A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Én ünnepélyesen megfogadom, hogy 2025-26-ban publikálom az elméletemet.
A csillagok együtt állnak. Több nevezetes évforduló is lesz.
2025:
- A relativitáselmélet születésének 120-dik évfordulója. Az elmélet matuzsálemi korba került, és megérett arra, hogy a történelem temetőjébe kerüljön. Nyilvános temetés lesz.
- A relativitáselmélet első kimúlásának 105. évfordulója. 1920-ban ismerte be Einstein, hogy mégiscsak létezik fényközeg, vagyis a relativitáselmélet hibás.
- A Michelson-Gale kísérlet 100. évfordulója. 1925-ben kísérletileg is bebizonyították, hogy valóban létezik fényközeg.
- Einstein halálának 70. évfordulója.
1926:
- Tesla születésének 170. évfordulója.
- A Szuperfizika megszületése. Nagy bulit tervezek.
Ennyi évforduló együtt, ez már égi jelnek tekinthető.
Mert ha megpróbáljuk feldolgozni ezt a Lagrange függvényt, általánosított koordinátákkal (x és p) abból csak az a termodinamikai banalitás következik, hogy külső behatás nélkül sem az átlagos kinetikus energia (hőmérséklet), sem pedig a gáz nyomása nem változik. Ez a képlet továbbá képtelen megani, hogy mi történik egy kis perturbáció esetén.
Valahogy p helyett is x kellene.
Behelyettesíthetünk, ahol P=dp/Adt, ahol dt=v/l, vagyis megkapjuk belőle az ideális gáztörvényt: PV=nRT
Én azt gondolom, hogy van a fizikának egy kiforrott része, amelyben már sok minden tisztázva van.
Nevezzük ezt klasszikus fizikának.
És van a fizikának egy másik része, amely vallás, mítosz, hiedelem, és mese keveréke.
Ez a "modern" fizika, amelynek kb. 80 %-a marhaság.
Ide tartozik a fotonelmélet, a relativitás-vallás, a NagyBumm elmélet, a feketelyukak, fehérlyukak, féreglyukak meséje, a párhuzamos univerzumok mítosza, az időutazás és időgépek fantáziavilága, stb.
Ha már ennyire artikulálódik ez a dolog, tényleg érdemes lenne a semmifizikust és a többi szédültet magukra hagyni, már ami a megszólításokat, reagálásokat illeti. Én sokat tanultam innen, a mérnöki képzettség kifejezetten fogyaszthatóvá tette azt a "kőlevest", amiben a semmifizikus a kődarab ugyebár (lásd a népmesében).
Engem egyebek mellett az motivált itt gyakran, hogy az ő ostobasága, tobzódása a fogalmatlanságban, logikátlanságban engem kényszerít a szabatos fogalmazásokra, gondolati építkezésre pont a vele való abszurd dialógusokban. Amolyan szellemi edzésgyakorlat.
De ez is mára teljesen kilúgozódott, semmivé lett. A semmifizikus semmire sem jó már. Volt korábban pár hetes szünet, amikor tényleg hiába irogatott itt, valamiért senki nem válaszolt. Kifejezetten szórakoztató volt látni ahogy vergődik, mint a partra vetett hal. De a halnak előtte volt olyan közege legalább, ahol otthon érezte magát és érvényesült.
A semmifizikusnak meg semmije nincs, mert nagyon úgy látszott mindig is, hogy minden kis "mozzanatát az életéből" (fürdőkád, gombapaprikás, most ez a bútorépítés, disznótor, valamint az egyetem) csak idefantáziálja.
Semmi hibát nem vétünk, ha magára hagyjuk, viszont továbbra is szórakoztató lesz.
