A római-korinak vélt tégla elgondolkodtatott. Talán másokat is érdekel (ha nem, akkor elnézést), vajon mit tudunk a római-kori téglákról? A fórumot már egy ideje olvasva, meggyőződésem, hogy a legnagyobb tudással Te rendelkezel. Kíváncsi lennék, hogy mi a véleményed, miről lehet felismerni egy római kori téglát, milyen jellegzetességei lehetnek. Amennyi infót sikerült összeszednem, az nem sok, ezért örömel venném, ha kiegészítenél, adott esetben kijavítanál. Mi tudható a méretükről? Egy Gödön előkerült római kori tégla mérete 45x30x7 cm. Ez a méret teljesen megegyezik a Duna túlpartján, Dömösön talált római-kori tégla méretével. Lehetett ez valamiféle "szabvány" méret, vagy ismertek más méretűek is? A római-kori katonai építkezésekkor készített téglák és cserepek nagy részét kiszárítás és égetés elôtt bronzból készült bélyegzôk lenyomatával látták el, melyen rendszerint az épitõ csapattest rövidített elnevezése szerepelt. PL.: -COHors VII (septima) BReucorum, vagyis a VII. Breokus katonai alakulat. (Mohácsi múzeum.) ; (A COH VII BR a bélyeg, a kisbetű kiegészítés.) -COH VII BR feliratú tégla (Nemzeti múzeum); -COH VII BR AN. Hetedik breokus csapat, mely később az „Antoniniana” elnevezéssel bővült. -COH VII BR PHILIPP -COH VII BR GRD (COHors VII Breucorum GORDiana) Létezik nagyon sok, a COHors-tól eltérő bélyeg is, de tudtommal ezek is ismert katonai alakulatra utalnak: ADRIANIS, AD·S, LEXCPF, stb. Mi a véleményed, a rómaiak miért, milyen okból látták el bélyegekkel a téglákat? Talán ezeket mindenfelé beépítve is Róma erejét, nagyságát demonstrálták? Előre is köszönöm válaszod!
Nem római. 1860-1870 között működött Budán a Pannónia (egyes feljegyzések szerint Pannunia) téglagyár. Az ő bélyegüket találtad meg.
A másikak sokkal érdekesebbek, és valszeg öregebbek is. Azt hinném, mindegyik PU (vagy TU), csak az alsó sérült (?). Sosem láttam ilyeneket, tudsz- e 1-2 db-t nélkülözni? Az U meglehet az "uradalom" rövidítése, esetleg Pomáz, Pilisakármi, ha T, akkor Telki, Tinnye sem lehetetlen. Szerintem a monogram az alsó 3 betű.
Szeretnék információkat kapni az alant mellékelt bélyeges téglákról. Mindegyik Budakalász belterületén került elõ. 1.: Felirata: PANNONIA Földbõl, feltöltésbõl került elõ, az a gyanúm, hogy esetleg ez római kori
2. Ház bontásakor, az épület garantáltan az 1800-as években (vagy még régebbi) épült. Felirat felsõ sor: P U (*?) Felirat alsó sor: I R B
3-4. Ház bontásakor, ugyan abból az épületbõl. Felirat felsõ sor: P C Felirat alsó sor: I R B
* Mivel az alant levõ téglákon a felsõ sor P C , a monogram megegyezik, elképzelhetõ, hogy a 2. számú tégla a legújabb, és valami tulajdonos-váltás miatt változott a felsõ sor?
Esetleg be lehet azonosítani a téglagyárat? Budakalászon is volt - az elsõ a Duna partján - téglaégetõ.
Köszönöm az esetleges válaszokat, majd még kérdeznék. Üdv: Gh.
Bizony nagyon gyér az ilyen irányú információm. Amibe belebotlottam: Jászberényben a múlt század elején volt egy téglagyár Elefánti Sándor tulajdonában. Az agyag nyerő hely később Elefánti-tó néven volt ismert. Ma egy családi házas terület, valamint a főiskola kertje. Jászkisér és Jászapáti között motorozgattam el egy mellett nap mint nap a hetvenes évek eljén. Hogy üzemel-e még azt sem tudom. Jártam mostanában arra, de nem figyeltem. Törökszentmiklós debreceni végén is van egy. Az talán még üzemel is. Vagy nem, de még az egy pár éve égetett. Az biztos, hogy meg van. Amit most írtam az feltételezhetően az ehhez értők előtt eddig is tudott volt. Egyszer oda tévedtem a dísztó topikra és azóta dísztó tulajdonos lettem. Remélem téglagyűjteményem nem lesz, de az biztos, hogy figyelni fogom a bontásokat.
Úgy látom, maradandó élményt jelentett minden mozzanat ami ott történt. Hogy továbbra is sikerüljön ébren tartani az emlékeket, küldök egy valódi eszközről készült téglaképet.
Köszi az infókat. Szép az épület, így romként is. Mivel sok helyen a vakolat leesett, szépen látni, hogyan kell téglából építkezni. Érdemes megnézni, bár a gaz derékig ér. Épnek tünik a pincéje, de lemenni nem mertem lámpa nélkül. Sok-sok pénzem lenne elgondolkodnék rajta.
Szia gepesz! Kivel egy kézfogás erejéig találkoztunk tavaj tavasszal a nyilt napon az Eötvös téren.
Ha már így idetévedtél a topicra, adhatnál némi infót a Tisza mentén, felétek lelhető téglákró, esetleg gyárakról, csak ami a közeletekben van, vagy volt. Hátha segítség lenne a nagy Téglakatalógushoz a szerkesztőknek.
Sajna, nem. Nejem őnagysága már hetekkel ezelőtt szervezkedni kezdett valami házassági évforduló, meg születésnap okán. Számtalan rokon, meg anyós, palotaforradalom lenne, ha itt hagynám őket.
Sziasztok Véletlen bukkantam rátok, kicsit vissza olvastam. Nem szívem csücske a pecsétes tégla, csak annyira, mint bármi régiség. Talán azért is fényképeztem le Vácon a téglát. A komptól felfelé jövet az utcán a belvárosnak, jobbra az út vége felé.
Sajnos aznap érkezem haza Fiuméből. De megpróbálom a vejeméket rábeszélni. Úgy is esedékes egy skanzenlátogatás a két lurkóval. Csak ne legyen éppen szolgálatban.
NAPLÓ UTAZÁSI MAGAZIN 2006-06-21 15 OLDAL
dallos zsuzsa
Európa legszebb szabadtéri múzeumhajóival ismerkedhetnek meg a vizek és a természet szerelmesei Neszmélyen. A Duna és a Gerecse szinte festői keretbe foglalják azt a települést, amelynek nevét a bor tette közismertté: már a limest, azaz a határt építő rómaiak is dicsérték.
A jó fekvésű, különleges klímájú, napsütötte Melegeshegy levét a rajnai borokhoz szokták hasonlítani. A magyar fővárosba, Ausztriába, Észak-Magyarországra szállították a 7-8 évig érlelt nedűket. A 19-20. század fordulójának táján például a klosterneuburgi barátok rendszeresen és kizárólag csak neszmélyi bort ittak. A 18. században erre járt Bél Mátyással együtt vallották:„... csak azt az egyet fájlalhatjuk, hogy amilyen kiváló e Bacchusnak kedves domb, annyira kicsi..." A domb oldalában egymás mellett sorakoznak ma is a löszfalba vájt szép lyukpincék, szívesen látják errefelé borkóstolásra, házi készítésű sonkára, kolbászra a vendéget.
Az év borásza címet is adományozták az e földön alkotó szőlőművelőnek, aki előbb nyert nemzetközi versenyeken boraival aranyérmet minden magyar borásznál. A gasztronómia igényes kedvelői feltétlenül szánjanak néhány kellemes órát egy estebédre, mert a klasszikus magyar konyha remekeit is végigkóstolhatják, ha kérik, modem, könnyített formákban is, például a zsír elhagyásával.
A lakoma előtt azonban ismerkedjenek meg a táj szépségeivel. A Várdombról áttekinthetik a környéket, az apró szigeteket a Dunán vagy a Gerecse szép vonulatát. A közelben folyó Dunának igen gazdag a vízimadárvilága. Itt a „nagy Dunát" szigetcsoportok választják el a lassan folyó, olykor álló „kis Dunától", aminek halai változatos fogást kínálnak a horgászoknak. A település „másik oldalán" pedig a vadakban gazdag Gerecse emelkedik.
Az igazi látnivaló azonban Európa legjelentősebb szabadtéri hajómúzeuma. A matuzsálemek a vízen ringatózva várják, hogy szépségükkel elkápráztathassák e járművek szerelmeseit. Kezdjük a nézelődést egy gőzhajóval. A Zoltán névre hallgató 1869-ben magyar megrendelésre épült a felső-ausztriai Linz városának hajógyárában. A szegecselt hajótest érdekességei a lapátkerekek felfüggesztésének merevítését biztosító, hosszirányú főtartó gerendák. A hossz és kereszt-irányban is ívelt főtartók a 19. század ‘ mérnöki és ipari technológiájának csúcstermékei. A 400 ló-erős főgép-teljesítményű lapátkerekes vontatóhajó 4-600 tonnaterhelésű áruszállító uszályokat vontatott.
A meghajtásához szükséges gőzt egy széntüzelésű kazán állította elő. Fedélzetén húszan teljesítettek szolgálatot. A hajót a hatvanas évek végén leszerelték, Százhalombattára került, ahol evezős csónakházként, illetve klubházként használták a kilencvenes évek végéig.
Neszmély önkormányzata és több, a magyar folyamhajózás területén tevékenykedő magánszemély ez idő tájt egy öreg hajókat bemutató hajóskanzen létrehozásán fáradozott. Az erőmű vezetősége -átlátva a hajó kiemelkedő ipar- és hajózástörténeti jelentőségét példaértékű lépésre szánta el magát: a hajóskanzennek ajándékozták.
A Múzeumhajó-flotta legfiatalabb tagja, a Sopron 'motoros 2002 júniusában hajózott le érte az erőmű üzemvíz csatornájába, ahonnan az ünnepélyes átadást követően Neszmélyre vontatta a Zoltán gőzöst.
Nemcsak gőzhajók ésmotorosok szelték a Duna vizét, de vontatók is úsztak méltóságteljesen hullámain. Ezek közül egyet meg is vizsgálhatnak, meg is csodálhatnakazérdeklődők: 1957-ben,az Óbudai Hajógyárban, egy közel ötven darabból álló sorozat egyik utolsó példányaként épült a Neszméiy, ez Bakony vontatóhajó. Alig 15 esztendei aktív szolgálat után műhelyhajóként, illetve a hajók tisztításához gőzt biztosító „gőzölőhajóként” üzemelt végső leállításáig. Néhány esztendei pihenő után, 2003 végén vásárolta meg a hajó-skanzent üzemeltető társaság.
Noha tenger nem nyaldossa Magyarország partjait, tengeri hajót is tanulmányozhatnak a kíváncsiak. A múlt század első felében, a magyar külkereskedelemben jelentősen megnőtt a Közel-Keletre, illetve a Földközi-tenger medencéjébe irányuló forgalom. A növekvő szállítási igényre válaszul a Duna-tengerhajózási Részvénytársaságfolyam-tengeri áruszállító ha-jók beszerzése mellett döntött. E program keretében, a Ganz Hajógyár budapesti üzemében 1939-ben készült el negyedik Duna-tengerjárónk, a Kassa motoros. A második világháborúban katonai szolgálatra fogott hajót személyzete 1944-ben Németországba vitte, ahonnan 1947-ben tért haza. Ekkor változtatták meg a hajó nevét is, az elcsatolt felvidéki város helyett alföldi nagyvárosunk, Debrecen nevét kapta meg.
Aktív szolgálata 1965-ig tartott, de kortársaival ellentétben a lángvágó enyészete helyett új életre kelt a Magyar Hajózási Részvény-társaság Újpesti Hajójavító Üzemigazgatóságánál. A neszmélyi hajóskanzen 2004-ben vállalta a hajó állagmegőrzését. Némi átalakítás még szükséges, de a Múzeum főbemutatótermeként, illetve közösségi rendezvények megtartására alkalmas helyszínként látogatható hazánk egykoron tündöklő Duna-tengerhajózásának utolsó meg lévő emléke.
Kádár Józsi bácsi kérését teljesítem. Ugyan mondtam neki, itt a jó alkalom, hogy fórumlakóvá váljon, de valami miatt nem lépett be. Talán majd legközelebb.
A lényeg:
Júl. 1-2 (szombat-vasárnap) Szentendrén, a skanzenben Építészeti Fesztivál leend.
Józsi bácsi vasárnap 11-kor előadást tart a bélyeges téglákról, melyre szeretettel vár minden érdeklődőt, téglabarátot.
Ha valaki elmegy közületek, a nevében is megköszönöm.
A hétvégén a párom ugyan ilyeneket hozott (3db-ot) Gyuláról, ezeken jól látszik az y. Ugyan onnan DD és B.M.T felíratosokat is előkerültek. Sajnos a feloldásokat én sem tudom.
Amint visszakapom a fényképezőt a barátaimtól, lefotózom mindet és felrakom őket, hogy pontosan meglegyenek a lelőhelyek, feloldások. Neszmélyen én sem írtam fel mindet.....
