A hétvégére való tekintettel most két napot is kaptok. :o)
6. nap 2003.08.21. Vésztő - Berettyóújfalu Táv: 102,6 km
Szint: 130 m
Idő (nettó): 6.07’
Idő (bruttó): 11.00’
Max.seb.: 34,8 km/h
Átlag: 16,7 km/h
Jónak mondható éjszaka után, reggel megérkezett ismét helyi vezetőnk, Kvte. Úgy gondolom, hogy ezen a napon többször is megégettük volna magunkat, ha ő nincs velünk. Okányig páran kipróbálták a vasúti töltésen futó jelzést. Innen már együtt folytattuk utunkat a Holt-Sebes-Körös partján, majd aszfalton megérkeztünk Zsadányba. Jelzést igen keveset láttunk, de innen aztán teljesen megszűntek a kék jelek. Gesztig csak ámultunk Kvte vezetésén. Mindig tudta, hogy melyik út miért nem jó, és melyik milyen gondot okozhatna nekünk. Mutatott egy falut nem is olyan távol, ahová földút is vezetett. Mosolyogva közölte velünk, hogy az nem a várva várt Geszt, hanem az ott már Románia. Nos, erre a részre szerintem csak nagy terepgyakorlattal rendelkező személyek látogassanak. Azért a távolban megcsodáltuk a Bihari-hegység vonulatait. Ilyet is már rég láttunk. Geszten megnéztük Arany János emlékházát, ugyanis az ott található kastélyban egy ideig nevelőként dolgozott. Továbbhaladva szerettünk volna ránézni a város nagyságú Biharugrai-halastavakra, de ilyen magaslatot nem leltünk, illetve ami magaslest láttunk, onnan csak nádas látszódott. Itt ismét nagyon kellett az idegenvezetés. Biharugrán egy svéd házaspárral üdvözöltük egymást, akik szintén bringatúrán voltak, de ők aszfalton nyomultak, igaz Svédországból. Körösnagyharsányban megnéztük Magyarország valószínűleg legszomorúbb vasútállomását. A sínek eredetileg Nagyvárad felé vezettek, ám Trianon óta egy nagy földkupac és vakvágány állja útját itt a szerelvényeknek. Két pad és az állomás neve díszeleg a sínpár végén. Körösszakállig némi gáttúra következett ismét a Sebes-Körös partján. Itt a központban lévő artézi kútnál frissítettünk. Egy helyi kis srác faggatott bennünket. Rengeteg kérdése volt, így pihenés helyett átmentünk nevelőbe. Kvte itt beült reggel itthagyott autójába, és hazaautózott Békéscsabára. Innen már Hajdú-Bihar megye következett. A békési jelzésekről elmondható, hogy nem léteznek, illetve csak néha fellelhetők. Itt leginkább az orra után megy az ember. Az AK atlasza is kevés a helyes út megtalálásához. Remélhetőleg hamarosan változás lesz ezen a téren. Az új megyében ismét felvettük a kétcsapatos haladást. Larzenék megpróbálkoztak a tereppel, mi négyesben Komádi érintésével jutottunk el Furtáig. Innen követve a kék jelzéseket Zsáka, majd Bakonszeg települések következtek. Az egész napos kánikula ekkor kezdett alábbhagyni, kellemes naplementében mintegy 8 kilométer hosszú gáttúra után érkeztünk meg Berettyóújfalura. Szállásaink közül ez volt a legelitebb és természetesen a legdrágább is. Az Angéla panzió négyágyas szobáiban aludtunk 3 400 Ft/fő áron. Szobáink egy kicsit szűkek voltak ugyan, de nagy volt a tisztaság. Volt tévénk, nagy erkélyünk, és a bicikliket is biztonságos helyre tehettük.
7. nap 2003.08.22. Berettyóújfalu - Álmosd Táv: 83,2 km
Szint: 200 m
Idő (nettó): 4.52’
Idő (bruttó): 7.50’
Max.seb.: 34,3 km/h
Átlag: 17,0 km/h
Nos, a már említett szuper szállásunkhoz egy óriási reggeli is járt. Annyit ehettünk, amennyi belénk fért. A pincér többször is fordult a kenyereskosárral és a tejeskancsóval. A bőséges reggeli után kényelmes tempóban elkarikáztunk a 42-es főút mellett található herpályi templomromhoz. A magányosan őrködő torony a XIII. században épült hajdani Szent Pál prépostsági templom maradványa. A török uralom pusztította el, néhány éve azonban helyreállították a toronycsonkot. Az egyik fán egy megtévesztő kék jelzést találtunk. A romot megtekintve visszakanyarodtunk a Berettyó partján futó gátra, ahol a valódi kék sáv jelzés is futott. Ez a gát olyan képet mutatott, mintha tegnap készült volna. A Rákóczi-szabadságharc idején is szerepet játszó falvak következtek: Gáborján és Hencida. Itt befejeztük a gáttúrát, és elindultunk Bojt irányába. Ám a Kálló-főcsatorna egy mellékágrendszerébe tévedtünk be, és ezzel sikerült összeszednünk túránk legnagyobb kényszerkitérőjét, több, mint 10 kilométeres kerülővel jutottunk el a már előbb említett faluig. Bojtot elhagyva az egyik hídnál egy csomagokkal megpakolt bringás párra lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy ők is az Ak-t járják, csak fordított irányban. Hosszasan beszélgettünk az útviszonyokról, a lehetőségekről, majd miután elmondták, hogy egy igen bő terméssel rendelkező körtefa esik hamarosan az utunkba, elváltunk egymástól. A nagy körtetivornya után Nagykerekiben hűsöltünk egy fa alatt. Egy helyi lakos látva minket ránk köszönt. Mi fogadtuk a köszönését. Ezután megkérdezte, hogy honnan jövünk. Elkezdtem gondolkodni, hogy egyikünk Sopronból, másikunk Kőszegről, én Salgótarjánból..., aztán úgy döntöttem, hogy az egyszerűség kedvéért azt modom, ahonnan indultunk, tehát Szekszárdról. „Szekszáááárdról?!” - csillant fel a szeme. „Ott jó finom, piros bor van!” És kontrafék után már kanyarodott is be mellénk. Aztán jól ellátott minket a tanácsaival, történeteivel, vicceivel, sőt Larzen képeslapjának szövegét is lediktálta. Az valahogy így kezdődött: „Üdvözletem küldöm Nagykerekiből, ahol minden kerek...” A nagy társalgás után indulnunk kellett, és ismét a kétcsapatos megoldásban haladtunk tovább Kismarja, majd Pocsaj felé. Létavértes előtt már egy kisebb emelkedőt is le kellett küzdenünk. A nap végéig hátravolt még egy érdekes látnivaló, az álmosdi csata emlékműve. Igen ám, de itt a kék jelzés szorosan a magyar-román határtól kanyarodik fel az emlékmű felé. Ahogy odaértünk a díszelgő határkövekhez, észrevettük a román oldalon magasodó őrtornyot is. Kíváncsiak voltunk, meddig megy az aszfaltút, hisz határátkelőhelyről nem írtak. Legnagyobb meglepetésünkre azonban az út végén találtunk egyet. Az őrkutya és gazdája rögtön előkerültek. Megtudtuk, hogy a határátkelőhely azért nem nyílt még meg, mert a románok a saját oldalukon semmit nem építettek még ki. Elmondtuk az őrnek, hogy miért is vagyunk itt, és hová szeretnénk menni. Ő ugyan kék jelzést itt a környéken nem látott, de rámutatott egy útra, ami szerinte arra vezethet, amerre szeretnénk menni. Ezen az úton elindulva pár száz méter múlva találtunk jelzést, majd hamarosan megérkeztünk Bocskai István első sikeres csatájának emlékművéhez. A szoborcsoport nagyon jó állapotban volt, és a faluból idevezető út is igazán hangulatosnak látszott. Még pár kilométer, és sikerült elérnünk aznapi célunkat, Álmosdot. Itt a tornateremben kaptunk helyet (1 000 Ft/fő), ahová újabb négy résztvevő érkezett. Bénó és Kukucs már korábban jelezték, hogy az utolsó három napra csatlakoznának, Lükepéknek pedig két kölni barátnője gondolta azt, hogy ittlétüket megtoldják egy kis bringatúrával. Elalvás előtt még nagy pingpong-, illetve kosárlabdameccseket vívtunk egymással.
Előzetes:...A németek szóvátették, hogy „miért van itt ennyi homok, ha tengert meg nem látni?” ...
Igen, ettől is vagyunk különbözőek és persze egyéniségek is.
Én meg nagyon élveztem a felfedező túrát kvte-vel. A lényeg, hogy mindenki azt csinálta, amit szeretett volna.
Plusz megnéztük a túzokokról szóló filmet, ami mindenkinek hasznos lett volna. Ez a madárfaj sajnos a védettség ellenére is kihalóban van. Szerintem minden turistának megéri rááldozni azt a félórát. Mivel a te ötleted volt, utólag is köszi :-)
Milyen elosztásban nyomtátok a túrát? Mi anno szintén két napban, de a második nap Kőszeg-Sárvár volt, éjszakai menettel egybekötve, írtam szép hosszú beszámolót is a maga idejében. A Tömörd előtti szakasz akkor is emlékezetes volt: csalán, irtás, tüske bőségesen kijutott, el is vesztettük az utat. Úgy látszik ezen a részen állandósultak a rossz terepviszonyok, sajnos.
hát ez volt az a nap, amikor fellázadtunk... hogy a kultúra hogy elveszik a sport mellett. És ott maradtunk a központban megnézni a múzeumot, megvártuk, amíg a túzokok odjöttek a kerítéshez.. próbáltam valamivel etetni őket (fűféle), de nem jött be náluk.. Az egyik elég keményen a kezemre vágott, a bicajoskesztyűm mentett meg amatőrségem tandíjától...
egyébként a bemutatóközpont állati szép, tele van állatokkal, 1500-ért lehet éjszakázni, és tavasszal megyek túzok-dürgést nézni.. :)
Mi is pont ezt a szakaszt jartuk be augusztusban )Velem-Tomord )csak nem irtam beszamolot. Az a Tomord elotti szakasz valoban nagyon brutal! Majd berakom en is a beszamolot Azert ket nap alatt Sarvarig eljutni nem semmi teljesitmeny!
Valóban, nem emlékeztem erre. A preparált térkép is nagyon hasznos - köszi.
Remélem, ha lesz újabb kiadása az Észak-Somogy térképnek, azon már csak rajta lesznek ezek az utak is.
5. nap 2003.08.20. Mezőtúr - Vésztő Táv: 96,5 km
Szint: 120 m
Idő (nettó): 5.37’
Idő (bruttó): 8.10’
Max.seb.: 41,6 km/h
Átlag: 17,2 km/h
Reggel hét és fél nyolc közöttre beszéltük meg a találkozót a biztonsági őrrel, akinél fizetnünk kellett. Ennek ellenére ő nyolckor érkezett. Amikor mondtuk neki, hogy késett, azt válaszolta, hogy most kezdődik a munkaideje. A fizetéskor azonban azt mondta, hogy csúnya dolgot tettünk. Nem értettem, hogy mit követtünk el. Azt mondta, hogy bevittük a bringákat, és az autó is beállt az udvarba, így kénytelen lesz többet számolni. ??? Nem érdekelték az érveim, veszekedni nem akartam, így kifizettem az összeget. Az eredeti 1 700 Ft/főből ezek után 1 824 forint lett. Ezt a szállást autóval és/vagy kerékpárral érekezőknek ezek után nem ajánlom.
Elkarikáztunk a vasútállomásra, ahol vártuk egy Békéscsabáról érkező társunkat, aki az elkövetkező két napra szándékozott csatlakozni hozzánk. Vidovenyecz Zsoltnak (Kvte) hívják, és amellett, hogy nagyon ismeri Békés megyét - igazi kuriózumként - rendelkezik a nagy kék kör mindhárom részének teljesítésével. Mezőtúrt már nyolcasban hagytuk el, és folytattuk utunkat a Hortobágy-Berettyó partján. Kvte nagyon jó sebességgel taposta a pedálokat, és közben számos felvételt is készített. Megmutatott minden útbaeső érdekességet. Ecsegfalvánál páran megpróbálkoztak a terepen húzódó jelzéssel, de hamarosan nekik is aszfaltra kellett váltaniuk. Réhelyen megnéztük a túzokrezervátumot. Kvte elmondta, hogy 1996-ban, amikor az AK nyitótúrája volt, itt találkozott a két végpontról indult csoport. Innen három csoportban folytattuk utunkat. A három gyors (Balázs, Larzen, Pisti), a két felfedező (Kvte, Múzsla), és a három nyugodt biciklis (Lükepék, Somi, Tibet). Kvte folyamatosan taglalta az útvonalat, és mesélte az öt évvel korábbi bejárás emlékeit. Nagyon örültem, hogy vele mentem, mert az elkövetkező lakott településig összesen három jelzést láttunk. Az egyik csatornánál rengeteg madarat vertünk fel déli sziesztájukból. Nem győztem kattogtatni a gépet. Az időjárás egyébként ezen a napon sem volt nagyon megerőltető. Többször felhős volt az ég, és a kánikula is csökkent. Körösnagyharsányban ebédeltünk. Kvte itt elbúcsúzott tőlünk, de csak másnap reggelig. Kerékpárját az utánfutóban helyeztük el. Ismét gáttúra következett, mely a Sebes-Körös partján futott. Lekanyarodáskor a Vidratanya bélyegzőjét kerestük. Hosszú ideig nézelődtünk, mire megtaláltuk a megfelelő épületet. A pecsétet az alkalmazottak pár hete kapták, és mi voltunk az elsők, akik használták. Csolt monostorig Larzenék még próbálkoztak a kék sáv keresésével, de hamarosan ők is az aszfalt mellett döntöttek. A monostorhoz nem mehettünk kerékpárral, hiába mondtuk az alkalmazottnak, hogy az AK arra vezet, és kerékpárral is lehet teljesíteni. A főnök szerint: „Én már 25 éve itt dolgozom itt, de a kék még soha nem jött erre”. Ennyire vannak tisztában egyesek az Alföldi Kéktúra útvonalával. Vésztőre sprintelve értünk. Szállásunk a református egyház vendégházában volt. Két hétágyas szobát kaptunk. Gondot igazából az egyetlen fürdőszoba és a szomszédos disznóólból érkező szagok okoztak. Szállásadóink nagyon figyelmesek voltak. A fizetést is ránk bízták a tekintetben, hogy mennyit adunk. Este a biciklim hátsó agyát kellett rendbe hoznom, mert „elmászott” a tengely az egyik irányba.
Előzetes: ...Mosolyogva közölte velünk, hogy az nem a várva várt Geszt, hanem az ott már Románia....
Szep helyek, adatokat hetfon irok a Kektura forumba. A lenyeg, hogy Koszeg-Tomord szakaszon Tomord elott nincs egyszeruen ut, csak csalan, bot vagy hosszugatya kell. Es Csenye falu szelen vigyazzatok a nagy fekete Dandog szeru kutyara, rossz elmeny volt..
"Felfgyeltem egy érdekes dologra: a leírás említi, hogy a kisvasút Felsőkak megállója után van egy sárga kereszt jelzés, ami aztán belehalad egy sárga sávba, ami: Mesztegnyőtől Somogyvámosig megy! Namost, próbáltam utánanézni, de az Észak-Somogy térképen nyoma sincs ennek az útnak, sőt a Somogyi túraútvonalak listájából is hiányzik. Valszeg akkor valami friss útvonalról lehet szó, de mindenestere ez is igen szép tájakon haladhat át, ráadásul Somogy két nevezetes pontját köti össze. Érthetetlen, hogy egy ilyen fontos útvonal miért nem került rá a térképre... Aki nem olvassa a DDK atlaszt, az nem is tudhat a létezéséről. "
Ezt a részt tavasszal végigjártuk, akkor írtam is egy beszámolót valamint egy térképet is mellékeltem. Lehet, hogy elkerülte a figyelmedet, a 3320-es hozzászólás volt az. Szép utak, érdemes végigjárni.
82§ (2) Az erdőterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
Én még olyan táblát nem nagyon láttam az erdőben, ami külön megengedné pl. a lovaglást. Szvsz az az elv érvényesül, hogy ami nincs külön tiltva, azt szabad. Épp ellentétesen a törvényben foglaltakkal.
Egyébként elég sok ponton homályos nekem ez az erdőtörvény, igaz, nem vagyok jogász. A 81§ szerint a kijelölt turistautak sportolás céljára igénybe vehetőek (nem tiltja a kerékpározást és a lovaglást sem, legalábbis az én olvasatomban).
Megjegyzem, gyaloglás során legfeljebb a forgalmasabb helyeken találkoztam jelentősnek egyáltalán nem nevezhető kerékpáros-forgalommal. Soha nem volt ebből semmi porbléma. Nem hiszem, hogy az a néhány kerékpáros, akár daunhilles, akár triálos, akár mittudoménmilyen, komolyan károsítaná a természetet. A motoros már más tészta.
Vénrocker!
"A jelzett turistaút pedig nem kijelölt kerépkpárút!" Szerinted akkor az MTSZ törvényt sért, amikor az Alföldi Kéken engedélyezi a kerékpáros teljesítést???
Ráadásul sok helyütt a turistajelzések közúton vezetnek...
Azt hiszen nem értjük egymást és elbeszélünk egymás mellet, aminek viszont nincs értelme...
Nekem nem a bringásokkal van bajom, hiszen én is kerékpározom sok-sok éve. Sőt! Síelés kivételével minden szakágat huzamos ideig üztem. Ma már "csak" gyalogolok és bringázom és minden éveben elmegyek egy jó magas hegyre.
A Bükkben sok-sok egyeztető tárgyalás után alakult ki a kerékpározható utak "hálózata". Jó volna, ha másutt is követnék a bükki példát...
Törvénytisztelő ember lévén én nem szoktam jelzett gyalogtúra útvonalon bringázni és ezt javaslom másoknak is. (Tudod, kellenek példamutató emberek is.)
Azt viszont tudomásul kell mindenkinek vennie, ha egy túramozgalamat gyalogos turistaútra gyalogosoknak írnak ki, akkor nem kell reklamálni, ha nem fogadják el a más módon való teljesítést. Attól még lehet abszolválni...
Tibet közben iszonyúan eléhezett, elég nehezen tudtuk őt összeszedni. Megírtad, végül is igaz.
Addig mindig reggeli nélkül indult mindenki és az első pihiknél reggeliztünk. Ezen a reggelen mindenki reggelizett, én képtelen voltam/vagyok rá és nem nagyon pihiztünk. Éreztem, hogy baj lesz, halkan szóltam is, hogy meg kellene állni. Végül, amikor szédülni kezdtem, megálltam és leültem a parton és megettem a nálam lévő müzli és gyümölcskészletet. Szerencsére az ezt követő napokban nem volt ilyen gond, jobban figyeltem rá. Elég volt egyszer átélni, rá is nyomta kicsit a bélyegét erre a napra.
Eddig is kíváncsi voltam az AK-ra, na de ezek után ……!!
Sajna sokára fog sorra kerülni, mert még más tájakkal vagyunk elfoglalva, de biztos nem hagyom ki.
Én egyébként magam részéről saját kis életemben a téli túrát egy külön kategóriába sorolom. Egyszerűen annyira mások a feltételek, hogy nem tudom egy lapra tenni magamban a tavasztól-ősz végéig tartó túrákkal.
Hogy kinek mi a látvány, arról megint jókat lehetne irogatni. Én szeretem a mezőket, réteket nekem ez is látvány. Lehet gyaloglás közben egyáltalán unatkozni???
Nekem az jutott eszembe, hogy ha mondjuk télen, fagyban kellene homokon menni, az mennyivel könnyebb lenne, mint nyáron, hónapos aszály után.
Ugyanaz az útvonal, mégis más a nehézsége. Szóval az útvonal és a gyalog vagy bringával még nem határozza meg, hogy milyen nehéz.
Az Alföldi Kéket talán szerencsésebb nem a sport oldaláról megközelíteni, hanem a látnivalók felől. Sok helyen azért kell tíz kilométert menni a pusztában, hogy eljuss az egyik helyről a másikra. Sokszor nem hagy ki semmi látnivalót, aki bringával aszfalton megy, nem pedig a párhuzamos homoktengerben. (Ami nem mellesleg azért lett az út mellé kijelölve, hogy a gyalogosnak ne kelljen az aszfalton gyalogolnia.)
Én minden teljesítményt becsülök, még 3 fekvőtámaszt is.. Nem is kívánok abban állást foglalni, hogy most mit mivel lehet teljesíteni, vagy nem. Csak néhány gondolatom van, már a Corvin óta.
Én egy-egy túrát, kirándulást, akadályversenyt, teljesítménytúrát stb. történjen bárhol bármivel, akkor tartok magam számára teljesítettnek, ha az adott szakasz által velem szemben támasztott „akadályokkal”, útviszonyokkal, útmennyiséggel, útminőséggel megbirkóztam. Ha ez nem sikerült, akkor vagy nem teljesítettem, vagy nem azt teljesítettem, de én úgy gondolom pont az a cél, hogy a helyi adottságokkal, az adott tereppel kell megbirkóznia az arra vállalkozónak .Ha csak kilométerekben gondolkodik valaki, azt bárhol, bárhogyan lekergetheti.
Ha valaki megy az M7-n vagy a 31-es főúton és letér arról és valahol máshol megy, akkor ez a máshol is az M7-n vagy a 31-es főúton való haladás?
Ezek az utak is (M7, 31) pontosan meghatározott, kijelölt, sajátos útviszonyokkal rendelkező utak. Az AK nem egy ilyen kijelölt, pontosan meghatározott, sajátos útviszonyokkal rendelkező útvonal? Én csak abban látom a különbséget, hogy nem aszfalt, nem több sávos, nem szintbe hozott stb, de ugyanolyan útja az országnak, mint bármelyik út, egy gyalogos főútvonal.
Egy gyalogosnak miért kell kibírnia csalánt, homoktengert stb.? Aki bármilyen eszközre pattan, ( akár ló, motor, göri, bicaj ) annak tudatában kell lennie azzal, hogy éppen ezzel az eszközzel még plussz nehezíti valamilyen szinten vagy plussz könnyíti valamilyen szinten a teljesíthetőséget. Milyen fura volna, ha gyalogos a bakancsának talpára vagy vízhólyagjára, bokadagadására hivatkozva trappolna máshol, mert ott kényelmesebben mehet a cipőjében. Nekem ez legalábbis furcsa.
Corvin: én fel nem foghattam, hogy mikor Larzen kőkeményen végigküzdötte magát az előírt útvonalon és A CORVINT teljesítette, akkor általa lehagyottnak vélt valaki, aki azért ért be előtte a célba, mert tudott egy- két lekanyarítást – gondolhatja-e azt, hogy A CORVINT teljesítette. Hiszen nem tudta azt teljesíteni, mert még csak végig sem ment rajta elejétől a végéig. Még a mai napig nem emésztettem ezt meg, de ez egyéni problémám.
Szerintem mindenki teljesített nem is kis dolgot, sok-sok km-t, nagy erőfeszítéseket tett, továbbra is le a kalapom előttük.
Ezek csak az én gondolataim és számomra ezek a mérvadóak, én ennek megfelelően rovom utjaim. Ha rosszul látnám, mert miért ne lehetne ez így is, észérvek alapján biztos más kép is kialakulhat bennem.
Jó túrázást mindenkinek vagy igy, vagy úgy!
Én próbálok toleráns lenni minden kerékpárossal,gyalogossal, hiszen az ember hol gyalogos, hol kerékpáros.
4. nap 2003.08.19. Nagymágocs - Mezőtúr Táv: 75,5 km
Szint: 170 m
Idő (nettó): 4.50’
Idő (bruttó): 9.20’
Max.seb.: 44,4 km/h
Átlag: 15,6 km/h
Ez volt az első éjszaka, hogy teljesen ki tudtam magam aludni. Ennek nagyon örültem, és további biztató jelnek tűnt a hűsítő szél is. Senki nem szeret szembeszélben kerékpározni, de mi most nem is 30-40-es tempóval akartunk közlekedni. Az itteni földutak kissé jobbak voltak az előző napinál. Árpádhalom előtt egy tanyán vezetett keresztül az út. Odaértünkkor vagy tíz kutya került elő, ám Lükepék pillanatok alatt megszelídítette őket. Ő különösen ért a kutyákhoz, és mindig megnyugtatta őket.
Megállapítható volt azonban, hogy bár az Alföldön sokkal több a tanya, mint a hegyekben, itt jobban odafigyelnek az ebek pórázon tartására. Felénk több utat is hanyagolni kényszerülök a kutyák szabadon engedése miatt. Két kuvasszal inkább nem akarok szembeszállni.
Gádorosnál már Békés-megyében tekertünk. Csongrádban a jelzésekkel nagyon meg voltunk elégedve, de a békési részről sok rosszat hallottunk. Eperjes után több, mint 20 kilométert tekertünk jelzések nélkül. Szerencsére nálunk volt egy-két friss útleírás (Güsziológus, Kvte). Az utak itt teljesen tönkrementek. Ilyet még nem volt alkalmam látni. Annyira kiszáradt a földút, hogy a gumit majdnem elnyelte. A repedések szélessége több centimétert is elért. Az út annyira rázott, hogy az ülésen csak pár percet lehetett tölteni. Itt ismét a szokásosnak mondható kétcsapatos megoldásban haladtunk. Izgalomként egy erdősávnál két őzikét sikerült lencsevégre kapnunk, és megcsodálhattuk a több száz méter hosszú öntözőgépek működését. Szarvast a Bikazug felől közelítettük meg, így bekukkantottunk a Körös-Maros Nemzeti Park fogadó épületébe. Lükepék és Somi a fű öntözésére beállított alkalmi zuhanyt is kipróbálták. A kertész elhűlve figyelte alakításukat. Tibet közben iszonyúan eléhezett, elég nehezen tudtuk őt összeszedni. Szarvason nagy ebédet fogyasztottunk el. A lányoknak sikerült a pincért lefárasztani az egyre változó és ötletszerűen előjövő kívánalmaikkal. Némi pihenés után megkerestük a történelmi Magyarország középpontját jelző szélmalmot. Erről az objektumról csak az Alföldi Kéktúra igazolófüzetéből szereztem tudomást. Nem mondom, hogy egyszerű volt megtalálni, de mindenki tudta, hogy merre van. Ezek után mivel kompolni nem akartunk, és tudtuk, hogy gáttúra következik, a Körös bal partján tekertünk fel egészen a vasúti hídig. Itt Pisti mozdonyt játsszva középen tekert át, én pedig hangosan kiabáltam, hogy: Vigyázz, vonat!!!. A pecások nem is értették a dolgot, és megdöbbenve figyelték a „szerelvény” érkezését. Innen egy rövid ideig belekóstoltunk Jász-Nagykun-Szolnok megyébe. Egészen a Peresi gátőrházig mentünk a Körös jobb partján. Ott megnéztük a kiállítást és a gépeket is. Igazán szép gyűjtemémy található itt, teljesen ingyenesen tekinthető meg. Némi aszfaltozás után a Hortobágy-Berettyó partján értük el Mezőtúrt. Itt már nagyban folytak az előkészületek az esti és másnapi vigadalmak miatt. A főiskola vendégházát még épp át tudtuk venni. Elég nehezen találták meg a foglalásunkat, de végül meglett. Érdekes, hogy a legtöbb szálláshelyen már tavasszal jelezték, hogy időben foglaljuk le a szállást, ennek ellenére több helyen alig találtak bennünket, mondván: nagyon régen foglaltuk. Este volt aki pihent, volt aki koncertezett.
Előzetes:...Mezőtúrt már nyolcasban hagytuk el, és folytattuk utunkat a Hortobágy-Berettyó partján....
Gondolkodtam, hogy írni kellene beszámolót, de nem megy. Túl sokminden történt, inkább csak érzések, benyomások, emlékek kavarognak bennem. Fogok majd írni egy összegzészerűt, de annak egy pici még érnie kell.
Ezt meg tudom erősíteni. Csak néhány túrán voltam Ausztriában, de gyalog és kerékpárral is kóricáltam. Ha olyan részhez értem, hogy ki volt téve a kerékpárral behajtani tilos rész, akkor az is mellette volt, hogy merre kanyarodjak a bringával ha tovább akarok menni.
Tibetnek is igaza van. Előbb a motorizált járműveket kellene rendbe tenni, aztán lehetne a kisebb halakkal is foglalkozni. Én mindenesetre a jelzett turistaösvényen egyértelműen elsőbbséget adok a gyalogosoknak.
például a bükkben, bánkútról tar-kő felé haladva az országos kéken, velünk halad a piros bringaútvonal jelzés is.
ennek fényében védd meg azt az állításod, miszerint:
a jelenlegi erdő törvény tiltja a jelzett gyalogos turistautakon való kerékpározást
még egyszer mondom: semmi összefüggés nincs a turistaút és a kerékpározás között. az erdőben alapból nem szabad kerékpározni (az erdőtörvény szerint persze), és nem azért, mert az túraútvonal - teszem azt a DDK útvonala...
az én személyes véleményem meg az, hogy először a terepmotorosokat irtanám ki a nemzeti parkokból, aztán utána lehetne még javítani a helyzeten.
