A várakat meg kell nézni - ne adjátok fel! Azok - illetve ami megmaradt belőlük - szerencsére még a helyükön vannak. Ez a lényeg, meg a túrák, amiket csináltok, hogy megleljétek őket. Sajnos vannak olyan lények, akik nem sajnálják az időt/fáradtságot, hogy felmásszanak még az olyan helyekre is, mint pl. a Magyarvár (nem kis teljesítmény egyik irányból sem...) és ott tönkretegyenek valamit, azt amit éppen tudnak. Viszont Ők "csak" elronthatják ezzel a felfedezés élményét, de nem vehetik el!
Hát tényleg szomorú, mert egyrészt tönkreteszik mások munkáját, másrészt csalódást okoznak, mikor felmászom egy várhoz, és nincs meg a pötty. Kicsit azt furcsáltam, hogy vannak várak, ahol három helyen is van tábla, és van ahol csak egy van. Nem tudom mi lenne a megoldás, mert úgy látom a kultúr lények bármit megtesznek annak érdekében, hogy tönkretegyenek mindent.
Főleg azért is bosszant, mert mi elhatároztuk, hogy minden váram megnézünk, de most kicsit lehangolódtam a múlt heti tapasztalatoktól.
Szia Bénó!
Örülök is meg nem is a híreknek, amit írtál a várakkal kapcsolatban. Én tavaly csináltam néhány várkereső túrát, de akkor még nem láttam ilyen dolgot, hogy lemeszelték volna a jeleket. Pl. Ipolydamásdon és a Csehvárnál rendben megvoltak a pöttyök. Egyedül a Magyarvárnál volt félig lekaparva a tábla, de ott a közeli fán sértetlenek voltak a pluszban felfestett jelek.
"Szerencsére" a minimum követelményt már teljesítettem, de nagyon bosszantó, hogy a jelek szerint ezek a táblák is kezdenek áldozatul esni. Pedig nem kevés pénz és munka lehet az elkészítés és kihelyezésben. Szomorú.
Egy kicsit megkésve is, de én is szeretnék csatlakozni a gratulálókhoz. Nem kis teljesítmény!
Azért kár is, hogy befejezted; a beszámolóid hiányozni fognak!
Nagyon fontos, hogy ennyien figyelemmel kíséritek a túrát. Remélem, sokan kedvet kapnak (az idő és a pénz sem elhanagolható, sajnos) és helyére kerül a síkvidéki túrázás. Erre remek alkalom a hétvégi csemői tt is.
Megírom ide, hátha másokat is érdekel.
Első gondunk a honti pöttyökkel akadt, ugyanis itt egy villanyoszlopra voltak festve, de valamilyen értelmes ember fehérrel lefestette. Lekapartuk a fehér festéket kicsit, így valamennyire láthatóvá vált, hol is lehettek eredetileg. Nógrádon a táblát festették le, és az újjáépített toronyban valamilyen vicces kedvűek festettek fel három másik pöttyöt. Itt csak kikövetkeztetni tudtuk, hogy is lehetettek a pöttyök.
A Cseh várnál egy fára voltak festve, itt lekaparták a fa kérgével együtt, a fa lábánál még látható a piros festésű fakéreg. A Drégely várnál találtunk egy táblát, hogy ez a Drégely vár, de a várban pöttyök nincsenek sehol, itt munkálatok folynak, lehet, hogy ők beásták valahol, vagy egyszerűen szintén leszerelte valaki.
Szlovákiába átmentünk a Mahir miatt, itt a helyet teljesen jól megtaláltuk, de pöttyök nem voltak, úgyhogy hazafelé magyar oldalon is megkerestük a táblát, itt viszont szerencsére megvolt.
Ipolydamásdon is lefestették a villanyoszlopot, ahol volt a jelzés, lekaparással próbáltuk megfejteni.
Ha jól emlékszem ennyi nem volt meg, érdekes módon a Kámorhoz, vagy Felsőtamásvárhoz nem akart senki felmenni a táblát leszedni a dzsungelen keresztül. Ennyire nem érdekli őket a dolog.
Ha tudok valamit segíteni, akkor szólj! Ja és vigyázzatok a kullancsokkal, mert nagyon sok volt belőlük!
Mi is várazunk a családdal, de még nagyon az elején tartunk (9 vár). Érdekelne, melyek azok a helyek, ahol gond van a pöttyökkel. Megköszönném, ha megírnád (akár mailben is).
Néha bekukkantok, de még van egy "kis" adminisztrálni való.
Két nagyon speciális iromány is készül.
Az egyik Álmosd, a másik Pocsaj.
A valóban utolsó túra, a 25., három naposra sikeredett. Még az utolsó kilométereken is voltak izgalmak.
Érzelgős visszaemlékezéseket nem tervezek, de nagyon a túra hatása alatt vagyok.
Belekukkantottam kvte írásaiba is, remélem, lesz valami összefoglaló lap, ahonnan az új lapok elérhetők.
Még egy kis türelem tehát és az adminisztráció is bevégeztetik.
Nagyon fontos, hogy ennyien figyelemmel kíséritek a túrát. Remélem, sokan kedvet kapnak (az idő és a pénz sem elhanagolható, sajnos) és helyére kerül a síkvidéki túrázás.
Nekem hatalmas élmény volt.
Güszi!
Én is csatlakozom az immár elég népes gratuláló csapathoz! Szép munka volt, ember a talpán, aki utánad csinálja gyalog az egész AKT-t.
Jó volt olvasni a beszámolóidat, és gondolatban néha veled haladni a hatalmas Magyar Alföld kies pusztáin. Remélem, a túrák mellett folytatod a beszámolóírást is, pl. akár az RP DDK kapcsán!
(Most már lehetne csinálni egy komplett AKT weboldalt - volna hozzá info bőven.)
Off
Látom, készülsz a Corvin 80-ra is. Ha minden OK, találkozni fogunk valahol, én is erősen tervezem az indulást /pedig tavaly Acsánál nagyon azt emlegettem, hogy egyszer volt nekem Corvin, de azóta meggondoltam magam :)/
Baján a TESCO áruházba mentem bélyegezni. Kicsit csodálkoztak, de nyomtak.
Érdekes, hogy Baja felől a kék a híd déli oldaláig vezet, Bajáig (Ósükösd felől) az északi oldalig. A híd túloldalán is az északi oldalnál kezdődnek a felfestések. Az útvonal a Bárka utcában halad az erdő felé, Dunafürdőn lehet vásárolni, van bolt. A vendégház címét már közzétettem.
Az első szakasz Lassi megállóig tart. Holtágak mentén, sok kerítéssel lehatárolva vezet a széles út. Jó volt bandukolni, figyelni a hatalmas erdőt. Sajnos, gazdálkodnak arrafelé is a fával.
Lassi környéke elhagyatott. Kár.
Lassi után kiábrándító szakasz következik, erdei gáttúra, nyílt terepen. A Vízügyi Múzeumot nem szabad kihagyni! Előbb van egy erdészház (sikerült kizavarnom az erdészt az ágyából), a múzeum a második háznál van!
A gáttúra végén van a csárda. Igazi bélyegző van! Zöld színű. A csárdától aszfalt vezet a pihenőközpontig. Feltételezem, hogy a jövőben felértékelődik a hely, hisz az új út mellett fekszik. A vendéglőig lehet busszal menni.
Keselyűs megállónál vonatra szálltunk, innen figyeltük a jeleket. Nagyon szép erdei kirándulás volt és ami a legfontosabb, lehetett élvezni a közeli erdőt. Ez a legszebb szakasz. A kék együtt halad a vasúttal, kitisztították az utat.
Bárányfokon az étterem a közösségi hely. Nem olcsó. A Múzeum még mindig zárva van. Bélyegzőt adnak.
Bárányfok után ki kell menni az országútra, majd a majornál jobbra. Jelzés nincs. Mivel hatalmas búzatáblákat láttunk abban az irányban, ahol az útnak lenni kellett volna, a biztonságosabb aszfaltot választottuk. A hatalmas eperfák árnyékában haladtunk, eszegettünk. Összefutottunk az erős emberrel, a hídünnepélyen tervezte erejét mutogatni. Eltévedt és az Y fordulónál az utánfutó becsúszott az árokba, a kőgolyóval együtt.
Addig mentünk, míg a kék jeleket meg nem találtuk. Egy majornál vezetnek aszfalton. Ha valaki Szekszárd felől eléri a tanyát, majd beszámol, hogy van-e út. Eltévedni nehéz, de a hőségben nem volt kedvem szekérutat keresgélni a mezőn. Remélem, hogy van.
Szekszárd most kimaradt, mert vasárnap következett a folytatás, a befejezés.
Ugyan ebben a topikban még nem jelentkeztem, de azért remélem vannak olyanok, akik ismernek más topikokból.
Szóval nemrég tértünk (Kukucs + jómagam) vissza a Börzsönyi várak levadászásából, ha jól emlékszem a statisztikánk: 20+1 vár egy hét alatt, de a maradék 5+1-et is igyekszünk még levadászni alkalmasint. Beszámolót még nem készítettünk, de amennyiben igény van rá, esetleg akadnak kérdések, akkor rövidesen megírom.
Röviden annyit, hogy nekem elég nagy csalódás volt ez a hét, nagy lelkesedéssel vágtam bele, de eléggé kiábrándultam ismét az emberekből. Az ok az, hogy kb. 4-5 várnak a pöttyeit lefestették, lekaparták a fáról, esetleg el is lopták a táblát. Ehhez inkább nem fűzök hozzá semmit, mert nem tűrne nyomdafestéket. A másik, ami még fura volt, hogy elég sok helyen találkoztunk kb. nyakig érő bozóttal, ahol elég érdekesen lehetett átvágni a csalán meg a tüskebokor között, főleg, hogy az utat csak sejtettük, de látni nem lehetett.
De azért történtek kellemes dolgok is, ettünk Királyréten finom virslit Ákos bácsinál (gondolom nem kell bemutatni a helyet), sőt az erdész srác nagyon rendes volt velünk itt, de ezt majd a beszámolóban. Volt bőrig ázás, eltévedés, defekt, szunyogok, kullancsok meg egyéb kellemességek is...
Szerettem volna Szekszárdon befejezni, de másképp alakult.
Sok variációval próbálkoztam, de nagyon örülök, hogy összejött a bajai szállás és a „kollektív” befejezés. Sikerült vonatozni Keselyűstől Bárányfokig. Bárányfoktól együtt kutyagoltunk a kopjafáig. Kicsit meleg volt, de túléltük.
Asszonykám igen jó és olcsó szállást szerzett péntek éjszakára. Délben indultunk, egy hangulatos séta a Sugovica partján és egy finom vacsora a Halászcsárdában. Régi adósságot törlesztettünk.
Megtaláltam a kék folytatását.
Megbámultam a Dunát. 35 éve nem láttam ezt a szakaszt. Még mindig el tud varázsolni.
Egy lehetőség azoknak, akik nem akarnak Baján időzni.
Baja, Dunafürdő
Bárka pihenőház, Bárka u. 75.
A ház előtt vezet a túra útvonala. Itt kezdődik az erdő.
Vendéglátóim szalonnás tojásrántottával és hideg tejjel vártak. Kávét is kaptam. Mindez 500 pénz volt. Fél órát töltöttem a kedves háziak vendégeként. Még repi Baja térképet is kaptam. Most már kettő is van.
Végül az idézet, melyet sikerült feljegyeznem:
Az hol én elmegyek
Még a fák is sírnak
Gyenge ágairól
Levelek lehullnak
A Veszprém megyei kéktúra az Országos Kéktúra Sümeg-Bodajk szakaszának végigjárásával teljesíthető (vannak benne zalai és fejér megyei részek is). Hasonló a rendszer, mint az Alföldi kéken, egy-egy szakasz rendelkezett saját jelvénnyel (de nem mind).
Gondolom, a Balaton-felvidéki Kék-túrára gondolsz. Azt emlékeim szerint a Veszprém megyei (vagy városi?) Természetbarát Szövetség irányítja. De biztos, ami biztos nézd meg az MTSZ honlapján a jelvényszerző túramozgalmaknál.
A zempléni Kossuth-túrával kapcsolatban annyit, hogy tavaly egyszeri alkalommal rendeztek rajta egy 25 km-esre meghírdetett teljesítménytúrát, amiről a rajtnál kiderült, hogy 40 km (tudniillik a BAZ megyei Természetjáró Szövetség szerint a P jelzés Szerencs vasútállomástól Olaszliszka-Tolcsva vá-ig 26 km hosszú. Ezek a borsodi kilométerek...). Azon kívül az volt életem eddigi legaszfaltosabb zempléni túrája. Különben a rendezők azt mondták, hogy Monok és Tállya között a szőlősgazdák nem engedték a P jelzés eredeti nyomvonalon történő felfestését/felújítását, azért vezet ott is Golopon keresztül végig a műúton. :-(
Zete!
Beszámolóra sajna, de nem igazán van időm (és lehetőségem), pedig szívesen írnék.
Off
A Corvin 80-ra idén is megyek -feltéve, ha túlélem a hétvégét-; nekem az bajnoki futam.
Biztos volt már róla szó: a Veszprém-megyei Kéktúra érdekel. Hallottam már róla több helyen is, a jelvényt is láttam kvte honlapján, szóval, ha vki tudja: mi az ábra ebben a dologban, hát hálás leszek az infoért.
Más tészta: pénteken megcsináltam a Kossuth túrát a Zemplénben. Kedves útvonal, főleg a sok aszfalt-és bozótharc. Ráadásul a jelzés a valóságban a túra kb harmadán, vagy 13 km-en nem egyezik az én kétéves Zemplén-térképemmel... nem gondoltam volna, hogy már évente kell térképtárat frissíteni. De pozitív a szerencsi vár és a monoki Kossuth-múzeum, ahol a néni nagyon kedves volt, ráadásul Kossuth-szakértőnek nézett bennünket, csak mert debreceniek vagyunk :) Szívből ajánlom, annál is inkább, mert a déli Zemplén alig ismert a hazai túrázók között.
"Makkoshotyka előtti rétre kiérve, az erdő teljesen összezáródik a vándor után. Meg is jegyeztük, hogy aki a másik irányból jön, az bizony nehezen fogja kitalálni, megtalálni, hol is vágjon a sűrűbe. Ahogy olvastam, jártak így. "
Jól olvastad, tényleg így történt...
Makkoshotykán mi is vasárnap (délelőtt, kb. 10 óra felé) jártunk, de nem tűnt úgy, hogy a kocsma vendégei egyhamar távozni kívánnak - bár talán lehet, hogy az ebéd hívó szava hazacsalta őket...
Még annyit tennék hozzá a déli részhez, hogy a jelzések állapota sehol sem volt az igazi. Voltak-voltak, de a minőségük és az elhelyezésük is sok kívánnivalót hagy maguk után. Pl. nemegyszer találkoztunk azzal a (gondolom sokunk által "kedvelt") megoldással, hogy elágazásban pont a középen lévő fára festettek jelet, persze nyíl nélkül, és egyik irányba sem volt jelzés látótávolságon belül. Na de össz-vissz azért el lehet boldogulni, csakhát ha amúgy nagyon jó a Zempléni-hg. híre, akkor többet várna az ember.
Négyen voltatok és a két lány emlékeim szerint picit le volt maradva. Velük egy rozoga hídnál találkoztunk. Mi is két részletben jöttünk: egy nagyobb csapat után nem sokkal, egy hosszú hajú sráccal mentem és én voltam a szakállas.
Köszi,már utolértem."Új"jelzések nincsenek természetesen és kavarások sem voltak,de az egész békési szakasz egy nagy kavarás.Legtöbször a templomtornyok adták az irányt.Ha akarod a d_laszlo@hotmailon keress meg.Hetente egyszer vagyok az indexen,de a sajátomat naponta nézem.
Üdv
