pár ember. Mivel már korrigálva volt az eltévedés, komótosan besétáltam a jelzett úton a pihenőközpontba. Piros bicikliút jelzés és Z- jelzés együtt. A bicikliút jelzéssel találkoztam a csárdánál is. Az a feketével jelzett út, mely a mi térképünkön is rajta van, a Gúti érrel „párhuzamos”, kissé északabbra. A turistatérképen is megvan, szekérútként.
A pihenőközpontban egy kicsit regenerálódtam (sör) és mivel ott volt az állítólag illetékes erdész, elmeséltem neki tapasztalataimat. Azzal bíztatott, hogy a pihenőközpontig most lett felújítva a jelzés, biztosan erre is sor fog kerülni. Fa egyébként volt!
A központtól valóban csodálatosan jelzett az út, bár vannak hiányosságok. Találtam Z- jeleket is és vannak szóló S- jelek. A S- és a K- együtt halad, feltételezem, hogy valamikor a mostani bicikliút volt a K-. Az igazoló füzetben ui. elég nagy a távolság a vasút és az út között.
A K- tehát a gerincen megy, a S- jelzéssel együtt. Csodálatos szakasz. És még kilátó is van. Tiszta. Lehet, hogy van betűjel, de nem néztem. Gyönyörködtem abban, hogy hosszú idő után először látok sík vidéket felülről. És már rügyeznek a fák!
A kilátó után van egy kis hiányosság, kivágtak egy darab erdőt. De nem nagyon zavaró. Innen a csárdáig minden rendben.
Ahogy az elején említettem, itt „feladtam”. Időm még bőven lett volna, de kezdődő hólyagomat nem akartam kipukkasztani és nem esett jól a menés. A sör annál inkább! Elég volt. Elértem a 15:00-ás sebes vonatot (helyi busz, 37-es!!!). Jólesett otthon lenni.
Vannak tanulságok. Melegben egész más az alföldi túra. És a homok!!!
Ha van térkép, akkor használni kell!
1,5 kilométert meg kéne tudni becsülni!
Ennyi volt a távolság az utolsó ház és a jobbos kanyar között Nyíracsád után. Mellettem ráadásul ott volt a patak, igaz, sok víz nem volt benne!
De olyan jó volt kutyagolni a friss időben és bámulni a semmit!!! Mikor elvesztettem a türelmemet, hamarabb tértem le, minthogy elértem Szentannapusztát. Nem sokkal. Ez hiba volt. A legnagyobb hiba azonban az volt, hogy amikor elértem a tanyákhoz (Szentannapusztától nyugatra, a térképre már nem fért föl), akkor nem a villanyvezetéket követve mentem a „központ” felé. Próbáltam nyugat felé átvágni, de bekerített tájvédelmi körzet fogadott. Ha nem próbálkoztam volna, akkor hamarabb kiderült volna, hogy hol vagyok. Ott voltam, ahol az Álmosdi út keresztezi a Villongó eret. Még tábla is volt. Nyíracsád jobbra, Buzita balra. De vissza nem volt kedvem menni! Elkóborolt viszont velem egy kis vakarcs. Mikor Hármashegyalja előtt az erdőben kóvályogtam és nézegettem a térképet, szabályosan kinyúlt. Több, mint 15 kilométeren keresztül követett. Hogy mi lesz vele, nem tudom. De hiába mondtam neki még az elején, hogy menjen haza!!!
Összességében jó volt mászkálni, de a távolság sajnos, csak kevéssel csökkent. És egy nap ugrott.
Két biciklis kerekezett előttem, de hamar feladták, inkább tolták a homokon a járművet. Múzsla csapatának remélem terepjáró biciklijei vannak:o)
Itt a homok az úr és nincs alternatíva!
Igen, azok!
Most még látszottak a jelek, de ha kizöldülnek a fák, akkor már csak bozótvágóval lehet eljutni a csúcsra. A magassági pont megvan, de betűjel nincs. Az egyik fán van egy betű, keretben. Feljegyeztem, jóllehet, az AK teljesítésének nem feltétele a csúcsmászás.
Na, ez viszont szomorú.
Ha valaki azt gondolja, hogy csaltam, akkor az téved
Abszolút nem gondoltam. A mozgalmakat mindenki magának csinálja.
Nyírbogáton a vasútállomástól indultam, onnan, ahol közel öt hónapja megszakítottam a túrát. Akkor még nem volt túraleírásom a Hajdú-Bihar megyei szakaszról és a szállás is bizonytalan volt Nyíracsádon. Jó, hogy beszereztem a megyei szakasz igazoló füzetét, benne a túraleírással, e nélkül tán még ma is kóborolnék az erdőben. Igaz, nem hibátlan a leírás. Íme a segédeszköz, melynek segítségével mások talán nem esnek a hibába. Legalábbis remélem.
Két biciklis kerekezett előttem, de hamar feladták, inkább tolták a homokon a járművet. Múzsla csapatának remélem terepjáró biciklijei vannak:o)
Itt a homok az úr és nincs alternatíva!
Hamar elértem a hatalmas fát, rajta a jelzést. Innen a neten is megtalálható 4. túra leírása alapján próbáltam közlekedni.
István-tanyáig ezek szerint 1,5 kilométert kellett megtenni. A hatalmas nyárfa sajnos, már nincs meg, de a jobbra kanyarodás egyértelműen van jelezve. Az út végén már aszfalt van.
A kis bolt megvan, de nem kell kanyarodni. A főúton balra, kissé eldugva, alig észrevehető. Ennek a főútnak a végén van a buszforduló. Jár tehát busz is errefelé. Aki eddig eljut, az már eltévedt, a leírással ellentétben ui. jobbra kell kanyarodni a büfé után, egy aszfaltos úton. Ezt követően balra (még mindig aszfalt). Ennek az útnak a végén hagyjuk el a falut.
Innen a jól jelzett széles szekérúton kell menni. Félreértés elkerülése végett, homok, homok és homok. Vannak szépen gondozott parcellák. Ki tudja miért, fel van szántva a fák között a talaj. Lehet, hogy a bokrosodást akarják elkerülni? Nem tudom, de a sok homok nem éppen szívderítő látvány. Hoportyó előtt útelágazás. Jel van az út folytatásában is, de az elágazó úton is van jel. Nem is egy. Elindultam felfedezni. Közel egy kilométeren keresztül, több kanyart leír a jelzett út!!! A végén egy magasles. De a jelzésnek itt vége van. Az útnak is. Lehet, hogy valamikor innen is meg lehetett mászni a hegyet, de olyan sűrű fiatalos akácerdő fogadott, hogy úgy döntöttem, irány vissza.
Hamarosan elértem az elágazást, jobbra K hrsz jelek. Jó száz méter és megtaláltam a vadlest is. Újra K- jelek!!! Kezdtem ideges lenni. Haladtam a szekérúton a K hrsz jeleket követve, egyszer csak azon kapom magam, hogy nincsenek jelek. Irány vissza. Érdekes, hogy ebből az irányból jól látszik az elkanyarodás, ott van a jel a fán. De ki látja akkor, amikor a vadles felől jön?
Utat nem érdemes keresni, mert az nincs. Ösvény sincs. Marad az ökölszabály. Amíg emelkedik, addig kell menni:o) Most még látszottak a jelek, de ha kizöldülnek a fák, akkor már csak bozótvágóval lehet eljutni a csúcsra. A magassági pont megvan, de betűjel nincs. Az egyik fán van egy betű, keretben. Feljegyeztem, jóllehet, az AK teljesítésének nem feltétele a csúcsmászás.
Vissza a vadleshez, majd sebességváltás. Nagyon kevés idő volt 16:15-ig (ekkor indult a busz Nyírlugosról Nyíracsádra). A hosszú egyenes (homok) szakaszon nincs probléma, jelek is vannak. A vezeték után a keresztúton kell folytatni. A leírás szerint (5. túra) hamarosan elágazás jön, jelezve is van, csak út nincs. A szekérút egy vadetetőhöz vezet, még sózó is van, de az utat benőtte az akác, jelzés nincs. Pedig a dombsor izgalmasnak ígérkezett. Maradtam a széles szekérúton és az elkanyarodó jel ellenére megtaláltam a jeleket. Jó lenne lefesteni az elkanyarodásra invitáló jelet!!!
Ha valaki tüzetesebben megvizsgálja a térképszelvényeket, akkor rájön, hogy itt valami nincs rendben. Más van az 58. oldalon és más az 59.-en. Mese nincs, el kell jutni a közel É-D irányú főútra, mely egyenesen beletorkollik a Nyírbélteki utcába Nyírlugos K-NY irányú főutcájába. Az út végén balra kocsma, majd benzinkút, előtte buszmegálló.
Egy helybéli figyelte a buszt, amíg bélyegeztem és legurítottam egy sört. Szinte az utolsó percben érkeztem, de azért a busz nem ment el nélkülem. A kiállítást, sajnos, ki kellet hagynom.
Ha valaki azt gondolja, hogy csaltam, akkor az téved. 16:30 és 17:00 között ui. vártak Nyíracsádon. Megkaptam a szállás kulcsát és megnéztem a kis templomot. Csodálatos. Ezt nem szabad kihagyni! Egy kis kalóriapótlás, felesleges cucc le, majd irány vissza busszal. Ott folytattam, ahol abbahagytam. Ezt a megoldást ajánlom mindenkinek. Hamarabb is van busz, de visszafelé az az optimális, mely 17:30 körül van ott. Nappal egy kis városnézés, majd mikor már nincs olyan nagy meleg, akkor lehet kutyagolni.
A megyei füzet leírása nem a legjobb, de szerencsére a jelzések rendben vannak. Egy hatalmas lapos katlan közepén vezet az út. Homok, természetesen. Jobbra hatalmas erdő. Az elején kell egy kicsit figyelni, a térkép az igazi. Hatalmas, öreg gyümölcsösben megyünk jó darabig, csak az elején és a végén van jelzés. Ezt a leírás nem említi. Kár. A gyümölcsöst követően villanyoszlopok egy házig. A térképen, sajnos nincs. Pedig van. Igaz, ki van fosztva, de valamikor szebb napokat láthatott. Sokáig kell menni az erdőig. A kellemes esti fuvallat enyhítette az unalmat. Tűző napon nem tudom milyen, így kellemes volt. Már szürkült, mikor a megyehatárra értem.
Mivel nem akartam kockáztatni, úgy döntöttem, hogy az egyenes utat választom. Megkukucskáltam a hatalmas fát, de visszatértem a biztos országútra. Még időben „haza” értem, a kocsma nyitva volt.
A múltkori kőszegi OKT-s kitérőmnél én voltam a legjobban meglepve, hogy a Budapestről fél órás késéssel érkező IC-nk miatt a Szombathely és Kőszeg között közlekedő 'piroska' több, mint fél órával később indult, mivel megvárt minket. :-)
Szerintem minél távolabb kerül az ember Budapesttől, annál nagyobb az esélye a humánusabb bánásmódra.
Elnézést a kicsit szomorú hangulatért, de ezúttal a SORS nem fogadott kegyeibe. Sikeresen túl vagyok a Nyírlugos – Halápi csárda szakaszon és ezzel egy időre elbúcsúztam Szabolcs-Szatmár-Bereg megyétől.
Más szavakkal heuréka, mert újabb megye útvonalát sikerült bejárnom, de az örömbe ezúttal üröm is vegyült. Nem is kevés.
Két gondolat a túrával kapcsolatban. Az első a nyíracsádi szállás. A Tourinform iroda címe és elérhetősége (telefon és e-mail) benne van a füzetben. De van neve is az irodavezetőnek és most már azt is tudja, hogy mi fán terem az AK. Nála van az irodával szemben lévő pici templom kulcsa is. Lenyűgözött az idegenvezetés, mely személyre szabott volt, magyarul egy személynek is állt rendelkezésére. A szállás első osztályú és 1.500 pénz. Kaja, sajnos nincs. Vannak fizető vendéglátóhelyek, ha valakit érdekel, szinte teljes névsor (elérhetőségekkel) van. Rengeteg prospektus és csodálatos fényképek. Nyíracsád tehát másnak is pihenőhely lehet, a Nyírbogát – Nyíracsád távolság optimális. Nyíracsádtól Bánkig szintén elfogadható a távolság (egynapos túra keretében gyakorlatilag megoldhatatlan). Ami a lényeg, a következő szálláshely a Vekeri-tó lehet.
A beszámolókból majd minden kiderül, de ezúttal elmaradtam a tervtől (még jó, hogy nem harangoztam be) és csak a Halápi csárdáig mentem.
Ami az okokat illeti.
50 percet késett a nemzetközi gyors minek következtében 3 órás késéssel tudtam indulni. Sok mindent számításba vettem (elég alaposan fel szoktam készülni), de ez kimaradt. Pedig volt busz Nyírbogátra, csak nem tudtam erről a lehetőségről. El is értem volna:(o
Befürödtem a leírásokkal is. Ami eddig hibátlan volt, az épp az utolsó szakaszon okozott csalódást. Katasztrofális a jelzettség (nem mindenhol) és elemi navigációs hibákat vétettem. Mintegy tíz kilométerrel mentem többet, mint amennyit menni kellett volna. Ez azért már majdnem művészet:o)
Mindent egybeszámítva kellemes volt, különösen a délutáni és a hajnali túra. De többet is ki lehetett volna hozni, ha a MÁV nem lopja el egy fél napomat.
A Nyírmártonfalvát követő túraszakasz már térképen is követhető. És Halápi csárdáig bármennyire hihetetlen hegyek és völgyek vannak. Még kilátó is van. Csak ott, ahol nagyon kéne, jelzés nincs. A térképen meg nincsenek meg a földutak és a tanyák. Az árkokról már nem is beszélve! A Zsuzsi vasút végállomásától fel vannak újítva a jelek, de addig nagyon kell figyelni. Érdemes a térképet állandóan figyelni! Tölgyerdő a homokon! Szinte hihetetlen!
Nekem is eszembe jutott néhány szabály a turistajelzésekkel kapcsolatban:
A leágazó jelzések(forráshoz, várhoz, stb.) hossza max. 5km lehet
Azonos színű és alakú főjelzések nem közelíthetik meg egymást jobban, mint 3km. (Ez leginkább az országos kékre és a helyi kékekre vonatkozik.)
A turistajelzéseket egyébként annakidején még szabványosították is, így elméletileg egységes képet kéne mutatniuk.
A szabvány pontos megnevezése:
MSZ 20587-2:1988
Általános turistatájékoztató jelképek. Gyalogosút és -irányjelzések
A szabvány teljes szövegét nem sikerült megszereznem, de ha valaki meg tudná szerezni, akkor közkinccsé tehetné.
Most már igencsak érdekel, hogy mit definiál a szövege.
"...a szentbekkallai busz meg 09:10-kor indul a va-tol - remelem, nem lesz nagyon sietos a sofornek..."
Megvárja, tuti.
Révfülöpön van a vonatok találkozó helye és a busz mind a kettőhöz csatlakozik. Hogy a menetrendben ez miért nincs benne, azt nem tudom. A szokásjog ezek szerint erősebb, mint a VOLÁN eszement konkurrenciateremtő hóbortja.
Most a Gemencben még a víz az úr / vasárnapi állapot /
Víz megy, szúnyogok jönnek: elviselhetetlen ember, állat számára
A zöldek nem engedik irtani. Néha Bajára is áthallatszik a fiatal állatok keserves panaszkodása /sokszor a vízben töltik az egész napot, az a halál jobb, mint a szúnyog /
Ha kedvező a széljárás, akkor meg Baját lepik el.
Szerintem is a legalkalmasabb időpont a kora ősz.
Kvte sporttárshoz hasonlóan a hétvégén én is nyomtam a Börzsönyi várakból 3 darabot.
Kemencéröl elöször a Godóvárhoz másztunk fel. Ez az egyike a védett területen lévö váraknak, de a zöld jelzés régi nyomvonala közvetlen alatta megy el és a kilátás is szép.
Innen a Magosfára mentünk, ahol már csomószor jártam, de a pöttyök még hiányoztak. Na most ez is megvolt. Innen a Csóványos és a Nagy-Hideg-hegy érintése után a Rustok-hegyet vettük célba. Itt a jelzésröl egy 150 méteres kitéröt kell tenni a sánchoz, de ezt tábla is jelzi.
A meglepetés azonban a végén következett. Amikor Nagybörzsönyböl Szobra zötykölödtünk a buszon, az ablakból láttuk az Ipolydamásdi vár tábláját egy út menti villanyoszlopon. Habár ezt a várat fel akarom még keresni, biztos ami biztos alapon, a pontokat bejegyeztem a füzetbe.
Már csak 2 vár van hátra a jelvényig, de még 17 az összes érintéséig (és ez a cél)
Én az őszt javasolnám. Októberben már nem nagyon vannak szúnyogok (különösen, ha egy kis éjszakai fagy is volt előtte), a természet viszont szvsz olyankor a legszebb. Miután a szeptember -október általában elég száraz időszak, árvízre sem kell nagyon számítani.
A vízállás mostanában elég kicsi (Pesten "porzik - rendesen kilátszik a kövezés).
A http://www.datanet.hu/hydroinfo oldalon rajta van a várható vízállás is.
Gemenci tura:
Mit gondoltok, mikor erdemes/lehet menni a Gemencbe turazni - Szekszard-Baja, AKT utvonalon?
Nyaron gondolom millio szunyog van, tavasszal/osszel pedig arviz szokott lenni, es fogalmam sincs, mennyi ido alatt vonul le a viz. Vagy mostanaban lenne a legjobb? Zoldell a novenyzet, meg nagy viz sem lehet, gondolom...
A kohászkékes címre vagy a régire küldjél továbbra is. (A régiről időnként továbbítódnak az üzenetek a kohászkékre.)A többségtől megkapom az üzeneteket. Nem tudom mi történhet a Te leveleiddel.
Biztosan szupi lesz a balatoni mászásod!
Kösz szépen. A kóspallagi emelked?höz már volt részem. Kb. két éve februárban mentünk fel. Nem volt semmi túracuccom, és jó id? volt lent. Én nekiindultam sportcip?ben, meg farmerben. Persze fent 15 centis hó fogadott, és sza*rá ázott a cip?m, lefele már alig bírtam jönni. Elég durva volt, nem is tudom hogy éltem túl. :)
