Igen, lényegében ennyi a különbség, de további apróságok is borzolják az ügyet, pl. a számok sorrendje is változó (hol a Zoolook van előbb, hol a Zoolookologie), aztán az Ethnicolor 6. percének a végén az az elalvós rész a későbbi kiadásokon egy picivel hosszabb. Állítólag a Diva különböző kiadásai sem egyforma hosszúak.
Elméletileg a Zoolook-nak két verziója van, az eredetihez képest a másikon a Zoolook és a Zoolookologie remixelt változata szerepel. Ez a Digitally Remastered sorozat.
Igen, olvastam a Discogs-on. Nekem a Scott Hull-os verzió van meg, de úgy tűnik, hogy azon pár szám remixelve jelent meg (kislemez verzióban), viszont az egyes első CD kiadásokon dinamika problémák vannak par számban. A fene se tudja mit csináljon az ember ... :(
A Zoolook körül hasonló, sőt talán még nagyobb a zűrzavar. Bevallom, sosem sikerült teljeskörűen tisztáznom, hányféle verzió kering, és miben különböznek.
Pont ezen elmélkedtem én is ... hogy a két különböző verzióra a közös számoknak (legalabbis az egyeseknek) a különböző verziói kerültek fel (egyikre a houstoni, a másikra pedig a lyoni). De akkor lehet, hogy ez részben így is van. Akkor úgy tűnik jó volt, nemcsak nosztalgiából, beszerezni az Lp-t:)
Köszi a válaszaitokat!
A nosztalgia pedig arról szól, hogy annó, sok-sok évvel ezelőtt volt kb. 30-40 vinyl-em, amit aztán potom árért (értsd kb. másfél eredeti cd áráért) eladtam valamikor 2000 körül.
Pár év múlva beszereztem pár albumot, amik csak Lp-n jelentek meg (pl. Wolfgang Bock - Cycles, Tomita - Sound Creature, Tangerine Dream - Box 70-80) és vettem egy elég vacak lejátszót a Tecsóban és akkor elkezdtem bánni, hogy eladtam az akkori vinyljeimet. Persze a Tecsós lejátszó már rég nincs meg:)
Aztán a mostani vinyl őrülettel elkezdtem en is gyűjteni az általam alapműveknek számító albumokat vinylen (is) és szepen lassan visszaszereztem az összes régi albumokat is, amiket annó eladtam.
Jarre Houston/Lyonja és a Tangerine Dream két lemezes 1989-es Best Of-ja volt az utolsó kettő ami még hiányzott ... eddig ...
Sőt hogy bonyolódjon a helyzet: a rövid verziós CD Equinoxe 5 és a hosszú verziós CD Equinoxe 5 nem is ugyanaz, hallgasd meg a ritmusszekciót a bevezetőben! A Rendez-vous 4-ek is különböznek: az egyik elején Kennedy elnök beszél, a másik végén pedig II. János Pál pápa.
Azazhogy nincs teljesen igazam ... most látom, hogy azok a CD verziók, amik En Concert Houston Lyon néven jelentek meg 1 az 1-ben megfelelnek az Lp verzióval, viszont azok, amik Cities in Concert néven jelentek meg már 1987-től (ugyanúgy mint az 1997-és remaszterelt változat) már 71:20 percesek, a már említett hosszabb verzióival a számoknak (és természetesen a plusz 2 számmal)
Nosztalgiából pár napja megrendeltem egy nagyon jó állapotban levö Houston Lyon Lp-t és látom, hogy nem csak a két szám különbség van az 1997-es 71:20 perces CD-hez képest, hanem az Lp-n a maradék 9 szám legnagyobb része is jócskán meg van csonkítva.
Lehet, hogy ez azért van, mert az Lp-re mondjuk a houstoni verzió, a CD-re pedig a lyoni verzió (vagy fordítva) került fel,vagy csak egyszerüen megcsonkították a számokat, hogy ráférjenek az Lp-re?
Íme, a tökéletes idióta. Önálló ötletek nélkül, minden hangja, dallama Jarre esetleg Vangelis. A pózai, a kiállás, minden az utolsó részletig az a szupergiccs, amire nem tudok példát ebben a műfajban. Nálam ilyen szempontból Jarre is néha komoly próbatétel az érzelmi kitörései és a hatásvadászata miatt de Kebu, egyszerűen alulmúlhatatlan. Érdekes, hogy a feszes ritmusok és a koncepcionális "analógosság" mennyire ki tudja fizetni az embereket.... Minden csak olyan felszín, mint a Lakodalom Lajos műsorában... Az élő borzalom.
Szerintem ezt itt mindenki tudja. Maga Jarre is elmondta egy interjúban, hogy sokáig gondolkodott, mivel kezdje a koncertet, amikor egy hangpróbán egy technikus ross sebességgel inditott el egy magnószalagot, és Jarre ledöbbent, hogy mennyire tökéletes hangulatfelvezető hatása van így annak a számnak (nem akarom lelőni a poént, hátha valaki mégis csodálkozni akar).
Nekem speciel annak idején első meghallgatáskor leesett, mégpedig 100%-ban akkor, amikor a magasból lecsúszó portamento hang bejön.
Magamról annyit, hogy 1981-ota J.M.J. kedvelő vagyok.
The Overture érdekesség: (lehet hogy már ismeritek) hallgassátok meg 2X-es sebességen, és haljatok "csodát".
Réges-régen, mikor még kétkazettás gyorsmásolós magnók voltak "divatban" a Kínai koncertet másoltam kétszeres sebességgel és megdöbbentem, hogy mit is hallok.
