Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
De a GPS-ed mégiscsak tudja hogyan kell ezt csinálni. Hisz pontos. Így aztán valószínűleg a fizikusok is tudják, akik megtanították rá. Szerintem te is nyugodtan eltanulhatnád tőlük. Van is erre egy csomó könyv. Próbáld laza befogadó hozzáállással olvasni. Akkor is, ha elsőre nagyon nem tetszik valami. És másodszorra se. Akkor is, ha nem érted, miért erőltet egy számodra idegen, hihetetlen nézőpontot. El kell fogadnod, hogy jobban ismeri a használható utakat, hisz ő már eljutott a megértéshez, és eljuttatott párszor másokat is. Próbáld befogadni, már csak azért is, mert oly nevetséges lenne azt képzelni, hogy évtizedek óta tévelyeg, s most jól leleplezheted.
Nem biztos, hogy van értelme az ilyen összehasonlításnak, mert a fénysugár pályája fényszerű geodetikus, a fonál alakja meg térszerű. Ezekhez hozzávehetjük még a bolygók pályáját, mely időszerű geodetikus. Ezek mindegyike minimálhosszúságú a téridőben.
A fénysugár se egyenlő a matematikai egyenessel, csak jobban közelíti mint a fonál, aminek nagyobb a súlya, ezért a gravitáció jobban eltéríti.
A fény is hajlik lefelé a gravitációs gyorsulásnak megfelelően, csak az adott távolságot a másodperc olyan töredéke alatt teszi meg, amíg elenyésző (észlelhetetlen) a lefelé hajlása.
A vízszintes az egy körív része, melynek egy rövid szakasza közelítőleg "egyenes". :-)
A görbült téridő azt jelenti, hogy az egymástól távoli pontokban érvényes helyi koordináták elfordulnak egymástól. Legyen mondjuk egy gömb alakú égitest, ekkor elég csak egy térszerű (sugár) koordinátát alkalmazni, meg persze az időt, vagyis leírható egy kétdimenziós téridőben. A görbültség miatt az egyik helyen érvényes tisztán térszerű irány nem azonos a másik helyen érvényessel, hanem kissé elfordul az időszerű irányba, s ugyanígy viszont az időkoordináta a térszerű irányba. Vagyis egy téridő vonal, ami az egyik helyen párhuzamos a helyi időtengellyel, azaz egy változatlan helyű (álló) pont képe, az nem párhuzamos egy másik helyen érvényes időtengellyel, vagyis onnan nézve már valamilyen sebességgel mozog. Emiatt aztán a két pont közötti utazások időtartamai, úthosszai és sebességei nem számíthatók olyan egyszerűen, mint gondolod. A matematikai részletekre itt nincs mód, de szélsőséges esetekben azért így is érzékeltethető: Ha például a tükröd a horizonton van, akkor a róla visszainduló jel hiába kapar fénysebességgel az ottani helyi tér és időkoordináták szerint a sugár irányba, a felette várakozó megfigyelő ezt a maga helyi koordinátái szerint helyben járásnak méri. A horizonton belül pedig már olyannyira elfordulnak a koordináták, hogy helyet cserél a tér meg az idő a kintihez képest. Ha nem közelítjük meg a horizontot, akkor nem ennyire drasztikus a dolog, de jól kimutatható, és kiszámolható, a GPS-ek működésénél figyelembe is kell venni.
"Mert ha mondjuk a fekete lyukak távolságának mérésénél a radarelvet akarnád alkalmazni, elég buta dolog lenne a jelek visszaérkezésére várni, aztán azt mondani, hogy azért nem jönnek, mert mind végtelen messze vannak."
Részemről nem hangzott el ilyesféle butaság. Térjünk vissza a leeresztett, már nyugvó tükörhöz. Feltesszük, hogy a fentről rábocsátott fényt valamikor viszontlátjuk.
Állítom, hogy erre az eseményre hosszabb ideig kell várnunk annál az időnél (időtartamnál) melyet így kapunk: A leeresztéshez használt huzal hossza szorozva 2*c -vel. (ahol c a fénysebesség).
Amikor kb. évtizede egy fórumra azt írtam, hogy a lenti tükör felé terjedő fény sebessége vélhetően egyre csökken, az a válasz jött fizikustól, hogy ez nem elegáns elgondolás. Elegánsabb úgy venni, hogy a fény sebessége mindvégig c, s az általa megtett út hosszát érdemes nagyobbnak tekinteni.
Az áltrelben a téridő torzulásait csak a szabad tömegpontok követik minden további nélkül. Egy kiterjedt anyagi objektumban belső feszültségek ébrednek, s ennek következtében egy ilyen test a rugalmas erők nagyságától függő mértékben ellen tud állni. Mert az áltrel téridő torzulásait a forrás energiaimpulzus tenzora okozza (a gyakorlati esetekben döntően a tömege), ami nyilván VÉGES NAGYSÁGÚ ENERGIÁT jelent.
Ez gyökeresen más effektus, mint a specrelből ismerős tér- illetve idődilatáció, amit egyáltalán nem valami energia okoz, hanem a tér ill. az idő DEFINÍCIÓJÁNAK egy korábban nem is sejtett következménye. Ezért még az ideálisan merev mérőrudaknál és ideális óráknál is jelentkezik. Persze a specrel kontrakciói is valóságos jelenségek, nem mérési hibák, sokkal valóságosabbak, mint a specrel előtti önkényes hipotézis, hogy az ideális méterrudak hossza, és a távoli ideális órák járása független a hozzánk képest mért sebességüktől. A specrel felismerése tulajdonképpen egy eszmecsalódás felfedése, olyasmi, mint egy érzékcsalódás, például a perspektívatorzítás kimutatása. Mármint, hogy egy tárgy tőlünk elforduló oldala rövidebbnek látszik, de egyáltalán nem a szemünk hibájából.
Visszatérve az áltrel TÉRIDEJÉNEK energia okozta (vagyis gravitációs) torzulásaira: Ezekből a TÉR torzulásai egyáltalán nem hatnak egy ideálisan merev testre. Az például nem spagettizálódik a fekete lyukba zuhanás közben. De az egész TÉRIDŐ torzulása persze már hat rá is, más szóval gyorsul. Egy kevésbé merev konstrukció, mint egy torony, vagy valami "igen merev" mérőszalag, annyira torzul, amennyire azt a saját rugalmas energiái és a tér torzulását létrehozó energiák kiadják. Ők már spagettizálódnak az árapálytorzulás miatt. Egy radarhullám hossza pedig (hasonlóan az egymásól független szabad tömegpontok távolságához) pontosan követi a tér torzulását.
Ha nincs ideális merev mérőszalagunk, akkor legjobb a szabad hullámok hosszához mérni, mert azok legalább pontosan együtt torzulnak a térrel. És nem utolsó szempont, hogy sokkal nagyobb távolságokra is alkalmazhatók. De persze nem mindegy, hogyan használjuk őket. Mert ha mondjuk a fekete lyukak távolságának mérésénél a radarelvet akarnád alkalmazni, elég buta dolog lenne a jelek visszaérkezésére várni, aztán azt mondani, hogy azért nem jönnek, mert mind végtelen messze vannak. Miközben a mögülük érkező fények alapján és a gravitációs lencsehatás segítségével jól tudjuk, hogy hol vannak.
""Elméleti alapon (ált.rel.) állítható, hogy a radarmérés nagyobb magasságot kell adjon, mint a mérőszalagos. ""
" Miért is? "
Ez Albert Einstein egyik alapfeltételezésére - az alt.rel. alapját képező ekvivalencia elvre épülő következtetés. Ld. könyvében a gravitációban nyugvó, ill. gyorsuló kabinban tapasztalható jelenségek összevetését.
Alapos átgondolással ez is kijön a kabinos gondolatkísérletből:
Gyorsuló kabin mennyezetéről a padlóján nyugvó tükörre vetített fényjel oda-vissza útjának időtartamát a mennyezeti műszer többnek méri annál, mint ha a kabin súlytalanság állapotában volna.
Az eltérés annál nagyobb, minél nagyobb a gyorsulás. (Igen nagy gyorsulás esetén a kabin alja a mennyezetről vizsgálva nagyon távolinak találtatna - ijesztő mélységben lévőnek.)
Egyszeri ejtőkísérletének technikai körülményeiről faggatva őt az Index Tudomány fórumán - kiderült, hogy mérési módszere igencsak alkalmatlan volt arra, amit bizonyítani akart vele. Az is kiderült, hogy elgondolásait nem tudta összeegyeztetni a relativitáselmélet bizonyos - mérésekkel/megfigyelésekkel már sokszorosan igazolt tételeivel.
"...Aki ugyanis görbült térIDŐben végtelen TÉRbeli távolságokról beszél, az nyilvánvalóan nem tudja mit beszél."
Ez csak egy ítélet, de hogy jogos-e, az ebből nem derült ki.
Újra felidézem a már korábban is felvetett problémát:
* Erős gravitációban magas torony tetejéről lelógó ... merev mérőszalaggal a torony magasságát mérik. Ugyanakkor radarral is mérik fentről. Elméleti alapon (ált.rel.) állítható, hogy a radarmérés nagyobb magasságot kell adjon, mint a mérőszalagos. Eldönthető-e, hogy melyik magasság érték az igazi? *
Most próbálj meg extrapolálni - kérlek alakítsd át a sztorit - ezúttal immáron feketelyukra alkalmazva a remek a felvetést.
Ne tegyél ilyen megalapozatlan és dehonesztáló kijelentéseket másra, mert újra csak pofára fogsz esni. Ez a megállapításod ugyanis nem más, mit egy újabb tőled megszokott hittétel.
Ez ugyanis nálam nem az előítéletesség markáns jele, hanem egyszerű matematikai-fizikai tény.
Aki ugyanis görbült térIDŐben végtelen TÉRbeli távolságokról beszél, az nyilvánvalóan nem tudja mit beszél.
" Az "igen merev" az most ideálisan merev, vagy csak "kellően merev"? "
Elképesztő merev. Olyannyira, hogy híre még az óperenciás tengeren túlra is eljutott!
1 minutum nem sok, annyi se kellett - hetedhét országból özönleni kezdtek a megrendelések. Még a messzi Földről is érkezett érdeklődő SMS : - Hogyé' métere? Biztos nem kínai?
"Vagy az emlékezeted csal, vagy valami népszerűsítő szövegre emlékszel."
Elnézést kérek, Einstein a "gyakorlatilag merev" kifejezést használta (könyvének magyar fordításában ez szerepel).
A "kellően merev" kifejezést valahol máshol olvashattam, vagy magam költöttem.
'Ám ha valami nem tetszik benne, akkor fejtsd ki, mi az."
Ez nem az én asztalom. (Hogy kié, azt most inkább hagyjuk.)
Visszatérnék a korábbi kérdésre - mármint hogy véges, vagy végtelen távoli az eseményhorizont a lyuk tömegközéppontjához képest nyugvó megfigyelő szerint.
Idézet:
* Erős gravitációban magas torony tetejéről lelógó igen merev mérőszalaggal a torony magasságát mérik. Ugyanakkor radarral is mérik fentről. Elméleti alapon (ált.rel.) állítható, hogy a radarmérés nagyobb magasságot kell adjon, mint a mérőszalagos.
Eldönthető-e, hogy melyik magasság érték az igazi? *
Döbbenet! Szét-offolod a topikot demagóg retorikával, miután csupán érvet kértem - joggal..
Amúgy pedig az az offolás, amit te csinálsz. Szétoffolod a topikot BUGYUTA retorikával. Tuarego eltűnt végre, nehogy már a te egód legyen a topik új témája!
Hülyeségeket beszélsz, lépjünk tovább, ismerünk, ez van. Bölcsész fizikai szakképesítésed van, idézetek citálásában merül ki a tudásod sekélyes mélysége, szómágiával operálsz, orákulumnak bélyegzett tekintélyek szavainak szemantikai és szintaktikai elemzésével bűvészkedsz, rokon értelmű szavak jelentésének árnyalatai között keresed a fizikai igazságot: kurva nagy bullshit.
Lépjünk tovább, nyeld le, mert ez az igazság. A bölcsesség ismérve, hogy tudja mennyi mindent nem tud még. Rólad ez egyáltalán nem mondható el, sőt: vérig vagy sértve, ha ezt valaki a képedbe törli. Attól még ez az igazság, sorry. Ha az egód ezt nem bírja, akkor a természettudományok és a matematika nem a te műfajod. Írhatsz még irodalmi műveket, bár a mini-scifik is nagyon rosszak. A hosszabbakra gondolni sem merek.
