Nem ők voltak azok, akik a Himalájába készültek, és a Kéktúrával (is) akartak edzeni rá? Rémlik valami, hogy talán a Zöldpont c. műsorban láttam őket anno.
Tudja valaki valamilyen elérhetőségét ennek az emberkének, aki végigjárta a nagy kék kört?
És egyébként mennyi idő alatt csinálta meg?
Akkoriban valahogyan teljesen lemaradtam erről, most hallom először, hogy valaki megcsinálta ezt a nem mindennapi sportteljesítményt.
Csak félszemmel olvasom a szmogos topikot, de LP-vel, mintha várakra is vadásznátok a Vértesben. Az milyen mozgalom - nem láttam listában - és honnan van az igazolólapja?
Majdnem!
Ő és egy barátja indultak el a "nagy kék körre". Szekszárdról indultak Írott-kő irányába, ám d_laci Kékesnél feladta. Társa pedig - bár végig járta - nem regisztráltatta magát.
Akkor pl. mustárt, ketchupot, majonézt, erős pistát elő és rajta! :) Ez is jobb, mint pecsét nékül hazautazni az ország másik feléből.
asciimo:
büszke lehetsz rá, hiszen egymástól függetlenül találtuk fel :)
Ha pedig még nem unjátok:
Rossz minőségű gumibélyegzőnél pedig pont fordítva jó a taktika: enyhén belenyomni a festékbe, több próbanyomat egymás után és csak utána a füzetbe, hogy éppen csak minimális festék maradjon rajta. Különben elmaszatolódik v. még olvashatatlanabb lesz. /Felfedezve 99-ben Jásdon, a kocsmában. / Ja, és a füzetet nem azonnal összecsukni, mert szintén elmaszatolódik!
A taktikahoz hozza tartozik, hogy ha probanyomatot csinalsz, vekonyabb ujsaglapra, akkor ne "pecsetelj", hanem a pecsetre tedd ra a papirt, ugy hogy a ket szelet rögzited az egyik kezeddel, a masik kezeddel, meg rasimitod 1-2szer a papirt a fembelyegzo feluletere. Tökeleteseket lehet vele igy belyegezni, a gond csak az, hogy a kektura fuzetbe ezt nehezebb kivitelezni. Amugy en is ugy csinalom a probanyomattal, ahogyan Zete. Eddig elegge eredeti ötletnek tartottam, de ugy latszik elegge kezenfekvo otlet, pedig milyen büszke voltam a modszerre..
Örülök, hogy Mogyoróska után Arka felé nem volt gond az út követésével. Mi júniusban jókorát szívtunk ott, a másik irányból jövet.
Bélyegzők:
Ezekkel a fémbélyegzőkkel is lehet azért olvasható nyomatot csinálni. Nekünk még sikerült. Taktika: a bélyegzőt jó sokáig belenyomni a párnába, a széleire is ügyelve, majd próbanyomat először papírfecnire, majd a füzetbe, ha megfelelőnek tűnik. Én szoktam azt is csinálni, hogy ha tényleg olvashatatlan a füzetben, akkor beragasztom mellé a próbanyomatot is. Pl. a N. Sport különösen alkalmas, a puha papírjára sokkal könnyebb ezekkel olvasható nyomatot készíteni.
/Mikor először találkoztam Kéktúrán ilyen bélyegzőkkel, a Gerecsében, még nagyon bosszantott a dolog, de azóta már szinte megkedveltem ezt a bíbelődést. /
Igen, ez az. A kutyakat altalaban bezarja hatra a haz gazdaja. Örülök neki, hogy sikerült vendegeket szereznem nekik, velem is kedvesek voltak, es megigertem hogy interneten nepszerusitem a szallast. Sikerult... :)
Én a kutyákkal a 2 nap alatt nem találkoztam. Amúgy arról lehet szó, mivel a Te ttt.tr.hu/okt-s beírásod alapján találtam ezt a szállást. :) Meg voltam vele elégedve, a háziak is kedvesek. (Másoknak: 1500HUF/fő/éj. Külön házrész 2 szobával, 2x2 ággyal, tv, fürdőszoba, étkező és konyha. Fűthető. Regéc központjában, két házzal a bolt/kocsma alatt. Kovács Lászlóné Vendégház. Fő u. 25. tel. 06-46-308319, 06-30-5805514)
efemm.
Tegnap délután szedrezni voltam a családdal a Mecsekben, a Cigány-hegy oldalában, mint minden évben. (Pár métert az RPDDK-n tettünk meg...)
Az csak szomorú tapasztalat volt, hogy a szeder-termés nagyrészét összeszáradva-összeégve találtuk, vélhetően a szárazság miatt.
De az, hogy a Cigányhegyi kilátó szétverve, korlátok nélkül, a "beálló része" szeméttel tele (szó szerint), a környék flakonokkal/fémdobozokkal/egyéb szeméttel teleszórva, ez már nem szomorú, hanem elkeseritő. Ezen kivül körös-körül motor-nyomok, nem biztos, hogy a motorosok szemeteltek, de még ha nem is, akkor is MIT KERESTEK OTT???
Pénteken (larzen segítségével)átvettem az Alföldi kék-túra teljesítéséért járó jelvényt, gratuláló levelet és visszakaptam az igazolófüzetemet.
A 19-es számon jegyeztek be.
Jó érzés volt újra, meg újra végiglapozni a füzetet és felidézni az emlékeket. Azt hiszem, hogy ezt sokszor meg fogom még tenni.
Ha jól számolok, akkor a 21 teljesítőnek az egy harmada tolpikos!
kvte
Güsziológus
larzen
lesbőltámadó
lükepék
Tibet
Múzsla
Zemplén OKT és Zemplén 700-as csúcsai túramozgalom
Sziasztok!
Szeptember első hetében jártam be gyalog a Zemplén teljes OKT szakaszát Hollóháza és Boldogkőváralja között, illetve teljesítettem a Zemplén 700-as csúcsai túramozgalmat. (Sátoraljaújhely-Nagybózsva, Nagybózsva-Hollóháza, Sátoraljaújhely-Eszkála-Gerendás-rét-/Újhuta/, /Újhuta/-Gerendás-rét-Regéc, 1nap Z700, Regéc-Boldogkőváralja naponkénti bontásban.)
A K- jelzés a Zempénben helyenként elég ritkás, ennek ellenére sehol sem tévedtem el, pedig OKT atlasz nélkül, csak térképpel (2001 Cartographia) és az igazolófüzettel mentem. Elég sok helyen találtam útjelző, útbaigazító táblákat, ami más tájegységek OKT útvonalán kevésbé fordul elő.
A bélyegzők rendben megvoltak mindenhol -legalábbis a ttt.tr.hu/okt oldalon található adatoknak megfelelően-, Eszkála és István-kút fémbélyegzői sajnos olvashatatlanok.
Szállást elég könnyű volt találni, a térkép hátulján és az interneten is sok zempléni panzió, vendégház lelhető fel. (Szállásaim: Nagybózsva - Kőbérc panzió. Újhuta - Emese panzió. Regéc - Kovács Lászlóné Vendégház).
A Zemplén 700-as csúcsai túramozgalom hegyei közül a Kakas-bérc, Nagy-Milic, Hermann-Ház-tető, Nyerges-hegy, Nagy-Péter-Mennykő, Pengő-kő, Dorgó-tető, Kerékkötő-hegy, Nagy-Bekecs a K- jelzésről volt megközelíthető.
A Bohó-hegy, Hemzső-bérc, Reszelt-bérc csúcsok érintéséhez 2x5km-es kitéről kellett tennem Eszkála és Regéc között a Z- jelzésen.
A Nagy-Szár-kő, Kerek-hegy, Szár-kő, Bán-hegy, Téglás-kő, Borsó-hegy, Sólyom-kő, Gergely-hegy, Nagy-Mocsaras csúcsokra egy külön napot szántam, Regécről megközelítve.
(Az igazolólőp kiegészítésének megfelelően: "A környezetvédők kérésére a Magoskát, a Tokár-tetőt és a Kerékgyártó-bükköt már nem kell érinteni!")
A Nagy-Mocsarast nem sikerült megtalálnom. Több, mint egy órányi komoly bozótharc és kevergés után feladtam a keresését.(A térképen nincs rajta a pontos helye, csak a neve. Az igazolólaphoz adott mellékleten pedig csak ennyi van: "A NAGY-MOCSARAST a Tégláskőtől délre lévő piros háromszög jelzésen nyil jelzi. Még a Cicés-rét előtt találjuk meg.") A környéken a Cicés-rét és Fehér-kút között a P- jelzés ráadásul a 2001-es térképtől eltérő nyomvonalra lett időközben áthelyezve. Nem egy felelmelő élmény erre útközben, a Nagy-Mocsaras keresése közben, ott helyben rájönni..
A csúcsok közül a K- jelzésen található a Nagy-Milic. Z- jelzésen a Bohó-hegy.
Kék háromszög vezet a Nagy-Péter-Mennykőre és a Pengő-kőre. Zöld háromszög a Hemzső-bércre és a Reszelt-bércre. Piros háromszög a Sólyom-kőre.
A K- jelzésen fára festett "nyil"-lal jelölt a leágazás a Kakas-bérc, Nyerges-hegy, Dorgó-tető csúcsaira.
A P- jelzésen szintén "nyil" jelzi a leágazást a Borsó-hegyre és a Gergely-hegyre.
Jelzetlen a többi, tehát a Hermann-Ház-tető, Kerékkötő-hegy, Nagy-Bekecs, Nagy-Szár-Kő, Kerek-hegy, Szár-Kő, Bán-hegy, Téglás-kő, (Nagy-Mocsaras).
Az idő jó volt, bár a hét második felére kissé hűvös lett, a csepergő eső az erdőkben nem sokat számított. A Zemplén természetesen gyönyörű, nekem az OKT zempléni útvonala és vonalvezetése is tetszett. A legszebb kilátás szerintem a Kakas-bércről (Füzér irányából mentem) és a Nagy-Péter-Mennykőről volt.
Amennyiben valakit érdekel, fényképeket tudok küldeni a Z700-as csúcsok nyillal jelzett leágazásairól, a csúcsok többségéről is. (Igazoló jel nélkül persze.) Esetleg el tudom küldeni a -nem túl olvasmányos- napi jegyzeteimet is a túráról.
További jó kék- és egyéb túrázást kívánok mindenkinek!
(Köszönöm Larzen-nak a Z700-as igazolólapot, SK-nak a kölcsön bélyegzőpárnát és Tibet-nek a Z700-as csúcsokhoz a tanácsait.)
"Nem tudom, hogy aki ezt a részt helyszínelte, az milyen állapotban lehetett. Mindenesetre ennyi bakit még más Cartographia turistatérképen nem láttam..."
...Pedig a Cserhát turistatérképe szerintem rosszabb. Pl. a Cserhátszentivántól déli irányban húzódó Közép-hegy a csúcsán átfutó patakkal...:c)De megemlíthetjük a Naszály déli oldalából kiemelkedő Látó-hegyet is, amely nemcsak hogy nincs megnevezve, szintvonalakkal sem ábrázolták!
Az még kimaradt a beszámoló 2. részéből, hogy amikor elértem a Kohász Kéket, volt még egy utolsó kavar, ugyanis elindultam ugyan a jó irányba, de valahogy furcsán kanyargott a kék, és olyan érzésem támadt, mintha pont az ellenkező irányba, Bárna felé tartana! Ezért kb. 500 m után visszamentem a leérkezési helyre, megnézni a másik irányt is. De aztán egy kis tájolás után - a lenyugvó napot is felhasználva - rájöttem, hogy fölösleges volt visszamenni - aztán hajrá előre még 1x... Itt is próbáltalak hívni, de nem sikerült. Ekkor kezdtem felkészülni gondolatban arra, hogy nem tudok hazautazni. De aztán a végére mégis minden jól alakult.
A térképről:
Bár a 60 000-es lépték sem kellemes, de azért mégis a pontatlanság a legnagyobb gond. Ha legalább a meglévő feltüntettt utak pontosan lennének jelölve! Pl. amikor a sárga eléri a Kohász Kéket, a térkép alapján úgy tűnik, mintha azonnal keresztezné is. Ezzel szemben legalább 500 m-t együtt haladnak és csak utána ágazik el. 60 000-es léptékben is lehetne pontosan ábrázolni, de önmagában a 40 000-es lépték sem garancia. Hiába volt ilyen pl. a régi Bakony-Észak térkép, azzal sem ment sokra az ember (az újat még nem tudtam tesztelni).
A helyi szövetségnél nálatok igazi természtbarátok vannak ugyan és profi módon állnak hozzá, pontosan ismerik az utakat a táv és szintadatokat, de ettől a Cartographia K-M térképe még olyan amilyen. Vajon be fog-e záródni a kör egyszer? Eljutnak és felhasználódnak az infók ott ahol kellene?
Én mindenesetre addig is preparálom szorgalmasan a térképemet.
Gratulálok még egyszer a szép és túrához! Örülök, hogy végül is jó szájízzel hagytad el a "palóc fővárost".
A Szilvás-kő oldalát borító szálerdő nekem is nagy kedvencem. Amikor kezdtem a hegyibiciklizést, akkor tévedtem először arra és teljesen el voltam ámulva. Valahogyan a színek is másképpen törnek ott meg, mint másutt.
A Somlya előtti sárga sáv jelzés sorsáról a következőket tudom:
A Bányász körút sárga sáv jelzése eredetileg Szőröspusztáról magára a Somlya (584m)csúcsára vezetett fel, ahol egy kilátóból lehetett gyönyörködni a környék (Bükk, Cserhát, Mátra, Karancs-Medves, Heves-Borsodi-dombság) csúcsaiban.
A nyolcvanas években intenzív erdőgazdálkodás indult meg a pompás erdőben, ennek következtében a jelzésnek már egy törést kellett tennie a Somlya csúcsa alatti, Kota (510m) nevű helyen, mely a csúcs kihagyását is eredményezte. A kilátó is elpusztult.
A kilencvenes évek közepén az NMTBSZ egy hoszútávú túrautat festett fel Ágasvárig, amely a piros sáv jelzést kapta. Ez a Pécs-kő-nyereg felől érkezve nyugati irányban hagyja el a Kotát. Ezzel egy időben elkészült a sárga+ jelzés a Kota és a Somlya csúcsa között.
Egészen 2000-ig nem volt semmi gond. Ám ekkor a Kazár-Székvölgypuszta nevű helyen már működő külszíni bányaművelés rátette a kezét a Somlya dél-nyugati oldalára. Ezzel szinte egyidőben a keleti oldal nagy részét egy társaság megvette és drótkerítéssel lezárta. Ezért láthatta Zete a régi jelzéseket a kerítésen belül. Az NMTBSZ felfestette az új jelzéseket, melyek majdnem végig a kerítés mellett futnak. Így az út a Kotáig több szintet tartalmaz (hullámzik az út)nagyobb távolsággal. 2001-ben már a bányaművelés is beleharapott a sárga jelzésbe, így szalagokkal sikerült valamennyire rendbehozni a KM50-es teljesítménytúrára az utat. Ez 2002 - 2003-ban is így működött. Szomorúan olvasom, hogy a helyzet sokat romlott.
A múlt évben a piros sáv is "kapott egy pofont". Azt azonban idén nyárra sikerült korrigálni.
Az NMTBSZ-t ismerve legkésőbb a KM50-re lesz jelzés ismét Szőröspuszta és Kota között.
A térképről írtakkal teljesen egyetértek. Sajnos az általad felismert jelzéseken kívül is felfedeztem hiányosságokat. Nem tudom, hogy aki ezt a részt helyszínelte, az milyen állapotban lehetett. Mindenesetre ennyi bakit még más Cartographia turistatérképen nem láttam. Ez az 1:60000-es méretarány is nagyon kicsi.
Remélem tényleg összejön egy ősz végi - tél eleji bejárás a Karancs-Medvesben.
Somoskőről egy kis kaptató után máris a Medves-fennsík szélére lehet feljutni egy rossz asztfaltos út maradékán. Érdemes megállni és visszatekinteni, ugyanis a vár innen egy másik és szebb arcát is megmutatja. A fennsíkon bandukoltam tehát, és nemsokára feltűnt egy olyan pazar kilátás, ami hosszabb megállásra késztetett: egyszerre látszott a Karancs tömbje és a Salgóvár, a pihenőhelyül kiválasztott jókora fa alól. Egy család éppen csipkebogyószedő úton járt errefelé, de rajtuk kívül senkit nem láttam egész Rónabányáig. A sárga sávot elérve egy nagyon jó karban lévő irányjelző táblát láttam, tele bőséges infóval, ilyenre volna szükség hegyvidékszerte, dehát mindenki tudja, milyen sanyarú a helyzet ebben a tekintetben nálunk.
A Szilváskő tömege hamarosan életnagyságban tűnt fel, majd a nyílt szakasz véget ért és buja erdőben haladtam tovább Rónabányáig. Ez a kis település régen fontos bányászközpont volt, gondolom nagy élettel, de most csak egy rég bezárt Borsodi cégéres kocsma emlékeztetett a valamikor jobb időkre. Elhagyva néhány rosszul kinéző épületet máris abban a vadregényes erdőben találtam magam, amit már a túra kezdete óta vártam: hatalmas egyenes törzsű szálfák sora törekedett az ég és a fény felé. Szép erdőből szerencsére elég sok van MO-on, de a Szilváskő körüliek valahogy mégis különlegesen egyediek és szemet gyönyörködtetőek – engem a börzsönyi Három Hárs gerincszakasz faóriásaira emlékeztetnek.
Először a két csúcsot kívántam felkeresni, azonban vagy 3/4 órás bolyongás után sem találtam meg a mozgalom tábláit! Ez azért bosszantott rendesen, bár nem bántam a tekergést, hiszen így bejártam majd az összes sziklahasadékot, és találtam több eldugott de nagyon érdekes helyet is. Viszont mivel az idő kezdett komolyan fogyni, ki kellett hagynom a bazaltoszlopokhoz való kitérőt. Így a fotózás és az Óbükk köveinek látványában való gyönyörködés végeztével indultam tovább. A sárga sávra vissztérve nemsokára egy fán megláttam egy kódtáblát, de mint kiderült, ez a „Nógrád-megye temészetjárója” mozgalomhoz tartozott.
Ezután hosszú vándorlás következett, majd a Kohász Kék jelzést elérve már hamarosan Szőröspuszta felé tartottam. Az elágazás utáni mintegy 2 km-es szakasz nagyon elhanyagoltnak tűnt, errefelé azért még az itteni átlagnál is kevesebbet járhatnak túrázók. Szőröspusztától tartottam egy kicsit, itt a topikban is volt szó arról, hogy itt szabadon mászkálnak az ebek. Na, ezek után hirtelen felugrott az adrenalinszintem, mikor egyszercsak dühös csaholást hallottam szemből. Óvatosabbra véve a haladást, szinte „hadiösvényen” haladva közelítettem a műutat, de csak akkor könnyebültem meg, mikor mindössze egyetlen németjuhászt láttam előbukkanni az egyik telepen, azt is láncon. Azért tovább a házak között is minden eshetőségre elkészülve haladtam, de végül nem volt semmi gond.
Innentől indult viszont csak a kalandrésze a túrának, mint utólag kiderült. A sárga szépen haladt felfelé az első kb. 2 km-en, majd elértem egy hatalmas dróttal körbekerített területet, ahol számos tábla hirdette, hogy: „Zárt terület, belépni életveszélyes!” Először nem tudtam mire vélni, de amikor a kerítés mellől egyszer nagy röfögéssel elkullogott két jókora vaddisznó, akkor már kezdtem kapisgálni a dolgokat. A jelzés néhol kisebb kunkorral a lezárt területbe is behatolt, de a kerítés iránya nagyjából egybeesett a turistaúttal. /Azért itt eszembe jutott, hogy a „jelzésérintő” technika hívei mit csinálnának itt ilyen esetben? :)/ Egy rövid pihenőt tartottam nemsokára és jókedvűen terveztem a további utat, de a továbbindulás után nemsokára gépek zúgása hallatszott, majd hamarosan kiértem egy nagy bányaművelés helyszínére! Ez nem volt bekalkulálva, de igazán csak akkor éreztem, hogy itt még komoly gondok lesznek, amikor felmértem a terepet. Egy csomó soktonnás teherautó jött-ment a feltáróutakon, hatalmas porfelhőt kavarva, a jelzés a lecsupaszított terület szélénél persze megszűnt, még jóval a Somlya csúcsa előtt. Nem tűnt reálisnak átvágva a „művelt” területen tovább keresni a jeleket, hiszen minden ösvény megsemmisült, ráadásul a teherautók között bolyongani sem tűnt épp biztonságosnak - legtöbb eszeveszett sebességel száguldott és bőségesen hullajtotta a szállítmányát. Rövid morfondírozás után elindultam a kerítés mellett tovább, hogy azon majd csak lejutok valahogy a város felé. Viszont ennek iránya rapszodikusan változott, és egyre inkább távolodot a lakott terület szélétől. Végül megcsíptem egy aszfaltutat, amin lesétáltam és elértem a Kohász Kéket ismét. A gond csak az volt, hogy jó messze kerültem a Pécskő-nyergétől is, az idő pedig nagyon elment. Idegileg is elég fárasztó volt ez a rész, mert nem tudtam, mennyi van még hátra, az erdőből toronyirány megpróbálni kitörni szintén nem kecsegtettt sok jóval. Próbáltam hívni Múzslát, de nem volt térerő sem. Végül mindent beleadva zúztam előre és épp a nyereg előtti utolsó kaptatót gyűrtem, amikor csörrent a telefon és Múzsla jeletkezett. Rövid úton megbeszéltük, hogy kijön elém autóval és „lemenekít” a hegyről. Ennek köszönhetően kb. 3 perccel a busz indulása előtt értünk le az állomásra. Néhány mondat váltása után pedig már indultam is haza. Eredetileg úgy terveztem, hogy a ttúra céljában még igazoltatom a mozgalom teljesítését, de ez már abszolút nem fért végül bele.
Szal nagy kaland lett a vége, de már este otthon mégis inkább a kellemes dolgok jöttek elő. A megtett táv becslésem szerint kb. 35-38 km lehetett. Az út során érintettem néhány, a térképen nem szereplő jelzést, úgymint:
Sárga háromszög: A Kápolna-hegy és a Karancs közötti nyeregből ezen is fel lehet menni a Karancsra. (Érdekes, hogy a régi, sárga borítójú térképen még rajta volt!)
Sárga kereszt: A sárga háromszög útjából tér ki, a Szilváskő oldalában tesz körtúrát a bazaltoszlopokhoz.
Sárga négyzet: Mielőtt a sárga sáv a Kohász kéket elérné, indul közvetlenül Bárnára.
Ezenkívül rengeteg kisebb-nagyobb pontatlanság is van, sajnos a terület térképének használhatósága eléggé korlátozott, főként a finomabb manőverek és tájolások esetében.
De ez ne rettentsen el senkit attól, hogy felkeresse ezeket a szuper helyeket!
Ajánlott:
Étellel/itallal egész napra készülni, STarján külterületein korlátozottak a lehetőségek. Még Somoskőn is bezárt kora délután az egyetlen bolt!
A túratervet rugalmasan kezelni, és lehetőeg bő ráhagyásokat betervezni, különben könnyen itt ragadhat az ember.
Térerőre csak módjával számítani, bár ebben azért nem vagyok még szakértő. De pl. a Pécskő-nyereg előtt 1-2 km-rel még nem volt vétel. Viszont a Karancson és Somoskőnél is a hazai adó jött be.
Remélem, idén is összejön még egy túra, célpont van bőven. Ez a vidék pedig mindig gyönyörű!
bocs, nem én voltam az egyetlen, aki útvonalat módosított. De én vállalom.
Nálam pótolta az "út hiányosságait" a kihívás (erőltetett menet, legalábbis számomra).
Persze lrzn ájronmen mércéjét nem ütöm meg, dehát együtt tudok ezzel élni.. :PP
