"Az egyetlen védekezés ellenük az, ha nem válaszol nekik senki" - vonatkoztatja rám példátlanul zseniális meglátását a 640. számú hozzászólásában provó futóbolond. Erre kisvártatava, a 652. számú hozzászólásában mit tesz az egyetlen védekezést kiválóan ismerő provó futóbolond? Válaszol nekem.
Én már olvastam futóbolondokról. Hallottam futóbolondokról. Láttam futóbolondokat. De, hogy egy futóbolond ennyire futóbolond legyen, az példátlan.
A lakotáknál a sámánoknak nem is négy, hanem hét fokozatuk volt.
Erre utal a "varázslat hét sátra" kifejezés is.
A legalsó szintet a füves ember, a Pezhuda Wichashaképviselte.
Mint a neve is mutatja, gyógynövényekkel gyógyított.
A következő fokozat a yuwipi, azaz a 'megkötözött' volt. ez egy speciális szertartás volt, amelynek során a sámánt megkötözték egy sötét sátorban és a megkötözött állapotban különféle látomásai voltak.
A következő, 3. fokozat a waayada,a 'révülő' volt, aki révült állapotban képes volt a jövőbe és a múltba látni.
A következő a wapiya, nem nagyon lehet magyarra fordítani, bár néhányan 'boszorkánymesternek' vagy 'varázslónak' fordítják. Ráolvasással és varázslattal űzi el a betegségeket és az ártó szellemeket.
A heyoka vagyis 'szent bohóc' szintén egy fokozat. Ez egy elég különös intézmény, bár egyes indián népeknél elterjedt, az Óvilágból nem nagyon tudok példát hozni rá.
A legmagasabb fokozat a Wichasha wakhan, azaz 'szent ember' vagy 'titokzatos ember'. Ő tkp. mindegyik alacsonyabb fokozat dolgait tudja, de mellette még több különös képessége is van. Ők képesek elérni a wakhanya wowayanke-t, a Nagy Látomást.
A szent emberek többsége elvonult, magának való ember, bár némelyikük, mint pl. Ülő Bika (Tatanka Iyotanke) nagyon fontos népvezérré vált.
A wichasha wakhan gyakran elvonul a tömegtől, a zajtól, keresi a csendet és az egyedüllétet. Ilyenkor a hátát egy fának vagy sziklának támasztja és a Wamakashka ('Minden ami él', 'Élővilág') hangjaira és neszeire figyel.
Na én is megyek, sétálok egy jót az erdőben és hallgatom a Wamakashka hangjait.
Régóta köztudott, hogy az istent jelentő "teo, theo" szavak az óceán mindkét partján elterjedtek a prekolumbián időkben. Ezekre a párhuzamokra azonban Heyerdahl, Tim Severin és társaik már megadták a megoldást.
"Az algonkin Ogma töve nem azonos eredetű a huron és más északi irokéz Oki, Okhi vagy Ohi tövével? Jelent-e valamit?"
Elképzelhető, hogy maga a szótő azonos, de nem vagyok benne biztos. Az Ogma az én tudásom szerint 'fenségest' vagy valami hasonlót (pl. magasztost) jelenthet.
"Az északi atapaszka: Jakiszta töve talán inkább jó, vagy jó ég?"
Lehetséges, megpróbálok utánajárni.
"Tenochtitlán nevében Tenoch neve szerepel, aki a város területére vezette a népét. Ez a magyar Ten istennév (Ten ős?) változata."
További hasonló nevek:
Teotihuacan: a legnagyobb prehispán mexikói város neve. Jelentése az 'istenek lakóhelye'. Nahuatl teoti - istenek, huacan - hely, lakhely.
Tiahuanaco: a prehispán Peru egyik legnagyobb és legősibb, igen titokzatos városa. Ma Bolíviában található, a Titicaca-tó partján. a szófejtését most hirtelen nem tudom, de arról is nevezetes, hogy az ún. Naptemplom pl. óriási, kb. 20 tonnás kőtömbökből van kirakva.
"...tudomásul kell venni, hogy lovat a spanyolok adtak az indiánoknak. "
Nem nagyon értek egyet a felvetéseddel, legalábbis, ami a megfogalmazást illeti.
A spanyol hódítók nem voltak olyan nagyon ajándékozós hangulatukban.
Az indiánok többnyire úgy jutottak lóhoz, hogy az új-mexikói spanyol telepekről lopták őket (jó, tudom, ez nem szép dolog...), illetve az északabbi törzsek (pl. feketelábak, varjak) pedig a prériken és a Sziklás-hegységekben kóborló vad ménesekből szakítottak ki és törtek be maguknak lovakat.
Ezek a vad ménesek a spanyoloktól elszökött állatoktól származtak és a XVII. sz. közepére már egészen fönn északon, a Winnipeg-tóig elteerjedtek.
Az angol mustang szó a spanyol 'mesteno' - 'szökevény'eltorzítása.
Észak-Amerikában először valószínűleg az apacsoknak voltak lovaik, már a XVII. sz. elején.
1650 körül már ismerték a lovat a sosóni (Shoshone) és jút (Ute) nemzetek is.
A Felső-Missouri vidék népei, a feketeláb(Blackfoot) és varjú (Crow) nemzetek fiai pedig 1700 körül jutottak először lovakhoz.
1730-1790 között aztán az egész Nagy-síkságon elterjedt a lovas életmód.
Abban viszont igazad van, hogy a ló gyökeresen átformálta az indiánok életformáját, nemcsak a harcmodorukat, de a mindennapi életüket is.
provó: "Mifelénk a tudományos vitákat nem a vitapartner pocskondiázásával intézik el, hanem érvekkel."
Triste: Úgy látom, nem voltam elég érthető számodra. Akkor mégegyszer, hátha most némi világosság gyúl az agyadban: te nem vagy és soha nem is leszel számomra vitapartner. Ha az lennél, az egyenlő lenne a tudomány megbecstelenítésével egy trágyadombon. Számodra vitapartner Tiszteletes, najahuja és a hozzá(d) hasonló többi futóbolond.
provó: Magadról és az általad védett finnugrizmusról megfelelő jellemzést adtál. De igazad van akkor, amikor nem bocsátkozol tudományos igényű vitába, ahol a fegyvertelenséged azonnal kiderülne; hanem megmaradsz az út szélén, ahol joggal otthon érezheted magadat.
Az alábbi szöveget najahuha leveléből vettem, a képet pedig azért mellékeltem hozzá, mert ezek összetartoznak.
Én fényképeztem az MVSZ Őstörténeti konferenciáján, a Simon Péter előadásához készített képkiállításon.
Simon Péter Torontóban volt egyetemi tanár, minden szabad idejét az indiánok kutatásával töltötte és erről nemrégen jelent meg egy kötetének II. kiadása az Írástörténeti Kutatóintézet sorozatában. A kötet rendkívüli élményt jelentett a számomra és nyilván mások számára is, mert az indián-magyar kulturális kapcsolatok megdöbbentő bizonyítékait sorolja fel benne a szerző.
Simon Péter ma Magyarországon él, s éppen Mohácson, ahol egy totemoszlop áll a háza előtt. Azaz a szöveg feltehetően ebből a kötetből való, bár én ezt most nem találtam meg, mert nem volt elég időm az áttekintésére. A kötet talán megvásárolható a Püski-Masszi Könyvesházban, bár ebben nem reménykednék, mert elég gyorsan elfogyott.
Diszítőmotívumok vonatkozásában: Az ábrák magukról beszélnek. Minden tabló baloldala az indián eredetű, a jobboldala a magyar motívumokat ábrázolja, pontos forrás megjelölésekkel. A 13 tablós kiállítási anyagon ki-ki maga győződhet meg a két rokonnép ősi kincséről. Alaposan szemlélve kitűnik, hogy miden motívum (magyar és indián egyaránt) nem csak megegyezik, de mindegyikük a három szakrális számon, a 4-esen, a 7-esen és a 9-esen alapul.
Az ősi indián motívumok ismert értelme tanúságos és néha egészen lenyűgöző. Szinte úgy érezzük, hogy a már elfeledett ősi tudásból vagyunk képesek valamit újból birtokba venni. Csak egy példát említek: a nálunk „Rozettá”-nak, az indiánoknál „A legkisebb család”-nak nevezett motívumot. Ezt a jelet festi még a mai napig is a lakodalmas menet az újházasok sátrára, vagy házfalára. A szimbólum ugyanis a legkisebb családi taglétszámra, 2 szülőre és négy gyerekre utal, teljes személyi egyenrangúságot kölcsönözve már előre is a születendő gyermekeknek a felnőttekkel. A gyermek személyiségét ugyanis a fogantatás pillanatától egyenlőnek tartották a megszületett, vagy felnőtt emberével. Ez olyan tisztán él bennük a mai napig is, hogy a fehérbőrű temető látogatókat időnként furcsa töprengésre kényszerítik. Hogyan is értsen meg a mi globalizált világunkban valaki például egy ilyen gyermek sírfeliratot: „Little Moon (Kis Hold) szül.:1969. május 6-án, megh.: ugyanezen év június 8-án. Tehát a mi fogalmaink szerint egy hónapot és két napot élt. Az alatta lévő sorban mégis ez áll: „Mély fájdalmunkra csak 10 hónapra élhetett velünk.” Itt bizony nincs áltatás. Az anya testrészének bizonyos ködös és vitatott időpontig személyes önrendelkezésre eltávolítható „sejtburjánzása” náluk ismeretlen fogalom. A magzat a fogantatás pillanatától teljes értékű ember és megismételhetetlen személyiség. A dakoták elnevezési rendszere csodálatos erővel sugározza ezt az ősi és Isten eredeti elgondolásával harmonizáló meggyőződést a magyar szülőknek és a már régóta várt új magzati törvény alkotóinak egyaránt. A dakoták magukat a saját nyelvükön egyszerűen emberek -nek hívják. A gyermekek a kis emberek, a magzatot pedig ( és most kapaszkodjanak meg kedves hallgatóim!) a titokzatos ember-nek szólítják.
"Hiába tértem haza Magyarországra, csak elment a híre az indiánok között, hogy a mohácsi festői Dunaparton, a házunk előtt nálunk is egy szép nagy nemzetségfa, ún. totemoszlop áll. Évek óta érkeznek hozzánk az indián látogatók magyar csodát látni. "
Kedves Naja!
Ezt most idézted valahonnan, vagy Te magad írod 1. szám 1. személyben magadról?
Nincs szó semmiféle fikázásról. Ámbár több is volt, mint pusztán "lovat adni az indiánok alá", akkor már a szifiliszt is megemlíthetnéd, anélkül sem azok lennének, amik :)
A történelmi rovatok "báját" a hasonló alakok adják. Eddig is csodáltam és örvendtem, hogy az indián rovatban mostanáig nem bukkantak fel. Sajnos az index rendszere erre lehetőséget ad s néhány emberből a legrosszabb oldalát hozza ki. Megtehetik, hogy sötétben maradva vagdalkozzanak, büntetlenül. Így aztán megnő a bátorságuk és a többiek isszák meg a levét, akiket jobban érdekelne a rovat témája. Jellemző, hogy ezek kivétel nélkül a finnugrász oldal védelmezői, de érvelni ott sem szoktak.
Ne reméld, hogy hamar kikopnak. Az egyetlen védekezés ellenük az, ha nem válaszol nekik senki.
Mindig elcsodálkozom, hogy születhettek a Földre olyan emberek, akikre nem hat az okos érvelés. De be kell látni, nem vagyunk egyformák. A küretmaradéknak hiába a jó szó.
Az algonkin Ogma töve nem azonos eredetű a huron és más északi irokéz Oki, Okhi vagy Ohi tövével? Jelent-e valamit?
Az ószövetség ugyanis megőrízte Óg király emlékét, aki Básán királya volt a sémi népek honfoglalása előtt. A hattik költöztek erről a tájról északra szkítának.
A szkíták ősapja ugyanakkor Heraklész. Her = har(cos), úr; ak = ék, ég, ág. Ide tartozik Ókeánosz és az Oka folyó neve is.
Lehet itt fikázni a spanyolokat, de tudomásul kell venni, hogy lovat a spanyolok adtak az indiánoknak. Ló nélkül meg az indiánok se azok lennének, amik:)
"Sötétagy" szindrómád "eszelősségét" kezeltetni kellene. Ha mással nem, egy kis nyugalommal, az ilyenkor aktuális forralt borral, / hólapátolással-- már ha(ó) van...--/, de legfőképpen hogy tudj elszámolni százig, mielőtt --- majdnem azt mondtam: taknyad-nyálad egybefolyik, de ezt csak gondoltam, nem írok le ilyesmit--- meggondolatlan frázisokat szórsz. Ha petárdadurrogtatásnak szántad, már újra tiltja a törvény, különben sem vagyunk ijedősek, még a kutyám se, elvégre vadászkutya...
Minthogy a vita az ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁNOK témában zajlik, talán fölvezethetnéd akkor az OTTO von SADOVSKY által létrehozott CALUGOR-elméletek tételes cáfolatát, azok magyar levezetését, tudományos kutatóinak felsorolását, illetve SZABÓ I. MIHÁLY minden ezirányú elképzelésének szintúgy a tételes cáfolatát, különösképpen a multidiszciplináris kutatások fényében..
Egyelőre ennyi.
Köszönettel a te "arcnélküli" SÖTÉTAGYAD, aki (akik) "A legkevésbé sem izgat, hogy nem akarnak szóbaállni velem", annál inkább szívesen törölnéd beléjük a csizmádat..... Nos ezt az örömet azért nem adom meg neked, ellenben a magam részéről minimális igényként említem a kölcsönös tiszteletet, ha másért nem is: csak a HSS kétlábonjárás okán....
"Perzsián kívül a legismertebb Ibn Kab mór-arab történetíró közlése, mely szerint a mórok Hispániába vonulásukkor emberáldozatok véres helyeire bukkantak. Hérodotos ugyanerről a Hispániáról írja, hogy a hadjáratok során az elesett harcosok fejbőrét lenyúzzák és egymás előtt kérkednek velük. "
Kedves Najahuha!
Ezek megbízható forrásból valók?
Mert akkor okulásul fölteszem a "Kik voltak az ibérek?" topikra is.
"Ebben Kiszely a pulyka háziasítását helyileg Mexikóba teszi az időszámításunk előtti időszakra, de az ilyen kulturális, történelmi stb részletekben időnként pontatlan (pl az 50 oldalnál nagyon kiakadtam)"
Az 1993-as kiadás egy erősen lerövidített változat, a 2004-es sokkal vastagabb és alaposabb is, érdemes beszerezni.
Ami Kiszelyt illeti, az indiánok kultúráját illetően ritka nagy állatságokat hordott össze.
Persze lehet őt védeni azzal, hogy nem az a szakterülete:)
