és engedelmeddel átemeltem Word-ös doc file-ba is, kinyomtatás céljából, persze csak saját használatra. Nyugodtan! Jó felhasználást.
Örültem, hogy Te is részese lehettél a teljesítésnek.
A kerékpáros teljesítés számomra egyértelmű volt, ám nem szerettem volna egyedül belevágni. Nagyon boldog vagyok és szívesen emlékszem vissza arra a 10 napra.
A táj megvár. Jövőre szívesen látunk hazánk tájain.
Üdvözlettel és köszönettel!
Múzsla
Szivesen mennek egyutt Veled, de Karacsonyig meg nem megyek haza, es en nem otthon elek. (ld. a honlapomat). Szoval kedvem van, de legkozelebb december19-en megyek haza elorelathatolag!
Ablanc: egyedul voltam, igy mas nem is jott szoba. kedves kiszolgalas volt, (kiveve a szappan-ugyet) csak ereztem a "legyunk kedvesek az osztrakokkal mert sok penzuk van" kedvesseget. Ha elmesz Satoraljaujhelyre mondjuk, vagy amit Muzslaek is mondanak az Alfoldiekrol, ott is kedvesek, de egeszen maskepp. A csarda arairol csak annyit, hogy Somogybabodon a csardaban 450 volt egy leves, es 700-800 korul az etelek. 1450 egy cordon bleu-ert elmegy Pesten, de nem egy Csardaban, kiveve a nemetekre ill osztrakokra beallt csardakban. Mondjuk tenyleg szep volt, meg tiszta, csak kar hogy nincs mellette egy turistaszallas.
A legutóbbi Dornyai Béla tt-ra szívesen mentem volna, csak hát ugyanazon a hétvégén volt egy másik, amit egyszer ki akartam próbálni... De jövőre vszleg a Karancs-Medvest választom.
Nem kell egy évet várnod, mert május elején is volt és lesz Karancs-Medves túra. :-)
Múzsla!
Az AK teljesítéséén túl gratulálok a beszámolóhoz is! Nagy élvezettel olvastam, és engedelmeddel átemeltem Word-ös doc file-ba is, kinyomtatás céljából, persze csak saját használatra.
(Mellesleg: a túra szervezésén és a beszámoló precizitásán is meglátszik, hogy mérnökember csinálta :-D )
Azt hiszem, hogy a gyalog-kerékpárral disputa (amibe csak beleolvasgattam, az egészet nem olvastam át töviről hegyire) ellenére Ti teljesítettetek egy kerek egészet, amit kitűztetek magatok elé, és ez a lényeg. Két másik topikban (TT ill. K100) is folynak viták hasonlókról: depózásról, levágásokról, de a lényeg valamennyi témában úgyis az: amit az ember elhatároz, azt teljesíti-e, és ehhez a mérce sajátmagában van. Én, ha egyszer nekiindulnék, az AK-t szintén kerékpárral próbálnám teljesíteni, mert a gyalogos bejárás (tiszteletem az így teljesítőknek) nekem kevésbé vonzó.
A legutóbbi Dornyai Béla tt-ra szívesen mentem volna, csak hát ugyanazon a hétvégén volt egy másik, amit egyszer ki akartam próbálni... De jövőre vszleg a Karancs-Medvest választom.
Hát, csak annyit még ehhez, hogy én nagyon áldottam a szerencsét, hogy nem felfelé terveztem be ezt a szakaszt! Bár, vannak akik bicóval járják az ilyen utakat...
"Megbizonyosodtam rola, hogy jovore a Sarvar-Sumeget egy napba kell tomoriteni.... "
Nem rossz gondolat, ősszel nálam is tervbe van véve ez a szakasz egynapos/egyéjszakás nonstop menettel. Ha van kedved még idén bejárni, beszélhetünk róla.
Ablánc, szállás: lehet, hogy nem pontosan emlékszem, de mintha tavaly azt mondták volna nekünk, hogy van olyan konstrukciójuk, hogy 3 ágyas szoba 9500 Ft reggelivel együtt. (Persze ha egyedül van valaki, akkor ezzel nem sokra megy.)
Furcsa egyébként egy kicsit nekem, hogy mindenki csak negatívumokat emleget ezzel a hellyel kapcsolatban. Mi amikor ott kajáltunk, kedves, vendégbarát kiszolgálással/stílussal találkoztunk és a színvonalhoz képest egyáltalán nem találtuk drágának a helyet.
Mivel a Mecsek nem esik útba jövet-menet, úgy döntöttem, hogy megpróbálom feltérképezni a túra útvonalát a „mozgalmak” szempontjából is. Talán másokat is érdekel az eredmény.
Cserlaci jóvoltából vannak igazoló füzeteim, melyek közül az alábbiak „töltögetésének” van realitása:
A Mecsek Turistája
Mecseki barangolások (a listában „-” előtét)
Baranyai Várak (a listában „*”előtét)
A túra Abaliget vá.-ról indul, a vége Mecseknádasdon van. Három naposra tervezem. Ha összejön, akkor a középső szakasz (Fehér-kúti kh. – Zobákpuszta) az Égervölgy 40 ttúrát követően levezető – közös – túra lesz.
na meg vagyok nyugodva.. Mi szombaton ezen a sárgán mentünk fel a Karancsra, és teljesen ki voltam borulva, hogy Talpaló csak úgy felszökell, mint egy zerge, és én meg köpöm ki a tüdőmet.. biztos azért, mert híztam.. valószínűleg ő olyan 6-tal mehetett felfelé, én meg 4fél-5-tel..
de ezek szerint csak meredek volt.. :)
En is gratulalok es Muzsla beszamolojahoz es kvte kepeihez kulon is
Ugy ereztem kicsit mintha en is ott lettem volna. Meg mostmar biztos hogy leszek is:)
Ahogy már említettem, az elmúlt szombaton végül is Salgótarján felé vettem az irányt, célul tűzve ki azon csúcsok felkeresését, amik még hiányoztak a mozgalom teljesítéséhez.
Néhány (személyes) megjegyzés a beszámoló előtt:
Nagyon szeretem a Karancs-Medves plusz a Heves-Borsodi-dombság (egyesek a szép hangzású „Óbükk” néven is nevezik) vidékét. Nem szeretek rangsorolni, de a nálam abszolút favorit Börzsöny „magasságaiban” helyezkedik el ez a terület. Talán valamikor az egyetemi évek alatt kezdődött, amikor is egy hétvégét töltöttünk el egy nagy csapattal Mátracserpusztán. A programok között volt egy túra is, a Nagykő felkeresése volt a cél. Sikerült, bár a csúcsról szinte ki sem láttunk a köd miatt. Lefelé viszont olyan csodálatos szálerdőkön át vezetett vissza az út, ami maradandóan megfogott. Ezek után volt 99-ben a „A Medves kövein” nevű egyszeri rendezésű ttúra, amire azonnal tudtam, hogy el kell mennem. Ezek után végleg hozzákötődtem ehhez a rendkívüli tájhoz. (Egyébként itt találkoztam először Múzslával, aki akkor még a kizárólag a civil nevén futott – és a túrán pontőr volt a Pécskőnél, mint utólag kiderült.) A terület szépséges természeti látnivalókban való gazdagsága, felfedezetlensége és a kirándulók csaknem teljes hiánya így együtt minden évszakban különleges élményekkel szolgál. Túrázni jönni erre a vidékre számomra mindig egy „ünnepi” alkalommal ér fel.
Bár még mindig csak néhány alkalommal tudtam eljutni ide, a tavalyi év nagyon jól sikerült ilyen szempontból. Ősszel volt ugye a „80 éve város Salgótarján” ttúra, amit még megfejeltünk december elején az egykori „Palóc Pompei” ttúra ismételt bejárásával. Ezek után idén is nagyon vártam, milyen rendezvénnyel rukkolnak elő a ttúra rendzők, de egy kicsi csalódással vettem tudomásul, hogy a tavalyi „80 éve...” ttúra útvonalán rendeznek ismételten túrát, csak a név változott. Jóllehet, a túra útvonala természetesen minden szempontból kiváló, mégis némi újdonságot is kívántam látni, ezért után úgy döntöttem, maszek túrára indulok a város körül.
Túrabeszámoló (most már tényleg)
Fél kilencre értem STarjánba, a vonatról leszállva néhány túrázós kinézetű fiatalban a ttúra résztvevőit véltem felfedezni, egyikükkel küldtem is egy üdvözletet Múzslának. (eredetileg úgy volt, hogy ő is csatlakozik hozzám egy szakaszon, de végül nem jött össze). Busszal mentem a Tóstrand nevű helyig, ahonnan a piros háromszög útján haladtam felfelé. Egészen a Tőke-forrásig egy régi, tönkrement aszfaltúton kellett menni, de visszafordulva, kelet felé már most csodálatosan látszott a Somoskő és a Salgó vára is. Sajnos itt nem fotóztam, amit már nem sokkal később megbántam, mivel ilyen kétváras kilátás és jó fotózási viszonyok együtt már nem adódtak. A szépen kiépített forrástól indult egy masszív kaptató a Karancs és a Kápolna-hegy közötti nyereg felé, ami elég nehezen ment, félúton meg kellett állni, erőt gyűjteni. Elérve a sárga sávot, balra tértem, majd egy kis kavarás után (megzavart a térképen nem szereplő sárga háromszög) feljutottam a Kápolna-hegyre. És elámultam. Csodálatosan újjáépített (1991-ben) hangulatos kápolnát találtam pont a hegytetőn. Igazi pihenő és elmélkedőhely, ezt egyszerűen látni kell! Teljesen a hely varázsa alá kerültem, alig volt kedvem továbbmenni, dehát még messzire el akartam jutni innen. A már említett sárga háromszögön mentem fel ezután a Karancsra, ahol is a kilátóban fent pihentem végül egyet. Az adótorony látványromboló hatásától eltekintve minden csodálatos, messze belátni Szlovákiába, a másik irányba pedig az Óbükk vonulatait lehet átlátni. Ezek után a Kápolna-hegy szinte karnyújtásnyira volt előttem. Fotózás után pár métert megtéve máris átléptem Szlovákiába pár perc erejéig... Itt eszembe jutott, hogy ha 1918 előtt valaki azt mondja, hogy itt nemsokára határ lesz, azt komplett hülyének tartották volna...
A csúcstól Somoskő vá-ig a néhol rendkívül meredek sárga sávon jutottam le, majd innen aszfalttúra következett a Somoskő – határon túli- vára alá. A túra egyik fénypontja jött el itt, pedig eddig sem volt hiány látnivalókban. A Petőfi-kunyhó tárva-nyitva, bent igényes kiállítás, érintetlen állapotban! A vár pedig valami csodás látványt nyújtott a gyönyörű napfényes időben. Itt nem kíséreltem meg határt sérteni, maradtam az 1926(!) óta magyar oldalon lévő falu szélén (ekkor adták vissza a falut, de a vár az maradt...). Itt ebédeltem az egyik padon, majd a még épp nyitva tartó boltban beszereztem némi étel-italféleségeket, beszéltem Múzslával pár szót majd remek hangulatban indultam tovább a Medves fennsíkján át a Szilváskő felé.
10. nap 2003.08.25. Kisvárda - Sátoraljaújhely Táv: 60,3 km
Szint: 170 m
Idő (nettó): 3.20’
Idő (bruttó): 4.45’
Max.seb.: 29,9 km/h
Átlag: 17,3 km/h
Eljött ez a nap is. Igazán felfokozott lelkülettel készültünk az utolsó napi bevetésre. Már mindenki a befejezésre, a hazára gondolt. Pár perc híján tényleg sikerült reggel hétkor elindulni. A körforgalomban - mintegy tisztelgésként - két kört mentünk. Fütyörészve teltek a kilométerek, és élveztük a reggeli napsütés melengető sugarait. Nem volt már olyan meleg, mint a túránk elején. Tiszakanyárnál még belekóstoltunk a homokos gát szépségeibe, aztán elérkeztünk újra a Duna-Tisza közéhez. Úgy tűnt, itt még szélesebb a Tisza, mint jóval lejjebb, Mindszentnél. A hídról lefelé gurulva elképesztő látványban volt részünk. Szemben feltűnt a Zempléni-hegység. Ez a látvány annyira lenyűgözött bennünket, hogy ezek után ha csak kicsit is látszódtak a hegyek, folyton azokat néztük. A hátralévő rövid szakaszon Borsod-Abaúj-Zemplén megye kék jelzéseit követtük. Cigándig gond nélkül eljutottunk, ám utána nem volt egyértelmű a jelzés, és előbb egy mellékútra tévedtünk. Megleltük a helyes utat, ami a Cigándi gátőrházhoz vezetett. Homok vagy sár egyáltalán nem volt, de az út annyira rázott, hogy a nyeregben nem lehetett sokat időzni. Sokat mentünk szembeszélben is, de párokba rendeződve könnyebben peregtek a kilométerek. A gátőrháznál pecsétet nem találtunk, de igazolásképpen itt is elkészítettük a közös fotót, illetve biztonságképpen korábban a faluban beszereztünk egy-egy bélyegzőlenyomatot. Továbbra is rázós földúton haladtunk északi irányba, míg végre megérkeztünk Pácin nevű faluba. Itt elfogyasztottuk az élelmiszerbolt összes kiflijét, megnéztük a szlovák-magyar határátkelőt, és elkerekeztünk a kastélyig is. A hétfőre való tekintettel a kastély zárva volt, ám egy vendég épp akkor távozott, így megkértük őt, pár perc erejéig hadd kukkantsunk be a kastély kertjébe. Következő megállónk a mindössze 3 kilométerre lévő Karcsa volt. Kis falu óriási műemlékkel, ugyanis egy dombon áll a XI. századból való református temploma. Épp hozzákezdtem a fotózáshoz, amikor a helyi idegenvezető megjelent, és már nyitotta is ki a kapukat. Elmondott miden érdekeset a templom történetéről, és a bent található kicsi szobrocskák sugallta érzelemvilágról is beszélt. Már csak két falu volt hátra célunkig, melyeket gyorsan elhagytunk, aztán Alsóberecki után átléptük a Bodrogot - hátunk mögött hagyva ezzel a Bodrogköz látnivalóit -, és rákanyarodtunk a Papok útjára. Szemben már nagyon élesen látszódtak a Sátoros-hegyek, melyek szinte vonzottak magukhoz. Elérve a sátoraljaújhelyi táblát nagy éljenzésbe fogtunk, Lükepék a kormányára szerelt dudát is folyamatosan nyomta, és konvojunk bekanyarodott a vasútállomáshoz. Besétáltunk az állomásra, és tíz nappal az első bélyegzés után bekerült az utolsó is. A kísérőkocsinál lepakoltunk, átöltöztünk, és pezsgődurranások közepette megünnepeltük, hogy a célunkat maradéktalanul sikerült elérni. Lükepék és Tibet kitartásukért még egy-egy doboz bonbont is kaptak.
Lassan elérkezett a búcsú ideje, a csapat nagy része vonatra szállt, mi pedig felpakoltuk a bringákat az utánfutóra, és indultunk haza, Salgótarjánba.
Az adatok összesítése: Táv: 878,3 km
Szint: 1940 m
Idő (nettó): 51 óra 33’
Idő (bruttó): 88 óra 15’
Max. seb.: 47,4 km/h
Átlag: 17,05 km/h
Összegzés:
Nagyon jól sikerült túra volt. Örülök, hogy sem baleset, sem betegség nem sújtott bennünket, és ez a lényeg. Az Alföld nem azt az arcát mutatta, amit eddig ismertem. Korábban azt tapasztaltam: nyílegyenes út, pusztaság, a távolban egy-két fa, hidroglóbusz vagy templomtorony. Ebből is látszik, hogy nem ismertem eléggé. Az Alföld ugyanis tele van rejtett szépségekkel, és ezeket nem lehet megpillantani úgy, hogy az ember keresztülszáguld rajta. A változatosságot a hegyvidéken hamarabb felfogja az ember, de idővel itt is kibukkan. A nulla szint sem helytálló, hisz mindennap legalább száz métert összeszedtünk, és a vége majdnem elérte a kétezer métert. Sok és időnként igen szép erdőségek, ligetek húzódnak errefelé. Az emberek pedig nagyon barátságosak. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Mintha itt kevesebb embert ragadott volna el a „rohanó nagyvilág”, van idő egy-egy beszélgetésre. A pecsétek nagy részét kocsmákban szereztük be. Gyanús tekintetet szinte nem is kaptunk, inkább nagy érdeklődéssel nézték, hogy milyen túrát teljesítünk. Úgy gondolom, hogy a csapat jól felkészült, és sikeresen teljesített. Ilyen hosszú túrán még nem voltam, de ezt a mozgalmat talán így a legjobb és legolcsóbb végigjárni. Ha nem veszem bele a költségeimbe a lopást, akkor a kísérőkocsi, a szállások, a belépők és az étkezés nekem kijött 40 000 forintból.
Ami a kerékpárt illetti, különösebb műszaki gondunk nem akadt. Valamennyien MTB-vel indultunk. A többség első teleszkóppal is rendelkezett. Szerintem ez jó választásnak bizonyult. Én akár a teljes telós MTB-t is el tudtam volna képzelni erre a 10 napra. Még a legszuperebb ülésekkel rendelkezők is panaszkodtak az erőpróba végén a hátsó felükre. Én a táv felétől ha lehetett, inkább kiállva tekertem. A túra 90%-ában négy sebességfokozatot használtam, a maradék időtartamban a homok, gát vagy sprintelés miatt választottam más áttételt. Ezért felesleges a nagy áttételtartomány. A hajtásláncot minden este vagy reggel át kellett reparálni a sok homok és por miatt. Defektünk az volt rendesen. Átlagban 3-4 jutott egy főre. Persze a 870 km-re ez nem sok, de azért pótbelsővel és javítókészlettel fel kell szerelkezni.
Epilógus
Utazó: Milyen időnk lesz ma?
Juhász: Olyan, amilyet én szeretek.
Utazó: Honan tudod, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretsz?
Juhász: Miután rájöttem, hogy nem lesz mindíg olyan idő amilyet szeretek, megtanultam szeretni azt, amit kapok. Így aztán biztos vagyok benne, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretek.
Köszönöm minden résztvevőnek a bíztatást a segítséget, Gyuszkónak az önzetlenséget és a türelmet, családomnak és feleségemnek az erősítést, Ákibácsinak és Cam Mogónak a bónusz ellátást, Kvte-nek a navigálást és a fotókat, Zetének a tudósítást és minden topikosnak a szurkolást.
Néha elgondolkodom és eszembe jut az a bizonyos esős reggel, amikor kigurultunk a szekszárdi vasútállomásról...
Mindenkinek jó „kékezést”.
Múzsla
UI.: Gyuszkó felajánlotta, hogy ha hasonló programra bárkinek kisérőkocsira lesz szüksége,akkor nyugodtan keresse őt.
Az elérhetősége:
Kovács Gyula Salgótarján, Ybl Miklós út 7/b
06-20-997-4286
"Szeretném, ha visszaigazolnád a tegnapi IP utamat. 31 kilométer Kaposvár és Dombóvár között. Mivel 2 napos túrán voltam, nem vittem magammal a lapot, de a jegy megvan.
Ugye elfogadod?"
Persze, csak lécci írd fel a lapodra!
Egyébként a "Bz-motorvonattal Magyarországon" túramozgalom 500 km-es "bronz" fokozatának az indítástól számított fél éve alatt 6 teljesítője akadt, az ezüst fokozatot még senki nem teljesítette (de információim szerint hamarosan lesz itt is teljesítő), igaz, eddig még csupán a bronz fokozat kitűzői vannak elkészítve (első körben ebből 50 db készült).
A teljesítést nehezíti, hogy egyes vonalakon (4, 22, 127, 151, 153) január óta szünetel a (Bz-motor)vonatok közlekedése, sajnos ezzel szembesülhettek legutóbb a Lábatlan 35 teljesítménytúra résztvevői is célbaéréskor, a piszkei vasútállomáson. :(
Minden kedves túratársnak további kellemes vonatozást kívánok!
Szerintem azért nem annyira rossz a helyzet. Tény, hogy sok helyen hiányzik a tábla, de a festéseket azért meg lehetett találni. Nekem csak a Paphegy második vár volt nagy kérdés, a Drégely pedig nem a szabványos három pöttyel volt jelezve, de az a hely elég egyértelmű... Az emilcímet valószínű nem olvassák, újabban nem is adják meg elérhetőségnek (a táblákon mostanában leragasztják), de a füzetben jelzett telefonon nagyon készséges a hölgy. A teljesítést szerintem nyugodtan lehet folytatni, hiszen nem ők tehetnek róla, hogy ebben az országban a vandálok mindenhová eljutnak. Zárásul: 28 pontból csak egynél nem tudtam semmit sem feljegyezni, ez azért elég jó arány, ahooz képest, hogy egyes helyekre eljutni mekkora erőfeszítés kell.
A gondom ezzel a hellyel ugyanaz, mint Zselickisfaluddal. Elképzeltem, hogy sűrű erdőben van, alig látszik, ezzel szemben hatalmas völgyben van.
A KALANDPARK, amit ezek szerint láttam teljesen nyitott terepen van. Lehet, hogy ültetnek fákat és majd az unokáim erdőben járva ismerkedhetnek az állatokkal, de nekem az a problémám, hogy az Alföldön természetes, hogy az állatok a síkságon vannak, de a Zselicben úgy gondolom, hogy pici völgyekben kell lenni a falunak. Vagy nagy falu, nagy völgyben:o)
Na mindegy. Csak épüljön fel és legyen sok-sok látogatója!
Amit láttál az a Katica tanyához tartozó KALANDPARK a Katica tanya van a "bal" sarokban ez egy kényelmes turistaház a többi épület szemben a dombon és alatta egy állat bemutató hely lesz.
9. nap 2003.08.24. Nyírmártonfalva - Kisvárda Táv: 118,3 km
Szint: 280 m
Idő (nettó): 5.54’
Idő (bruttó): 9.40’
Max.seb.: 47,4 km/h
Átlag: 20,1 km/h
Reggel még hűvös szélben indultunk útnak. Megnyugtattam a németeket, hogy ma nem valószínű, letérésünk az aszfaltról. (Nem jött be!) Larzen ugyan próbálkozott a Hoportyó megkeresésével, de többnyire együtt haladtunk az aszfaltutakon. Többnyire erős szembeszélben haladtunk, és többször szétszakadt a „vonatunk”, de mindig megvártuk egymást. A németek szótlanul tekertek, és egyáltalán nem szakadtak le. Pisti úgy fogalmazott, hogy „nagyon fegyelmezettek az Ullrich-iskola tanítványai”. Nyíradony után értünk be Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Az előző több, mint kétszáz kilométernyi hajdú-bihari részről elmondható, hogy a jelzések nagyon jó állapotban vannak, bár a román határ melletti részen azért rászorulna egy kis egyértelműsítés. Nos, az új megyében csak bele-belenéztünk a kék jelzés homokos útjaiba. Ezek most ilyen körülmények között teljesíthetetlenül néztek ki. Nyírbátorban a helyi rendőröket kérdeztük meg az étkezési lehetőségekről. Ők két olyan helyet mondtak, ami nem is létezett. Közben megleltük a vasútállomást, de ott épp egy nagy veszekedés folyt, így a pecsételés is elmaradt. Nagy nehezen találtunk egy pizzériát, és elhelyezkedtünk a kerthelyiségben. Az árak barátságosak voltak, a kiszolgálás pedig gyors. Még céges bélyegzőt is kaptunk a pecsételéshez. Nyírderzs után aszfaltozott út fogadott bennünket, ami egészen Kántorjánosig vezetett. Érdekes, hogy az AK térképe és az autós atlaszok is földútként jelzik, pedig ez már biztosan több éve le lett aszfaltozva. Vaja felé Larzenék kicsit próbálkoztak a homokkal, mi pedig Őr falu felé vettük az irányt. Itt Pisti hajrázott egyet a helyi sprinterekkel. Vaján a kocsmában frissítés mellett belenéztünk a közben folyó Magyar Forma 1-es nagydíjba. Larzenékkel Rohodon találkoztunk, ahol úgy döntöttünk, hogy belevágunk pár kilométer homokozásba. Nem bántuk meg, de a németek nagyon néztek. Megnyugtattam őket, hogy ezt muszáj volt, mert így egy 10 kilométeres kitérőt spróroltunk meg. Nyírkarász után ismét szétváltunk, és Gyulaházán, az Űrhajós múzeumben találkoztunk. Mint kiderült, a kék jelzést is leaszfaltozták. A régi múzeumot lebontották, az új pedig éppen most épül. Már csak egy tízest kellett legyűrnünk, és megérkeztünk a túra utolsó szállására. Bár előző nap 117 kilométert számoltam, anno nem gondoltam, hogy ez lesz a leghosszabb nap. A terepviszonyok azonban megváltoztatták a dolgokat. A Berzsenyi Gimnázium kollégiumában töltöttük az éjszakát. Az ára 1 200 Ft volt. Este már nagyon felcsigázott hangulatban volt mindenki. Megbeszéltük, hogy másnap mindenképpen reggel hétkor indulunk. A salgótarjániakon kívül ugyanis mindenki a 13.55-kor induló sebesvonattal ment Budapest irányába. Mi hármasban (Gyuszkó, Pisti, Múzsla) még elmentünk vacsizni is.
Előzetes:...A hídról lefelé gurulva elképesztő látványban volt részünk. Szemben feltűnt a Zempléni-hegység....
Valami nem stimmel ezeknél a Börzsönyi váraknál. Én tavaly nov.16-n voltam a Pap-hegyen, akkor még mindkét helyen teljesen jó állapotú tábla volt, igaz, hogy a felső várnál egy kidőlt fán. Ezt akkor a füzet 4. oldalán lévő e-mail címen jeleztem (válasz nem jött, igy nem biztos,hogy ez egy élő cím).
Több hozzászólás is jelzi, hogy milyen sok helyen hiányos a pötty-festés. Lehet, hogy a szervezők nem olvassák ezeket?, különben nyilván felfrissítenék a kód-jeleket. Remélem, nem a megszűnés állapotában van ez a túramozgalom (nekem még néhány pont hiányzik az összeshez). Jó lenne, ha a szervezők is megszólalnának, és megnyugtatnának bennünket, hogy nyugodtan folytathatjuk a teljesítést, mert pöttyöket még egy-két évig karbantartják.
A Pap-hegyen én nyáron jártam, akkor mind a kettő vár táblája a helyén volt. A csúcson lévő romnál az egyik pöttyözött fa kidőlt, de azon kívül még két másik fára is fel volt festve a pötty. A fölvárnál csak egy tábla volt egy oszlopon, ami egy kupac kőbe volt beleszúrva. Várnak vagy sáncnak nyomát sem találtam pedig élénk a fantáziám.
Egyedül a Drégely vári táblát nem találtam meg és van még 10 db, ami hiányzik.
Kösz a tippet, de azt hiszem, nem.
A térkép alapján ez az objektum odébb van.
Én annál az útelágazásnál láttam az építkezést, ahol a K- jobbra kanyarodik és a Knégyzet balra. Itt van a buszforduló. Szemben, a domb aljában épülnek a házak és egy félkész harangláb nyomait véltem felfedezni. A tanya meglátogatását kihagytam. Lehet, hogy rá kellett volna szánnom egy kis időt, de a honlapot látva, azt hiszem, jól döntöttem. Mem ez az én világom. Talán egyszer elsétálok az objektumhoz.
Egyedul voltam, kedd regel dontottem, el, hogy Szombathelyre megyek este, nem pedig Bodvaszilasra, igy nehez lenne tarsakat lelni.
Kedd este lementem Szombathelyre, vasuti vendegszallas a munkasszallon, 1600 Ft-ert. A kontaktlencsehez kellett egy kezmosas, egy bentlako braziltol kertem tusfurdot, gond nelkul adott(ez kesobb fontos lesz).
Aztan Velembol indultam reggel 7-kor, a Piroson mentem fel, mert a Szent Vid kapolnat mar jo parszor lattam. Olyan tempoban mentem fel piheno nelkul Irottkore, hogy csak neztem. Odafont megvolt a reggeli fogmosas, majd irany Koszeg, ahova fel12-re ertem. Szep nyugodtan ebedeltem, es delutan 3ra ertem Tomordre. (A csalanos sok volt, pedig egy reszen meg trukkoztem is. ide bozotvago kessel kene jonni..)
Terv szerint itt akartam aludni, vagy innen be busszal Szombathelyre, de hirtelen otlettol vezerelve felhivtam az Ablanci csardat, van-e hely, es volt. Ez meg ugye 9 km, de nem akartam sietni, raerek gondoltam. Aztan folyton futni kezdtem, nem ertettem miert. Ha ezt tudom , akkor Szelestere telefonaltam volna, mert fel 6kor ertem Ablancba. Draga hely, 5500 Ft a szallas, es nem volt szappan! Kertem, mire az urge azt kerdezte elegge lehangoloan, hogy "Tusfurdoje sincs?". Nem akartam vitatkozni hogy a 22 euros szallashoz jar a szappan, de nem tagitottam, igy kaptam egy folyekony szappant a mosdobol, aztan kesz. Vacsora euroban szamolva olcso, magyar szemmel nezve draga volt. A reggelit nem vartam meg, 6-kor mentem tovabb. Reggeli mar Szelesten, ahol a kocsmarosne akkor nyitott, pecset oke, majd a no elmondta, hogy Rockenbauerekkel("tudja, akik azt a kereket toltak")
anno elment Koszegig.
Aztan jo sok kocogas-gyaloglas a'la Miki valtogatva, Bögöt, Csenye (ide nem bozotvago, hanem gazfegyver kene a kutyak ellen), majd Sarvar. Nem hittem volna, de egy orat vartam a legelso vonatra, ami az elore kiirt menetrend vazlatomon volt. Megbizonyosodtam rola, hogy jovore a Sarvar-Sumeget egy napba kell tomoriteni....
Mar biztos, hogy iden nem fejezem be a keket, de jovore kenyelmesen menni fog, es talan meg benne leszek a 4000-ben..
Megtette a sok szintezes a hatasat, eletemben ritkan mentem ilyen konnyeden, mint most. Sarvarra mar masnap deli egyre beertem, ha tudtam volna a menetrendet Gercerol Sarvarra, akkor mentem volna tovabb..
