Phrygiabeli Esopusnak fabulái mellyeket mastan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel
14 Az oroszlánról és az egérről.
Mikoron az oroszlán hévségnek és futásnak miatta meg fárradott volna, egy zöld fa árnékába nyugoszik vala. Az egerek hogy hátán által futnának, fel serkene, a sok kezzil egyet meg kapa bennek. Ez szegén fogoly kezde könyergeni, hogy ő méltatlan volna, kire az oroszlánnak meg kellene haragodni. Az oroszlán is gondolá magába, hogy semmi dicséret nem volna benne, ha illyen kis férget meg ölne, el bocsátá azért. És nem sok idével annak utána, mikor az oroszlán az hegyeken járna, a tőrbe esék, ordítani foga. És midőn olyan nyomorúan kiáltana, meg hallá az egér, meg ösmeré szavát, oda futa, és a tőr kötelét el rágá, és az oroszlánt meg szabadítá.
Értelme. Jó az kegyelmesség, mert vele az segétség, Mint itt a kicsinség lött nagynak menetség, Mikor az ellenség jelen volt mint inség.
Mielőtt ostobaságot írsz, nézz utána a tényeknek! Az Antant magatartásának, akik azt ígérték, hogy a románok nem szállhatnak meg bizonyos területeket, a helyi lázadásoknak, a túlerőnek!
Khon Béla nem a munkásosztályt jeléenti, hanem azt az első politikust, aki több évszázad után ugy gondolta, hogy nem aggya meg magát és megszervezi a nemzet önvédelmét.
Nélküle mostan valami elörehozott választásoknak drukkolhatnánk.....
Phrygiabeli Esopusnak fabulái mellyeket mastan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel
13 Az ebről és szamárról.
Az eb, mikoron mind urának, mind a háznépének hízelkednék, jól tartják vala őtet, mellyet mikoron a szamár látna, fel fohászkodék, kezdé bánni az ő szerencséjét, hogy az eb jobban laknék játéka után, hogy nem mint ő nagy munkája után. És gondolá magába, ha (úgy mond) a hízelkedésnek illyen jutalma vagyon, tehát én is kezdem magamat arra fogni. Mikoron azért egyszer az ura haza jőne, meg késérté az dolgot, elejbe futa urának, kezde rá szökni. És az ura ivölteni foga. A szolgák elő futának, és az éktelen szamárt jól meg pálcálák.
Értelme. Valaki magát oly dologba foglalja, Mellyet természeti semmiképpen nem vallja, Azt a cserpálca, mint a szamárt, meg huallja.
Szent István Magyarországa legkésöbb 1848-ban megszünt a jobbágyfelszabditással, itten már Ferenc József Magyarországa szünt meg, amikor a gyáva lázadó Budaörsön szembeszállt a királyával....
Figyelj csak Partium1..2..3..4.. (vagy mi lesz a következő nicked) Itt egészen a Te megjelenésedig viszonylag tisztességes vita folyt a témával kapcsolatban. Majd több fedőnév alatt is felbukkantál, ami még természetesen nem lenne baj, de értelmes hozzászólások helyett hoztad magaddal a Gondola kifogyhatatlan “dokumentumtárát” is. És mindezt a Szabad Európa adásához hasonlítani… Már megbocsáss, de rég mulattam ilyen jót. Nem értékeled túl magad kissé? Ha esetleg kész vagy érdemi társalgásra, én állok elébe. Amennyiben a továbbiakban is megmaradsz fájdalmasan ostoba “dokumentumaidnál” Esophus fabulái megfelelő válasz adnak majd…
Phrygiabeli Esopusnak fabulái mellyeket mastan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel
12 Az agg oroszlánról.
Az oroszlán, mikoron magát bírná, az ő kegyetlenségével sok ellenséget szerzett vala magának, de vénségének idején neki is ugyan ollyan mértékkel mérének az vadak, mellyel ő mért vala az előtt. A vadkan fogával, a bak szarvával öklöldezik vala, sőt még a szamár is lábbal rúgja vala őtet. És egy barátja sem akarja vala segéteni, a kinek jóval volt is az előtt.
Értelme. Ember mikor magát bírja, ha kegyetlenkedik, Fordul a szerencse, neki minden ellenkedik, Még kinek jó volt is, segéteni nem hirtelenkedik.
Ilyen árdrágítók elleni harc már az I. Világháború alatt is volt, persze nem túl nagy eredménnyel. Az árdrágítás ellen az árubőség a megfelelő eszköz, persze azt nehéz elérni.
Tormay Cecile Bújdosókönyvére visszatérve érdekes ahogy drukkol a támadó cseheknek a magyar Vörös Hadsereggel szemben.
Phrygiabeli Esopusnak fabulái mellyeket mastan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel
11 Az hollóról és rókáról.
Az holló valami hús fultot fel kapván kezde az ágon vele csergeni. Hozzá mene a róka, és mondá neki: Hallottam vala gyakorta, hogy hamis volna a hír, de mastan látom, hogy igaz, mert azt mondják vala, hogy az szuroknál feketébb volnál, de mastan látom, hogy fejérb vagy az hónál. Hogyha a szód illyen szép, mint tennen magad, bizon minden madaraknak királné asszonyának merlek mondani. Ez hízelkedésre az holló énekelni akara. És az hús ki esék szájából, mellyet a róka nagy kacagással fel kapa és meg őn.
Értelme. Sokan, kik dicséretet emberektől kévánnak, A hízelkedőktől károkkal meg válnak, A varjú szép fejér, de az róka álnak.
Phrygiabeli Esopusnak fabulái mellyeket mastan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel
10 Az keselyről és csókáról.
Mikoron az kesely egy csigát talált volna, sem ereivel, sem tudományával nem veheti vala ki belőle az halat. Oda mene az csóka, tanácsot ada neki, hogy nagy fel repillene, onnét bocsátná egy kőre, és meg törnék. Azzonközbe kegyig a csóka az földen marada, várja, hogy levesse, és mikoron le vetette volna, meg törék, ki essék belőle a hal, mellyet a csóka fel ragada, és meg őn mindjárást.
Értelme. Mindenek tanácsát eszedbe ne vegyed, Mert valik ki mondja, hogy ő hasznát tegyed, Ugyan azon hozzád osztán huszonnegyed.
Phrygiabeli Esopusnak fabulái mellyeket mastan újonnan magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel
9 Az várasi és mezei egérről.
Kelle a várasi egér kedvének, hogy a mezőre menne. Látá ezt a mezei, vendéggé hívá. El készilének, és az vacsorára menének. Az mezei elő hozá mind, valamit télre gyíhtett vala, hogy illyen jeles vendéget jól tarthatna, de maga mégis a várasi homlokát ráncba szedvén olcsárlja vala a mezőt, és az várasi bévséget dicséri vala. És mikoron haza menne, el vivé vele a mezeit, és nagy frissen kezdé tartani. Mikor ott laknának, azonközbe hallák, hogy az kúcsot az ajtóba tennék, kezdének félni és idestova futosni. Mikoron ki ment volna a házból az ember, kérdé, a mint kérdheté a mezei a várasit, hogyha gyakorta törtínnék ez. Mondá: Mindennapon. Mondá az mezei: Bizonyjával ez étkekbe több méreg, hogy nem méz vagyon. Azért inkább akarom bátorsággal az én kevesemet, hogy nem mint ennyi nyavalyával az te sokadat.
Értelme. Jóllehet a kazdagságok gyenyeríséget mutatnak, De jaj, sokaknak keseríséget fordítnak, És annak utána még ugyan ordítnak.
