Megkaptam levelüket, és a következőkről szeretném tájékoztatni Önöket:
Sajnálom, hogy személyesen nem volt alkalmam beszélni Önökkel, vagy személyesen nem kerestek meg problémájukkal.
Az Önök gyermekéről hallottam, mert Paraicz Doktornő a szokásos reggeli megbeszélésen jelezte, hogy az Önök gyermeke részére soron kívüli „alvásmegvonásos” EEG-t szervezett, azért, hogy gyermekük megfelelő módon legyen kivizsgálva és ellátva, a szakma szabályai szerint. Ezért köszönet illeti a Doktornőt, nem bírálat. A doktornő minden esetben a legnagyobb körültekintéssel végzi munkáját, és részletesen tájékozódik a gyermekkel kapcsolatos adatokról, ill. a leletek birtokában,- amennyiben azokat a szülő bemutatja, alakítja ki véleményét.
Tudom, hogy sokszor nehéz elfogadni a gyermek betegségét és ez számos esetben nagy psychés terhet jelent a szülőknek és a gyermeknek egyaránt.
Amit panaszolnak,- sajnos a legnagyobb jóakarat mellett sem tudunk az alvásmegvonás idejére különszobát biztosítani betegeink számára. Nem gondolom, hogy gyermekük a kényelmetlenségeken kívül bármiben hiányt szenvedett volna és szerencsére az alvásmegvonás nem provokált epilepsziás rohamot. Az álmosság önmagában nem indokolja a rendkívüli ellátást. Sajnos, az osztályunkon előforduló betegek összetétele különböző /mi nem tudjuk megválogatni/ és bár igyekszünk ezt megfelelő módon kezelni, de ez nem mindig lehetséges. Így sajnos előfordul, hogy egy súlyosan sérült és egy ép gyermek kerül egy szobába, amint ez Önök esetében is előfordult. Nem a bentfekvés ideje, hanem az állapot súlyossága szabja meg, hogy egy beteget az ember áthelyez, vagy nem egy másik helységbe.
Valóban az EEG- vizsgálatot nem a nővérek végzik, hanem az EEG- asszisztens, aki vidékről jár dolgozni, és nem szokott elkésni.
A nővérek dolga reggelenként az osztály átadása és ez bizony rangsorolja a teendőket. Az éjszakás nővérekkel kapcsolatos megjegyzésüket az osztályos főnővérnek továbbítottam, aki a megfelelő lépéseket velem egyetértésben megteszi.
Sajnálom, hogy úgy élték meg, gyermekük veszélyeztetve volt. Én panaszaik alapján sem látom ezt megalapozottnak.
Bp., 2003. 09. 24.
Tisztelettel:
Dr. Ph. D. Herczegfalvi Ágnes
osztályvezető főorvos
Én is kiakadtam, hogy szóba hozta a hálapénzt. :-)
Azt már le sem írtam nektek, hogy ambuláns vizsgálatot emleget, ami a valóságban nem is volt. Gondolom a TB felé így ment el a dolog...
több néven is hozzászólsz a témához, talán azt a látszatot próbálva kelteni, mennyien kiállnak mögötted. Légyszíves keresd ki azt a hozzászólásomat, ahol saját állításomat erősítem meg!
A lányom azért nem szólalt meg, mert a regisztrálás után nem hozta fel a témát, ha a géphez ült mást csinált. Én meg nem szólítottam fel, hogy tegye. Eleve nem értettem egyet azzal, hogy ide írjon. De rábíztam.
A gyereket nem a magyar horror egészségügyben kezelik. Viszont az itteni (intelligens) orvos helyesli, hogy nem fogadjuk el alapból, amit ő mond, hanem konzultálunk több helyen, mielőtt egy-egy lépésnél döntünk. Partnernek tekint minket, ami tudom, hogy otthon nem szokás és furcsa.
Igen, van olyan kórház, ami megfelelt nekünk. Ott nem állt rendelkezésre az a műszer, ami ehhez a vizsgálathoz kellett, így kerültünk a Bethesdába.
A TB-t évek óta saját zsebből fizetem. A nyugdíjjárulékot is. Lehet keresgélni az álladat.
Mellékesen közlöm, hogy a gyerekeknek állampolgári jogon jár az ellátás. Így biztosítva van, hogy az alkoholista munkanélküli gyereke is mehet a Bethesda csodás játszóházába éjszakázni.
A terjesztésen pedig erősen gondolkozom. Pont a te megjelenésed miatt.
Hoop megvedi magat ha kell, en csak arra reagalnek (szinten mint kulfoldon elo), hogy miert a "horror" magyar egeszsegugy? Jelzo toled!
Szoval ha az embernek van egy gyogyithatatlan betegnek kikialtott gyereke, okkal vagy ok nelkul, akkor minden (erted? MINDEN) szalmaszalba belekapaszkodik es megprobalja minel tobb helyen megnezetni es diagnosztizaltatni, tobb szem tobbet lat alapon, meg hatha valaki megis meggyogyitja azt a gyereket. Magaert az ember talan nem is csinalna annyit mint a gyerekeert. De erte mindent.
Nem tudom, Hoopek pontos statusza micsoda, de kulfoldrol is lehet am TB hozzajarulast fizetni mint egyeni nemtudomenhogyhivjak es akkor ugyanugy jar a TB mint az otthon eloknek. Tobb, evtizedek ota kulfoldon elo ismerosom ezt csinalja.
A tobb nick kerdesrol leszallhatnal, egy hazasparrol van szo es egy veletlen at nem jelentkezesrol, amit azonnal korrigalt is az erintett. De ez az egesz csak neked gond, mindenki mas azonnal megertette.
A demagog jelzot meg en nem alkalmaznam. Vagy nem csak Hoopra. :)
Én maximálisan Hoopnak adok igazat ebben a vitában. A nicket nem most kreáltam és nem Hoop vagyok.
Ne haragudj, de a hozzászóló laborvezető olyan dolgokat említett meg extra szolgáltatásként, amiket a szülők vagy nem is kértek, vagy a kórháznak amúgy is kötelessége lett volna megcsinálni. És mindezt hálapénz nélkül!!! Jóságos Isten! Ilyet egy orvos le mer írni!
Másik: nem értem, miért kellett volna Hoopnak megemlítenie a sok negatívum mellett, hogy azért voltak dolgok, amik úgy működtek, ahogy kell. Ez ugyanis természetes. Mindennek normálisan kellene működnie, nyilván az ember azt említi meg, ami nem így működik.
a gyógyszer igazából épp azért lényeges, mert a recept (aminek a beváltását, gondolom, patikánál nyilvántartják, blokk mindenesetre van) igazolja, hogy 12 hetesen jártam nála, akkor állította ki ugyanis. ha olyan a gyógyszer, amit terhes anyáknak nem szabad, de legalábbis megkonzultálják vele, akkor a gondatlanságot is bizonyítja - szóval elsősorban nem azt akarom ráfogni, hogy az antibiotikumtól lett baja a babának, azt úgysem lehetne bizonyítani. én nem akartam babát (azért is szedtem fogamzásgátlót), de azt sem akartam, hogy miattam, vagy bárki gondatlansága miatt, egy már ember formájú valaminek kelljen elpusztulnia.
Kedves Hoop, Balletje, Kalapocska és csuda tudja még ki!
Gondoltam benézek a topikba, merre haladt a fonal újabban.
Egyrészt örülök, hogy a kórház részér?l is megszólaltak, bár megértettem volna, ha ilyen alacsony szintre nem ereszkednek.
Másrészt meglepödve láttam, hogy az internetes fórumokon való "harc" egyik legetikátlanabb módját választva, több néven is hozzászólsz a témához, talán azt a látszatot próbálva kelteni, mennyien kiállnak mögötted.
(Bár állítólag a "kalapocska" nick mögött a leányod áll, érdekes módon mégsem ö szólalt meg.)
S egy nagyon érdekes dolog derült ki emellett számomra, mégpedig hogy évek óta külföldön éltek.
Akkor pedig miért a "horrori" magyar egészségügyben próbáljátok kezeltetni a gyermeketek? Vagy a külföldi kórházak sem feleltek meg valamiért? Volt már olyan kórház, amely megfelelt?
Ezek után még egy - tudom személyeskedö és kissé demagóg - kérdés:
Amennyiben külföldön éltek és dolgoztok, vajon mennyi társadalombiztosítási járulékot fizettek Magyarországon?
Távol álljon tölem, hogy azt mondjam, ne próbáljon meg az egészségügy az általam is fizetett járulékokból ilyen esetekben is költeni, ha ez kell akár egy tanganyikai gyógyulásához, de ha az illetö ember ezt pocskondiázással "hálálja" meg utána, akkor kissé kinyílik a bicska a zsebemben.
Ha akarsz válaszolsz erre a hozzászóllásra, ha nem akarsz nem. Részemröl a vita lezárva, mert nem érzem magamhoz méltónak.
S ha gondolod, nyugodtan hozz létre még akár 10 nicket is, és terjezd a szemetet két Jakupcsek show között szabadon.
Üdv,
Gábor
(Sajnos a Te neved még mindig nem sikerült megtudnunk...)
Úgy gondolom, egy ponton mindenképpen hibázott az orvos. 12 hétnél idősebb terhességnél szó sem lehet művi vetélésről. A magzatot meg kell "szülni" és műszeresen fejezik be a a "vetélést". De a magzatot a 12. hét után már nem távolítják el altatással, tudtommal. És ha ez így van (érdemes lenne utána járni, így van-e, de én így tudom), akkor miért beszéltek altatásról. És ha tényleg altatásban akarták befejezni a terhességet, akkor miért kötötték be az oxitocint?
Azt hittem abba akarsz kapaszkodni, hogy terhesen adott neked gyogyszert.
Kozben gondolkoztam. Van arrol valami a kezedben, hogy 12 hetesen voltal nala? _TALAN_ azzal tudsz valamit kezdeni. De szerintem nincs sok remeny. Azzal, hogy akkor nem allapitotta meg a terhesseget, meg nem okozott olyan kart, amitol a baba meghalhatott. Ha csak nem olyan a foglalkozasod, hogy veszelyes vegyszerekkel dolgozol, vagy ilyesmi.
illdii, MuTeR: Dr. Domokos Nándor, a BM Kórház nőgyógyász főorvosa. (ugyanakkor dolgoznak a BM-ben szimpatikus nőgyógyászok is, akikkel elégedettek a betegeik)
Hoop: jó, ezt értem, ezzel együtt ha tudatosan lennék terhes, valószínűleg nem szednék be semmit, szerintem az anya dolga ezt eldönteni. (nem akarok bunkó lenni, csak fáradt vagyok, szomorú vagyok, elegem van, de azért köszi)
Az, hogy a tajekoztatoban mi van, nem mervado. Az a lenyag, hogy az orvosi szakirodalomban mi szerepel. Kulonbozo kategoriak vannak, Spock doki tud neked erre valaszolni. Elovigyazatossagbol minden gyogyszerre rairjak.
amikor megkaptam a zárójelentést, akkor már nem volt bent az én orvosom, csak az ügyeletes, azóta meg nem tudtam rászánni magam, hogy visszamenjek oda. majd talán amikor szövettanért megyek, akkor szólok, de nem hiszem, hogy sokat érnék vele.
a sumetrolim tájékoztatójában benne van, hogy terhes anyák ne szedjék. ez nem tudom mennyire komoly tiltás és mennyire óvatosság.
a doki 6 éve az orvosom, de eddig évente csak kb 1x-2x látott. fogamzásgátlót ő írta fel.
akkor nem tehetek semmit azon kívül, hogy sürgősen orvost váltok?
Jaj, ez borzasztó. A kórházban nem tetted szóvá, hogy nem az van a zárjelentésben, mint ami történt? Utólag szerintem nem sokat tehetsz. :-(
A Sumetrolim egy antibiotikum, és szerintem terhesen is szedhető. De én nem értek hozzá, azt talán Spock dokitól lenne érdemes megkérdezned.
A doki a fogadott orvosod, vagy "csak úgy" beestél hozzá?
problémám röviden: május második felében fogamzásgátló tabletta mellett teherbe estem. nem hánytam, csak 3-4 kilót híztam, menstruáltam, úgyhogy csak júli végén, meg még egyszer, augusztus elején (kb 12 hetesen) mentem nőgyógyászhoz, aki vizsgálat után kijelentette, hogy nem vagyok terhes, nem küldött ultrahangra, és sumetrolimot, meg klion-d-t írt fel. 11 napja megint felkerestem, beutalt kórházba, ahol az ultrahang vizsgálaton az orvosok számára kiderült, hogy 16-17 hetes terhes vagyok, életképtelen magzattal. nekem nem voltak hajlandóak megmondani, hányadik hétben vagyok (én 10-12-re tippeltem), az ultrahangfelvételt se mutatták meg, annyit közöltek, hogy méhszájtágító, majd műszeres befejezés lesz, altatásban. még a kórteremben belém kötötték az oxitocint, és mivel nem hitték el, hogy tényleg nagyon rosszul vagyok, végül ott vetéltem el teljesen egyedül a kaliberekkel nagyobb magzatot annál amire számítottam (10 órányi görcsöléssel kb. egy órára egyedül hagytak, a vészhívót nem értem el). a zárójelentésemben is szebbre lett festve néhány dolog a valóságnál. azon a napon, amikor elhagyhattam a kórházat, véletlen találkoztam egy lánnyal, akinek ugyanaz az orvos pozitív teszt ellenére nem volt hajlandó elhinni hogy 6 hetes terhes, majd amikor a lány ragaszkodott hozzá, hogy de igen, és és szeretné elvetetni, akkor azt tanácsolta neki, hogy várjanak még egy kicsit, hátha magától elmegy (?!). a kérdésem az lenne, hogy felelősségre tudom-e vonni az orvost vagy a kórházat az egészért, vagy hagyjam a fenébe?
(ami a kezemben van: egy megszépített zárójelentés, meg az aug elején felírt sumetrolim és klion-d, és egy júli 28-as vérkép - szövettant majd jövő héten kapok)
Szeretnék mint érintett szülő reagálni a kezdő levélre.Most akadtam rá, még nem volt időm végigolvasni a hozzászólásokat. Mi is eljutottunk az Ilka utcába szerencsénkre. Az ott dolgozókról és főleg a kezelőorvosunkról, csak jót tudunk mondani. Kamaszfiunk 15 éves volt amikor kiderült, hogy epilepsziás. Egy vidéki kórházban ridegen közölték Vele a tényeket és gyógyszert írtak fel neki. Teljesen maga alá került.
További vizsgálatok és a diagnózis megerősítése céljából kerestük fel a kórház gyermekrészlegét. És ekkor ott történt valami, ami kirángatta Őt a számára nehezen elfogadható élethelyzetéből.Ez a valami nem volt más mint az ott dolgozók szakértelme és szeretete. Emberszámba vették, elmagyarázták a betegsége lényegét és elfogadtatták vele.Kezelőorvosa az elvárhatónál sokkal többet megtett érdekében. Dr. Fogarasi András nyári szabadsága és nyaralása alatt időt szakított arra, hogy megvizsgálja és lelket öntsön belé. Nem,nem anyagi ellenszolgáltatásért, csupán orvosi esküjéhez hűen. Esélyt adott fiunknak arra is, hogy egy távoli országban eltölthessen pár hetet egy nemzetközi rendezvényen. Olyan angol nyelvű orvosi leirást adott betegségéről,állapotáról amelyben megadta saját mobilszámát, hogyha bármi történne fiunkkal vele vehessék fel a kapcsolatot. Ugyanarról az intézményről beszélünk? Bízom benne, hogy sok jót tapasztalt szülőtársunk is jelentkezik, és elmondja nem egy rémisztő hely, hanem egy mentsvár az Ilka utcai kórház.
Üdvözlettel:Andrea
Ugyanakkor arcnélkül, személytelenül és a másik oldal még csak válaszolni sem tud. Én pontosan ezért írtam meg a kórháznak, hogy hol hozom nyilvánosságra a velünk történteket. Nem érzem úgy, hogy nekünk bármi szégyellnivalónk lenne. Vállalom, hogy minden szó, amit nektek leírtam, csak és kizárólag az, amit mi ott tapasztaltunk.
Betehettem volna ezen kívűl még számtalan fórumba a levelet, nem tettem. Mert nem az a célom, hogy mocskoljam a kórházat, még ha van is olyan, akinek ez felfoghatatlan, hanem az, hogy a szülők legyenek felkészültek. Számítsanak arra, hogy ilyen hozzáállás előfordulhat (tudom, hogy nem csak az Ilka utcában, velünk ott). Én nem tudtam ott higgadtan gondolkozni, és ragaszkodni ahhoz, hogy odajöjjön a főorvos. Pedig valszleg az lett volna a helyes magatartás. Nem húzódott volna ilyen rétestésztaszerűen a dolog, és nem lenne nyilvános vita, pocskondiázás. Hátha lesz olyan szülő, aki ha ezt a topikot olvassa, legközelebb lesz olyan talpraesett, hogy keresztül tudja vinni az azonnali rendezést. (Tudom, naív vagyok.)
Sokat gondolkoztam ezen topic létjogosulságán. Mert ugyebár érthető, hogy egy szülő halmozottan felháborít ha gyermeke nem a megfelelő ellátást kapja, csúnyán beszélnek vele, vagy netán a legrosszabb megtörténik. Sokszor jó ezeket a sérelmeket kiírni magunkból, talán utána újra megpróbál az ember bízni az egészségügyben.
Ugyanakkor arcnélkül, személytelenül és a másik oldal még csak válaszolni sem tud. Bár ismerjük a válaszokat: túlterheltség, 36 órás ügyelet, stb. Ki a felelős ezekért, nem tudom, valószínű sok esetben tényleg nem az orvos, de sokszor igen.
Nekem van jó és rossz tapasztalatom is, álljon itt mind a kettő, ki -ki eldöntheti, hogy min múlik a dolog.
A rossz:
Gyermekem még nem volt egy éves, mikor egyik éjjel elkezdett fulladni. Mi nem értettünk hozzá, sose láttunk hasonlót, nem tudtuk mi lehet, csak megijedtünk. Kivettük az ágyából ( én 7 hónapos terhes voltam ), vigasztaltuk, akkor kicsit jobb lett, de újra kezdte. Mi csak azt láttuk, hogy szinte behorpad a kis mellkasa annyira erőlködik, hogy levegőhöz jusson. Közben nagyon rekedt, szint elhaló hangon próbált sírni, de nem tudott. Felhívtuk az ügyeletet, ahol 20 percen keresztül nem vették fel a telefont. Felhívtuk a felnőtt ügyeletet, ők azt mondták nem tudnak segíteni, ha az ügyelet nem veszi fel hívjuk fel az ügyeletes kórházat. ( nevet direkt nem írok, mert nem tudna rá reagálni, s így igazságtalan ). Ott közölték - elég flegma stílusban - hogy vigyük be a gyereket ha úgy gondoljuk, ők ellátják, kimenni nem tudnak. Ekkor a gyerek 30 perce fulladt a karomban, én őrjöngtem az idegességtől, férjem telefonálgatott, de senki nem kérdezte meg milyen jellegű a fulladás. Végül mentőt hívtunk, aki azonnal megállapította, hogy a gyereknek kruppos rohama van és legjobb ha azonnal indulunk, a mentőben hűvösebb lesz, ott majd kicsit javul. És így is lett. Igen súlyos állapotban került a kórházba, 4 n apig altatták, rendbejött, ma már azonnal felismerjük ha ilyen van. DE: miért nem kérdezte meg senki, hogy a kilégzés vagy a belégzés nehezített. Akinek van kruppos gyereke az tudja, hogy látványosan látszik, hogy a belégzés, és azt is tudhatja, hogy ilyen esetben mentőt hívok, de addig is kiviszem a hideg levegőre, mert az sokat segít. És nem szenved mindenki a segítség megérkezéséig.
Mindem dícséretem viszont a BABAMENTŐSZOLGÁLAT munkatársainak, akik rendkívül tapintatosan és megértően viselkedtek, megnyugtattak engem is (igaz nem volt tljesen igaz amit mondtak, de én akkor egy halálosan ideges kismama voltam, akinek ez a kis "kegyes hazugság" akkor nagyon jól jött). Utólag is ha vki. olvassa NAGYON KÖSZÖNÖM!!!
A másik pozitív tapasztalatom a Tűzoltó u-i gyermekkórházban volt, ahova 1,5 éves kisfiammal kerültünk, egy középfülgyuszi után. Kapott vmi. - feltehtően vírusos eredetű- fertőzést, ami a torkát annyira mgtámadta, hogy inni sem tudott és kiszáradt. Mivel addig több fülfelszúráson és vérvételen túl volt nagyon félt már az orvosok látványától is. Infúziót kapott, közben végig a karomban tarthattam, majd kaptunk egy kétágyas szobát, ahol bennt alhattam vele, a doktornőnk ha bejött, előbb elkezdett vele játszani, barátkozni és szinte titokban vizsgálta meg, hogy ne okozzon újabb traumát a gyermeknek. Ez nem kerül pénzbe, csak emberségbe, tudom, hogy azt túlterhelten nehéz, mégis vannak ovosok, ápolónők, akiknek sikerül. Ugyanitt vették ki az orrmanduláját és ugyanezt tapasztaltam. Türelem és emberség mindenki részéről. Példát ehetne venni róluk mindenkinek. És ha vkinek beteg lesz a gyereke, ezt a kórházat teljes szívemből tudom ajánlani, mert megtalálható benne az emberség és a szeretet a gyerekek felé.
NEKIK IS KÖSZÖNJÜK!!!
Ezek után mindenki maga döntse el, hogy min múlik az hogyan viselkedünk. Sokszor két jó szó is elég(lenne).
Úgy érzem független a véleményem, mivel mind a jó és mind a rossz tapasztalat a saját gyermekemmel történt, tehát nem mondható, hogy "anyatigriskén" védem a gyermekem és szídom az egészségügyet.
Nem nagyon akarok belefolyni a dologba, de ugye Te sem gondolod komolyan, hogy ha egy gyerek szülei bunkók - vagy az ápolónők ezt gondolják róluk - , akkor azt a gyereken megbosszuljuk, mondvaán, amilyen az adjon isten...???
Hozzáteszem, a Mamám ápolónő, a fél gyerekkoromat a kórházban töltöttem (nem volt hova rakni engem), hát bizony ott úgy beszéltek a nővérek a gyerekekről és a szüleikről, hogy már akkor rosszul voltam (cigányozás, lusta, jobb lenne, ha meghalna, miért pisil mellé, minek eszi itt a fene, stb.).
Ergo, nekem nem nagyon nehéz elképzelni, hogy vannak igen nem oda való ápolók és doktorok. Persze, azt sem nehéz elképzelnem, hogy vannak jók. Én találkoztam ilyennel is, csak sajnos sokkal kevesebbel.
- a kóros szakaszt külön kinyomtattuk. Mindezt azért, hogy a kapott eredményt külföldön is bemutathassák, az újabb félrekezelés elkerülése végett. Az extra munkával kapcsolatban –szerencsére- fel sem merült a hálapénz gondolata sem. Topiktársak, én tudom rosszul, vagy itt valami bibi van? Nincs olyan törvény, hogy kérésre a kórház köteles kiadni a beteg leleteit? Ha igen, akkor ezt kötelesek vagyunk hálapénzzel honorálni? :-o
Komolyan nem értem a hozzászólás ezen részét. :-(
Mi SEMMILYEN extrát nem kértünk a kórháztól. Sem angol fordítást, sem külön nyomtatást. KINEK kellett volna hálapénzt adnunk azután, hogy a Hárshegyre küldtek, hogy a gyerekünket másodrangú páciensnek nyilvánították? Kiben merült fel a hálapénz? Hogy kerül ide ilyen gondolat?
Kedves eeg!
Én azt hiszem egyenesebb lett volna elismerni, hogy valami nem történt jól az egyébként kíválóan működő kórházatokban. Sok-sok itteni olvasóban sokkal pozitívabb kép maradt volna meg rólatok. Még akkor is, ha mindenben nektek van igazatok.
Most igyekszel kisebbíteni a vizsgálat utáni alvás jelentőségét. Két dolgot kérdeznék ezzel kapcsolatban. Miért most, miért nem a vizsgálat előtt? Akkor miért tájékoztattak minket pontosan ennek az ellenkezőjéről? Valaki itt ezzel kapcsolatban át vagyon vágva. Vagy a szülő, hogy vállalja a plusz 1 nap kórházat, vagy a TB, hogy a kórház megkapja a "fejpénzt". (Nem tudom ez hogyan működik.)
Gartulálok a játszószobához, az eredményekhez, a szép neurológiai osztályhoz, összevetve a munkájukhoz!
De Önt is szeretném megkérni, hogy ne folyjon már a vita a szemünk láttára egy konkrét esetről, nem gondolják, hogy bárki igazságot fog tenni! FOlytassák Emailben!
Igaz, nincs jogod beleszólni!
Ismerek a szegedi gyermekklinikán (Amiről csupa jót írtam korábban) olyan leukémiás 12 éves kisfiút, aki kb 1éve van kórházban, szondán táplálják, amit sokszor kihány, a lábfejét gyógytornász kezeli, ami naggggyon fáj, mert nem tud járni, és próbálják helyrehozni. Néha már azt is megoldották, hogy hazamenjen (peidg vidéken lakik), és láss csodát, ilyenkor mindig jobban lett:))) Na, nemcsak az ő édesanyja, hanem rengeteg anyuka alszik fennt az anyaszálláson (énis aludtam sokat ott). AMi az abszolút tetőtérből lett kialakítva. (SZVSZ lakhatásra alkalmatlan) DE VAN, és egy édesanyának mind1 hol alszik, ezt olcsón meg tudták építeni (télleg "filléres" dolog lehetett), és ugye minden korháznak van teteje, ami max raktár, vagy lomtár. NEM? És képzeljétek, mivel a férőhely korlátozott, van olyan, h egy anyukának nincs helye. EL sem hiszitek olyankor mi történik: több esetet hallottam, mikor az édesanya ott aludt a gyermeke mellett a korházi ágyon. BIzony:))) Egy anyának mind1, az ágy alatt egy széken, mellette.
ÉS azt kellene megérteni mindenhol: hogy nem ellenségek vagyunk, hanem partnerek. HSizem mindenki közös célja, hogy a gyerek meggyógyuljon. EGyütt kell működni, nincs alárendelt viszony, szülő és orvos mellérendelt viszonyban vannak, megadva egymásnak a kölcsönös tiszteletet. ÉS ebben a szülő rengeteget tud segíteni. Talán jobban meg tudja vigasztalni a síró gyereket, jobban tudja etetni, jobban elfogadja, esetleg egy vizsgálat, beavatkozás előtt azt a 40-50 percet könnyebbeb rászánja, mint az amúgy is elfoglalt és túlterhelt ápolónő.
De aláírom a másik oldal panaszait is. Mi is a gond? A szülő beleszól, nem engedi, akadályoz stb... KEll csinálni házirendet, amit a szülővel alá kell íratni, hogy betart. Így mindenki védve van, és a nyertes a a gyermek! Könyörgöm ne feledkezzünk már meg róluk!!!
Nekem is eszembe jutott, hogy vajon a mi levelünket is kiteszik majd a faliújságra? :-D
A topik nyitása óta valóban szembesültem azzal, hogy ami velünk történt, az tényleg pitiáner dolog. De nem hiszem azt, hogy adott esetben, amikor a gyerekünkért aggódunk, féltettük a rohamtól, akkor az vígasztaló lett volna, hogy mások is vannak, akikkel ennél sokkal szörnyűbb dolgok történnek.
