Ausztriát a történelemből általában katolikus országként ismerjük, ezt a klisét csak erősíti az a tény, hogy az osztrák örökös tartományok élén több mint fél évezreden át regnáló Habsburg-dinasztia az újkorban a római katolicizmus nagy védelmezője volt.
Ausztria katolikus volta azonban csak részigazság és elfedi azt a tényt, hogy volt egy olyan időszak az ország történetében, jelesül a XVI. sz. dereka, amikor a lakosság jelentős része protestáns (lutheránus) volt.
Bár nincsenek pontos adataink abből az időből a vallási hovatartozást illetően, de joggal feltételezhetjük, hogy a protestánsok aránya II. Miksa uralkodása alatt megközelíthette az össznépesség 20 %-át, de egyes területeken (pl. Oberennstal, Salzkammergut) ennél akár jóval magasabb is lehetett.
Egy nagyon rövid összefoglaló egy korábbi anyagomból, amit nagyobb részt Asztalos István - Dr. Brandtner Pál : Iklad - egy magyarországi német falu története c. helytörténeti műve alapján állítottam össze:
"Az osztrák örökös tartományokban, elsősorban három osztrák tartományban (Oberösterreich, Steiermark, Karnten) a lutheri tanok terjedése már az 1520-as, 1530-as években megkezdődött. II. Miksa császár uralkodását (1564-1576) mérsékelt vallási tolerancia jellemezte, és ez előmozdította a protestantizmus terjedését, de a fanatikus katolikus I. Rudolf (1576-1608) már az evangélikusok minden áron való visszatérítését tűzte ki célul. Ilyen körülmények között az 1590-es évekre az osztrák tartományokban győzött az ellenreformáció, bár az evangélikus parasztságot sok helyütt fegyverrel kellett engedelmességre szorítani (1595: Oberösterreich, 1599-1600: Enns völgye Martin Brenner püspök vezetésével).A harmincéves háborúban ismét felélénkült a protestantizmus, de az 1648 évi vesztfáliai béke az osztrák örökös tartományokat vallási szempontból a katolikus egyház alá rendelte. Ennek ellenére a XVIII. sz. elején már mindhárom említett tartományban jelentős számú lutheránus gyülekezet működött többé-kevésbé titkosan. VI. Károly császár (1711-1740) a salzburgi hercegérsek, Leopold Anton von Firmian (1679-1744) nyomására 1733. augusztus 12-én kiadta uralkodói resolutio-ját, amelyben elrendelte az áttérésnek ellenálló protestánsok kitelepítését. Ekkor indult meg a transzmigráció első nagy hulláma, amely Erdélybe irányult, ezt azonban a császár 1737-ben az erdélyi pestisjárvány miatt felfüggesztette. Az osztrák örökösödési háború (1740-1748) alatt a transzmigráció átmenetileg szünetelt, és az evangélikus gyülekezetek fellélegezhettek, azonban a vakbuzgó katolikus főhercegnő, Mária Terézia (1740-1780), aki valláspolitikájában teljes egészében a katolikus klérusra hagyatkozott, 1751. március 17-én kelt rendeletében felújította a vallásüldözést, annak gyakorlati végrehajtását egy jól szervezett, részben világi, részben egyházi szervezetre bízta (Religions Comissio). A fellángoló ellenreformációs törekvések vezéralakjai Felső-Ausztriában gróf Lamberg passaui érsek, Stájerországban Georg Rudolf Wieland és gróf Schafgotsch, Karintiában pedig Michael von und zu Aineth voltak. A kitelepítések Stájerországban és Karintiában 1752-től, Felső-Ausztriában 1754-től folytak. A falunk története szempontjából leginkább jelentős és legnagyobb létszámú transzportnak, az. ún. tauplitzi csoportnak vagy 2. stájer transzportnak rendkívül regényes és megható története van, aminek részletes ismertetését itt terjedelem hiányában mellőzzük. Ez a Tauplitzból és a környékbeli falvakból ( Stainach, Irdning, Zlem, Schladming, Espang stb) összeszedett csoport 1752. augusztus 1-én indult útnak a Magyar Királyság felé, miután a császári katonaság elragadta tőlük gyermekeiket. Rendkívül lehangolódott és leromlott állapotban érkeztek meg augusztus 6-a körül a magyarországi Hartára, miután a saját maguk által vásárolt hajón több mint 400 km-t tettek meg az Enns és a Duna hullámain. Hartán a csoportban eluralkodott a bizonytalanság és a kétségbeesés, de végül Daniel Quirsfeld , a hartai német (sváb) evangélikus lelkész közbenjárására a falu földesura, a református gróf Ráday I. Gedeon, a korai magyar felvilágosodás egyik vezető személyisége befogadta őket ikladi uradalmára. A telet még Hartán vészelték át szükségszállásokon, csak az új hazájukba vetett remény óvta meg a kb. 100 fős csoportot a teljes széthullástól. 1753 kora tavaszán érkezhettek meg a Pest vármegyei Ikladra, ahol nekikezdtek új életük felépítésének."
Um die Mitte des 8. Jh unterstützen die Bayern die Karantanerslawen im Abwehrkampf gegen die Awaren und gelangen dadurch unter bayrische Oberhoheit. 788 wird Karantanien mit Bayern Teil des fränkischen Reiches.
Ab Anfang des 9. Jh. werden bayrische Grafen an die Spitze der karantanischen Verwaltung gesetzt und das Land im breiteren Umfang von Bayern kolonisiert und bereits im 8. Jh von Salzburg aus missioniert. Chorbischof Modestus weiht einige karantanischen Kirchen, darunter die "ecclesia ad Undrimas" im Aichfeld.
Der südliche Teil der nunmehr bayrischen Grafschaft steht im Einflussbereich des Patriarchats von Aquileia. Ein Pfarrnetz auf eigenkirchlicher Grundlage entsteht.
A szóban forgó ún. "sötét korszakból" azért olyan túl sok írott forrás nem maradt fenn.
Sajnos....
A karantán-bajor hatalmi vetélkedésről, a bajor kolonizációról és a karantánok "megtéréséről" is kevés a megbízható anyag.
Steiermark hivatalos honlapja mindössze ennyit ír erről a korszakról:
Ende 4. Jh- 6. Jh
Ende des 4. Jh. wird Flavia Solva im Laufe der Germanendurchzüge ein zweites Mal vollkommen zerstört und nicht mehr wieder aufgebaut. Viele Provinzialrömer verlassen in dieser Zeit der Völkerwanderung das Land.
Kulturelle und wirtschaftliche Zentren verfallen.
6. Jh- 8. Jh
Im Zuge der Awareneinfälle wandern slawische Bauern in das teilweise verödete Land ein. Eine große Anzahl von Gewässern-, Orts- und Flussnamen zeugt von der slawischen Besiedlung.
Die heutige Obersteiermark und der angrenzende südliche Teil mit den natürlichen Grenzen der Mur und des "Mons Predel" gehören dem neu entstandenen slawischen Herzogtum Karantanien an, dessen Verwaltungszentrum sich im Zollfeld in Kärnten befindet.
Seit dem 8. Jh. Beginn der bayrischen Besiedlung.
Ende 8. Jh- 955
Das Siedlungs- und Missionswerk der Bayern wird von den Ungarneinfällen ab Ende des 9. Jh. in der West- und Oststeiermark gestört, jedoch nicht beendet.
Megnéztem a 43-ast. Ott csak azt látom, hogy nehéz dolog a keresés egyesek számára:) Miért a CEEOL-ról akarod letölteni, amikor a Aetas sajátjáról ingyenes? Egyébként ne röstelkedj, mert csak zavarba hozod magad, és még nagyobbakat bakizol. Nem éri meg.
Tessék. Ez az Aetas saját honlapja, ott pedig az archívum. Kötve hinném, hogy levennék a saját archívumukból csak azért, mert egy frankfurti magánvállakozás pénzért is árulja a hozzáférést....
Erről jut eszembe, hogy egyes karantán (és talán egyes stájer) nyelvjárásokból hiányoznak az ajakkerekítéses magánhangzók: az ö és az ü.
Pl. az én szülőfalumban is, ahol a II. vh-ig egy stájer-karantán alapú német nyelvjárást beszéltek az emberek:
schön = schen (szép)
Tür = Tir (ajtó)
Schlüssel = Schlisse (kulcs)
fünf = funf.
Namost az ajakkerekítéses magánhangzók hiányát egyes ausztriai nyelvjárásokban néhány nyelvész a szláv nyelvi szubsztrátum hangtani hatására vezeti vissza.
Ti. a szláv nyelvekből hiányoznak az efajta magánhangzók.
A történelem különös fintora, hogy a tartománynak nevet adó Steyr város ma Oberösterreich (Felső-Ausztria) tartományban terül el és nem Stájerországban."
Steyr város eredeti neve Styria volt, ami állítólag egy korábbi kelta helynév latin változata.
Eredetileg csak magát a várost hívták Styriának, később aztán a Styria elnevezés ráragadt a város környéki tartományrais.
A Styria a középfelnémetben Stír lett, ebből alakult ki a Steir, Steyr alakváltozat az újfelnémetben.
A tartomány nevéhez pedig a germánok hozzáillesztették a -mark (eredetileg határvidék jelentésű szó) végződést.
Így lett Steiermark - a Steir városa környéki tartomány v. vidék.
A történelem különös fintora, hogy a tartománynak nevet adó Steyr város ma Oberösterreich (Felső-Ausztria) tartományban terül el és nem Stájerországban.
