Valóban, nem emlékeztem erre. A preparált térkép is nagyon hasznos - köszi.
Remélem, ha lesz újabb kiadása az Észak-Somogy térképnek, azon már csak rajta lesznek ezek az utak is.
5. nap 2003.08.20. Mezőtúr - Vésztő Táv: 96,5 km
Szint: 120 m
Idő (nettó): 5.37’
Idő (bruttó): 8.10’
Max.seb.: 41,6 km/h
Átlag: 17,2 km/h
Reggel hét és fél nyolc közöttre beszéltük meg a találkozót a biztonsági őrrel, akinél fizetnünk kellett. Ennek ellenére ő nyolckor érkezett. Amikor mondtuk neki, hogy késett, azt válaszolta, hogy most kezdődik a munkaideje. A fizetéskor azonban azt mondta, hogy csúnya dolgot tettünk. Nem értettem, hogy mit követtünk el. Azt mondta, hogy bevittük a bringákat, és az autó is beállt az udvarba, így kénytelen lesz többet számolni. ??? Nem érdekelték az érveim, veszekedni nem akartam, így kifizettem az összeget. Az eredeti 1 700 Ft/főből ezek után 1 824 forint lett. Ezt a szállást autóval és/vagy kerékpárral érekezőknek ezek után nem ajánlom.
Elkarikáztunk a vasútállomásra, ahol vártuk egy Békéscsabáról érkező társunkat, aki az elkövetkező két napra szándékozott csatlakozni hozzánk. Vidovenyecz Zsoltnak (Kvte) hívják, és amellett, hogy nagyon ismeri Békés megyét - igazi kuriózumként - rendelkezik a nagy kék kör mindhárom részének teljesítésével. Mezőtúrt már nyolcasban hagytuk el, és folytattuk utunkat a Hortobágy-Berettyó partján. Kvte nagyon jó sebességgel taposta a pedálokat, és közben számos felvételt is készített. Megmutatott minden útbaeső érdekességet. Ecsegfalvánál páran megpróbálkoztak a terepen húzódó jelzéssel, de hamarosan nekik is aszfaltra kellett váltaniuk. Réhelyen megnéztük a túzokrezervátumot. Kvte elmondta, hogy 1996-ban, amikor az AK nyitótúrája volt, itt találkozott a két végpontról indult csoport. Innen három csoportban folytattuk utunkat. A három gyors (Balázs, Larzen, Pisti), a két felfedező (Kvte, Múzsla), és a három nyugodt biciklis (Lükepék, Somi, Tibet). Kvte folyamatosan taglalta az útvonalat, és mesélte az öt évvel korábbi bejárás emlékeit. Nagyon örültem, hogy vele mentem, mert az elkövetkező lakott településig összesen három jelzést láttunk. Az egyik csatornánál rengeteg madarat vertünk fel déli sziesztájukból. Nem győztem kattogtatni a gépet. Az időjárás egyébként ezen a napon sem volt nagyon megerőltető. Többször felhős volt az ég, és a kánikula is csökkent. Körösnagyharsányban ebédeltünk. Kvte itt elbúcsúzott tőlünk, de csak másnap reggelig. Kerékpárját az utánfutóban helyeztük el. Ismét gáttúra következett, mely a Sebes-Körös partján futott. Lekanyarodáskor a Vidratanya bélyegzőjét kerestük. Hosszú ideig nézelődtünk, mire megtaláltuk a megfelelő épületet. A pecsétet az alkalmazottak pár hete kapták, és mi voltunk az elsők, akik használták. Csolt monostorig Larzenék még próbálkoztak a kék sáv keresésével, de hamarosan ők is az aszfalt mellett döntöttek. A monostorhoz nem mehettünk kerékpárral, hiába mondtuk az alkalmazottnak, hogy az AK arra vezet, és kerékpárral is lehet teljesíteni. A főnök szerint: „Én már 25 éve itt dolgozom itt, de a kék még soha nem jött erre”. Ennyire vannak tisztában egyesek az Alföldi Kéktúra útvonalával. Vésztőre sprintelve értünk. Szállásunk a református egyház vendégházában volt. Két hétágyas szobát kaptunk. Gondot igazából az egyetlen fürdőszoba és a szomszédos disznóólból érkező szagok okoztak. Szállásadóink nagyon figyelmesek voltak. A fizetést is ránk bízták a tekintetben, hogy mennyit adunk. Este a biciklim hátsó agyát kellett rendbe hoznom, mert „elmászott” a tengely az egyik irányba.
Előzetes: ...Mosolyogva közölte velünk, hogy az nem a várva várt Geszt, hanem az ott már Románia....
Szep helyek, adatokat hetfon irok a Kektura forumba. A lenyeg, hogy Koszeg-Tomord szakaszon Tomord elott nincs egyszeruen ut, csak csalan, bot vagy hosszugatya kell. Es Csenye falu szelen vigyazzatok a nagy fekete Dandog szeru kutyara, rossz elmeny volt..
"Felfgyeltem egy érdekes dologra: a leírás említi, hogy a kisvasút Felsőkak megállója után van egy sárga kereszt jelzés, ami aztán belehalad egy sárga sávba, ami: Mesztegnyőtől Somogyvámosig megy! Namost, próbáltam utánanézni, de az Észak-Somogy térképen nyoma sincs ennek az útnak, sőt a Somogyi túraútvonalak listájából is hiányzik. Valszeg akkor valami friss útvonalról lehet szó, de mindenestere ez is igen szép tájakon haladhat át, ráadásul Somogy két nevezetes pontját köti össze. Érthetetlen, hogy egy ilyen fontos útvonal miért nem került rá a térképre... Aki nem olvassa a DDK atlaszt, az nem is tudhat a létezéséről. "
Ezt a részt tavasszal végigjártuk, akkor írtam is egy beszámolót valamint egy térképet is mellékeltem. Lehet, hogy elkerülte a figyelmedet, a 3320-es hozzászólás volt az. Szép utak, érdemes végigjárni.
82§ (2) Az erdőterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
Én még olyan táblát nem nagyon láttam az erdőben, ami külön megengedné pl. a lovaglást. Szvsz az az elv érvényesül, hogy ami nincs külön tiltva, azt szabad. Épp ellentétesen a törvényben foglaltakkal.
Egyébként elég sok ponton homályos nekem ez az erdőtörvény, igaz, nem vagyok jogász. A 81§ szerint a kijelölt turistautak sportolás céljára igénybe vehetőek (nem tiltja a kerékpározást és a lovaglást sem, legalábbis az én olvasatomban).
Megjegyzem, gyaloglás során legfeljebb a forgalmasabb helyeken találkoztam jelentősnek egyáltalán nem nevezhető kerékpáros-forgalommal. Soha nem volt ebből semmi porbléma. Nem hiszem, hogy az a néhány kerékpáros, akár daunhilles, akár triálos, akár mittudoménmilyen, komolyan károsítaná a természetet. A motoros már más tészta.
Vénrocker!
"A jelzett turistaút pedig nem kijelölt kerépkpárút!" Szerinted akkor az MTSZ törvényt sért, amikor az Alföldi Kéken engedélyezi a kerékpáros teljesítést???
Ráadásul sok helyütt a turistajelzések közúton vezetnek...
Azt hiszen nem értjük egymást és elbeszélünk egymás mellet, aminek viszont nincs értelme...
Nekem nem a bringásokkal van bajom, hiszen én is kerékpározom sok-sok éve. Sőt! Síelés kivételével minden szakágat huzamos ideig üztem. Ma már "csak" gyalogolok és bringázom és minden éveben elmegyek egy jó magas hegyre.
A Bükkben sok-sok egyeztető tárgyalás után alakult ki a kerékpározható utak "hálózata". Jó volna, ha másutt is követnék a bükki példát...
Törvénytisztelő ember lévén én nem szoktam jelzett gyalogtúra útvonalon bringázni és ezt javaslom másoknak is. (Tudod, kellenek példamutató emberek is.)
Azt viszont tudomásul kell mindenkinek vennie, ha egy túramozgalamat gyalogos turistaútra gyalogosoknak írnak ki, akkor nem kell reklamálni, ha nem fogadják el a más módon való teljesítést. Attól még lehet abszolválni...
Tibet közben iszonyúan eléhezett, elég nehezen tudtuk őt összeszedni. Megírtad, végül is igaz.
Addig mindig reggeli nélkül indult mindenki és az első pihiknél reggeliztünk. Ezen a reggelen mindenki reggelizett, én képtelen voltam/vagyok rá és nem nagyon pihiztünk. Éreztem, hogy baj lesz, halkan szóltam is, hogy meg kellene állni. Végül, amikor szédülni kezdtem, megálltam és leültem a parton és megettem a nálam lévő müzli és gyümölcskészletet. Szerencsére az ezt követő napokban nem volt ilyen gond, jobban figyeltem rá. Elég volt egyszer átélni, rá is nyomta kicsit a bélyegét erre a napra.
Eddig is kíváncsi voltam az AK-ra, na de ezek után ……!!
Sajna sokára fog sorra kerülni, mert még más tájakkal vagyunk elfoglalva, de biztos nem hagyom ki.
Én egyébként magam részéről saját kis életemben a téli túrát egy külön kategóriába sorolom. Egyszerűen annyira mások a feltételek, hogy nem tudom egy lapra tenni magamban a tavasztól-ősz végéig tartó túrákkal.
Hogy kinek mi a látvány, arról megint jókat lehetne irogatni. Én szeretem a mezőket, réteket nekem ez is látvány. Lehet gyaloglás közben egyáltalán unatkozni???
Nekem az jutott eszembe, hogy ha mondjuk télen, fagyban kellene homokon menni, az mennyivel könnyebb lenne, mint nyáron, hónapos aszály után.
Ugyanaz az útvonal, mégis más a nehézsége. Szóval az útvonal és a gyalog vagy bringával még nem határozza meg, hogy milyen nehéz.
Az Alföldi Kéket talán szerencsésebb nem a sport oldaláról megközelíteni, hanem a látnivalók felől. Sok helyen azért kell tíz kilométert menni a pusztában, hogy eljuss az egyik helyről a másikra. Sokszor nem hagy ki semmi látnivalót, aki bringával aszfalton megy, nem pedig a párhuzamos homoktengerben. (Ami nem mellesleg azért lett az út mellé kijelölve, hogy a gyalogosnak ne kelljen az aszfalton gyalogolnia.)
Én minden teljesítményt becsülök, még 3 fekvőtámaszt is.. Nem is kívánok abban állást foglalni, hogy most mit mivel lehet teljesíteni, vagy nem. Csak néhány gondolatom van, már a Corvin óta.
Én egy-egy túrát, kirándulást, akadályversenyt, teljesítménytúrát stb. történjen bárhol bármivel, akkor tartok magam számára teljesítettnek, ha az adott szakasz által velem szemben támasztott „akadályokkal”, útviszonyokkal, útmennyiséggel, útminőséggel megbirkóztam. Ha ez nem sikerült, akkor vagy nem teljesítettem, vagy nem azt teljesítettem, de én úgy gondolom pont az a cél, hogy a helyi adottságokkal, az adott tereppel kell megbirkóznia az arra vállalkozónak .Ha csak kilométerekben gondolkodik valaki, azt bárhol, bárhogyan lekergetheti.
Ha valaki megy az M7-n vagy a 31-es főúton és letér arról és valahol máshol megy, akkor ez a máshol is az M7-n vagy a 31-es főúton való haladás?
Ezek az utak is (M7, 31) pontosan meghatározott, kijelölt, sajátos útviszonyokkal rendelkező utak. Az AK nem egy ilyen kijelölt, pontosan meghatározott, sajátos útviszonyokkal rendelkező útvonal? Én csak abban látom a különbséget, hogy nem aszfalt, nem több sávos, nem szintbe hozott stb, de ugyanolyan útja az országnak, mint bármelyik út, egy gyalogos főútvonal.
Egy gyalogosnak miért kell kibírnia csalánt, homoktengert stb.? Aki bármilyen eszközre pattan, ( akár ló, motor, göri, bicaj ) annak tudatában kell lennie azzal, hogy éppen ezzel az eszközzel még plussz nehezíti valamilyen szinten vagy plussz könnyíti valamilyen szinten a teljesíthetőséget. Milyen fura volna, ha gyalogos a bakancsának talpára vagy vízhólyagjára, bokadagadására hivatkozva trappolna máshol, mert ott kényelmesebben mehet a cipőjében. Nekem ez legalábbis furcsa.
Corvin: én fel nem foghattam, hogy mikor Larzen kőkeményen végigküzdötte magát az előírt útvonalon és A CORVINT teljesítette, akkor általa lehagyottnak vélt valaki, aki azért ért be előtte a célba, mert tudott egy- két lekanyarítást – gondolhatja-e azt, hogy A CORVINT teljesítette. Hiszen nem tudta azt teljesíteni, mert még csak végig sem ment rajta elejétől a végéig. Még a mai napig nem emésztettem ezt meg, de ez egyéni problémám.
Szerintem mindenki teljesített nem is kis dolgot, sok-sok km-t, nagy erőfeszítéseket tett, továbbra is le a kalapom előttük.
Ezek csak az én gondolataim és számomra ezek a mérvadóak, én ennek megfelelően rovom utjaim. Ha rosszul látnám, mert miért ne lehetne ez így is, észérvek alapján biztos más kép is kialakulhat bennem.
Jó túrázást mindenkinek vagy igy, vagy úgy!
Én próbálok toleráns lenni minden kerékpárossal,gyalogossal, hiszen az ember hol gyalogos, hol kerékpáros.
4. nap 2003.08.19. Nagymágocs - Mezőtúr Táv: 75,5 km
Szint: 170 m
Idő (nettó): 4.50’
Idő (bruttó): 9.20’
Max.seb.: 44,4 km/h
Átlag: 15,6 km/h
Ez volt az első éjszaka, hogy teljesen ki tudtam magam aludni. Ennek nagyon örültem, és további biztató jelnek tűnt a hűsítő szél is. Senki nem szeret szembeszélben kerékpározni, de mi most nem is 30-40-es tempóval akartunk közlekedni. Az itteni földutak kissé jobbak voltak az előző napinál. Árpádhalom előtt egy tanyán vezetett keresztül az út. Odaértünkkor vagy tíz kutya került elő, ám Lükepék pillanatok alatt megszelídítette őket. Ő különösen ért a kutyákhoz, és mindig megnyugtatta őket.
Megállapítható volt azonban, hogy bár az Alföldön sokkal több a tanya, mint a hegyekben, itt jobban odafigyelnek az ebek pórázon tartására. Felénk több utat is hanyagolni kényszerülök a kutyák szabadon engedése miatt. Két kuvasszal inkább nem akarok szembeszállni.
Gádorosnál már Békés-megyében tekertünk. Csongrádban a jelzésekkel nagyon meg voltunk elégedve, de a békési részről sok rosszat hallottunk. Eperjes után több, mint 20 kilométert tekertünk jelzések nélkül. Szerencsére nálunk volt egy-két friss útleírás (Güsziológus, Kvte). Az utak itt teljesen tönkrementek. Ilyet még nem volt alkalmam látni. Annyira kiszáradt a földút, hogy a gumit majdnem elnyelte. A repedések szélessége több centimétert is elért. Az út annyira rázott, hogy az ülésen csak pár percet lehetett tölteni. Itt ismét a szokásosnak mondható kétcsapatos megoldásban haladtunk. Izgalomként egy erdősávnál két őzikét sikerült lencsevégre kapnunk, és megcsodálhattuk a több száz méter hosszú öntözőgépek működését. Szarvast a Bikazug felől közelítettük meg, így bekukkantottunk a Körös-Maros Nemzeti Park fogadó épületébe. Lükepék és Somi a fű öntözésére beállított alkalmi zuhanyt is kipróbálták. A kertész elhűlve figyelte alakításukat. Tibet közben iszonyúan eléhezett, elég nehezen tudtuk őt összeszedni. Szarvason nagy ebédet fogyasztottunk el. A lányoknak sikerült a pincért lefárasztani az egyre változó és ötletszerűen előjövő kívánalmaikkal. Némi pihenés után megkerestük a történelmi Magyarország középpontját jelző szélmalmot. Erről az objektumról csak az Alföldi Kéktúra igazolófüzetéből szereztem tudomást. Nem mondom, hogy egyszerű volt megtalálni, de mindenki tudta, hogy merre van. Ezek után mivel kompolni nem akartunk, és tudtuk, hogy gáttúra következik, a Körös bal partján tekertünk fel egészen a vasúti hídig. Itt Pisti mozdonyt játsszva középen tekert át, én pedig hangosan kiabáltam, hogy: Vigyázz, vonat!!!. A pecások nem is értették a dolgot, és megdöbbenve figyelték a „szerelvény” érkezését. Innen egy rövid ideig belekóstoltunk Jász-Nagykun-Szolnok megyébe. Egészen a Peresi gátőrházig mentünk a Körös jobb partján. Ott megnéztük a kiállítást és a gépeket is. Igazán szép gyűjtemémy található itt, teljesen ingyenesen tekinthető meg. Némi aszfaltozás után a Hortobágy-Berettyó partján értük el Mezőtúrt. Itt már nagyban folytak az előkészületek az esti és másnapi vigadalmak miatt. A főiskola vendégházát még épp át tudtuk venni. Elég nehezen találták meg a foglalásunkat, de végül meglett. Érdekes, hogy a legtöbb szálláshelyen már tavasszal jelezték, hogy időben foglaljuk le a szállást, ennek ellenére több helyen alig találtak bennünket, mondván: nagyon régen foglaltuk. Este volt aki pihent, volt aki koncertezett.
Előzetes:...Mezőtúrt már nyolcasban hagytuk el, és folytattuk utunkat a Hortobágy-Berettyó partján....
Gondolkodtam, hogy írni kellene beszámolót, de nem megy. Túl sokminden történt, inkább csak érzések, benyomások, emlékek kavarognak bennem. Fogok majd írni egy összegzészerűt, de annak egy pici még érnie kell.
Ezt meg tudom erősíteni. Csak néhány túrán voltam Ausztriában, de gyalog és kerékpárral is kóricáltam. Ha olyan részhez értem, hogy ki volt téve a kerékpárral behajtani tilos rész, akkor az is mellette volt, hogy merre kanyarodjak a bringával ha tovább akarok menni.
Tibetnek is igaza van. Előbb a motorizált járműveket kellene rendbe tenni, aztán lehetne a kisebb halakkal is foglalkozni. Én mindenesetre a jelzett turistaösvényen egyértelműen elsőbbséget adok a gyalogosoknak.
például a bükkben, bánkútról tar-kő felé haladva az országos kéken, velünk halad a piros bringaútvonal jelzés is.
ennek fényében védd meg azt az állításod, miszerint:
a jelenlegi erdő törvény tiltja a jelzett gyalogos turistautakon való kerékpározást
még egyszer mondom: semmi összefüggés nincs a turistaút és a kerékpározás között. az erdőben alapból nem szabad kerékpározni (az erdőtörvény szerint persze), és nem azért, mert az túraútvonal - teszem azt a DDK útvonala...
az én személyes véleményem meg az, hogy először a terepmotorosokat irtanám ki a nemzeti parkokból, aztán utána lehetne még javítani a helyzeten.
Már megbocsáss, de az aerdőtörvény 82§ (2)bekezdése így szól:
(2) Az erdőterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
A jelzett turistaút pedig nem kijelölt kerépkpárút!
Egyébiránt tőlünk nyugatabbra a kerékpárosok és a gyalogosok évek óta kemény csatát vívnak a gyalogos turistautak használatáért...
3. nap 2003.08.18. Zsombó - Nagymágocs Táv: 79,6 km
Szint: 120 m
Idő (nettó): 4.26’
Idő (bruttó): 9.30’
Max.seb.: 35,1 km/h
Átlag: 17,9 km/h
A reggel sajnos nagy kellemetlenséggel kezdődött. Fizetéskor ugyanis kiderült, hogy a pénztárcámban már egyáltalán nincs pénz. Átnéztem még egyszer a holmijaimat, hátha máshová tettem, de sajnos nem került elő. Kihívtuk a körzeti megbízottat, aki egy feljegyzést készített az eseményről, majd elmondta, hogy amint lehet, írjak egy hivatalos feljelentést is. (Ez azóta meg is történt.) Ezek után kissé letargikusan indultunk neki a napnak. Már délelőtt olvadt az aszfalt a hőségtől. Ópusztaszer előtt ismét megpróbálkoztunk a kék jelzés terepen futó részével, de rövid homok és tövisháború után inkább visszavonultunk. Ópusztaszeren Pisti vállalta, hogy kint marad a bicajokkal, mi pedig megnézhetjük a kiállítást. A belépő ára (1 350 Ft) kissé meglepett, de biztosan azért sokalltam, mert ezt már kölcsönből kellett fizetnem. A parkban nem sokat nézelődtünk, mert a nap borzasztóan égetett. Inkább bevonultunk a Rotundába, ahol a Feszty-körkép is található. A mű csodálatosan szép, az utolsók között jöttünk le, annyira sokáig nézelődtünk. A panoptikum sajnos zárva volt, így lassan indultunk tovább. A mindszenti révig tartó szakaszon mértük a nap és az egész túra csúcshőmérsékletét: 39 oC-ot. A révre várva néztük a Tiszát, és ismét csak azt állapíthattuk meg, hogy kevés a víz folyóinkban. A Tisza túlpartján valósággal berobbantunk a Halász csárdába. Koccintottunk arra, hogy kezdődik a Tiszántúl, ahol kereken egy hetet fogunk bicajozni. Gyorsan csúsztak az italok, és a többség valamilyen ételt is fogyasztott mellé. Az árak nagyon barátságosak voltak. Nekem egy Buckler, egy csontleves és egy túrós csusza 740 forintomba került. Nagyon nehezünkre esett az indulás, de ez a pillanat is eljött. Két csapatba rendeződve indultunk tovább. A korábban jelzett hőségben igen nagy küzdelem volt a Mindszentről kivezető 11 kilométeres aszfaltszakasz. Szerencsére harmadtávnál utolértünk egy nénit, akivel nagyon jót beszélgettünk. Mesélt a gyerekkoráról, a környékről. Megmutatta nekünk a „csúcsokat”, melyeket itt halmoknak neveznek. Elmondása szerint nap mint nap megteszi ezt a távot a tanyája és Mindszent között. Sőt az aznapi célunk - Nagymágocs (~ 25 km) - neki kétórányi kerekezés. A 45-ös út előtt lekanyarodott a már említett tanyája felé, erőt és egészséget kívántunk neki, és beálltunk frissíteni a szemközti kocsmába. Igen rossz minőségű, de tekerhető földutakon értünk el Tompahátra. Örültünk, hogy egy időre elköszönhettünk a homokos részektől. Pecsételés után egy család biztatott bennünket, és kívánt jó utat. Ezt a fajta kedvességet több helyen is megtapasztalhattuk. Ez egyrészt nagyon jól esett, másrészt kicsit fájt, mert mintha az ország más részein (felénk is) kissé kihalóban lenne ez a fajta viselkedés. Végül az első csoport eltévedt, így közel egyszerre értünk Nagymágocsba. Az iskola helyett egy friss turistaszálláson kaptunk helyet, amely közvetlenül a kék jelzés mellett van. Az épületben kaptunk három szobát, két fürdőt, egy konyhát és egy étkezőt. A kimosott ruháinknak egy vadiúj szárítót is kerítettek, és mindezt 1 500 Ft/fő árért biztosították.
Előzetes a 4. napból: ...Eperjes után több, mint 20 kilométert tekertünk jelzések nélkül....
Kerékpár kontra gyalog téma. Lentebb már szóltam-e témával kapcsolatban. Nem szeretném ismételni önmagamat, de még valamit hozzátennék.
Továbbra sem érzem sportszerűtlennek a teljesítésnek bármely emberi önerővel végzett módját. Igen, láttam már teljesítménytúrán terep-rollerrel való teljesítést is. Az hová tartozik?
Az éppen aktuális terepviszonyoktól is nagyban függ, hogy éppen a túrázás mely ágával könnyebb a teljesítés. Hó, futóhomok, sár, sziklás terület...
Nálam a bringa azért jött be, mert a térdeim miatt a 30-35km megállít. Ennél azonban többet is szeretnék menni, így a hosszabb távoknál csak a bringa jöhet szóba. Ha valamely szervezet (MTSZ) egyértelműen megszabja a teljesítés módját, az előtt természetesen fejet hajtok és úgy igyekszem nekilátni. Így voltam OKT-zni is (másodszorra) és ezért nem fogok indulni a K100-on bicajjal.
Köszi HÉV az aláírt hozzászólást. Tudomásul is vettem.
Kérdés: A DDP-t lehet kerékpárral teljesíteni?
Güszi, Zete! Vevő vagyok novembertől az egy-két napos (napi max. 30-35km) RP-DDK bejárásokra. szakaszokra. Nekem az Irott-kő - Ivánc szakasz van még még 1997-ből.
A RP DDK kerékpáros teljesítésével kapcsolatban:
Az MTSZ Gyalogtúra Bizottságának információja szerint a DDK teljesíthetősége azonos az OKT-val. Sajnos a füzetben, a kiírásban kimarad ennek a deklarálása.
Egyébiránt mármely túra teljesíthető akárhogyan, az már egy más kérdés, hogy miként ismerik el.
Úgy gondolom, ha kerékpáros túrát akar valaki teljesíteni, akkor az MTSZ kerékpáros bizottságához kellene fordulnia, ahol valószínűleg segítenek.
Arra azonban nem árt ügyelni, hogy a jelenlegi erdő törvény tiltja a jelzett gyalogos turistautakon való kerékpározást. Én személyszerint úgy gondolom: nem véletlenül...
szerintem a pontozás reális.
Csak azért merült fel a DDK biciklis teljesítése, mert elmerengtem azon, hogy a kiírásban nem szerepel pontos meghatározás, úgy, ahogy az OKT és az AK füzetekben igen.
Csak gyalogosan menni, úgy nagyon beszűkülnek a lehetőségek, biztos ugyanis, hogy nem teszek 15 km-es kitérőt, megnézni mondjuk egy arborétumot (buszos közlekedés szinte lehetetlen). Persze ha van egy hetem, akkor bejárhatok 40 km kéket úgy, hogy mást is megnézek, de biciklivel ez jobban megoldható. Persze az sem utolsó megoldás, hogy a napi penzum után a depóskocsi odajön, kiszedi az ember a bringát/beül, és megy, megnézi, amit akar, de bevallom, ez nehezen megvalósítható, a kocsivezető szempontjait is figyelembe véve (ő is szeretne programot csinálni, esetleges csúszások miatt várnia kell itt-ott egy-két órát stb)...
Vagy 2 napos túrát 3 napra tervezel, 2 nap kék (ugyanazzal a bázissal), és egy nap bringa. Persze így meg 5 év kell, megcsinálni (ami persze nem baj, de az embernek/ember lányának azért van szabikerete, ami határt szab)
Remélem, nem gondolja senki, hogy nekem bajom van a biciklisekkel és az AK-t biciklivel teljesítőkkel!!!
Az ingerküszöb nálam az volt, amikor az RP-DDK kerékpáros teljesítése felmerült. Ezt a túrát ui. több százan teljesítették már, vélelmezhetően gyalogosan. Ha most meghirdetik, hogy lehet kerékpárral is, az olyan lenne, mintha a Kinizsi 100 útvonalát 22 év után módosítanák. Erről,ha jól emlékszem volt vita a K100 topicban, tavaly.
Ha jól tudom, az MTSZ pontszámítása más gyalogos túra esetén (1 km 1,5 pont) és más kerékpáros túra esetén (terepen 1 km 1 pont, aszfalton 1 km 0,5 pont). Nem tudom, hogy reális-e, de nagyon nem irreális.
Én is annak örülnék a legjobban, ha sokan fejtenék ki véleményüket.
Bár a legjobb lenne, ha sok-sok túrabeszámolót olvashatnánk:o(
nnnna. OKT-n eszembe sem jutna biciklivel menni, (sem buszra ülve rövidíteni, pl). AK-n eleve úgy indul az ember, hogy kemény lesz. Én pl. nem tudok egyforma (vízszintes) terepen 30 km-nél többet jó érzéssel menni. Változatos tájon szívesebben is tölt az ember több időt, de nem látom be, mért jó gyalog 5 km-en át kukoricában, vagy 8 km-en át aszfalton menni. Iszonyatos különbség van a biciklis és a gyalogos teljesítés között, ezt elismerem.
De igazából az ország megismertetésére találták ki ezeket a mozgalmakat. Tény, hogy ezen az AK-n a sportteljesítmény oldalt domborítottuk ki, de valószínűleg sosem akarnám megvenni a második ig.füzetemet, ha esetleg 3-4 év alatt gyalog szenvedem össze. Így meg fogom venni, és egy részletesebb, lassabb felfedező túrát fogok belőle legközelebb kanyarintani.
Gyalog / kerékpár Szerintem sokan, köztük én is azért nem ír(t)unk ezzel kapcsolatban, mert vihart kavarna. Bár a problémát és a nézeteltérést nem oldja meg, ha a szőnyeg alá seperjük.
Ím legyen. Az AK-t kerékpárral teljesítettük és szerintem egyenértékű a gyalogossal. Mert lehet, hogy az aszfalt vagy jó minőségű gát könnyebb és kevésbé unalmas kerékpárral, de sokkal nehezebb a jelzésekre figyelni, a homokban sokszor lehetetlen tekerni, mellette pedig elég könnyű defektet kapni az akácos erdőkben, néhol pedig a sár miatt át kell cipelni a kerékpárt, vagy említhetném a vasúti síneket is. Aki megkérdőjelezi a kerékpáros teljesítést, szerintem egyszer próbálja ki. Emlékszem a Corvinon a futók és a gyalogok elmentek mellettem a homokban is és a Csővári emelkedőn is (a megjegyzéseikről jobb nem beszélni - tisztelet a kivételnek).
Az a baj, hogy csak azt a részt emelik ki a "gyalog" mellett érvelők, ahol könnyebb kerékpárral teljesíteni és elfelejtik, hogy sok helyrn bizony sokkal nehezebb.
Tibet
