Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
De kötöcccködős hangulatban teccik ma lenni........................................:-))
Egyébként jogos.
Tehát a mondat helyesen :
Azok a határőr műszaki tisztek, akik 1989-ben még csak hadnagyok-főhadnagyok ( 22-28 évesek) voltak és kíválóan értettek az S-100-as rendszer üzemeltetéséhez, azok ma még csak 49-55) évesek.
Azok a határőr műszaki tisztek, akik 1959-ben még csak hadnagyok-főhadnagyok ( 22-28 évesek) voltak és kíválóan értettek az S-100-as rendszer üzemeltetéséhez, azok ma még csak 49-55) évesek.
Amit közzétettek ebből, az helytálló és tényekkel alaposan alátámasztott.
A kommentfolyam nem tartalmaz ettől eltérő, a közzétett megállapításaikat cáfoló tényeket, ezért csak puszta (politikai) hangulatkeltés, mely 4 honvédtűzszerész halálán venn politikai hasznot, hetek óta.
Szánalmas.
Amit nem írt le senki és többet mond minden itt folytatott politikai uszításnál, mert tény:
1.A tűzszerész ezred két legutóbbi parancsnoka nem tűzszerész, sosem is volt az.
2. 10 tűzszerészüket temették el ők ketten, míg a korábbi parancsnok egyet sem, a megelőző se, és az előző is egyet.
3. Nincs mestertűzszerészük évek óta.
A kiképzett embereik a fentiek okán már évekkel ezelőtt otthagyták őket, a mostaniak se veszik őket semminek se ezek után.
"Verőfényes nyári nap volt. Már kora reggel égette a bőrt. S mi, mint minden nap, Ma is a gödrök felett álltunk őrt.
Nehezen teltek az órák, a percek, Csak a földre szegeződtek a tekintetek. A gépek ásták a keményt talajt, Jöttek elő a bombák, repeszek.
Jól tudtuk, mennyi veszéllyel jár, Hogy egymásra vagyunk utalva, Hogy nem lankadhatunk, Hiába voltak évekig alva.
Kiemeljük őket mégis a mélyből, Mert ami nem odavaló, az kivétetik. Jöhet a kalapács, drótkefe, fogó, A gyújtó, lassan kitekeredik.
Hatástalan, mehet a kanálba, (a kotró kanalába) Majd később az összegyűjtött halomba. Koncentrálj, mert jön a következő! De még nem tudjuk mit rejt, vajon milyen bomba.
Egy kincs, egy apró öröm, Ilyen még nem volt. (Szakmai csemege, ilyen még nem volt, VKF szerint a katonák mindent tuttak!) Gyere, nézd csak barátom! De vigyázz, mert nagyon is éles, még nem holt.
Emeljük ki, vigyük messzire, Tegyük veszélytelenné, (vagyis előbb visszük, majd jön a kalapács, drótkefe, fogó) S majd, ha úgy adódik, Köpenyét levetve, legyen az enyészeté.
De jajj, ezen a tűző napon... Ezen a nyári napon... Hangos robaj, felszálló porfelhő... Tűz és a velejáró hő...
Valami eldurrant. S néma csönd...
Szavak nélkül megállsz egy percre... Ez meg mi volt? Kérdőn nézel körbe... Ez mi volt?
Megtörtént a baj... Mitől úgy féltünk... Mi meg sem történhetett volna... Mi bármikor megtörténhet velünk...
És rohansz, hogy segíts.
Fel sem fogod ésszel, Mégis meg sem állsz. Nézed az elképesztő helyet, S a már soha nem mozduló testeket...
Lobog a tűz, Mi újra lángra kaphat, S, ha nem vigyázol, Rád ugyanúgy kihathat.
Hát oldsd el, Ne legyen újabb halál!
Egyikük még jár körbe-körbe, Segítsetek, nagy a baj! Kötszer, olló, gyógyszer, S a védőszó: nincs semmi baj!
Nyugodj meg, Tökös! Itt a segítség! S közben sérült kezével takarja, Feldagadt szemét!
Jött a válasz, hörgőn: Nem bírom, nem bírom ki! De kibírod, mondtam. Remélve, hogy nem égikaput nyitsz ki...
Jön a helikopter, hazamegyünk! Ilyen gyorsan még soha nem voltál Pesten! Elvisznek bennünket, Meggyógyulunk mindketten.
Aztán csak vártunk, Lestük az eget... Miért nem jön már? Hát hiába nézzük a felleget?
Nem bírom - mondta szakadatlan... Majd egy pillanat és nem lélegzett tovább... Gyorsan kiütés, szívét pumpálva hasztalan, S szólt a Bajtárs, már nem él, ne folytasd tovább.
De nem, ez nem lehet! Még szikrázik benne az élet! Ki neveli majd fel a csöppséget? Ennyi csupán egy élet?
Egyedül repült el a társ, S csak hírmondó marad, Hogy megvédjen másokat."
Embrek! mosmá nem link, olvassátok közvetlenül Pozderka Attila tűzszerész rajparancsnok versét és hasonlítsátok össze a VKF indoklásával: ebédváró szieszta a bonba mellett, mindenki mindent tudott a 250 kilós bonbáról mindkét gyújtót már előző nap kiszették, stb. Attila koronatanú a miniszerrel, VKF-el szemben:
Búcsúzom Tőletek, Fiúk! Egy verssel, mi Rólatok íródott...
"Verőfényes nyári nap volt. Már kora reggel égette a bőrt. S mi, mint minden nap, Ma is a gödrök felett álltunk őrt.
Nehezen teltek az órák, a percek, Csak a földre szegeződtek a tekintetek. A gépek ásták a keményt talajt, Jöttek elő a bombák, repeszek.
Jól tudtuk, mennyi veszéllyel jár, Hogy egymásra vagyunk utalva, Hogy nem lankadhatunk, Hiába voltak évekig alva.
Kiemeljük őket mégis a mélyből, Mert ami nem odavaló, az kivétetik. Jöhet a kalapács, drótkefe, fogó, A gyújtó, lassan kitekeredik.
Hatástalan, mehet a kanálba, Majd később az összegyűjtött halomba. Koncentrálj, mert jön a következő! De még nem tudjuk mit rejt, vajon milyen bomba.
Egy kincs, egy apró öröm, Ilyen még nem volt. Gyere, nézd csak barátom! De vigyázz, mert nagyon is éles, még nem holt.
Emeljük ki, vigyük messzire, Tegyük veszélytelenné, S majd, ha úgy adódik, Köpenyét levetve, legyen az enyészeté.
De jajj, ezen a tűző napon... Ezen a nyári napon... Hangos robaj, felszálló porfelhő... Tűz és a velejáró hő...
Valami eldurrant. S néma csönd...
Szavak nélkül megállsz egy percre... Ez meg mi volt? Kérdőn nézel körbe... Ez mi volt?
Megtörtént a baj... Mitől úgy féltünk... Mi meg sem történhetett volna... Mi bármikor megtörténhet velünk...
És rohansz, hogy segíts.
Fel sem fogod ésszel, Mégis meg sem állsz. Nézed az elképesztő helyet, S a már soha nem mozduló testeket...
Lobog a tűz, Mi újra lángra kaphat, S, ha nem vigyázol, Rád ugyanúgy kihathat.
Hát oldsd el, Ne legyen újabb halál!
Egyikük még jár körbe-körbe, Segítsetek, nagy a baj! Kötszer, olló, gyógyszer, S a védőszó: nincs semmi baj!
Nyugodj meg, Tökös! Itt a segítség! S közben sérült kezével takarja, Feldagadt szemét!
Jött a válasz, hörgőn: Nem bírom, nem bírom ki! De kibírod, mondtam. Remélve, hogy nem égikaput nyitsz ki...
Jön a helikopter, hazamegyünk! Ilyen gyorsan még soha nem voltál Pesten! Elvisznek bennünket, Meggyógyulunk mindketten.
Aztán csak vártunk, Lestük az eget... Miért nem jön már? Hát hiába nézzük a felleget?
Nem bírom - mondta szakadatlan... Majd egy pillanat és nem lélegzett tovább... Gyorsan kiütés, szívét pumpálva hasztalan, S szólt a Bajtárs, már nem él, ne folytasd tovább.
De nem, ez nem lehet! Még szikrázik benne az élet! Ki neveli majd fel a csöppséget? Ennyi csupán egy élet?
Egyedül repült el a társ, S csak hírmondó marad, Hogy megvédjen másokat."
Nem tudok olyan érdemjelről, kitüntetésről, rangról az elmúlt 100 évben amit érdemtelen nem kapott volna meg.
Tökéletesen igaz. (Talán csak azoknál az elismeréseknél lehet ezzel vitatkozni, amit szó szerint 1-2 ember kapott meg.)
Baudelaire is írta: "Vannak nők, akik olyanok, mint a Becsületrend szalagja. Nem kérünk többé belőlük, mert egynémely embertől bemocskolódtak." Aztán belátta a fent általad is megfogalmazott igazságot és ő is folyamodott a Becsületrendért.
A legmagasabb szovjet érdemrendet a Pobedát (Győzelem Érdemrend) 1945-ben megkapta a román király is, meg Montgomery meg Eisenhower, sőt Tito is. Pár év múlva már nem volt ekkora a szerelem... Vissza tudtommal egyik sem küldte és nem a gyémántok miatt.
A 2011-ben újraalapított Szent István Renddel kapcsolatban is rendszeresen felmerül kifogásként, hogy Haynau, Windischgraetz, Metternich (meg később Göring és Ribbentrop) is megkapta. A kiegyezés és koronázás alkalmából Arany Jánost szintén felterjesztették a kitüntetésre, és - közhiedelemmel ellentétben - vonakodva bár, de elfogadta.
Amikor a Beatles tagjait 1965-ben kitüntették az Brit Birodalom Érdemrendjével (a sajtóban ez sokszor tévesen úgy jelent meg, hogy lovaggá ütötték őket - ez csak évtizedekkel később és nem minden tagnál történt meg), több háborús veterán visszaküldte a kitüntetését, mondván, hogy ők ezért két világháborút végigharcoltak, erre ezek a suhancok megkapják. John Lennon később a biafrai konfliktusban és a vietnami háborúban való brit szerepvállalás miatt visszaküldte a kitüntetését.
Elég is ennyi a példákból, hogy igazolja, túl kényesnek nem szabad lenni kitüntetések, elismerések megítélésekor. Szíve joga mindenkinek, hogy elfogadja vagy elutasítja, illetve megtartja vagy visszaküldi.
Más.
Az általad leírt temetési eset egyszerre felháborító és kiábrándító. :(
"A súlyos honvédelmi balesetek hatósági kivizsgálásával kapcsolatos minden adat és irat a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó szabályok szerint kerül kezelésre, figyelemmel az Mvt. munkavédelmi hatósági eljárással kapcsolatos, sajátos adatkezelési szabályaira is. E szabályok alapján a hatósági eljárásban kezelt adatokat az eljárás jogerős befejezésétől számított két év elteltével törlésre kerülnek. Az utolsó belföldön bekövetkezett, halálos sérüléssel járó tűzszerész baleset 2006. októberében történt, így e baleset kivizsgálása során keletkezett iratok, adatok megküldésére nincs lehetőség."
"A központi gyűjtőhelyen megkezdték a megsemmisítéshez szükséges munkákat, kiszerelték a további alkatrészeket, majd a munka végeztével összepakoltak, és a közelben várták az ebédet."
Ma reggel 6.30 órakor a Kossuth nem ezt mondta. Vissza lehet hallhatni a Hangtárban, ott - a Magyar Idők állítására hivatkozva - az elhunyt tűzszerészek figyelmetlenségét feltételezik. Ki hitte volna....
Nem tudok olyan érdemjelről, kitüntetésről, rangról az elmúlt 100 évben amit érdemtelen nem kapott volna meg.
Ahogy régen mondták :
- Alezredes lesz az aki elvégzi az akadémiát, meg az aki nem.
Valamelyik kitüntetést, elismerést, rangot megkapja az aki megérdemli, meg aki nem.
------------------------
más
Meghalt egy valamikori hadosztály gépjármű főnök alezredes.
Ok.
Ez az élet rendje.
A temetést intéző kieges senkiházi közölte az özveggyel, hogy a Haza Szolgálatáért arany fokozatát (az öreg kétszer kapta meg) meg még egy-két más kitüntetést, a kiskatona nem viheti a díszpárnám a koporsó előtt mert kommunista érem.
Így szó szerint.
Az özvegy persze elsírta magát.
Egy gépjármű főnök mi a lónak a f....ért lenne kommunista vagy trapista vagy budhista ?
Az, hogy a haza szolgálatáért arany fokozatát kétszer megkapta, igen ritka a technikai szolgálatoknál.
Én még nem is hallottam ilyenről más esetben.
Ezt inkább lövészeknek, tűzéreknek, harckocsizóknak adták.
Ott is azoknak akik jók voltak.
Az már csak hab a tortán, hogy az öreg nem is volt párttag.
Ma reggel 6.30 órakor a Kossuth nem ezt mondta. Vissza lehet hallhatni a Hangtárban, ott - a Magyar Idők állítására hivatkozva - az elhunyt tűzszerészek figyelmetlenségét feltételezik. Ki hitte volna....
"Elővigyázatlanság is közrejátszhatott a hortobágyi tűzszerészbalesetben – tudta meg a Magyar Idők. A tűzszerészek ugyanis egy különleges bombát akartak elszállítani az egyik mentesítési helyszínről, hogy megvizsgálhassanak, a fiatalabb szakembereknek pedig bemutathassanak rajta bizonyos szerkezeti elemeket. "
A bombatestben lévő robbanóanyag elöregedése, a külső hatásokra való érzékenységének növekedése okozta a júliusi hortobágyi tűzszerészbalesetet. A közigazgatási hatósági eljárás sem a végrehajtó állomány, sem a munkáltató részéről nem állapított meg mulasztást - közölte Benkő Tibor vezérkari főnök szerdán.
A júliusi balesetben négy tűzszerész vesztette életét. Korábban felmerült az az elmélet, hogy spórolás is okozhatta a tragédiát. (MTI)
