15 évvel ezelőtt költözött el, pár évre rá már volt annyi erőm hogy elváljak, válóperekre nem jött el, így láthatást sem itéltek meg, csak gyerektartást.
Azt mondtam neki, hogy bármikor elviheti a gyerekeket, erre nem tartott igényt.
Nem tartjuk a kapcsolatot, gyerektartást rendszertelenül fizeti. Én úgy gondolom, a körülményekhez nagyon rugalmasan alkalmazkodtam, de hiába.
Sajnos a fájdalom nagyon erős ilyenkor, amiből aztán szépen gyűlölet lesz. És mondd évekkel később tudtok milyen a kapcsolatotok. Tudtok rendesen megbeszélni dolgokat?
Hát én megmondanám, hogy majd akkor válunk, ha tartósabb a kapcsolatod, kb. jövőre. Nehogy már a gyerek életét felbolygassa, mert ő most megbolondult. Nyugodtan mond ezt meg. Gondolj már bele, hogy csak egy ilyen kaland miatt ripsz-ropsz átrendezi az életeteket, egy frászt. Menjen egyedül, ha menni akar. Te legalább tartsd össze az otthonod.
Én már nem omlanék össze egy megcsaláson, megérteném, hogy kész ennyi volt, de attól még nem kell feladnom az otthonomat és a gyerekemet idegen környezetbe adni.
Már az is haladás lenne, ha az ember (egy kicsit) beleképzelné magát a másik helyébe, de hallottál már ilyenről? MIndenki csak saját magával foglalkozik, ő jöjjön ki a legjobban ebből, ő a szenvedő alany, pedig hát a gyerek(ek)re is kell gondolni.
Mondjuk én sem az ex lelkivilágával törődtem, mikor megcsalt. Volt bajom elég....
Tudjátok én úgy látom, hogy az indulatok, felfokozott érzelmi állapot miatt a váló felek nem érzik vagy nem értik, hogy egy rendezett váláson a jövőjük múlik, főleg ott ahol gyerekek is vannak. A válásnak hosszú időre kihatása van mindenki életében. Arra kellene gondolni, hogy mi lesz két év múlva, de sajnos ez nagyon nehéz.
tényleg, nem magam ámítom, nem is csalt meg, míg össze nem házasodtunk. Olyan körülmények között élt előtte, hogy tényleg hihető volt, ő mást akar mint az anyja, tanult a rossz példából, normális családot akar.
Talán így is volt. De már látom, hajlama ia lehet rá az embernek.
Aztán jött egy olyan vállalkozása, ami szabadidő, éjszakázást nyújtott, és fűvel-fával megcsalt.
Pedig otthon nyugalom volt, szeretettel várták, nem voltam "migrénes", stb.
Nem védem magam, hibám volt, hogy sokáig vak voltam.
Erre azt mondom, hogy aki tudta, hogy ilyen a pacákja, de valami miatt mégis elhessegette a gondolatot, hogy mi van, ha nem változik meg, vagy nem is tudta, mert valami miatt nem volt hajlandó igazán megismerni a párját a házasság előtt, az igenis tehet róla, hogy végül nem jön össze a hepiend.
Azt nem állítom, hogy el tudta volna kerülni ezeket a hibákat, mert lehet, hogy ezek a tudatalattiban voltak nekije kódolva, és magát sem ismerte eléggé, hogy egyáltalán gondoljon ilyesmikre.
Mondjuk én "normálisan" váltam, de szerintem ha egy kapcsolat elromlik, általában mindenkiben előjönnek a valós vagy vélt sérelmek, és nagyobb hangsúlyt kapnak.
Ehhez ismerni kell a másikat is, hogy mire hogyan reagál. Ha a cél a békés válás. Van akinek szüksége van a határozottságra, hogy ne szaladjon el vele a ló, de van akit fölöslegesen megkeményít.
Semmi gond, te állhatsz így a kérdéshez a saját tapasztalataid alapján, viszont Omass-nak van egy olyan érzése, hogy jó lenne békében válni, ha már válnia kell. Miért ne próbálhatná ki? Bármikor át lehet váltani állatba, ha úgy érzi, nincs más út.
Nem az volt a kérdés, hogy váljon-e vagy sem, hanem hogy hogyan. És lehetőleg szépen. Ha az ember érez valami felelősséget azért, mert tönkrement a dolog, és ebben a megcsalás már csak egy következmény, akkor talán több lesz a kompromisszumkészség is a válás során. Arra meg nagy szüksége lesz, ha szépen akarja. Ez a rögtön "harcoljunk mindenért, ami jár" hozzáállás inkább csak kihozza az állatot abból is, aki egyébként nem olyan alapból.
a csalás mint megoldás valóban elfogadhatatlan, de azt ne felejtsük,hogy annak is oka van, amin a másik félnek is változtatni kell; egy kapcsolat se megy tönkre csak az egyik fél hibájából illetve egy kapcsolat sem hozható helyre ha csak az egyik dolgozik ezen
ha anyukát verik és ő menne mert nem bírja, akkor is maradjon gyerek apánál, mert a másik akar menni? vagy ha nem veri de terrorizálja?azért ez nem egészen olyan egyszerű
"Szeretném megkérdezni, hogy aki azért vált el mert megcsalták, hogy viseli el ezt? ...Nem tudom, hogy lehet elfogadni ezt a helyzetet. Féltem a gyereket, és komoly gyűlöletet érzek. Békében kéne válni, de nem tudom, hogy menni fog-e...." Nálunk is 10 év után ment tönkre a kapcsolat. A gyűlölet nekem segített, hogy kiábránduljak exből, mert addig szerettem, és nem tudtam elképzelni nélküle az életet. De ez nem azt jelenti, hogy szemétkedtem volna vele, csak néha kifakadtam, amikor valamin vitatkoztunk. Igazából miután elköltözött, akkor eléggé lenyugodtam, előtte nem hittem el, hogy az a helyzet, amiben vagyok, tényleg valóság.. A válás ezután szépen zajlott, csak magamban morgolódtam néha ex miatt. A gyerekek érdekében szokam időnként piszkálni, mert eleinte úgy tűnt, nem nagyon akarja elvinni őket, de most már (vagy most éppen?) rendben van ez a dolog is.
"Az anya általában viszi a gyereket, miért ne vinné egyébként?" Nekem eről az a véleményem, ha rendes az apa is, és egyformán kötődik hozzájuk a gyerek, akkor ha a nő akar menni, az apánál kéne inkább maradnia a gyereknek. Aki menni akar, menjen egyedül. Persze ha a gyerek jobban kötődik az anyához, akkor neki tényleg jobb, ha vele megy, de nem csodálom, ha az apa ezt igazságtalannak érzi. Ha szereti a gyerekét, akkor kénytelen elfogadni ezt. Az anyukának viszont kötelessége úgy intézni a dolgokat, hogy minél többet láthassa az apukáját is a gyerek.
"Az bíztató, hogy a békés válás egyáltalán megfordult a fejedben, szerintem főleg rajtad múlik, odaát most biztos rózsaszín köd van, az olyanban lévő általában könnyebben egyezkedik békében. " Én ebben sem lennék biztos (bár én szinte semmiben sem vagyok az, főleg a válás óta)... Lehet, hogy annak ellenére, hogy ő az elhagyó, vannak benne sértettségek valamiért, amit aztán jól meg akar bosszulni. Etikus valóban úgy lenne a dolog, ha az elhagyó fél lenne az engedékenyebb, kompromisszumokra készebb, ha már ő döntött arról, hogy el akar válni.
Részemről a megcsalás abszolút elfogadhatatlan, már másnap én magam adnám be a válópert, ha ezt megtudnám.
Nincs kompromisszum és jópofizás.
A gyerekkel kapcsolatban pedig ragaszkodj a jogaidhoz: láthatás, a szünidő fele nálad, sátoros ünnepeken szintén legalább egy nap, amit csak ki tudsz harcolni. Ez jár.
Ismerek teljesen kultúráltat, és évekmúltánissohamegnembocsájtóottdögöljönmeg-et is. Szerintem azon múlik, hogy állsz magaddal. Nem a megcsalón és nem is az új delikvensen (az ellenség szerintem nem ér) múlik alapvetően.
Mindegy, hogy hány hónap. Jobb lenne, ha többéves kapcsolatot állítana hirtelen az első helyre?
Az anya általában viszi a gyereket, miért ne vinné egyébként?
És egyáltalán, miért csalt, végülis?
Az bíztató, hogy a békés válás egyáltalán megfordult a fejedben, szerintem főleg rajtad múlik, odaát most biztos rózsaszín köd van, az olyanban lévő általában könnyebben egyezkedik békében. Sok sikert.
Szeretném megkérdezni, hogy aki azért vált el mert megcsalták, hogy viseli el ezt?
Feleségemmel 10 éve vagyunk házasok, és egy 2 hónapos kapcsolat miatt akar válni, vinni akarja a gyereket, és együtt akar élni az "ellenséggel". Nem tudom, hogy lehet elfogadni ezt a helyzetet. Féltem a gyereket, és komoly gyűlöletet érzek. Békében kéne válni, de nem tudom, hogy menni fog-e....
