Keresés

Részletes keresés

Bozsikzf Creative Commons License 2018.12.10 0 0 44023

Lesznai Anna

 

 

PÁRÁS A DOMB...

 

Párás a domb,

Szomjas a lomb

A hegyhát fehér

Köd a berekben

Ernyedt erekben

Aludni tér

A vér.

A könnyem is

Könnyen

Rejtem szememben

Ringatom rengeteg

Emlékmagom.

Vajjon kikelnek?

Kehelybe kelnek?

Mézzel is telnek

Uj tavaszon?

Kedves kezedre

Hütlen szemedre

Vajjon még meddig

Szállok híven?

Vagy szállok a napnak

Hol fénydarazsaknak

Fiai laknak

Égmézt harapnak

Zizegve kapnak

Engem szíven?

Uj kelő nyáron

Bomló határon

Ne keress párom.

Rózsád szétszórva

Szerte virul.

S ki tudja majdan

Ki szedi egybe,

Csokorba kegybe

Örökös jegybe

Kinek pirul?

 

 

Nyugat, 1918.

18. szám

bajkálifóka Creative Commons License 2018.11.30 0 0 44022

Váci Mihály-Végül.

 


Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

topoly Creative Commons License 2018.11.29 0 0 44021

Váci Mihály verseit legalább húsz éve olvasgatom. Mostanában a helyi könyvtárban selejteztek le egy '77-es válogatást, abban találtam az őshazás versre. A gúgli segített abban, hogy megtaláljam ebben topikban. Sok év után, ismeretlenül is köszönöm, hogy annak idején felraktad ide.

Előzmény: Zsonát (33813)
Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44020

Lesznai Anna

 

 

IMA

 

Isten, te mindenütt vagy, nincsenek utaid.

Nézz le miránk, kik vándorútra kelten

Nem tudjuk, mi az, biztosan megállni.

 

Isten, mindenttudó vagy, előtted nincs titok.

Nézz le miránk, kik titkok erdejében

Tétován járunk s nem tudjuk, miért.

 

Isten, te végtelen vagy, merő határtalanság.

Nézz le miránk, kik mindig végit érjük

Kinyújtott karunk koszorús körének.

 

Isten, te halhatatlan, tiéd minden öröklét.

Nézz le miránk, önvérünk lüktetése

Méri és mossa életünk határát.

 

Isten, te vagy a minden, kívüled semmi nincs.

Nézz le miránk. Minden kivül vagyon

Az emberszivek piros börtönén.

 

Isten, te önmagad vagy, azonos mély öröm.

Nézz le miránk, sok forrás fut belénk

S önmagunkhoz sohasem juthatunk.

 

Isten, egész vagy, tömör teljesülés.

Nézz le mi ránk, sebzett részek vagyunk

Egésszé nem érik életszemünk.

 

Isten, te szent szabad vagy, vétkezned nem lehet.

Nézz le miránk, minket gördít kezed

S ha hullva hajlunk, mégis vétkezünk.

 

Isten, Isten – feléd kérdve kiáltunk

Hadd igyuk válaszod áldott borát

„Miért”-ed balzsamát ontsad le ránk –

Ne tudjunk mást, csak hogy kellünk neked.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [137-138.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44019

Lesznai Anna

 

 

ISTEN ASZTALÁT TERÍTEM

 

Mióta elejtett engem titkos ágom,

Mióta a buja barna földet hágom,

A tejízű álomburkot szívós ajkkal feltöröm,

S elindultam Isten felé,

Gyenge gyermekkorom óta

Ő volt szomjúm s örömöm...

 

Kerestem a napnak pengő lépte táján,

Égnek tülekedő bikkes lajtorjáján,

Tükrös kékjét mély kutakban,

Éj erdejét felkutattam.

Rám borult a déli réten,

Térdig tüzes lóherében,

Buzgó boldogságom.

Menny harangja zengte: „Hála, hála néked,

Ki öledben ringatsz tentermette néped,

Ki szent köldököddel ezer eget táplálsz,

Magot, szárnyat, lelket tenyeredben számlálsz.”

Tüzes lóherében ígyen énekeltem:

„Te, ki bennem reszketsz, pedig benned keltem,

A verőfény rajtam a te olvadt tested,

Benned fürdő orcám színörömre fested,

Tizenötesztendős nyári aranyalma,

Legyek asztalodon ujjongásba halva

Isten csemegéje.”

 

Kenyeret az Úrnak, mert az Isten éhes

Férfivágyódásra, asszonyszerelemre,

Ölelések malmán ő feléje ömlő

Áldozattá őrölt csók gerjedelemre.

Magját elhintettem utam barázdáján,

Első füve serkedt anyám csókja táján,

Hajnalt lestem, bimbók kelyhüket hogy oldják,

Madárfészek bújva tanultam meg módját:

Hogy telítsek fészket pici puha testtel,

Játszó szeretettel, ki fájni se restell;

Szökkenő mezőkön szemet szaporázzak

Hűlt csók hava alól új tavaszba fázzak.

És amiért magam alázattal adtam,

Ajándokul öröm őrlő tenyerének,

Bennem kalász keljen, életszemmel teljen

Örök arany mára Isten asztalára

Valóság-kenyérnek.

 

Hogy szüretre értem, szőlőhegyre tértem

A szívemet piros Kánaánban értem:

Néma tőke tövén szóló szőlőfürtöt.

Nedvemet facsartam felhők játékából;

Ereimbe bíbort arany égikürtök

Ontottak riadva, hol az alkony lábol.

Színem szegfüveknek színsujtásos leplén

Kisarjadzott vérem mindeneknek testén

Kezemnek nyomából mustot serkentettem

Ajakam szavából mámort merítettem

Dolgok öröméből, magam mélységéből

Édes boritalul a lelkemet mértem

Isten asztalára.

 

Melyik édenkertben gyűjtöttem a mézem,

Dolgok édes szívét sejtő méheimmel?

Mikor szomjuhozva önmagamba néztem

Láttam, hogy a szívem ezer szívet mímel.

Ember, állat, növény s a kövek, a holtak

Százszirmú szívemben egybefogva voltak.

Százszirmú szívemnek zengő rózsájában

Ezer harmatcseppben ezer képük úszott.

Bennem hazajártak, bennem hazagyűltek,

Csöppbe kerekedtek, eggyé édesültek.

És mert én is, én is mindenekben alszom

Íme, minden küldött, hogy feleljen rólam

Szívem trónusához egy-egy drága túszot.

...Létre riogatva ezer álomlepkét

Kibontom most szívem százszín rózsaleplét

Ajándékba virult nyílás örömében

Szívetrejtő szívem száz sziromra tépem,

Szívszirommal hintem az Úr asztalát én

Isten abroszául.

 

Még egy kicsit várok, a nap erre járjon

Aratás térdeljen megérett határon.

Még egy kicsit várok, delelőre érjek

Áldozatra édes teljességgel térjek,

Orcám kivirítson békés belátással,

Könnyem keljen egybe minden vágyódással,

Építsem önmagam szeretettel épre,

Akkor két kezemet mosom tiszta szépre

Bizalom tejével, tejjé olvadt vérrel

S felemelem őket áldó mozdulattal

Rakodt asztal felé, melyet terítettem,

Melyre lelkem adtam, melyre testem tettem

S ráolvasom halkan csekély imádságom:

„Isten, ki leszálltál, nékem testté váltál,

Testeddel etettél, véreddel itattál,

Ne tagadd meg tőlem áldott éhességed,

A szívemnél állj meg, asztalomhoz térjél,

Fogadd szolgálódat, aki szólít téged

Szerény lakomádul.”

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [133-136.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44018

Lesznai Anna

 

 

DARABOS IMÁDSÁG

 

Tudom Istenem, nem a te hibád...

Én voltam az, ki elbuktam előtted.

Volt hivatásom, de én elmaradtam,

A kérdezőnek tévedt szót feleltem

S egy cseppel mindig kevés volt a vér.

 

Bár érdemetlen vagyok, Istenem

Tudom, hogy van ut, mely célhoz vezet

És bűnös az, ki el nem érkezett.

 

Istenem, tudom, hogy van helyes válasz,

Mely úgy illik a kérdések sebére,

Mint konyult porzó ajka tárt bibére.

 

Istenem, vallom, vagyon teljes mérték

Igaz serleg, amelyet színig töltve,

Biztos kézzel feléd nyújtani, érték.

 

Hogy minden kín, csak: éretlen öröm.

Szűnnék minden kín, hogyha szűk szívembe

Világod beférne, mely mérhetlen nagy.

 

...S azért, hogy végesbe tört gyenge vágyam

Tudom és köszönöm, hogy végtelen vagy.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [132.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44017

Lesznai Anna

 

 

ESTI ORGONA

 

Aludtak a kertek,

Gubózva a berkek

Ködszálú szövetbe kevertek.

Párás és piros dombok arcán

Tarka fellegek hevertek.

A naplemente izzó táján

Ott, hol a napgyümölcs felpattan

A harangok bágyadtan

Messziről hozott dalt vertek.

S fényes harmattal kivertek

Voltak a rétek és mezők.

Néma és feledt temetők

Közeledni látszottak az estben.

A bokrok megett lesben,

Mint rajzó méhek dúlt méhesben

Furcsa és ijedt rebbenések keltek.

A rigók éles füttyel énekeltek

S nagy árnyak fekete falatot szeltek

A gyepből. Kis céltalan fénypatakok eredtek.

Dermedt, könnyű ágon felettek

Bimbók csüggtek, rügyek meredtek.

S minden, mit hordott a gally

Jövőbe nyíló tavaly

Mag volt és terhes titok.

A hársfák körül kutató illatok

Kehelylebbentve jártak,

A fenyők felneszeltek

És vártak –

Várt, várt az egész köd-valóság,

Hogy eljöjjön valami rejtett Jóság,

Mi valódibb lesz mindeneknél

És megengedi, hogy a bokrok

És berkek és tornyok és hársfacsokrok

És bogyók és rigók és temetők és rétek

Elfeledjék, hogy éltek!

 

 

Köd előttem, köd utá-

nam, 1918 [125-126.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44016

Lesznai Anna

 

 

DOLGOK ÖRÖME

 

Megállok az éjben, hazatérő holdnak vizében:

Itt van a fák lúdbőrző ága, feslett csillagok nyílnak.

Burjánzó gazocska szálán fontoslik minden pihécske

És külön kerek fészkek kelnek örök jogon...

Nem kérdem gyökered miértjét, karcsú karú juhar

Utatok hováját nem kérdem, súlytalan csillagzatok,

Föld, kebles halmaidat illetem öblös tenyérrel

Televény, elér tehozzád, megpihen rajtad kezem.

Tér nincs köztetek s köztem: világ gyümölcsei, dolgok,

Tér nincs, viszony nincs, csak boldog egymáshoz érés.

 

Biztosan állunk helyünkön: játék-iskatulának

Kirakott házai, fái, barmai zöld fatalappal.

Egymás mellett a sorsunk, önnön talpunk a rend.

Ősokból célba feszített emberi élet

Sziszegő abroncsod íme szívemről lepattant.

Szivárvány íve a kéjnek, izzó arany íve a vágynak

Behorpant a testek édes terhe alatt.

Imák és csókok fátyla megtért ajakamról levásott,

Gyermekkor ugye ez ismét: a dolgok szűz öröme.

Köröttem oktalan béke, nem nyúl semmi belém,

Hogy kitépve engem magamból sodorna mások felé.

Ó! formák biztos világa, keményhéjú kerek:

Magamban épült templom, benned megállok.

Körülöttem a dolgok tartályai külön örömeknek

S mindenikünk kebelében mégis egy szív dobog.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [121.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44015

Lesznai Anna

 

 

GYÜMÖLCS-CSENDÉLET

 

Fekete selymet gyűr most a körték

Mézszínű teste, tojásdad súlya

S lilaszín fürtök hervatag búja

      Zuhog az árnyból.

 

Sokszemű ablak, homályos ajtó

A fehér napfényt százszínre törték

Lángoló pírral nyalták, gyötörték

      Az öblös tálat.

 

Hátrább ó-kendő pompája hervad,

Bár rajzán rózsa s tulipán bomlik

Most egyre szürkül. Lankadtan omlik

      Nehéz redőbe.

 

Áldott gyümölcsök lomhán hevernek

Meztelen arccal, semmit se rejtve.

Virágok nyílnak mézcseppet ejtve

      Rózsás ajakról.

 

Lehullt ma mind, mi szent kegyes köddel

Fedte a tárgyak kívánatos testét.

Szerelmesként, ki várván a párját

Vágyteli kézzel oldja ruháját

Ma minden forma lehántja leplét

      S fürdik a fényben.

 

 

Köd előttem, köd u-

tánam, 1918 [120.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44014

Lesznai Anna

 

FALUSI HARANG

 

Kéklő úton nyárvérű fű virít

Kökény habja kacag.

A tiszta légben eljövendő

Cseresznyék cseppje cseng.

Ring az áprili csend.

Harang nem ring, összetörték...

Néma máma, néma holnap,

Néma meddig, néma meddig?

Csend.

 

Kis soványka harang hangja.

Szűz, susogó selymes lepkék

Szólnának úgy, ha szólnának

Néma hímes lepke szárnyak

Dalt zizegő hímmel lepnék

El az égnek néma leplét

Csendülne a csend.

 

Kiskoromban, est’koromban

Hajnalt, terhes déli hőben,

Őszi, őszi friss időben

Mindig szólott reggel, este

Reggel, délben, este-este,

Néma máma, máma néma

Csend.

 

Kék útú, nyárvérű, kökénnyel habzó falu felett

– Kicsike békepihe, kit a harc közöttünk feledt –

Néma máma, máma néma,

Csend.

 

Régen kékben, lenge légben

Csendülve szökkent az égben,

Mennyei mag elvetőben

Isten felé sietőben

Reggel, este, reggel, este,

Reggel, este, déli hőben...

Csend.

 

Mielőtt belehullott a csendbe

Hamar hadarva sikoltott:

„Örvendjünk, örvendjünk, örvendjünk az Úrnak...

Övé a csend.”

 

 

Köd előttem,

köd utánam,

1918 [106-

107.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44013

Lesznai Anna

 

 

A KERT

 

I. Ajánlás a kertnek

 

Amit tőled kaptam: mások kérve kérik.

Amit másutt vetnek: mind tebenned érik.

Amit láttam, tettem, tanultam és adtam,

Mind körülém gyűlik a lesznai napban.

Ha kertem nem volnál, bizony én sem volnék,

Néma hullámokba nyomtalan omolnék,

Futó homok lennék – de te átöleltél,

Védtelen pusztából dús karámba szeltél...

Ha tükröm nem volnál, magam sose látnám

Vágyam záporára vagy színes szivárvány.

Csudáim és csókom mind tebenned termett

Ágaidról téptem a mézes szerelmet,

Bölcsőnkbe a bimbót is vágyadról szedtem

– Amiért ím híred hálás versbe szedtem.

 

 

II. Nyári bál

 

Illatok lihegve szállnak

Zsúfolt zsályák kiabálnak

Virágok gyümölcsbe válnak

Kering a nyári bál.

 

Rigó ring zengő ágon

Méh zizeg mézszirmú vágyon

Tücsök szól éber gyepágyon

Édeni élő a kert.

 

Úgy szomjazom gyönyörű kelyhét

Száz élet ajaka kell még,

Hogy kedvem véled beteljék

S kiszívja szíved borát.

 

Ha megérett pillám bezárul

S a tarka életbazárrul,

Mely annyi jó csemegét árul,

Csendesen eltávozom:

 

Tebenned, ragyogó kertem,

Kiben kacagva hevertem,

Itt marad lombodba keverten

Lelkemből egy falat.

 

Tudom, ha újra térek,

Ha új életre élek,

Egy leszek ismét véled,

Kedves örömkarám.

 

Talán rügyeddé válok

Tán árnyékos akácod állok

Tán lágy fészkedbe szállok

Rövid füttyű rigó.

 

Tán fű leszek a dombon

Rezgő hang halk kolompon

Vagy dús szellőddel ontom

Sóhajomnak dalát.

 

Tán rög leszek az úton

Tán csillag a tejúton,

Mely kilesve a mennyről

Édes mélyedbe lát.

 

 

III. De ha ismét...

 

De ha ismét vágytelt asszonyi öl örömében

Rakja lelkem a fészkét s létre szakadva

Létre szakadva mennyei álom szűz szövetéből

A földi rögre emberi sorssal kerülök:

Te leszel ismét kertem minden kertek közül!

Akkor is vajon, illatos dús indulásom,

Elűzöl-e engem, s kergetsz a kedves felé

Elűzöl-e engem, mint gyökér kergeti szárát?

„Rabszolgám, szökkenj, vidd vérem a napnak, viríts.”

Elűzöl-e engem, mint gubó küldi a pillét

Mint ahogy teljesedésbe űzi tettét a vágy?

Elűzöl-e engem, mint gyermekkor űzi az embert

Mondván: „Siess, feledj el, ölelj, teremjél!”

Mert elűz a bölcső, a tavasz, a kezdet, a forrás:

Idegen kedves tárja ki karját a szűznek

Idegen mennybe érik minden gyümölcs.

A tettek lehullnak a fáról, a csókok az ágról;

Ki hazulról indul: száműzött céljai házán...

Vagy ha ismét vágytelt asszonyi öl örömében

Rakja lelkem a fészkét s létre szakadva

A földi rögre emberi sorssal kerülök:

Idegen lészen talán bölcsőm helye?

Idegen úton szomjú terel feléd

Feléd én kertem, kit bízón sejtek enyémnek

S a kedvesre lelve, lelek boldog reád.

Benned piros gyümölcsöm ágára ébred

„Enyém vagy” mondja a magnak a békélt gyökér

Virágom repesve önnön szárára száll...

Mert áldott a szűz, ki száműzött sejtő, bolyongott

S asszonnyá érve kedvese kertjébe ér.

Kedvese keblén ébred lelke magára

Kedvese keblén ébred kertjére ő

...Kedvesem, kertem, egyek leszünk-e végre,

Teljesedettek minden kertek közül?

 

 

IV. Zápor előtt

 

Messzi mezőket süvöltve csapkod a szélvész,

Imbolygó hullámba hajolva zúg a vetés.

Zsúpok félve lapulnak, mint nyulak eb csaholásán.

A torony felveti csőrét. Cseng az ijedt harang.

Zokog a vihar, gomolyog lombja a fáknak

Jajongó tenyerük nyújtják kékellő vadgesztenyék

Tövük közt arany zsarátnok, küszködve száll le az alkony

– Ott messzi, ott messzi, ott messzi virít még a nap-palota.

– De a hegyek párába hulltak, borzong a völgyeknek bőre,

Felleg közt ferde holdat kerget már rohanva a szél.

Csecsforma dombunk csudálva mered ki a nyár viharából

Fenyői némán vonulnak, vándorok esti egen.

„Uram, itt vagyok” harsogják hangtalan dallal a törzsek

A dús televényből, s szívemből rózsákat vérzik a vágy.

Juharfánk rozsdás gyümölcse csörögve cseppen az ágról,

Súlyosló almák hullnak, rebben a szárnyas madár.

Most egy vércse visított, siető gesztenye koppan.

A lombok örvénylő árnya elnyeli őket... Setétlik.

Két felleg összecsapódott – csattan a mennyei csók.

 

Én kertem, kulcsolt kezekkel hullok gyepedre

Gyökered husomba markol. Szent esőd mossa a lelkem.

Földedhez sírva simulok: oldja fel könnyem folyása

Oldja fel záporod testem virítani vágyó rögét.

Üdvözlégy, kertem, dombom! áldott keble a földnek,

Kiből szívemre édes feloldozó szépség csurog.

Mesének mágnes hegye, iszonyú, boldog erővel

Vonzottad magadhoz eltévedt, tarka hajómat:

Már feledés habjával repesztéd sóhajos bordám;

Kitépted belőlem keservek acélszögét

Szétzúztad vázát szűkös emberi sorsnak:

Örömbe törve, kéjbe hullva halok beléd!

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [101-105.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44012

Lesznai Anna

 

 

HAZAVÁGYÁS

 

Miért nincs számomra kékebb, mint a Vihorlát kékje?

Mért nincs más zöld, mint a zizegő Ondova völgyé?

Hol suhogó sarló nyomában a darázs duruzsolva száll.

Ott örömet lihegő dombon kemény makk cseperedik tölggyé

Ütemre tavasszal az ember illatos méntát kaszál.

Játszódó gyermekek futnak, visongnak ciripelő gyepben

Gereblyés lányok inge, ingó fehér virág.

Meredek, harmatos úton nyikorog a kocsi fékje

A gazda csikaja torpan, fürjfi riadva rebben.

A föld zöld csipeje reszket, az ég kék sátora leng,

Völgyek citeráján feszülő sugarak húrja peng

Fellegek hátán tapodva a nap, magosra hág.

 

De szomjazom utad porát is lesznai megyei mezsgye,

Faluvég, forduló, kútgém, pocsolya, fürdő kacsák,

Akácok illatos árnya, nyújtózó topolyák...

Már pirkad, a templom tornya rőt csőrrel fúródik az égbe

Ó! mennyek lelketlen derűje, fekete lombú fák!

Dudvás kiskert kebelében kirívón kacag a mák!

Hunyorgó viskók lesnek, a fahíd dobogva reszket

Hazairamló szívem, gyermeki futásnak eresztlek...

 

Egyszerű formáknak háza, kertje egyszerű szónak

Egyszerű vágyak, rátok szomjazva vágyom:

„Friss vizet szeretnék inni” „Harapni foszlós kalácsot.”

„Heverni estvétől délig levendula illatos ágyon.”

„Este a fenyves alatt, hol fütyülnek vidám pirókok

Csókolni akarok váltig sok kerek jóllakott csókot.”

...Így volt ez rendjén: ősszel drágábbak a kertek

Ha bimbós kacajjal a nyárnak megtermő ölében hevertek.

 

Én régi magam – úton útfélen elémbe bukkansz

Jaj! szomjasan futnék feléd – de íme döbbenve megállok.

Ki a kurta rokolyás kövér gyermek? Kik a furcsa leányok,

Szép sorban virító varázsos fasorrá verődtek?

A kisebbek, csukott szemükkel (térdig gyökér még) a földbe nőttek,

S van, ki a testét már pompás vérző magányba tépte.

Ki az ifjasszony ottan, gyermeki álmot ringat ölében

Aluvó szemekkel ütemes rendre illeg a lépte?

Testvér ő fákkal, magával soha szembe nem nézett!...

S ki vagyok idegen, idegen mostani énem?

Múltam képébe búsan csodálva látok:

A visszatérés áldott útját elállom magamtól.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [99-100.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44011

Lesznai Anna

 

HOSSZÚ ŐSZI VERS

 

Békébe burkolt az este, viseli őszi virágát.

Becézi kései kéjét a sokat szült asszony: az év.

Megérlelte sorra a magvát, zsenge szálú mezőit

Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé.

Gyümölcsöt osztott a gaznak, mely rejtezve útszéli sorban

Vándormadár szárnyára bízza a magzatait.

Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon

S terhüket sorra elejti a terhes anyai gally.

Jól tudja, hogy bennük a kincs, a talizmán céljába érett,

Mely örök életet adhat s immár teljesek ők.

A fészkek új fészkekbe váltak, s telehintették dalukkal

A nyaraknak fáit és szárnnyal a vándor ősznek egét.

Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány

Búzáját behordta az ember, s hitvesi ágyban pihen.

–    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –    –

Csak nékem nincs őszöm ez évben, mert tavaszos serkedt a vágyam

S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év:

Úgy állok az őszülő kertben, mint az, akit itt feledtek

Szívem még meztelen május – nem öltözi teljesedés.

És szólok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,

Hogy jöjjenek vissza értem, s ne hagyjanak magtalanul!

De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük

Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.

Jaj; rajtunk nincs rügyi kényszer. – Ajkamnak vágyát idén már

Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.

Véletlen asszonyszerelmet nem vezérel védőn az évad,

S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz...

– Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,

Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!

És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,

Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,

S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,

Ki ölelő kedvre és magra énnekem rendeltetett.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [89-90.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44010

Lesznai Anna

 

VÁRAKOZÁS

 

Jaj nékem, szedetlen hervad számos gyümölcsfám

Szőlőkertem tövén hány fonnyadó gerezd!

Nem jön, ki tépné rólam a könnyet, a csókot.

– Kedvesemért mennyit szenvednék még örömest.

 

Ne sirj, asszony, mert gazdátlan hervad a szőlőd:

Mindenik szemét számon tartja az Isten

Öblös tenyerében borrá erjed aszúja,

A sohasem sajtolt borban veszendő soha sincsen.

 

Elszórt magvukat Isten megkereste:

Feltámad majdan minden napod teste

És minden elsírt órád rügybe zsendül.

 

Mely áldozati szentelt borrá érett

Bízó kézzel kínáld szerelmetes véred

A kedvesnek ha útadon eléred

 

Csókodban ezer csóknak kelyhe csendül.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [78.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44009

Lesznai Anna

 

 

NAPSZÁLLTÁN

 

Kedvesem, enyhítsd a csókot: ejtsd el a tőrt.

 

Nem látod, estbe borult a bíbor határ.

Nem látod te, ki szembekerültél velem:

Sok kicsi ránc gyűlt néző szemem köré,

Fáradt őszbe vegyül már gyűrűs hajam.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

 

Már eleget sírtam bódult hársfa-fasorban.

Már elegen téptek belőlem rezgő sikolyt.

Jobb lenne halkan ülni az ablak előtt

Gyermekek táncát lesve az alkonyaton.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

 

Jó lenne pihenni, bizton nyugodni már,

Mint testvér a testvér egy ölből fakadt ölén.

Bízni, hogy máma és holnap s örökkön-örökké

Kiváltja, megváltja hangod visszhangzó életemet.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

 

Ne higgyed, ne várjad, hogy sokfelé viszen az út.

Mert delelőt látott, aludni száll már a nap.

Hiába ösztöklöd, szítod érett szívünk:

Aranysúlyától telten csak hazahull.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

 

Most olvad mézbe a végső, véres sugár.

Hadd leljen karodban az édes alkonyi tűz,

S rögzitsen engem sorsod ércserlegére

Rózsás zománcként az izzó esti kohó.

Kedvesem, enyhítsd a csókot, ejtsd el a tőrt.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [75-76.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44008

Lesznai Anna

 

 

EGYSZERŰ DAL

 

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,

A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.

Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

 

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt

A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,

Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

 

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,

Ő alszik és hüvös, de viselős izzó kehellyel.

Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

 

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.

Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.

Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

 

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,

Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.

Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

 

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,

Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.

Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

 

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,

Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,

Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

 

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket

Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.

Jaj, tudni, szólni szemérmes szívnek nehéz.

 

Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,

Léptednek nyomán arannyal porzik az út.

Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [73-74.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44007

Lesznai Anna

 

 

SZÜRETI KIS NÓTA

 

Kedves a tavasz, jó a nyár,

Ki tárt kehellyel magra vár

S a szél, a szelídült betyár

Selyem topánban súgva jár.

 

De édesebb az őszi est:

Mint ért gerezd, úgy zsong a test.

Szüreti vért szűr a határ

Legérdesebb az esti pár.

 

Ó esti illat, őszi kéj,

Szívem zengő serleg, zenélj.

Búcsús örömmel szerteszét

Ontsad dalos nyarad delét.

 

A nyár már elég régen áll

A csattanó fürt kiabál:

,,Hamvadó piros lomb között

Vetkezd le, nyár, dús köntösöd.

 

Ringj bíbor égen meztelen

És lágyan, érten, nesztelen

Feletted, halk felleg halad,

A sors ölébe ejtsd magad.”

 

Halljad én mézem, kedvesem

Alkonyízű szerelmesem

Koccintsunk össze két szívet

Egy tüzeset, egy részeget.

 

Ért kérés, teljesült fohász

Magba szökkenő őszi nász

Zamatos, sűrű halk öröm...

Hörpintsd föl szívem, s eltöröm.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [71-72.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44006

Lesznai Anna

 

 

AJÁNDÉK

 

Ajkamba szállott pirosló vérem,

Hogy közelgő ajkad jöttére érjen,

Szemeim körül udvara támadt

Királyi csókod kívánt nyomának.

Hogy minden vágyad magába vésse,

Megnyílott karom lágy ölelése.

Szent aranyserleg lett az én testem,

Hogy kelyhébe téged szomjún vehessen.

S testté lett lelkem, beszédes lelkem,

Hogy csókká válva megváltód lehessen,

Hogy vérré válva vehessen néked

Egy cseppnyi-percnyi üdvösséget.

De a te szemed nem pihent rajtam,

Iramló ajkad nem lelte ajkam

Szent aranyserleg bántotta tested

Játszódó patak medrét kerested.

Mint csörtető szarvas erdei ágat

Ugy tépett engem rohanó vágyad.

S mint vérrel rontott bíbor ivónál

Szép kényes szarvas horkanva retten:

Riadó gőggel, meglepetten

Sebzett lelkem partján megálltál.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [62.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44005

Lesznai Anna

 

 

TUDOM, HOGY VAGY

 

Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.

Állok az esőszagú kertközépen

És kinyújtom két áldott, dús karom

Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.

 

Nem kereslek, és mámort nem remélek

Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.

A lombos kertnek minden szála rebben

És elmerül tengernyi tárt szívemben

Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.

 

Az ég boltja csillagfénnyel kevert,

Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,

Szerelmem fáján virágként megülnek

Dalos virágok dús szerelmem fáján

Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.

Nincs fény többé az égi mezők táján,

Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam

Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.

 

Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,

Karom sem más, csak bontott ölelésed,

A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.

Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden

Gazdag tejútja a százkeblű létnek.

 

És utolsónak bévonulok én is –

Hála néked, hogy nem kell lennem nékem

Én édes, áldott, boldog megszűnésem,

Nem kell lennem többé: te vagy.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [58-59.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44004

Lesznai Anna

 

 

NYÁRI NAP

 

Párom ma jön: ajándokul

Bíbor szerelmet hoz nekem

S hogy édes legyen benne bíznom

Messziről jön és idegen.

 

Ugye, azért késtél soká,

Hogy harmatos kín hamva lepjen,

Hogy nyári napok forró lázán,

Mézzé vált vágy verje ki testem?

 

Csudálkozva nézem karom,

Mint hajlik ölelésre íve,

Mély gyökerű gyönyörök íze

Gyülemlik csókká ajkamon.

 

Bő fényözön csurog a kerten,

Sok izzó kelyhű tárt virág:

Én és a kéklő szilvafák

Állunk, várunk napfénykeverten.

 

Nem is akarunk más gyönyört

Elég lesz, ha duzzadva éled

Érett testünk – és ha tevéled

Kemény szívem gyengére tört.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1918 [52.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44003

Lesznai Anna

 

 

FÉLEK TŐLÜK

 

Félek tőlük, kiket szerettem,

Tőlük, kik értem búsak voltak,

Mindnyájuktól, kik jönnek, mennek,

Kik meglöktek és meghorzsoltak.

 

Most túl a hegyek kéklő láncán

Egész nap híves ködben alszom,

Csak alkonyatkor gyúl ki arcom

Piros léptű sugarak táncán.

 

Határtalan varázskertünknek

Fala neszfogó mesekőből,

Szúró szitákkal fenyők szűrik

A vágyat ki a levegőből.

 

Itt alszom, alszom, szempillámat

Korállkelyhek sejtése járja,

Óriás muskátlifa lombja,

Minden sóhajt elfojtva, nyomva,

Borul le az álomvilágra.

 

A földből tömjénpárák szállnak,

Körülöttem vánkossá válnak,

Megingatnak és megtámasztnak,

És kinyujtanak csendre halva,

A buja virág ravatalra.

 

Ha én itt alszom ezer évet,

És ha én sosem vágyom vágyra,

Úgy testem lassan szentté hervad,

És bémúlok a mennyországba.

Alszom, alszom sok kúszó inda,

Testem, lelkem bénára fonta.

...De míg egészen holt nem lettem,

Félek tőlük, kiket szerettem.

 

 

Köd előttem, köd utánam, 1909 [11-12.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.12 0 0 44002

Lengyel Tamás

 

 

SERDÜLŐ KORI TANÁCSOK ANYAI NAGYATYÁMTÓL

 

Sert és más nemes italokat is

ihatunk, szinte végtelenser.

A módsertől függ a serkentő hatás,

vagy, hogy a végén belebetegszel.

 

Ha a kocsmába lépünk és egy sör-nyű

csúf pincérlány pattan elő,

egy Ser-on Sztónnal nem téveszthető,

és azt mondja: ,,Szép sercegem,

elveim megszegem, de csókodért

az ingyen sör neked itt ma kijut.” –

és úgy érezzük, nincs már más kiút,

a helyes válasz: ,,Na jó, de csak egy ser.”

Ha még ennél is jobban bírnánk... ideggel,

a többit akkor is csak ellen-serként igyuk.

 

És még néhány tanács, míg száraz a torok:

Ha sokat iszunk, de nem vagyunk Serminátorok

és a kocsma-WC-ajtó zárva, legyen nálunk

egy ,,Szervizelni kell” feliratú tábla.

Ha nő bennünk a ser-elem

és úgy hisszük, asztal alá isszük,

bárki legyen isz – a rendőrjárőrt azért

ne söröljük ide. Sose feledjük –

Ő már Ser-iff.

 

Végül, ha úgy látjuk, hogy Sermontov

és Sörösmarty Mihál

Serecke híres útján egymással parolál,

vagy apró fehér unikornis

szalad végig az asztalon –

a ser-tepertét abbahagyva

,,Ser pá!”-t mondani itt az alkalom.

 

 

eger2003@parnasszus.hu, 2003 [206-207.]

Bozsikzf Creative Commons License 2018.11.08 0 0 44001

Zsonát helyett ezentúl Bozsikzf néven fogok verseket megosztani.

Zsonát Creative Commons License 2018.10.15 0 0 44000

100 + 11 = 111 progresszív zenei album, amelyeket érdemes (akár többször is) meghallgatni:

 

AGAMEMNON (svájci) - Agamemnon (1981)

AIRBAG (norvég) - All Rights Removed (2011)

ALPHATAURUS (olasz) - Alphataurus (1973)

ALQUIN (holland) - Marks (1972)

ALQUIN (holland) - The Mountain Queen (1973)

AREA (olasz) - Arbeit Macht Frei (1973)

ASIA MINOR (török, francia) - Between Flesh And Divine (1980)

ATMOSPHERA (brazil) - Fogo E Ar (1998)

AURORA (amerikai) - Aurora (1977)

BACAMARTE (brazil) - Depois Do Fim (Som Arte) (1983)

BANCO DEL MUTUO SOCCORSO (olasz) - Darwin! (1972)

BANCO DEL MUTUO SOCCORSO (olasz) - Io Sono Nato Libero (1973)

BARCLAY JAMES HARVEST (angol) - Live (1974)

BLUE EFFECT (csehszlovák) - Modry Efekt & Radim Hladik (1975)

CAMEL (angol) - Camel (1973)

CAMEL (angol) - Mirage (1974)

CAMEL (angol) - The Snow Goose (1975)

CAMEL (angol) - Moonmadness (1976)

CARAVAN (angol) - In The Land Of Grey And Pink (1971)

CARAVAN (angol) - For Girls Who Grow Plump In The Night (1973)

CELESTE (olasz) - Celeste (Principe Di Un Giorno) (1976)

CHEIRO DE VIDA (brazil) - Cheiro De Vida (1984)

COLOSSEUM (angol) - Those Who Are About To Die, Salute You (1969)

COLOSSEUM (angol) - Valentyne Suite (1969)

COLOSSEUM (angol) - Daughter Of Time (1970)

CORTE DEI MIRACOLI (olasz) - Corte Dei Miracoli (1976)

DEEP PURPLE (angol) - Made In Japan (1972)

DELIRIUM (olasz) - Dolce Acqua (1971)

DOORS, THE (amerikai) - The Doors (1967)

EARTH AND FIRE (holland) - Song Of The Marching Children (1971)

EELA CRAIG (osztrák) - One Niter (1976)

ELOY (német) - Silent Cries And Mighty Echoes (1979)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Emerson Lake & Palmer (1970)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Tarkus (1971)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Pictures At An Exhibition (1971)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Trilogy (1972)

FOCUS (holland) - Moving Waves (1971)

FOCUS (holland) - Hamburger Concerto (1974)

FOCUS (holland) - Ship Of Memories (1976)

FRUUPP (észak-ír) - Future Legends (1973)

GENESIS (angol) - Trespass (1970)

GENESIS (angol) - Nursery Cryme (1971)

GENESIS (angol) - Foxtrot (1972)

GENESIS (angol) - Selling England By The Pound (1973)

HACKETT, STEVE (angol) - Voyage Of The Acolyte (1975)

HARMONIUM (francia, kanadai) - Si On Avait Besoin D´une Cinqueeme Saison (1975)

HARMONIUM (francia, kanadai) - L'Heptade 1-2. CD (1976)

ICEBERG (spanyol) - Coses Nostres (1976)

IF (angol) - Waterfall (1972)

ISAO TOMITA (japán) - Pictures At An Exhibition [Mussorgsky] (1975)

JADE WARRIOR (angol) - Released (1971)

JANE (német) - Together (1972)

JAVIAS, LOS (chilei) - Alturas De Macchu Picchu (1981)

KANSAS (amerikai) - Leftoverture (1976)

KHAN (angol) - Space Shanty (1972)

KING CRIMSON (angol) - In The Court Of The Crimson King (1969)

KING CRIMSON (angol) - In The Wake Of Poseidon (1970)

LATTE E MIELE (olasz) - Papillon (1973)

LED ZEPPELIN (angol) - How The West Was Won 1-3. CD (1972, !2003)

MÁQUINA DE HACER PÁJAROS, LA (argentin) - Películas (1977)

MARILLION (angol) - Script For A Jester's Tear (1983)

MARILLION (angol) - Fugazi (1984)

MAXOPHONE (olasz) - Maxophone (1975)

MUSEO ROSENBACH (olasz) - Zarathustra (1973)

NOVA (olasz, angol) - Vimana (1976)

NUCLEUS (skót, angol) - We'll Talk About It Later (1970)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Tubular Bells (1973)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Ommadawn (1975)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Incantations (1978)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Amarok (1990)

ORME, LE (olasz) - Uomo Di Pezza (1972)

ORME, LE (olasz) - Felona E Sorona (1973)

ORME, LE (olasz) - Elementi (2001)

PENDRAGON (angol) - The Window Of Life (1993) [2006 Special Edition]

PINK FLOYD (angol) - Atom Heart Mother (1970)

PINK FLOYD (angol) - Meddle (1971)

PINK FLOYD (angol) - Live At Pompeii (1972)

PINK FLOYD (angol) - Dark Side Of The Moon (1973)

PINK FLOYD (angol) - Wish You Were Here (1975)

PINK FLOYD (angol) - Animals (1977)

PORCUPINE TREE (angol) - Coma Divine [Recorded Live In Rome] (1997)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Storia Di Un Minuto (1972)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Per Un Amico (1972)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Stati Di Immaginazione (2006)

PULSAR (francia) - Halloween (1977)

PULSAR (francia) - Memory Ashes (2007)

QUATERNA RÉQUIEM (brazil) - O Arquiteto (2012)

QUELLA VECCHIA LOCANDA (olasz) - Quella Vecchia Locanda (1972)

RENAISSANCE (angol) - Renaissance (1969)

RENAISSANCE (angol) - Ashes Are Burning (1973)

RENAISSANCE (angol) - Scheherazade And Other Stories (1975)

RETURN TO FOREVER (amerikai) - Where Have I Known You Before (1974)

ROVESCIO DELLA MEDAGLIA, IL (olasz) - Contaminazione (1973)

ROVESCIO DELLA MEDAGLIA, IL (olasz) - Live In Tokyo [Contaminazione, 1973] (2014)

RUSH (kanadai) - Moving Pictures (1981)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Santana (1969)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Abraxas (1970)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Santana 3 (1971)

SBB (lengyel) - Memento z banalnym tryptykiem (1981)

SECRET OYSTER (dán) - Sea Son (1974)

SECRET OYSTER (dán) - Straight To The Krankenhaus (1976)

SEMIRAMIS (olasz) - Dedicato A Frazz (1973)

SUPERTRAMP (angol) - Breakfast In America (1979)

WAKEMAN, RICK (angol) - The Six Wiwes Of Henry VIII (1973)

WAKEMAN, RICK (angol) - No Earthly Connection (1976)

WAKEMAN, RICK (angol) - Criminal Record (1977)

WERWOLF (német) - Creation (1982)

WISHBONE ASH (angol) - Argus (1972)

YES (angol) - Close To The Edge (1972)

YES (angol) - Relayer (1974)

YES (angol) - Going For The One (1977)

 

 

Zsonát Creative Commons License 2018.10.15 0 0 43999

Lengyel József

 

 

IMÁDANDÓ ISTEN,…

 

Imádandó Isten, e széles föld néked

Zsámolyod és a menny fényes ülő széked,

A te mindenható kezed csinálmánya

És erőd tüköre e világ alkotmánya;

Csak homályt találunk előttünk és mélységet,

Elménkkel megfogni akarván ily felséget.

 

Kezdete sohasem volt a te idődnek,

Esztendeid soha el nem végeződnek.

Minden dolgok tőled származnak, mint kútfőtől;

Te lételt nem vettél semmi megelőzőtől,

A változásoknak körülötted helyt nem adsz,

Aki régen voltál, te ugyanazon maradsz.

 

Láthatatlan lélek, te betöltesz mindent,

Jelen vagy itt alant, valamint odafent.

Nincs oly dolog, melyet szemeid ne látnának,

Bár fedjék ködei a sötét éjszakának.

Ó, emberek, nincsen az Isten előtt titok,

Tudva vannak nála minden gondolatitok.

 

Csudákkal teljes a természet temploma,

Melyekből kitetszik bölcsességed nyoma.

Nagy vagy a nagyokban, bölcs vagy a kicsinyekben,

Gondod el nem fárad annyi sok ezerekben;

Végtelen jóságod a menny és föld hirdeti,

Sokaságát nyelvünk mert ki nem beszélheti.

 

Szenteknek szentje vagy, ó Isten, s nincs hiba

Szent akaratodnak határozásiba.

Megáll igazságod, ha tartasz törvényszéket,

Mivel jól ismered a szívet és veséket;

Mégis a bűnösnek halálán te nem örülsz,

Inkább nagy irgalmad szerint rajta könyörülsz.

 

Boldog nép az, amely imád ily felséget,

Boldog, kit ily felség kegyelmébe bévett,

Akinek hatalma mindenre elégséges,

Jósága megadja, akinek mi szükséges.

Tartsd fenn, ó jó Atyánk, köztünk ez ismeretet,

Hogy te nem egyéb vagy, hanem merő szeretet.

 

 

Magyar zsoltár [555-556.]

Zsonát Creative Commons License 2018.10.15 0 0 43998

Lengyel Géza

 

 

VÉNSÉGES VÉN FOLYÓ

 

(József Attila tiszteletére)

 

Több millió éves,

             vénséges vén folyó!

Felhőkbe tűnő és örök megújhodó.

Ha jő az est, mikor csak a kutyák

szólítgatják egymást

                         és megjelennek az első csillagok,

kiülök melléd és hallgatok. Hallgatlak

áhítatos bizalommal. Súgnak, csobognak,

mesélnek lágy hullámaid. Grimm testvérek

szava idéz lidércfényt, rőt orrú boszorkányokat,

gleccser-leánykák, Lech, Inn, Isar vidám kacagása oszlatja a bajt,

hogy aztán Vág, Ipoly, Száva, szerelmes hölgyeid

és Tisza, honunk gyönyörű, szőke nagyasszonya

karjaidba omolva zokogja el kínját, keserűségeit.

Így nekem mondod, mondhatod el,

fáj, hogy ma már nem hallani halászok víg dalát,

hálójuk üres, nemhogy viza, de veres szárnyú keszeg sem akad,

s ha egy leányka rád, miként tükörbe néz,

mi visszatekint, ólomszürke, halotti maszk.

Az ember és én, a víz – szólsz – vagyunk a természet szülöttei;

egymás nélkül mire juthatunk?!

 

Több millió éves,

             vénséges, bölcs folyó!

Mellőzve minden manőverezést

nyugodt méltósággal, szelíden hömpölyög,

szűz-messzi magasból, gleccsertiszta víztől

táplálva átlibben minden szenny fölött

jól tudva, várja őt a kezdet és a vég –

már várja őt a Világóceán

 

 

Rondó a vadonban [84.]

Zsonát Creative Commons License 2018.10.15 0 0 43997

Lengyel Béla

 

 

UJ CSILLAGOK CSILLOGNAK

 

Ma bolyongtam bus avarján az ősznek,

S tünő nyaram aranyködén keresztül

Integettem nagy messze elmenőknek.

 

Ősz esti mély csönd átölelve tartott

S mig bámult rám a sápadt hold korong

Éltem sajkája elhagyta a partot.

 

S boldog voltam, hogy senki sincs velem.

Holdfénybe omló partokon maradtak

Kisértő vágy, csók, álom, szerelem.

 

Hogy csöndjében az őszi éjszakának

Bánatok, könnyek, halvány asszonyok

Egy csónakon vélem már sohsem járnak.

 

Emlék fájáról nyári életemnek

Didergető bus, őszi szél nyomán

Szines levelek lassan leperegnek.

 

Boldog voltam, hogy elröpült a mult,

S reám köszöntő őszi életemnek

Mély, mozdulatlan tengerébe fult.

 

Boldog voltam, hogy sejtett végtelenség,

Ködbe vesző távolok, messzeségek

Csókolják meg az ember testét, lelkét.

 

Hogy csöndesen elmaradnak megettünk

Nagy tüzekkel felgyújtott apró lángok,

S uj csillagok csillognak meg felettünk.

 

Hogy örülni tudunk a sárga ősznek…

S tünő nyarunk aranyködén keresztül

Vigan intünk örökre elmenőknek.

 

 

Őszi szinek [64.]

Zsonát Creative Commons License 2018.10.15 0 0 43996

Lendvay Éva

 

 

BACH – TÉLI VASÁRNAP DÉLELŐTT

 

Künn hó van

Hatalmas, szikrázó, fehér

Az utakon emberek járnak

Nyomuk ott marad a havon

 

Téli vasárnap délelőtt

Semmi különös

Konkrét hó, konkrét emberek…

Konkrét madarak kutatnak eledel után

Ma, ezen a szép, fehér vasárnap délelőttön

 

De mikor Bach megszólal

Minden hófehér vasárnap délelőtt

Csendes vasárnapok milliója

Sűrítődik hirtelen az Emberek Téli Vasárnapjaivá

 

Amikor kék üvegharang az ég

S a hó ropog a léptek alatt.

Ilyen szikrázó havas utcán

Ment ő is a Thomaskirche felé,

Hogy a hívőknek ( és önmagának )

Orgonáljon.

 

Zenéje olyan, hogy benne van a hó,

A szikrázás, az ég, a hideg, a jégcsengős fák

Vagy bármi, ami az embert a világban tartja:

         évszakok

                       utak

                             vizek

                                    templomok

                                                     szerelem

 

Minden.

Hogy ezt megérzed, attól van

mert a zenéje összegez és egyensúlyban tart.

Benne van minden, az is,

hogy ha valamikor majd kihűl a nap

s a föld légköre összerándulva

ismét tengerré válik

s aztán új nap alatt az új élet,

új emberiség születik a bolygón –

akkor egy új Bach ismét

belesűríti zenéjébe mindazt

amit az életről el lehet mondani.

 

 

123 vers a zenéről [96-97.]

Zsonát Creative Commons License 2018.10.15 0 0 43995

Lendvay Éva

 

 

SZENTESTE

 

Valami egyre mélyül a délutánban.

Valami egyre csöndesebb lesz

Egyre kékebb.

 

Valami jön, valami készül

A mély sötétülésben a fény

Biztos ígéret.

 

Fenyő suhan, gyertyaláng lobban

Minden értelmes, minden illő

A nagy nyugalomban.

 

Megjuhászodnak a vad és durva dolgok

Hirtelen megszelidülnek

A megzavarodott nyáj barmai

Tenyérből esznek.

 

Csitul a légzés, a szívdobogás

Halál nincs. Csak egy csillag az égen

S a bölcsőben a csöndes szuszogás.

 

 

Árnyék a falon [71.]

Zsonát Creative Commons License 2018.10.15 0 0 43994

Lendvay Éva

 

 

A NYÁRI REGGEL

 

A pillanat

mikor nemcsak nézel, de látsz is

elkezdesz látni.

 

Látod a nyári reggelt

minden részletét külön

s látod egészben.

 

És hirtelen

arany tornádó ragad a magasba

s felolvadsz a kékben és aranyban.

 

És egy Cé-dúr szimfóniában

melyet egy szeráf

személyesen neked kommponált.

 

Csak ülsz a fűben egy forró kövön

és elborít a fényözön –

Kilenc óra van. Süt a nap.

 

Minden kezdődik. Indul, kel, fakad.

Te is: te, magad.

 

 

Árnyék a falon [68-69.]

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!