Törlöm a kérdést, mára elvesztette a jelentőségét az 50-es évek reggelén még aktuális görög és koreai nép iránti szolidatitás eme megnyilvánulása. Egyébként volt egy spúrom, hogy egykori kispajtásainkat valamikor már tárgyaltuk, és téníleg: 130 magasságában megtaláltam, kitárgyaltuk. (1 fekete és 1 piros pont nekem). Viszont akkortájt (2006-7 magassáágában) régi tablókat osztottunk meg, és elveszettnek, eltűntnek hitt volt osztálytársainkat (kettőt) a JAG weboldalán most a napokban megtaláltam: a mi évfolyamunk után egy évvel érettségiztek, éltek és virultak.
Imponáló és tanulságos a gondolatvezetésed, akkurátusságodra, holisztikus látásmódra, igényességedre vall. Egy apró megjegyzésem: biztos, hogy O.Gy. opusa ez a példa? Én nem utaltam ilyenre. Van más matematikus, tanár, tankönyvszerkesztő író is, tőlük is származhat. Ami O.Gy-t illeti, én abban a kontextusban írtam róla, hogy a könyvéből sokat tanultam. De a példát nem tőle vettem, más forrásból leltem meg. Ettől még lehet, hogy az ő példája. A polémiád és az érvelésed tökéletesen jogos. De senki sem hibátlan. Mentségére szóljon, hogy ez csak egy leegyszerűsített skolasztikus példa, korabeli általános- és középiskolásokat vett célba. Egyetemi szintű közönség esetében biztos nem lenne releváns ebben a formában sem akkor, sem ma.
Obádovics szerint az én leegyszerűsített példám úgy játszódik: mind a kilencszáz forint az újságoshoz kerül (!!!???), ő odaadja a magazint és 300-at visszapöcköl. Ezt a 300-at kell "igazságosan" 5:4 arányban elosztani. Obádovics szerint.
Obádovics szerint a vásárlás úgy történt, hogy a lányok kiöntik összes pénzüket az újságos tálkájába, az kiveszi belőle az 1050-et és a magazint visszajáróval együtt visszaadja, amit szétosztanak a vásárlás előtti arányban. Obádovics elfelejti a nagy feladványgyártás közben, hogy csak a megfejtők nem tudják mennyibe kerül a magazin, a lánykák igen, rá van nyomtatva nagy számokkal, kiveszik a rájuk eső 525-525 forintot és a tálkába teszik. Marad a zsebekben ami marad, igazságosan.
Mindenek előtt egészségben bőséges és más tekintetben sem szegény új évet kívánok ebben a négyszámjegyű évben! A prof legyen a tanúm, hogy ez a jelző még párezer évig matematikailag és statisztikailag is betonbiztos útjelző.
A feladványban nem szerepel, hogy a pénzük arányában fogják megvenni a lapot, csak egy szó utal erre: közösen. Akkor érthető lenne az arányos szétosztás.
Az egy másik, gyakorlati kérdés, a lap használatának aránya. Akkor az egyik 8%-kal többet olvashatja? Teljesen életidegen.
Egy Obádovicsot fejtettem meg életemben, most ezt. Ez is hibás!
Szüleim könyvespolcán volt Obádovics, nem is egy, hiszen több kiadása jelent meg, nagy ívben kerültem azt a polcot. Erre tessék. Egynek nekiállok, az is hibás. Obádovics a nagy agyaskodásában elfelejtette a vásárlást a gyakorlatban lejátszania fejében. Az ominózus 714 forint a kettejük maradék pénze, csak elméletben van összeadva, a feladvány kedvéért, a gyakorlatban ez nem adódik össze, ott lapul a zsebekben, mint asaját maradék pénzük, ez sosem kerül újrafelosztásra! A feladvány második része szükségtelen, sőt hibás feltételezésen alapszik, félrevezeti a megfejtőt!
Már az elsőben is hiba van. Mi az, hogy közösen veszik meg? Közös az is, ha nem egyenlő arányban, pl.: 52:48 -ban veszik meg. Szakszerűen: közösen, egyforma arányban veszik meg. Ebben az esetben teljesen szükségtelen a második kérdés, mert logikusan adódik, hogy fele-fele arányban levonódik a találkozóra vitt pénzükből.
A feladvány második részének megfogalmazásában szerintem hiba van. M az, hogy "igazságosan" egy matematikai feladványban? Mindkettejüknek a találkozóra vitt pénzéből le kell vonni a lap árának a felét (hiszen közösen vették). Tehát 924 ill. 840-ből az 525-öt. Az egyiknek marad 399 a másiknak 315.
Abszolút nem ismertem. Túl matematikai, de nekiállok. Nem eddig törtem a fejem, hanem volt egy kis eü. zökkenő azért hallgattam. Most indítom a stoppert.
Jól kinyomoztad! Bár engem meg a távolkeleti popkultúra felé terelt a megoldást keresve ez a BSD kezdetű furcsaság, ami a bongou stray dogs betűneve - én meg csak Stray Cats-re emlékzem, már csak ezért sem igazán áll közel hozzám. Vissza Obádovics professzorhoz: igen, hála az égnek, él és tartja jó hírnevét. Erről eszembe jut, hogy távolbatűnt gyerekkoromban gyakran azt hallottam, hogy az oroszhoz fenék kell, a matematikához egyszerű paraszti ész. Nahát: a professzor a Gödöllői Agráregyetem tanszékvezetője volt. Csoda, hogy ő is ugyanerre vezetett rá a könyvével?
