Bilincsben vitték a bírósági folyosón,még a lányához sem engedték oda ezt a kiemelten veszedelmes bűnözőt.Mondjuk ahoz képest,hogy Tasnádi házi őrizetbe került,Kulcsár szintén,a Mal teljes szintén,az embernek meginog a hite a jogállamban.
Miért, te mit csinálsz, ha náthás vagy? Kórházba mész? Vagy egy torokgyulladásnál? Egy felfázásnál? Pedig ezek betegségek. Valamiért mégsem igényelnek olyan megkülönböztetett figyelmet.
"Nem betegek, persze, hogy nem, de de azt azért ismerjük el, hogy elég rendkívüli állapotban vannak. Betegségek gyakran nem ilyen veszélyesek."
Melyik betegség az, amelyiknél 90% fölötti az esély arra, hogy egyáltalán nem lesz szükséged orvosra, további néhány % az esély arra, hogy lesz, de a beavatkozás nem sürgősségi - és mégis alapból a kórházba mennél?
Miért is vele értesz egyet, amikor nem bírja elfogadni, hogy másnak mást jelent a szabadság. Engem az ő felfogása nem zavar. Ő akarta bemagyarázni nekünk, hogy csakis az ő felfogását követve lehetünk szabadok.
(Az meg már nem is ide tartozik, hogy te írtad, valahol, hogy utálod, ha valakinek hatalma van feletted. Na felette meg mindenkinek hatalma van, akitől alamizsnát kuncsorog, meg bekérezdkedik a kocsijába.)
Na, pontosan - és ezért igaz a felvetésem... ugyanis a "társadalom biztosította" szabadság és rend meg egy időben csak egyféle tud lenni...
A leírt példádban meg inkább a "taggal" értenék egyet - régi dilemma, gondolom megvan a Porgy és Bess - de igazándiból az van, hogy ha te is teheted, hogy úgy nyaralj, ahogy az számodra megfelel, meg a "tag" is teheti, hogy úgy nyaraljon, ahogy az neki megfelel, akkor lehet mondani, hogy van szabadság. A gond akkor kezdődik, ha valamelyik csoport elkezdi korlátozni a másik lehetőségeit, azért, hogy a saját helyzete még jobb legyen... mondjuk elkezdik kitiltogatni a stoppolást mega lejmolást mindenhonnan, mondván, hogy az nekik kényelmetlenség, és zavarja őket...***
Képzeld el,ha leülsz valakikkel társasozni, csakis akkor lesz abból valami vidám, élvezetes játék, ha mindeki ugyan azon szabályok szerint játszik, máskét nem jön össze semmilyen együttműködés.
Ez ugye egy társasra igaz, egy társadalomban meg nem annyira... a különbség ott kezdődik, hogy társasozni csak és kizárólag önként ülsz le... viszont már arra sincs túl sok ráhatásod, hogy egyáltalán megszülessél-e... ez a különbség a játék meg a való élet között...
ÜdV
*** illetve még itt is bejön a szabadság pozitív vagy negatív értelmezése, a "freedom from kontra freedom to" probléma... nevezetesen, hogy a szabadságot a korlátozás hiánya, vagy a lehetőségekhez való tényleges hozzájutás jellemzi. Én az utóbbira hajlok... szemben a mai társadalommal, amelyiknek az a szabadság, hogy bepikkelyezi, hogy "mindenkinek joga van" de toxik arra, hogy az a jog jelent-e valódi lehetőséget... vesd össze: sivatag - "jogod van inni" kontra "ott a kút"...
"Szerintem meg nem, szerintem a SZABADSÁG és a REND az egymás szigorú antonimái, ellentétei.."
Szerintem meg egyéni, hogy kinek mi a szabadság. Egyszer találkoztam egy emberrel, aki büszke volt arra, hogy ő milyen szabad. Az volt ugyanis az alaphelyzet, hogy pont akkor döntöttünk a férjemmel a nemnyaralás mellett anyagi megfontolásból. Mire a tag kifejtette, hogy őt a pénz nem korlátozza a vágyai megélésében, ugyanis fogja magát, és elmegy stoppal a francia riviérára, délolaszba...stb. Útközben lejmol. Azt nem tudta felfogni szegény feje, hogy nekem nem azt a halom kényelmetlenséget, megalázó és veszélyes szitut jelenti a szabadság, amit neki. És hogy ő sem szabad, hanem, egy csomó mindenki kegyétől, vagy épp aznapi hangulatától függ, hogy eljut-e oda, ahová akar.
A rend meg... egy másik érdekes fogalom. Valamilyen szabályrendert mindenki megkíván akár társadalomban él, akár remeteként. Képzeld el,ha leülsz valakikkel társasozni, csakis akkor lesz abból valami vidám, élvezetes játék, ha mindeki ugyan azon szabályok szerint játszik, máskét nem jön össze semmilyen együttműködés.
"Van egy fixa ideám. A terhes (akarom mondani várandós. áldott állapotban lévő) nők nem betegek."
Jajj....! Nem betegek, persze, hogy nem, de de azt azért ismerjük el, hogy elég rendkívüli állapotban vannak. Betegségek gyakran nem ilyen veszélyesek.
Ha valakinek az hasznal, enszerintem az illeto jobban jar mint atelni az akarmilyen stresst amit azzal probal megoldani. A hozzaszokahoz hosszu tavon es rendszeresen kell hasznalni. Senki nem fog hozza szokni mert egy stresses delutan utan bevesz egy 0.25-os Xanax-ot (vagy akarmilyen dozist max 2mg-ig).
Írod. Én meg ugye a teljes mondatban ezt írtam:
Én meg biztosítottam a merev elzárkózásomról... a Xanax az, amit hosszú kúrában pisztollyal kényszerítve se... (van itthon egyébként egy doboz 0,25-ös, a zasszony szokta enni a menzesz első napján - arra kiváló...)
Szóval igazándiból itten kifejezetten a pánikbetegségről (Panic disorder), és annak több hónapos-éves intervallumu kúraszerű kezeléséről beszélgettünk, hogy abban mi a veszélytelenebb: a triciklikus antidepresszáns (imipramine, clomipramine, stb) VAGY a Xanax. (az USA-ban egyébként tudtommal manapság az SSRI megy rá leginkább, Prozac et al - amelyek a triciklikusokból "nőttek ki").
Én meg biztosítottam a merev elzárkózásomról... a Xanax az,
Na akkor egy kis ingyen info valakitol aki ert is hozza :). Ne vegyetek nagykepusegnek, orvos vagyok tobb mint harom evtizedes prakszissal a hatam mogott. Most indulok a nyugdij iranyaba. Mivel szulesz-nogyogyasz vagyok eleg regen figyelem ezt a topikot, de eddig tavol tartottam magam a beleszolastol. Szoval.......
Xanax, Seduxen persze nyugtatok, ezt mindenki tudja. Az ordog a reszletekben van. Peldaul en nem is tudtam, hogy Xanax jon 0.25 mg-os dozisban. USA-ban mi 0.5-1-2 mg-os dozisban ismertuk es irtuk fel. A 0.25-os tenyleg amit en "mikro-dozisnak" neveznek. Ha valakinek az hasznal, enszerintem az illeto jobban jar mint atelni az akarmilyen stresst amit azzal probal megoldani. A hozzaszokahoz hosszu tavon es rendszeresen kell hasznalni. Senki nem fog hozza szokni mert egy stresses delutan utan bevesz egy 0.25-os Xanax-ot (vagy akarmilyen dozist max 2mg-ig).
Seduxen (diazepam) 5mg, ugyanaz mint az USA-ban hasznalt 5mg-os Valium (diazepam). A Valium jon 2,5,10 mg-os dozisban, nem tudom hogy a Seduxen jon-e kulonbozo dozisokban. Mindenesetre az 5mg-ra nagyjabol ugyanaz vonatkozik mint amit a Xanax-ra irtam. Amugy mi USA-ban az 5mg-os Valium-ot equivalensnek tartottuk az 1mg-os Xanax-al.
De a kulcs nem a dozisokban van hanem a hasznalat rendszeressegeben van. Rendszeres hasznalat eseten persze mindkettohoz hozza lehet szokni.
Erdekesseg: Mike Jagger/Rolling Stones-nak a "Mother's little helper" dalaban a "little yellow pill" nem mas mint a sarga szinu 5mg-os Valium (tehat 1 tabletta Seduxen :)
én kb. két évig nyüglődtem ezzel a tüneményes betegséggel.
sok-sok vizsgálat után Anafranilt kaptam. mondta doktornéni, lehet, rosszul leszek tőle. rosszul lettem. gondoltam, rosszul vagyok én bogyó nélkül is. így elballagtam egy természetgyógyász klinikára. ott "bemértek", kaptam elekrto-akupresszúrát, meg információs oldatot és egy kemény diétát.
az oldat tőlem lehetett placebó is, mert nálam remekül működik még akkor is, ha tudom, hogy az, csak érezzem, hogy nem egyedül kell megoldanom a problémát. sikerült másfél év alatt kilábalnom belőle. (járulékos fóbiának én klausztrofóbiát nyertem...) :o)
Persze még ma is sokan ferde szemmel néznek azokra, akik ilyen bogyókat kapkodnak be, pedig ez is egy betegség, a cukorbetegek, szívbetegek is szednek gyógyszert a maguk bajára.
Na ya... én is hallok ilyent, hogy valaki ott tépi a haját, hogy "vérnyomáscsökkentőt szed és volánhoz ül" - mondjuk... pedig a veszélyes az lenne, ha NEM szedné a vérnyomáscsökkentőjét, és úgy ülne volánhoz...
Szépen szétoffoltuk a topicot, de hátha valakinek hasznos volt..
Én is mindig ebben szoktam bízni... bár szerintem ez csak féloff, mert ugyan nem szülészetről szorosan, de ettől még az EÜ-ről és az orvos-beteg viszonyról beszégettünk...
Nézd, azért mondam, hogy ezt mindenki maga érzi, mert a benzodiazepinekre is nagyon egyéni a reakció... az én 3x1 Seduxenem az tkp ekvi a 3x0,25 Xanax-szal, én se szedtem többet soha (igaz, 7-8 évig) és pokoli rosszul lettem, amikor abbahagytam. Az is igaz, hogy ezekre a megvonási tünetek olyan 48-72 óra után vagy még később szoktak jelentkezni (a benzodiazepinek egy kivétellel zsírban oldódnak, a szervezet zsírszövetei szépen raktározzák) szal az, hogy valaki kihagyja egy napig és mégse ... az nem garancia semmire. De mindenesetre ez tényleg egy fokozatosan elhagyható adag.
Mindenesetre tipikus példa rá, ahol a szakember tud meg hisz valamit, de az egyénenként nagyon különböző panaszokat és tüneteket meg csak a paciens maga érzi... tipikusan olyan történet, ami csak akkor működhet jól, ha ők egyenrangú félként együttműködnek... igen hasonlít a szüléshez, ott is baromi nagyok az egyéni különbségek:)))
Mondjuk a Xanax sokkal "lazább" gyógyszer a Seduxennél
Nem akarlak elkeseríteni, de pont fordítva... a Xanax nagypotenciálú benzodiazepin, a Szeduxen kispotenciálú, a tudomány mai állása szerint a Xanax okoz gyorsabban függőséget, és a Xanax-függőt lehet átmenetileg Seduxenre átállítani...
Egyébként én most is hiszek benne, hogy azt, hogy neked mi a jó, nyilván te tudod jobban, tőlem a második esetben, a 2000-es évekbeni "kis kúrában" kérdezte a pszichiáter, hogy nem szeretnék-e inkább Xanaxot az őskövületkém (Melipramin) helyett. Én meg biztosítottam a merev elzárkózásomról... a Xanax az, amit hosszú kúrában pisztollyal kényszerítve se... (van itthon egyébként egy doboz 0,25-ös, a zasszony szokta enni a menzesz első napján - arra kiváló...)
Nem csoda, hanem két dolog: bőséges szak(!)irodalom - mondjuk ebben mázlim volt, hogy annyira értettem a témához, hogy tudjak értelmes kérdéseket megfogalmazni, amikre keresem a válaszokat. A másik, hogy megpróbáltam megérteni mindazt, ami bennem zajlik, és összehozni azzal, amit az idegrendszer működéséről tudok:))
N.b. semmit mást nem csináltam - legfeljebb más szinten némileg:) - mint amit a topic témáját jelentő kismamák zöme is... megpróbálja megérteni és értelmezni mindazt, ami benne zajlik. Kérdéseket tesz fel, s keresi rá a válaszokat.
(te is ezt csinálod, amikor rá akarsz jönni, hogy mitől fájdul meg időről időre a fejed, vagy bármi hasonló)
És ez megadja mellesleg a szakember szerepének kettős természetét is: ő az a pozitív szereplő, aki hozzásegíti a válaszok megtalálásához, vagy az a negatív szereplő, aki kész "tipusterv-megoldásokat" akar rákényszeríteni, ha jó az illetőnek, ha kevésbé az... ha rossz akár...
Ha a többiek elnézik az offolást, a pánikbetegség-téma se egy rossz baleset egyébként a téma szempontjából, nekem pechemre még a 80-as évek legelején mutatkoztak az első rohamaim, amikor a tudomány még nem ismerte ezt a betegséget... oszt egy időben drogosként és alkeszként futottam (lévén mindenhonnan nyugtatót harácsoltam, hogy létezni tudjak), ez ugye 18-20 évesen egy kifejezetten jó stigma:) Aztán a kedves orvostudomány kezdett el tömni 8 évig 3x1 Seduxennel, ami persze csak féliig használt, ellenberger tényleg teljesen függő lettem tőle... aztán a 90-es évek elején bedurvultak a dolgok, elvesztettem a melómat, bezáródtam a lakásba, otthagyott az akkori párkapcsolatom (valahol megértem ezért) - aki aztán egy év múlva sikerrel öngyilkos is lett... közben hazajáró lélek lettem a helyi pszichiátriai szakrendelésen, ahol mindig végighallgattam a "szedje össze magát" dumát meg az "életmódi tanácsokat"... nu, szóval olyan 1990-91 volt a teljes szociális leépülés ideje... oszt 1992-re mázlim lett, 10 év után főorvos-váltás lett a helyi pszichiátriai gondozóban, és az új főorvos nyitott volt arra, amit mondtam neki, meg amit kértem tőle, már nem jelentett akadályt az ő pecsétje ahhoz, hogy hozzáférjek ahhoz a gyógyszerhez és ahhoz a kezeléshez, amit kértem, betű szerint:)... pár hónap után tudtam ujra közlekedni, tehát munkát vállalni is - olyan 5 hónap - az antidepresszánst azután 3 év után, 1995-ben tudtam teljesen elhagyni... Szó szoros értelmébe vett nyugtató 1992 óta nem kellett - egy szem se(!!!) - az antidepiből még a 2000-es évek elején megszavaztam magamnak egy rövidebb és enyhébb kúrát, mert akkor ilyen stresszes időszak kihozott pár pánikrohamot... na ennyi, voltaképp semmi extra... bár voltak benne ilyen jópofi dolgok, egyszer később társaságban összefutottam a 10 évig aszalo ex-pszichiáterrel, akit - a többi ott lévővel együtt - megkináltam egy kávéval, amit nem fogadott el... később visszahallottam, hogy attól félt, bosszúból meg akarom mérgezni... Istenem, de alacsony az a qrva kerítés...
(csodarecipe meg nincs ha kérnél se, a létező legősibb legoccsób gyógyszert szedtem, csak megfelelő módon és adagban, és jól megterveztem magamnak a rehabilitációt, jótanácsot mindenkitől szivesen vettem, de beleszólást már senkitől se tűrtem...)
Szóval summa-summárum, a pánikbetegség, és az annak kapcsán szerzett tapasztalataim kifejezetten hatnak a mai véleményemre. Megértem a függőket, mert tudom, hogy mi az, ha függőnek tartanak valakit és tudom mi az függőnek lenni... megértem a valamitől fóbiásan parázókat is, mert tudom mi az fóbiásan parázni... legszivesebben visszakézből ütnék az "önhgondoskodás és egyéni felelősség" dumára, mert tudom, hogy mi az, ha valakit évekig ezzel rugdosnak segítség helyett ... a halálnál is rosszabb állapotnak élem meg a valakinek való kiszolgáltatottságot, mert némileg közrehatott valamikori hozzátartozóm későbbi halálában és majdnem engem is kinyírt... ilyenek mennek kérlekszépen, ami nem tud megtörni, az jobb (legalábbis empatikusabb) emberré tesz, (ha akarja az ember, ha nem):)))
Persze, tök relatív, hogy ki az idős... még csak kort sem lehet meghatározni, mert az egyének szervezete nem azonos ütemben öregszik, ez is egy egyéni jellemző...
Az viszont meglehetősen általános, hogy a "korral jár, ezt kell elfogadni" szövegek mögött valami más, abszolút kezelhető dolog áll. Mert valóban, állhat a memóriazavar mögött az agy öregedése, de gyakran áll vérszegénység, szívprobléma, vagy rosszul beállított vérnyomás okán agyi oxigénszint csökkenés... kórházban nem egyszer láttam saját szememmel, amikor az önellátásra képtelen beteg bekerült "kivizsgálásra" "pihenjenek a hozzátartozók" alapon, rendbe lett téve mellesleg a vérképe, be lett állítva rendesen a vérnyomása, és kiderült, hogy az illető utána már abszolút képes az önellátásra, megszűnt a tudatzavar, a feledékenység, az erős fáradékonyság, mint ha sose lett volna... és hát érdekes dolog egyfelől az öröm, másfelől a tehetetlen düh a beteg és a hozzátartozók részéről, hogy évekig bevették a "korral jár" maszlagot, és tűrte a kiszolgáltatottságot (beteg) illetve éjjel nappal felügyelni kényszerült (hozzátartozó)...
OK... na, megpróbálom elmesélni egy teljesen valós, megtörtént példán, hogy hogyan néz ki ez a dolog...
Ugye, nekem az életemben mindig volt kutyám, nem volt ez másként a 80-as években se... és hát a 80-as években, bár már létezett, de korántsem volt ilyen mértékben elterjedt a kutyák oltatása a kötelezőn felül...
Na, volt a kutya, 2 éves volt, amikor volt Magyarországon az utolsó nagy szopornyica járvány a kutyák között, 1986 őszén... a kutya elkapta a betegséget, és a leggondosabb ápolás mellett is belekerült abba a cc. 20%-ba, amelyik pár hét alatt lebénult. Én meg természetesen úgy álltam hozzá, hogy felelős vagyok az eb sorsáért, hisz be kellett volna oltatnom ez ellen a betegség ellen, eszemben is volt, csak mindig elmaradt valamiért...
Na, szóval lebénult a kutya, vittük állatorvostól állatorvosig (80-as évek közepe, volt Budapesten kerületenként 1),és 3-ból 3 állatorvos (+ a drágalátos szüleim, szomszédok, macskafarka) affele nyomtak, hogy a kutyán már nem lehet segíteni, el köll altatni... na, ehhez képest meg ugye én elkezdtem irodalmakat bujni, villámsebesen tanulni, és hát nagy mázlim is volt, mert találtam olyan állatorvost aki hajlandó azt írni receptre, amit én kérek tőle... szó szót követ, a kutya pár hónap alatt lábra állt, és élt még 12 évet, 14 évesen, 1998-ban költözött az örök vadászmezőkre...
Na, ehhez képest a szörnyű diktatúrai állapotokhoz képest ma az állatvédők jogpozitivista része kilobbyzta, hogy ma már ezt ne lehessen jogszerűen megcsinálni, ma az a kutya halálra lenne ítélve a jog és törvény által - (nem csak szülész-lobby van:() - ráadásul az állatvédők egy részének lelkes tapsa mellett... (akik nem látnak túl az orruk hegyén, és meg vannak róla győződve, hogy a szakember és a gazda közül mindig az előzőnek van igaza)
Na, szóval légyszi egy jó okot mondjál, hogy miért ne tartsam én a magam csöndes, visszafogott módján:))) "mocskos rendpárti dáridónak"* azt a kort, amiben manapság élni kényszerülök???
Azért ezt a példát írtam le a példák hosszú sorából most, mert az analógia nagyjából nyilvánvaló, nem igényel különösebb fejtegetést a párhuzamba állítás... és természetesen nem arról szól ez a történet se, hogy én valamiféle extrán balsors-vert figura lennék - ugye írtam már pár példát a topicba, ha a szakembereken múlt volna rokkantnyugdíjas pánikbeteg lennék a mai napig, nem tudtam volna szexelni huszonévesen és hasonlók - , sőt... sokkal inkább a "boldogok a lelki szegények" effektről, nevezetesen, hogy az emberek többsége hajlamos eleve elhinni, amit a szakember mond, "mert ő a szakember" és ki sem teszi a kérdőjelet... ergo soha nem fogja megtudni a valót...
Visszaközelítsek a humán szférára, pl. becslések szerint az idősek kb 1/3-ának lehetne jobb is az életminősége, ha nem dölnének be, nem hagynák magukat lerázni a "hát ez a korral jár", "hát ezt el kell viselni" és hasonló szövegekkel - mondjuk. Hanem rendesen beállíttatnák a nekik legmegfelelőbb vérnyomáscsökkentőt, cukorgyógyszert, miegyebet... ami a fáradékonyságuk, feledékenységük és hasonló életminőség-romlásuk VALÓDI oka soxor.
ÜdV
*ilyent természetesen egy vitában nem szoktam leírni, de az egyik leggyakoribb IRL élőszós szövegem:)))
Én is úgy érzem, hogy nagyon nem szokásom személyeskedni.
Sőt, még úgy is érzem, hogy engem az adott ügyben sem befolyásol a személyekkel szembeni szimpátiám, ill. antipátiám. Legalábbis nem gondolom, hogy a dolog megítélésében szerepe volna, ezért nem is használom érvként.
Nem sértődöm én meg, miért sértődnék, nem az én frizurámat dicséred : ), egyszerűen méltatlannak és az egész ügyhöz nem illőnek látom, hogy egy igen fontos jogi és etikai kérdés kapcsán egyesek olyasmikkel jönnek, hogy háhá, de a Geréb a múltkor kócos volt, meg a lába is szőrös.
Csakhogy itt a "tagok közös álláspontja" eleve az, hogy mindenki ott szüljön, ahol azt a legbiztonságosabbnak érzi.
Ha még ennél is jobban meg lennének győződve az álláspontjuk helyességéről, akkor max. még hangosabban mondanák, hogy aki akar, az szüljön a kórházban.
Attól még élhető az élet, hogy a kéményseprő és az orvosok belepofáznak
Én nem gondolom így... azt gondolom mondjuk, hogy attól még élhető az élet, ha csak zsíroskenyér jut... de az alapvetően ássa alá az élhetőségét, ha másoknak hatalma van feletted. Persze nyugodtan gondolhatod másként, ezt hívják ÉRTÉKREND-nek:))) - ami ugye nagymértékben egyéni...
én azért is bekötöm a kandallót és a gázt is ugyanabba a kéménybe és azért is hermetikusan szigetelem a kérót, még véletlenül se jusson be levegő.
Tudom, te erre azt fogod mondani, hogy csinálja, ha akarja.
Én nem gondolom azt, hogy az emberek hülyék lennének, ellenkezőleg, azt gondolom, hogy sokkal kevesebb ilyen lenne, ha nem létezne a sokakból "csakazértis"-működést kiváltó hatalom.
Tudod, ez olyan, hogy minél több rendőr van a meccsen, nem annál biztosabb a rend, hanem annál biztosabb a balhé...
Szerintem a szabadság megoldható úgy is, hogy nem mindenben én döntök.
Szerintem meg nem, szerintem a SZABADSÁG és a REND az egymás szigorú antonimái, ellentétei... még akkor is, ha legtöbbek számára élhető állapotot nem a 100/0 biztosítja, hanem egy valamiféle egyensúlyi helyzet... (n.b. a 100% szabadság az valójában az erősebb kutya izélésébe torkollna, ami a tömegnek 0% szabadságot jelentene...)
