"A térkép nem pontos, tájékozódásra több helyütt alkalmatlan, részben a méretarány (1:60000), részben a helytelen jelölések miatt: ez nem csak a fentebb említett elkerített részre vonatkozik!"
Számomra is teljesen érthetetlen, hogy miért nincs kedvezőbb méretarányú térkép (turistaatlasz) erről a vidékről. Természeti (és történelmi) adottságait figyelembe véve legalább akkora idegenforgalmi érdeklődésre tarthatna számot, mint pl. a Mátra. (Itt elsősorban a Starján környéki részekre gondoltam, a Heves-Borsodi-dombság látogatottságán erősen érződik a rossz megközelíthetőség, a vasútvonalak hiánya.)
S.újhelyi infód azért furcsa, mert amikor mi ott voltunk (2001 június) 4napos csillagtúrázni (ekkor kezdtem el a Kéket:), pont hogy úgy maradt meg bennem, mint a - vendéglátás szempontjából - ország egyik legjobb helye.
Találtunk egy éttermet (talán halászcsárda volt, de igazándiból étterem, //a főúton volt, mégpedig ha a vá.tól indulsz, akkor a bal oldalon kb. 1 km múlva, bent a "belvárosban"//,
ahol kb. 3500 Ftból hárman degeszre ettük magunkat (2-3fogás+"ücsi" (sör)). A legeslegdrágább bélszín kaja volt 900Ft...
Összeállította: a 16-os számú jelvény nagyon büszke tulajdonosa.
Eperjes után egy cikk (tanyáig), majd egy cakk (hosszú út kezdetéig) és máris kezdődik a pusztatúra. Érdemes a szájat csukva tartani és tágra nyitott szemekkel és éles fülekkel koncentrálni. Nem árt, ha nyitott szívvel közelítjük a tájat. Életre szóló élményben lesz részünk!
Mikor elérjük a major utáni országutat, megpillantjuk az első gátőrházat és a szivattyútelepet. Sok hasonlót fogunk látni! Gondoljunk bele, hogy ezen a vidéken mást jelent a víz. Nem a csapból folyó színtelen, szagtalan folyadék. Itt az is baj, ha nincs, az is, ha van.
Menjünk be a falusi kocsmába! Vegyünk valamit! Már csak a hangulat kedvéért!
Próbálkozzunk Szarvas előtt a Nemzeti Park központjának megtekintésével. Szépen fel van újítva az épület és hangulatos a kert.
Ha elérjük a 44-es utat, tegyünk egy kis kitérőt. Az első információs táblánál ismerkedjünk a várossal és ha van egy pici idő, érdemes felkeresni a sétáló utcát és van néhány megtekintésre érdemes szobor is. Le is öblíthetjük az út porát.
Ne hagyjuk ki az arborétumot!
Igazi kuriózum a komp, más a hangulat, mint a dunai átkelésnél. Meg aztán a vasúti híd inkább biztonság, mint élvezet.
A kompon átkelve gondolkodjunk el azon, hogy, Kunszentmárton és Endrőd között ez az egyetlen lehetőség arra, hogy közlekedjenek a helybéliek!
A peresi gátőrház környéke megtekintésre érdemes. Szánjunk időt a gátőrházban található kiállításra is!
A gátőrház után előbb-utóbb kijutunk a Holt-Körös partjára. Sétáljunk egyet a fasorban! Találunk vendéglátó-ipari egységet is!
Mezőtúron keressük fel a fazekas múzeumot!
Mezőtúr után jó 30 kilométer gáttúra következik. Ismerkedjünk egy kicsit a víz közeli élettel, csodáljuk meg a madarakat, élvezzük a hangulatot! Ha szerencsénk van, találkozunk nyájakkal, csordákkal.
A gáttúra végén ott a használaton kívüli vasúti híd, mementóként.
Réhely igazi unicum. Szánjunk rá időt! A túzokfarm közismert, de van bivalycsorda is!
Réhely után újabb pusztatúra, Körösladányig, majd rövid gáttúra. Megtekinthetjük a duzzasztót.
Vidratanyánál találunk egy jelentéktelen külsejű hidat. Az út Szeghalomra vezet (4 km). Ha van idő, tegyünk egy kitérőt. A környék egyik leghíresebb fiának szobrát találjuk a templomkertben.
Mikor visszafelé jövünk, képzeljük el, hogy az úttól jobbra, egész Körösladányig a víz az úr. A Berettyó és a Sebes-Körös által közrefogott területen a gát koronájáig állt a víz a 60-as évek végén!
A hegyek között járva a patakok szemet gyönyörködtetőek. De mikor „összeáll” a sok víz és együtt halad az óceán felé, akkor bizony már más a helyzet.
Vidratanya után a jelzések elvisznek a Holt-Sebes-Körös partjára. Ha járható az út, ezen haladjunk!
Mágorpuszta egyedülálló látványosságát feltétlenül nézzük meg!
Vésztőn találunk múzeumot.
Vésztő után egy ideig nem sok látnivaló van. Zsadányt elhagyva, a 3-as kilométerkőnél forduljunk balra. A Korhány partjánál csodás tölgyerdő, hatalmas fákkal és a vízi világ zenéjével. Mivel jelzések nincsenek irány DK. A puszta nyugati végén már látszik a falu. Nem könnyű eltévedni.
Geszten sétáljunk a parkban, keressük fel Arany János újraépített házát, nézzük meg a kiállítást!
Kis kitérővel felkereshetjük a Tisza kriptát. Évszázadokig ez a család volt errefelé élet és halál ura!
Geszt után bepillanthatunk a nádasok világába, mögöttük a halastavak. A tornyok egyikére felmászva élvezhetjük a panorámát.
Biharugrán ne szaladjunk keresztül. Csodáljuk meg a szép középületeket, az iskolát, a könyvtárat. Itt találjuk Szabó Pál mellszobrát is.
Ne hagyjuk ki az emlékházat! Kedveskedhetünk a ház asszonyának és elbeszélgethetünk vele a nagy fa alatt. Gazdagodunk általa!
Biharugra után még egy utolsó pusztatúra, de már vízparton.
Körösnagyharsány templomát érdemes belülről is megnézni, a gondnok elérhetősége ismert.
Körösnagyharsány vasútállomásán elgondolkodhatunk a 80 évvel ezelőtti eseményeken. Itt a „világ” vége.
Üdvözöljük a Vidratanyánál elhagyott Sebes-Köröst.
A Gróf Tisza István híd déli hídfőjénél olvassuk el, mi van a táblán! Ez a híd akkor az életet jelentette! Sokaknak.
Pocsajig még lesznek hasonló tájak, de az már más világ.
Ajánlom tisztelettel Tibetnek.
Ui.:
Ha sikerült a természetjárás fogalmát egy kicsit árnyalni, akkor már nem volt felesleges ezt a kis eszmefuttatást közzétenni.
Néztem szerint ui. a síkvidék is a természet része.
Sziasztok, lenne egy kérdésem. Nyáron a Balaton-felvidéken szeretnénk túrázni, és a csapat egy része szeretne a Hegyes-tűn sziklát mászni. Ugyanakkor hallottunk olyan híreket is, hogy nem lehet mászni, le van zárva. Ha valaki tud erről valamit, kérem ossza meg velem:) Köszönöm előre is.
Nem tudom, pontosan mikor, de pár nappal ezelőtt feltűnt errefelé "viztorony" nevű társunk. Ahogy jött, úgy ment:o)
Tallózás közben találtam az alábbi lapot:
www.viztorony.hu
Ha valaki fel akarja kereseni a víztornyokat, vagy igazoló füzetet akar szerkeszteni, akkor nincs más dolga, mint szorgalmasan összemásolja a képeket és az igazoló bélyegzéshez szükséges rubrikákat legyártja.
Jogsértéstől nem kell tartani, mert a vezérelv az alábbi:
"Minden jog fenntartva, így például a ritkán frissítés vagy a mostanában mással foglalkozás, de majd megint szorgalmasan töltögetés joga is."
Ha jól emlékszem, az atlasz is említi, hogy "mikor elérjük a gázvezetéket".
Ekkor már valóban vége van a hullámvasutazásnak. A gázvezeték építésekor belemartak a hegyoldalba ("szélesítették" az ösvényt) és a puha talajon elszaporodott a tüskés szeder. Mivel a hegy elég meredek, elég nehéz kikerülni ezt a szakaszt.
Lehet, hogy az erdészek kedveskedtek a kéktúrázóknak és kitisztították az ösvényt?
Jó hír.
A panoráma valóban csodás, csak az a baj, hogy a nyeregben felépültek a hétvégi házak.
Úgy látszik egyszerűbb volt lefesteni a régi kék jelet, mint más jellel felújítani az összekötő szakaszt. Érdekes, hogy visszafelé is megvannak a jelek, én azokat követve jutottam el a városig. Igaz, én bementem Rudabányácskába is. Volt időm.
Nem hiszem, hogy nagy bűn kihagyni az aszfaltot a Bányi-nyereg és a bélyegzőhely között, bár a völgy nagyon szép. De keresztül a sátorhegyeken sokkal szebb!!!
Gondolom, arra a részre kérdezel, amikor a nyereg előtt leküzdi az ember a legutolsó - és legmélyebb árkot, és kiér egy domboldalra. Ezen a részen nem volt gond a járhatósággal. Az túlzás, hogy ki van tisztítva, de valami munkálatok folyhattak itt, mert főleg az elején egy széles sávban le van tarolva a terep. Később az ereszkedő részen kicsit sűrűbb, de nem vészes - bár nem tudom, milyen lehetett korábban. Szemben nagyon szépen látszottak a város előtti hegyek.
Kvte honlapján részletes leírások vannak, térképekkel. Hiánypótló mű.
Mindenképpen érdemes nézni a lapok alján a dátumot. Az első bejárásaim még 1997-ben voltak, a legfrissebb lapok már fehér háttérrel és dizájnosabban jelennek meg. Ezeken már fotók és sokkal pontosabb leírás (2003) is van. Idén elvileg a teljes szakaszt újra bejárom és fotózom, valamilyen módon a távolságadatokat és a térképeket is frissítem. Nem megy egyik napról a másikra, de a topikban mindig meg lehet majd tudni, ha valami elkészült.
Múzsla, lesz egy elriasztó fotóm számodra, amint elkészülök az Eperjes-Bikazug szakasszal...
Kvte honlapján részletes leírások vannak, térképekkel. Hiánypótló mű. A baj csak az, hogy a füzet nincs köszönő viszonyban kvte leírásaival. De az igazság az, hogy ezek a leírások sokkal közelebb vannak a valósághoz, mint a füzetben rögzített vágyálmok.
Felfedezéseimet szakaszonként rögzítettem, nem ismételném.
Minden igyekezetem ellenére sokkal nem tudtam hozzájárulni a pontos útvonal felfedezéséhez (ilyen ui. sok helyen nincs), amit tapasztaltam, arról beszámoltam. Nem lehetetlen végigjárni, de keményen meg kellett küzdeni a sikerért. Logisztikai szempontból ez a legbonyolultabb szakasz.
A jelzésekről sok jót nem tudok mondani. Mivel a füzet és a valóság közötti összhang esetleges, az a legjobb, ha mindenki maga dönti el, merre megy, a jelzések nem nagyon kell, hogy befolyásolják a döntést. Sokat kell gáton menni, ezek a szakaszok viszonylag (melyik gát?) egyértelműek. Mezőtúr és Gádoros között tűrhetőek a hiányosságok, a füzetben a Peresi bemutatóház környéke minden kritikán aluli. A távolságadatok csalókák (pl. Ecsegfalva – Mezőtúr).
Viszonylag kevés az aszfaltos szakasz. A pusztai utak állaga erősen függ az időjárástól. Száraz időben kemény agyag, ősszel, ha nincs sok eső, rugalmas az agyag. A havas szakaszok feledhetetlenek. Ilyenkor a legbiztosabb a talaj állaga. Olvadás előtt, persze.
A legkatasztrofálisabb a jelzettség szempontjából a Geszt – Okány szakasz.
Szálláslehetőségek:
Biharugra
Gyula
Körösladány
Mezőtúr
Szarvas
Néhány szó a közlekedésről.
Vasút Körösnagyharsányig, viszonylag jó az Okány – Gyoma – Budapest közötti közlekedés, de van jobb megoldás is. A keleti szakasz gócpontja lehet Gyula, innen Körösladányig szinte minden helység kb. 1 órás utazással elérhető. Ecsegfalva Kisújszállásról érhető el. Mezőtúr és Szarvas fővonalon van, Gádorosnál nem érdemes megszakítani a túrát.
Fontosabb országutak:
47-es
44-es
Fontosabb vasút vonalak:
Budapest – Gyoma – Vésztő – Körösnagyharsány
Budapest – Gyoma – Vésztő
Budapest – Kisújszállás
Budapest – Mezőtúr
Mezőtúr – Szarvas
Őserdő:
Július 11-én kezdődik a Hereg-réti tábor, majd meglesem!
OFF, de jelzés:
A Pilisszentlászlóról Prédikálószék felé vezető piros kereszt jelzés nagyon jó, tök sötétben is remekül követhető! (Hétvégi tapasztalat: napkeltebámulás Prédikálószékről. Ha esetleg Közületek aludt fent valaki sátorban, akkor bocs a mocorgásért!)
ON
Nos, az eksön sikerült is, 3 nap, kb. 110 km, teljes felszereléssel.
Kékestető - Sámsonháza - Nógrádsipek - Romhány bontásban voltak a napjaim. A Mátrában még nagyon jól bírtam, azt hittem második nap el tudok menni Cserhátsurányig (akkor nem kellett volna kint aludnom aznap este), de a Tepke-gerincen már látszott, hogy jelentősen fáradtabb vagyok, mint előző nap, így maradt a B terv, miszerint vasárnap is teljes napot kell mennem a célig.
A Mátrában nagyon jók a jelek, a Cserhátban is sokat javultak az elmúlt évekhez képest, azért néhány kritikus helyen mégis kifejezetten rossz volt festés, sikerült némi kavarással tarkítanom a napi távokat.
Félek, hogy részletes beszámolóhoz nem lenne türelmem, de a kritikus pontokról majd írok később, illetve ezen kívül szívesen válaszolok kérdésekre, ha van valami konkrétum, ami érdekel valakit.
Nos, a hétvégén sikerült befejeznem a Kohász-Kék túrát. Múlt alkalommal Váraszóig jutottunk, most onnan kezdtük a túrát péntek délután, pontosabban már este, mivel fél 7-re ért be a busz, és persze még a kocsmába is be kellett térni - természetesen csak a bélyegzés miatt. :-) Meglepő volt, hogy fél 8-kor még nyitott élelmiszerboltot találtunk, gyorsan meg is vettük a másnapi reggelit.
Innen mintegy 4 km-re tértünk rá a Kékre, és kezdtük meg a kapaszkodást a Lóhullás-tető felé, ahonnan fantasztikus kilátás van észak felé! Innen folyamatosan ereszkedik az út Istenmezejére. Még a falu előtt teljesen besötétedett, így gyönyörködhettünk a mesebeli hangulatot idéző szentjánosbogarak ezreiben: valódi szentivánéji álom!
Istenmezején a Szikla söröző-diszkó (valójában kocsma) a helyi fiatalságnak hétvégi találkahelye: természetesen itt is kellett bélyegezni, csak ezért ültünk be sörözni…
Annak ellenére, hogy Múzsla túraleírása alapján (sűrűn dagonyák, meredek rész, balra szakadék, stb.) az éjszakai túrázás e részen erősen ellenjavalt, éjfél körül nekivágtunk a nagy ismeretlennek. Mindössze egy komolyabb (kb. +2 km-es) elkeveredés után, a végén a térkép útmutatásától jelentősen eltérő útvonalon - de végig a Kéken - értünk a bárnai Nagy-kő alá, ahol két asztal és padok jelentik a pihenőhelyet. 5-kor még megmásztuk a Nagy-kőt, így megismerhettük az eltérés, illetve az eltérítés okát: legalább százhektáros terület van elkerítve, közepén egy ház: valószínűleg vadászház, és a hozzá tartozó vadászterület. A kerítés mentén végig táblák, amelyek óva intenek a bemászástól (kutyákok + fegyveres őrök). Háromórás alvás az asztalokon megágyazva (polifolyam, hálózsák), majd indulás le Bárnára - elején gyönyörű bükkös, majd fenyves, lejjebb akácos. Nem árulom el, hol szereztünk pecsétet, mindenesetre a csapos kislány megengedte, hogy ott fogyasszuk el a tegnap vásárolt szalonnát reggelire (+ Borsodi 140.-). :-))
Bárnáról a térkép szerint kb. 14 km Starján, közben átmegy az út a Zagyva hídján, és elhalad szénégető bogsák mellett is. A térkép jelölésével ellentétben a Zagyva-hídtól hosszú szakaszon aszfalton haladtunk. Egy erős emelkedő (a hegytetőn hétvégi telkek), majd folyamatos ereszkedés Tarjánba. Bélyegzés a …… vasútállomáson! :-o
Néhány tanulság erről a szakaszról:
A térkép nem pontos, tájékozódásra több helyütt alkalmatlan, részben a méretarány (1:60000), részben a helytelen jelölések miatt: ez nem csak a fentebb említett elkerített részre vonatkozik!
A jelzések minőségét az szemlélteti leginkább, hogy - annak ellenére, hogy több órát töksötétben, elemlámpával bolyongtunk - alig tévedtünk el (az eltévedés is inkább figyelmetlenség miatt volt). A jelzések megfelelően sűrűek, profin elhelyezettek, ott és akkor vannak, ahol és amikor az ember várja őket. A más jelzésekkel közös részeken a többi jelzés is friss. A május elején bejárt rész (Váraszó - Uppony) után panaszkodtam, hogy a jelzések régiek, ritkák, nagyon-nagyon oda kell figyelni. A most megtett részen a jelzések vadonatújnak tűntek, lehet, hogy már az egész szakasz át van festve. Köszönet érte!
Mindenkinek szívből tudom ajánlani ezt a túrát! Gyönyörű környezet, kedves falvak, emberek, és főként Uppony és Salgótarján között többnyire olyan részeken vezet, ami talán kevésbé ismert.
A Martonyi kolostorrom Martonyiból a zöld négyzet, majd zöld sáv, Szalonnáról ill. Perkupáról a zöld sáv, az O.K.T.-ról pedig a Mile-hegynél leágazó KL jelzésen érhető el. A kolostorrom monumentális, méreteiben sokkal nagyobb mondjuk a gönci kolostorromnál. Tavaly télen, amikor a Cserehát turistája P jelzést jártam, még a rakacai templomtól is fel lehetett ismerni a távoli hegyoldalban.
Amúgy nagyon szép vidék, kár hogy nincsenek arrafelé teljesítménytúrák.
A Mogyoróska előtti rész azért (is) volt nagyon gáz, mert semmi nem utalt arra, hogy komoly gond lehet ezen a részen. Az Atlasz is csupa szépet és jót ír csak, holott azért nem akkora szám, pl. most alig volt egy-két tócsa ebben a "vadregényes völgyben"... Viszont találkoztunk több kisebb csapat romával, akik óriási zsákokban cipeltek valamit Arka irányába...
Hogy a reguláris út végül is hol mehet, arról továbbra sincs elképzelésem sem, pedig körbeszimatoltunk alaposan, amikor észleltük, hogy elhagytuk az utat.
Mogyoróskához még annyit, hogy ez a falu azt hiszem azon kevés üdítő kivételhez tartozik, ahol még időben rájöttek arra, hogy az idegenforgalomra építve lehet egyedül megmenteni egy ilyen eldugott helyen lévő kis települést. Szépen rendbe van rakva a templom, tiszta az egész falu és a Napkelte Vendégház büféje mindig nyitva van, bárki betérhet enni/inni egyet ide. A címük pedig egy csomó helyre el van juttatva - szóval jól csinálják. A regécieknek volna mit tanulniuk tőlük...
Makkoshotyka kapcán írta valaki, hogy kissé gáz a kocsma. Nos, igyaz vas. délelőtt már alaposan tele volt a helyiekkel, de anyira el volt foglalva mindenki a játékautomatával, hogy ránk se hederítettek. Üveg Stella viszont csak 160 HUF!
AK jelenem láttunk, bár kisebb gondunk is nagobb volt annál, mintsem hogy ezt nézegessük. teljsen ki voltunk tikkadva, mire leértünk a városba.
A hétvégén jártam végig a Szarvaskő - Bánkút - Putnok szakaszt, így frissek az élmények.
Igen fárasztó volt a túra, de a gyönyörű helyek kárpótolnak mindenért. Azt hiszem, a Bükk a szívem csücske marad.
A Tar-kőn kéktúra bélyegző nincs, de találtam egyet (gondolom a Bükk 900-as csúcsainak lenyomata) a geodéziai torony romjai mellett.
Az Őserdőt valóban körülkerítették, de néhány elégedetlen és (fel)háborodott turista "megoldotta" az átjárást egy drótvágó segítségével. Így keresztül tudtam menni az Őserdőn. Gondolom, hogy az erdészet és a Bükki Nemzeti Park igazgatósága hamarosan gondoskodik a megerősített védelemről.
Nagyon bánt, hogy nem figyelmeztettelek.
Mogyoróska előtt valóban van egy kis izgalom. Én túlfutottam, de még időben korrigáltam. IGaz, nekem akkor rengeteg időm volt, hisz én csak Regécig mentem.
Szinte hihetetlen módon torlaszolták el az ösvényt!A patakon akkor nehéz volt átkelni és utána is kellett egy kicsit küzdeni!
Mogyoróska nekem is tetszett.
Makkoshotyka után az atlasz szerzőjének szóhasználata okozott nekem is kisebb problémát, de a józan eszemre hallgatva kikerültem a csalitost. Meg is találtam a jeleket! Szép volt az ezt követő szakasz.
Örülök, hogy sikerült leküzdenetek az "akadályt", Sátoraljaújhely sajnos ilyen. A központban (ha jól emlékszem Hősök tere) pedig voltak "helyek". Igaz, én hétköznap jártam arra.
Letudtuk végül is a távot, de sokkal több volt a nehézség, mint amire számítottam. Az Arka-patak vége felé pl. úgy elkavartunk, mint annak a rendje, és egy irtásos dombocskán átmászva, szétkarmolva küzdöttük el magunkat végül Mogyoróskáig. De a legjobb, hogy az Atlaszban is bemutatott esőháznak színét se láttuk, és Regécn is azt mondták, hogy már nincs(!) meg... A bácsi pálinkája hihetetlenül finom egyébként - köszönet Güszinek az infóért! Makkoshotyka után a mezőn se éppen triviális, hogy merre kell menni tovább, itt is betévedtünk a sűrűbe egy cseppet. Bányi-nyeregnél TH-at nem láttunk, de a régi kék nyomvonala tökéletesen követhető a város felé. Az első két jel a lekanyarodásnál ugyan át van húzva, de utána szépen ott vannak végig. SÚjheylen vas. délután nem találtunk egy árva büfét sem, pedig kérdeztük a helyieket kitartóan. Röhej, hogy nincs egy kajálda nyitva, v. egyáltalán nincs is? Csak drága éttermet találtunk, bár a sör azért itt is még megfizethető. Ezenkívül lehet még enni fagyit 2 helyen. A VÁ-on a Borsodi 200 HUF, plusz lehet csipszet kapni, tessék, húzd ki ezzel meg a maradék kajáddal BP-ig a 4 órás utat.
Az útvonal persze vagány, nekem a Kecske-hát jött be a legjobban, van egy pont, ahonnan a Regéci-várat is lehet látni, negyon király.
Bélyegzők rendben, majd beírom a listára. Regécen van csak nehézség, ugyanis a kocsma szombaton csak délután 5-kor nyit, viszont a pálinkalelőhelyen is van bélyegző, ahogy Güszi is írta, igaz csaknem olvashatatlan, de a semminél több. Ja, Mogyoróskán 84 állandó lakos van, de annyi a vendég, hogy alig győzik. Regécen 104-en laknak, de mindössze 4 főre van szállás a tatánál, ennek megfelelően kihalt az egész falu...
Ha valakit érdekel valami speckó dolog,lehet kérdezni. Hosszú, részletes beszámolóra egyelőre nincs időm.
Nem én lennék, ha kihagytam volna az általam eleddig ismeretlen Cecét és Vajtát.
Cecén szerettem volna megnézni a Csók István múzeumot, de zárva volt. Pechemre ezen a hét végén kompenzálták a pünkösdi plusz nyitva tartást, ezért meg kellett elégednem a mezőgazdasági kiállítással. Érdemes elmenni, egy kicsit kell gyalogolni.
Vajtán két látnivaló is van. Az egyik a fürdő, mely a község északi végén van (1 km a „központtól”). Itt lehet bélyegezni. Van szállás is, lehet pancsikálni is. A kastély a déli végen van, a központtól 1,5 kilométerre. Érdemes felkeresni, nagyon szép a park, épül a medence. Napközben végigvezetik az érdeklődőt, de bélyegzőjük nincs. Csodás a panoráma a kastély teraszáról.
A kastélytól a P- jelzésen eljuthatunk a vasútállomásra.
Nagyon örülök, hogy sikerült minden pontot felkeresni.
Tudjátok, hogy van „Jász-Nagykun-Szolnok Megye Turistája” mozgalom is?
