Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Tehát, a fény fénysebességű. Az eseményhorizontról már nem tud megszökni, beljebbről pedig mégúgyse. Tehát az eseményhorizont alatti EM-sugárzó vélhetően nem tud kisugározni kívülre, de azért ehhez jól meg kell gondolni az elektrodinamikát erős ált.Rel-es viszonyokban(!). A gravitációs hullámok is fénysebességűek, de az eleve ált.Rel-es konfigurációból születik, és a számítás szerint nem úgy, hogy kijön az eseményhorizont alól... Az elektrodinamika nem ált.Rel-es, hanem inkább csak spec.Rel-es elmélet, ezért nehezebb válaszolni a hasonló felvetésre.
Let f(v) be a real valued function of the vector v. Then the derivative of f(v) with respect to v (or at v) is the vector defined through its dot product with any vector u being
for all vectors u. The above dot product yields a scalar, and if u is a unit vector gives the directional derivative of f at v, in the u direction.
Hoppá, ez mintha nem a gradiens lenne. (Ez inkább a gradiens "vetülete" egy adott irányban.)
>a gravitációs hullámokat lényegében a horizont mögötti behemót tömeg kelti.
Szóval nem mondhatjuk, hogy a horizont alól nem jönnek ki a gravitációs hillámok. Ott van a forrásuk.
#Az nem onnan egy pontból jön. Ez téves elképzelés. A mozgó tömeg ill. tömegek gravitációs közelteréből eredeztethető, tehát a dinamikai rendszer egészéből.
>Az meg egy érdekes kérdés, hogy van energiájuk.
#Lokálisan pszeudo formajellegű energiájuk és impulzusuk van. Pontosan még nem tudom, hogyan gravitál, de majd gondolkozok rajta. A kisugárzott fény gravitálása is hasonlóan érdekes probléma. Egy biztos, attól, hogy a rendszerben belül a megszokott energia(és impulzus)forma átalakul sugárzássá, a távolban nem változik meg a gravitációs erősség és forma, amit a rendszer egésze kelt. Távolhatás és összhatásváltozás nem lehetséges hirtelen. A tranziens elterjed, energia-impulzus nem vész el. Ki kell még gondolni a helyes részleteket.
>a gravitációs kullámok képesek ütközni, egymáson szóródni?
#Szerintem igen, valahogyan, valamennyire. Főleg, ha erősek. Ha gyengék, akkor lineárisan közelíthetőek, és aszerint nem.
Én eddig azt hittem, érted a relativitáselmélet alapvetését arról, hogy az egyidejűség rendszerfüggő. Így pl. az se abszolút érvényű, hogy az "eseményhorizonton áll az idő". Ez csak a távoli megfigyelők rendszerében igaz. Az eseményhorizonton éppen átzuhanó megfigyelő rendszerében nem. Abban mérve nem történik semmi különös dolog az eseményhorizonton, hasonlóan gyorsul tovább, mint előtte és utána, s közben egyre nagyobb árapály erők nyújtják. Az eseményhorizont csak egy koordinátaszingularitás.
