8. nap 2003.08.23. Álmosd - Nyírmártonfalva Táv: 75 km
Szint: 270 m
Idő (nettó): 4.37’
Idő (bruttó): 8.40’
Max.seb.: 37,7 km/h
Átlag: 16,2 km/h
Reggel hatkor már nyitott a helyi bolt. Odafelémenet azon lepődtem meg, hogy milyen sok felhő van az égen, és milyen hűvös a szél. Na, gondoltam, ebből még eső is lehet, így a széldzsekimet is elhelyeztem a mezem hátsó zsebében. 11 fős csapattal láttunk neki a Hajdúság homokos útjainak. Több-kevesebb sikerrel haladtunk az első pecsételési pont felé. A németek szóvátették, hogy „miért van itt ennyi homok, ha tengert meg nem látni?” Becsületükre legyen mondva, hogy 27 colos virslikerekeikkel is igyekeztek a tempót tartani. Egész úton ez idáig egyetlen defektem sem volt, a Pungur-hegyi pihenőközponthoz érve azonban a hátsó kerekem négy tövist is felszedett. Szerelésemet látva a többiek is elkezdték nézni kerekeiket, és páran felkiáltottak, hogy nekik is defektjük van. A tumultuózus jelenetben Larzen feltette a kérdést, hogy „tegye föl a kezét az, aki nem kapott defektet!” A tizenegy emberből hárman jelentkeztek. Ezek után úgy gondoltam, hogy most már csak tolni fogom a biciklit, de a következő 500 méteren így is összeszedtem egy defektet. Ráadásul ekkorra a tizenegy fős csapat négy részre szakadt: Larzen és Balázs előrementek, Lükepék, Somi, Tibet, Pisti és én igyekeztünk utánuk, a két német lány kibotorkált az aszfaltra és elindultak az aznapi szállásunk felé, Bénóék pedig eltévedtek. A bélyegzési ponton bélyegzőt nem találtunk, így fényképezés után óriási homokháborúban haladtunk a bánki országút felé. Mire kiértünk, majdnem elfogyott az összes vizünk. Dél volt, és az elmúlt négy óra alatt húsz kilométert sikerült megtennünk. A homok és a tövisek egyvelegét látva úgy döntöttünk, hogy innen már csak aszfaltozunk. Előbb Bánkig tekertünk, majd pecsételés és frissítés után nyomultunk le a Vekeri pihenőközponthoz. Itt csatlakoztak hozzánk Larzenék, és együttes erővel 35-38-as tempóval nyomultunk egészen a Halápi csárdáig. A csárdánál két aranyos kutyus is fogadott bennünket. Főtt étel ugyan nem volt, de melegszendvics igen. Larzen elment megnézni a Hármas-hegy felé vezető utat, és lemondóan nyilatkozott annak 20-25 cm mély futóhomokjáról. Nyugodt tempóban előbb Vámospércs, majd aznapi végcélunk, Nyírmártonfalva következett. Szállásunk a tornateremben volt, ahol a zuhanyzási lehetőségen kívül egy termet is kaptunk. Itt kényelmesen vacsorázhattunk, illetve reggelizhettünk. Ez a klassz szállás mindössze 500 forintunkba került fejenként.
Előzetes:...A németek szótlanul tekertek, és egyáltalán nem szakadtak le. Pisti úgy fogalmazott, hogy „nagyon fegyelmezettek az Ullrich-iskola tanítványai”....
Tegnap felkerestem az utolsó 6 börzsönyi várat. Rustok-hegy, Magyar-hegy, Salgóvár, Jancsi-hegy - (autó) - Jelenc-hegy - (autó) - Drégelyvár. Az egyik Pap-hegyi várat viszont sehogy sem sikerült megtalálnom áprilisban, pedig a hegy felét bejártam (ami nem a csúcson van). Elvileg tehát mind a 26+2 megvan.
Köszi, remélem jelentkezik Laci.
Ma még csak technobuzulás GPS-sel túrázni, de pár év és elterjed, mint a mobil. Aki esetleg GPS-sel rögzített bármilyen túraútvonalat az lécci emilezzen, ill. a GPS-topotérkép topikon is szeretettel várjuk.
d_laci
Most indulunk az utolsó 300km-re. 9 nap alatt értünk Szekszárdtól Berettyóújfaluig.Erre az utolsó részre lesz GPS-em és rögzítjük az útvonalat.Augusztus végén jelentkezem.
az én kutyám is csak sürgős esetben intézkedik a kertben.. inkább az utca széli nyíratlan gazba szokta elintézni (nem a járdára, nem parkoló kocsik közé, és nem az út közepére, mielőtt még bárki lebunkózna a kutyám morálja miatt)
és különben is, mennyivel jobb egy szénától illatozó tehénlepény az út közepén, mint bármelyik "jólnevelt" gyermek ürüléke a bozótban a játszótéren!!!
Körösszakál főutcája nagyon érdekes, az aszfalt és a tehénszar sajátos elegye borítja. A vonatpótló buszra várva (Körösszakálból így mentem vissza a csapat vésztői szállására a 6. nap reggelén) láttam hogy keletkezik az a hihetetlen mennyiségű kiszáradt "anyag": Hatkor megnyílnak a tehenes házak kapui (kb. minden harmadik), és a gazdák kihajtják az állatokat a főutcára. A tehenek nagjából este óta csak ezt a pillanatot várják: mind egyszerre, a főút közepén kezdi kitakarítani végbelét, természetesen az aszfaltra. Ott meg ugyebár senkit sem zavar...
Ezek szerint, ha megyek és sikerül végigjárnom, akkor feltüntetem a teljesítés módját is, hogy a megfelelő listába tudjál elhelyezni ill. ha nem lehet bicajjal, akkor bele sem fogok azzal.
Persze azert ha átnézed Gűsziológus DDP leirását mely a teljes utvonalat tartalmazza akkor ki lehet válogatni azokat a szakaszokat ahol a kerékpárt is gyalogoltatni kell :-)) ha sportszerűen ragaszkodni akarsz az utvonalhoz.
Nem csak, hogy megnéztem, hanem ez is megvan összegyűjtve egy dokumentum formában úgy, mint az AK. Azt is magammal cipeltem, mint egy könyvet. A gyalogoltatás addig nem zavar amíg nem befolyásolja nagy mértékben az aznapi beérést.
A DDP kerékpáros teljesitése még nem került szóba , DE mivel jelen esetben nem az MTSZ az illetékes hanem a Somogy - Tolna - Baranya megyei természetbarát szövetségek, a magam részéről nem tartom kizártnak a teljesithetőség ilyen tipusu kiterjeszteset sem.
A Del-Dunántuli regionális természetbarát szövetség mint a turautvonal kezelője felé ezt a javaslatot/kerest továbbitom.
A magan velemenyem az, hogy menni fog a dolog de CSAK olymódon, hogy a teljesitésért nem ugyanaz a kitűzö járna és természetesen a számozást is elkulönitenénk.
Szerintem a jővő évi turaszezonra ez a kérdés már tultárgyalt lesz.
Persze azert ha átnézed Gűsziológus DDP leirását mely a teljes utvonalat tartalmazza akkor ki lehet válogatni azokat a szakaszokat ahol a kerékpárt is gyalogoltatni kell :-)) ha sportszerűen ragaszkodni akarsz az utvonalhoz.
Az viszont biztos, hogy a kerekpáros teljesitéshez a szukséges engedélyeket senki nem fogja beszerezni tehát ez az egy oka lehet annak ha meghiusulna a dolog. Van az utvonalon olyan vedett terulet ahol ez hivatalosan nem megy.
A hétvégére való tekintettel most két napot is kaptok. :o)
6. nap 2003.08.21. Vésztő - Berettyóújfalu Táv: 102,6 km
Szint: 130 m
Idő (nettó): 6.07’
Idő (bruttó): 11.00’
Max.seb.: 34,8 km/h
Átlag: 16,7 km/h
Jónak mondható éjszaka után, reggel megérkezett ismét helyi vezetőnk, Kvte. Úgy gondolom, hogy ezen a napon többször is megégettük volna magunkat, ha ő nincs velünk. Okányig páran kipróbálták a vasúti töltésen futó jelzést. Innen már együtt folytattuk utunkat a Holt-Sebes-Körös partján, majd aszfalton megérkeztünk Zsadányba. Jelzést igen keveset láttunk, de innen aztán teljesen megszűntek a kék jelek. Gesztig csak ámultunk Kvte vezetésén. Mindig tudta, hogy melyik út miért nem jó, és melyik milyen gondot okozhatna nekünk. Mutatott egy falut nem is olyan távol, ahová földút is vezetett. Mosolyogva közölte velünk, hogy az nem a várva várt Geszt, hanem az ott már Románia. Nos, erre a részre szerintem csak nagy terepgyakorlattal rendelkező személyek látogassanak. Azért a távolban megcsodáltuk a Bihari-hegység vonulatait. Ilyet is már rég láttunk. Geszten megnéztük Arany János emlékházát, ugyanis az ott található kastélyban egy ideig nevelőként dolgozott. Továbbhaladva szerettünk volna ránézni a város nagyságú Biharugrai-halastavakra, de ilyen magaslatot nem leltünk, illetve ami magaslest láttunk, onnan csak nádas látszódott. Itt ismét nagyon kellett az idegenvezetés. Biharugrán egy svéd házaspárral üdvözöltük egymást, akik szintén bringatúrán voltak, de ők aszfalton nyomultak, igaz Svédországból. Körösnagyharsányban megnéztük Magyarország valószínűleg legszomorúbb vasútállomását. A sínek eredetileg Nagyvárad felé vezettek, ám Trianon óta egy nagy földkupac és vakvágány állja útját itt a szerelvényeknek. Két pad és az állomás neve díszeleg a sínpár végén. Körösszakállig némi gáttúra következett ismét a Sebes-Körös partján. Itt a központban lévő artézi kútnál frissítettünk. Egy helyi kis srác faggatott bennünket. Rengeteg kérdése volt, így pihenés helyett átmentünk nevelőbe. Kvte itt beült reggel itthagyott autójába, és hazaautózott Békéscsabára. Innen már Hajdú-Bihar megye következett. A békési jelzésekről elmondható, hogy nem léteznek, illetve csak néha fellelhetők. Itt leginkább az orra után megy az ember. Az AK atlasza is kevés a helyes út megtalálásához. Remélhetőleg hamarosan változás lesz ezen a téren. Az új megyében ismét felvettük a kétcsapatos haladást. Larzenék megpróbálkoztak a tereppel, mi négyesben Komádi érintésével jutottunk el Furtáig. Innen követve a kék jelzéseket Zsáka, majd Bakonszeg települések következtek. Az egész napos kánikula ekkor kezdett alábbhagyni, kellemes naplementében mintegy 8 kilométer hosszú gáttúra után érkeztünk meg Berettyóújfalura. Szállásaink közül ez volt a legelitebb és természetesen a legdrágább is. Az Angéla panzió négyágyas szobáiban aludtunk 3 400 Ft/fő áron. Szobáink egy kicsit szűkek voltak ugyan, de nagy volt a tisztaság. Volt tévénk, nagy erkélyünk, és a bicikliket is biztonságos helyre tehettük.
7. nap 2003.08.22. Berettyóújfalu - Álmosd Táv: 83,2 km
Szint: 200 m
Idő (nettó): 4.52’
Idő (bruttó): 7.50’
Max.seb.: 34,3 km/h
Átlag: 17,0 km/h
Nos, a már említett szuper szállásunkhoz egy óriási reggeli is járt. Annyit ehettünk, amennyi belénk fért. A pincér többször is fordult a kenyereskosárral és a tejeskancsóval. A bőséges reggeli után kényelmes tempóban elkarikáztunk a 42-es főút mellett található herpályi templomromhoz. A magányosan őrködő torony a XIII. században épült hajdani Szent Pál prépostsági templom maradványa. A török uralom pusztította el, néhány éve azonban helyreállították a toronycsonkot. Az egyik fán egy megtévesztő kék jelzést találtunk. A romot megtekintve visszakanyarodtunk a Berettyó partján futó gátra, ahol a valódi kék sáv jelzés is futott. Ez a gát olyan képet mutatott, mintha tegnap készült volna. A Rákóczi-szabadságharc idején is szerepet játszó falvak következtek: Gáborján és Hencida. Itt befejeztük a gáttúrát, és elindultunk Bojt irányába. Ám a Kálló-főcsatorna egy mellékágrendszerébe tévedtünk be, és ezzel sikerült összeszednünk túránk legnagyobb kényszerkitérőjét, több, mint 10 kilométeres kerülővel jutottunk el a már előbb említett faluig. Bojtot elhagyva az egyik hídnál egy csomagokkal megpakolt bringás párra lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy ők is az Ak-t járják, csak fordított irányban. Hosszasan beszélgettünk az útviszonyokról, a lehetőségekről, majd miután elmondták, hogy egy igen bő terméssel rendelkező körtefa esik hamarosan az utunkba, elváltunk egymástól. A nagy körtetivornya után Nagykerekiben hűsöltünk egy fa alatt. Egy helyi lakos látva minket ránk köszönt. Mi fogadtuk a köszönését. Ezután megkérdezte, hogy honnan jövünk. Elkezdtem gondolkodni, hogy egyikünk Sopronból, másikunk Kőszegről, én Salgótarjánból..., aztán úgy döntöttem, hogy az egyszerűség kedvéért azt modom, ahonnan indultunk, tehát Szekszárdról. „Szekszáááárdról?!” - csillant fel a szeme. „Ott jó finom, piros bor van!” És kontrafék után már kanyarodott is be mellénk. Aztán jól ellátott minket a tanácsaival, történeteivel, vicceivel, sőt Larzen képeslapjának szövegét is lediktálta. Az valahogy így kezdődött: „Üdvözletem küldöm Nagykerekiből, ahol minden kerek...” A nagy társalgás után indulnunk kellett, és ismét a kétcsapatos megoldásban haladtunk tovább Kismarja, majd Pocsaj felé. Létavértes előtt már egy kisebb emelkedőt is le kellett küzdenünk. A nap végéig hátravolt még egy érdekes látnivaló, az álmosdi csata emlékműve. Igen ám, de itt a kék jelzés szorosan a magyar-román határtól kanyarodik fel az emlékmű felé. Ahogy odaértünk a díszelgő határkövekhez, észrevettük a román oldalon magasodó őrtornyot is. Kíváncsiak voltunk, meddig megy az aszfaltút, hisz határátkelőhelyről nem írtak. Legnagyobb meglepetésünkre azonban az út végén találtunk egyet. Az őrkutya és gazdája rögtön előkerültek. Megtudtuk, hogy a határátkelőhely azért nem nyílt még meg, mert a románok a saját oldalukon semmit nem építettek még ki. Elmondtuk az őrnek, hogy miért is vagyunk itt, és hová szeretnénk menni. Ő ugyan kék jelzést itt a környéken nem látott, de rámutatott egy útra, ami szerinte arra vezethet, amerre szeretnénk menni. Ezen az úton elindulva pár száz méter múlva találtunk jelzést, majd hamarosan megérkeztünk Bocskai István első sikeres csatájának emlékművéhez. A szoborcsoport nagyon jó állapotban volt, és a faluból idevezető út is igazán hangulatosnak látszott. Még pár kilométer, és sikerült elérnünk aznapi célunkat, Álmosdot. Itt a tornateremben kaptunk helyet (1 000 Ft/fő), ahová újabb négy résztvevő érkezett. Bénó és Kukucs már korábban jelezték, hogy az utolsó három napra csatlakoznának, Lükepéknek pedig két kölni barátnője gondolta azt, hogy ittlétüket megtoldják egy kis bringatúrával. Elalvás előtt még nagy pingpong-, illetve kosárlabdameccseket vívtunk egymással.
Előzetes:...A németek szóvátették, hogy „miért van itt ennyi homok, ha tengert meg nem látni?” ...
Igen, ettől is vagyunk különbözőek és persze egyéniségek is.
Én meg nagyon élveztem a felfedező túrát kvte-vel. A lényeg, hogy mindenki azt csinálta, amit szeretett volna.
Plusz megnéztük a túzokokról szóló filmet, ami mindenkinek hasznos lett volna. Ez a madárfaj sajnos a védettség ellenére is kihalóban van. Szerintem minden turistának megéri rááldozni azt a félórát. Mivel a te ötleted volt, utólag is köszi :-)
Milyen elosztásban nyomtátok a túrát? Mi anno szintén két napban, de a második nap Kőszeg-Sárvár volt, éjszakai menettel egybekötve, írtam szép hosszú beszámolót is a maga idejében. A Tömörd előtti szakasz akkor is emlékezetes volt: csalán, irtás, tüske bőségesen kijutott, el is vesztettük az utat. Úgy látszik ezen a részen állandósultak a rossz terepviszonyok, sajnos.
hát ez volt az a nap, amikor fellázadtunk... hogy a kultúra hogy elveszik a sport mellett. És ott maradtunk a központban megnézni a múzeumot, megvártuk, amíg a túzokok odjöttek a kerítéshez.. próbáltam valamivel etetni őket (fűféle), de nem jött be náluk.. Az egyik elég keményen a kezemre vágott, a bicajoskesztyűm mentett meg amatőrségem tandíjától...
egyébként a bemutatóközpont állati szép, tele van állatokkal, 1500-ért lehet éjszakázni, és tavasszal megyek túzok-dürgést nézni.. :)
Mi is pont ezt a szakaszt jartuk be augusztusban )Velem-Tomord )csak nem irtam beszamolot. Az a Tomord elotti szakasz valoban nagyon brutal! Majd berakom en is a beszamolot Azert ket nap alatt Sarvarig eljutni nem semmi teljesitmeny!
Valóban, nem emlékeztem erre. A preparált térkép is nagyon hasznos - köszi.
Remélem, ha lesz újabb kiadása az Észak-Somogy térképnek, azon már csak rajta lesznek ezek az utak is.
