"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Csak nem belátjuk végre itt együtt gyerekek, hogy a szeretet kifejezésen mindenki MÁST ÉS MÁST ért? :)
Mégis igaz, hogy ahogy nincs két azonos ember, úgy nincs két azonos szeretet sem? És különféle kultúrákban és vallásokban (és főleg a fejekben), különféle szinonímái, meghatározásai, értelmezései és alkalmazási területei vannak és különféle követelmények vele szemben.
Akárcsak Istennek...
És talán még a felebarátnak is...?
Te nem érted, hogy nem méricskélek az éppen meglevőből, hanem azt adom, ami éppen megvan felé?!
Éppen ezért eszem ágában nincs tesztelni.
Ami van, az van, és ha NINCS, akkor nincs, nem toldom meg erőlködve.
Azt hiszem, ez az a hozzászólás, amire aligha lehet érdemben mit ellenvetni!
Nem csoda, hogy azok, akiknek (szerintem) elsősorban szólt, valahogy "véletlenül" figyelmen kívül hagyják. ;)
Pedig hát nem egy rövid produktum... :)
Meglehet, hogy ez a topic a 169-es hozzászólásig tart...?
Kedves Ugrifüles, ha jól értelmezem az eddigieket, akkor nem az a kérdés, hogy benned mekkora szeretet van ki iránt, hanem az, hogy jár-e mindenkinek a szeretet.
Azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket (és Te agapénak nevezel), amellett, hogy feltétlen, és bizonyára tudatos is, én igen-igen heves, forró érzelmi töltetűnek tapasztaltam!
Ehhez nyomaiban, igen kicsi töredékével, hasonlóval viszonyulok a szeretteimhez, és futrinka legyek, ha Isten ilyen szeretetet "várna el" tőlem a felebarátaim és ellenségeim irányába, ha Ő Maga nem adja meg nekem feléjük.
Szvsz tisztázzuk ezt, mielőtt tovább reagálnék. Szóval melyik "fajta" szeretet az agapé?
".teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet."
Minden szót igaznak érzek. Mégis miért van az, hogy mindezt a másiktól várjátok? Hogy a saját tűrés, a saját kegyesség, a saját jócselekedet és a szeretet csak reakció és nem önként és feltétel nélkül jön?
Igen jól leírta Biga, hogy a szeretet képességét kapjuk. De akinek van miért vonja kérdőre azt, akiben kevesebb van mindebből, vagy esetleg nem is látja semmi jelét a másiknak? Amit kegyelemből kapunk, kegyetlenül feltételekhez szabva számonkérjük másnál?
Ezt én legalábbis mindkettőtöknél (valamennyiünknél) érzem egymás felé.
CSerfa, lásd be a tűrés nem erős oldalad. AM pedig meggyőzéses alapon tukmálná rá az emberre saját hitét.
Mindkettőtöknek el kellene fogadni, hogy a sajátja lelkiismeretből, vagy indittatásból fakad és kerülve a részletekbe menő személyes jellemzést csak arra törekedni, hogy önmaga tudjon megnyilvánulni. A másik meg kezdjen vele amit akar, vagy amit tud.
És hogy nem jár mindenkinek válasz? Valószinü hogy így van, de akkor ne legyen semmilyen. Mert ezt adni válaszul is válasz, mégpedig legalább annyira megtaposásra adott, mint bármi más.
Azt írja Biga:
"Szvsz nincs ember, aki őszintén érzelmileg szeretni tudná azt az embert, aki például legyilkolja a családját. De szeretheti úgy, mint Jézus, mint István: imádkozik értük. "
Egyikőtök sem gyilkolta le a másik családját, talán tudtok imádkozni egymásért, ha úgy látjátok a másik rossz úton jár. Hiszen hogy ismét Biga idézetét idézzem :-)
1Jn. 4.11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
Őszintén szólva nem tudom mit tartasz kiábrándítónak. Azt hogy az emberek mások mint azt hiszed, vagy azt hogy rosszul hitted?
Van egy kedvenc mondásom: a világ olyan amilyen, én viszont olyan vagyok benne amilyen én vagyok.
mit ír az a lexikon arról, ha olyan kerül az utamba, akiről tudom, hogy kicsoda?
Ha azt írja, hogy csináljak úgy, mintha nem tudnám (csukjam be a szemem), és AKKOR IS úgy tegyek vele, mintha olyan lenne, akiről nem tudok semmit - szóval ha ezt írja, akkor süsd meg a lexikonodat.
Annyit vagyok képes adni jó szívvel a ragadozónak, amennyit írtam. Aki még többet vár tőlem, annak üzenem, hogy Istennek hazudni nem is lehet, nem is érdemes, a többet váró kedvéért pedig nem fogok. És nem imádkozom a ragadozóért, csakis akkor, ha szívből jön. Ebben az esetben NEM jött volna szívből.
cserfa, baratom, felebaratom, atyamfia, nagyon mellelottel. Van egy olyan erzesem, hogy halvany elkepzelesed sincs azokrol, akik az emlitett lexikont irtak, igy nem hiszem, hogy te meg tudnad itelni, hogy mennyire ismerik Istent, van-e kozosseguk vele. De ha te ezt maskepp gondolod, gyozz meg igazadrol, es akkor belatom igazad (azt sem artana elmeselned, mire alapozod...).
Nagyon olcso szojatek protestans teologusokat Jezus-korabeli irastudokhoz hasonlitani.
Atlapoztam en is mar a Hegyi beszedet, es abban nameg a Szentiras egyeb helyein is olyasmiket talaltam, mint pl. biga a (169)-ben. Majd megcafol biga (ha kell), de imho a nala idezett helyek azt igazoljak, amit (180)-ban irtam. Talan megsem irtak azok az 'irastudok' annyi zoldseget?
Tudom, hogy ezt a style-t nem komalod, de most az 1x nezd el nekem, mert igy nem fogunk elbeszelni egymas mellett.
Én meg már meggyőződtem róla, sajnos amúgy is csak üres szavak a levegőbe az én írásaim – neked
eloitelet
Neked inkább bizonyítani kéne, hogy nem vetsz meg
noha semmivel nem tartozom neked, semmifele bizonyitassal, megis epp ez egy bizonyitek, hogy azert kerdezek toled tovabbi infokat, mert amennyit irtal, abbol nem vilagos minden.
Csak járd, és meglátod, idővel nem fogsz tőlem ilyet kérdezni!
Felreertesz. Nem arrol van szo, hogy en nem tudom, mi a szeretet, hanem a te irasod alapjan azt nem tudom, hogy teszamodra mi az. Ezert is kerdeztem utana. Csak az a baj, hogy az 'utanajaro' kerdeseimet rendre lerazod magadrol. Miert?
Ejnye-bejnye! Nohát, nohát!
Hiszen Jézusnak is el kellett volna olvasni ezt a lexikont! És leszokni arról, hogy cikizze a lexikonírókat (írástudókat). Mert milyen könnyű is cikizni, ahelyett, hogy tanulni, tanulni, tanulni! Mindig csak tanulni! Nem!! Téves!
Tény, Jézus nem mindenkit szeretett, nem mindenki felebarát, vannak olyan emberek, kiket ítél rettenetes ítélettel (mert Ő ítél, egészen Ő kapta az ítéletet).
Akit halálra adunk, nem szeretjük.
Jézus nem mindenkit szeretett, nem mindenkivel ment el két mérföldre, sőt, a többséggel semmit sem. Azokkal ment, azokhoz ment, akik hittek Benne. Nem mindenkinek adott, segített, csak annak, aki hitt Benne. Stb. Csakugyan érdemes olvasni a Hegyibeszédet, meg Jézus tetteit, és meg lehet érteni, kikre is gondol.
Ahogy a szeretett apostol is dicsérte azokat, kik semmit nem fogadtak el a pogányoktól (mi szerint a pogányok adni akartak azoknak, de erényükre nem fogadták el tőlük).
Stb.
Persze könnyebb lexikont írni, mint ismerni Őt(közösségben lenni Vele), előbbi csak emberen múlik, utóbbihoz Isten is kell. Persze az ilyen lexikonírók, meg egyéb írástudók ugyanúgy elégtelenek általában (szvsz mindig) szeretetből, hisz hogy jön valaki ahhoz, hogy egész más értelmet adjon egyszerű szavaknak, ekkor Jézus bizony irgalmatlan, rettenetes, nem megértő és ... Isten. De nem! Ő jó, Ő lehetőséget adott arra, hogy az Ő örököstársai legyünk, Őt teljesen megismerjük (közösségbe kerüljünk Vele), az Ő életét éljük.
Az írástudó azt mondja, tiszteljük, azért is, mert mi semmiképpen nem is tudjuk azt tenni, amit Ő. Az övéi meg ígéret szerint teszik azokat, még nagyobbakat is, mint Ő. Meg az Ő értelmét kapják, hogy mindent megítéljenek, no nem a felebarátot, azt éppen nem. De csakugyan, aki Krisztus értelmét kapta, az senkitől meg nem ítéltetik, hanem csak gyűlöli őt a világ (persze a világ azt mondja, nem gyűlöl, csak ítél, ám ez az Istennél nem ítélet, hanem gyűlölet).
Ez oly kerek, annyira részletekbemenően igaz (minden része le van írva, ígéret), hogy csodálkozom azokon, akik felbontják az írást és kapnak mindenféle ellentmondást.
Igen, menjek el kettőre A FELEBARÁTOMMAL!
Azzal, aki nem felebarátom, azzal nem! És a ragadozó nem felebarátom, pont ezért szöszölök azon, hogy nem mindenki felebarát, és a szeretet nem pusztán az irgalmasság (Pasa, olvasod?)
Szóval én a "sütit" a kifosztottaknak adom a ragadozó helyett, Te meg annak adod, akinek akarod a Te "sütidet".
Vagy bizonyítsd rám, hogy szembe megyek Jézussal, ha a ragadozó nem felebarátom, vagy ne hajtogasd, hogy mindenki felebarát.
A felebarát az potenciális atyámfia, és nem tudhatom, mikor mivé válik, mikor lesz valóban Atyám fia. De a ragadozóról meg már TUDOM, hogy mi.
