Jó, de még a Marson is csak szökőévente egyszer van folyékony víz, pedig ott a nyomás a földinek majdnem 1%-a. A bolygóközi térben a nyomás billiomod atmoszféra.
Nem kell egy atm, elég széles határok között lehet folyékony állapotban és ez adott is. Nyomás nélkül nincs adiabatikus hőfejlődés, ami kevés súrlódásból keletkezik azt szét is sugározza a világűrben elegendő sűrű gázburok híján.
Folyékony vízhez nem csak megfelelő hőmérséklet, hanem nyomás is kell. 1atm nagyságrendű nyomáshoz pedig leginkább egy bolygó felszíne kell, ahol a gázok össze tudnak gyűlni.
Erre van egy elgondolásom. A bolygókon kis valószínűséggel alakulhatott ki az élet, emiatt a pánspermia elmélet alapból tényleg nem ad többletet az abiogenezishez, de ha visszamegyünk a naprendszer kialakulása előtti időkhöz találunk a fejlődéstörténetben egy olyan időszakot, amikor a protocsillagot övező molekula és porfelhő akkréciós korongjában kialakul egy számunkra izgalmas hőmérsékleti gradiens.
Szükségszerűen lesz egy tartomány (öv) a korongban ahol a víz folyékony állapotban létezhet.
Szerintem ebben az "élet gyűrűjében" volt a legnagyobb a valószínűsége az élet kialakulásának, mert olyan ideális feltételek és anyagtömeg állt rendelkezésre, ami a bolygókon már nem jöhet létre.
Ekkor még a molekulafelhő tömege kb. tíz naptömegnyi és meglehetősen homogén, apró, nagy felületű, reakcióképes anyag alkotja.
Egyéb szempontot is látok. Az élet keletkezésénél nagy fontossága van a korabeli kémiai, fizikai környezetnek, amelyről bár vannak elméletek, de nem pontosak. Viszont ez a környezet jelentősen bővül, ha az nemcsak a Föld felszínére szorítkozik, hanem a mélytengeri hőforrásokra, vagy az űrből jövő szerves anyagokra is kiterjed. Így nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy közvetlenül a marslakók leszármazottjai lehetünk, csupán arra, hogy bizonyos szerves anyagok, amelyek kialakulását nehéz feltételezni a korabeli földi felszínen, esetleg tényleg nem a felszínen alakultak ki.
A bolygó fejlődési modellek lehetnek itt még érdekesek.
Amennyiben a mai többségi elméletek helyesek a naprendszeren belül legalább két bolygón a vénuszon és a marson is a földnél előbb fejlődtek ki a ma általunk ismert élet szempontjából elengedhetetlen feltételek.
Amúgy például a medveállatkák hibernizációs és reaktiváló tulajdonságai minimum elgondolkoztatók a megfelelő építőkövek egyik bolygóról a másikra vagy akár aszteroidáról, üstökösről bolygókra való eljuttatásának témakörében.
A pánspermia elmélet max az időkorlátot tágítja csak, az élet eredetére nem ad választ. Szélsőséges formájában (az élet mindig is létezett) szemben áll az Ősrobbanás modelljével, aminek kezdeti időszakában nem létezhettek az "élet-spórák" építőelemei egyben. De ha ezek a spórák egy nóva/szupernóva robbanással fújódnak ki szerteszét, akkor ez a modell is elég sok időt igényel, a csillagok életidejét. Ha más bolygóról jönnének, azzal is vannak problémák. Az ALH84001 még ma is vita van a tudósok körében, hogy valami marsi nano-baktérium fosszíliát látunk, vagy már a becsapódás után a Földön került bele, vagy akár a fosszíliára emlékeztető nyom valamilyen szervetlen folyamattal magyarázható. Abban kb egyetértés van, hogy nem kizárható, de a Földön kívüli életnek a morfológián kívül más bizonyítékokat is adnia kéne (bár valaki viccesen megjegyezte, ha ezt a fosszília szerűséget nem egy marsi meteoritban, hanem egy földi kőzetben találják meg, már rég elfogadták volna ősi földi élet bizonyítékként.) Egyelőre az elmélet adós azzal, hogy kétséget kizáróan bizonyítsa, hogy egy ilyen spóra túlélhet egy légköri utazást és becsapódást. Persze az elmélet addig érvényes, amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják, vagy azt, hogy lehetetlen :)
Lelki szemeim előtt már fel is derengett az Tudományos Böszme-Anyahajó spaceship-osztály :) , ami több tucat keringő- és leszálló egységet vinne magával a Szaturnuszhoz, aztán több holdat is megszórna. Ha egy-két szonda vagy egység kudarcot vall, lehetne küldeni újat. Persze iszonyú költség lenne, de amúgy valószínű hosszú távon megérné egy ilyen megoldás, mintsem 10 évente a Földről küldeni egy darab egységet... Jó pénzért persze más országok is felrakhatnák a szondáikat, akiknek nincs pénze egy ilyen utazáshoz, de egy profi kutatóegységet össze tudnának dobni.
Persze előbb a Hold, Mars, Vénusz, meg némely kisbolygó (pl Ceres). Ezeken is lehetnek még meglepik(Marson is találtak már metánt pl bőven) bőven és nem is kell rájuk több évtizedeket várni.
A Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz rendszerek vagy akár a Plutó vagy egyéb Kuiper-övbeli potenciális jelölt égitest esetében sajnos várnunk kell egy darabig.
Persze itt visszatérnék ahhoz, hogy Marson túlra nem igazán jó a kémiai hajtás. Tehát BálnaBöszmét kellene felhasználni a LEO 100 tonnás modulokhoz, abból építkezni; NTR fokozat (parittyásan), ionhajtóműves argonos/xenonos fokozat, hasznos teher. A hasznos teher része egy leszálló egység, amiből nukláris fűtőcuccal hatolna be a mini-submarine a jégkérgek alá. Persze kellene keringő egység is (abból meg egyből 4 db az állandó) adatátvitelhez. Jó dolog a legó!
Enceladus előtt sztem Europa, Ganymedes, Kallisto nagyon jól felszerelt expedíciókat kellene indítani! Pesze Starship-féle 100 tonna hasznos teherrel :) Ha Enceladuson van élet, azt feltételezném, hogy a Jupiter holdjain is van.
Tökmindegy, hogy kWp mennyire igaz! Az viszont többek mérési/termelési ténye, hogy az 1kWp(-nek hazudott:)) mezővel megtermelhető 1200kWh energia. Egy ilyen kicsi rendszer sztem fél milla vagy az alatt van már manapság. Talán nem is foglalkozik senki ilyen kis rendszerrel, mert az csak 3db panel. A legdrágább eszköz az inverter.
Azért ajánlottam a másik topikot, mert ott nagyon sok topiktárs rendelkezik saját napelem rendszerrel. A mérési adataik percrekészek. Néha maguktól is beszámolnak arról, hogy milyen volt az elmúlt hónap vagy év.
A Földön túl gyorsan és a jelek szerint többször megjelent az élet ahhoz, hogy itt alakulhasson ki.... legalábbis a jelenlegi ismereteink szerint a kémiai evolúcióhoz kevés hely, idő és az optimális körülmény....
Habár raptor aerospike-ként és LH/LOX-szal már nagyon nem raptor lenne.
Full flow staged combustion + LH/LOX + aerospike + carbonfiber! Ezzel szerintem tényleg lehetne csinálni SSTO-t! De a kifejlesztése valszeg drágább volna, mint az egész űrsiklóprogram. És az sem biztos, hogy jó volna - igazából reusable két-stage rakéta jobb, mint az SSTO, és akkor aerospike sem kell. Továbbá a szénszál nem bírja a leszállás melegét, kell rá hőpajzs is. Akkor pedig már ott vagyunk, ahol a part szakad.
Viszont: az LH/LOX akkor is egy 1km/s-mal többet tud, mint a metán. Acél helyett pedig valami titán-alumínium ötvözet kellene inkább.
Lehet, hogy ha majd tíz StarShip le tud szállni fejenként tízszer, akkor megérné egy kicsit Musk papának ebbe is invesztálnia. Habár... az üres starship 120 tonna, és 1300 tonna fuel van benne. Sokat nem lehetne spórolni a titán-alumínium vázon.
