Megyei füzet csak Múzslánál volt, amennyire tudom, ő mindenhol külön bélyegezett a megyei füzetekbe is. Nálunk csak a teljes AK-s füzet volt, ebbe bélyegeztünk.
Gánas-hegyen nem jártunk, kis csapatunkból Larzen és Lesbőltámadó képviselte a terepező részleget, majd őket kell megkérdezni erről. Töredelmesen bevallom, hogy a fiúk olyan tempót diktáltak a 3 nap alatt, hogy alig volt időm arra is figyelni, hol is járunk pontosan. Kicsit tetszett, mikor lemaradtunk tőlük 2. nap, mert így mi navigáltunk, és tudtam követni az útvonalat, és így maradt esély az eltévedésre is :o).
Mottó: Völgyvidéken és hegygerincen át… (avagy a Partizán út viszontagságai)
Az útvonal névadójáról érdekes adatokat lehet megtudni ITT . Az útvonal névadója, Szőnyi Márton tehát szovjet hadifogolytáborban lett meggyőződéses antifasiszta és kommunista. Érdekes.
E rövid kitérő után - az úton voltak hosszabbak is :-( - néhány gondolat a túráról:
Kelés 4-kor (reggel), a kedvezőtlen tömegközlekedési kapcsolatok miatt érkezés Borsodnádasd városába (!) negyed tíz körül. Pesttől több mint két és fél óra busszal, talán ez is az oka, hogy a térség nem igazán vonzza a turistákat, holott igazán szép vidék.
Hogy mi a terület neve, amin átvezet a túra? Leírok néhányat, utána lehet járni, javarészt Magyarország atlaszából van (Cartographia, 1999): Gömöri-Hevesi-dombság, Pétervásári-dombság, Heves-Borsodi-dombság (ez tűnik fel leggyakrabban, a térkép is így nevezi), Ózd-Pétervásárai-dombság, Kis-Bükk. Csak azt nem említik sehol, hogy ez valójában hegység, hiszen meghaladja a 400m-t (Ökör-hegy 541 m), s 50m-rel magasabb, mint a Vértes, a Villányi-hegységet pdig egy százassal előzi. A relatív szintek is igen nagyok, abszolút a hegységi jelleg dominál, ráadásul a bükkösök is lenyúlnak 250-300m-ig, persze főként a meredekebb szurdokvölgyekben és az északi oldalon.
Szóval, érkezés Borsodnádasdra, bélyegző begyűjtése és rövid KSH felmérés következik az útmenti Krajcáros kocsmában. Bélyegző nincs, sebaj, a blokkon rajta a településnév (a buszjegyen is!), a felmérés eredménye elég gyalázatos: Kávé langyos, Sör finom, hideg csapolt, Hubertus helyett valami más, vacak, nem láttam, milyen üvegbol töltött a hölgy :-(
Fél tíz, indulás, jelek először a főúton visszafelé. Talán épp itt a topikban hangzott el, hogy a jelzést felújították, bíztam benne, hogy nem kell csak a térképre hagyatkozni (a Kohász-Kék bebizonyította, hogy az 1:60000 térkép alapján jól el lehet keverni).
Kb. 1 killa aszfalt, majd egy szép völgyben (jól járható szekérút) irány felfelé, persze először csak szép lankásan. Épp azon tűnődtem, miféle szuperlativuszokat fogok írni itt a fórumon a jelzésekrol - a régi is remekül látszott, de mellette új is volt festve, s ezáltal olyan bőséggel voltak, hogy tán még egy másik topik híresen eltévelygő "gyümölcse" is símán eligazodna :-)
Kicsit feljebb menve vadetető, úristen, egyetlen jelzést sem látok! Jobbra-é vagy balra-é? Mindegy, nagyjából párhuzamosan megy a két út meredeken felfelé, mégcsak nem is a végtelenben találkoznak, sokkal hamarább. Elárulom, a bal oldalin indultam, de a jelek a jobb oldalin vannak természetesen :-(. Még egy hasonló elágazás, ezúttal a baloldalit kell választani (ezt eltaláltam, pedig itt sincs jelzés!), majd széles, szintben haladó dózerútra érünk (over 400m), gyönyörű bükkös az Ökör-hegy tömbjében. Kis letérés a hegy felé, majd találkozunk a Kohász-kékkel (ismerős!!), együtt megyünk úgy 400m-t. A dózerutat hol jobbra, hol balra kerüli a jelzés, majd kiérünk egy négyes elágazáshoz. A másik irányból jövőket 2 fán 5 (!) darab jelzés tájékoztatja, merre is kell menni, de én nem vagyok szembejövő! Jelzés az én irányomban sehol, a térkép szerint balra fel el kell hagyni a dózerutat. Na, épp arra nincs út. Most már tudom: tovább kell menni (kicsit jobbra) a dózerúton, kb 300 m múlva lesz jelzés. Félóra kavargás (nevezhetjük e helyet n.agypapi pontnak) minden irányba, majd tovább a dózerúton. Térkép alapján, ha erre megyek tovább, nem téveszthetem el a Palina erdészházat. És DE! Valahol letért balra a piros én ballagtam tovább egyenest, észrevettem, hogy nincs jel, de gondoltam nem vagyok már messze, jó irányba megyek, mert égeti a nyakamat a nap, és különben is, nem rövidítek, így is ér, ez nem kispistázás! Egyre aggályosabb a dolog, de fél óra után leérek az erdészházhoz. Jól megjegyzem az erdészház falára pingált jelet (ezt kell felírni a túrajelentésre), és ballagok tovább. Rövid aszfaltút, egy rétnél a térkép szerint balra, jelek persze errefelé nincsenek. A valóságban a piros a rét túlsó végén kanyarodik fel, és - a térkép jelölésével ellentétben - nem kerüli meg a völgyfot. Újabb hegymenet, majd szintút: keresztben kidőlt fák tömkelege, nem mintha időre mennék, de bazi lassan haladok. Térkép szerint már csak kb. 4 kilométer van hátra, és akkor elérem a patakmedret! Ösztönösen balra megyek, folyásirányba, a jelek itt ritkásan vannak. Út nem nagyon van, patak sincs, sár viszont igen, ahhoz képest, hogy milyen aszály van, ez nem kis dolog. Mi lehet itt eső után??!. Ezen filózok, közben a térképet lengetem az orrom elott, hogy elűzzem a bogárhegyeket az orrom elöl (tudom, nem bogár, rovar!). Akármik is, sokan vannak, elkezdek futn, na jó, kocogni. Hirtelen kb. 130 fokkal jobbra kanyar! Nahát, a térképen ilyen nincs, szembe viszont le vannak festve a jelek. Ha visszafordulok, nem érek el sosem a Hangonyi-tóhoz. Tovább tehát egyenesen! Megnyugtat, az elso két lefestett jel után lefestetlenek! Aztán egyszercsak mintha megszűnne az út… vagy ott van az a csalán alatt (mint a Tátralátón)? Megnézem, bár a lábszáram szerint nem kellene. Ugrálok, mint egy bakkecske, lassan-lassan rájövök, hogy még 2 kilométert nem tudok így ugrálva megtenni. Úgy érzem magam, mint a világ legtanácstalanabb állatai (gyk.: mitévő legyek). De mintha jobbra, a bozóton túl valami világosság lenne. Átevickélek, és megtalálom az új pirosat egy szekérúton. Ha akkor, ott visszafordulok, most ugyanitt kötök, ki, egy kicsit hamarább, és kevesebb csaláncsípéssal.
20 perc alatt elérem a Hangonyi-tavat, egy forrásnál (ennek nevét is fel kell jegyezni). Nálam normálisabbak ott pihennek, a forrás hűs vízében néhány dobozos sör várja sorsa beteljesülését.
Még 500m a buszmegálló a Zabar-Ózd úton, ahol busz nagyon ritkán jár, stoppolok, bejön. Pedig nem lehet valami bizalomgerjesztő a külsőm.
Összességében nem élveztem annyira a túrát, mint amennyire vártam. Szép helyeken vezet ugyan, de a végén a kidőlt fák és a patakmeder a sok bogárral (rovar!!!) valahogy elvette a kedvemet. El is fáradtam (pedig alig egy huszas), de lehet, hogy ez a kevés alvás és a nem-evés következménye. Szóval nem esett igazán jól.
Tanulságok:
Nincsenek vészes szintek, a jelzések valóban fel vannak újítva, de egy-egy jelentosebb elágazásnál hiányoznak, vagy nem egyértelműek. A térkép szinte használhatatlan. Jellemző, hogy a Hangonyi-tónál a forrás (szépen foglalt, kiváló vízű) és a pihenő nincs jelölve, helyette viszont van mellette egy 595m-es magassági pont. Hosszúnadrág a túra utolsó 5-6 kilométerére ajánlott! Esős időben a patakvölgy járhatatlan lehet. Amúgy nagyon szép, szinte érintetlen helyeken vezet. Turistával nem találkoztam.
Bénó!
Meg szeretném kérdezni, hogy bélyegeztetek-e a Szabolcs-Sztamár-megyei szakaszon külön is a megyei-szövetség füzetébe?
Konkrétan pedig, hogy a Gánas-hegyre felmentetek-e? Van a neten egy leírás, amelyben eléggé rémséges dolgokat írtak ennek a pontnak a megtalálásával kapcsolatban.
Larzen is ígért ma korai hozzászólásokat, de még sehol nincs... Lehet, hogy ma már nem volt kedve 6-kor felkelni... Nekem a korai indulás volt az egészben a legrosszabb, de megérte, mert így időben be is értünk a célba.
HOMOK: hát nem is tudom, első nap, Álmosdról elindulva nagyon durva volt... kb. 20km haladtunk homokban, ebből szerintem majdnem a felén toltam a bringát, sikerült két defektet beszereznem, és én még szerencsésen megúsztam a többiekhez képest! Ezt a 20km-t majdnem annyi idő alatt tettük meg, mint a következő 60km-t aszfalton tekerve, amire azért térünk át, mert iszonyúan eltévedtünk Kepecs-tag előtt és valahogy be szerettünk volna érni Nyírmártonfalvára. Főleg azért nem tartom vészesnek az útvonalról való letérést, mert szinte mindig sokkal többet kellett tekerni aszfalton, mint a terepen, így szerintem kiegyenlítődött a dolog. Egyébként mindig a kijelölt útvonalon szoktam minden túrán haladni, de a defekttel összekötött homokozás valahogy nem jött be. Természetesen, ha jövőre folytatjuk az AK-t ahol lehet terepen fogunk haladni, de akkor nem lesz előre lefoglalt szállásunk, ahova mindenképpen meg kell érkezni estére.
Múzslával váltottam néhány szót nemrégiben: a topik felé azt üzeni, hogy a héten nem valószínű, hogy netközelben lesz, de a jövő héten már ő is jelentkezni fog és a beszámolója is elkészül addigra.
Őszintén gratulálok a teljesítoknek!
Természetesen mindenki úgy teljesíti a túrát, ahogy akarja és tudja, mindenképp nagy teljesítmény.
Bénó, hogy kérdésedre válaszoljak: Igen, bicikliztem már homokban, lévén alföldi településen lakom, ahol bőséggel található, elég, ha kimegyek a ház elé.
Tudom, hogy milyen kínokkal járhat, de valószínűleg ezért egyenrangú a kerékpáros és a gyalogos AK teljesítés.
Güszi:
"Kérem, hogy a jelvény önköltségi árát (400,-Ft), szövetségünk titkárságán szíveskedjen részünkre befizetni." Valószínuleg az MTSZ-nek nincs 2-3000 Ft-ja, hogy az évi AK teljesítőknek ingyen adjon egy jelvényt. :-o
Gondolom, nem arról van szó, hogy sajnálnád rá ezt az összeget, de azért feltételezem, hogy jól esne, ha e nem kis teljesítmény elismeréseként ingyen odaadnák. Nemkevés pénzért megvásároltad az igazolófüzetet, gondolom, minden ötvenedik vásárló teljesíti ebből előbb-utóbb a túrát. A haszonból fizetni lehetne ezt az évi 2-3000 Ft-ot.
(Az OKT teljesítésre hasonlók vonatkoznak.)
Nekem pont ilyenem van (Tudtommal ez az egyetlen fajta amit kapni lehet Mo.-on). Én nagyon félek a kutyáktól ezért vettem még régebben. Azóta szerencsére nem támadtak meg kutyák (talán érezték rajtam a magabiztosságot), így igazán éles helyzetben nem tudtam még kipróbálni. Csak kerítés mögött acsarkodó kutyákat idomítottam vele, azok általában elugrottak.
Bp-en a Kecskeméti utcában egy sportboltban lehet kapni (többek között). Ez a Kálvin tér és az Egyetem tér között kb. félúton van, ha a Kálvin felöl jössz a bal oldalon. Emlékeim szerint még a kirakatban is van valami tábla a kutyariasztóról.
Arra azért készülj fel, hogy nem olcsó.
Kutyariasztó! Sajnos márkát nem tudom, de egy kedves ismerősöm, aki nagyon tart a kutyáktól, OTTO katalógusból rendelt egy risztót, rendszeresen használja, pici ( tenyérben elfér), övre akasztható, szerinte nagyon bevált. Én is fontolgatom megvételét, mert a legutóbbi szakaszunkon, sok kutya volt, és már a családban történt kutyaharapás.
Köszönöm a gratulációkat a többiek nevében is. Gondolom lassan majd ők is megérkeznek... Szóval nagyon szuper volt ez a 3+1 nap, amit velük töltöttünk az Alföldön, mi Kukuccsal sikeresen teljesítettük az Álmosd-Sátoraljaújhely szakaszt. Idén már nem valószínű, hogy folytatjuk, majd jövőre, de kizárólag bringával.
Nagypapi!
Azért a helyedben átgondolnám azt a kijelentést, hogy a homok nem elég indok arra, hogy letérjünk az útról!!! Próbáltad már?
Vadmalac régóta használja elégedetten (őt a ttúra topicban éred el inkább). Én is megvettem, éles helyzetben még nem nagyon használtam. Jó, de nem minden kutya fogékony rá. (Pl. a Hotel Kövestető ebei nem. :-)) Azért érdemes hurcolni.
Reggel egy új jelvényszerző túramozgalom kiírását vettem észre Gyöngyösön, a Tourinform iroda kirakatában. Kodály Zoltán emléktúra, Galyatető-Ágasvár-Tar útvonalon.
18 km, 100 m szint (ellenkező irányban 900 m).
Be is mentem igazolófüzetet kérni, de az nincs, hanem túrajelentést kell kitölteni, amit adtak. Meg kaptam egy leírást, amin Kodályról van szó, de magáról a túráról egy kukk sincs:))) (Lehet, hogy 2 lap helyett csak egyet kaptam...)A neten találtam meg és nyomtattam ki a kiírást.
Kiírást és bővebb információt a www.matrahegy.hu oldalon találtok.
Én a közeljövőben bejárom, valószínűleg a gyerekemmel együtt.
Azt hiszem, megérdemlik, hogy név szerint felsoroljuk az AKT mostani teljesítőit, tehát:
Muzsla, Larzen, Tibet, Lükepék, Lesbőltámadó, offtopic Pisti, Somi. Hozzájuk csatlakozott Álmosdon és az utolsó három nap együtt tekertek velük:
Kukucs és Bénó, valamint két német lány. Így érkeztek be összesen 11-en.
Most beszéltem Múzslával, gratuláltam természetesen. Álmosd után volt olyan szakasz, ahol a 11 fős gárdából 7-nek volt egyszerre defektje... Azt hiszem lesz miről mesélniük...
> Magasfokú védelem a kutyák ellen!
> Dazer tájékoztató
> A készülék a támadó, sérülést okozó kutya elriasztására alkalmas. A szelíd
> állatot nem bántja, a süket kutyára pedig hatástalan.
A kérdésem az lenne, hogy konkrétan ezt a márkát használja e valaki és mi a tapasztalata, esetleg mást tudtok e ajánlani? Pontos beszerzési forrást is megjelölve !!
Remélem, sikerül elsőként gratulálnom. (Azt hiszem, van fogalmam a teljesítmény értékéről. Végig tűző napsütés, sok-sok homok és 10 nap folyamatos tekerés.)
Halihó!
Gyorshír:
Az Alföldi Kék Túra Kerékpáros Csapat megérkezett a célba, Sátoraljaújhelyre!
Megérkezésüket pezsgővel ünnepelték meg, amiből még azon csapattag is fogyasztott, aki 10 éve nem... :-)
G R A T U L Á L U N K !
Dr. Vízkelety László: Az Országos Kék-túra és akik végigjárták című könyv a szerző magánkiadásában jelent meg.
Terjesztési felárral kapható a térképboltokban (kb. 1150 Ft), illetve megrendelhető a szerzőnél a 262-6463-as telefonszámon. Az általa megadott postafiókra rózsaszín utalványon 900 Ft-ot kell eljuttatni és postafordultával küldi a könyvet.
S ime, az eso eljovend. S bringasaink beleragadnak az sarba, hamarost valoszinuleg eldolnek, s karomkodasok hagyjak el majd ajkaik.
Vagy nem.
Majd meglatjuk.
Ezek szerint már túl vannak az Okány - Biharugra szakaszon. Ez a "csúcs".
Gondolom az itt szerzett benyomásaik még elevenek.
Kiváncsian várom beszámolóikat. Lesz élet a topicban!
Még jó, hogy az alföldi falvak mindegyikében van templom és a templomnak tornya! Ez azért sokat számít. Igaz, nem mindenhonnan látszik a torony, de nem féltem őket.
Holnap szép napjuk lesz!
Azért a Biharugra - Berettyóújfalu távolság nem semmi még bicajjal sem!
Én csak azon csodálkozom, hogy így bírják a meleget.
Nagyon profik!!!
Jelenleg épp Biharugrán tartózkodnak, estére Berettyóújfaluig kell eljutniuk.
Az előző napokról:
Nagymágocson jó szálláson töltötték az éjszakát, majd utána jónak mondható minőségű földutakon folytatták.
A Csolt-monostor emlékhelyen meg akarták győzni őket, hogy semmiféle Alföldi-Kéktúra nem vezet errefelé...
A Békés-megyei szakaszt Múzsla véleménye szerint helyismeret nélkül nagyon kockázatos bevállalni, az Atlaszban feltüntetett utak nagy része nem létezik, jelzés pedig km-en át sehol (akárcsak egy teremtett emberi lélek).
A csapat hangulata viszont továbbra is jó, nagy valószínűséggel 100%-os lesz a teljesítési arány.
Spec infó Güszinek:
Hajóson Múzsla bement a faluba is este, de hosszabb, csoportos szétnézés nem történt a környéken - de a pincefalut azért nem hagyták ki. (Továbbá: az átélt élmények hatására enyhe értetlenkedés, hogyan is tudtál egyedül keresztülgyalogolni Békés-megyén...)
A Vízkelety-féle könyvet nézve, a teljesítők túlnyomó része (kb. 98%) valamilyen egyesülethez tartozónak volt feltüntetve. Csak nagyon elvétve voltak olyan teljesítők, akik mellé településnév volt odaírva. Valszeg azért manapság is így lehet, bármennyire is nem szimpatikus sokaknak az egyesületi tagság. (Én azért kitartóan továbra is "magánban" járom az ösvényeket.)
Mottó2
A jó túrához erős késztetés, alapos felkészülés és egy kis szerencse kell.
Májusban fogadtam meg nyilvánosan, hogy addig, amíg az AK-t be nem fejezem, nem folytatom az RP-DDK-t. Július 1. régen volt.
A késztetés tehát egyértelmű volt, bár sok nyitott kérdés várt megválaszolásra.
A dilemma lényegét már megfogalmaztam (távolság). Hasonló problémának érzékeltem a kulcsosházat (Öröm-hegy), hisz vannak negatív tapasztalataim. Az ünnepnap miatt kicsit tartottam a közlekedéstől is. Olyan szakaszt kerestem, mely nagy forgalmú helyeket érint, de csak ez az egy volt ilyen.
Íme a történet.
Sikerült a korai kelés és a MÁV sem hagyott cserben. Az állomástól a 18-as busz közlekedik, bár gyalog hamarabb beértem volna. Palin irányába a 11-es busz a helyi járat, szerencsére szabadnapon is ment, 9:30-kor indult. (Mindezt természetesen előre leegyeztettem a nagyon készséges helyi információs irodával.) A túrát tehát 9:45-kor kezdtem. A „pont” a már ismerős postahivatal. Bélyegzőt a VOLÁN pályaudvaron kaptam. A környéken nincs „hely”.
Az elején mindjárt kellemes meglepetésként kényelmes emelkedő a Förhenc (egészen pontosan Öreg Förhenc) tetejéig. Részben aszfalt. Ezt követően gerinctúra aszfalton, kellemes környezetben, jobbra-balra házak, az úton szelídgesztenye és szilvafa vegyesen. Az „egy fa – egy szilva” elvet választva pótoltam a folyadékveszteséget. Az eddigiekkel ellentétben a túra nem hullámzott, az É-D irányú domb gerincén alig érezhető emelkedővel haladt. Jobbra-balra völgyek, majd párhuzamosan futó dombok.
Az atlaszban is (80. o.) említett kis kápolna a menetirány szerinti baloldalon van. Az előző túra útvonalának látványához kicsit le kell térni.
Egy pici pontosítás:
A szőlőhegy utáni rádióamatőr állomás be van kerítve, nekünk balra van!!!
Elhagyva az állomást kezdődik az igazi túra. Csodás erdők, jó minőségű út. Lenyűgöző panoráma.
A tornyot elhagyva megindulunk lefelé. Itt van egy picit félreérthető jelzés. A zavaró kettős nyílnak csak a fele látszik távolról. Ettől eltekintve biztonságosan jutunk el a forrásokig. Az alsóban volt csak víz. Nem tudom, milyen a Khrsz jelzésű völgy, én a kéken mentem. A forrás után pici falu (aszfalt), majd irány a patak széles völgye, felfelé. Kár, hogy el van hanyagolva a legelő!
A völgyből meredek út vezet fel a hegyre. (Cser-hát). Nem hosszú, de húzós. A rövid gerinctúrát követően egy hatalmas szakadékot kerülünk, majd megkezdődik az ereszkedés. Igen hangulatos szakasza ez a túrának. A mélyponton hatalmas dagonya, sáros időben húzós lehet.
Az Öröm-hegyre egy keskeny vízmosásban vezet az ösvény. Kapaszkodik rendesen.
A tetőn még egy kis séta és jön a nap fénypontja.
Előzetesen egyeztettem a ház gazdájával, nem maradt el a beígért fröccs. Bor a kelleténél kicsit több, víz semmi. Lehet, hogy errefelé fröccsnek hívják a bort?! Igen finom a zalai bor. Különösen egy meleg nyári napon, kellően elfáradva, a hűvösben, jó társasággal. Három hullámban jöttek a táborlakók, ez ugyebár három utántöltés. Ja, és előtte a kajához egy doboz hűtött sör (ezt kifizettem). Mindennek később lesz jelentősége.
Eredeti MTSZ-es pecsét, a postások zöld színét átörökítő bélyegzőpárna. Igazi turistatalálkozó volt, bár többen őrültnek tartottak. Azt hiszem, nem jártak messze az igazságtól. A pecsétőr ironikusan megjegyezte, hogy ezért a lenyomatért jöttél ennyit :o) Meg a többiért, gondoltam. Na és az élményért!
A jó félórás pihenő és a kellő mennyiségű szesz megtette hatását. Hatalmas iramban küzdöttem le a hátralévő 11 kilométert.
Zalaújfaluig kényelmes dúzerút, csodás, árnyas erdőben. A falu kimaradt, kocsmája ui. nincs, kitérni nem volt kedvem, hisz akkor már reális volt az esély, hogy elérem a korábbi vonatot és nem kell Zalakarosnál kiszállni.
Zalamerenyétől délre van egy szép szőlő (Öreg-hegy). Már ehető a gyümölcs!!!
Innen változik a túra jellege. Már-már középhegységre jellemző szakadékok, hangulatos erdei ösvényeken vezet az út. Kicsit kapkodni kell a lábat, mert a favágók tisztították az erdőt, a maradványokat pedig jó szokásukhoz híven az ösvényen hagyták. Ettől eltekintve jó tempóban lehetett haladni a keskeny erdei ösvényen. Nem érdemes kispistázni. Még egy nagy bukkanó, majd jön az aszfaltos Panoráma út. Minden úgy van, ahogy az atlaszban le van írva.
Zalakaros és Galambok között lesz egyszer majd árnyas fasor, de most még csak pici fák voltak. Déli irány, tomboló napsütés. Fejemen a törülköző. Menni kell, mert a következős szakaszt Zalakomáromtól gazdaságos kezdeni!
A busz, melyet vészhelyzet esetére kinéztem, nem ezen az úton megy Zalakomáromba, a „feladási” lehetőséget tehát kizártam azzal, hogy elindultam Galambok irányába.
Galambokot kár volt kihagyni, de nem volt mit tenni, menni kellett.
Fordult az irány, csökkent a forgalom. Árnyék semmi. Idő még rengeteg. Jött a 7-es út, majd a házak. Nem leányálom ez a szakasz meleg nyári napon!
Az állomáson nincs resti, de volt még idő, irány a benzinkút. Feltankoltam.
Zalakoroson bedobtam egy sört, ez hiba volt, bár erősen hozzájárult ahhoz, hogy az országúti menetet meg tudjam ejteni.
Zalakomárban a fröccs (szódával) nem kellett volna!
És még feltankoltam egy fél litert az útra! Finom, hideg volt, nem tudtam ellenállni.
Gond nélkül értem haza, a vonat sem késett. Kicsit zúgott a fejem.
A család tűzijátékot nézett, üres volt a lakás.
Ui.:
Hajnalban felriadtam.
Jé, itthon vagyok. De hol a hátizsákom?
Erős koncentrálással arra a következtetésre jutottam, hogy itthon kell lenni, mert abban volt a lakáskulcs. Márpedig a nélkül én sem lehetnék itthon. (Bár!) Arra emlékeztem, hogy sikerült a mozgólépcsőt „eltalálnom”. Üres kocsiból szálltam ki a Keletinél. Bambán ültem a 24-es villamoson. Később az is kiderült, hogy miért távolodtak el a népek a közelemből. (A törülköző volt az ok!) Az is felötlött bennem, hogy valaki épp kinyitotta a kocsibejáró ajtaját, azon mentem be a házba. Minden stimmel. De arra nem emlékeztem, hogy hová tettem a lakásban a hátizsákot. (Mint a részeg, aki a hányását elemezve levezeti, mit hol evett, csak a szaglászó kiskutyánál döbben le, hogy jé, erre nem emlékszem, hol ettem meg!) Le az alsó szintre. A tök sötétben megkerestem a zsákot, megnyugodtam. Elég sok hiányzott a fél literes üvegből :o(
Ui.:
Az a rossz, aki rosszra gondol.
Újabb adalék, mely bizonyítja, borra sör, hatökör.
