a FUG gyártása :
Páncélozott szállító járművek gyártása
A D-442-es harcjármű fejlesztésénél az alapvető koncepció az volt, hogy olyan főegységekből épüljön, amelyeket a magyar autóipar sorozatgyártásban készít.
A meglévő aggregátból (a Csepel motorból) indultak ki, így gyors és gazdaságos megoldásnak mutatkozott a fejlesztés. Miközben a FUG mintapéldányaival sok gond adódott, újra felmerült, hogy a véglegesítéssel várják meg egy jobb teljesítményű motor elkészítését. A KGST-ben vállalt határidők azonban mindinkább szorítottak, így a meglévő Csepel-motort építették végül be.
1963 júniusára egyértelművé vált, hogy a korábban tervezett menetrend nem tartható, mert hosszan húzódott a gyártóbázis kijelölése; a WP Vagon- és Gépgyárnál jelentősen csúszott a beruházás; a Haditechnikai Intézet pedig újabb és újabb változtatásokat kért a konstrukción.
Ahhoz, hogy 196566-ig a magyar és a baráti hadseregek rendszeresíthessék a járművet, le kellett zárni a fejlesztést. Ezért a Honvédelmi Bizottság (a Honvédelmi Tanács utóda) úgy döntött, hogy amennyiben a néphadsereg október 31-ig jóváhagyja a mintapéldányt, akkor év végéig 100 db FUG legyártható.
A sorozatgyártás engedélyezésére 1963. szeptember 26-án került sor.
A gyártás ugyan elindult, de korántsem zökkenőmentesen. 1963. novemberben a néphadsereg és a KGM 68 ponton való módosításban egyezett meg, ezeket különböző időpontokban vezették át a gyártásban.
A javítások és módosítások azonban konstrukciós változtatásokat is igényeltek, így a WP Járműipari Művek nem tudta tartani az eredeti gyártási ütemezést. A KGM 1964 májusában azt javasolta, hogy az éves gyártási feladat több mint felét az utolsó negyedévre ütemezzék át a FUG-ból. Ehhez is az kellett, hogy a hadseregnek átadott 5 db etalonkocsit (amin az összes addigi módosítás át lett vezetve) a hadsereg egy hónapon belül bevizsgálja és engedélyezze.
A KGM és a HM között megegyezés született a visszajavításokról is. A harcjármű vegyivédelmi változatának elkészítése ugyancsak csúszott, mivel a páncéltest hermetikus zárása lényegesen nehezebb feladatnak bizonyult az addig gondoltnál; így csak 1965. I. negyedévére ígérte az ipar a jármű 6 db mintapéldányát.
A HB 1964 júniusában felszólította a HM-et, hogy ne lépjen fel újabb igényekkel, és az 5 etalonjármű alapján járuljon hozzá a gyártás elindításához. A vegyivédelmi változatból viszont 1964-ben el kellett készülnie a mintapéldánynak, a nullsorozatnak 1965. II. negyed-évben, a sorozatgyártásnak pedig 1965. II. félévben el kellett indulnia, és 100 db-ot 1965-ben le kellett gyártani.
Júliusra kiderült, hogy az etalonjárművek kipróbálása során a HM fődarabokat illetően tett észrevételt: kormánymű, fékberendezés, csörlő, mankókerekek meghajtása. Az átalakításokat július 31-ig, illetve augusztus 15-ig ígérte végrehajtani a WP Járműipari Művek; így a HM augusztus 31-ig hagyhatta jóvá. Mivel az etalon gépkocsik jóváhagyása nem történt meg, a II. félévre ütemezett FUG-oknál a módosításokat nem hajtják végre szólt a KGM és a HM közötti egyezség.
Amint arra a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) 1965 év eleji vizsgálata is rámutatott a gyártás továbbra is számos problémával küzdött Győrben. Minden érdekelt fél alapvetően helyes megoldásnak tartotta, hogy a meglévő motorból és főegységekből kiindulva konstruálták meg a FUG-ot, és jelentős exportlehetőségben bízva megszervezték a hazai gyártást.
Az 1963 augusztusában bemutatott harcjármű több előnyösebb tulajdonsággal rendelkezett a szovjet BRDM-hez képest a 100 LE-s dízelmotor gazdaságosabb üzemeltetést és nagyobb sebességet eredményezett, vízen a kétsugaras hajtómű nagyobb sebességet és kisebb fordulási sugarat biztosított, az orr-rész megrövidítésével jobb kilátás nyílt a vezetőnek és a parancsnoknak.
Az első 100 db legyártása után javult a minőség, de még nem volt megoldott a kormányszerkezet stabilitása, a lábfék biztonságos működése, a gyakori kardántörések; az erőátviteli szervek nem kielégítő üzembiztonsága, a nehéz karbantartás. Az alkatrészellátást nehezítette, hogy a gyártás közbeni módosítások miatt egyes alkatrészek eltérőek lettek az egyes szériáknál.
Számos technológiai fegyelemhiányból és szerelői hiányosságból eredő meghibásodást is észleltek. Alkatrészhiány miatt a gyártásnál gyakori volt a folyamatos munkasorrend megbomlása, a hó végi, negyedévi hajrá. 1964 novemberéig a 10 km-nél többet futott járművek közül 185 jármű 240 ezer km-t teljesített, ennek során 492 meghibásodás volt. A hibák kijavításáról egyezség született, de a vállalat elmulasztotta annak maradéktalan betartását.
A már az MN-nél lévő 350 db jármű visszajavítását 196566 fordulójára ígérte elvégezni. Az egységek kezelő személy-zete még nem volt kellően felkészítve az üzemeltetésre, így a 185 járműből a vizsgálat időszakában 90 db nem volt üzemképes.
A vegyvédelmi változat kifejlesztése nem haladt kellő ütemben, így ebből még 1965 tavaszán sem volt jóváhagyott prototípus. A gyártás megszervezésénél 196265-re eredetileg 3180 db gyártásával számoltak (exporttal együtt).
Az exportigény (NDK, Csehszlovákia, Lengyelország), aztán lényegesen csökkent.
A program 295 millió Ft beruházást kapott, viták, csúszások, felkészületlenség stb. miatt végül 326 millió Ft lett a végösszeg.
A WP a FUG fejlesztésére 1964 végéig 27,7 millió Ft gyártmányfejlesztési forgóalapot használt fel. A felszerszámozási költség 1964 végére 42,7 millió Ft volt, és 1965-re további 11 millió Ft ilyen kiadást prognosztizáltak. A vállalat árvetése 36,8 millió Ft begyakorlási többletköltséggel számolt. Növelte a költségeket, hogy párhuzamosan folyt a gyártmányfejlesztés és a gyártás előkészítése. 1963 márciusában pl. 21 millió Ft olyan felszerszámozási költséget mutattak ki, amely a módosítások miatt nem lehetett utóbb használni.
Mivel 3180 db helyett csak 1250 db FUG-ra érkezett végül megrendelés 1965 végéig, ezért 7 millió Ft vállalati veszteségre lehetett számítani. További veszteségek voltak várhatók a már fel nem használható alkatrészek kiselejtezése miatt.
Az 196364-ben legyártott, utókalkulációval rendelkező 320 db FUG önköltségi ára 890 800 Ft volt, 45 ezer Ft-tal magasabb a tervezettnél.
A változtatásokból eredő többletköltségeket lényegében fedezte, hogy 1963 végén a gyártmány hivatalos termelői árát 1 140 000 Ft-ban határozták meg.
A WPJM részéről a HM felé vállaltak késedelmes teljesítése kedvezőtlenül befolyásolta a gyártmány minőségét. Így a HM több ízben engedményekre kényszerült a gyártás folytatása és a nagyobb népgazdasági kár elkerülése érdekében. Még további erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a gyártmánynál és a gyártásban meglévő hiányosságok teljesen megszűnjenek. tették hozzá a KNEB szakértői.
Amint a fentiekben láthattuk, a D-442 FUG egyes hátrányainak (pl. nem volt fegyverzete, gyenge motor stb.) kiküszöbölésére, a HTI-val együttműködve a JÁFI-ban már 1963 közepén megkezdték a FUG-II terveinek kidolgozását.
Ebbe az új, fejlesztés alatt álló JÁFI motort kívánták beépíteni, előtervek is készültek, ám a D-442 szériagyártásának beindulása miatt a HTI Műszaki Tudományos Tanácsa 1964-ben leállította a D-443 munkálatait.
Rövidesen azonban megbízás érkezett egy új páncélozott szállító jármű tervezésére
A D-442-es FUG különféle változatainak (vegyvédelmi, parancsnoki stb.) gyártása aztán 1967-ig folytatódott, mindösszesen 2295 db FUG készült Győrben.
