Azt se alaptalanul...
Most hallotam a Halott beszédet, (nyugi, nem először) ott irja, hogy eltüntek az asztékok, a hettiták, oszt mégis megy tovább az élet. Velünk is ez lesz. Gyanitom, igaza van, csak még nehéz szokni a gondolatot.
De a jelen történései segitenek.
(Utálom, hogy Márainak mindig igaza van...)
Megsertodott a vilagra, Europara, Magyarorszagra. Tenyleg nem alaptalanul. De az, hogy valaki egy egesz vilagra sertodik meg, az egy kicsit tulzas :-) De azert mi szeretjuk...
Na, az már hibátlan.
Ha könnyebbet (s ugyanolyan minőségit) szeretnél Máraitól, akkor az Európa elrablását ajánlom. S rövidebb is, egy jó délután elég rá -sajnos.
Viszont rájöttem, hogy mi zavar vele kapcsolatban.
Az, hogy olyan végtelenül, vállaltan és elszántan örömtelen. Nem alaptalanul, nem butaság, meg lehet indokolni, de akkor is.
No mindegy.
Jó olvasgatásokat!
Végülis a Gyertyák... -t választottam. Tetszett. Ha Kisördög nehézkesség alatt a végletekig
részletezett, minden apró momentumot oldalakon keresztül taglaló stílusra gondol, akkor lehet, hogy valóban nehézkes. Bár szerintem éppen ez a lényege ennek a műnek.
Így utólag úgy gondolom, hogy ha egyhuzamban olvasom ki, még hatásosabb lett volna.
Sajnos egyet kell hogy értsek.
De nem az a lényeg, hogy mennyi közepes / rossz műve van, hanem hogy mennyi jó.
Legfeljebb az a mi pechünk, hogy ilyenekbe is belefutunk.
Nem akarok senkit megbántani (Márait a legkevésbbé), de szvsz a "Szidnbád hazamegy" nagyon gyenge könyv volt. Azonkívül, hogy tisztelgett Krúdy előtt, és teleírt a nagy előd stílusában százegynéhány oldalt, nem igen tudtam eldönteni, miről is akar szólni ez a könyv. A "főhős" pedig, a maga enervált, gőgős semmittevésével kimondottan idegesítő alak.
A Naplók, a "Föld, föld..." klasszisokkal jobb...
Szerintem jobb, hogy nem érte meg...
Azt mondjuk kizártnak tartom, hogy az mszp mellé állt volna. Nem véletlenül élt ő távol 40 évet...
De a másik oldal felől is erős kétségeim vannak. Annál ő "európaibb" és "polgárabb" volt, hogy ezzel azonosuljon, ami itt ment.
Az jutott eszembe, hogy sokkal élénkebb lenne ez a klub, ha Márai az elmult hetekben megjelent volna valamely párt rendezvényén, vagy más módon tette volna le a garast egyik oldal mellett.
Akkor most lenne itt hajcihő, rendesen.
én a Szindbád hazameggyel kezdtem, ajánlanám még az Ég és földet és a Négy évszakot bevezető olvasmánynak ( hasonló stílusú, mint a Füves könyv ), esteleg a Kassai őrjáratot, utána jöhetnek a regények és a naplók!
Londonban voltam nemrég, és az egyetlen magyar szerző, akire sikerült könyvesboltokban rábukkanom Márai. A könyv angol címe: "Embers". Azt hittem valami fordítói szójátékról van szó. De a jelek szerint még van mit fejlődnöm angolból, mert az "ember" szó angol jelentése "zsarátnok, parázs". Szóval a "Gyertyák csonkik égnek" angol kiadásáról van szó... Kapni lehet mindenhol, gondolom olvassák is.
hogy mennyit ér, igazán nem tudom, de ezt most olvastam tőle és nagyon tetszett:
Éjjel, hajnal felé, régi szerelmeimről és eltűnt szeretőimről álmodom, némelyiknek hallom a hangját... Erősen éltem és erővel fogok élni, amíg élek, nőben, örömben, kételyben és munkában:nem adom meg magam.
Semmit sem bánok, ami történt, és csak azzal szemben van "bűntudatom", amit elmulasztottam./
ha nem tudod eldöteni melyiket olvasd, viszont a füveskönyv tetszett, akkor én az ég és föld-et tudnám ajánlani. ez olyasmi mint a füveskönyv, de talán egy fokkal még jobb. azán - nem tehetek róla, nálam kedvenc - a gyertyák csonkig égnek-et.
Valóban nem érdemes még egy topicot nyitnod, a felaprózódás csak a dolgok kihalasztására jó.
Én az Európa elrablását javasolnám, szinvonalas, márais, s mentes attól, ami oly gyakran elrontja a Márai könyveket, attól a végtelen nehézkességtől. De ha pl szereted Krúdyt, akkor a Szinbád hazamegy is tetszeni fog.
Hajrá!
Hát divat nem divat, egyszerűen nagyon sok embernek tetszik, és úgy van vele, hogy ha valami a kezébe kerül és elolvassa akkor kíváncsi lesz másra is tőle. Talán van benne valami "divat" elem is, meg azért az is közrejátszik szerintem, hogy az előző rendszerben a szélesebb tömegek tkp nem ismerték, hiszen sehol nem tanították, és könyveit sem adták ki. Általános iskolában egyáltalán nem hallotam róla én se, de még középiskolában is csak említés szintjen a 90 es évek elején, pedig akkor már jelentek meg itthon a könyvek. Az utóbbi 10 -12 évben jutott el sokkal nagyobb számú emberhez, mint azelőtt, úgymond az újdonság erejével hatottak, akár a 30 as 40 es években írt művek is.
Azt hiszem nem érdemes külön topikot nyitnom arról, hogy szerintetek miért lett divat Márai mostanság? Vagy nem is lett divat, csak én érzem így?
Egyedül a Füveskönyvet olvastam tőle még pár évvel ezelőtt, de mindenképpen szeretnék valami mást is. Viszont az alapján, amit eddig írtatok, nehéz eldöntenem melyiket válasszam. Ahány hsz., annyi kedvenc... :-)
Mintapolgár!
Karinthy Cini naplójának olvasása közben leltem rá Máraira(nem utolsósorban Cini ajánlgatására.rendkívűl érdekes volt így párhuzamban olvasni az itthon élô,kobold,életet habzsoló Cinit és az emigrációban maga vállaltan számkivetett,polgár vallású, az életet fanyarabbúl élô Márait.Sokkal töményebb Márai,nem lehet úgy habzsolni korty-falatonként kell ízlelgetni.
regényei közül a San Gennáró vére tetszett leginkább,talán nem véletlen,hogy Olastországban is nagy sikere volt.Hihetetlenül pontos megfigyeléseken alapuló.Az 50-es évek olasz filmjeiben néha fellehetô ez a realizmus szvsz.
Ami miatt én ezt az öngyilkosságot ilyen elemi erejűnek éreztem, (Számomra ez a legpontosabb jelző.) az az, hogy épp kezdett valóra válni, amire jó pár évtizede várt...
De lakos kollégának teljes mértékben igaza volt, ő az emigrációra, a magányra született, s tudatosan ezt is választotta, sok helyütt irta is, hogy mennyiszer menekült el a boldogság elől. Rossz megfogalamazás, bele lehet kötni, de azért érthető, remélem. Hát teljesen logikus, hogy nem jött haza. Itt nem lett volna sorsa, nem a helyén halt volna meg.
És legyünk öszinték, szerintem kissé szerelmes volt diadalmasan/riadalmasan szép sorsába, kicsit mint egy hipohonder, nem teljesen egészségesen, -de hát ki teljesen egészséges itt?
Néhány szó a fényképéről: leggyakrabban egy öltönyös, kékes, oldalra nézős képét használják, a negyvenes éveiből, szerintem megbocséjthatatlanul, ugy néz rajta ki, mint egy 40 százalék hörcsög, 60 százalék bölény, mikor jól tarkón vágták egy nagy evezővel, s épp összeesni készül. Még inog. Én napokat nevettem ezen.
Bocsánatot kérek a tiszteletlen viselkedésért, azért nagyon nagy embernek, művésznek tartom.
Néha elgondolkozom azon mi lett volna, ha "vár" még néhány évet, illetve él még pár évig 89 után. Mit szólt volna vajon mindahhoz ami itt ebben az országban 89 -90 - és azutáni években folyt a szellemi, kulturális, politikai, irodalmi közéletben? Vajon miket írt volna a naplójába? Micsoda undort, megvetést, dühöt érezhetett volna. Esetleg ha egészsége engedte volna és hazajön, mit csinált volna? Valószínűleg megpróbálták volna "felhasználni" a különböző szellemi irányzatok a céljaik érdekében, "szétszedték" volna, "sztárt" csinált volna belőle a sajtó. Vajon újság interjúkat adott volna, tv, rádió szerepléseket vállalt volna? Esetleg írt volna cikkeket, napi-hetilapokba, belefolyt volna a kisstílű csatározásokba? A Naplókat olvasva folyamtosan képben volt, nyomon követte a hazai eseményeket is és igen határozott nézetei, véleménye volt, de mégis annyira távolt volt már ő ettől (nemcsak fizikailag), annyira nem az ő világa volt ez már. Hiszen már azok is öreg emberek, akik arról a korról írtak értekeztek amiben ők még nem is éltek, ő meg már szinte az életműve jelentős részét megírta a század első felében. Ahogy írta halála előtt nem sokkal, "Hívnak haza, emlékművet akarnak csinálni belőlem". Hát nem tudom hogy bírta volna.
Ezért jók a naplói: a könyvek írása során sajnos fölvett egy stílust, amitől -szerinte- egy írás irodalom lesz. Azaz mesterségnek tekintette az írást, munkának, vagy ami még rosszabb: kötelességnek. Úgy írt, ahogyan az őseit elképzelte: szorgos, kötelességtudó szepességi szász polgárként. A naplókban azonban előtör az ember, a személyiség, aki hihetetlenül izgalmas, egyedülálló mélységei vannak. Valahogy számomra ez értékesebb, mint amit írt. A Napló köteteken, illetve a napló-jellegű írásokon (Egy polgár vallomásai, Európa elrablása, Föld, föld...!) szinte minden csalódást keltett, amit tőle olvastam. Talán egy kivétellel: Búcsú Ithakától. Ezt az Odüsszeusz-parafrázist nyugodt szívvel ajánlom bárkinek.
Ami az öngyilkosságot illeti: szvsz egyértelműen belső, lelki okokkal tudom magyarázni. Valóban magára maradt, tehetetlen öregember volt, kiszolgáltatva érezte magát. A külső körülmények épphogy kezdtek jobbra fordulni: Naplójában is írja, hogy kezdik hazahívni, könyveit kiadják otthon, felcsillant a remény, hogy teljesül a feltétel, amihez hazatértét kötötte: a szovjet katonák elhagyják az országot. Hogy miért vesztette el a türelmét? Miért nem adott magának egy kis haladékot?
Mintapolgár!
Egyetértek Veled.
A gyertyák csonkig égnek számomra is nagy csalódás volt.
Hogy miért pont ezt választották ki a magyar irodalomból? (Egyébként sem értem ezeket a külföldi sikereket. A kortárs írókat hagyjuk, igazából az utókor itélkezhet.
De pl. úgy tudom, hogy eddig egyetlen magyar író regényét jelölték Nobel-díjra, éspedig Füst Milán "A feleségem története" c. művét. Elolvastam... Van jobb! Németh László: Iszony, Égető Eszter, Móricz művei pl.)
Máraiból szerintem (kövezzetek meg), hiányzik a tűz, a szenvedély. Rajtam tisztelet, de unalom is erőt vesz, amikor olvasom. Legjobban még a Föld, Föld tetszett.
Ha valaki külföldön teljesen magára marad,mindenki meghal körülötte,az anyaország rezsimjétôl elhatárolódik és gyakorlatilag félvak és magatehetetlen tán nem is olyan hihetetlen,hogy így dönt.Nem egy pillanatnyi zavart állapot következménye volt e tett.Sajnos.
Ime, hat megleltem bannerem:
http://www.nexus.hu/lajoshazie/marai.html
Mellesleg, ennel hatborzongatobbat, mint hogy valaki 89 evesen legyen ongyilkos, keveset tudok.
A Naplojabol valamennyire meg lehet erteni, de csak reszben.
Fantasztikus ember volt, bar kisse szegyenlem ezt a jelzot hasznalni vele kapcsolatban.
A gyertyak csonkig egnek most kulfoldon hatalmas siker, angolul Embers cimen adtak ki. (Parazs, ha minden igaz)Nekem speciel ez a konyve nagyon nem tetszett, de A szegenyek iskolaja, az Europa elrablasa zsenialis (a Fuves konyv magatol erthetodoen), valamint most vegeztem az Egy polgar vallomasaival. Jo mulatsag, ferfi munka volt. Kovezzetek meg erte, de nagyon nehez olvasmany, kemeny munka, meg az unalom szot is meg mernem kockaztatni, persze, csak azzal a kitetellel, hogy mindennek ellenere nem tudtam letenni.
+ a kozepiskolai, negyedikes Irodalmi szoveggyujtemenyben benne van a Halotti beszed cimu verse, azert mondom, mert a klubvezeto ur, (ez megis jobb szo, mint a kisse Arany Janos-izu topic)gazda anno erdeklodott ez utan.
Az iment talaltam a neten reszleteket a naplojabol, ha meglelem ujra a cimet beteszem ide Nektek. Udv:
]:-)
Olvasván a Márai-reneszánszról szóló híreket igazán csak azt sajnálom, hogy pont "A gyertyák csonkig égnek" c. regénnyel futott be. A leggyengébb könyvnek tartom, ami csak olvastam tőle. Márai hibái - modorosság, már-már giccsbe hajló múltba vágyás - itt jelentkeznek a legélesebben. A Hvg-ben nyilatkozott egy irodalomtudós, hogy a könyv már-már a lektűr határán mozog. Szerintem jócskán át is lépi azt. Annyi zseniális nagy könyvet írt, de elég lett volna csak egy Napló-kötetet lefordítani. Bármit, csak ne "A gyertyák..."-at.
