En csak olvasoja vagyok a topiknak, meg csak ketszer irtam ide, masreszt nem a fiatalabb korosztaly vagyok, ennelfogva szamomra a "mozgalom" szonak van egy (erosen baloldali) politikai ertelme is.
Pl. munkasmozgalom, a mozgalom hu harcosa, uttoromozgalom stb.
Nekem lükepéké nagyon tetszik:)
-----------
Egyébként keresés szempontjából szerintem szinte mind1. Ha erre mennénk rá, akkor leginkább a Kéktúra szónak kéne benne lennie /a'sszem szótő egyezést nem tud az Index Kereső..:)/
----------
Én előtte is ezt mondtam, csak legfeljebb nem ennyire explicite. Többször mondtam, hogy írjuk egy szóba. Csak nem akartalak meghazudtolni a moderálásban az egyetértést illetően - bár eddig mindig csak elvuileg, "majd egyszer" jelleggel merült fel, és ezért nem is nyilvánítottak sokan véleményt, mert nem tűnt aktuálisnak.
Szerintem Pavarotti javaslata is jobb lenne a mostaninál, de a ott is egybe kellene írni a kéktúrázókat.
Még egy érv: aki a keresőben akar OKT-s fórumra bukkanni, még erős fantáziával is nehezen bukkan rá a mostanira.
Szerintem szóljon hozzá több ember is, és legfeljebb kérünk még egy módosítást.
(Nekem azért jobban tetszett a régi topikcím, csak egy szóba kellett volna írni. A kéktúrának hangulata van, és többen buknak rá, mint erre a precíz, de csikorgó címre. És eddig sem szóltunk senkire, aki más túramozgalommal jött. Mindegy.)
Igen, volt. Hallottam, hogy sokáig nem volt, decemberben én is jártam ott, és akkor sem volt pecsét, de szóltam Orbán Róbertnek (szombathelyi Alpokalja TE), lehet, hogy ő intézkedett. Nagyon friss volt a bélyegző, valszeg mi pecsételtünk vele először, az új "OKT BÉLYEGZŐHELY" tábla egy fenyőfába van beleszögezve, amiből frissen folyt a gyanta.
Különben Bozsokon nem tudtunk csak pecsételni (DDK), mert reggel 6 órakor nem volt nyitva semmi, a határátkelőnél vmilyen rendelet szerint nem adhatnak bélyegzőt, csak útlevélre, de ott aláírattuk a füzetet, túrajelentést...
Baggins77!
Asszem te javasoltad a kőszegi szállást. Végül a szombathelyi MÁV szállón aluntunk 1000 Ft alatt. Jó szállás volt, csak nehéz volt elintézni a folglalást.
szo: Őrség 50
vas: Sümeg-Sárvár 75 km sok volt
hf: Bozsok-Szeleste, vá: az Írottkőről az alpok is látszott, Tömörd környékén dzsungelharc...
ma: Szeleste, vá- Sárvár JELZÉS ELTERELVE SZELESTE- BÖGÖT közt
a bélyegzők hiánytalanok
Sziasztok!
A TM-mel kapcsolatban:
Nem emléxem, hogy megjegyezte-e valaki, hogy a magazin utolsó lapjainak egyikén lévő keresztrejtvény első oszlopa hiányzik! :-)
OKT-téma:
Ígértem egyszer (a 3148-as hozzászólásomban)egy linket a fotótáramhoz. Ha minden igaz (és a linkelés is összejön), itt leltek pár fotót a kékezéseim egy részéről. A kőszegi albumban van néhány kép a cáki műemlék pincesorról is, a többi témába vágó.
A legutóbbi Szt. István Vándorlásban tettek egy kitérőt Nyírlakpusztára (Sümeg után kb. 2 km). Járt itt valaki esetleg? Az érdekelne, hogy be lehet-e menni a kastélykertbe földi halandónak is?
A bemutatottak alapján egyébként érdekesnek tűnik a hely. Amellett, hogy egy nagyszabású kastély és kápolna is van itt, még a 4 km-es aszfaltútból is meg lehet úszni így kb. 3 km-t.
Erről jut eszembe: Szigligetre kétszer érdemes elmennie a kéktúrázónak:
- egyszer nyáron, mert akkor tud hozzáférni a bélyegzőhöz,
- egyszer pedig télen, mert akkor a vár ingyen látogatható.
Jó 1 évvel ezelőtt kezdtem az előkészületeket (szállás, útvonal, látnivalók, stb.). A végső lökést az Őrség 50 ttúra adta. A kettő együtt egy négy napos túrázás keretében optimálisnak látszott. A nagy meleg kissé betett, de sikerült. Nagyon klassz volt!
Kedden kora délután indultunk (260 km), a túrák szerdán, csütörtökön és pénteken voltak. A távolság 83,5 km. Érdekes, hogy Ivánctól Zalalövőig légvonalban mintegy hat kilométert tettünk meg keleti és nyolcat déli irányba. Nem sokat haladtunk tehát .o)
A bázispont Őriszentpéter volt, itt kaptunk összkomfortos szállást 5.000 Ft/szoba/éjszaka. Jó tíz perc a körforgalom, kb. ennyi a vasútállomás (hátsó földúton). Csönd és nyugalom, a Baksaszer tetején.
Eső nem volt, a napsütés kicsit több volt a kelleténél.
Az információforrások közül a legfontosabb az atlasz és a menetrendek. Van néhány jó internetes oldal is. Tökéletes a jelzés, egy-két problémás hely azért akad. Érdemes megnézni a TÉRKÉPCENTRUM-ot. Sok településen keresztül vezet az út, talán nem felesleges a listát közzétenni.
A {}-ben lévő település a közismert, egyszemélyes település, mely jogilag nem is létezik, ha jól tudom. De van, még él a gazda, egészséges és felejthetetlen jelenség. Majd írok részletesebben is a találkozásról.
A résztávok:
Ivánc – Őriszentpéter 27,8 km
Őriszentpéter – Szentgyörgyvölgy 29,0 km
Szentgyörgyvölgy – Zalalövő 26,7 km
Lassan begyógyulnal a lábsebeim a múltkori OKT után, szóval nekilátok egy kis visszaemlékezés megírásának :)
Tehát, máj. 1.-én leutaztam reggel Révfülöpre, nem éppen idilli körülmények között: Kelenföldön már nem volt ülőhely, végig álltam a peronon, kb. 10 fiatal társaságában, akik közül 9 dohányzott... (még szerencse, hogy én is, különben nem tudom, hogy viseltem volna el a 2 óra 40 perces utat.) Révfülöpön simán elértem a szentbékkállai buszt, más kérdés, hogy ezen is hatalmas tömeg volt, köztük egy jókora nyugdíjas, kéktúrára induló csapat. Mivel nem jártam még erre, és alig láttam ki a buszból, megkérdeztem az egyik öreget, hogy milyen falu következik éppen. Meglepetésre, csak annyit tudott, hogy nem tudja melyik község jön most, csak azt, hogy nekik sürgősen bélyegezni kell valahol...
A faluban együtt fedeztük fel az egyébként nagyon igényes Barbara presszót, ahol majdnem új bélyegzőt kaptunk. Újabb meglepetés: a presszóban a csapat vezetője bőszen érdeklődött a helyiektől, hogyan lehet a legrövidebben eljutni Káptalantótiba, mivel nem akarnak a hegyen át menni... Ahogy magam mögött hagytam őket, még hallottam, hogy Mindszentkállától aszfalton fognak menni Káptalantótiba...
A kőtenger nagyon tetszett, bár csak átrobogtam a területen, utána viszont a lejövet végén derékszögben jobbra kell fordulni, nem pedig balra - jelzés itt nincs, de a jobbos útról már látszanak Mindszetkálla szélső házai. Tartottam a tájékozódástól a további úton, de két egész kicsi elkavaráson kívül nem volt gond. Az út ált. egyértelműen követhető, jelek pedig vannak, mégha ritkán is, és az Atlaszt meglepően pontosnak találtam. A Láz-tető nyergéből volt az első klassz kilátás a hegyekre, más kérdés, hogy éppen elkezdett esni az eső, ezért a kajálást is abban kellett hagynom. Hülye látványt nyújthattam ezután, ugyanis a már felbontott fél literes kakaós zacskót a kezemben vittem a következő kb. 500 m-en, amíg el nem állt az eső...
Káptalantóti szuper, tiszta falu, amint már írtam, a templom előtt érdekes Szt. István szobor, és ami a legfontosabb: épen, karcolás, grafittik nélkül. A faluban a német és a magyar rendszámú autók pontosan egyenlő számban futottak el előttem. Bélyegzés a Jóbarátban, sör villámgyorsan leöntve a torkon, hogy minél előbb a hátam mögött tudhassam ezt a mocsadék épületet, annak "lakóival" egyetemben.
A Badacsony felé tartva annyi hétvégi ház van útközben, hogy már szinte megsajnáltam azokat, akik a nyugalom, csend, stb. miatt itt vettek nyaralót. (Szegények, kjönnek ide a hétvégén, aztán majd ugyanolyan tömeg közepette piknikelnek a kicsiny kertekben, mint otthon a lakótelepen.) Az országúthoz közeledve a Badacsony előtt egy fóliába rakott papírlapot lengetett a szél, rajta "Tanúhegyek nyomában teljesítménytúra" felirat és nyíl. Igazán leszedhették volna, tavaly ősz óta. A műútra leérve útépítés miatt egy hatalmas árkon kellett átkelni a túloldalra, ahol is a jobbra kanyarodó utat kell választani, amit az Atlasz is jól demonstrál. Ennek ellenére egy két fős csapat elindult fölfelé "direkbe", mondván, úgyis ott a hegy... Lehet, de a hivatalos út szerintem sokkal szebb. Elértem ahhoz a helyhez, amit az Atlasz leírása is említ: feszület, három ületett hatalmas fa, alatta árnyas pad, igazi pihenőhely, még eligazító tábla is van. Itt üldögéltem egy kicsit, nagyon jól éreztem magam. A szintén leírt régi épület körül földmunkákat folytattak, ennek a zaja volt egydül csak zavaró. A hegyen sajnos csak átrohantam, mivel úgy ítéltem meg, hogy az időm kicsit fogytán van. Itt csak annyit említenék, hogy a Rodostó-ház tényleg elgondolkodtató egy hely. Ha már nem "Szabó Imre Turista Menedékház", akkor inkább szednék le a táblát, mert így megrongálva siralmas látvány. A turista emléktáblák kicsit furcsán hatnak, erősen emlékeztetnek a gyógyulások emlékére kihelyezett hálatáblákra, de belegondolva mégis inkább szép dolog ez a fajta emlékezés. Az persze megint elszomorító, hogy ezek egy része le van feszítve... Ismét meg kell állapítani, hogy sajnos ez Magyarország jelenleg. (Ha cinikus lennék, akkor csupa kisbetűvel is írhatnám, de inkább nem teszem ezt.)
A tördemici vasútállomáson történteket már elmeséltem.
Innen Szigligetig végig aszfalt, itt már nagyon kezdte megviselni a lábamat az út, pedig Wibram talpú, kemény bakancsban nyomtam - vagy lehet, hogy éppen ezért :)
A vár pénztárában bélyegzés, jó minőségű pecsétet lehetett gyártani a füzetbe. Itt is bedobtam egy sört a cukrászdában, és megnéztem az árusok kínálatát is, hátha tudok valami ajándékot vinni haza az asszonykának, de a sok vásári szarság abszolút nem nyerte el a tetszésemet - ugyanazok, mint az országban bárhol. Inkább vettem két tényleg szép képeslapot a várról, amelyek légifelvételeket ábrázoltak.
Innen tovább ismét rengeteg aszfalt, ebből már végképp elegem volt, egyetlen pozítívum, hogy a főút mellett végig kerékpárút fut. Szt. György-hegy nagyon impozáns, ennek a látványával próbáltam vígasztalni magam. Bélyegző nincs a TH-nál, de mivel fényképezőgép sem volt nálam, mindenképp akartam pecsétet szerezni, és meg is oldottam az egyik közeli faluban.
Tapolcáig még éppen el tudtam kínlódni magam, itt már alig vonszoltam magam a tűző napon az aszfalton. A VÁ-on való bélyegzést követően elsántikáltam a közeli kocsmáig, és újabb sörökkel enyhítettem szomjamat. A hosszú vonatút hazáig ráadásul megint erősen kellemetlen volt, mivel Badacsonyon kb. 50 iszonyú hangos deszkás fiatal meg egy csomó csontrészeg arc szállt fel.
Utazás közben arra gondoltam, ide túrázni ilyen formában sosem fogok jönni többet. Szépek a hegyek, de számomra nem ez az igazi túraterep.
(BP-en leszállásnál annyira fájt a lában, hogy alig bírtam hazabotorkálni.)
Ha bárki Balaton-felvidék rajongót megbántottam ezzel a leírással, akkor előre is bocsánatot kérek, de számomra így jött le ez a túra. Mindenkinek azt javaslom, hogy pl. badacsonyi szállással két részletben csinálja meg azt a távot.
Igen, gondolom erre többen is rájöttek/rájöttünk már, de talán jobb, ha nem megyünk bele ennek a kivesézésébe, mert csak megkeseredeik az ember, hogy a politika még itt is...
Az MTSZ embléma múltját/jelentését én a Szt. István Vándorlásból tudtam meg. Talán nem mindenki ismeri, ezért közreadom, amit megtudtam. Tehát, az emblémán látható havasi rózsa történelmileg a "munkás-turisták" jelképe volt. A másik irányzat, a polgárság által létrehozott turista egyesület viszont a havasi gyopárt választotta jelképnek annak idején. A szocialista/kommunista fordulat után, amikor ugye "hathatós segítséggel" már csak egy irányzat maradt talpon, az egységes turista szervezet jelképe "természetesen" a havasi rózsa lett - és ez maradandóan túlélte a 89-es rendszerváltást is.
(Szigorúan zárójelben: más téren is van ám ilyen. Csak egyről, ami engem is érintett jónéhány évig: érdemes megnézni a BME néhány kollégiumának nevét: Schönherz, Martos... )
Nos. A május 1-i nagyon hosszú hétvégén, az Észak-Somogy térképen nem szereplő (és már itt a topicban is emlegetett), jelzett turistautakat jártuk be egy barátommal. Itt a link az általam kipreparált térképhez. (Ehhez két megjegyzés : A jeleket egy barátomnak a somogyi Természet Barátok rajzolták be, kivéve a Somogyvár – Balatonboglár szakaszt, mert azt gyaloglás közben én véstem fel a térképre. Tehát ennek megfelelően kezelendő. A Szőlőskislak utáni rövid rész, pedig azért hiányzik, mert elkevertünk a jelről és vonatindulás miatt már nem volt idő keresgélni. Bocs.)
Íme a tapasztalatok:
1. Balatonberény – Gadány/Illancsmajor (DDK csatlakozás): Piros és Zöld jelzés
Marcaliig erdős, szőlős dombokon, Marcalitól szántóföldeken, többnyire fasor mellett visz a jel Gadányig. A jelzés ezen a szakaszon volt a leggyengébb. A Balatonberényi kilátó után csak a 7-es úton bírtuk elcsípni a zöldet. A zöld is elég ritkásan van felfestve (de azért rendszeresen) és az elágazások után sincs mindig jel, sokszor több száz méteren keresztül. Különösen vigyázzatok a Kastéy-dombi Képesfa után, mert az erős földútról minden figyelmeztetés nélkül tér le a jel. A másik hely, ahol rendesen alászaladtunk, az a Marcaliba bevezető rész, ahol jobb kéz felöl (Bberény felöl jövet) egy elágazásnál megtévesztő helyre van festve a jel. Itt egyenesen kell menni, mert a másik út ismét felvisz a szőlők közé. A Marcaliig vezető szakaszon halványan még látszanak egy kék háromszög jelzés nyomai, ez általában mindig jó irányba vezetett, ha épp nem találtunk zöldet.
2. Mesztegnyő – Somogyvár : Sárga jelzés
Ez egy, az Alföldi kéket idéző homokos, alapvetően sík szakasz. Libickozmáig fenyő és akácerdők, utána Somogyfajszig vegyes erdő (nem vagyok nagy botanikus, nem tudom milyen), majd szántóföldek és ligetek következnek. A jelzés rendesen fel van pingálva. Megtaláltuk a S+ (Libickozma előtt) és a P (Libickozmán) elágazását is. Somogyfajsz előtt érdemes megnézni az őskohót. Áprilistól októberig, 10-16-ig tart nyitva. Somogyfajszon egy visszafogott kastély a látnivaló (ezért tesz a jelzés is egy kunkort). Pusztakovácsi után érdemes figyelni, mert a jelzés nem olyan egyenesen vág át a mezőn, mint ahogy a térkép jelzi, hanem közvetlenül a falu után eltér picit jobbra. Somogyvár már majdnem városias jellegű település. Hatalmas park közepén áll az egész jó karban lévő Széchenyi kastély. A falu szélén, a várhegyen, pedig monostor romok és egy kilátó látható (200 Ft-ért). A sárga jel innen még – a térkép szerint – átmegy a Somogyvámosi templomromig, de mi ezt nem jártuk be, hanem…
3. Somogyvár/várhegy – Balatonboglár : Zöld jelzés
Nekem ez a szakasz tetszett a legjobban, ráadásul a jelzések is itt voltak a legklasszabbak. Itt a nyomvonalat nem tudtuk, csak a jel létezését ill. a kezdő és végpontját ismertük. Ennek ellenére gyakorlatilag gond nélkül nyomtuk végig az egész szakaszt. A jelzésfestők igyekeztek szép helyeken vezetni az utat és sok műemléket is érint a jel. Erdők, mezők, szőlősök, kedves dombok, olyasmi, mint a Zalai-dombság. Az útbaeső nevezetességek közül a Hács utáni Bendekpuszta kápolna romját érdemes megnézni. Ez egy kb. 100 méter kitérőt jelent és az erdőben kicsit nehéz megtalálni, de érdemes. Gyugy község határában a rohadtul lepukkant Kacskovics kastély előtt visz el a jel. Szőlőskislakon a kastélyban a Bormúzeumot nézheti meg az, aki az ilyesmire izgul. A jelzés itt a kastély parkon keresztül vezet. Szőlőskislak után a dombtetőn -mint azt az elején említettem – eltévesztettük az utat és időhiányában már nem tudtuk megkeresni, így azt, hogy hol visz be Balatonboglárra ill., hol végződik a zöld jel, nem tudom megmondani.
Összességében négy nap alatt szépen végig lehetett csinálni az egészet, gyakorlatilag komoly eltévedés nélkül. A frissen kizöldült erdők-mezők, pedig nagyon szépek voltak. Ha valakinek tetszett a DDK vagy DDP, akkor ezzel sem tévedhet. Ja, és mielőtt a térképére pillant tájékozódás céljából, mindig emlékeztesse magát, hogy ez a térkép 1: 80000-es és nem 40000-es.
Ha figyelembe veszed az MTSZ legtöbb tisztségviselőjének politikai irányultságát, azt hiszem, ez nem túl meglepő (gondolok itt pl. a külügyi államtitkárra). Egyébként az MTSZ kissé régimódi emblémáján a virágok alakja (szirmainak száma és színe) is önmagáért beszél...
Sajtószabadság ide vagy oda... a politika a Turista Magazint sem kímélte.
