A szálláshelyeken is lemásolják a személyes okmányokat, és ez a gyakorlatban általában azt jelenti, hogy telefonnal lefotózzák és később küldik el a VIZA rendszerben. A szállásadó sem tud felmutatni erről semmit, benne van a jogszabályban.
Személyes okmányokról _nem_ készíthetnek másolatot, csak az érintett hozzájárulásával, és _írásos_ tájékoztatásával arról, hogy mi az adatkezelés célja, időtartama, ki az adatkezelő, illetve hogyan érhető el az adatkezelő adatvédelmi tisztviselője (DPO-ja). Az adatokat felírni/rögzíteni is csak jogszabályi kötelezettség alapján (ekkor meg kell tudniuk mondani, mely jogszabály alapján teszik ezt) vagy az érintett hozzájárulása alapján szabad, a fentebb leírt tájékoztatás természetesen ekkor is _előre_ kötelező.
Nyilván! Egy rendőrtől is lehet kérni, hogy mutassa a jelvényét, de nem hiszem, hogy pld. egy razzia alatt valaki ezt kérné. Persze meg van rá a jogunk, de én inkább némi bosszankodás mellett lesétáltam a hegyről. Jobb volt ez így!
Másnap a következő falu határában tényleg találtam kitáblázást a vadászatról, de én előző nap jó 20 km-rel hamarabb felmentem a hegyre, s ott még a turistaháznál sem volt figyelmeztetés. Így jártam!
"A hivatásos vadász – mint rendészeti feladatokat ellátó személy – a 2012. évi CXX tv. rendelkezései szerint feladatainak ellátása során az alábbi intézkedéseket teheti, illetve kényszerítő eszközöket alkalmazhatja, figyelemmel a 86/2012 (XII.28.) BM rendeletben foglaltakra is.
Intézkedések
– épület, létesítmény és egyéb vagyontárgy őrzése, jogellenes cselekmény folytatásának megakadályozása,
– a tetten ért személy visszatartása,
– dolog – átvételi elismervény ellenében történő – ideiglenes elvétele
– igazoltatás,
– jármű feltartóztatása, ruházat, csomag, valamint jármű átvizsgálása."
Ebben teljesen igazad. Sőt az én vadászaimnál igazából nem is volt fegyver. Persze, nyilván nem lőttek volna le, még ha lett is volna. Még udvariasak is voltak, de...
...most nézzük életszerűen a helyzetet: Egyedül állok két vadásszal az elhagyott erdőben akik azzal kezdik, hogy mit keresek én itt, igazoljam magam. Lefényképezik a személyimet, rögzítenek minden adatot és figyelmeztetnek, hogy ha nem fogadom meg utasításaikat alaposan megbírságolnak. Nem gondolom, hogy besz@ri lennék, de valahogy nem sok kedvem volt vitába szállni velük. Még a hegy lábánál, az erdő szélén sem volt kedvem sátrat verni, ezért döntöttem a v.áll. mellett. Végül is reggel megoldottam a helyzetet (amint említettem is), és még két napot túráztam az általam kedvelt sátorozós formában, de a szám íze picit keserű volt az egész túrán.
Persze a másik oldal is igaz: Egy régi vértesi túrámon futottam össze kora este egy vadászat szervezővel. Szerencsére kifelé mentem már az érintett területről. Ő mondta, hogy menjek minél messzebb, mert a vendég vadászok legtöbbje estére annyira részeg lesz a magaslesen, hogy mindenre lőni fog ami mozog (tisztelet a kivételnek!). Szóval nekik sem könnyű, a vadászok sem egyformák!
Ma is tanultam valamit! Ezt a vadászati térkép funkciót nem ismertem. Sajnos most ez sem segített volna rajtam, mert csak péntek este dőlt el, hogy megyek túrázni, akkor pedig már késő lett volna telefonálni, de ettől függetlenül ez egy nagyon hasznos információ.
Az az érdekes, hogy ezen a területen a K pontosan a két vadászterület (Pécsvárad-apátvarasdi Vt és Mecsekerdő Zrt.) határán halad, tehát elvileg a lezárás nem is érinthette volna. Hazafelé bosszankodtam egy kicsit, hogy miért nem kérdeztem meg, hogy a kijelölt úton (K), vagy attól egy kissé távolabb a Mecsekerdő területén továbbmehetek-e. De, ha jól belegondolok, nem biztos, hogy nyugodtan tudtam volna sétálni, ha mellettem lövöldöznek.
A vadásszal egyébként nem kerültem konfliktusba, nem erősködtem, hogy márpedig nem láttam kiírást és ő is csak határozott volt, nem erőszakos. Később találkoztam egy másik vadásszal is, aki segítőkészen elmondta, hogy merrefelé tudok lemenni a faluba anélkül, hogy véletlenül is betévednék a vadászterületre.
A bosszúságot az okozta, hogy itthon megterveztem, meddig kell most elmennem, hogy a következő túra is "elég hosszú" legyen, de ne legyen túl hosszú és a közlekedés is elfogadható legyen. Becsületesen szeretném végigjárni az RPDDK-t (is), ezért a pecsételőhelyig hiányzó 1 km-t sem szeretném kihagyni. Az apátvarasdni megálló menetrendjét elnézve, nem tűnt egy ideális ki- vagy beszállóhelynek a település, arról nem is beszélve, hogy a K-től is közel 2 km-re van a megálló. Így első ránézésre minden borult. De azóta már látom, hogy hétköznap nagyobb nehézségek nélkül megoldható, hogy itt szálljak ki vagy be és csak 2-3 km-rel lesz hosszabb a túra, mint ahogy eredetileg terveztem.
Azóta már elmúlt a bosszúságom és találtam pozitívumokat is a helyzetben: Szekszárdon még világosban meg tudtam nézni Rockenbauer Pál kopjafáját és este egy órával korábban hazaértem. Hamarosan készül a fényképválogatás is a blogra.
Azt írod megnézted heyjoe oldalát. Talán nem eléggé alaposan ugyanis van ott ilyen információ is. Ha biztosra akar menni valaki akkor meg kell nézni ki vadászhat és tőlük kell megkérdezni. Heyjoe olyan túrázó mint Te segít összeszedni az információt de ez nem lehet hivatkozási alap! Köszönet viszont jár a munkájáért. A kéktúra.hu az állami erdészetektől kap néha információt, nem mérvadó még annyira sem. Vadász szezon kellős közepén vagyunk és szerintem mindannyian kerültünk már ilyen helyzetbe. (aki még nem majd fog)
Ez nagyon kellemetlen dolog, nem jó ilyen okból megszakítani a túrát, a logisztikát is nagyon meg tudja borítani. Azok alapján, amit leírtál, megtettél mindent, hogy előre tájékozódj, a túrázok egy része ezt sem teszi meg. Az erdészetet magát is fel lehet hívni, illetve akár a vadásztársaságot is, ha sikerül megtudni, hogy melyik szervezi ott a vadászatot.
El kell fogadni, hogy ez az időszak ilyen, én sem örülök neki. Az a helyzet, hogy mindenki igyekszik kivenni a maga hasznát az erdőből, legyen az vadgazdálkodás vagy fakitermelés. Ezek mellett a túrázók, kirándulók, természetjárók, madárlesők jelenléte igazából sokadlagos kérdés. Még úgy is, hogy igazából utóbbiak azok, akik nem visznek magukkal haza semmit az erdőből.
Emellett azt gondolom, a 21. században talán elvárható lenne, hogy legalább a Kékkör mentén zajló vadászatokról egy pontosabb képet alkothasson az ember, éppen azért, hogy ne járjon úgy, mint te. Én azért látom a fejlődést ezen a téren, bár a példád mutatja, hogy vannak hiányosságok.
Az, hogy nem volt kitáblázva, igazából semmit nem jelent. Sajnos sok helyen tényleg nem teszik meg, de szerintem már azért is, mert a vadászok/erdészek is tisztában vannak vele, hogy az emberek nagy része nem fog foglalkozni vele. És valljuk be, nem is szívesen fordulnánk vissza, látva egy ilyen kiírást, ha már ott vagyunk. Sok helyen a kiírás csak általánosságokat tartalmaz, lehet, hogy már hetek/hónapok óta kint van, ilyenre is láttam már példát. Ahogy olyanra is (a Vértesben), ahol pontos dátummal, óra, perccel ki volt írva, hogy meddig nem lehet bemenni az adott területre. Akkor például én megvártam ezt az időpontot (mondjuk nagyjából csak fél órát kellett várnom).
A vadász magatartása is más kérdés, van az a stílus, amitől kinyílik a bicska az ember zsebében. Ugyanakkor nézzük a másik oldalt is, nekik elemi érdekük, hogy ne legyen ember a területen, ahogy nekünk is, hogy ne lőjenek le. (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy elvileg nem fordulhatna elő, hogy meglőnek, hiszen alapvető szabály, hogy tudom azt, mire és merre lövök.)
Szerintem érdemes lenne megírnod a dolgot az erdészetnek és/vagy a vadásztársaságnak, hátha legközelebb kicsit precízebbek lesznek, és jobb lesz a tájékoztatás.
Sajnos ilyen van, bármennyire is bosszantó! S ahogy mondod: "...ő volt az erősebb (nála volt fegyver)", az ember még nagyon prüszkölni sem prüszköl.
Nekem Bódva környékén volt hasonló "élményem", amikor a Szabó-pallagi erdészház után zavartak le a hegyről. Hiába mondtam, hogy még az erdészháznál sem volt kiírás, pedig ott azért illett volna egy figyelmeztetést kitenni.
Én mondjuk másnap (Szögligeten, a v. áll-on töltöttem az éjszakát), egy későbbi ponttól folytattam a túrámat, de már végig nyugtalan volt az egész. Nem volt jó élmény!
Szerettem volna valami jó hangulatú bejegyzéssel kezdeni az évet itt a fórumon, de a mai túra után nem tudtam visszafogni a ujjaimat.
Tegnap este úgy alakultak a dolgok, hogy a mai napot szabaddá tudtam tenni és az idő is jónak ígérkezett, ezért elhatároztam, hogy folytatom a RPDDK-t. Este megnéztem a korlátozásokat és a figyelmeztetéseket a heyjoe.hu és a kektura.hu oldalakon és a mai napra mindkettő azt mutatta, hogy Mórágy és Mecseknádasd között nem lesz lezárás. A biztonság kedvéért még próbáltam megnézni a Mecsekerdő honlapját is, de csak "502 Bad Gateway" hibaüzenet jelent meg a honlap helyett. Így hát hajnalban útra keltem.
Bátaapáti után már olyan hangokat hallottam a távolból, mintha lövöldöznének, de jött velem szembe két vadász és megnyugtattak, hogy már nincs vadászat, csak a favágók dolgoznak. Körülbelül a Turista-forráshoz vezető KO elágazótól kezdve a fák tele voltak plakátolva, hogy 9-én vadászat lesz. (A heyjoe.hu jól mutatja ezt a területet, a kektura.hu viszont nem...)
Apátvarasd felé közeledve egyre közelebbről lehetett hallani a "favágókat", kezdtem aggódni egy kicsit. A képen piros nyíllal jelőlt helyen jártam, amikor megállított egy vadász és közölte, hogy nem mehetek tovább, hanem a falu felé kell elhagynom a területet. Mondtam neki, hogy sehol nem láttam erre vonatkozó kiírást, mire csak annyit mondott, hogy "Meg volt hirdetve." Mivel ő volt az erősebb (nála volt fegyver), ezért engedelmesen hátra arcot csináltam és bosszúsan lesétáltam a faluba, majd pedig ki a 6-os útig. Útközben láttam, hogy a bekarikázott területen lövöldöztek... Hol kellett volna még érdeklődnöm, hogy ne utazzak feleslegesen 350 km-t?
De, hogy legyen valami jó hangulatú is a végén: Mindenkinek hasonló (és bármi egyéb) bosszúságoktól mentes, egészséges, boldog túraévet kívánok!
„Milyen lenne három napnyi folyamatos evés után túrázni?” – tettem fel a kérdést az ünnepek alatt. Nos, az éjszakai alvás nem volt előtte nagyon pihentető, ennek ellenére reggel viszonylag könnyen sikerült felkelnem, hogy elérjem az első nagykanizsai vonatot (a régebbi 4 körüli személyvonat helyett szerencsére most már van hajnali gyorsvonat, ami csak fél 6-kor indul a Déli pályaudvarról). Balatonlellétől busszal mentem tovább, ami pontosan bár, de lassan szüttyügött el Mernye, Kossuth utca megállóig.
Háromnegyed kilenc előtt így erősen kilépve bekezdtem a túrát: nem tudhattam, milyen útviszonyokra számítsak. A 67-es főút zaja, és a faluszéli mezőgazdasági telep felől fújó szél határozta meg az első egy-két kilométer hangulatát. Az útviszonyok változóak voltak, a sáros-pocsolyás, és a keményre járt útszakaszok váltogatták egymást. Egy lakott tanyaépület bekötőútjánál kaptárak pihentek az út mellett – ilyenkor nyilván nem gond, majd tavasszal azért jó lesz itt odafigyelni. A gerincre érve lassítottam kicsit, ahol egy már teljesen elhagyott „szőlőhegy” épületei düledeznek. Van épület, amin még 2000-es dátumú az utolsó felújítás – elgondolkodtatott, vajon a túra első teljesítői milyennek láthatták ezt a részt két évtizeddel régebben. Egy éles jobbkanyar után az út rövid időre elveszett (be van vetve). A légkör áprilist idézte: a kékes színű, szaladó felhőkből nagy cseppes eső hullott pár percen keresztül.
Hosszan lejtő mélyúton értem el Somogygesztit. Szinte az egész falun átvezet a jelzés – az a benyomásom alakult ki, a megye egyik viszonylag szegény településén járok. Sok lakatlan épület, az igazán jó állapotú porta kevés, öreg autók az udvarokon. A jelzésről letérve felsétáltam a dohánybolthoz, ahol bent lehet elkérni a pecsétet. (Ha jól láttam, egy ebédszünettől eltekintve kb. egész nap nyitva van). Szürreális hely. Már az épület kerítése is az, ami selejtezett Volán-buszok oldallemezeivel van kipótolva. Ültem a cigis pulttal szemközti hokedlin, vártam a kávémat, miközben egy – ránézésre holland öregúr több karton füstölnivalót vásárolt (ja, nem olyat…), és közben a boltos pár éppen arról beszélgetett, hány üveg whiskyt kell rendelniük szilveszterre. A kávé viszont jó volt, így felélénkülve kikapaszkodtam a faluból, egy aszfaltmakadám mélyutat követve. Erről balra térve nemsokára megjött jobbról a sárga jelzés, én pedig ráfordultam a dél felé tartó, hosszú egyenesekből álló szakaszra. Nem nagyon szeretem az ilyet, elsősorban azért, mert általában nehéz rajta eltalálni azt a sebességet, amivel a valóságban szeretnél rajta végigérni. Vagy darálod, és hipp-hopp vége is, vagy kényelmeskedsz, aztán nem haladsz. Ez most viszont úgy nem volt rossz. Nyugat felől időnként látszott egy-egy település, ami vonatkoztatási pontot adott. Kezdetben főleg az út keményebb peremén volt értelme haladni, nem a keréknyomokban cuppogva. Volt aztán egy könnyebben járható középső rész, és Magyaregres előtt a végére egy nagyon rossz fél kilométer, ahol téglatörmeléket süppesztettek a sárba, de ez sem tette jobban járhatóvá. Zúgva feltámadt a szél, a fákon itt-ott fagyöngyök lengedeztek.
Nem sokkal múlt 11, mikor be is értem a faluba, mely összehasonlíthatatlanul gazdagabbnak, jobb helyzetűnek mutatta magát. Rájöttem, hogy lehetne teljesítménytúrát csinálni a jelzésen Magyaregresről Magyaregregyre. :) A pecsét itt a kocsma ablakában lakik. Azért be is mentem, és a Zenebutik TV mulatós stárjainak társaságában legurítottam egy Kőbányait. Továbbindulva emlékeztem, hogy van valami terelés a gyaloghíd, meg az elkerülő út miatt – a jelzés azonban következetesen behívott a Petőfi utcába, így sokat nem foglalkoztam ezzel. Az utolsó háznál golden retriver kölykök játszadoztak a kerítés mögött, nem álltam meg cukiságokat nézni – egy perc múlva az anyjuk már mögöttem ugatott a dombtetőn. Hm., ha jobban megnézem, lehet hogy inkább kuvasz, és nem is golden? :) Ekkor azonban már rájöttem, hogy nem vagyok rajta a jelzésen, mert az a főút alatt átbúvó patak másik partján bukkant fel. Szerencsére a köveken sikerült átugrálnom (nem én lehettem az első, a nyomokból ítélve), így folytathattam az utamat.
Megérkeztem hát a Deseda-tó partjára. Érdekes, hogy földrajzi tanulmányaim sem igen említik ezt a vízfelületet, pedig hát sokkal kisebb tavakat is meg kellett tanulnunk. Ez még egy vaktérképen sincs rajta. Az egész tóparton tölgyesek avarszőnyegén gyalogolhattam, jó volt. A kis híd (ami eredetileg a jelzés halad) új faszerkezete már oda van készítve, talán tavaszra lesz is belőle valami. Kereszteztem az egykori főutat, majd az egyik kiépített szűzrak…, izé, tűzrakó hely mellett befalatoztam az előző napról maradt kacsasültet. A tavon csak egy horgász ladikozott, de láthatóan nyáron nagy vízi élet lehet, ahogy az ilyen vízfelületeken szokás, ami amúgy egy alföldi holtágra szinte jobban hasonlít mint víztározóra. Itt már sok sétálóval is találkoztam, aztán az üdülőtelepet elérve a kocsiforgalom is megjelent. A vízisport-telepnél újabb pecsét, majd igyekeztem is tovább. A látogatóközpont zárva (vélhetően takarékosságinak mondott okokból). A strand szintén (ez nem meglepő). A kemping is zárva – na ez megdöbbentett, a nevét ismertem hallomásból, de nem tudtam hogy egy hosszú évek óta elhagyatott helyről van szó, melynek ügye persze itt is magasabb politika. A zárógáthoz érve még csak negyed háromra járt az idő. A múltkori pecsételést elfelejtős gikszer miatt azonban nem folytattam utamat a városig, hanem bementem Toponár településrészre. Majd itt fejezek be egy túranapot nyáron, visszajövök fürdőzni – mondtam magamban.
És akkor innen vissza kellett jutni Ecsenybe: vonattal Felsőmocsoládig, ott negyed óra múlva jött a busz ami továbbvitt. Azonnal indulna vissza menetrend szerint, de egy cigarettára való időt szerencsére hagyott magának a vezető, ami alatt odasiettem a pecsétet rejtő táblához – ügyetlen, csúnya lenyomat lett belőle, de legalább olvasható a név. És akkor innen már suhanás Kaposvárra a vonathoz.
Ezzel az idei teljesítéseket lezártam (bár túra azért még lesz holnap is, és az év utolsó napján is). 270 km. AK, DDP, OKT70. Lehetne talán több, de ezek legalább mind emlékezetes, jó alkalmak voltak.
Minden kedves topiklakónak boldog újévet, és benne sok szép kirándulást kívánok!
Engem is érdekel, ha sikerülne további dolgokat megtudni a feliratról. Nincs mese az alját is meg kellene nézni, vagy tovább érdeklődni a részletek után. Mindenesetre érdekes történet, köszi az infót!
szia! megkérdeztem a helytörténész barátom, aki a lentebbi kis levelet írta , csak én meg el is feledkeztem a dologról, köszönöm, hogy figyelmeztettél.
A templomban a bejárat mellett jobbra található Lisieux-i Szent Teréz szobra, francia és magyar fel irattal: „Ezt a szobrot egy francia szentnek szobrát a német hadifogolytáborokból szökőt francia katonák állították a balatonboglári templomban mintegy emlékezetül annak a szíves vendégszeretetnek, melyet a nemes magyar nemzet részéről ismertek meg Balatonbogláron” A szobor talapzatára van faragva.
...hát okosabbak ettől sem lettünk :(
hacsak nem a talapzat aljára van írva, próbálok még érdeklődni hátha találok vlit aki többet tud a dolgról
Az év utolsó kéktúráján egy új tájegységet látogattam meg. A szekszárdi városnézés után végigmentem az erdei S betűn, Grábócon felmásztam a kilátóhoz és megnéztem a szerb ortodox templomot, majd a frissen dózerolt földúton átsétáltam Szálkára. A víztározó partján uzsonnáztam, a Radnai-magaslaton összesároztam a bakancsomat, a nap végén pedig Kismórágyon keresztül átgyalogoltam Mórágyra. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2022/12/rpddk-11-szekszard-moragy-20221213.html
Tudom ez nem a reklám helye :) , de tisztelettel megosztanám itt is. Felbuzdulván a DBV jelvényszerző mozgalom sikerén, társaimmal kiötlöttük, hogy 2023 május első szombatjától hagyomány teremtő szándékkal megszervezzük a DBV teljesítmény túrákat is 4 távon. erről részleteket a https://tt.dbv.hu/ oldalon találtok. Találkozzunk 20223. május 6-án!
Hú, de bosszantó tud ez lenni, pedig előfordul néha-néha! Én hajdanán Ecsenyben nem elfelejtettem, hanem nem volt. (Akkor még nyalóka lett volna...) Persze fényképpel megoldottam, hisz itt én nem elfelejtettem.
