Az entrópia és a zárt rendszer fogalma a termodinamikában definiált, az idő fogalma nélkül (az entrópia a rendezetlenség mértéke, a zárt rendszer pedig olyan rendszer, ami a környezete felé zéró anyag- és energiaáramlással bír)
Az állapot már fogósabb dolog. De nem lehetetlen. Vegyük az adott rendszert meghatározó paramérterek számát. Ez véges szám, még ha nagyon nagy is. Vegyünk egy koordináta rendszert, aminek a tengelyei egy-egy paramétert képviselnek. Az így kapott tér egy-egy pontja vagy a rendszer lehetséges paraméter-kombinációja, vagy lehetetlen paraméter-kombinációja. Nevezzük a lehetséges paraméter-kombinációkat állapotnak.
Az üsszekapcsolással tényleg megfogtál. Ezen a ponton nem emlékszem a pontos definíció szövegére. Pontosítsuk a definíciót:
Az idő egy olyan skaláris mennyiség, amivel az Univerzum egyre nagyobb entrópiájú állapotai indexálhatók.
Azért nem jó, mert egy egyszerű fogalmat helyettesítesz egy bonyolult fogalommal:
Mi az entrópia,
mi a zárt rendszer,
mi az állapot,
mi az összekapcsolás.
További probléma is akad: Zermelo kimutatta és Poincaré bebizonyította, hogy minden zárt rendszer véges időn belül visszatér eredeti állapota közelébe. Eszerint az időnek nincs kitüntetett iránya, amely össze lenne kapcsolva az entrópia növekedésével. Vagyis az entrópia növekedését megjósolhatjuk a jövőre nézve, de a múltra nézve is.
Események irreverzibilis, nem térbeli szukcessziója (sorozata), amely összeköti a multat a jövővel? Azt hiszem valami hasonló van a filozófiai szótárban. Majd otthon megnézem.
vito
Azért írtam a bevezetést, hogy lásd, az idő fogalma abból alakul ki, mintegy negatív tagadásaként a szubjektumnak, amikor belátja, hogy van tőle független, külső létezés, ezáltal jut hozzá az idő fogalmához, ugyan így a tér fogalmához, ami nélkül a külső létezők nem létezhetnének és viszont. Azaz a tér és az idő fogalma a szellem fejlődésének az eredménye, amikor belátja, hogy nem ő az egyetlen létező. Na persze, ha nem fogadod el, hogy van rajtad kívül is létezés, és a tudatodtól független külvilág, akkor persze a fenti gondolatmenet számodra valóban nem jelent semmit.
Nem hiszem, hogy az idő fogalmát definiálni lehetne más, definiálatlan fogalmak felhasználása nélkül. Amit definiálni tudunk (fizikailag), az az, hogy a fogalmat hogyan "materializáljuk" (vagy mérjük). Ami biztos az az, hogy idő == változás (mi a változás definíciója?). Ahol nincs valamilyen változás, ott nincs idő. Ahol van változás, ott tetszés szerint kiszemelűnk egy változó objektumot, melynek viselkedését reprodukálhatónak tételezzük fel, ezt elnevezzük órának, majd a változás megfigyelését hívhatjuk mondjuk időmérésnek (miért ne?). Az óra állapotait matematikai objektumokra (számokra) képezzük le, majd az absztrakció jön: az összes létező óra változással kapcsolatos közös tulajdonságát elnevezhetjük időnek. Mivel a világ összes absztrakt órája nem figyelhető meg, ezért az idő ilyen fogalmának léte szigorúan véve sohasem ellenőrizhető.
Szóval fura dolog az idő. Létezése nem definíció, hanem tény; definiálni csak azt lehet, hogyan tegyük mérhetővé (ezáltal fizikai modellekben használhatóvá). Szerintem.
Lehet, hogy hülyeséget mondok, de úgy emlékszem, hogy az idő természettudományos magyarázata az entrópiával függ össze. Zárt rendszerben ugyebár az entrópia nő. Az idő ezek szerint egy tetszőleges zárt rendszer egyre nagyobb entrópiájú állapotait kapcsolja össze.
Hegel e definíciója azt is megmutatja, hogy a filozófusok hogyan tudnak minden lelkiismeretfurdalás nélkül valamit önmagával megmagyarázni.
"...az idő pedig az, hogy ezen külső létezők egymás közötti viszonya hogyan változik meg." Az a fogalom ugyanis hogy "változás", már implicit módon tartalmazza az időt, így e definíció bár sokat mondónak tűnik, valójában mégsem használható semmire.
Talán a legjobb Hegel definíciója, mert teljesen általános, nem függ egy adott kor fizikia világképétől. A megérétséhez egy kis bevezetés kell.
Az ember első tudatos élményei közé tartozik, hogy felismeri a saját létezésén kívül is van létezés. Ez a külső létezés független tőle, mert nem bírja a saját akaratával megváltoztatni ezen létezőket, és ez egyúttal azt is mutaja, hogy e külső létezés tőle függetlenül változik. Az ember ezen felfedezéséhez szorosan kapcsolódik, hogy a szubjektumától független létezés nem egyetlen létező, és ezen létezők sajátos szerkezetet mutatnak. Hegel szerint tehát a tér annak a viszonya, hogy a szubjektumtól független, külső létezőknek milyen az egymás közti viszonya, az idő pedig az, hogy ezen külső létezők egymás közötti viszonya hogyan változik meg. A tudományok, például a fizika feladata pedig az, hogy megmondja konkrétan, milyenek is ezek a viszonyok. Továbbá a geometria tere tehát csak egy legyszerüsített változata a létezők valód viszonyainak, akárcsak a fizika ideje e viszonyok változásának.
A pontos fizikai definíciókat kérdezd DCsabaS-tól.
