Ott van először is magnók kivezérlésjelzőjén, ám erre nincs előírás, a gyárak szabadon dönthették el, hány dB-vel nulla fölé skálázták. A felvétel gyakorlatában pedig ugye a szalagra kerülő tényleges kivezérléscsúcsot értjük rajta.
Mérésnél azonban, az adatok összevethetősége miatt muszáj egyértelműen definiálni a fogalmakat. A CCIR egy meghatározott fluxushoz, a DIN pedig fix torzításhoz rendelte.
Szerintem az a legnagyobb baj, hogy keverednek a szakkifejezések.
Én úgy értelmezem, hogy a csúcsszintű kivezérlés az a 0dB Az az érték, amelyiknél a magnó a névleges kimenő fesz. szintet kiadja. Tehát egyszerűen , (ha van) beépített kivez. mérő, akkor az a "0" értéket mutatja. Itt adják meg meg a harmonikus torzítás értékét is.
Ez az érték stúdiómagnóknál nálunk +6dBm. Szimmetrikusan mérve, amikor 1,55V jelet ad le a masina (0dBm=775mV ,+6dBm=1,55V adott terhelésen)
Itt jön képbe, a túlvezérlést indikáló LED, vagy ledek.
Mivel analóg rendszernél lehetséges több- kevesebb 0dB feletti kivezérlés, ezért annak indikálására építenek be az analóg skálán túlmutató értékek szerinti ledeket.
Ha rosszul értelmezem, akkor Audi80 kolléga majd kijavít ...
Azért vannak a szabványok, hogy be lehessen tartani őket. A szabványok tartalmaznak kötött szinteket, innentől kezdve olyanná válik a vita, mint ha egy kis gyerekkel vitázna az emben: "de apú! miért?"
Bár ez egyéni izlés kategória, de nekem nem okoz orgazmust, ha egy deprez műszer álandóan a jobb szélén kocog az ablakkeret szélének, mint ahogy az se, ha a "Peak" izzó vagy led folyamatosan ég....
Én úgy tanultam SA-tól, hogy a "csúcsszintű kivezérlés" egy definició. Azt jelenti hogy az 1 kHz-es jel THD-ja eléri a 3%-ot. Ez szalag és magnófüggő, hogy milyen messze van a 0 dB-től. Nyilván szinte minden magnót ki lehet hajtani ennyire, ha szalag bírja. Az hogy a B77-nél +6 dB-nél villannak ki a led-ek, az magánügy. A Dokordernél például +8 dB-nél gyulladnak ki a led-ek, és ott ezt nevezik csúcsszintnek.
Szabatos, tömör tájékoztatást kapott tőlem és RS-től (a háttérösszefüggések kifejtése nélkül). Milyen alapon tesz ez a магнъочкаш majdhogynem szemrehányást, miután senkitől sem kérdezett, viszont egyfolytában ellentmondott, "okoskodott"? Akinél a specifikáció szakmai értelmezése kapcsán előkerül a "szerintem", és ezek után még van képe SA kabátja alá bújni (ahelyett, hogy fellapozná az ő magnómérős ismeretterjesztő szakcikkét!) jobban tenné, ha végre elhallgatna. Talán nem csak szerintem;)
Milyen "régen"? Még mielőtt össze-vissza okoskodtad, locsogtad, rinyáltad, magnyócskáztad, nyünyükézted, trollkodtad egész Audiolandot? Hát az tényleg jó lenne.
Ez a magnó fullra fel lett újítva és az összes feje (is) cserélve lett gyári újra , azt hiszem a talin lépte át a 30 futott üzemórát a gép. ( majd Profiszabi pontosít ha nagyot tévedtem)
Kevered a fogalmakat mert becsapósak , a jel-zaj viszonyt a pontos számolhatóság miatt adják meg egy olyan referenciaszinthez ami minden magnónál egzaktul mérhető , nevezetesen az 1kHz-es jel 3. harmonikusának a 3%-os értékéhez.
Ez spektrumanalizátorral vagy szelektív voltmérővel mérhető jól. Ha megnézed az M5 mérését ott ez az érték a 0dB +13.3dBnél következett be . Tehát (itt) ez a pont a relativ 0dB , ettől számolunk visszafele simán illetve a kozmetikás szűrőkkel.
Nyilván ekkora kivezérlést senki nem fog használni , de az összehasonlításokra tökéletes. Főleg ha a szalagtípus is azonos . Zonal vagy Ampex szalaggal ill 468-cal még jobb értékeket kaptunk volna.
200-as sorozat, bizonyos műfajokon bele lehet kötni, ha "stúdiógépként vizsgáztatjuk". Gondoltam, legyen egy kis sikerélménye... de az tegnap volt. Most egy kicsit mást gondolok;)
A csúcsszintú kivezérlés Reviknél +6dB (azaz 257 nWb/m-hez viszonyítva 514nWb/m). Katalógusadatok szerint (lásd a szervízkönyvből idézett kép) ott max. 0,5% a torzítás.
"30 éve, nem éppen High End láncon a HFM zsűrije nagyon jól hallotta a Revoxok szalagzaját - hanglemezfelvételről! Innen kezdve magyarázkodnivalód itt maximum neked lehet."
Ezt csak egyféleképpen lehet értelmezni. Azt is hogy utalgatsz "gyenge" rendszerekre.
A hozzászólásod többi része megint csak mosogatás már ne haragudj. A téma részemről is lezárva.
"Csúcsszintű kivezérlés esetére vonatkozott volna a 3% torzítás RS kolléga hozzászólása szerint. Erre reagáltam azt hogy ez a Revik esetébenlehetetlen"
Hát hooogyne, a Revik táltos magnók, így aztán lazán csúfot űznek a fizika és az elektroakusztika vonatkozó törvényeiből:LOL
"Soha egy büdös szóval nem említettem hogy nem hallom a szalagzajt"
Mondtam h nem hallod? Fikáztam én a rendszeredet? Tagadtam a gyári adatokat*? Milyen "messzemenő következtetés"*, miből? Ja és a kabátot sem én loptam el. Alighanem Solymos A. türelme, segítőkészsége is gyorsan elfogyna, ha bevetnéd nála ezt a stílust.
* Következtetni, okoskodni éppenséggel te próbáltál, a csúcsszinthez viszonyított + súlyozott gyári adatokból. Hibásan, ahogy erre más is rámutatott. Meghagyva a lehetőséget a tévedés belátására. Nem éltél vele, hanem... Ennyi. Na cső.
Fújkálják magukat keményen saját maguk is, de még így is erősen izzadtságszagú volt a dolog :-)
....ti. hogy én azt állítottam volna bármikor hogy az említett magnóknál nincs szalagzaj :-)) muhaha!
Egyébként egyetértek, nem kell ahhoz hígend rencer hogy az ember "meghallja" a szalagzajt, de ez engem sohasem zavart. Lehet hogy ő a szalagzajt hallgatja én a muzsikát szoktam.
Az viszont jó dolog ha egy csendesebb magnót hallgat az emberfia, erre utal(hat)nak a katalógusadatok is....
Csúcsszintű kivezérlés esetére vonatkozott volna a 3% torzítás RS kolléga hozzászólása szerint. Erre reagáltam azt hogy ez a Revik esetében lehetetlen, ezt bizonyítják a gyári adatok is.
Ellenőriztétek is? Mert (főleg a 13.3dB csúcsszinttel együtt!) ez valami hihetetlenül jó eredmény. A Revox félprofi gépeknek talán még elektronikája is zajosabb...
Talán volt dolgod olyan "audiofil" lánccal, amelyik megdöbbentő mértékben lenyeli <- ha továbbolvasod, u.ezt fogalmaztam meg másként. (Talán beszélni gyengén magyar?;)) Miközben valóban, egy tisztességes alapfokú hifinek nincsenek efféle furcsaságai.
....nekem az alanti szösszenetekből ez tetszett a legjobban:
"30 éve, nem éppen High End láncon a HFM zsűrije nagyon jól hallotta a Revoxok szalagzaját"
Kéremszépen, miért kéne hígend lánc a szalagzaj meghallására? Elég oda ha egy DIN 45500-nak megfelelő (HiFi) lánc is, esetleg még gyengébb is...... vagy tévednék?
Nem vitatom hogy ezek jó gépek. (Uher, Revox) Arra akartam utalni - amit már személyesen is megbeszéltünk - hogy nem hiszem hogy két azonos színvonalú gép között 10-12 dB különbség lenne.
Ha megnzted a HFM tesztjeit igen kicsi a különbség az ott tesztelt készülékek S/N-je között. (G36 - A700 - a77 - RS1700 stb) Pedig ott azonos módom mértek minden szalagot.
Ez már a hifiköcsögség legalja, ehhez képest még a kazismagnókkal való biaszozás is élménydús, empirikus élvezet, mert legalább egy gombot tekergetnek vagy nyomogatnak közben, még ha zenéről szó sincs. Ez a nyomorék meg fejben hifizik itt a szaros magnyócskáinak a katalógusadataival, de frontátvonuláskor még a kazisokat is ezzel baxogatja. ;)
Soha egy büdös szóval nem említettem hogy nem hallom a szalagzajt - hanglemezfelvételről! Én is nagyon jól hallom, hogy a fenébe ne!!! 67dB nem a csúcs, pl. még a jóval csendesebb Nagráknál is van szalagzaj... (hogy a pénbe ne lenne!)
"Ezen lehet rugózni és ezeket az értékeket tagadni, de sajnos az említett készülékek nagyon csendesek"
Csak ennyit mondtam. Tök jó lehet neked hogy ennyiből te ilyen messzemenő következtetéseket tudsz levonni és még a HFM megállapításaira is visszautalsz :-DDD (félreértés ne essék, tisztelem az ott leírtakat mert úttörőmunkát végeztek és mindmáig tisztelem őket a tudásukért és szerénységükért, különösen igaz ez SA-ra, aki ráadásul még mindig végtelenül segítőkész!)
Ettől függetlenül te folyamatosan megjegyzéseket fűzöl a kezdetektől a dologhoz, más rendszerére teszel negatív utalásokat úgy hogy fogalmad sincs milyen rendszerről van szó, emlékeim szerint még soha a büdös életben nem hallottad hogyan is szól mondjuk a saját itthoni rendszerem.
Könnyű mindent elbagatellizálni és ráadásul még egy ványadt "poént" is elsütni.... Ehh!
30 éve, nem éppen High End láncon a HFM zsűrije nagyon jól hallotta a Revoxok szalagzaját - hanglemezfelvételről! Innen kezdve magyarázkodnivalód itt maximum neked lehet. Főleg a 46386-ban előadott hülyeség kapcsán, RS-nek.
Ahogy Columbo mondaná, van itt még egy körülmény, ami csak nem akar a fejembe menni... akit ennyire nem zavar a magnyócskájának üzemi zaja, annak miért nem tökmind1, hány débé, honnan és meddig?:))
"/62dB? 66dB? Rossz felbontású rendszeren kb. mindegy, szépen elviszi a cica a szalagzajt - de nem csak azt./"
Csak én érzem úgy hogy ez megint csak magyarázkodás részedről? Az első két mondatod alapján gondolom a főnököd is adott valami mérhetetlenül jó tanácsot :-ppp
Tényeken valóban nincs mit vitatkozni hisz a termékhez mellékelt (és a közben eltelt időszakban is folyamatosan frissített) gépkönyv/szervizkönyv tartalmazza azokat.
Tényeken nincs mit vitatkozni. Vehet bárki leamortizált szkópot meg egyéb műsz@rokat, nézegetheti rajtuk a zenét, ám ettől a méréshez nem nagyon lesz több köze:))
/62dB? 66dB? Rossz felbontású rendszeren kb. mindegy, szépen elviszi a cica a szalagzajt - de nem csak azt./
Igen, de ott a Revikre min. 67dB a specififikáció :-)
A 65dB-t szerintem röhögve teljesítik jó szalaggal.
Ugyanez majdnem igaz az említett Uherekre is: :-)
Ezen lehet rugózni és ezeket az értékeket tagadni, de sajnos az említett készülékek nagyon csendesek. Ez különösen igaz az Uherekre, megkockáztatom hogy hozzá való szalaggal simán tudják a specififikációt (pl. BASF LPR35-re kegyetlen jó felvételek készítethetőek velük, ha sikerül jól összelőni a magnyócskát), sőt még azt is megkockáztatom hogy csendesebb felvételeket lehet készíteni velük mint egy korrekt, nem lelakott fejű Revi B77-el. (vagy csak az Uherhez tanált vadiúj félsávos fejegység miatt? :-) )
Ehhez képest pl. egy STM 310 sziszeg mint a kénköves ménkű :-))))
Jöhet a kőzuhatag, állok elébe (max elugrom a végén :-DDD )
Szerintem ezt a (az újkori) stúdiómagnókon kívül sok kommersz félsávos készülék is tudja. A félsávos Reviken kívül a kis Uher SG 561 is félsávos fejegységgel, többek között.
Nahát, mik derülnek ki, spaccnak ifikorában füle is volt..:PPP
A teóriája viszont gázos, hiszen a vezeték méginkább átenged "minden lószar tranzienst, felharmonikust";) tehát a DC-csatolt elektronikákra szintén jellemző lenne a "kásás, grízes csörömpölős hang".
Érthetően leírtam, magyarul, csak figyelemmel el kéne olvasni.
Az általam megépített RIAA korektor 47, azaz
47
Évvel ezelött készült, akkor még nem volt közhihedelem, mitöbb még HFM sem, mitöbb még egy rendes HiFi erősítő sem a magyar piacon.
Tehát saját tapasztalat volt. A tantál cseppkondinak kásás, grízes csörömpölős hangja volt. Közvetlen csere után még egy siket is meghallotta.
Kérdésedre a választ ott van már régen, az orrod elött lebegett mindíg is, csak tudomást kellett volna venned róla. A német "precizitás" a magyarázat. Ha valami mérve jobb, az utána szentírás lesz, nincs appeláta. Én a 70-es évek közepétől a Hiradástechnika Szövetkezetben dolgoztam idenárú meósként, és méricskéltem a fenn említett cseppkondérokat. A fiúk által beszúrt táblázatok egy lényeges tulajdonságukről hallgatnak. Ezek a kis vackok még 2 GHz-n is kondenzátorként viselkednek. Magyrán szólva ideális alanya minden áramköri hidegítésnek, szűrésnek. Jelútba téve meg mit csinálnlnak? Na mit! Minden lószar tranzienst, felharmonikust átengednek ami aztán jól bekeverhet az átvitt jelbe, legalább is annak felső tartományába ott a felharmónikusoknál, amit kimérni - főleg színuszos mérőjelekkel - nehéz, de valódi zenei anyagnál már feltünő lehet.
Kb ez az egyik elfogadható magyarázat, indok azza, hogy a jelútból eltakarítsuk őket.
A meghallgatás külön ügy, azzal nagyon kevés szakcikk foglalkozik, mert vizenyős terület, egyrészt azért, mert a szokásos elektronyos mérésekkel nem kimutatható, másrészt tökkellütött, zenei analfabétáktól nem is várható, hogy bármit meghalljanak azon kívül, amit látással nem tudnak ellenőrizni. ;)
A felrakott elektor cikk is csak a dielektrikum megkülönböztetésének és a torzítások mérhetőségének szintjén marad, valódi hangzásbeli különbségek egyéb okára nem tér ki. Pedig éppen ennek a cikknek a hatására vettem anno két marék Philips stiroflex MKS csatolókondit csöves fokozatokhoz, amiről azt írja a cikk, hogy "a legjobb audio-tulajdonságokkal rendelkező típusok"... Hát nem. Egyetlen darabot nem használtam fel belőle, mert nem volt bántó hangja, de nagyon furcsán szólt. Selymesen lágy volt hangja, de mintha egy csipetnyi visszhangot is tett volna rá, behízelgően negédes lett tőle minden, hiába volt rendkívül finom és részletes a sound, ha csepegett róla a ragacsos méz. Sajnos az adott alkatrészkörnyezetben történő meghallgatást semmilyen mérés nem pótolja.
Ben Duncan egykori cikksorozata (HFN&RR, 1986(!)) még alaposabb, a minkrofóniától az impulzusválaszig szinte minden elképzelhető paramétert megmért, de nem nagyon találtak korrelációt a meghallgatás eredményével.
"Tudomásom szerint még soha senki nem fejtette ki konkrétan, hogy valójában miben jelentkezik a különbség"
Több dolgok vannak égen s földön Bakter Úr, mintsem bölcselmetek álmodni képes!:P))
Általánosságban nehéz kifejteni, mert a klf gyártmányú/típusú tantáloknak éppúgy másmilyen a sajáthangjuk, mint az alu elkóknak. Esetleg tendenciáról lehet beszélni. Csatolóként a basszust pl. olyasmi irányba viszik el, amit a legtöbben a csöves erősítőkhöz társítanak - azok, akik még nem hallottak igazán jót.
Imádom, mikor bakterok beleugatnak a zenereprodukálás kérdéseibe. Azt meg még inkább, mikor kábelekről, alkatrészekről, fizikai folyamatokról, anyagjellemzőkről, netán kvantumszintű történésekről nyilatkozgatnak a bakterház állomásvégi akusztikai homályából...
Kondenzátorok hangjáról fél évszázad távlatából okoskodni nem kisebb bátorság! Ne feledjük, hogy 1979-ben indult a HFM, és akkor még se asztalokról, se installációról, se kábelhangról se lófaszról nem hallott még a magyar hifista, csak a nyálát csorgatva a faxát verte a tanácskőrúti kirakat előtt.
A szakirodalom - már ha egy villamosmérnök szerző egyáltalán szakembernek tekinthető a hangzás terén (szerintem egyáltalán nem:) - a 80-as évek közepétől kezdett egyáltalán a témával foglalkozni, miután a zenei értelemmel és füllel megáldott hangászok biztos kézzel és füllel rangsorolni tudták a különböző professzionális berendezéseket is a zenei használhatóságuk, nem utolsó sorban a hangzásuk szerint: Miért szól jól vagy szarul valami, hol tűnik el a zene a rögzítési procedúra során?
Ez egy korai, a témával elemi szinten foglalkozó cikk, számos itt felmerült kérdést is a helyére tesz - és nem a váltóház színvonalán ;)
Tudom hogy kijelentésem felér egy felségsértéssel, ennek ellenére az a véleményem, hogy a tantál kontra hagyományos elkó közötti hangzáskülönbség elsősorban egy valaki által valamikor kijelentett véleményen alapszik. Tudomásom szerint még soha senki nem fejtette ki konkrétan, hogy valójában miben jelentkezik a különbség és ugyancsak senki nem adott elfogadható magyarázatot arra, hogy mi a két elkó közötti hangzás különbség oka.
Mellékesen az is biztos. hogy egy ilyen elkó cserélési folyamatot a legkisebb szakmai gyakorlattal rendelkező személy is végre tudja hajtani. Nagyban hasonlít ez a dolog a sok esetben (véleményem szerint) nevetséges, hangfal és hálózati csatlakozó kábelek cseréjével járó óriási hangminőség javulásokra.
"olvastam egy Naim erősítők "apgadelésével" foglalkozó oldalt, ott a tantálok kicserélésével kezdik"
Vereker ezzel -mármint az otthoni "apgrédeléssel" - aligha értett volna egyet.
Alapvetően én sem szeretem a tantál kondikat, ám ha ezek bele vannak "tervezve" a hangjába, hosszabb távon kiderülhet, hogy a "jobbanszólás" mellett sikerült megbontanunk az egyensúlyt, ezért további alkatrészcseré(k)re lesz szükség. És az ilyen tuning-sorozat nem szokott egyhamar véget érni;)))
Jó pár éve egy topictárs itt a fórumban árulta az előerősítőjét, egy Nakamichi 410 előfokot. (szaré-hugyé) mivel nem tetcett a hangja neki. Rácuppantam, mint gyöngytyúk a takonyra, hazahoztam, azzal kezdtem, hogy kidobozolzam, és azt a két kis kék xcsepptamtált kicseréltem a RIAA bemenetén valami mezei Nichikon kondira. Igy már élvezhető volt a hangja.....
Csak tudod, ez a "közhangulat" már a 60-s évek vége óta tart. Úgy 68 őszén életem első RIAA korrektorát raktam össze az akkoriban igen nagy kincsnek számító SN72709 műveleti erősítővel.
Az eredmény siralmas volt összaehasonlítva az akkoriban általam használt General Electric receiver RIAA korrektorával, pedig az egy mezei, csatornánkként 2 tranyós kis nünüke volt.
Természetesen a bemenetén egy 10 mikrós kis piros tantál cseppkondér volt.
A helyzet akkor változott, pozitív irányba, amikor a csepptntál helyett egy bumzli 4,7 mikrós fóliakondi lett betuszkolva. Utána már csak a 709-es enyhén grízes hangkaraktere marad meg mint negatívum.
1982-ig, utána már csak elvétve akadtak tantálkondik a paneleken.... (a negyedsávos B77-ben 1db-ot, a félsávosban ami egy picit régebbi 2db-ot találtam mielőtt kicseréltem volna sima jóminőségű elkóra)
Nem tudom, - bár nem túl sokszor fordult elő, mert nem foglalkozom ilyen tuningokkal -, de ahol a jelútból kicseréltük a tantált, ott jelentős javulás történt! Mellesleg, olvastam egy Naim erősítők "apgadelésével" foglalkozó oldalt, ott a tantálok kicserélésével kezdik...
Valamint az elismerten kiváló minőségű Revox gyártmányú hangfrekvenciás készülékekben (pl.: A77, B77 orsós magnókban) is igen nagy számban tantál elkók vannak felhasználva, a hangfrekvenciás fokozatokban is!
A villanyos kávédaráló megteszi mákdaráló helyett. 30 évvel ezelött ezelött ezzel daráltuk le a beiglihez szükséges mákot. Csak kell hozzá tenni egy kis kristálycukrot, különben leéghet a gép.
caps in signal pathI tried Tantalum cap in coupling of a McIntosh MC7100. Sounded better than the original electrolytic. And then I shifted to BG-N. Sounded much better. 10uf/50v Gyakran talalok ilyen velemenyeket/tapasztalatot. Mintha nem lenne veluk semmi baj csupan aldpzataul estek a kozhangulatnak. Mindenesetre, nem szaaradnak ki.
Ez már nem germániumtranyás, hanem homokos, és deck. Tehát nincs benne erölködő, csak a fülesnek.És már vannak rajt RCA csatik. Természetesen kombinált, a tekintetben, hoyg bár negyed sávos eredendően, de lejácca a félsávos felvételeket is.
Vaaaoo! Ilyenem nekem is volt, csak ezüstbe, nomeg fullos tuningal, alsó, dupla alsó, felső dupla felső és köztes csatik, plusz alfa csatik, ha jól emlékszem 50W-ra felhúzva, plusz venti, és modem csatival, amin lógott egy 1200 baudos modem (trükkel 2400baud) így csomagrádióztunk vele. Főleg télen volt tuti, esténként rendszeres kapcsolat norvégokkal, hollandokkal franciákkal. Személyes rekordom Zimbabwe, ha jól emlékszem valami 7ezer km. Mindezt egy grantal meg egy Penetrator tetőantennával, visszaverődéses terjedéssel és qrva nagy adag mázlival. Amúgy pest körül a haverokkal létrahoztunk egy BBS ringet abban az időben, több fix állomással (én voltam a HUN012).
A 90 -es évek elején -főként a kicsit vaskosabb pénztárcával megáldottaknál kezdett el terjedni a mobil. A híradásipari suliból tanár kíséretével mentünk ki éppen a BNV -re és jött szembe velünk egy 'bizniszmen'... mindkét kezében (a fejéhez tapasztva) egy-egy mai szemmel nézve elég komoly méretű bulafon.
Nem volt az napi 24 órát bekapcsolva... rendszerint nem ment többet 10-11 óránál. Csak a munkahelyemen való tartózkodás illetve az odautazás és hazamenetel alatt volt bekapcsolva.
Mikor is vettem? Azt hiszem, 2000. decemberében. Szerintem az a teló még jobban meg volt csinálva (és a beszélgetés hangminőségét tekintve is jobb volt), mint a kb. 10 évvel később vásárolt (szintén) Nokiám. (Következő alkalommal nem Nokia / Microsoft telót veszek, az biztos).
Amúgy a szomszéd srác -aki ért a telefonokhoz -mondta, hogy nem az akku ment gallyra.
Ha már összehasonlítgatjuk a telefon használatát egy magnóéval, akkor azt feltétlenül említsük meg, hogy a magnóban sokkal több kopó alkatrészt találni, tele van mechanikával... míg egy mobil azért más tészta. Tehát egy magnó szerintem jócskán nagyobb igénybevételnek van kitéve napi X óra használat alatt, mint egy teló ugyanennyi idő alatt.
A magas integráltsági fokú készülékeknél viszont a nagy probléma az, hogy ha abba valami bedöglik, cseréltetheted ki az egész panelt, részegységet... míg egy magnó esetében megpusztult kondit, tranyót röhögve kicseréled.
No, de abban szerintem megegyezhetünk, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még nem néhány évre vásárolt az ember meg egy berendezést. A mostanság gyártott kütyük tuti, hogy nem bírják ki 10-20 évig, mert jóval hamarabb kitűzik a fehér zászlót.
Lenne egy problémám, úgymint kaptam egy Unitra ZRK M 2405 S magnót, de igen érdekes dolgokat produkál. A mechanikai bajait kikalapáltam, de stereo állásba kapcsolva ugyan a két különböző jelet megkapja, de a szalagról vissza nem tudja olvasni, csak 1->2 állásban, az 1 és 2 mono állás egyáltalán nem működik, a 2->1 csak mikor kedve van, az összesített pedig soha. A tárcsás kapcsolóra gyanakszom, mert külső hangforrásról képes Mind mono, mind a stereo végjelet kierősíteni. Azt a borzalmas tárcsás dolgot meg kiszedni nem nagyon akarom, mert hogy vissza nem tudom építeni az biztos. Már meglocsoltam korrozióoldóval, tekergetten, féktisztitóztam, kontakt-sprayben úsztattam, de nem hajlandó mükszeni. Önök szeint is az lehet a baja? Ha igen van rá mód hogy kijavítsam?
Ilyenem nekem is van. Bedugom a mobilba, a mobil berakom a zakó belsőzsebébe, aztán a munkahelyen a folyosón le-föl sétálgatva szoktam telefonálni vele. Nem értem, hogy miért néznek rám furcsán, hiszen jó minőségben lehet vele beszélni :-))))))))
A bakterok a mai napig ilyen mobilt használnak. Kicsi hátrány, hogy addig el kell húzni egy kábelt, akivel beszélni akarnak, és mielőtt bekötik, a sarkítást ellenőrizni kell a pártközponttal :Đ
Az első mobilteló, amit életemben láttam, egy presszóban az asztalra tett kétrészes kütyü volt, a kagylót ki lehetett venni, mint a tábori tbk telefonnál. Kávéztak az urak, majd mikor elmentek, a mobilt a beosztott a vállára akasztotta egy pánttal ;)
Ez egy rossz példa volt. Két okból is. Az egyik, hogy a mobilod - gondolom én - éjjel nappal be volt kacsolva, tehát naponta 24 órát ment. 10 év alatt ez 87600 óra. Nincs az a magnó, ami ennyi ideig kibírja nagykarbantartás nélkül. Másrészt ha igaz a leírásod, akkor csak az akkuja ment tönkre, amit mai napig lehet kapni, csak nem erre ruháztál be, hanem egy új készülékre. Egy márkás Li-ion cellára annak idején max. 2000 ciklust adtak meg élettartamként (ma már csak 5-800-at!). Ez napi töltéseket feltételezve 5,7 év. Ehhez képest 10 évig ment. Miért is megbízhatatlan egy ilyen telefon?
A magas integráltsági fokú készülékek megbízhatósága elvből jobb, mint azoké amelyek diszkrét darabokból épülnek fel. És ha jól megnézzük, egy magnó ez utóbbi kategóriába tartozik.
Én 10 évig nézegettem (na jó, használtam is olykor) a Nokia 3210 -esemet és csak azért vettem pár éve új (nem okos) telefont, mert a nevezett készülék hosszabb ideig volt töltőn, mint amennyit nem :)
Ha nem döglött volna be, talán még ma is azt használnám, mert tőlem aztán az okostelók meg hasonszőrű társai nyugodtan ellehetnek. Egy mobilt én csak telefonálásra, SMS -ezésre használok... egyéb szolgáltatásokra nincs szükségem.
A 3210 -esre visszatérve... szerintem nem csúnya, mint ahogy az okostelók többsége sem. Korábban írtam, hogy ezek sokkal gyorsabban avulnak el, mint az analóg időszakban bármi és az emberek többsége nem is azért cseréli le őket, mert tönkremennek, hanem mert 'cikis', ha valakinek X évnél régebbi készüléke van.
De ha netán valaki olyan kretén lenne, mint én és nem érdekelné a készülékcsere... s netán 20-30 év múlva is még a mobilszolgáltatóknak lenne olyan szintű szolgáltatása, amit lehetne használni ezekkel a készülékekkel... na, szóval nem biztos, hogy összejönne, mert ezek a mostani kütyük jó, ha 10 évet kibírnak. Sokunknak meg ugyebár van több évtizedes készüléke (orsós magnó például), amelyet jó esetben csak kissé utánállítani kellett vagy mondjuk fejet cserélni... de semmiképpen sem kikúrni a szemétre, mert menthetetlenül bedöglött.
Ki van az találva, csakhát a minőség pénzbe kerülne, és ami fontosabb: mind a zeneipar, mind a szoftveripar stratégiai érdekével ellentétes, hogy ténylegesen, fizikai hordozón birtokba vehesd.
" Megnéznék egy okostelót, hogy 30-40 év múlva hogy 'muzsikál'"
kiafranc akar majd 30 év múlva egy semmilyen akkori formátumot és szolgáltatást nem ismerő, randa és bumfordi szart egyáltalán bekapcsolni? Ahogy most sem szeretnél lóvasúttal járni melózni a Ganz Mávagba, és 10 kilós kalapáccsal verni a tüzes acélszegecseket befele ;)
Ma nem a berendezést tervezik hosszú életűre, hanem a műsort. Amit veszteségmentesen átmásolhatsz egyikről a másikra. A magnók elkopnak, a szalag, a gumi alkatrészek elfolyósodnak egy bizonyos idő után. Meglátjátok ez lesz a sorsa a hanglemezeknek is. Kisimulnak rajtuk a barázdák. A még meglévő lemezjátszókat a cukrászok fogják megvenni bagóért, és tortát formáznak majd rajtuk. A plexi tányérosok előnyben lesznek, mert azokat el lehet mosogatni gépben is.
Egy rokonom évente több hónapot tölt el Thailand-on. Mondtam neki, hogy nincs-e ott a környéken valami piac, ahol esetleg lehet kapni szalagot, orsót, egyéb magnós cuccot. (a magnós cuccokat nagyjából ismeri, rengeteg dolgot vett nekem az Ebay-en)
Megkérdezte néhány fiatal férfi kollégáját erről. Azt se tudták hogy mi az a magnó. A neten keresett néhány képet, hogy így néz ki egy magnó.
Gondolom, többen is figyelemmel kíséritek a terényi Magnómúzeum fb -os oldalát... de azért bebiggyesztem az infót: Hollandiából kaptak egy 16 sávos STM700 -at.
Emlékszik valaki, hogy mely évben volt kiállítva a BNV -n? Kisgyerekként volt hozzá szerencsém...
Nem vagyok benne biztos, hogy az STM810 is kint volt -e...
nehéz már utánanézni a fórumon de......szóval azt a gépet valamelyik fórumtárs vagy a fórumba bekukkantott érdeklődő vitte Hozzád javításra. Még írtad mennyi fültisztító pálcika ,kontaktspray izopropil stb fogyott el amit elmentetek még beszerezni mert annyira elhanyagolt volt az a jószág,hogy az otthoni tartalékod már kimerült.Persze pocok -meg mást is írtál-nem volt benne de jót röhögtünk rajta anno.
Hát ez nem a muzeológia folytán került hozzám, a zasszony hozománya volt annó, szinte újnak mondható álapotban került a házhoz kb. 200 órás használat volt benne. Aztán a zasszonyra rájött a helycsinálási mizéria:
a "vidd ezt a szart valahova" Na akkor bizseregni kezdtek az ujjaim, mondok felélesztem a "kicsikét".
Az mondjuk egy kissé barokkos túlzás volt, hogy döglött pocok lett volna benne, de egy pókhálótól eltekintve steril tiszta volt a készülék, viszont nem vett fel, és nem törölt. Ezt sikerült kijavítani 7,50 € költséggel, ennyibe került postával a türllőoszcillátor hűtőbordába gyógyított germánium tranzisztora az ebayról....... persze közben a helyzet fokozódott, ultimátumig fajult a dolog, így fogtam a cuccot, és elvittem Kálmushoz, ott akkor Rejtő: Vesztegzár a Grandhotelben" regényének az a részlete elevenedett fel, amire már csak ezen idézetével emléxünk:
„- Ajándékot hoztam neked, malájok fejedelme. - Nem baj, csak szép legyen – felelte Nalaya király. "
Vajon az általam említett esetben hogy fognak eljárni az igen tisztelt (rohadjanak meg!) vámhatóságnál?
Mint írtam, én 'támogatás' formájában küldtem a kickstarteren keresztül 300AUD -t és ennek fejében fogják (remélem, még ebben az évben) elküldeni az ARMELLO nevű játékot és a mellé dukáló limitált 4CD -s boxsetet.
Vajon ha a csomagot elküldőtől (LeagueOfGeeks) kérem, hogy írjanak rá alacsonyabb értéket, megteszik -e? Jó lenne, mert a tököm akar még vagy 20 ezret perkálni Állam Bácsinak. (Nyalogassák körbe a bal herémet!!!)
Nem tudom, hogy mit csodálkoztok azon, hogy nemcsak az áru értéke az adó alapja, hiszen nálunk az adót is megadóztatják :-)
Ahol jövedéki adó terhel egy terméket (üzemanyag, dohány, szesz, stb), ott a 27 %-os ÁFA alapja a termék jövedéki adóval növelt értéke, szóval mi az adóra is adót fizetünk :-)))
Amúgy is teljesen átláthatatlan az egész. ŐSKÁOSZ! Az említett globális szállításos dolgokat mindig kihozzák másnap miután leszáll a gép Ferihegyen, szoktam figyelni. (ezek általában mind trekkinges szállítások)
Ha nem globálos és nem hozzák ki másnap akkor valszeg pár napot kotlanak rajta a vámon, ilyenkor várom a formalevelet hogy adatokat várnak :-)
Kitöltöm, szkennelem, a kivonatokkal együtt elküldöm emilben, ezek után általában másnap itt is a cucc, a postásbácsi sem kér hivatalosan semmit a gyors kiszállításért :-))
Engem is így tájékoztattak, valószinűleg ezért nem kellett áfát fizetnem sohasem a posta intézkedései után. De szvsz hagyjuk, lehet hogy itt keveredik a céges forgalomban rendelt, és a magánforgalomban bonyolódott cucc. (én csak így szoktam)
Ráadásul ez az egész annyira zegzugos tele ilyen meg olyan kiskapukkal. Még azt is hozzá kell tenni hogy nem mindent vámolnak (télleg szúrópróbaszerű lehet a dolog, ki tudja?), a helyi postásbácsi is érdekes dolgokat mesélt.
A cégek közötti ügyben simán el tudom képzelni hogy apait-anyait beleszámolnak plusz anyós neve három példányban.... :-))
Ha nem nyitod ki a szád és nem állsz ki a dolgaid mellett állandóan megpróbálnának lehúzni. (biztosítások éves újrakötése, internet, TV havidíjak éves újratárgyalása, stb. stb. Ilyetén mennek Kishazánkban a dolgok.)
Bár már leírtam az én tapasztalatom, ami ráadásul olyan friss hogy még meleg és ropog, mert pár napos.
A posta VÁM osztálya felhívott, hogy írjam meg nekik emailben (megadták az elérhetőséget, ill. fent van a weboldalukon is) mit tartalmaz a csomag, mennyi az értéke MAGÁNAK AZ ÁRUNAK, és ezt igazoljam is. Megkapták tőlem a Paypal utalásról az igazolást, meg leírtam hogy régi öreg, xar, hibás távirányító, meg magánszemélytől vettem (egy ismerős az USA-ban) és én is magánszemély vagyok. Továbbá jeleztem hogy a Paypalon szereplő 130USD tétel úgy áll össze hogy 100USD a cucc és 30USD a postaköltség. Erre válaszoltak, hogy próbáljam meg igazolni hogy valóban 100USD a cucc ára, mert ha nem tudom akkor a teljes összegre ki kell vetniük az ÁFÁ-t. Elküldtem a mailről a screenshotot, amiben az ember megírta az árat meg mindent. Elfogadták, így CSAK a 100USD után kellett ÁFÁ-t fizessek, ami ugye 27 USD, ez pedig pontosan 7600 Ft körül van. Ennyit is fizettem, persze plusz a 2000 Ft kezelési költség vagy mi.
Az ügyintézőnél akkor rá is kérdeztem hogy akkor csak a termék ára után kell fizetni, és erre azt mondta, igen, ha igazolni tudom hogy annyi a termék ára.
Kiváncsivá tettetek és megnéztem egy pont egy éve vásárolt tételt.
61 USD volt az árú, 61,56 USD volt a posta (35db műsoros szalag), a plusz amit fizetnem kellett előre 17,66 USD volt. Ez sehogyan sem stimmel ha valóban benne van a postaköltség is az áfaalapban.... (magánszemély-magánszemély relációban ment a dolog)
Ez mind szép és jó, én csak azt írtam le amit tapasztaltam.
Ha beleszámít akkor beleszámít, de így végképp nem értem azt ahogyan többször is eljárt a tisztelt Magyar Posta. :-))
(én is ebből a doksiból idéztem az ominózus mondatot)
Remélem hogy továbbra sem kell se vámot se áfát fizetnem az USA-ból érkező csomagjaim után! (ami nem elmebaj global shippinggel érkezik ugyebár, mert ott "hivatalból" beterhelik a vámot+áfát)
Érdekes vicceid vannak. Ha nem tetszik, azt fogják mondani, h ez nem alku kérdése. A feladó ill. te a postai szállítást választottátok. Benne van az ÁSZF-ben a vámügynöki díjuk - ha nem értesz egyet, vannak más lehetőségek, pl. nemzetközi futárszolgálat. Esetleg jogodban áll panaszt tenni a fogyasztóvédelmi sóhivatalban.
Másrészt, lehetőséged sincs alkudozni. Ha beküldted az értékigazoló számlát vagy átutalási bizonylatot, azt összevetik a feladó értéknyilatkozatával. Amennyiben x ideig nem küldöd, vagy az értékek durván eltérnek, a vámosok felbontják és "megvámszakértik":) Ezután a csomag rögtön indul hozzád, a vám+áfa+vámügynöki díj összegét pedig átvételkor, a postásnak kell kifizetni.
És igen, kaptam már párszor levelet a postától, de sohasem kellett fizetnem. (előtte fel kell őket hívni, megkérdezni hogy komolyan gondolják-e a 2000 HUF áfa mellé ugyanennyi vámkezelési díjat beszedni stb. stb.)
Soha nem volt szó arról hogy a postaköltség is beleszámítana, sőt pont az ellenkezője. Telefonban is ezt mondták.
2005 -ben Amerikából rendeltem meg egy 8×2CD -s koncertlemezsorozatot... 212$ volt az ára postaköltséggel.
Mehettem be kiperkálni az ÁFA -t (természetesen a postaköltséggel növelt összeg, tehát a 212 dodó után), de nagy kegyesen az emlékeim szerint 3% vámtól eltekintettek... így 'csak' 10.400Ft körüli összegre húztak le... mintha azokat a szájba akasztott lemezeket nyerészkedési célzattal vettem volna meg.
Tudom... tudom... hisz én lúzer vagyok :)
Több, mint egy éve egy ausztrál játékfejlesztő cég kickstarteres támogatósdijába szálltam be egy valag pénzzel, hogy megkapjam az amúgy engem marhára nem érdeklő játék zenéjét... mindössze 500 példányos ez a 4CD boxset. Az egy dolog, hogy még azóta is várjuk, hogy postázzák... de majd azzal is tuti jól le fog húzni a rohadt vámhivatal.
Akkor te még nem kaptál levelet a Posta vámigazgatóságától... szerencsésen megúsztad. Az enyémet már biztos nem tudom megmutatni (kidobtam), úgyhogy kerestem neked egy régi újságcikket. Ez volt az általános gyakorlat, már a 20%-os áfa idején is. A "csúnya" enyhe kifejezés, de van azonban csúnyább is, lásd pl. a tegnapi híreket, kölönösképpen a bírói indoklást. Normális jogállamban ezzel kb. véget is ért volna a pályafutása.
Az a baj, hogy ma már minden vezetékes távirányító nagyon drága. Nekem van egy AKAI, meg egy SONY, ma már többet érnek, mint a deck, amihez vettem őket.
Tévedés. A szállítási költség nem része. Direkt ezért is kérte be a csaj hogy igazoljam mennyi volt a vételár, mert ellenkező esetben a teljes összegre ki kell vetniük az ÁFÁ-t.
Vám is van, azt hiszem az USA-ból 4%, de ezt csak a 22 EUR feletti részre kell fizetni tudtommal. A nagy lenyúlás az áfa....
Lemezeket és műsoros szalagokat simán kihozták, még igazolást sem kellett küldenem. (pedig előfordult nem egyszer hogy 35-40 szalag volt egy nagy dobozban, 60-70 dodóért + ennél több postaköltség :-) )
Mikor a demagnetizálót (45 USD) majd kicsit később a tentelométert (44 USD) vettem azokra ugyan bekérték a papírokat de végük kiküldték simán.
Hogy a tényleges vámvizsgálatnál se lehessen gond, tartalomként hibás elektroncsöve(ke)t kell az eladóval ráíratni, 22 euró alatti összértékkel:) Értékes cuccra persze nem fogja vállalni a kockázatot...
Pontosan. De csak ÁFÁ-t kellett fizetni, VÁM nem volt, az magasabb összeg felett van csak (most nem is tudom mennyi az az összeg.
Sajnos igazolnom kellett hogy mennyit utaltam át embernek. Így nem tudtam azt mondani hogy csak 20USD volt. Ámbár visszagondolva ilyenkor lehet megoldás lehet, az eladóval megbeszélni hogy elutalsz 20 USD-t (pl paypal), majd a többit külön fizeted. Aztán mikor VÁM-on bekérik az igazolást, elküldöd nekik a 20USD-t. Bár ez már a család kategória... ;)
Belföldi kereskedelemben is kell áfát fizetni, legalább a vételi és eladási árkülönbözet után. Ha százszor kerül vissza a kereskedelembe, akkor százszor vonnak utána áruforgalmi adót, pedig a 27% új termékre sem kevés. Ez egy ilyen ország.
Bármire 22 EUR felett. Kis szerencsével meg lehet azért úszni :-) (a vámtétel csak pár %, de az ezzel növelt végösszegre ráverik az áfát is)
Azt is meg szokták nézni hogy mi van a vámkezelésin. A használt hanglemezeket, szalagokat nem szokták megvámolni. Elektronikát, csöveket, alkatrészeket viszont többször...
Drága biza. Bár az elmebajos árakhoz képest így is jó vétel volt szerintem. 100USD volt a távir, 30USD volt a posta, és itthon még rávertek 7600Ft ÁFÁ-t és 2000 Ft kezelési költséget... összesen kb 47ezerbe fájt ez az eredeti távir így.
Sajnos csak USA-ból tudtam szerezni, se itthon se az EU-ban nem találtam. Szóval a vám mindenképp rájött volna még.
Az eredeti távok nagyon drágák. Bár nem írtad hogy mennyiért vetted, de ez zsebbénz volt egy Akai vagy egy Technics távirányítóhoz képest. Keveset adtak el belőlük, ezért ritkák.
Na végre némi várakozás (hülye vám) után megérkezett a Teac RC140-es távrecsegő az A6300-asomhoz. Most már kényelmesen tudok "játszadotni" végre. :) Igaz nem volt óccó, de legalább jó drága volt. :D
no én meg hallottam aktiw atc-t és mellette passziwat is atc erölködöwel meghajtwa. szerintem jobban xolt az utobbi wáltozat. aztán minekután wolt itt nálam akkoriban egy rakás erölködö, igy öxxe tudtam hasonlitani öket a dobozon. Majd miután meglett a nyerö párositás, azt ujbol öxxehasonlitottam az aktiw dobozzal, és miután az meggyözött, h jol döntöttem, igy megwettem a passziw hangfalat és hajtottam az aq1-el, ami akkor még nem ilyen néwen futott. csak késöbb lett ez a newe...
Na ja... asszem kissé félreérthetően fogalmaztam illetve kihagytam azt a tényt, hogy passzív láda esetében nem mindegy, hogy milyen erőlködővel hajtjuk meg azt, hisz az erősítő tulajdonságai, minősége fogja a hangképet befolyásolni.
Jó, de milyen végfokkal hajtanád a passzívot? Csövessel? SE-vel vagy PP-vel? Félvezetőssel? A, AB, B vagy D osztályúval? Tranzisztorossal, FET-essel, IC-sel? Félek, az erősítők különbözősége miatt nehezen hasonlítható!:))
Ezt egyelőre csak Te állítottad, eddig, hogy a passzív jobb, bár ez - mint alant írtam - az erősítők különbőzösége miatt összemérhetetlen!
Egy hangfal attól pedig biztos nem lesz jobb, hogy annak összeszereléséhez nevét adja a munkát végző!:)))
Az viszont biztos, hogy másképp kell hozzáállni a kétféle típushoz: a passzívnál az egyen váltót szerelik be mindegyik hf-ba és hogy egy páron belül ne térjen el jelentősen a 2 hf hangja, ezért válogatják a hsz-kat párba (épp úgy mint a csöveknél). Az aktívnál viszont az aktív váltóval kisebb egyenetlenségek kompenzálhatók a frekvenciameneten, ezért ott nem feltétlen szükséges a párba válogatás. Az erősítők tehát lehetnek ugyanazok, de az aktív váltóval linearizálják a frekvenciamenetet, tehát azok (beállítása) eltérhet!
Már megen mellébeszélsz! A kérdés arra vonatkozott, hogy kizárólag ugyanazon az erősítőn meghallgatva állítható 2 hangfalról, hogy az egyik jobb! Az aktív miatt viszont ez lehetetlen, ezért marhaság az általad kreált összehasonlítás!
Az meg hogy a PF miért passzívat használt valahol a stúdiójában (a keverésnél?; a masteringnél?; vagy egyszerűen azon tartották a gyújtóst a kandallóhoz?), azt Tőlük lehetne megkérdezni!:)))
Melyik PF-lemezhez? És melyikhez nem? Mert nem mind ugyanott keverték.. Az utolsó albumok ill. a hifisták szent Waters-lemeze egyébként digitális technikával készült - akkor ugye (szerinted) az felülmúlja az analógot? Akinek a pinkfojd a mérvadó, legyen köwetkezetes:o))
Nehéz lenne észrevenni a különbséget szerintem passzív és aktív stúdiómonitorra történő keverés esetén a végtermékben, ha netán a Pink Floyd csinált volna is ilyet egyazon lemeznél. A control room akusztikája már jobban befolyásolhatja a végterméket... na meg a többi 'vas'.
lofaxt. az aktiw azé kéne, h jobb legyen, mert a "gyönge" jelet oxxa xét a hangwálto és ezeket erösitik fel külön-külön.
Semmi faxni nix ezekben az erölködökben, az öxxes aktiw dobozukban egyforma wan.
ellenben a passziw studiomonitorjaiknál mindnél párban csinálják öket, mindegyikben benne wan belül egy adatlap, h ki csinálta, ki mérte be, néw xerint! a dobozok egymástol 0,3dB belül wannak, stb.
A legjobbak ezek a hatküllős fémorsók. A súlyuk nem túl nagy, esztétikusak is. A legföbb BASF felirattal készült, de van sok AGFA feliratú is, de csinálták sok más felirattal is.
Ha elvetemednének, akkor egyszerű kiegyenesíteni őket, szóval ideálisak a napi használatra. Ha elkoszolódnak, akkor otthon is kis fogkrémmel szépen megtisztíthatók és otthoni módszerekkel is szépen feketére, vagy ezüstszínűre festhetők flakonos festékkel (elvetemültek festhetik pirosra, zöldre, vagy neonsárgára is :-))
Viszont ahogy azt Spacc mester már sokszor elmondta, mindig két egyforma (súlyú) orsót kell tenni a magnóra, különben nem lesz egyenletes a terhelése a fékeknek, stb.
El lehetne kezdeni utánaszámolni, hogy mi miért is kerül annyiba, amennyibe. Tudjuk, hogy a fejlesztési költségek magasak... bla-blah...
Tudjuk, hogy akik tehetik, Kínában vagy egyéb alacsony munkabér-költségű helyeken dolgoztatnak. A legnagyobb USA, angol, de még japán, dél-koreai cégek is így növelik a profitot. (Az már persze más kérdés, hogy az így külföldre -többnyire ázsiai országba vitt gyártás által a saját országuk -USA, Anglia... stb- a munkanélküliség növekedését okozzák és amit a cégek az ázsiai gyártással profitálnak is -majd annak csak kisebb részét a saját országuk államkincstárába nyereségadóként visszaforgatnak- az kevesebb, mint amennyit az államnak, tehát minden polgárnak be kell adnia a közösbe, hogy a munkanélkülieket 'etessék'.)
Tudjuk, hogy egy terméket szükséges reklámozni és ez is pénzbe kerül. (Mondjuk itt Magyarországon nem nagyon -sőt, egyáltalán nem láttam bármiféle hirdetését is az ATC cég termékeinek... de fogjuk fel úgy, hogy bizonyos tematikus szaklapok kritikái, tesztjei is valamilyen szinten reklámnak minősülnek, amelyekért nem kizárt, hogy így vagy úgy, de fizetett vagy maga a cég, vagy az adott országban lévő forgalmazó...)
És ezek után még rájön az árra kisker, nagyker, ÁFA, béfa, kofa...
Nem szívesen említenék konkrétumot (és ez már tényleg teljesen OFFoldába vinné el a beszélgetést), de olyan gyógyszeripari termékek, amelyeket már sok-sok évtizede szinte változatlan összetétellel hoznak forgalomba (magyarán új fejlesztések végett biztos nem öltek bele egy valag pénzt megint), miért is kerülnek még annyiba, amennyibe? Hadd ne mondjak konkrét gyógyszernevet, gyártót!
De említhetném a mobil -okostelefon árakat is. Egy-egy készülék ára bőven verdesi a 100 ezret. A gyártók nagy versenye miatt mindig újabb és újabb termékeket dobnak piacra... újabb és újabb szolgáltatásokról hitetik el a fogyasztókkal, hogy azok nélkül képtelenség ma élni, sikeresnek lenni (magyarán a kínálat van meg előbb, mint a kereslet)... s így egy-egy újonnan kihozott készülék nagyon hamar 'elavul' és a százezres vételára a forgalomba kerülés után egy fél évvel már 50 ezerért utánad dobják.
(Nem is beszélve arról a sundámbundámról, hogy a plebsnek újdonságként bedobott termékek, fejlesztések javát már évekkel korábban, nagyrészt a hadiiparban eszközölték... mégis új fejlesztésként, több részletben csöpögtetve és minden egyes ilyen részfejlesztésre újabb készülékcsaládot alapozva többszörösen kaszálnak.)
És ha már a lúzerségem szóba került :)
Nem egész 1 éve bedöglött az asztali CD íróm és már nem akartam rá költeni. (Amikor vettem újonnan a 'mert hülye azért nem vagyok' áruházlánc egyik boltjában, akkor nem sokkal utána konstatáltam, hogy átbaszhattak a palánkon, mert vagy valami kiállítási darabot adtak el újracsomagolva, vagy valami 'gyárilag' hibás készüléket. Hadd nevesítsem: ez egy kéttálcás Philips CDR775 típusú készülék volt és később ugyanilyen készülékek tulajdonosaival beszéltem, akik az általam tapasztalt hibák egyikét sem észlelték.
Konkrétan: finnyázott a készülék és például a TDK írható audió CD -ket nem szerette, nem írta meg, nem zárta le, opcionális hibákat jelzett, stb. Aztán meg az átmeneti tárolója -amely 3 másodpercnyi hangfolyamot tárolt, hogy ezalatt a 3 mp alatt még leállíthassam a felvételt anélkül, hogy az új track-ként a lemezre kerüljön... majd 3 mp után ment annak tartalma a lemezre és utána direktbe már tolta fel a többit a lemezre. Ennek az áramköri elemnek valamilyen hibájából kifolyólag a CD -re került track 3. másodpercében egy hol egész halk, hol zavaróbb hangerejű pattanás került.
Majd nem egész 2 év használat után jutott el oda a berendezés, hogy felvétel közben meggondolta magát és leállította a felvételt 'error' üzenet kíséretében és utána baszhattam azt a lemezt.
Elvittem szervizbe és 2003 -ban 35.000forintért cserélték ki a teljes felvevőoldali panelt.
2014 -re újból kitűzte a fehér zászlót a CD író. A második számot már nem írta fel a lemezre... 3 másodperc után megszakadt a felvétel.
Úgy döntöttem hát, hogy veszek egy új asztali CD írót és most már olyat, amit a házi stúdiómban is tudok használni (szimmetrikus be -és kimenetekkel).
Túl sokan már nem gyártanak újat és hazai forgalmazóból se volt sok.
Kinéztem végül egy Tascam CD-RW901MkII -t. Nem írom le, mennyiért vettem meg végül, mert többen kiröhögnének :)
Annyit írok csak, hogy az USA ebay -n kevesebb, mint feleannyiért láttam.
Kicsit átbaszva éreztem magam és -utólag ugyan- de rákerestem, hátha valahol idehaza is olcsóbban megvehettem volna. De nem. A korábbi verzióját láttam egy másik helyen, az még drágább volt ott... úgyhogy beletörődtem, hogy idehaza ennek ennyi az ára (lúzereknek).
Inkább arról nem szólok senkinek, hogy ez a állításod egy nagy marhaság!:))) Hogy az aktív vagy a passzív a jobb kizárólag úgy lenne megállapítgató, ha ugyanazzal az erősítővel hallgatnánk mind2-öt! Akkor viszont a passzív már aktív lenne!:))) Éééé'töd?:)))
Nem hinném... tényleg jo doboz. wan az ismeretségi körömben 3 is, mondjuk ennél jowal drágábbak, mert nagyobbak. ha gondolod elintézhetem a meghallgatást akárhol.
ja hogy te wagy olyan h..., aki ujan wexi alku nélkül. én a pink floyd studiobol wettem haxnáltan az enyim és a xállitással együt wolt kb 1 miller, de te perxe gazdag csáwo wagy. )))
szerintem pont az az egyik legszebb tárcsa, de wan csomo másféle is. pl ampex, wagy basf professionál, stb. nézegesd az ebayt, oxt ha tanáltál neked teccöt, keress meg, hátha wan itt a sufniban elfekwöben... ))) revoxom nincs. már mind megwette a sok luzer.
nemcsak a digitális rendszer sajátossága a humán k5sögség, ma a könnyűzenében maga a zenész a leggyengébb láncszem, legtöbbször a gitárosok vaskos ostobasága miatt, direkte kérés-kívánságra basszák el a felvételeket a stúdióban.
Nos, a korábban igen jól jövedelmező zeneipar pont a digitális technikának (és az internetnek) köszönhetően teljesen átalakult és egyrészt maguk a zenekarok, kiadók is anyagi gondokkal küzdenek (illetve korábbi bevételeiknek egy kis részét tudják realizálni), másrészt a zeneipart (zenészeket és a belőlük élő kiadókat) kiszolgáló 'háttérintézmények' (mint amilyen egy hangstúdió a hozzáértő személyzettel) is a megélhetésért, megrendelésekért küzd.
Az illegális letöltéseknek 'köszönhetően' mind a zenészek, mind a kiadók bevétele csökken és ezt a bevételkiesést vagy pont a stúdióidőn való spórolással kompenzálják, vagy kevésbé felkapott stúdiókban veszik fel a lemezeiket... vagy pedig a koncertek számának növelésével, merchendise -zal (mindenféle kegytárgy: zenekaros bögre, kitűző, póló...stb) próbálják meg behozni.
De a digitális technika és a gyors fejlődése (merthogy a digitális technika nagyobb lépésekkel halad, mint szerintem az analóg technika bármikor is és a dig. technika távlatai jóval nagyobbak, tehát van még hová fejlődni -és ezt nem feltétlenül rossz értelemben írom, hanem újabbnál újabb kütyüket, szolgáltatásokat tudnák eme technikára alapozva piacra dobni) a zenekaroknak is előrelépést jelent és ami nekik jó, az lehet, hogy pont a stúdióknak lesz rossz, hiszen manapság hazai viszonylatban is másfél milla körül meg tudod szerezni a hangrögzítőket (proTools 'artist bundle' cca. 600.000Ft, 4 magos iMac 800.000Ft -kell hozzá még külső CD / DVD meghajtó... nem árt egy proTools billentyűzet... ezek még kb. 100.000 -et dobnak az árán)... további 2 millióból vesz mikrofonokat, mikrofonállványokat, kábeleket... ízlés és anyagi kerettől függően további külső effekteket... hangszereket... vehet egész jónak tekinthető Genelec aktív stúdiómonitorokat ,vagy ha vastagabb a pénztárcája, akkor vehet 3,2 millióért ATC SCM25A pro monitor hangfalpárt... vehet 100.000 -ért Sennheiser HD600 -as fejhallgatót hangfalak helyett... továbbá elő hangszerek felvételére alkalmas akusztikával, csillapítottsággal rendelkező helyiség ki -vagy átalakítására is elkölthet persze milliókat az ember, de ez hosszabb távon tuti, hogy megtérül, hiszen stúdiója válogatja, hol mennyi egy stúdióóra, de általánosságban tízenezrekről van szó.)
Az pedig, hogy a pop-rock lemezek többsége milyen ótvarul szól, nem feltétlenül a keverést végző hangmérnököt vagy a megrendelőt (a zenészt, akinek az óhaját kénytelen a hangmérnök figyelembe venni keveréskor) 'dicséri', hiszen leggyakrabban pont a 'maszterelésnek' nevezett hókuszpókuszolással szokták kellőképpen elkúrni a végterméket... amelyben meg vagy a kedves hallgató elvárásai (minél hangosabb) a ludasak, vagy a kiadók által tévesen a technikai kiszolgáló intézményekre erőszakolt 'elvárás'.
Tehát szerintem ha akarnák, ugyanakkora profit mellett csinálhatnának jobbat is... sőt, megmerem kockáztatni, hogy a szintén (nem kevés) pénzbe kerülő maszteringet (ami alatt a hangkép elbaszását értem és nem a CD masztert a számsorrenddel, szünetekkel... stb), akkor netán egy pár stúdióórával több jutna rendesen felvenni mondjuk az éneket. Tudok olyan esetről (és ez nyilván nem egyedi), hogy a csont takonykóros énekesnő fél hektó Neocitránnal a belében próbálta meg felköhécselni az éneksávokat... mert 1 hét csúszás már irtózatos érvágás lett volna ám a kiadónak, míg meggyógyul és helyrejön a hangja.
Ilyen esetekben a 'fix in mix' lófütty... hisz nem autotune -ra, harmoniserre kíváncsi esetleg a publikum.
Bocs, de hol van ebben kioktatás? Egyszerűen elmondtam, miért rossz gyakorlat, és miért nem célszerű ragaszkodni hozzá. Ha nem írom le, attól még ugyanúgy igaz marad. Ahol a szókimondást összekeverik a feszültségkeltéssel, az egy másik fórum. (Valami Béla Király a főnök;))
A félreértés talán inkább odaát lesz, mert az én kérdésem is "költői" volt;)
A digitális rendszerben is sokkal több múlik az emberen, mint a felvételtechnikán, és ez elég rossz hír. A mai hajtásban, profithajhászásban nem lenne már lehetőség a régi analóg akusztikus felvételek színvonalának elérésére. (Pedig egy laikus számára marha egyszerűnek tűnik, berakják a terembe azt a pár mikrofont, stb...)))
Bocs, de az ilyesféle kioktatásra nem vagyok vevő... úgyhogy ha csak kekeckedni szeretnél és egyfolytában feszkót generálni, akkor ehhez keress más személyt! Ebben nem leszek partner.
Nem, ez nem "nyelvtannáciskodás". Egyrészt, a felsőfokú végzettségűek, akik ráadásul mérnöknek hívatják magukat, legyenek már ennyire igényesek! Másrészt, aki dinamikacsökkentést nem magyarul írja, az vagy felvágni szeretne vele, vagy borzasztóan szabatos akar lenni. Teljesen mindegy, a célját el nem érő igyekezet mindkét esetben egyformán röhejes :D
Ki is vette egy kalap alá a klasszikus zenét a modern műfajokkal? Bízom benne, hogy ha újra elolvasod az általam írtakat, akkor világos lesz számodra, hogy ezt én nem állítottam.
Miért is lenne hiábavaló a koncerthangzás imitálása? Oké... ugyanazt a hangélményt 100% -ban úgysem fogod tudni visszadni, de attól még egy jó térbeli érzetet keltő sztereó (netán többcsatornás) felvételt készíteni nem lehetetlen... csak jó hangmérnök kell hozzá.
Oké... nyelvtannáciskodhatunk. Én magam is az volnék amúgy, de szerintem kevesen akadnak fenn azon, ha mondjuk dinamikaszűkítés helyett kompresszálást írunk. Apropó: dinamika magyar eredetű szó? Vagy netán hány szóval írjam körül, fejezzem ki azt, amire van egy szakzsargonban ismert és feltételezhetően itt is mindenki által ismert szakzsargon... ami ugyan nem magyar?
Nem... sajnos félreértetted. Vagy nézd meg, olvasd el légy szíves, hogy minek kapcsán írtam ezt a 'költőinek' szánt kérdést... vagy nem tudom... próbáld meg kitalálni, mire is gondolhattam :)
Józan voltam, amikor kérdeztem.
A digitális technika jó popzenére, rockra, jazz-re, klasszikusra, cigányzenére, népzenére, Kis Grofóra, Győzikére.
Kérdésem lényege valami olyasmi szeretett volna lenni, mint, hogy... izé...
Szóval, többen írták, hogy a digitális technika által prezentál hangzás 'túl steril'... Szóba került Mocsáry Gábor neve, aki egy rakat díjnyertes lemezt készített digitális technikával (Yamaha 02R keverő, két Sony DAT a rögzítésre...) és érdekes módon ott valahogy a lemez kritikusait marhára nem zavarta a 'steril' hangzás...
Na így már érthető, mire is szerettem volna kilyukadni eme kérdés feltevésekor?
"vajon miért is nem elvárás egy-egy ilyen klasszikus zenei felvétel esetében sem a pluszban hozzáadott felharmónikus mennyiség, sem az anyag kompresszálása és erre a célra miért is felel meg tökéletesen a digitális technika... "
Jól értem, komolyzenére "tökéletesen megfelel" a digit. technika, más műfajokra pedig nem?
Ez valami vicc?:D
Mindazonáltal hibás elképzelés egy kalap alá venni a "komoly-" ill. a "könnyű"zenét, mert a közvélekedéssel ellentétben éles, szinte áthágatatlan határok választják el.
Ahogy Mono SE is leírta, Stravinskyt, a zeneszerzőt(!) szeretné hallani. Ez "könnyebb műfajokban" fel sem merül, hiszen ott az előadó stílusa, soundja a meghatározó. Miután stúdióban hiábavaló próbálkozás lenne a koncerthangzás imitálása, a stúdiófelvétel soundjának kialakításában óriási szerepe van a hangmérnöknek, és ezzel az alkotó folyamat részesévé válik.
Ja és "kompresszálás". Ne gyertek azzal, h a legtöbb stúdiós így mondja, mert hibásan mondja. A gépészek vagy magyarul beszélnek, vagy (amennyiben szakmaiak, "tudományosak" akarnak lenni) az idegenből szabályosan átvett alakot használják - ti miért nem?:P)
Embere válogatja... mármint hogy ki fog állandóan helyhez kötötten, fülessel zenét hallgatni.
Például én :)
A zenehallgatás nálam sohasem háttértevékenység. Leülök... fejemre a füles, oszt' hadd szóljon.
Ha valaki akár csak egy lemezhossznyi időt nem bír ki a seggecskéjén csücsülve, annak szerintem tök mindegy, hogy 128 -as vagy 256 -os MP3 -at hallgat avagy Hi-End berendezésen 180 grammos vinylt vagy SACD -t.
Na igen... a lehallgatás (nem olyan lehallgatás :D ) körülményei nagyon nagyon fontos tényezők. Valljuk meg őszintén, hogy kevés embernek van lehetősége ideális akusztikai körülményeket teremtenie lakásában.
A szoba akusztikai gyengeségeinek kizárására egy jó megoldás a fejhallgató. Nem kell feltétlenül 6 millás Sennheiser Orpheus (használtan ennyi...), a 100 ezres HD600 is rendkívül jó hangminőséget produkál.
Elvi (gyakorlati) összehasonlítgatással kapcsolatos észrevételeimet vegyük úgy, hogy stúdiókörülmények közöttre értettem... a stúdióban, ahol mondjuk kevernek egy anyagot, adott a jó akusztika. (Persze másik stúdióban más az akusztika). Ugyanebben a stúdióban, ugyanakkora hangerővel visszahallgatva az anyagot IS szembetűnő a különbség analóg és digitális maszter között. De az olyan dolgok, mint a torzítás, szalagzaj nem ideális, tehát szobakörülmények között is feltűnik.
A hanglemezt a független kiadók, az audiofilek és a DJ-k 20 évig életben tartották. A nagy kiadók erőszakos feltámasztási kísérletébe viszont belehal. Tovább »
Nem, én csak hangtechnikus vagyok, (papíron). De mióta félig megsüketültem és a zenei ízlésem is pocsék, inkább átmentem szerszámkészítő cad-cam informatikusba. XDDD
Kíváncsi vagyok mi lesz a következő téma ezek után. :D ... talán a Shelby Mustangok hangjai :D (csak valaki be ne dobja hogy erről is van LP, mert tökön szúrom magam de rögtön) :D
A Pszichoakusztika/akusztika az igen fontos dolog,ahogy imént a kolléga úr is említette,reflexiók,diffúzitás,és az egyik legfontosabb hogy a fésűs-szűrő hatás mennyire képes elrontani a hangképet,pláne ha a szoba panelházban van,
és semmiféle diffúzor elem,vagy basszuscsapda nincs telepítve.
A lehallgatás jó minősége az elengedhetetlen.
Csak abba gondoljunk bele hogy álltalában a két fülünk időeltéréssel kapja az akusztikai információt,hacsak nem ülünk
megfelelőpozícióba a hangsugárzókhoz.
Mondjuk a füles,pont ezeket a fenti akusztikai problémákat küszöböli ki,viszont az ember nem fog állandóan fülesben zenét hallgatni.
Húzd fel magad két kézzel egy közeli vastag faágon, és várd meg, amíg hűséges paripád megfordul alattad :))
Nem akarunk "100%-osan visszaadni" semmit, és egyáltalán nem akarjuk betuszkolni bőgőstől üstdobostól a zenekar összes kóceráját kottatartókkal, az elsőhegedűs reccsenő lábú székével és a zenét előállító csapat összes tagjával... Maradjanak kint a #csába! Sztravinszkíjt akarom egyedül, 100%-osan, és szarok rá, hogy kerül oda! :Đ
Én egy dolgot tennék még hozzá, amiről senki sem beszélt (ha igen akkor bocs, elsiklottam felette). Rendben van hogy megpróbáljuk 100%-osan visszaadni az eredeti felvett hangot (ami ugye eleve lehetetlenség, legyen az akár digitális, akár analóg vagy akár hibrid). Tételezzük fel hogy megközelítjük a 100%-ot, azaz tökéletes a felvétel, tökéletes a lejátszórendszer, kezdve a médiától mint hordózó, az erősítőláncon át (közbe D/A ha digit) egészen a csúcshiper hangszóróig. Ok. Egy dolgot felejtettünk el. A szobát, a helységet ahol a hangszóróban keletkező hangot hallgatjuk. Ezzel mi van? Ahány szoba, annyi tulajdonság, mint reflexiók, állóhullámok, stb. Sose kapjuk vissza ugyanazt amit felvettek. És leginkább ez utóbbi ok miatt. Szerintem...
Én arra céloztam hogy sok régi nagyon jó felvételből csináltak 45-ös verziót is két lemezre. A probléma ugyanaz mint az utánnyomott verziókkal, általában nem ugyanúgy szólnak. Hiába írják rá hogy nem remaster és az eredeti mesterszalagokról készültek mégsem szólnak ugyanúgy.
száz szónak is egy a vége: csak a teljes hangrögzítő, -reprodukáló láncra vonatkoztatva van értelme bármilyen részproblémáról beszélni, legyen az felvétel, keverés, maszterelés, visszajátszás, médiagyártás, sőt, készüléktervezés, -építés, -gyártás. A zene ugyanis a legkomplexebb tér-idő konstrukció, amely hasonló bonyolultságú érzékszervvel, a hallással, és az azt értelmező agyi folyamattal együtt értelmezhető.
Ennek a láncolatnak nincs olyan pontja, ahol ne változnának folyamatosan az eredeti tér-idő állapot viszonyai, akár úgy, hogy a készülékek és különböző alkatrészek, drótok, kábelek, és ezek alkotta áramkörök paraméterei ne módosítanák azt ilyen-olyan és amolyan irányban.
Ha az eredeti hangzó 'üzenetet' akarjuk reprodukálni a lánc legvégén, akkor nem ússzuk meg, hogy a teljes lánc minden pontján az eredeti üzenetet keressük, ahhoz viszonyítsunk, ami egyúttal azt jelenti, hogy ezt az eredeti zenei üzenetet ÉRTELMEZNI kell, enélkül ugyanis vak vezet világtalant, bárhol is nyúlunk bele a folyamatba.
Tehát ezzel azt mondom, hogy ha nem értettük meg a lényegét a dolgoknak, felesleges a paraméterekkel bűvészkedni, mert közben akár úgy is elveszthetjük az átvinni kívánt üzenetet, hogy észre sem vesszük.
Másképpen fogalmazva: ha ismerjük bármilyen lánc bármilyen paraméterét, és ismerjük az átvinni kívánt üzenet lényegét, akkor van esélyünk optimalizálni magát a "vivőcsatornát", azaz a médiumot ahhoz, hogy a lehető legkisebb veszteséggel továbbítani lehessen ezt az üzenetet. Más szavakkal mondva: mindegy, hogy analóg, digitális, vagy netán mechanikus szerkezetekkel dolgozom, ha felismertem az üzenetet, többé kevésbé meg is tudom jeleníteni a procedúra végén. Ezt azonban az én, koncepciózus értelmezésemben teszem, aminek az eredeti üzenethez már nincs és nem is lehet köze. A hitelesség egy újabb kérédkör.
Bocs a túl didaktikus sorokért, de nem érdemes részproblémákról beszélni, amíg a fő kérdés sincs tisztázva: felismertük-e, hogy a rendszer bármely pontjának módosításával - akár egy drótdarab cseréjével, vagy egy threshold gomb elcsavarásával - magába az eredeti zenei üzenetbe, vagyis a reprodukálandó tér-idő viszonyokba nyúlunk bele, és tudjuk-e, hogy ez magát a zenei üzenetet változtatja meg valamilyen mértékben és irányban?... na pá! :)
A belső barázdáknál bekövetkező szöghiba, természetes (matematikai) következmény, nem lehet tőle megszabadulni egy pont körül elforduló kar esetében. Lehet egy hosszabb kar előnyösebb lehet. (de annak meg más baja van)
Nekem keveréstechnika szempontjából ennél több dolog is sántít :)
Én, ha tehetném, a trendekkel teljesen szembefordulva használnám...vagy éppen hogy nem használnám a különféle dinamikaszabályzó ketyeréket, hisz azok által egy természetellenes hangkép létrehozása valósul meg. Miről is beszélek? Tudjuk, hogy minden egyes hangszer hangereje más és más és egy sztereó mixbe bele kell sűríteni olykor egy dorombot, egy furulyát, meg ugyanígy egy kürtöt, trombitát, üstdobot, dobszerkót, elektromos gitárt... kismillió féle és hangerejű hangszert.
Természetesen (keveréskor) ezen hangszereket pozicionálni kell a térben, a zengetett hang és a közvetlen hang arányaival, közöttük lévő fázis (idő)különbségekkel, , különféle reflexiók szimulálásával, hangszínnel, valamiféle dinamikaváltoztatással 'játszva' a hangszerek távolságát és kiterjedését kell tudni leképezni.
Evidensnek tűnik tehát, hogy a mixben a hangosabban szóló hangszereket hátrébb kell keverni a szimulált térben, a halkabbakat meg előbbre helyezni és mindezek mellett figyelni kell még arra is, hogy egyik oldalra (bal vagy jobb csatorna) se boruljon a hangkép, mert az zavaró lehet.
Ezzel szemben mi is a tendencia jó ideje pop és rock lemezeknél? (Amit persze nem is mindig a keverés hangmérnöke kúr el ennyire, hanem masztereléskor tosszák el a végterméket).
Minden hangszer természetellenes hangerővel vesz részt a mixben. A halk hangszerek -hiába vannak hátrébbra keverve, akkor is olyan hangerővel, dinamikátlanul egyforma hangerőn szólalnak meg, hogy egy szakmai füllel odafigyelő embert kirázza a hideg. Az egységes térről pedig elég ritkán lehet csak beszélni: tehát egy mixben szerepel agyoneffektezett, zengetett hangszer és vele párhuzamosan szinte steril megszólalású más hangszer, mintha az egyiket egy nagy kubatúrájú, zengő-bongó teremben vették volna fel, a másikat meg egy csillapított, kisebb helyiségben.
Persze tudjuk, hogy az ilyen pop-rock felvételeknél nem (mindig) koncepció az élethű térleképzés és a 'mert így hangzik jól' nevű hülyeségnek alárendelve csinálnak szakmai szempontból értékelhetetlen dolgokat... de a lényeg, hogy nem egy másik szakmabeli elvárásainak akarnak az ilyen produktumok elkészítésénél megfelelni, hanem a jóval nagyobb szám 'átlag' zenehallgatónak, aki annak örül, ha a lábdob és a basszus durván előre van tolva / ki van emelve.
Mint ahogy az emberek 99,9% -át az sem zavarja, hogy egy dobszerkó természetellenesen 'szélesnek' tűnik a mixben és a rendszerint kellőképpen kikandikáló cinek olykor teljesen különválva a dobszerkótól mintha méterekkel előbbre keverve szólalnak meg.
Nos, ugyanígy vagyok én az utólagos felharmónikus dúsítással is. Csinálják, mert ezáltal 'melegebb', 'szebb', 'csilingelőbb'... tököm tudja milyenebb a végtermék.
Pop-rock zenénél ez elmegy, hisz legtöbbször magasról szarnak a természetességre.
De klasszikus zenei felvételeknél feltehetőleg igencsak furán néznének mind a kritikusok, mind a feltehetőleg élő hangszeres koncerteken már részt vett és így összehasonlítási alappal rendelkező zenehallgatók egy ilyen utólag 'dúsított' hangzásnál.
Egy kis pontosításra szorul, hogy felvétel közben mivel és hogyan cseszik el a dolgokat? Analóg felvételi lánc esetében is bőven el tudnak baszni dolgokat, és bár egy analóg rendszer esetében valóban nagyobb tartalékokról beszélhetünk, ezen tartalékok kihasználása nem történhet meg büntetlenül: tehát elkerülhetetlen a torzítás, még ha ez csak egy bizonyos, az adott készüléktől is függő pont után mutat jelentősebb növekedést és jellegét tekintve eltér a digitális technikában produkált torzítástól.
A digitális technikánál evidens, hogy figyelni kell arra, hogy ne hajtsuk túl a rendszert, mert a 'digitális torzítás' elég ergya egy dolog. És itt jön képbe a jó hangmérnök... legyen szó akár az ún. 'recording engineer' -ről, akár a 'mixing engineer' -ről.
Igaz az, hogy minden már a felvételkor, az egyes hangszerek rögzítésénél eldől. Ha valamit ott rosszul állítanak be (mikrofon helytelen megválasztása, elhelyezése...stb, , mikrofon előerősítő, vagy a hanglánc további elemei közül bármit is túltolnak... elkúrják a szintezést, stb), akkor a keveréskor vagy csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem helyrehozható hibák kerülnek további feldolgozásra.
A különböző hibák utólagos kijavítása (ha lehetséges) manapság szoftverekkel jó hatásfokkal megoldhatók. Nem lehet persze minden hibát így sem kijavítani (teljesen), de egy-egy nagyobb pattanást vagy oda nem illő dolgot spektrálisan ki tudnak tisztogatni a felvételből. Ezt analóg berendezésekkel próbáld meg hasonló hatásfokkal! Vagy egyáltalán nem megy, vagy nem olyan mértékű lesz a javulás, mint az ilyen szoftveres, digitális hókuszpókuszoknál.
"(afelett elsiklottál, hogy nem csak a beállítás, hanem a hangszedő-hangkar minőségétől is jócskán függ a dolog!)"
Erről van szó, erre szerettem volna rámutatni.
A kollega által említett 45-ös lemezekkel gyakran több probléma van mint az eredeti békebeli verziójukkal. (és itt nem az árra gondolok, bár az is gyakran pofátlan)
Nem szálltam vitába, az eleve a lemezen lévő torzítást nem lehet csökkenteni, ezt nem is írtam!
A belsőbarázda torzítás két részből áll, egyszer ami adott, és a lemezen rajta van, a másik része, meg amit a lemezjátszó tesz még rá, a tökéletlenségével, na ezt lehet csökkenteni! (afelett elsiklottál, hogy nem csak a beállítás, hanem a hangszedő-hangkar minőségétől is jócskán függ a dolog!)
Még valami... A belső barázdák torzítása nem csak "eredendő bűn" hanem szerzett dolog is lehet, élég, ha gyenge követési képességű rendszerrel lett lejátszva néhányszor, a követésre képtelen hangszedő rendes károkat tud okozni, az eleve problémás szakaszon. Van olyan duplikált lemezem, ahol ezt szépen tudom demonstrálni...:(
"Emlékszünk még ugye a 90 -es évek előtti CD -kre? Azok relatíve mennyire halkan szóltak (ámbár kevésbé kompresszált volt rajtuk a zene), s azért, hogy hangosabbnak tűnjön az anyag, elkezdték szépen összenyomni a zeneszámok dinamikáját... s ezzel pont azt a fajta 'természetességet' csapták agyon, amely hangszerek által produkálható dinamika leképezése szempontjából elvárható lenne."
Itt jön elő a szintekkel való trükközés.
Amíg az analóg magnó 0dB- szintje fölé is jócskán kerülnek többé-kevésbé impulzus szerű jelek, addig a digitál tech. azokat szépen kaszálja.
Így hát logikusnak tűnő lépés, ha a digitalizáláskor az átlag felvételi szintet lejjebb viszik, hogy kevesebb legyen a klippelés szerű torzítás.
Érdekes játék egy cd játszó kimenetére oszcilloszkópot kötni, és meg lehet figyelni, mennyi klippeléses torzítás van némelyik felvételen.Én úgy vettem észre, hogy ilyesmi legtöbbször, az analóg forrásból CD-re vitt felvételeken található.
Persze, hallgatni kell a zenét, nem szkóppal nézegetni, de sok felvételen elég zavaróak ezek a klippelések.
Nekem eleve sántít ez a felharmonikus- gazdagítás dolog.
Egy zenei hang, egy hangszer hangszínezetét az alaphang, és a felharmonikusok keveréke, és ezek megfelelő arányai adják. Ez határozza meg a hangszer jellemző hangját.
Ha belenyúlunk ezekbe, és torzításokkal próbálunk több -kevesebb felharmonikusokat kreálni, akkor az a hang, már minden lesz, csak nem eredeti, vagy, ha úgy tetszik, az egész már nem "HIFI"
Lehet, hogy elektronikus hangszereknél ez egy jó módszer, de akusztikus hangszereknél, énekhangnál ez szerintem egyet jelent a hangzás meggyalázásával.
De minek kellene rosszul beállított gépekre hivatkozni? Rosszul beállított magnókhoz sem viszonyítunk semmit.
Egyébként lehet, hogy rosszul fejezte ki magát, de a lényeg, hogy a belsőbarázda torzítást nem lehet redukálni semmivel.
A különféle torzítások, amik az esetleges hibás kar- hangszedő geometriából ,és egyéb helytelen beállítások miatt keletkeznek, azokat lehet csökkenteni a helyes beállítással.
A lecsökkent kerületi sebesség , és egyéb ezzel összefüggő dolgok miatt a már lemezen lévő torzítást azt nem minimalizálhatod semmivel.
Annyira talán mégsem OFF ez a téma... még ha keveréstechnikai, vagy inkább hangmérnöki topikba való dolgok is vegyülnek hozzá. Elvégre a szalagos (analóg) maszteringről is folyik a diskurzus :)
Szerintem tudod Te is, mire gondoltam, illetve mire is szerettem volna kilyukadni itt a két technika 'hanghűségét' összehasonlítva.
Ezt írod: "Ezért nem olyan egyszerű egyiket a másikhoz viszonyítva "valóságosabbnak" beállítani, vagy értelmezni, mert egyiknek sincs már köze az eredeti, hangzó valósághoz, miközben az eredeti "hangzó valóság" is egy sajátos "zenei médium" által közvetített üzenet. És éppen ez az "üzenet" az, ami minden médium-, illetve hordozóváltáskor sérül."
Nos, igen... az eredeti jelfolyamot legjobb esetben is csak megközelítőről beszélhetünk. (Itt most direkt jelfolyamról beszélek, hiszen ezeket műszeresen megfigyelve, megjelenítve tapasztalhatunk olyan eltéréseket, amelyeket a többség lehet, hogy meg sem hall).
Abban igazad van tehát, hogy az eredeti 'üzenet' minden médium / hordozóváltáskor sérül, módosul.
Ha összehasonlítjuk a digitális berendezés bemenetére kerülő jelfolyamot a visszajátszáskor a kimenetén megfigyelhetővel, akkor szerintem nem tévedek, ha kijelentem, hogy a rögzíteni kívánt jeltől akkora eltérést nem fogunk tapasztalni, mint az analóg technikánál. Hiszen az analóg szalagról visszajátszott jel több szempontból is változik... olyan zaj adódik hozzá, amely az eredetinél nem volt még... olyan torzítási melléktermékek adódnak hozzá, amelyek szintén nem voltak még a rögzítendő jelben.
Ámbár mindezek ellenére szokás a 'steril' digitális technikához mérten szerethetőbbnek, kellemesebbnek nevezni az analóg technika által produkált hangzást. És mivel ez szerintem szubjektív, így ez ügyben nem is szállnék senkivel sem vitába, hisz kinek a pap, kinek a papné.
Amúgy szeretem az analóg hangzást... és ennek dacára sok szempontból mégis a digitális technika felé hajlok mindenféle szempontból: bár lehet, hogy ha baromira sok pénzem lenne, én is beruháznék egy vagy két 24 sávos analóg magnóra meg egy behemót nagy total recall -os pultra... de már a soksávozást inkább digitális technikával (és nem szalagos digitálissal... tehát ADAT, DASH és társai) képzelem el, hanem hard diskkel, proTools -szal (lehetőleg).
A digitálisan rögzített soksávos anyagot természetesen lehet keverni analóg pulttal is meg digitálissal is, de én az ide-oda alakítgatások (AD/DA átalakítókat kihagyva) elkerülése végett a full digitális jelfeldolgozást tartom ez esetben célszerűnek a keverés (digitális keverő) és a kevert végtermék (nem 16 bit, of course!) rögzítésekor is.
Azért jó helyen tapogatózik Perci koma! Abban igazad van, hogy a belsőbarázda torzítás adott, de egy rosszul beállított gép, rendesen rá tud "pakolni" a dologra, nem beszélve a hangkar - hangszedő követési képességéről...
Persze.... a hangtechnikai eszközökkel játszadozhatunk, de ez -mondanom sem kell- mindig az elérendő cél, hangzás miatt történik és messze nem törvényszerű, hogy két ember ugyanúgy oldaná meg azt a feladatot és / vagy ugyanaz, ugyanolyan végeredmény születne belőle.
Mindkettő jó lehet, ám valamiben mégis különbözőek.
Nyilván nem véletlenül kérnek fel az előadók (beszélhetünk itt pop-rock, jazz vagy éppen klasszikus zenei előadókról) más-más embert egy-egy lemezük elkészítéséhez... vagy éppen nem véletlenül ragaszkodnak egy-egy jól bevált emberkéhez... hisz mindenkinek van valamilyen sajátos 'soundja', eljárása... netán emberileg is jól kijönnek vele, mert biza ez sem utolsó szempont :)
Egy hangmérnök valamilyen szinten már maga is producer.
Mocsáry Gábor feltehetőleg nem az eszközökkel játszadozott... ha csak nem azt tekintjük annak, hogy a mikrofonok elhelyezésével, azok megválasztásával (típus) bíbelődött nyilván vagy a felvétel szempontjából jobb eredményt produkáló akusztikai, építészeti megoldások eszközlését igyekezett a megrendelőnél elérni (mint ahogy az általam citált Corghi mű felvétele előtt is elbontatott bizonyos elbontható épületrészeket, hogy a kórusnak nagyobb tere legyen).
Úgy tudom, hogy Ő minden felvételére pontos tervekkel készült fel, amelyet grafikusan is elkészített. Ez a rajz amolyan blokkábra szerűen tartalmazott mindent: a felvételhez használt berendezéseket, azok ki -és bemeneteit, összekötésükhöz szükséges kábelek (csatlakozók) fajtáját, hosszát...
A zenészek elhelyezését (a megrendelői, illetve a mű által megkívánt célok, valamint az adott helyszín adottságaiból következő dolgok figyelembevételével...), a mikrofonok elhelyezését... tehát szinte mindent.
Az általa alkalmazott mikrofonozási technikát persze kísérletezgetés előzte meg :)
Díjnyertes lemezeit Ő utólagos keverés (soksávozás) nélkül, pusztán a megfelelő ültetési rend kialakítása után az annak és az elérendő végcélnak megfelelő mikrofonelhelyezéssel produkálta. Használt még két pöpec zengetőt... két 24 bites DAT -ot... oszt' nem nagyon tudunk arról, hogy ő a rögzített DAT -ot még átjátszotta analóg szalagra, vagy azt kiváltandó olyan szoftveren enggedte volna át a jelet, ami szimulálja az analóg magnót.
Igen... mondhatnánk, hogy ez nyilván függ a zenei stílustól is... hiszen egy poplemez felvételénél más dolgok 'fontosak', mint egy klasszikus mű (élő) felvételénél.
Kérdésem csupán annyi lenne, hogy a Mocsáry Gábor által használt digitális berendezések 'steril' hangja vajon miért volt arra jó, hogy díjakat nyerjen az így készült felvételeivel?
De ebből következhet a kérdés, hogy vajon miért is nem elvárás egy-egy ilyen klasszikus zenei felvétel esetében sem a pluszban hozzáadott felharmónikus mennyiség, sem az anyag kompresszálása és erre a célra miért is felel meg tökéletesen a digitális technika... míg egy pop-rock lemez esetében nem elvárás (ezek szerint) a szalagzajmentesség, a szalag kompresszáló hatása és az ebből adódó torzítások, harmónikusok keletkezése?
Hol van az leírva, hogy egy pop-rock lemeznek így kell szólnia? Vajon a tyúk volt -e előbb, vagy a tojás? Tehát a hangmérnökök, lemezkiadók részére megfogalmazódott -e az átlag zenehallgatótól az az igény, hogy a végtermék legyen minnél kompresszáltabb, minél inkább 'túlszínezett' spektrumú, netán torz és az analóg (szalag)zaj is dobjon még rajta?
Vagy netán a zenekarok, hangmérnökök, kiadók részéről (ránk)erőltetett dolog ez, mi meg szépen hozzászoktunk?
Esetleg a rádióknak segítenek ezzel, hisz kísérletekkel bizonyították már, hogy a kedves sügér rádióhallgató előszeretettel kapcsol inkább oda (vagy marad azon az adón), ahol hangosabb a zene (és kompresszáltabb)?
Emlékszünk még ugye a 90 -es évek előtti CD -kre? Azok relatíve mennyire halkan szóltak (ámbár kevésbé kompresszált volt rajtuk a zene), s azért, hogy hangosabbnak tűnjön az anyag, elkezdték szépen összenyomni a zeneszámok dinamikáját... s ezzel pont azt a fajta 'természetességet' csapták agyon, amely hangszerek által produkálható dinamika leképezése szempontjából elvárható lenne.
Mondjuk az tény viszont hogyha már a felvétel során lecseszik a dolgokat,azt gyakorlatilag nagyon nehéz,vagy szinte lehetetlen helyrehoz,főleg a tisztán digitális felvételi lánc esetén.
Nekem van egy elgondolásom,a szerint működöm,és mindent megteszek hogy a produktum a végső állapotában jobb,emberibb legyen.
Lehet, hogy nem sikerült magam tökéletesen kifejezni.
Arra szerettem volna kilyukadni, hogy azt a fülnek kellemesebb, felharmónikusokban gazdagabb hangzást már a keveréskor is el lehet érni anélkül, hogy további -az eredetitől jelentősen eltérő dolgot adnánk hozzá az anyaghoz. Minden berendezést, így egy digitálisat (például excitert) vagy a szalagos magnót (mint fülnek kellemesebb, a 'steril' digitális hangzásnál felharmónikusokkal megtűzdelt) hangzást produkálót különböző kompromisszumokkal kell elfogadnunk, hisz tudjuk mindnek a hibáját, a jelátalakítás során keletkező 'melléktermékeket'. Bizonyos dolgokat úgy is produkálhatunk a ,egfelelő berendezések megválasztásával, azok korrekt beállításával, hogy további -felesleges dolgokat nem generálunk mellé.
Én barbárságnak tartom, hogy egy korrektül szóló, nagyobb dinamikatartománnyal bíró hanganyagot 'javítás', 'maszterelés' címén elbaszkurálnak és beszűkítik az amúgy is kompromisszumosan, de mégis csak még emberibb keretek közé szorított dinamikát, amit a keverést végző hangmérnök kreált. Rendszerint hozzányúlnak a hang spektrumához, itt-ott beleemelnek, imitt-amott meg vágnak... megváltoztatva az egyszer már megkreált arányokat, hangképet. Ha mindez jó irányba történne és valóban a keverés gyengeségeit akarnák így helyrehozni, akkor akár még jó is lenne... de ha egy második személy (aki a maszterelést végzi) más szempontok alapján vél híbának vagy megváltoztatandónak dolgokat, az sem biztos, hogy neki van amúgy igaza és ha netán mégis jogos az a beavatkozás, akkor azt korábban a keverést végző hangmérnök ne tudná helyrehozni.
De tételezzük fel, hogy a maszterelést végző hangmérnök által módosított dolgok nem véletlenül voltak úgy a keverést végző hangmérnök által leadott anyagban. (Ennyi erővel a soksávos anyag keverését rá kellett volna bízni a maszterelést végző hangmérnökre, aki már a legelején elbaszhatta volna hangzást úgy, hogy azt az átlag -sügér- hallgató jónak találja.)
Evidens, hogy mindez optimálisan be van állítva a lemezjátszón. A belsőbarázda torzítást viszont nem minimalizálod te semmivel. Az egy adott dolog. Szerencsés esetben kevésbé észrevehető. Mondjuk, ha a kisebb átmérőjű szakaszra nem kerül nagy kivezérlésű anyag.
Nagyon helyes és problémaérzékeny ez a nagy off itt a szalagos dzsuvában, néhány dologban zavaros csak kissé.
A digi és analóg technológia vegyítésénél valahogy elfeledkezünk arról, hogy médiumváltás történik, ami elsősorban kommunikációelméleti probléma, mintsem audiotechnikai. Ezért nem olyan egyszerű egyiket a másikhoz viszonyítva "valóságosabbnak" beállítani, vagy értelmezni, mert egyiknek sincs már köze az eredeti, hangzó valósághoz, miközben az eredeti "hangzó valóság" is egy sajátos "zenei médium" által közvetített üzenet. És éppen ez az "üzenet" az, ami minden médium-, illetve hordozóváltáskor sérül.
Ha nem látjuk át ezt az elméleti, már-már művészetfilozófiai bukfencet, akkor megragadunk az ilyen-olyan hordozók és berendezések ilyen-olyan paramétereinek szintjén, ami teljesen esetleges eredményeket hozhat a végterméket illetően. Éspedig, hogy zeneinek vagy hallgathatatlannak minősül majd, amit elindítunk a play gombbal.
Maradjunk annyiban,hogy te így gondolod,én meg máshogyan.
Egyébként én tartom magamat ahhoz ami leírtam.
Ez a szép,de tőkeigényes szakma,ez annyira sokféleképpen értelmezhető.
Ahányféle "Hangos" ember annyiféle meglátás,elv,teória,munkamódszer,és gondolatiság.
Nyilván ragaszkodhatunk a villamosmérnöki gondolkodásmódhoz,és szigorúan az objektív definíciókat,és szabványokat alkalmazhatjuk,ismerek is ilyen gondolkodású embert közelről.
Vagy gondolkodohatunk kicsit máshogyan,és "játszhatunk" kicsit a hangtechnikai eszközökkel,nem szigorúan csak műszaki specifikációk alapján.
A Mocsáryval beszélgettem,és ő is mondta hogy a nemzetközi díjnyertes felvételei úgy születtek,hogy nyitott volt,és elkezdett kísérletezni,és "játszani" az eszközökkel.
Én most lehet, hogy kissé ellent fogok mondani... ha másnak nem, akkor a jól bevett 'maszterizálási' szokásoknak.
Én ugyanis amondó vagyok, hogy egy stúdiókörülmények között, magas minőségű és jól beállított lehallgató rendszeren kevert anyagot utólagosan 'maszterizálni' már nem is kéne.
Tekintsünk most el attól, hogy ez tulajdonképpen olyan, mintha egy másik ember felülbírálná és megváltoztatná a keverést végző hangmérnök produktumát.
Fontosabb aspektus inkább az, hogy a masztering során legtöbbször csak elbasszák a keverés belső arányait (dinamikáját) és olyan dolgokat adnak hozzá (felharmónikusok -torzítás), amely messze nem biztos, hogy a végtermék előnyére válik... ellenben a sok sügér azt fogja mondani, hogy 'hú mekkorátr szól'. Csak aki egy kicsit is szakmai füllel hallgatja, az csóválja a fejét, mert dinamika nulla és az elvileg halk hangszeres vagy vokális rész is aránytalanul hangosan szól, míg az a rész, ahol mondjuk egy jókora hangerőnövekménynek kéne a végtermékben lenni, az 1-2 dB -lel, ha nagyobb az elvileg halk résznél... továbbá valahogy az egész anyag hangszínezete borul, bizonyos frekvenciatartományok rovására egyesek nagyon előre tolakodnak... és az embernek el kezd fájni tőle a feje...
Tehát a soksávos anyag keverése után a keverés hangmérnöke vagy legyen ott a maszteringnél is, vagy -ha egész album keverését végzi, akkor már koncepciózusan úgy keverje meg az összes dalt, hogy utólagos hókuszpókuszokra ne legyen szükség ahhoz, hogy a számok eltérő hangosságérzetéből kifolyólag ne legyen diszkomfortérzete a hallgatónak és ne kelljen számonként a hangerőgombot babrálnia.
Más tészta persze az, ha több helyen rögzített -kevert anyagból kell összeállítani mondjuk egy vegyes CD -t... ott lehet valójában szükséges az, hogy 'egy szintre' hozzák a számok generálta hangosságérzetet... mert előfordulhat, hogy egyes számoknál nagyobb dinamikatartományt hagytak és bizonyos részei a zenének ezáltal a többi daléhoz mérten kissé halknak tűnik. (Tudom, hogy jó lenne meghagyni úgy, de a lemez hallgatója esetleg problémázna... és valami közös nevezőre lenne érdemes kilukadni anélkül, hogy az nagyon durva dinamikatartomány szűkítéssel járna.)
De a hibrid analóg-digitál dologra visszatérve:
Gyakori az (főként a tengeren túlon), hogy proTools -szal rögzítik soksávon az anyagot és a sztereóra redukált terméket kijátsszák (vér profi helyeken) 76,2cm/s -on futó, fél inches szalagra... majd ebből csinálják meg a (nagyfelbontású) digitális terméket, amit utána a CD -s kiadáshoz visszabutítanak 16bit / 44,1kHz -re. Mondhatjuk, hogy ez a szalagos megoldás kompresszálja 'természetes' módon az anyagot... a fülnek, emberi hangérzetnek kellemes felharmónikusok hozzáadódnak... de ez mégis csak egyfajta 'csalás', az agyunk átbaszása és mondhatjuk, hogy mert sokszor tíz év alatt ehhez az analóg hangvisszaadáshoz szoktunk mi... igen ám, de mi van a fiatalokkal, akik már a digitális korban nőttek fel? Egyrészt, ők leszarják magasról az általunk esetleg preferált 'analóg' hangképet, mert számukra már az a mérvadó, hogy egy felvétel végig hangos legyen (dinamikaszegény) és kanos basszusok legyenek.
Visszatérnék arra, amit már mondtam fentebb: a jól, koncepciózusan végrehajtott keverés során is el lehetne szalag beiktatása nélkül is olyan eredményt érni, hogy utólagos masztering során ne kelljen még dinamikát szűkíteni, a hangszínezésbe belebarmolni.
Ha pedig az a kifogás, hogy a kevert digitális végtermék elkészítése során milyen hibák jöhetnek elő vagy hogy milyen 'sterilnek' tűnik a felvétel, majd ennek megváltoztatása végett átjátsszuk szalagra, majd onnan vissza a végleges digitális masztert készítjük el, akkor a digitális jelhordozó már a szalagos magnó által hozzáadott torzításokkal, felharmónikusokkal feldúsított, a szalag túlvezérlése által határolt jelet hallgathatjuk vissza 'sterilen'.
Nem tudom, mennyire voltam érthető?
Vajon a digitális technika sterilsége (és itt most ne a hagyományos CD felbontásról beszéljünk) hangzásban nem természetesebb, az eredetihez nem közelebb álló valami mint az analóg berendezések által termelt zajjal és egyéb hibákkal megtűzdelt (ámbár sokak fülének mégis kellemesebb, 'színezett') anyag?
Persze mondhatnánk, hogy a mintavett jel digitális jelfolyammá alakítása közben is keletkeznek hibák, amit aztán különféle hókuszpókuszolással igyekeznek kompenzálni, kijavítani.
De korlátozódjunk most csak a hangzásra!
Igen, mondhatnánk, hogy az analóg maga természetes, hiszen az eredeti hang jelfolyammal együtt változik FOLYAMATOSAN időben az azt 'leíró' elektromos jellemző (nincs mintavételből adódó 'töredezettség', 'kimaradás')... még ha a 'leírást' (elektromos -mágneses átalakítást) végző berendezéseknek illetve a hordozónak (magnószalag) vannak újabb problémás pontjai, gyengeségei (akár a zaj, torzítás, drop-out említhető), vagy a rögzítő berendezés gyengeségei (nyávogás például) módosítják is az eredetihez képest az analóg produktumot.
Nem is beszélve a stúdiók közötti kompatibilitás kérdéséről. Egy digitális soksávos vagy sztereó anyag nagy valószínűséggel egy másik stúdióban is pont ugyanolyan lesz, míg az analóg anyagok esetében a másik stúdióban lévő lejátszó berendezések számos állítható paraméterét a másik stúdió berendezéseinek esetleges eltérései után kell igazítani.
az már egyszer tuti biztos, hogy mindenki mást ért a stúdiós fogalmakon (master, mix, kivezérlés, torzítás, stb, stb.), így aztán jól elbeszélgettek //egymás mellett://
Még annyit, hogy szerintem ha analóg felvétel, akkor az végig legyen analóg, ne pedig hibrid.
Ha digitális technikát használ valaki, akkor pedig legyen végig digitális. Szerintem nem az fogja meghatározni ,hogy hallgatható-e a felvétel, hogy a végén átfuttatják egy negyedes szalagon..
Én mondjuk inkább az analógot választanám. Sz@rok arra a minimális zajra, meg esetleg pattogásra ami a lemezekről lejön. Ezekkel csak dobálózni lehet, de a valóságban fel sem tűnik.
Egyetlen dologgal nem vagyok kibékülve: Ez a belsőbarázda torzítás a lemezeknél. ....
"STM-610 jó magnó a maga kategóriájában, de ezt használni masteringre...?"
Mert, miért is ne lehetne arra használni, egy amatőr (analóg) stúdióban?
Ettől függetlenül, ugyan nagyon szeretem a szalagos gépeket, de pont a soksávos felvételi, keverési, majd maszterelési procedúrára nem használnám .Ma már semmiképpen nem.
Egyrészt maguk a berendezések is rohadt drágák, másrészt hobbiból szalaggal etetni egy soksávos gépet......
Amúgy meg az efféle munkát sokkal praktikusabb digitális úton végezni. (amely szintén nem olcsó, de legalább elmarad a herroin árú adathordozó...
Más a helyzet egy helyszíni két, vagy kevés mikrofonnal készített "élő"felvételnek, ami azért egy jó magnóval (és mikrofonokkal, és rutinnal) és szerencsével igen értékes anyag lehet...
Kímélem a lemezeket, nomeg a család többi tagja még a közelébe se mehet a renccernek. ;) Nomeg az is igaz hogy se távszab, cserélgetni kell a lemezeket (viszont az is igaz hogy ennek a műveletnek is megvan a maga feelingje). :)
A lemezeket berántom, megy a szerverre a többi millió közé, a nappaliban meg van egy kis intel atom alaplapos mediacenterem (no venti, no zaj), amin egy USB-s M-Audio AD/DA lóg, ez rá van kötve a TV-re (wireless keyboard) foobar2000 a cuccon, melyet akár okostelóról is vezérelhetek így TV sem kell, és lehet hallgatni a több ezer óra zenét. ;)
Én nem akarok győzködni senkit. Amikor a Fiam leül a zongorához az nem zajos. Amikor néha kezembe veszem a gitárom, az se. Amikor énekel valaki az se. Hogy van ez? Sem suhogás, sem pattogás, se rumpli, se nyávogás. Én elvagyok nélkülük.
Igen, pontosan ez az amiért az analóg "szebben" szól. Nem agyonsterilizált, és ezáltal természetes. Valamennyi alapzaj meg egyszerűen kell. Ha nincs ott, akkor a fül "hiányolja". Ugyanis a napi életben sincs olyan hogy nincs semmilyen háttérzaj. Nem tudom kinek volt alkalma bemenni igazi süketszobába. Nekem volt. Akkora a csend, hogy szó szerint 1-2 perc után fáj (nem viccelek). De ott sincs tökéletes csend, mert hallod a szíved dobbanásait, a levegővételt, stb. Nos ez hiányzik (egyrészt) a full digitális felvételeknél. Nincs bennük "élet", levegő. Arról ne is beszéljünk hogy a 16bites anyagokban meg nincs dinamika, nincs légterük (nem is csoda, hisz kb 65ezer mintánk van csak az adott pillanatról. Más a helyzet a 24bites felvételekkel, ahol több mint 16millió mintát kapunk. Nem véletlenül rögzítem 24bit/96kHz-en a Vinyl-eket). ;)
Így van, kezdjük a lánc elején! 10-50m mikrofon kábel, méterenként 100-110 pF kapacitással. Aztán jön a keverőpult, 1k-1nF aluláteresztő szűrővel. Mennyi lehet az első tranyó bázisán a sávszélesség? Van 20 kHz?
Az általad említett torzítási komponensek egy stúdió szintű A-D konverter kimenetén elérik a -120 dB-es szintet? Aligha. Ha efölött van - nagyvonalúan - 110 dB dinamikád az nem elég? Ennek a felét sem tudod analóg módon rögzíteni.
Itt az egyik topiktárs vett egy TASCAM 34-et. Ő arra panaszkodott, hogy lazán csévéli fel a szalagot a leeresztő orsóra. Azt hitte el van állítva, de megnézte a SM-ban, és rendben volt, tehát a gyár szándékosan készítette ilyenre.
Igen,kezdjük a lánc elején,mielőtt a jel a bemeneten keresztül az ADC-re jut,egy aluláteresztő szűrővel sávkorlátozzák,különben megbolondulna a konverter,és nem tudna mit kezdeni a bemeneti "tiszta" jellel,
pontosabban hozzávágna az átalakítás során egy pár fajta torzítási terméket.
Ráadásul a az átalakítás során így is rákerül egy csomó nem kívánatos dolog,sőt ha a kvantálás szarul megy végbe,akkor még rákerülhet,az immár négyszögesített (trapéz) jelalakra egy jó nagy adag aliasing is,ami aztán végképp kiheréli a soundot,persze ezt elmaszkolják,pszichoakusztikai eljárásokkal kódolják.
Én nem utasítom el a digitális hangtechnikát,mindösszesen a hybridizációban hiszek.
énnekem meg az a tapasztalatom, hogy habár a digitális technika télleg nagyon zajmentes, de mégis wan ottan benne -70dB környékén egy jo nagy katywasz zaj.
Na mostan ezt a xart, a magnofej nem wexi fel. igy simán ki lehet xedni. egyböl kellemes lex a fülnek hallgatni.
no de maj jön ebesi, és megmagyarázza, h nix igazam.
Elkezd lélegezni,élni tőle a sound,és az hogy zajos kissé a végtermék az annyira nem is annyira gáz.
Inkább kapjon egy kis szalagzajt,és harmonikus torzítást,ami a fülnek nem is kellemetlen,mint mondjuk egy full digitális rendszeren az A/D konverzió esetén ha elkezd "tévedni" a konverter mondjuk intermoduláció,vagy különbségi torzítást,vagy aliasinget.
Azon kívül egy teljesen digitális rendszer 0 dBFS-nél megáll,míg egy szalagot ha +3 vagy +4 dB ig kivezérlem akkor semmi gond,sőt.....
Egyébként például Lenny Kravitz,vagy Dave Grohl például alapvetően is az analog-digital hybrid megoldásokban gondolkodik,pedig ott van pénz dögivel.
Szóval bőven van értelmes a professzionális stúdiótechnikában analog szalagot és analog/digital hybrid technikát használni.
A vinyl lemezek is visszatértek,és egyre jelentősebb a jelenlétük.
Szerintem elképzeni sem tudod, hogy manapság mire nem vetemedik a stúdiótechnika :) Hozzáteszem, főleg az amatőr és félprofi kategória, ahol nincs tőke csillagászati árú megoldásokra. Ráadásul műfajfüggő is az analóg technika bevetésének módja és célja is. Például a könnyűzenében egy kémcsőmosókefe hasonlatosságára processzált végtermék borzalmasan tud szólni, pedig még túl sincs vezérelve torzításig, de a megrendelőnek ez a kibebaszott hangosság tetszik, nincs mit tenni... Ehhez képest a lekonyulásig túlvezérelt analóg technika még istenesen kellemes a fülnek a bömbölés mellett is...
Soha nem értettem ezt az analóg master kényszer(képzete)t. Ha van egy alapjaiban jó, kis torzítású és csendes felvétel, azt mi a francért kell összemalackodni?! Ez engem emlékeztet arra, amikor van egy gyönyörű panorámájú szoba, hatalmas ablakkal, amit éppen megpucoltak. Ahelyett, hogy gyönyörködnénk a látnivalóban, sűrű mintás csipkefüggönyt teszünk rá. Ez utóbbi a szalagos technika. Az STM-610 jó magnó a maga kategóriájában, de ezt használni masteringre...?
Felharmónikus dúsításra használják az excitert is :)
Na meg a különféle szalagos magnó-imitátor szoftvereket, amelyeknél még a szalag típusát is variálhatod... netán szalagzaj nélkül. No, de egy igazi magnó az mégiscsak más.
Ha masteringre gondolsz, akkor jól gondolod, hogy egy Studer volna rá az igazi... de ahhoz vastag pénztárca kell.
Egy Otari megfizethetőbb (és kisebb mint az STM610 :D )
Lényegében szaré' húgyé' vehetsz STM610 -et és még alkatrészeket is kapsz hozzá.
De egy STM310 se lenne neked rossz. Az egyrészt olcsóbb (általában) a 610 -nél (múltkor kőkemény 40 ezerért vesztegette itt valaki), másrészt kisebb, hordozható kivitel... ha netán külső helyszínen is használnád.
Akkor tényleg ne itt várd a mannát a szalvéta-, gyufacímke- és orsógyűjtőktől ;))
Van néhány már működő amatőr és félprofi stúdió, akik pl. csak a digi mastert tolják át az analóg cuccon (tulképpen a szalagot használják kompresszorként ;Đ )
Na ott van ez irányú stúdiós tapasztalat is, ami nem igazán vág egybe a zenéiket ide-oda másolgató amatőrökével.
Mivel komolyabb dolgokra szánod én a helyedben elvetném a B77-et is. Otthoni bohóckodásra és zenélgetésre tökéletes, de ennyi.
Esetleg egy ML stúdiómagnó? Otari MX50?
Ezek se lennének "sokkal" drágábbak egy jó állapotú B77-nél (de mindenképpen sokkal olcsóbbak az általad említett Studereknél), és kapnál nagysebességet, rendes szalagkezelést és korrekt csatlakozási lehetőséget a keverődhöz/számítógépedhez. Nem utolsósorban felmennének az 1000m-es stúdiószalagok is a ezekre.
Jóez! Mind segíthet azoknak akik magnót szeretnének.
Nekem is sokat segítettek az olvtársak annó. Pro és kontra véleményekkel, tapasztalatokkal, egyéb neten fellellhető tesztekkel, véleményekkel.
(a trollok véleményével nem kell foglalkozni, azoknak amúgyis csak a "vicces"-nek álcázott bomlasztás a céljük, természetesen emellett a saját maguk szórakoztatása is. Ha nem élveznék eltűnnének innen záros határidőn belül :-) )
ahhoz képest összehisztizted itt hetekig, hónapokig az összes topikot, hogy milyen magnyócskát vegyél, holott csak az számított - mint később kiderült -, hogy megvan-e világítva a deprez műszer ;))
Akkor gyó, megint megtudtam valamit anélkül hogy megnéztem volna a kapcsirajzokat :-)
Amúgy is minden indoklásban arra hivatkoznak hogy az A77 tisztán tranyós, ami vitán felül áll.
Egyáltalán nem azt mondtam hogy az A77 rossz hangú magnyócska lenne, csak leírtam hogy nekem miért jött be jobban a B77... (pedig sokkal olcsóbb lett volna A77-ből kettőt venni annó... :-) )
A két gép felvevő, és lejátszó erősítőjének áramköre megegyezik. A különbség , hogy a B77 -ben van még a jel útjában egy műveleti erősítő, meg egy FET sorosan, ami a némításért felelős.
Abban egyetértek, hogy a B77 szebb, könnyebben kezelhető(pl könnyebb a szalagot befűzni, fejet pucolni...) És, az elektronikus futómű vezérlés is nagy előnye.
A két gép hangja is ici picit eltérő, habár azt vitatom, hogy ez a sávhatárolásban nyilvánul meg. Amúgy ez a hang -differencia csak 19 -en igaz. 38- on nem érezhető.
no azok pont nincsenek rajta. wan wixont csendes esö, rigofütty, kakukk, kutyaugatás, táwoli busz, szélzaj, egy db légy, fülemüle, meg még tudja faxom milyen állatok...
Totál más az erősítőrendszere a két magnónak, nem véletlen hogy másképpen szólnak. Nagyjából leírtam az előbb a fő különbségeket... (a B77 műveleti erősítős bemeneti fokozata és egyetlen panelen található kimeneti áramkörével szemben. De ez csak egy kiragadott részlet)
Nekem a B77 hangja és kinézete jön be jobban. (a jobban kézreálló funkciókról és az egy fokkal jobb szalagkezelésről nem is beszélve - természetesen nem azt állítom hogy a B77 szalagkezelése űber lenne, sőt, ebben a témakörben pl. szinte bármelyik Uher köröket vár rá 100 méteren és a maratonin is :-) )
Lehetséges, hogy a fogalmazásom nem fedi pontosan a véleményem. Az a példány ami nálam volt gyengébb volt a mélytartomány visszaadásával. A feje valszeg jól állt mert a magashangokkal nem volt semmi baja.... A "lágysága" is hallható, olyan mintha egy csöves illetve egy tranyós erősítő hangját hasonlítanánk össze.
Ha nincs jól beállítva... Viccet félretéve, kétségtelenül más hangja van a B77-nek. Az, hogy sávhatárolt nem igazán jó jelző rá. Van akinek az egyik jön be, van akinek a másik.
Hát én is csak egyszer hallottam, de szerencsére azt az itthoni rendszeremen....
Teljesen más. Van akinek tetszik ez a picit lágyabb és sávhatárolt hangzás, én ellenben nem őrülök meg érte ugyanúgy mint azt a neten olvashatod róla :-)
Az A77 még full tranyós, ráadásul dual-monó építés tekintetében (a lejátszó/korrekciós erősítő bal és jobb csatornája két külön panelen van)
A VU méterek is csak felvételnél jeleznek (igaz erre van megoldás), mivel itt ez a funkció még nem külön panelen van, ellentétben a B77 esetével...
Ráadásul szerintem a B77 csinosabb nem annyira "régimódi", sokkal magasabb a WAF értéke is, ha ez számít nálad :-))
Mindemellett a motorvezérlése/mechanikája is korszerűbb a B77-nek....
Nézegesd meg a szervízmanuálokat is, ha bővebben érdekelnek a különbségek.
Ha teheted akkor mindenképpen félsávost szerezz. Mind zaj és "zeneiség" tekintetében messze jobb a félsávos.
Van itt egy olvtárs aki folyamatosan azt terjeszti hogy a negyedsávos Revik áthallása rossz (sőt arra vetemedik hogy azt állítsa hogy még a GX-es Akajiknál is rosszabb :-) ) Ez egy nagy butaság!!!
Van egy negyed és egy félsávos B77-esem is nem a levegőbe beszélek (mindkettő MkII, sőt a negyedsávos majd 2 évvel fiatalabb, 1984-ben gyártották)
Ha egyszer rendesen beállíttatod akkor megy az mint a kisangyal. A fejek ne legyenek kopottak, vagy netán felújítottak. A felújított fejes Reviket kerüld mint a tüzet!
Szerintem csak a Fostex csinált 1"-on 16 vagy 24 sávot. (B16, B24) De azért kompromisszumos gépek voltak. 2 fej, csak 38cm/sec, viszont kapásból tudja a szinkron módot.
Keresem a jó öregnek egy lemezét. a MR -ban nincs meg sajna. kb. 450 fős a zenekar -kórus... természetesen díjnyertes lemez volt. Az volt a röhej, hogy semmiféle utólagos hókuszpókusz, 'fix in mix'... kér DAT -tal (egyik tartalék) rögzítette a kevert jelet... nem nyolcszáz mikrofonnal vette fel, hanem a saját mikrofonozási eljárásával. Überfaszán szólnak az anyagai.
Köszi,de nem kell digitális pult,amúgy az MCI JH sorozatnál már volt automatizálás,csak ott még nem midiben ment az automatika vezérlése,ráadásul a régi asztaloknál magnóvezérlési lehetőség is volt.
Bár nekem ahhoz itt van a Tascamhoz az RC-424 es vezérlő.
Egy soksávos analóg gépre én is régóta vágyom, de mivel baromi költséges az etetése, ezért kénytelen vagyok csak vágyakozni.
Én már kiépítettem magamnak egy -egyelőre saját céljaimra használt home stúdiót... a soksávos cuccaim azonban mind digitálisak (van köztük szalagos is)... de igen komoly elhatározásom az, hogy még az idén felfejlesztem az eszközparkot egy proTools -szal. Ehhez szeretnék venni majd egy iMac -et (ez itt nem a reklám helye volt). Jó pár éve beláttam, hogy a digitális technika jóval gyorsabb, sokrétűbb felhasználást, komolyabb szolgáltatásokat nyújt olcsóbban, mint a szalagos (analóg vagy digitális egyaránt). Pláne, ha valaki nem egy képzett zenész :)
Egy soksávos analóg magnó köré épített hangstúdió is meglehetősen eszközigényes. Gondolom szeretnéd, ha a keverést automatizálni tudnád....elvégre nincs 24 ujjad és nem szeretnéd kismilliószor végigkeverni ugyanazt a nótát, hogy egyszer úgy, ahogy jó legyen. Akkor az effektezésről még nem is beszéltem (ezt is automatizálni kell).
Egy automatizálható analóg pult irtózatosan drága... de ha nem full analóg stúdióban gondolkodsz, akkor egy digitális pult ideális lehet (Yamaha 02R -t használtam már 400.000 -ért vagy olcsóban is utánad dobnak, a 96kHz -es verziója még újonnan a kétmillát verdesi).
Egy TASCAM DM3200 vagy DM4800 is jó választás... ha a olcsóbbat szeretnél, a Behringer korrekt cuccokat csinál olcsóbban.
Persze ezeknek a digitális keverőknek az a hátrányuk, hogy kevés saját effektjük van (általában kétfélét tudsz használni és ezeket az egyes csatornákra kíván arányban bekeverni. Úgyhogy szükségesek külső effektek is... ezeknek viszont a keverők kevéske AUX / effect send kimenete szab határt).
A proTools -ba (és társaiba) pedig sávonként sok effektet tudsz inzertálni... olyan effektek szoftveres változatait, melyeket ha eredetiben szeretnél (külső effektként), akkor inged gatyád rámenne. Rengeteg gitárerőlködőt, hangszedőt modelleznek... stb. De gondolom, ezekkel Te is tisztában vagy... csupán arra szeretnék kilyukadni, hogy egy analóg soksávos stúdió elég komoly további eszközparkot, beruházást igényel. Magyarországon kevés stúdió üzemel már így... talán az érdi Studió 440
Tehetek én arról,hogy ennyire imádom az analog technikát!?
Az analog technika kicsit olyan mint a nők,baromi drága fenntartani,sok esetben megszerezni is,és állandó törődést igényelnek,különben bármikor leszarja a fejemet,és néha kiszámíthatatlanul viselkednek,de nem pótolja őket semmi más.
Bocs, hogy kutakodtam kissé a hozzászólásaid között. Láttam, hogy abbahagytad a zenélést és eladtál ezt-azt. A 24 sávos magnót mire szeretnéd használni? Gondolom csak fogsz saját zenét rögzíteni?
Az ebay -n is láttam ZonalMedia webshop -ot... A cég gondolom nem akarja lehúzni a rolót és bízhatunk benne, hogy gazdasági tényezők sem kényszerítik majd erre őket. Az már más kérdés, hogy az analóg szalagos termékpalettát forgalmazzák -e majd mondjuk még 10 év múlva is (talán akkor már nem, úgyhogy én mostanában beszereznék belőle egy kisebb-nagyobb készletet, ha megtehetném.)
Ha új felvételeket szeretnél készíteni majd negyedsávon és viszonylag hosszú távon szeretnél új szalagokat venni, akkor a Zonal nem rossz választás. Persze ehhez is hozzá kell állítani majd a magnót, de ha csak erre a típusra állsz rá, akkor nem lesz gond és biztosított az utánpótlás még egy ideig, az tuti.
Őszintén! Nem azt írtam, hogy átvette a Pyral a gyártást? Nem a Pyral oldaláról linkeltem be a forgalmazókat? Nem azt írtam, hogy az oldal szerint egy INTERSOUND nevű kóceráj forgalmazza elvileg... ismétlem: ELVILEG, de fingom sincs, hogy ez mi lehet, mert forgalmazással kapcsolatosan INTERSOUND -ra rákeresve nem találtam semmi használható nyomot (csak egy hangstúdiót)... úgyhogy isten igazából én sem tudtam hazai RMG forgalmazót linkelni...
Úgyhogy marad az interneten történő beszerzés... egyik ilyen lehetőség az általam linkelt ATR oldala... de a Pyral oldaláról is valahogyan lehet rendelni... gondolom én.
Aranyapám! A helyzet az, hogy az RMG több mint egy éve megszabadult a keresett magnószalag gyártásától, és az egész hóbelevancot eladta a Francia Pyral-nak. Ilyetén nem is csoda hogy az RMG-nek nincs hazai forgalmazója. A Pyral meg szarik a fejünkre. Úgy-hogy most ez van... :(((
