Igen, nekem is a tárcsa módosítja az iso-t (felvétel módban), csak azt szerettem volna beállítani, hogy a visszajátszó/képnézegető módban a tárcsa közepén levő gombbal rögtön a 100%-os nagyított képet lássam! De majd átállítom az agyam, ha már a vázat nem sikerült....
1. passz, lehet hogy akkor tölti be a Sony RAW-jához tartozó infot 2. nincs ötletem, nekem viszont az ISO van a középső gombon és a tárcsával már állíthatom is ez sokkal gyakrabban használt funkció számomra
Még mindig csak ismerkedem a rendszerrel, de most két dolog merült fel bennem, hátha tud valaki mondani rá valamit.
Egyik, hogy a képernyő nagyon fakó, lapos színeket mutat, és ami meglepő, mikor betöltöm a Lightroom-ba a (raw) képeket, egy pár másodpercig ugyanolyan fakó képeket látok viszont, aztán anélkül, hogy bármihez nyúlnék, megjönnek a szép színek, amikhez alig kell hozzányúlni! Ez miért van, ill. a monitoron nem lehet valahogy viszontlátni az élethű színeket?
A másik, hogy (megszoktam a DSLR gépeimen, hogy a tárcsa középső gombjával) azonnali 100% nagyítást tudok a visszajátszó módban elérni, amit most a C2-re tudtam csak tenni, de nem láttam a menüben olyan lehetőséget, hogy a középsőre lehetne ezt felprogramozni. Meg lehet ezt is szokni, de ha van erre lehetőség, inkább egységes gombkiosztást használnék, hogy ne kelljen az agyamat felesleges dolgokkal terhelnem.
Nem minden esetben kell ehhez natív objektív, a Mitakon Leica-M autofókuszos adaptere 10 manuális objektív adatait meg tudja jegyezni és beteszi az exifbe.
"aztán be is fejeztem az objektívek hajkurászását" hahaha :-) azt sose lehet... most jön be Romániából a 2,8/85-ös Varisoftom, de van 1,7 és 2/85 Rokkor is, azok is elég jók, vagy ott a 2/85 Jupiter. Van Biotarom, de nyitva annyira lágy a kép közepén kivül hogy tényleg nagyon oda kell rá figyelni, és a Heliossal se lesz másképp fullframe érzékelőn.
Régebben nézegettem én is a Jupitereket (a 135mm-est konkrétan), amik úgy 20e körül mentek. A végén nem vettem ilyet, mert Nikon AIS-ből van 135 f:2-m.
Az árról: én most a modern fixekhez viszonyítottam. A 40 ezer is olcsó mondjuk a Sony Zeiss saját, modern fixeihez mérten.
Bár pont most fontolgatom még (aztán be is fejeztem az objektívek hajkurászását) egy Helios 85 f:1.5 beszerzését. Jó fényviszonyok mellett nagyon egyedi. Na például annak is nagyon felment az ára! Kereslet, kínálat mozgatja a piacot és az árakat!
Olcsó? 35-45 ezer Ft az ebayról és most a Lomo is rákkattant ugyhogy kiadták ujra jóval drágábban.
A MILC világ meghozta a régi obik reneszánszát, a Trioplan is kijött a Meyertől. Persze megér egy misét hogy milyen cégek állnak mögöttük.
A Cosináé a Voigtlander, a Meyer talán a Mitakoné, mert a termékskálájukat árulják saját néven drágábban.
Persze megvan az előnye a nativ bajonettes lencséknek ha tudják az exifbe beleirni a gyujtótávolságot.
Ezeknek a lencséknek azért a megfelelő háttér is kell a jó hatáshoz, nem minden körülmények közt jönnek ki. És az utómunkával is rá kell dolgozni az eredményért :-)
Meglepően jó képeket lehet ezekkel a régi, olcsó manuális objektívekkel készíteni! Régi, filmes karakter, csak sokkal jobb minőségben. Én is pont ezt a hatást keresve nyitottam a Sony FF felé. Gratulálok!
Igen, az összképet nézve valóban a Sonynak van a legéletszerűbb, szemnek legtermészetesebb képe. Nagyon erős kombináció az A7+Zeiss 55, és meglepően kicsi!
Na, nem értem mivel jött az 55 f1.8, de ma délután megérkezett.
Frissében feltettem a vázra és összemértem a Nikon d750 (Sigma 50mm Art) kombinációval.
Én nem látok érdembeli különbséget se felbontásban, sem 3D hatásban, ill. bokeh minőségben.
Ha valakit érdekel az összehasonlító, jelezze, elküldöm (nem akarom feltenni publikusként, mert itthon, az óvodás lányomról készült).
Raw-ból Lightroomban hívtam (ISO 1600, blende f:2.0, 1/50 záridő beállítás mellett mk. vázon) lényegében azonos paraméterekkel (az A7-nél kicsit magasabb színzaj szűrést alkalmaztam), de a többi megegyező volt.
Nem Én készítettem, egy kedves ismerősöm. Az új helios-ok jobbak abban hogy kontrasztosabbak és élesebbek, a bokeh megvan. Nekem a régi alu közelebb áll a szívemhez. :)
pagrus: A legújabb leica optikákhoz nem volt szerencsém, de első és második verziókat használtam, meg 1980 körülieket, elég jó bevonatokat használtak már akkoriban is. :)
Főként a Helios 40 85/1.5 az, ami nagyon meseszerű, régóta szemezgetek egy ilyen objektívvel. Ezekből az új is tudja ezt a swirly bokeh-t, vagy csak a régi?
M39 és M42 véghez hol lehet átalakítót venni (Sony E bajonetthez)?
Nagyon jó képek, te vagy a fotós? A Zeissnél, Leicánál megvan a tudás, csak a fejlesztéseknél nem mindig ügyelnek a megőrzésére. Azoknál az objektíveknél amik nem műszaki célra készülnek megengedhetők, sőt kellenek az emberi látáshoz közelálló "hibák". Az új objektívek egy részénél az a gond, hogy egyszerre akarnak minden követelménynek megfelelni, de egy portréfotóst nem biztos, hogy érdekel a vignettálás vagy a kisebb felbontás a sarkokban.
Én mindig azt szoktam mondani hogy az optika a lényegesebb mint a szenzor. Én annó pont a remek zeiss support miatt váltottam sony-ra. Nézd meg ezt a képet, régi manuális planár nex7 vázon : https://www.flickr.com/photos/mflenses/14974131077/in/dateposted/ szinte kiugrik a modell ... :)
Alapvetően az emberek nagy része csak 2 dolgot lát egy képen, hogy éles vagy nem éles. Én rajongok a régi leica-leitz és zeiss optikákért, de van sok egyébb régi lencsém is, mindegyiknek megvan a maga karaktere. de lényeges hogy van karaktere... :) De leginkább a zeiss-eket a csípem, mert képesek olyan atmoszférát alkotni a képen ami páratlan, a microkontraszt hatása, a neutrális színek stb... nagyon egyedi. Akárhogyis is nézem a sigma art képeit nem esek hanyatt... az hogy megjelenik a mélységellésség a képen az egy dolog, egyszerűen nem látom a kellemes struktúrát a képeken amit keresek. Szerintem ha meglesz az 55-ösöd és használod már pár hete, érezni fogod hogy miről beszélek. :)
Érdekes, jó kis írás. Ezen én is sokat gondolkodtam már, hogy némelyik kép jó térérzettel jár, némelyik meg lapos (digitális, steril) - és most nem kompakt géppel készült képekről beszélek. Mondjuk a bemutatott képek közül a Sigma Art-ot én nem látom laposnak, viszont az alatta levő Nikon 35 f1.8G-t valóban annak látom. De szerintem a megvilágítás is sokat jelent, pl. a meleg fények inkább elősegítik a 3D érzetet, mint a hideg fények (lásd utolsó kép például a 85 1.8 D-vel). Én eddig azt gondoltam, hogy a FF sajátossága, hogy inkább látja az ember a tárgyak, személyek térbeliségét, szóval vázhoz kötöttem ezt a képességet. Hosszú évek óta használok Sony nexeket is (most éppen egy a6000-et), és azokkal, csak úgy mint a Nikon d7200-al kevésbé érzem a 3D hatást a képeken, mint akármelyik FF-es gépemmel (gondoltam a FF szenzor több színárnyalatot lát, ill. rögzít, de lehet, hogy mégiscsak az objektív felel ezért a 3D hatásért...).
Nyilván az a lényeg, hogy aki használja, az elégedett legyen vele. Nekem szinte minden gyártótól voltak/vannak objektíveim (Leicát is használok, mondjuk analóg M3 és M6 vázakon) és nagyon sok Nikon és Canon objektívem van jelenleg is, ennek fényében mondtam, hogy nekem tetszik a Sigma Art sorozat végeredménye. Mondom mindezt úgy, hogy természetesen nem fűződik érdekem a vélemény nyilvánításhoz. A régi Sigmák selymesebbek voltak valóban, de azok a régi darabok középen is azok voltak :-). Az Art viszont bitang élesen rajzol, ez objektíven kimutatható eredmény, a többi kvalitása pedig javarészt ízlés kérdése. Én azért is szeretem a régebbi objektíveket, mert nem minden esetben keresem a borotvaéles rajzolatot, inkább a filmes érzetet szeretem viszontlátni. Erre eddig a Nikkor AIS bizonyult legalkalmasabbnak.
Egyébként tényleg kíváncsi vagyok az 55 f1.8 képére, mert valóban egységesen mindenki dicséri. Én egy gyártó mellett sem tettem le vakon a voksomat, mindegyiknek látom az erényeit és hiányosságait, így részrehajlás nélkül fogom összevetni a Nikonnal, Sigmával és Canonnal.
Ez több ezer fotós véleménye akik használták őket, nem csak az enyém, rengeteg külföldi fórumon leírták, nincs karakter... nézd meg a zeiss-ek vagy a leica optikák képeit, teljesen más kategóriák rajzban. Ha volt a kezedben régi sigma 50 1.4 EX DG HSM annak tényleg selymes volt a bokeh-ja, de az art széria teljesen más világ. De ha Te így látod akkor nézegesd sokat a képeket! :)
Na, azért én (ha megjött az 55-s) csinálok egy összehasonlítót, szerintem ez egy erősen részrehajló vélemény volt. A Sigma Art-oknak nagyon szép a bokeh-ja, azt gondolom sokkal selymesebb, mint pl. a versenytársa a Nikon cégtől. Jó a kontrasztja is, bírja a szembefényt, stb. Nagyon jól eltalált sorozat az, csak elég nagy és nehéz (és kicsit bizonytalan az autofókusza).
