Nem baj, úgyis augusztus második felében tervezem a Bányász körutat (persze Karanccsal!) Azt leírjam, hogy jelenleg hol vannak az igazolópontak. Nehogy túlfuss.
Nagyon szeretném vele megkedveltetni a túrázást, épp úgy, ahogy az én apám tette velem. Nagyon szép gondolat.
Köszi a választ, sajnos Nyíri doktor urat nem sikerült elérnem, majd a jövő héten lesz. Nem baj, úgyis augusztus második felében tervezem a Bányász körutat (persze Karanccsal!)
A mátrai túrák felöl azért is érdeklődtem, mert viszonylag rövidek, nagyon szép helyeken vezetnek, és úgy gondolom, hogy szeptemberben oda viszem túrázni fiacskámat. Úgy tervezem, hogy ez lesz az első komolyabb túrája, biztos örülni fog, ha majd a végén jelvényt is kap érte.
Nagyon szeretném vele megkedveltetni a túrázást, épp úgy, ahogy az én apám tette velem.
A Nagy Esemény előtt, úgy látszik az utolsó utáni pillanatban feltettem Néked egy kérdést ebben a topikban. Ne haragudj, de akkor nem tudtam már a topikkal foglalkozni.
Szóval úgy tudom, van néhány jelvényszerző túra, amihez - szervezői oldalról - van némi közöd. Működnek-e ezek még, avagy történt-e vmi változás az mtsz honlapon található nem túl friss infókhoz képest? Ha a Mária képek a Mátrában ill. a Kós Károly emléktúrára gondolsz, akkor igen.
Az igazolás rendje változatlan. Túrajelentésen történik, de lehet fotókkal is igazolni.
Sajnos a kiírás óta (1998) ledöntötték a Kós Károly kilátót. A Závoz-völgyben húzódó Mária képet felújították. Jelenleg tervbe van véve a Jóidő-nyaknál látható Mária kép felújítása is.
Sajnos a két mozgalommal kapcsolatban szinte teljesen egyedül maradtam.
Valamint Te, mint helybéli talán arra is tudod a választ, hogy mint OKT jelvényes, elég-e a Nógrád megye természetjárója címhez a Bányász körutat végigjárni, avagy még egyszer végig kell menni az OKT Nógrád megyei szakaszon?
A kérdés jogos, de nem tudom a hivatalos választ. Én anno. együtt pecsételtem az OKT és Nógrád megye természetjárója mozgalmak füzeteibe. Erre a választ Dr. Nyíri László adhatja meg a 32/310-222/335-ös melléken.
Na igen, az egy dolgo, hogy mennyi turazoval talalkozol szembe, de gondolj arra, hogy mögötted is lehet mondjuk 1 napos eltolodassal veled azonos iranyban halado. Ha ezt is hozzaveszed, nincs is olyan keves turazo.
Azt a velemenyt is osztom, hogy joval tobb kekezovel talalkozol a Huvosvolgy-Dobogoko szakaszon, mint mondjuk a Bodvaszilas - Felsövadasz reszen.
Altalanos iskolas koromban kezdtem, sok osztalytarsammal, az oszatlybol azt hiszem csak nekem lett meg vegul a jelvenyem, van haverom, akinek ott lapul a szobajaban a Kektura fuzet, benne ugy kb. 950 kilometerrel...
Szerintem a "rendszeres kéktúrázók" elég sokan lehetnek, csakhát a komplett OKT teljesítése rendszerint nagyon hosszú időt vesz igénybe. Pontos adatokat persze nem tudok, de úgy saccolom, hogy átlagban olyan 4-5 év alatt csinálhatják meg a teljesítők. És persze sokan lehetnek, akik elkezdték, de aztán valamiért abbahagyták. Pl. egyik ismerősöm mesélte, hogy már kb. a 2/3-át megcsinálta, amikor elvesztette a füzetet s efeletti elkeseredésében nem folytatta/kezdte el újra.
A Cserhátról meg annyit, hogy tök jó, hogy kevesen járnak oda túrázni. A cserháti OKT teljesítését nemigen fogom elfelejteni (főleg Ősagárd, Szandaváralja vagy Nógrádsipek környékén). Igazi felfedező túrák voltak. Ellenpélda: amikor a Mátrában voltam, ott Mátraszentistvántól a Kékesig rengeteg kirándulóval találkoztam, egész másmilyen érzés volt ott nyomulni. Persze, meg lehet oldani, pl. télen kell menni az ilyen helyekre...
Igazad lehet, tervezzük is mindig, hogy tavasszal vagy ősszel megyünk kékezni egy-két hétre, csak újabban nincsenek ilyen évszakok, vagy csak pár napig tartanak. Tavaly is mire eljutottunk volna ősszel kékezni már olyan hideg volt, hogy fűteni kellett. A tavasz meg a sulim miatt sem jó, de azért remélem majd egyszer összejön... A kékezést mi egyébként mindig inkább hosszabb ideig szeretnénk csinálni, nem egy-két napig, a hétvégékre ott vannak a teljesítménytúrák; így meg többnyire előre ki kell választani az alkalmas időpontot.
Az egyébként is ritkábban látogatott területeken a kék-túrázó is kevesebb. Általában az ismertebb hegységekben kezdik a teljesítést, és a lemorzsolódások után csak a legkitaróbbak jutnak el az összes szakaszra. Nem olyan nagy baj az, hogy nincsenek olyan sokan a túristautakon, képzeljétek el, ha hétvégeken a Plázák helyett mindenki odamenne, mennyi zenegép üvöltene az erdőben és mennyi eldobott szemét maradna utánuk.
Múzsla, ha már itt vagy:
A Nagy Esemény előtt, úgy látszik az utolsó utáni pillanatban feltettem Néked egy kérdést ebben a topikban.
Szóval úgy tudom, van néhány jelvényszerző túra, amihez - szervezői oldalról - van némi közöd. Működnek-e ezek még, avagy történt-e vmi változás az mtsz honlapon található nem túl friss infókhoz képest?
Valamint Te, mint helybéli talán arra is tudod a választ, hogy mint OKT jelvényes, elég-e a Nógrád megye természetjárója címhez a Bányász körutat végigjárni, avagy még egyszer végig kell menni az OKT Nógrád megyei szakaszon?
Talán ezek másokat is érintenek, azért nem emilben kérdezem.
Pedig nem rossz választás a Cserhát sem, csak jól kell kiválasztani az évszakot.
Én a Mátraverebély - Nagybárkány szakasszal kezdetem egy szép tavaszi napon anno. az OKT teljesítését.
Most tavasszal is egy szuper jó túrát csináltunk Zetével Nógrádsipek és Nagymező-puszta között.
Akkor talán ez lehet az oka, hogy a Nógrádi Vártúrák túramozgalom helyett a börzsönyit csinálod... Bevallom, az előbbiről itt még nem túl sokat olvastam, az utóbbiról annál gyakrabban!
Igaz, nekem sem nyerte meg akkor a Cserhát a tetszésemet, nem volt jó választás ott elkezdeni a kéktúrát... Vízzel az erdőben első napon találkoztunk csak egy forrásnál, utána a térképen jelölt források, patakok, kutak csont száraznak bizonyultak. Ráadásul tényleg semmilyen kempinget, turistaházat nem találtunk út közben, úgyhogy négy napos fürdés nélküli túrázás után Szandaváraljáról bebuszoztunk Balassagyarmatra, onnan pedig másnap haza.
Idén szeptemberre tervezzük, hogy folytatjuk a kéktúrát, egyetlen kikötésem az volt, hogy a Cserhátba nem megyek :o).
Ez nem meglepő, egyrészt azért mert a túrázók csak töredéke "kéktúrázó", másrészt mert a Börzsöny sokkal inkább turistacélpont, mint a Cserhát: sokkal inkább hegység jellegű, és sokkal jobb a megközelíthetősége valamint az ellátottsága (kisvasútak, kirándulóközpontok, turistaházak stb.) A Cserhátban csak egy-két helyen lehet több turistával találkozni (Hollókő, esetleg Szanda), de ezek jórésze sem a hagyományos értelemben vett hátizsákos turista.
Más: milyen érdekes, hogy amióta két turistalap létezik, mindkettőt megkaphatom 1-én reggel. :-)
Mi pár éve kéktúráztunk a Cserhátban egy hétig, és egyetlen kéktúrázóval sem találkoztunk ez alatt az idő alatt. Nekem is nagyon fura volt , de lehet, hogy nem ez a legkedveltebb rész... Mindenesetre idén a várazás közben sokkal több túrázóval találkoztunk!
Lenne egy kérdésem: Egy évben hányan teljesítik a Kéktúrát, illetve hányan lehetnek akik rendszeres kéktúrázók?
Az éves OKT teljesítés nagyon változó, de ahogy Joyline is írta, olyan 100 fő körül van az utóbbi években. Úgy yemlékszem, hogy Dr. Vízkelety Laci bácsi könyvében az 1995-ös év a negatív csúcs.
Nekem összesenjében január 14-i adataim vannak:
OKT 3777
RP-DDK 248
AKT 11
Azóta itt értesülhettünk pár topiktársunk idei sikeres teljesítéseiről.
Jó kérdés.
Klasszikus értelemben ugyebár Kéktúra alatt az OKT-t szokás érte, úgyhogy a jubileumi kéktúra könyv szerint általában mintegy 100-an, újabban talán kicsit többen fejezik be évente a nagy vándorutat.
Mint pár napja írtam, a múlt héten 3 nap alatt megtoltam az OKT 120 km-es bakonyi szakaszát. Ezalatt összesen 8 kéktúrázóval találkoztam szembe. Első este a tési szálláshelyen egy párossal, akik harmadik napja jöttek Városlőd-Kislőd vá.-tól, harmadik nap délután az úrkúti pecsételőhelynél (kocsma, korsó sör :))) egy bácsival, aki harmadik napja jött Badacsonytördemictől, illetve pár perccel később ugyanott egy öttagú egyetemista társasággal (akik közül 2-t személyesen is jól ismerek), nos közülük 4-en akkor már 12. napja jöttek Írottkőtől, az 5. az előző nap óta volt velük.
Az, hogy zsúfoltság nincs az nem baj, de az igen, hogy kevesen túráznak. Azért néhe jó lenne találkozni az úton egy két túrázóval, és tapasztalatokat cserélni.
Én tavaly Szekszárdtól Újvárfalváig talán egyszer találkoztam más kéktúrázóval. Olykor napokig embert is csak a településeken láttam. Nem túl zsúfoltak ezek az utak, és ez inkább jó, mint rossz. :-)
Menj be az MTSZ-be (honlap: http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mtszhome.htm) ott kapsz igazolófüzetet, Kék túra atlaszt pedig bármelyik térképboltban beszerezheted.
Egyik haverommal arra az elhatározásra jutottunk, hogy illene végigjárni az Országos Kék-túra útvonalát. Útvonalvázlatért és igazolófüzetért kihez fordulhatok?
A motorosokat mi is szidtuk tegnap, mert jól összebarmolták az ösvényt. Ami kellemes sétaút lett volna Rozsnokpusztától Sirokra, ha ők nem ásnak ki egy vályút az út közepén, illetve ha nem szakadt volna az eső.
A http://www.bakony.info/tura/ oldalon található infó szerint a Lokomotív TE szervezi, gondolom ők tudnak további felvilágosítást adni. Ha beszélsz velük, kérlek tedd itt közzé az infókat, gondolom, többeket is érdekelhet.
Hétvégén megcsináltam a Szarvaskő-Sirok OKT-t, plusz két forrást is megnéztem a közelben. Húzósra sikeredett a túra, de végül minden jól zárult.
Nézzük sorban.
Szarvaskőig vonattal, 09:40-kor ért be a kicsike. A vá. kerítésén mindjárt észrevettem egy OKT ládikát, és volt is benne bélyegző (ócska, fém), de nem kísérleteztem vele. Az állomás falán viszont kiváló ismertetőtábla van a környék turistaútjairól, és az ablakban még egy másolt térképrészlet is ott figyel - látszik, itt másmilyen az állomásszemélyzet hozzáállása, mint a Balaton-Felvidéken.
Innen elindultam a Hubertus-forráshoz, és már az elejétől fogva kellemes meglepetéssel láttam, hogy prímán fel volt újítva minden jelzés (piros négyzet, piros kör). A forrást könnyű megtalálni, pár lépésre van az úttól. A kódok szépen megvannak a szomszédos fákon. A vize pedig bőséges és kellemesen hideg. Meglepő, de nagyon kellemes volt még, hogy alig hagytam el a vasutat, máris mintha több km-re kerültem volna a civilizációtól, olyan csönd vett hirtelen körül. Nagyon tetszett! Még az sem zavart, hogy a sűrű erdőben abszolút nem volt légmozgás, a páratartalom viszont igencsak a csúcsokat verdeste.
Innen visszamentem a piros kör/piros nyégzet elágazáshoz, majd a piros négyzeten tovább. Na itt viszont bejátszott egy húzós kaptató, ami a közel másfél hónap túramentes időszak után erősen szuszogósra sikeredett. A piros sáv jelzést elérve balra kellett tartani, majd pár perc múlva máris feltárult a Leshely mezeje. Nem vártam ilyen szép helyet, nagyon kellemesen meglepődtem. Mindjárt a szélénál egy hatalmas fa, alatta padok, kiépített (és nem tönkretett) tűzrakóhely - egyszóval ideális hely pihenésre, táborozásra. Szemben pedig a mező háborítatlan zöldje, majd a távolban az a völgy, amiben a Guba-kút is rejtezik. A mezőn keresztül kell vágni az eddigi útiránynak megfelelően, a szemben látható két hagyásfa irányába (egyiken jelzést is láttam). Utána rövid erdei szakasz jött, a már jócskán benőtt részt viszont éppen tisztították - ilyet is ritkán látni. Ezután aszfaltos rész következett, de a kétoldali szép erdők, melyek szelíden kúsztak fel a völgy két oldalára, bőven kárpótolják az embert. És a csend az továbbra is uralkodó - az elhaladó kisebb kerékpáros csapat meg nem tudott akkora zajt csapni, hogy megzavarja a nyugalmat.
A Guba-kúthoz le kell térni az aszfaltról, de a jelzés is épp arra megy, így nem gond odatalálni. Viszont ha nem figyel valaki, akkor azért szépen túl lehet haladni a letérésen, mert nagy növényzet esetén nem annyira feltűnő a kis lépcsősor. A forrás szintén szépen rendben tartott, bár a vize sokkal csekélyebb, mint a Hubertusé. Itt találtam "szabvány" kódot is, fára festett kék és piros szegélyű kis körben a kód, sőt a forrás építményére is oda volt csavarozva egy miniatűr példány. Nézelődés után indultam vissza a Leshelyhez, ahol megejtettem a késői reggelit, majd az eddigi úton visszacsorogtam Szarvaskőre. Kb. 2 és 1/2 óra volt a kitérő a két forráshoz + pihenők, nézelődés, fotózás.
(Forrástúra vége.)
A fémbélyegző használatát továbbra sem erőltettem, bementem a kocsmába, ahol príma minőségű gumibélyegzőt kaptam - a korsó sör mellé. A faluból a kék egy emelkedő aszfaltos úton halad kifelé, majd az Atlaszban jól feltüntetett módon, a hajtűkanyarnál kell rátérni az ösvényre. Megjegyzendő, itt jelzés az első kb. 100-150 m-en nincs, de balra van egy régi gémeskút, egyértelműen mutatva az útirányt. Később jobb kéz felől már lesz néhány jelzés a meghagyott fákon. Még mindig emelkedik az út egy darabon, majd betérünk az erdőbe és lejtésbe kezdünk. Jön a kék kereszt elágazás, majd kiér az út egy hatalmas irtásra, ahol is kétoldalt kerítés(!), kb. 1 km hosszan kell a drótok között haladni - ez kicsit nyomasztóan hatott rám. Kb. középen egyetlen meghagyott fa - rajta jelzés - köszönet az illetékeseknek!
Innentől nem nagyott jött be a terep. Az irtás után először még legalább az erdő szépen rendbe tartott volt, de utána totál sáros, nehezen járható szakasz jött, kétoldalt átjárhatatlan cserjéssel kísérve. Alig vártam már, hogy kiérjek legalább az országútra. Mikor odaértem, viszont az eddigi csend is odalett: három motoros ért utól, majd iszonyatos motorhangok kséretében elhúztak tovább - mint utólag kiderült, ők motorral kéktúráztak egészen Sirokig - ami azzal járt együtt, hogy totál tönkretették az utat előttem...
Az aszfalttúra megváltás volt a sár után, az elágazásban vadiúj narancssárga irányjelző tábla volt kitéve, le is fotóztam. Úgy látszik, ez az egyetlen fejlődés a kéktúra mentén, ilyen táblát láttam télen Mátraverebélyen is. Rozsnakig keskeny, rossz minőségű aszfaltút végig, erősen felejthető ez a szakasz. A telep szélén nagyon örültek a kutyák, hogy végre megugathattak valakit, szerencsére a kerítés nem volt átjárható számukra...
A bélyegzőhelyként az Atlaszban is bemutatott fán lévő doboz és annak tartalma szolgál. Rossz minőségű gumibélyegzőt találtam, nagy jóindulattal lehet csak mndani, hogy olvasható lett a felirat (bár aki ezt megnézi, annak kell tudni, hogy mit jelent az a betűsor-töredék)...
Bélyegzés közben előjött egy nagyon barátságos háromszínű macsek, és egyből bőszen kezdve szaglászni a hátizsákomat - ő is megörökítődött, két fotón is.
Az egész hely nem tett rám túl jó benyomást, erősen elhanyagoltnak tűnt az egész, mentem is tovább hamarosan.
A telep után ismét egy elég hosszú emelkedő jött - a változatosság kedvéért ismét (és még nagyobb) sárral. Ezen a részen nagyon nehezen küzdöttem előre magam, alig vártam, hogy kikeveredjek innen. Már vártam a piros kereszt leágazást, amikor is jó minőségű kék kereszt jelzések tűntek fel - ezek szerint vagy az Atlasz hibás, vagy azóta megváltoztatták a jelzést. Nem érdekelt túlságosan a magyarázat, inkább leültem egy kicsit regenerálódni, és nézegettem a szemközt feltáruló látványt. Az elágazás ugyanis egy gerincszerű szakasz tetején volt. Minden nagyon szép és jó volt, amíg nem pillantottam az órámra: erősen fogyott az időm, mindenképp el akartam érni Sirokon a 16:33-as vonatot Kál-Kápolnára.
Innentől szerencsére lejtős rész jött, eleinte még kevés sárral - jól ki lehetett lépni. Később viszont nagyon összeszűkült az út, és az előttem haladott motorosok annyira tönkrecseszték az egylábnyi széles utat, hogy állandó elcsúszásveszély közepette már cak botorkálás lett a sietésből. Mindenesetre kiléptem amennyire csak lehetett, és még időben értem a Barát-sziklához, ahol egyszerűen meg kellett állni, szétnézni. Hihetetlenül vagány hely, még fotóztam is, kockáztatva még a vonat elérését is. A várba viszont már nem volt időm felmenni, igaz korábban már jártam itt, a Mátrából lejövet.
A várhoz vezető feljáróúton hatalmas tömeg hömpölygött le-föl, erősen kiríttam a sorból a túracuccban feszítve... (közben jókat mosolyogtam magamban a strandpapucsos, messzelátó nyakban, első osztályú divatruhákban feszítő "kirándulók" látványán).
A faluban meg csak néztem: óriási, fülsértő zaj, le-föl szambázó motorosok tömege: "Mi van itt?" - kérdeztem, mire felvilágosítotak, hogy az évente megrendezett motorostalálkozó közepébe csöppentem éppen. Volt még 25 percem vonat indulásáig, berontottam a boltba két sörért és futottam kifelé a faluból, de akkora volt a forgalom, hogy alig győztem figyelni, nehogy gond legyen. Minden mellékutcából motorosok nyomultak ki a főútra - máskor talán még tetszett is volna a látvány, de most halálra idegesített, mikor percekre megállt a forgalom, és minden idegszállal koncentrálni kellett, nehogy baleset legyen a dologból. A falu után meg a lelkemet kirohantam, annyira siettem, szerencsére itt már nem volt "akkora" forgalom. 2 perccel a vonat indulása előtt értem az állomásra, a vasutas mosolyogva kérdezte, hogy hová lesz a jegy, és hogy nagy-e a sár? (gondolom, elég volt a bakancsomra ránéznie, hogy sejtse a választ...)
Na, szal jó lett a vége, elértem a vonatot, sima hazaút után este hétkor már a Keletiben voltam.
Summa:
Nem egy csúcs szépségű ez a táv. Viszont a szakasz két végén a várak nagyon feldobják a hangulatot. Rozsnak után szép a kilátás az OKT/kék kereszt elágazástól. Komolyabb eltévedési lehetőséget nem találtam. Egynapos túrával könnyen teljesíthető. De ha lehet, ne július utolsó hétvégéjén csináljatok túrát Sirokra - vagy ha igen, akkor motorral menjetek...
Egyéb:
Elkezdtem tehát a "Bükk-forrásai" mozgalmat is. Egyelőre a déli rész forráait tervezem felkeresni. Tervbe van véve egy weboldal készítése is a honlapomon a forrástúrákról. Szeretném mindegyiket lefotózni, és a vízhozamot is megmérni (a mostani kettőnél sikerült) és persze ezeket nyilvánossá is tenni. Ha elindult a dolog, természetesen közreadom itt a topikban.
