Akkor még annyit hogy Ő az erdész és a kertjének végében meredeken kezdődik az Upponyi-hegység valamint egy különleges növényvilágú természetvédelmi terület. Mobil térerő nincs csak ha felszaladsz a hegyre és kilihegted magad :-)Azon kívűl jóféle bora is akad...
nagypapi: kénytelen vagyok ide írni mert az email valamiért nem ment át ezért elnézést mindenkitől:
Upponyi szálláshely (max 11 férőhelyes ház a falu legvégén a tározóhoz legközelebb): Süveges Győrfi Géza 48/439-802
Igen, Simonfa a 67-es út mentén van (ahol Cipő didergett :-)) ) A menetrendek.hu-n nézd meg, mikor megy busz, de valószínűleg sűrűbben járnak, mint Zselickisfaludról, vagy Gálosfáról, amelyek végeredményben zsáktelepülések.
Ha Gálosfa helyett csak Simonfáig mész, akkor az kb. 10 km-rel rövidebb, és onnan valószínűleg jobb a közlekedés is Kaposvár felé, ahonnan bárhová el lehet jutni. Szóval ha a 27-28 km még nem túl sok, akkor én a Kaposmérő-Simonfát javasolnám.
Felazsóék a leírás alapján jól elkeveredhettek, dehát akkor hol volt még RPDDK Atlasz… ;-)
Nem ismerem a régi, Kutasón át vezető szakaszt, de szvsz ma már nem is lenne szerencsés visszarakni a Kéket. Szandavár gyönyörű, Hollókő is, bár hétvégeken óriási a forgalom a Világörökség rangja miatt. Szóval az „új" szakasznak is meg vannak a szépségei.
Jónéhány hónappal ezelőtt valaki említette, hogy Upponyban tud nagyon jó szállást. Hálás lennék, ha jelentkezne, SOS kellene, és nincs időm visszaolvasni 1-2 évet.
Köszönöm előre is!
Ezen a régi kéktúra-szakaszon (Dobogó-tető - Kutasó - Sas-bérc - Nemtipuszta) vezet a Cserhát 50 tt. útvonala, helyenként még fel lehet fedezni régi kék jeleket...
ezert is irtam, hogy nem tudom mennyi igaz belole. Lehet hogy 78-ban meg az volt, mint a Pilis-teto, de ma mar nem az, de a jelzes visszavezetni lustak az MTSZ-ben.
Még egy kis adalék az RP-DDK-hoz. Május 1-én a Mesztegnyő - Felsőkak közötti erdei vasut folyamatosan jár egész nap és ingyenesen, ez a szakasz "hivatalosan" is teljesithető vonaton.
Ez a szakasz a somogyi RP-DDK egyik, talán leginkább kritikus része, jó keverést!:-)
Nem tudom milyen iranyban mész, de itt a KVTE élménybeszámolója:
"Ezért is csörgött hajnali fél négykor az óra, hogy aztán egy kissé álmos pakolászás után öt órakor már fölfelé kapaszkodjunk Gálosfáról. Csendben izzadt a társaság, míg egy pár km után kevertünk egynéhány percet. Nem volt igazán veszélyes, hamar leértünk a Hidegkúti-völgybe, ahol aztán nem is annyira a jelekkel, mint inkább az aljnövényzettel, az igen tisztítatlan erdőrészekkel volt gondunk. Nagyon kellet figyelni, hova lépjünk, volt is néhány puffanás. Nagyon vártuk már, hogy megérkezzünk Simonfára, a Meteor kulcsos házhoz, ahol végre alaposan megreggelizhettünk.
Ekkor már eléggé bemelegedett az idő, nem volt könnyű a haladás. Különösen igénybe vette a társaságot a Ropolyig vezető út földes része- alig akart véget érni. A talpak már égtek, terelvén a figyelmet a táj szépségéről. Végre elértünk Ropolyig, innen viszont aszfaltúton kellett koptatni a cipőnket. Közben mindössze egy gémeskút nyújtott felüdülést (a táj szépsége mellett), ahol néhány vödör vizet magunkra öntöttünk. A bitumenes út elvezetett Kardosfapusztára, ahol az erdészet vendégházánál vizet szedtünk, s még egy utolsó nagy lélegzetet véve letekertük a hátralévő négy kilométert. Néhány méterrel a cél előtt a Csaba TV munkatársai köszöntöttek bennünket. Ezután senkit sem hívni az asztalhoz, Marika néni főztje valamennyiünknek jól esett. Délután a többség Kaposvárra ment be, a többiek mostak, pihentek.
A remek előző nap után a társaság nagyobbik része kulcsosházbn tért pihenőre, míg néhányan ház kertjét választottották. Volt aki diófa alatt, volt aki a kerekes kút mellett tért nyugovóra. Reggel fél hatkor csörgött az óra, s mintegy 15 perc múlva kászálódtunk ki a hálózsákjainkból. A rádió szerint a tegnapi volt az év legmelegebb napja, de mi ugyanolyan melegnek éreztük, mint a többit. Az éjszaka nem jelentett komolyabb lehűlést, mindössze 5 óra körül volt egy kissé hidegebb. A reggeli pakolászás , majd a reggeli után negyed nyolckor indultunk útnak. Ekkor még nem is sejtettük, mi vár ránk... A Csaba TV-sek kamerakísérete mellett vágtunk neki a mai távnak. Felhős, fülledt, párás időnk volt, pólóink pillanatokon belül átizzadtak. Szilvásszentmárton, majd egy kis kutatás után (igazán magunkénak érezhettük az erdőt) Patca következett. A falu kutyái nem a legkedvesebb fogadtatásban részesítettek bennünket, ezért igen gyorsan áthaladtunk a falun, hogy minél előbb Szennára érjünk. Közben rájöttünk, hogy az itt még remekül festett utat bizony elég kevesen járhatták az elmúlt esztendőben, mert néhol akkora szeder- és csalánerdő borította az “ösvényt”, hogy csak egymás hathatós segítségével tudtunk kikeveredni a slamasztikából.
Fél tízkor már Szennán voltunk, vásároltunk némi élelmet, és negyed tizenkettőig a Falumúzeum házait néztük meg. Ezután jött a feketeleves. Szenna után még találtunk ugyan két jelet, aztán erre a napra ennyi volt a penzum. A szőlőhegyen dolgozóktól megkérdeztük, merre visz a jel, de nem tudtak használható tanácsot adni. Átbotorkáltuk a fél szőlőhegyet (két óra alatt). A Zselic térképen már nem volt rajta az út ezen része (akkor még tényleg nem, csak az 1996-os térképre került fel ez a rész - V.ZS. megjegyzése), a nap nem látszott a rendkívül párás, felhős időben. Végül nem érdekelt senki és semmi, elindultunk tovább, az ismeretlenbe. Már több mint egy órát mentünk, nagyjából egyenesen, és egyre tanácstalanabbak lettünk. Aztán egy keresztnyiladéknál megálltunk, lecuccoltunk, és hárman háromfele indultak felderítőútra.
Balról jött a végzetes hír. Matyi jött vissza kissé vörös fejjel, halkan csak ennyit mondott: menjetek erre olyan 150-200 métert... majd meglátjátok. Ment a csapat és megláttuk. Ragyogó, élénk kék turistajel fogadott, mely egy magaslesre volt felfestve. Arra a magaslesre, amit több mint 5 órával ezelőtt már láttunk... Patca falu ELŐTT voltunk. Nem idézném az akkor elhangzott szavakat, ha film készült volna, ennél a résznél néhány hosszú percig csak sípolás hallatszana. Kész. Vissza Patcára, busz Kaposvárra, várakozás, hőség, tumultus, busz Kaposmérőre, ebéd lekésve. Másnapi reggelit megvettük, a suliban elintéztük, hogy legyen hidegvizes tusolónk, szereztünk vacsorát. Ez egy ilyen nap volt."
Szegeny Kutasoiak kuzdenek az OKT-ert. Latnak benne fantaziat, lehetoseget, de addig is a regi uton megcsinaltak a sarga jelzest, hogy tobben szalljanak meg a turistahazukban. Szelmalomharc, mert Palmai Vencel kijelentette, hogy eselyuk nincs, mert a Sas-berc katonai terulet. Hogy ebbol mennyi az igazsag?
Pár éve bejártuk a Becske-Szanda vár - Ktasó - Hollókő szakaszt(régi OKT). Hogy őszinte legyek nem sok kéjelzést láttunk. Lehet, hogy nem pontosan követtük a nyomvonalat. Viszont Kutasón láttunk egy OKT emléktáblát. Tetszett naz ötlet.
Kaposmérő-Gálosfa 37,7 km. Részletes túraleírást is találsz felazso honlapján, ha úgyis netközelben vagy érdemes beleolvasni. (www.nexus.hu/felazso, ez itt a reklám helye)
Csak meg akartam tervezni a logisztikát, és nem tudom, hogy hol legyen a végpont. Meddig tudok egy délután alatt eljutni Kaposmérőről. Bőszénfáig? Gálosfáig? Vagy hol jár le a 20-25 km?
Köszi, Múzsla!
Na, igen, ez már sokkal ismerősebb:
Szandaváralja, Nógrádsipek, stb.
OFF
HEV-nek:
igen, de remélem, nem utoljára, csak legutóbb... ;-)))
ON
Igen, Rockenbauer Pál mint "vadonatújat" említi a "Másfél millió lépés"-ben. És azt is mondja, hogy tévedésből a régi megszüntetett kéket festették újra 1979. nyarán...
Ez már a megváltoztatott vonalvezetés.
A Becske - Nemtipuszta - Sas-bérc - Kutasó - Dobogó-tető - Hollókő voalvezetést változatatták meg a jelenlegi Becske - Szandaváralja - Cserhátsurány - Nógrádsipek - Hollókő változatra.
Úgy tudom, hogy ez 1978-ban történt.
