Nincs kedvem egy véget nem érő vitába kezdeni, de szerintem az említett idézetben a "gyengeség" annyit jelent, hogy az élet tudatos befejezéséhez hiányzik az erő, a "véletlen" pedig nem a "biztos" ellentéte, hiszen nyilvánvaló, hogy a halál biztos, de attól még véletlen az időpontja és a mikéntje. Kivéve persze az öngyilkosságot, de itt jön be az említett "gyengeség". Tehát ebből a szempontból éppen az általad említett "erős" a leggyengébb...
Jó a hozzászólásod!Sartre idézetével annyiból nm értek egyet,hogy az erős bírja ki az élet nehézségeit és a halál mindig biztos..,sohasem véletlen! Dés azt mondta: -Az élet értelme nm más,minthogy élek.
Az életnek nincs értelme. Meg egyáltalán mi az hogy értelem? Az amit értünk? Hát az életet nem értjük. Nem tudjuk megmondani, hogy mi. Nem tudjuk az okát sem, hogy miért jött létre. Vagy hogy mi a célja. Szó szerint értve persze tudhatjuk, ha a cél alatt a végét értjük, hiszen a futópályán is a végén van a célszalag. Ebben az értelemben a halál a cél. Na de hogy a természetnek mi a célja az élettel? Ezt nem tudhatjuk, de megkockáztatom hogy itt már a kérdés is ugyanolyan értelmetlen, mint maga az élet. Nem folytatom, mert fárasztó vagyok, ezt már közölték velem egy másik topicban (az öngyilkosság témakörével foglalkozóban). Inkább befejezem, és idéznék egy nálam okosabb embert (Jean-Paul Sartre): "Minden létező ok nélkül születik, gyengeségből él tovább, és véletlenül hal meg."
Az ember pislogott. "Mi a célja mindezeknek?" - kérdezte udvariasan. "Mindennek célja kell hogy legyen?" - kérdé az Úr. "Hát persze" - felelte az ember. "Akkor reád bízom, találj valami célt ennek az egésznek" - mondá az Úr. És odébbállt. / Kurt Vonnegut: Macskabölcső /
Egy kicsit nm értelek, de ezért ne orrolj meg rám, kérlek!Valóban nm sok értelmét látom az életnek, kiváltképp a magaménak, de aztán egy picit jobban belemélyedek a témába, rá kell jöjjek, hogy túldimenzionálom ezt a létkérdést.Örülni kéne annak, ami megadatott, és nm örökké másra vágyni, hisz lehetne sokkal rosszabbat adna a Sors attól, amiben most éldegél az ember.
"Az életnek nm sok értelmét látom.Csupán köztes állapot két semmi közt,és mi emberek ebben a sehonnan jövő,sehova vívő utazásban képesek vagyunk harcolni,hogy még több pénzt harácsoljunk össze,irigykedünk,ha a másiknak valamiből is több van.Aztán az egésznek az a vége,hogy a halál elvisz mindannyónkat."
"csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok s a felhők, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égő szizifuszi kő? miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?"
Az életnek nm sok értelmét látom.Csupán köztes állapot két semmi közt,és mi emberek ebben a sehonnan jövő,sehova vívő utazásban képesek vagyunk harcolni,hogy még több pénzt harácsoljunk össze,irigykedünk,ha a másiknak valamiből is több van.Aztán az egésznek az a vége,hogy a halál elvisz mindannyónkat.
"Összetartozik-e két ember? Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt - hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára. Ha az utóbbi: azonnal válni kell. Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot. Minden út "erkölcsös", amelyik fölfelé vezet. S "erkölcstelen", ha a mélységbe visz."
"lassan meghal az, aki soha nem megy útra, aki nem olvas, aki nem hallgat zenét, aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az, aki elvesztette önszeretetét, aki nem fogadja más segítségét
lassan szokásainak rabja lett, aki mindig ugyanazt az utat járja, aki soha nem változtat támaszpontot, aki nem meri öltözete színét cserélni vagy soha sem beszél ismeretlenekkel
lassan meghal az, aki elkerüli a szenvedélyt és az izgalom örvénylését, amely a szeme fényét gyújtja és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az, aki nem tudja célpontját változtatni mikor boldogtalan a munkában vagy szerelmében, aki nem mer veszélyt vállalni az álmai megvalósítására..."
Aki tud, és tudja, hogy tud az veszélyes. Tőle óvakodjatok. Aki tud, de nem tudja, hogy tud az bölcs. Tőle tanuljatok. Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az okos. Őt tanítsátok. Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az hülye. Azt hagyjátok.