A faluban 63 húsz és ötven éves életkor közötti felnőtt férfi felelt meg az „áprilisi törvények” nemzetőrségi törvénycikkében megfogalmazott előfeltételeknek. Mint mindenütt, kezdetben őket is csak helyi közbiztonsági feladatok ellátására szánták, de a katonapolitikai helyzet közelgő súlyosbodása miatt a honvédzászlóaljak támogatására a nemzetőrséget is mozgósították, gyalogosszázadokba, azokat pedig járási zászlóaljakba szervezték. Egyenruhába öltöztetés, felfegyverzés, rövid alaki és lőgyakorlatok után aztán hamarosan útbaindították őket a hadműveletek színterei felé. A 63 szigligeti nemzetőr a Zala vármegyei nemzetőrezrednek a taliándörögdi Vigyázó Ferenc százados vezényelte Tapolcai járási nemzetőrzászlóaljába, azon belül a 7. gyalogosszázadba került beosztásra. A század parancsnoka a gyulakeszi Gaál Bertalan nemzetőr százados, helyettese a káptalantóti Ádám Antal nemzetőr főhadnagy volt. A szigligetieken kívül ebben a csapattestben teljesített fegyveres szolgálatot Badacsonytomaj 59, Badacsonytördemic (1848-ban Nemestördemic) 54 és Gyulakeszi 116 nemzetőre is. A Tapolcai járás többi nemzetőrszázadával július 7-én indultak az időközben hadműveleti területté vált magyar-horvát határra és négyheti váltásokban megkezdték tábori szolgálatukat. Feladatuk a már itt állomásozó egyéb katonai és nemzetőr alakulatokhoz hasonlóan a Mura-folyó túlpartján támadási előkészületeket folytató császári katonai egységek szemmel tartása, valamint az átkelőhelyek őrzése volt. Jellasics szeptember 11-i támadását követően a Drávai magyar hadtest kötelékében visszavonulásba kezdtek, majd a magyar hadiszerencse pákozdi fordulatával részt vettek a megvert ellenség üldözésében és a további őszi hadműveletekben.
A szigligeti nemzetőrcsapat tagjai:
Ángyán János, Bakonyi József, Bakos József, Bati Imre, Hidasi Imre, Hidasi István, Hidasi Pál, Ihász Ferenc, Ihász György, ifjú Ihász Mihály, Jankó Benedek, Jankó Gábor, Jankó II Gábor, Jankó István, Jankó Márton, Jankó Pál, Kamonya Kovács József, Kopcsándi Ihász Mihály, Kovács Ferenc, Kovács György, Kovács II György, öreg Kovács József, ifjú Kovács József, Kovács József, Lukácsa László, Marton Imre, Marton István, Nagy Imre, Nagy János, öreg Németh József, Németh József, Németh Márton, Némedi Péter, Némedi Gábor, Ódor Sóstai János, Perés Imre, báró Putheany József, Sipos Gábor, Sipos György, Sipos István, Sóstai András, Sóstai József, Sóstai Márton, Szabó Antal, Szabó Ferenc, Szabó György, Szabó István, Szabó József, Szabó Miklós, Szántó József, ifjú Szántói Mihály, Szép József, Szép Mihály, Talián Antal, Tóth György, Tóth Imre, Tóth István, Tóth II István, Tóth Mihály, Tóth Miklós, Varga György, Varga József, Varga József Mihály.
A honvédségi újoncozások során 6 volt szigligeti nemzetőr került a honvédseregbe. A 20 éves Nagy Imre önként csapott fel katonának, míg 5 társát – a 20 éves ifjú Kovács Józsefet, Szabó Antalt, Talián Antalt, Varga Györgyöt és a 26 éves Tóth Mihályt – besorozták. Összesen 18 szigligeti ifjú került a honvédseregbe.
A szigligeti honvédek közül két fő halt hősi halált a szabadságharc csatáiban. Egyikük Talián Antal honvéd, aki Budán a vár 1849 májusi ostromakor esett el, a korabeli feljegyzés szavaival: „Budán meghala…”. A másik hősi halott Varga György honvéd, akiről nem ismeretes, hogy melyik ütközetben vesztette életét: „a magyar táborban meghala…”. Három katona: Kovács József, Szakács János és Varga János közvitézek sebesülten tértek haza a szabadságharcból.
A forradalom és szabadságharc alatt honvédegyenruhát öltött szigligeti katonák teljes névsora:
Bati János, Hidasi József, Jánka György, Jánka Pál, Káldi Mihály, Kovács József, Kovács Mihály, Nagy Imre, Szabó Antal, Szakács János, Takács József, Talián Antal, Talián György, Tóth Mihály, Varga Gergely, Varga György, Varga János.
Csatlakozom az előttem szólóhoz: az, hogy valaki mennyire tartja rendben a szűkebb környezetét (saját udvar, esetleg 50 méteres környéke) az nem pénzkérdés. Csekély anyagi ráfordítással vagy szinte ingyen is lehet rendet, tisztaságot tartani. Szerintem ez inkább igényesség kérdése. Láttam már 50 milliós házak udvarán és árokpartján is putrit...
Ami még nagyon zavarja a környék összképét szerintem az az utóbbi években engedélyezett (vagy nem?) új építésű nyaralók környékbe nem illő formája, mérete. Annak idején nekünk még a ház színét a tető hajlásszögét, a tetőablakok méretét, formáját.... is meghatározták, most meg gombamód szaporodnak a balatonfelvidéki stílustól teljesen idegen posztmodern minimás stílusú betontömbök (lsd.: Külsőhegyi úton, Réhely úton, Soponyai úton és az Aranykagyló utcában). Se boltív, se nádfedés, se ereszmagasság, se környezethez illeszkedés... Hol vannak ilyenkor az illetékes hatóságok és mennyiért engedték így elrontani a hajdani hangulatát a környéknek? Jönnek ezek az újgazdag nagyvárosi bunkók és nekik meg már pénzért mindent szabad?
A lakókocsiról meg Romániáról az a véleményen, hogy az analógia nem teljesen klappol, tekintve, hogy keleti szomszédunk sajnos elsuhan mellettünk fejlődésügyileg, így aztán a balkáni állapotokra való utalás, ami nyilván a szándékod volt, talán más országgal helyénvalóbb lenne :D. A viccet félretéve az a helyzet (és ezzel most nem védek illetve támadok senkit, bát úgyis félreértés forrása lesz a következő gondolatom), hogy szerintem az, hogy valaki lakókocsiban nyaral vagy éppen százmilliós nyaralóban, magánügy. A mai, rendezett Szigligeten nyilván jobban mutatnak a Külsőhegyen és a Rókarántói úton (sok pénzből, nagyon sok pénzből) emelt nyaralók, mint a kevésbé csillogó-villogó paloták, de a régi épületek és lakóhelyek (így a lakókocsi) változatossága adja a falunak azt a bájat, ami még mindig nagyon sokak számára vonzó, viszont kezd eltűnni. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy az összes háznak romosnak és ódivatúnak kellene lenni, csupán azt próbálom itten sugalmazni, hogy lehet úgy is tisztán és rendezetten élni/nyaralni Szigligeten, hogy nem térkővel és kifogástalan pázsittal borított udvarban vagyunk. Tudom erős kifejezés, és kicsit sarkításnak tűnik, de valami olyasmire gondolok, mint a "tisztes szegénység" kifejezés. Remélem ebbe most nem magyarázza bele senki, hogy én a pénztárcákban turkálok, és remélem, hogy megértitek azt is, hogy nem tudtam kifejezni helytállóan, de mégis érthető voltam.
nekem is lenne egyetlenegy melyenszanto gondolatom
Az dicseretes es 1000 köszönet erte, hogy összeszedted a szemetet es felhivod az emberek figyelmet a falu tiszteletben tartasara stb.
de a kerdesem csupan annyi, hogy azt a Romaniaba illö lakokocsis taborhelyet is megszüntettetek -e mar közben, ami regebbn itt vita tema volt ?? Mert az aztan tenyleg nem egy Szigligethez illö kep ! Mert olyen egyedek hozzak magukkal a többi lakokocsit, es gyüjtik szenvedelyesen a szemetet, (mivel gondolom hazszamuk sincs), hogy szemetdijat fizetnenek a kukak utan. . . . .
Pár évvel ezelőtt elmentünk egy vasárnap délelőtt kirándulni a Fogaskerekű végállomásához. XII. kerület, úgymond elit környék. Az utca egyik oldalán házak, a másik oldalán erdő. És kapaszkodj meg: ránézésre százötven-kétszáz-kétszázötven milliós frissen felújított házakkal szemben az erdőben a frissen lerakott sitt, építkezési törmelék. Egy konténer huszonötezer forint lett volna. Nem gondolom, hogy ne lett volna rá anyagi keret, mint ahogy azt sem gondolom, hogy valaki ne vehetné a fáradtágot, hogy a kib*szott sörösdobozás ne az erdőben dobja el. Egyszerűen SZEMLÉLETMÓD kérdése az egész. Ez pedig nem függ sem anyagi háttértől, sem iskolázottságtól, sem semmitől, hanem jóérzés kérdése az egész. Ezt pedig vagy megtanítjuk a gyermekeinknek, akik aztán szintén továbbadják, vagy marad a büntetés.
A strandbővítésről nem tudok semmi relevánsat, viszont egy másik téma nagyon b*ssza a csőrömet. Azért írom le, mert tudom, hogy ami a Topicon elhangzik, az legrosszabb esetben is a falu 70 százalékának a fülébe jut egy napon belül. Persze tudom, hogy a következő sorokkal nem fognak sokan egyetérteni, illetve az lesz rá a válasz, hogy már megint én ugrálok, és mit pofázok stb. De... Az utóbbi időben sokat járok a falu erdeiben, főleg a Hóvirág utca feletti részen, és borzasztó, amit látok. Az erdőben sajnos még mindig van szemét, és ami azt illeti, a mennyisége ismét növekszik. Korábban többen is kezdeményeztek és végeztek szemétszedést, és ez elég jó eredményeket hozott. Nem tudom, hogy az a szemét, ami ebben a pillanatban látható az erdőben, hány százalékban maradék, és hányban került oda azóta, de az biztos, hogy k*rvára nem odavaló. Nem értem, hogy mi visz rá embereket arra, hogy a természetbe hordják a szemetüket, mikor minden évben van lomtalanítás. Az egy dolog, hogy a kirándulók néha eldobálnak ezt-azt, de ők inkább környezettudatosak, és a legtöbbjük a hátizsákban hazaviszi a szemetét. Persze most az jön, hogy megint a falusiak a hibásak mindenért... Mindenért nem, de az, hogy az erdőbe szórjuk a mocskunkat, azért igen. Ez olyan, mint ha egy olyan embert vernénk meg, aki meg van kötözve, és nem tud visszaütni. Azt is fel kéne fogni, hogy a falu nagy része a turizmusból él, így aztán abszolút nem jó reklám, ha a tanösvény mellett szemétkupacok vannak. Ezekkel a magvas gondolatokkal telve ma délelőtt a tanösvény mellől feltalicskáztam a tavalyi közbirtokossági faszedés alatt (nagyon becsülendő módon) összegyűjtött három kupac szemetet, és elhelyeztem a kukánkban a nagy részét. Hogy hős lennék-e ezért? Nem hinném. De ha mindenki csak ennyit tenne a faluban jelenség ellen, annak hatalmas eredménye lenne. A szigligeti lakosságszámra levetítve ez kb 3000 talicska szemét lenne, ami nem kis mennyiség. Sajnos azonban még mindig maradt bőven szemét az utcánk alatti partoldalban, így valószínűleg folytatom majd a tevékenységet. És mielőtt bárki rosszmájú lenne (miket képzelek, hiszen az itt nem szokás...), nem csak a vasat szedem össze, hogy majd a MÉH-telepen hatalmas pénzeket kapjak érte. Csak ízelítőül: volt ott fólia, gyógyszeres üveg (!), törött vödör, elrohadt hordó, több száz méternyi drót, flakon, építési törmelék. Ezt nem a kirándulók szórták el. A legjobb az volt, amikor azt a kérdést szegezték nekem, hogy miért felfele talicskázom a szemetet, miért nem lefele. Azt inkább nem írom le, hogy milyen mélyenszántó gondolataim támadtak abban a pillanatban.
Szóval csak annyi lenne a lényeg, hogy fel kellene fogni, hogy a természet nem szemétlerakó. Tudom, hogy most nem fog zöld mozgalom indulni Szigligeten eme hozzászólás kapcsán, és abban is biztos vagyok, hogy pár embernek a lelkébe gázoltam ezzel, de legalábbis felidegesítettem vele. De igazából lesz*rom. Elnézést a helyenkénti csapongásért vagy a vulgáris megfogalmazásért, de...
Egyrészt hiányzott a szóból az “i” betű, másrészt pedig “ha egy földrajzi név egyelemű (azaz egyetlen egyszerű szó), az alapformát természetesen nagybetűvel, az -i képzős származékot pedig kisbetűvel kezdjük.”
Nem, Pipacs! Az Osiris Kiadó Helyesírás c. kézikönyve szerint, 220. o.
A kötőszó és a névelő kivételével a tulajdonnévi rész minden eleme nagy kezdőbetűs az együttesek, zenekarok nevében is, a típust jelölő név azonban kisbetűs, és különírandó: Republic együttes (Ez vonatkozik a táncegyüttesekre, csoportokra is:Badacsonytördemic néptánccsoport és Batsányi néptáncegyüttes), Kispál és a Borz. A Kodály vonósnégyes és a Tátrai-vonósnégyes írásmódbeli különbsége abból adódik, hogy a Kodály vonósnégyesben a személynévi elem tiszteletbeli, felvett név, a Tátrai-vonósnégyest azonban valóban Tátrai Vilmos alapította. Az embercsoport vezetőjéről elnevezett gyűjtőnévi alakulatból akkor szokás elhagyni a kötőjelet, ha a szerkezet jelöletlen gyűjtőnévi része több különírt tagból álló szókapcsolat: Bergendy koncert-, tánc- és szalonzenekar, valamint ha a gyűjtőnévi rész több tagból álló idegen elnevezés; ebben az esetben a név összes elemét nagybetűvel szokás írni: Takáts Tamás Dirty Blues Band.
