Szerintem ez teljesen ember es lab fuggo. Nekem sportcipoben (ami futasra baromi kenyelmes es mar jol bejaratott-egyebkent Adidas) turan mar 20km utan teli volt a labam hatalmas vizholyagokkal, mig a mostani bakimban nincs egy se (es kinizsi utan se volt). Szoval mindenkinek mas valik be , de annyi igaz hogy ne hallgass senkire, azt hordd ami neked kenyelmes.
Tegnap megvettem az új Turista magazint én is.
Ha az áprilisi számot vesszük etalonnak, akkor belbecs egyértelmű romlás, külcsín minősíthetetlen!
Gyalázatos képminőség, mondom én, mint "szakmabeli". Ráadásul - észrevettétek? - a Hétforrás tükörképe van a cikkhez mellékelve!
Na mindegy, vásároltam én a lapot (a jogelőd Turista magazint) akkor is, amikor csak kb. 5%-a szólt természetjárásról (80-as évek vége felé)!
Nem lehet kulon kategoria, vagy akkor en skizofren vagyok. Hosszabb tavon, vagy ha kocogni akarok, akkor edzocipo, esos idoben, hoban, patakturaknal bakancs. Meg most valoszinuleg a hetvegere, amikor ujfiu-val nekimegyunk az Alpoknak, akkor is bakancs lesz.
Ddzoli rendelkezik egy 1964-es OKT füzettel/könyvvel. Abban az OKT Sümegtől indul.
Az útvonal a Burok-völgyben vezet, amit az én '83-as füzetemmel egyezően Barok-völgynek nevez.
(A Barok heggyel egyetemben.)
>Meg tudná mondani valaki, hogy miért jobb bakancsban túrázni, mint sportcipőben?
Engem már legalább háromszor mentett meg a bakancs egy jó kis bokatöréstől (az egyik alkalommal még így is 6 hét gipsz lett a vége).
Gödörbe léphetsz, lefelé futva belerúghatsz egy sziklába vagy gyökérbe, a bokáig érő sarat nem kell kerülgetned, és még sorolhatnám. De tagadhatatlan, hogy több anyag van benne, ergo nehezebb. Szellőzési problémái is vannak más cipőkhöz képest (hiába állít mást a prospektus). De nem véletlen, hogy az összes komoly bakancsos cég gyárt túrára félcipőket, sőt szandálokat is (utóbbiakat akár hegymászásra vagy vízi körülmények közé is!)
Egyébként meg ha az érvek nem győznek meg, akkor ne is törődj mások véleményével. Főleg, ha jól érzed magad a cipődben. Egyszer Gerecsét mentem egy szakadt szandálos (gyakorlatilag papucsos) barátommal, aki többszörös Kinizsis, és a Kék is megvan már neki. Nem az számít, mi van a lábadom, hanem hogy mi van a lelkedben. Aki meg a cipőket hasonlítgatja, azt ***** le nagy ívben! (*****=hagyd :-))
Pont nekem is ilyen élményem volt a hétvégén. Valószinuleg azt fogom csinálni, hogy bakancsot csak rossz idore veszem fel, meg több napos túrára és magashegybe. Amúgy meg marad a sportcipo.
Szerintem az a titka, hogy a sportcipo jóval könyebb, meg kényelmesebb mint a bakancs. Tehát ha nem sziklás terepen mész, akkor felesleges a bakancs vastag talpa. Persze esoben, hóban is jobb egy bakancs.
Meg tudná mondani valaki, hogy miért jobb bakancsban túrázni, mint sportcipőben? Amióta rendesebben nekiálltam túrázni (kb. másfél éve), mindig azt hallottam mindenhol, hogy a "bakancsosok" meg a "félcipős túristák" külön kategória.
Ennek megfelelően én is szigorúan bakancsoztam télen-nyáron. Tegnap viszont úgy alakult, hogy kivételesen nem bakancsban túráztam, hanem sportcipőben, igaz, igen jó (Nike) cipőben. Lenyomtam a magam kis 25-ösét, és a lábam sokkal jobban volt, mint máskor ugyanennyi bakancsozás után.
Hogy is van ez?
Tegnap túráztam Szálka-Grábóc-Óriáshegy-DDP-Szálka körön.
Grábócon érdemes az atlasz tanácsa szerint az apácáktól kérni pecsétet (én is ezt tettem), mert az atlaszban jelzett kocsma-bolt a faluban 11-től du. 5-ig zárva van.
Szálkán, a "tornácos" vendéglőben, ha a személyzet nem találja a túrapecsétet, segithettek neki: a konyha bejárata mellett a falon lóg egy madzagon...:-)
Sajnos a júniusi beosztást még mindig nem közölte kedvenc foglalkoztatóm, így még (kb. 1 hétig nem tudok konkrétumot mondani.
Mosolyogva jutott eszembe, hogy K100 vasárnapján mégsem lesz koncert, így egy Vasárnap-Hétfőt meg lehetne játszani......végül is elgondolkozva nem feltétlen hülyeség, kérdés, hogy tudjátok-e vállalni (ugyebár akik a K100-ra (is) aspirálnak).
Szombaton jártunk a Kedvessel a Burok-völgyben, tehát az élmények a lehető legfrissebbek.
Bakonykúti felől mentünk, onnantól a völgy kb. feléig egy dózer végighajtott a medvehagymáson, tehát könnyen járható, csak "illatos" egy kicsit.
Aztán ahonnan már a dózer sem tudott tovább menni, jön a TM áprilisi számában leírt "vadregény", bár a csalán még csak "növésben".
Itt-ott valóban megvannak a régi kékek, csak hogy ONTOPIC is legyek.
Régóta körvonalazódik bennem a terv, hogy a Szent Imre vándorutat (Felső Őrség, Szentgotthárd - Horvátnádalja) végigjárjam. Vágyom oda. Persze kéktúrázni is, de a kedvemre való többnapos túrára csak nem tudok eljutni. :-(
Előzetesen jelezte érdeklődését pavarotti, rohamcsiga és pataporc.
Úgy gondolom, hogy egy kényelmes kirándulás keretében két nap alatt megoldható. Első nap délután leutazás az egyik végpontba, ott szállás, sütögetés, főzőcskézés, sörözgetés, másnap túra és haza.
Időpontban megegyezünk, de én szeretnék minél előbb. Igazolófüzettől kezdve a szálláskeresésig minden szervezést vállalok.
Ritkán, de azért olvasom a ttúra topicot is - pl. ma is benéztem :) - de a Te hozzászólásodat nem fedeztem fel. Bár gondolom a Kéktúráról azért nagyon ritkán lehet ott szó.
A "Másfélmillió"-ban is említik, hogy "korábban" erre ment a kék. Szóval tényleg régen lehetett. Valszeg amikor a Burok-völgyet védetté nyilvánították, akkor terelhették el innen az OKT-t.
Na igen, egyelőre én is csak átlapoztam, de nem olvastam el a lapot. A bevezetőből amit idéztél, az pontosan azt mutatja, mit én is említettem - erősen felejthető/hanyagolandó.
A Retyezátról szóló cikkről annyit, hogy a képek nagyon tetszenek, jártam ezeken a helyeken. Méghozzá, egy régi, talán 96-os TM cikk! hatására, ahol két oldalon majdnem ugyanezt az utat mutatták be. Akkor még nem volt magyar kiadású (DIMAP) térkép, mint most. Egyszerűen csak követtük azt az utat, amit a cikkírók bejártak. Igazi kalandtúra volt-amihez a lap cikke nélkülözhetetlen segítséget nyújtott. De manapság, amikor már sok-sok infót lehet beszerezni, egy ilyen cikk nem nyújt semmi extrát.
Annak örülök, ha minél több közeli, pl. Kárpátokbéli hegyvidékről írnak, mert még mindig vannak fehér foltok az információk/látnivalók szempontjából bőven. De ha nem közölnek korrekt, részletes infókat - sőt információforrásokat, akkor azok számára, akik tényleg el akarnak oda menni túrázni, nem sokat ér az egész.
A Kéktúrás cikk hibáira pedig abszolút nincs mentség!
1. A bevezetőhöz: Bizonyos szint felett nem tartják illendőnek (inkább cikinek), ha valaki a döglött oroszlánt rugdossa. Ha korrektséget akar tanulni valaki, olvassa el az utolsó TIMP-es szám leköszönőjét.
2. Ami a Mount Everesben sem tetszett: a külalak, a.k.a. dizájn. Áthozták a "megvettük az első színes nyomdagépünket" fílinget, az egész valahogy kellemetlenül hat, a feliratok otrombák, a képek minősége pedig igen gyenge.
Arpad u. a foutca. (bar az elejen az ellenseg megtevesztese miatt mas a neve) A szallas ha a Szajki tavak felol mentek akkor kicsivel a templom elott van. Egyebkent a tuzoltoparancsnok haza ez ki is van irva. A tulaj neve nem ugrik be Denes (a keresztneve nem biztos talan Istvan)
Van benne egy cikk a Kőszegi-hegységről. A kéktúra útvonalát 110 kilométeresre degradálják, és a Hétforrás képe is fordítva van benne (mintha a negatív rossz oldalát nagyították volna ki). Hasonló a helyzet a 32. oldal egyik fényképével is. A retyezáti fotók olyanok, mint amik kb. 20 évvel ezelőtt ORWO filmre készültek. Szerintem nem véletlenül.
A bevezetőt nem akarom minősíteni, önmagáért beszél: "Szinte megállás nélkül érkeztek az e-mailek, csörögtek a telefonok a szerkesztőségben, amelyekben biztattak, gratuláltak vagy éppen csak örömüket fejezték ki az olvasók, hogy kedvenc lapjuk a Kornétás Kiadóhoz került..." Hát, nem túl életszerű.
