Ezzel a felek csak azt érik el, hogy még jobban elmérgesedjen köztük a viszony.... és ebből lesz a végeláthatatlan gyermekelhelyezési per....
Azzal sem értek egyet, hogy aki jobban sír, az kapja a gyereket. (egyébként sok esetben , ha szülők nem tudnak normálisan megegyezni, csak egymásra mutogatnak, még pszichológust is kirendelnek, és nem túl jó, ha kiderül , hogy a sírós szülő valójában idegileg labilis)
Valóban van egy kialakult gyakorlat, de az sincs kőbe vésve.
Továbbá a szülők is egyezséget köthetnek, amely ugye ettől teljesen el is térhet.
Ha házasságban éltek, nyugodtan elviheti, mivel közös szülői felügyelet van-még. Persze te a bíróságon elővezetheted, hogy korlátozta a kapcsolatodat a gyerekeddel, aztán aki jobban tud sírni, annak ítélnek.:) Ehhez nem árt egy rendőrségi feljelentés.
Itthon nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás és az sem mindig a törvény betűje szerint.
Ha jobban tetszik, szokásjog van, azon belül pedig pofára megy a bíráskodás...
kérdés ha a gyerek az én lakásomba van bejelentve és aaz ismereretlen helyre vitte ha feljelentem vesztek vele ???? mert mo n általában az anyának itélnek
Ez alapvetően szakértői kérdés, gyermek elhelyezés iránt és szülői felügyelet körében kell pert indítani, esetleg a gyámhatóságon is lehet érdeklődni. Sok tényezőtőtl függ: a gyermek életkora, a két (tehát mindkét) szülő nevelési képessége ÉS a gyermek érdekEI.
Keresgéltem számomra a megfelelö topikot de nem találtam ezért is gondoltam irok ide!Akit zavar a kérdésem elöre is elnézést kérek!
Szóval van egy ismerös házaspár,a feleségnek gyakran elgorul a gyogyszere és akkor örjöng!Nem bántott senkit sem!Csak kiabált!Most nyáron elváltak ugymond minden simán ment!De egy találkozás nem úgy sült el ahogy kellett volna!A feleség kiabált mart,pofonokat osztogatott a férjnek!A férj nem nyúlt hozzá!Ennek a balhénak is köszönhetö hogy a feleség a férj rokonaitól eltíltotta a gyereket!Nem láthatja senki se nagyszülö sem nagybácsik-nénik!A napokban a feleség öngyilkos lett de sikerült megmenteni életét szerencsére!Az lenne a kérdésem hogy lenne e eséj rá hogy a férj vagy a nagyszülök neveljék a gyereket tovább?
Tisztelt bzsola! Lányom és a férje szintén elváltak. A gyereket a lányom neveli. Nem írta, hány éves a gyerek, az én unokám tizennégy. Nemrégiben Londonba utazott egyedül, az apja kint él. Felmerült bennünk is a kérdés, fognak-e a repülőtéren apai hozzájárulást kérni, de senki nem kért semmit. A fiam szintén nem él együtt a gyerekeivel, de minden évben viszi őket külföldre nyaralni. Soha papírt nem kértek, simán átengedik a határon. Azt gondolom, az Ön esetében sincs szükség semmire. Véletlenül tévedtem erre az oldalra, remélem tudtam segíteni. Kellemes nyaralást kívánok. Mária
Egy egyszerű kérdéssel fordulok hozzátok. Én vagyok az apa, a gyerek nem nálam van elhelyezve, a kapcsolattartás "zökkenőmentes", általában meg tudunk egyezni mindenben. A gyermekemmel szeretnék 1 hetet külföldön eltölteni, nyaralás céljából. Az exem szóban hozzájárult az útlevél elkészítéséhez. Útlevél megvan, 2 hét múlva utaznánk.
A kérdésem az, hogy kiskorú gyermek külföldre utazásához kell-e meghatalmazás, vagy írásos hozzájárulás (azon kívül, hogy szóban megegyeztünk) az exemtől, hogy kislányom velem utazhat? - Mi ennek a módja? Közjegyző? Vagy elég egy kettőnk közti zsebszerződés és két tanú? - A kint tartózkodás alatt, nálam kell-e hogy legyen a papír?
A lányom a nevemet viseli. A határnál szerintem senki nem tudja, hogy én elvált vagyok-e vagy sem. Józan parasztésszel szerintem a papír csak védekezés miatt kell, ha a kint tartozkodásom alatt az exem mégis feljelentene...
Nem tartok attól, hogy az exem feljelent. Inkább azt szeretném elkerülni, hogy a reptéren azt kérdik, hol a papír? Volt már valaki hasonló szituációban?
Csak szeretnék elébe menni a dolgoknak. Köszönöm a segítséget!
elég vádló vagy anélkül, hogy tudnád, milyen volt az élet a betegségét eltitkoló mániás depressziós ember mellett. hogy miért, hogyan született meg a 2 gyerek, annak a körülményeit sem ismered... ne vádolj, amíg nem ismered a hátteret. tudod, a bíróság 14 év feletti gyerek elhelyzéséről csak a gyermek megkérdezése után dönthet, de ezt a bíróság kérés ellenére is elutasította, de írásban nyilatkoztak a gyerekeim pszichiáter előtt arról, hogy nekik mi lenne a jobb. ezt beadtuk a bíróságon, de figyelmen kívül haygták,ami akkor lehetséges, ha bizonyított. hogy a gyermek által kért elhelyzés számukra veszélyes lehet . ez sem történt meg, az elmeszakértők kjelentették hogy én pszichésen teljesen rendben vagyok. hozzáteszem, Győrről van szó és az elmúlt években több családirtás is történt errefelé, amit pszichiáterek által kezelt depressziós apák követtek el. Te mit éreznél ilyen esetben, ha tudnád, hogy a gyerekeid élete van veszélyben?????
A húgom gyerekét szinte születésétől mi (anyukám és én) neveltük. A testvérem a gyerek 1 éves korában visszament Olaszországba, mondván, keres pénzt, összeszedi magát anyagilag. Majd eltelt további 5 év, ami alatt összesen 4 alkalommal volt itthon, de volt egyhuamban 2 olyan év, amikor nem jött haza.
A kapcsolattartása kimerült abban, hogy mi hívtuk, ha azt akartuk, hogy beszéljen a gyerekkel.
A repülőjegyeket is mi vettük meg, hogy a gyerek láthassa az anyját, ennek ellenére nem egyszer előfordult, hogy a megvett jegyet hagyta veszni, mert nem volt kedve hazajönni.
Hozzá kell tennem, hogy a hugom sosem volt épeszű, 8 általános után 3 felé kapkodott és minden igyekezetünk ellenére sem sikerült egyik iskolában sem az első osztálynál tovább jutni, mindig csak a bulizás járt az eszében. Nem 18 éves tiniről beszélünk, 25 évesen született a fia, tehát nem a bohó ifjúsága rovására mondható, hogy azt sem tudja, ki a gyereke apja.
Ha itthon is volt, köszönet nem sok volt benne, nézhettük, hogy fél napokon át berúgva feküdt, miután este 8-kor eltűnve reggel 6-8 körül hazatántorgott.
Eljött aztán az az idő, amikor kihívta anyámat látogatóba a gyerekkel, hogy az láthassa, hol él az anyja.
Mikor az én nyugdíjas anyám kiért Olaszországba, az épp aktuális pasijával nem sokkal később ki is vágták az utcára, mondván, kihozta a gyereket, takarodjon el, mielőtt rendőrt hívnak. Nem értettük ezt az egész "köszönetet" mindazok után, hogy 5 éven át becsületesen neveltük a gyereket, elláttuk, megvolt mindene (bár nem vagyunk gazdagok, csak becsületesen dolgozunk, így amire szükség van, meg tudjuk venni). A testvérem, pasija előtt akart jó fényben feltűnni (másra nem tudunk gondolni, csak hogy az olaszok becsülik az anyákat? vagy hogy a pasija rettenetesen féltékeny és így a négy fal közt tudta tartani az én részegeskedő húgomat) vagy az is lehet, hogy az ellátások miatt volt szüksége a gyerekre. Mindenesetre a gyerek kint van lassan egy éve, annak ellenére, hogy a gyerek rettenetesen sírt, mikor nem engedte haza az anyja (akit mellesleg szinte nem is ismert).
Telefonon egy hónapban maximum egyszer tudunk vele beszélni, bár inkább nem is vele, mert a telefon ki van hangosítva és ha kérdezzük pl hogy jól van-e, rögtön rávágja a tesóm, hogy jól van, miért, hogy lenne, de bármi más kérdésre sem engedi válaszolni.
Ma viszont elszakadt nála a cérna, lehet, hogy nem volt elég kannásbor otthon, de üvöltözött a telefonban, hogy soha többet nem láthatjuk a gyereket, mert a gyerek néz kint tévét (de jó neki) és már tudja, hogy az olaszok milyen jó emberek (tapasztalatszerzés tévéből) és tudja, hogy mi milyen szemetek vagyunk (ezt a gyerek valószínű tudhatja is?) és hogy azonnal fizessük ki az apai részt.
Van egynegyed házrésze, miután meghalt az apám, örökölt, nade hogy raknánk már ki az anyámat a házából, amiért egész életében dolgozott, csak azért, mert a hugom kannásbort inna? Kifizetni nem tudjuk, a házon hitel van, a hitelt nyögjük. MI. Ő nem. Ő sosem tett semmit azért, hogy a ház álljon, hogy gyarapodjunk, vagy ő saját maga gyarapodjon, neki elég volt, ha a hétvégi bulihoz van elég pia, vagy füvescigi. Ha vett egy jó magassarkú cipőt, már akkora arca volt, hogy nehéz volt elviselni. Pl idejött nekem üvöltözni legutolsó hazalátogatásakor, hogy mit képzelek magamról, és én mit értem el az életben. Akkor költöztem saját, új lakásomba, munkahelyemen sikeres vagyok, 18 éves korom óta folyamatosan dolgozom, munka mellett tanultam tovább... ezzel szemben ő 1 hónapnyit dolgozott hivatalosan, Olaszországban nem tudjuk, mit csinálhatott, bár tippünk van azóta, amióta könyékig érő kesztyűt láttunk a bőröndjéből elővillanni. Azt sem tudjuk, hogy most miből él, és ha dolgozik, addig ki van a gyerekkel (mert már kidobta a pasija azóta) ...
Az anyám ki van teljesen borulva, nagyon féltjük a gyereket, aki egy betegeskedő, vasággyal 20 kilós kiskölök, a testvérem pedig egy felelőtlen nemismondommi.
Hogyan induljunk el, hol és hogyan tudjuk elérni, hogy az anyám láthassa a gyereket?
Úgy olvastam valahol, hogy létezik nagyszülői láthatás. És ilyenkor mi a helyzet,, ha külföldön élnek? Mondjuk nem legálisan, ugyanis a gyereknek NINCS érvényes személyi igazolványa, az útlevele 2 héttel az után járt le, hogy anyámmal kimentek, testvéremnek nincs, nem volt legális munkahelye, sem pedig bejelentett lakcíme.
Kinek van tippje, ki tud ajánlani olyan ügyvédet, aki ilyen ügyet vállalna?
nagyon nehéz kérdést tettél fel, amit "gordiuszi-csomó" módjára lehet megoldani.
A fiaid 16 éves koruktól választhatnak, hogy melyik szülővel akarnak élni. Van egy, illetve két éved erre. Ezt az időt pedig kötöszködéssel, pereskedéssel töltsd ki ha még több ideget akarsz nyelni. Én nem fordítanám a gyerekeket az apjuk ellen, hanem keresnék egy mediátort, és az előtt próbálnék megegyezésre jutni az apjukkal.
Azért áruld el, ha az apa ennyire zizzent, akkor minek szültél neki két gyereket egymás után? Fél világ mániás depresszióban szenved, ez nem ok az apai jogok csorbítására, inkább te vagy túl erőszakos, nem?
Nem tudok más megszólítást írni, mert olyan felháborító bírói döntés született 2 kk fiam elhelyezése ügyében, amit senki nem tud megérteni!!
Röviden: 3, 5 év ocsmány pereskedés után, ahol a bizonyítottan mániás depressziós apának, aki engem és a családomat rágalmazva, saját privát fizetett pszichiáterét a perbe bevonva, aki „nem betegnek” titulálja az általa 20 éve gyógyszeresen kezelt beteget, a bíróság jogerősen odaítélte!!!! Elmeszakértői vizsgálat bizonyítja, hogy mind pszichésen, mind szervileg egészséges vagyok. Nem dohányzom, nem iszom, nem élek kicsapongó életet, a munkahely és a család teszi ki az egész életemet. Hozzáteszem, 4 gyermekem van, fiaiamon kívül már 2 felnőtt korú, egyetemista és dolgozó lányom. A bíróság többszöri kérés ellenéreNEM HALLGATTA MEG A GYEREKEKET. Egy gyermekpszichiáternél nyilatkoztak a gyerekek, hogy az anyával akarnak élni, de a döntés felelősségét nem merik felvállalni. Azt gondolom, a döntést nem is kell nekik meghozni, az a bíróság dolga. Ők kérhetik, hogy a bíróság vegye figyelembe az akaratukat. Nem kicsik, kamaszok, 14-15 évesek!!!! Tudják, mit akarnak.
Azt mondják, hogy anyától nem vesznek el gyereket, csak nagyon súlyos indokkal. Semmi nincs ellenem!!!!! HOGYAN LEHET, HOGY MÉGIS PSZICHÉS BETEG APA KAPJA A GYEREKEK ÉLETÉT MEGHATÁROZÓ FELÜGYELETI JOGOT????? Ennyire nem érdekel senkit a gyerekeim sorsa és akarata???
Azzal kapcsolatban érdeklödőm hogy mikor elváltam nem vonták meg a felügyeleti jogomat
kell-e hozzá járulás hogy a gyermek külföldre menjen , illetve hogy útlevelet váltson ( kérelemre kell-e az aláírásom, ha igen akkor okírat hamisítás történt.)
Úgyan is évekkel ezelőtt csináltatva lett útlevél neki akkor még nálam volt az állandó lakcíme egyébb tartozkódási hely nem volt meg adva.
Illetve, ha még nem is múltak el 18 évesek, de hamarosan-1-2 éven belül-azok lesznek, akkor sem könnyű a helyzet, mivel alapesetben sem túl gyors az eljárás és a másik fél simán elhúzhatja addig, amíg okafogyottá válik az egész, szerintem.
Ha már elmúltak 18 évesek, nincs gyerekelhelyezés és így nincs semmilyen további jogosítvány és követelés sem, szerintem. Illetve követelni persze minig lehet, de elég kicsi az esély a győzelemre...
""18 éves házasság után, amennyiben válóperes tárgyalásra kerül sor, kérhetem a különvagyon egy részének közös vagyonná nyilvánítását és a vagyonmegosztást?""
Nem.
"" Illetve előfordulhat az az eset, hogy a bíróság úgy dönt, mivel az apa tulajdonában van az ingatlan, a két gyereket nála helyezi el, és neki ítéli ezáltal az ingatlanhasználatot is?""
Nyilván ez is egy szempont, de azért elsősorban azt vizsgálja a bíróság, ki alkalmasabb a gyereknevelésre, aztán ez befolyásolja a lakáshasználatot.
Sziasztok, mint itt sokan én is tanácsért jövök ide.
Férjem elhagyott, új kapcsolata van, ahol gyerek is fog születni.
jelenleg a lakásban ami kizárólafg az ő nevén van én élek a két gyermekkel, mindketten tanulnak, de nem kiskorúak.
A lakás ugyan öröklés utáni szerzemény, így ugyan különvagyonnak számít, de édesanyám rengeteg anyagi segítséggel járult hozzá a régi ingatlan és ennek az ingatlannak a rendbehozásához. Mivel ez több, mint 10 éve történt nincsenek írásos bizonylatok. 18 éves házasság után, amennyiben válóperes tárgyalásra kerül sor, kérhetem a különvagyon egy részének közös vagyonná nyilvánítását és a vagyonmegosztást?
Illetve előfordulhat az az eset, hogy a bíróság úgy dönt, mivel az apa tulajdonában van az ingatlan, a két gyereket nála helyezi el, és neki ítéli ezáltal az ingatlanhasználatot is?
Ha van ideiglenes intézkedés, vagy ha a bíróság a saját határozatát előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította, akkor oda kell adnod. Egyébként elvileg nem hajtható egyelőre végre a döntés, de extrém esetben a kapcsolattartás akadályozása a gyermekelhelyezés megváltoztatásával is járhat, így valamilyen megoldást azért ki kell találni.
Jó estét! az iránt szeretnék érdeklődni, hogy 2012 november 8.-án volt kapcsolattartási per, melyben meghatározták, hogy kéthetente szombat de.10 órától vasárnap du.17 óráig elviheti a gyermek apja a picit. Hozzá kell tenni, hogy az apa 2 éves koráig nem is ismerte el a gyermeket, most meg kapálózik érte. Én a fellebbezési jogommal éltem. Az érdekelne, hogy amig jogerőre nem emelkedik ez a határozat, köteles vagyok e oda adni a kicsit. Vagy ezt valamilyen formában ki lehet-e kerülni. Nem szivesen adom oda, más településre viszik, a kicsi csak 3 éves lesz decemberbe, még csak egyszer aludt ott, akkor is úgy hozták haza, hogy reggel ötször hányt náluk. Mikor haza jöttek, fél óra mulva semmi baja sem volt. Kérném szives válaszukat, nagyon sürgős lenne.
Ismét köszönöm szépen a választ, lenne még egy kérdés ezzel kapcsolatban.
Ha anyuka és a férje (aki jogilag az apuka) úgy döntenek, hogy nyílt örökbefogadás keretén belül örökbe adják a gyereket (és ebbe a biológiai apuka szóban beleegyezik), akkor az örökbefogadás után meggondolhatja-e magát a biológiai apuka, tehet-e valamit, amivel az örökbefogadást veszélyezteti?
