Ma ünnepli 26. születésnapját a japán csapat fiatal generációját képviselő Daiki Ito, aki első hivatalos versenyén bronzérmet szerzett Sapporóban a Kontinentális Kupában. Egy hónappal később a schonachi junior VB-n már ezüstérmes lett, nagy hajrát vágott le a fináléban, ugyanis a 10. helyről küzdötte fel magát egészen a második helyig, csak Janne Happonen tudta megakadályozni a még nagyobb bravúrszerzésben. Másfél hónap sem telt el, s már a Világkupa faluni állomásán debütálhatott, ekkor még nem szerzett pontot. 2004-ben szerezte első győzelmét a COC keretén belül, Planicán lett első Jure Bogataj-jal „társbérletben”. Ez a győzelem két év szünet után újbóli Vk részvételt eredményezett számára és Hakubában első Vk-beli pontszerzése top10-es eredményt hozott (9. lett), innentől kezdve pedig oszlopos tagja a japán csapatnak. Az ekkor még mindössze 19 éves Daiki Lahtiban első csapatbronzát is megszerezte a nagy „öregek” (Higashi, Miyahira és Kasai) oldalán. A 2005-ös bischofshofeni versenyen mai napig tartó sáncrekorddal (143 m.) szerezte meg első Vk érmét, bronzérmes lett a 9. helyről! 2006-ban Sapporóban javított egyéni legjobbján, 2. lett csupán fél ponttal lemaradva Roar Ljökelsöytől a mezőnyt több mint 20 ponttal maguk mögött hagyva (hosszú évek után tudott két japán ugró a dobogón végezni, Ito mögött Takanobu Okabe lett a 3.). Összetettben a 2004/05-ös szezon sikerült neki a legjobban, a 13. helyen végzett. A 2007-es sapporói, majd a két évvel későbbi libereci VB-n is bronzérmes csapat tagja lett Tochimoto, Okabe és Kasai oldalán. 2010-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor Grand Prix bajnok lett 3 szakaszgyőzelmet is szerezve. Az idei Vk szezont egy csapat- és egy egyéni ezüsttel kezdte. Eddigi 144 Vk rajtján összesen 5 érmet (2 ezüst, 3 bronz) szerzett és 2129 pontot gyűjtött össze. Egyéni legjobbja 223,5 méter, melyet idén ért el Vikersundban.
Ma ünnepli születésnapját a norvég Rune Olijnyk is, aki 20 évvel ezelőtt világbajnoki ezüstöt szerzett Val di Fiemmében, ő ma 43 éves! Isten éltesse őket sokáig! :)
Kamil Stoch az első kör végén még közel tíz pontos hátrányban volt Piotr Zylával szemben, aztán a fináléban elért új sáncrekordjával (136 m.) sikerült nem csak beérnie őt, hanem magabiztosan megnyernie is a versenyt. Ők ketten kiemelkedtek a mezőnyből, hiszen kb. 40 pontos fórral voltak jobbak az őket követőknél. Stefan Hula a 7. helyről csípte meg éppen csak a bronzérmet, egy tizeddel előzte meg Marcin Bachledát. A versenyen ukrán sportolók is részt vettek, természetesen az ő eredményeik nem számítanak bele a bajnokság végeredményébe. Közülük Vitaliy Shumbarets volt a legjobb, 11. lett.
Mai szülinaposok: Dimitri Vassiliev és Reinhold Bachler
Ma ünnepli 32. születésnapját minden idők legnagyobb orosz cárja, Dimitri Vassiliev! :) A különböző síugró fórumokon egyszerűen csak Gyima néven elhíresült orosz ugró 13 évvel ezelőtt szerepelt élete első hivatalos versenyén, mely a Vk keretén belül történt Harrachovban, s ahonnan pont nélkül távozott. A következő szezonban már ez is sikerült, Kuopióban lett 18. Első komolyabb sikerét a Négysánc garmisch-p.-i állomásán szerezte 2001-ben, ahol csak Noriaki Kasai tudta „útját állni” abban, hogy megszerezze első győzelmét, melyhez nem sok hiányzott. Olyan neveket utasított maga mögé akkor, mint Malysz, Ahonen, Hannawald és Nieminen, mindenesetre így is a mai napig legjobb orosz Vk eredményt érte el, melyet csak Pavel Karelin tudott megismételni napra pontosan tíz évvel később ugyanott. A 2006-os pragelatói olimpián nem sokon múlt, hogy megismételje Vladimir Belousov 1968-as grenoblei olimpián szerzett teljesítményét, aki akkor szovjet színekben szerzett aranyérmet. Gyima az első kör végén még vezetett (104,5 m.-es sáncrekorddal), aztán a fináléban rontott és csak 10. lett! A 2008/09-as Vk szezonban volt a legjobb formában, 24 Vk versenyén csupán 6-szor szorult ki a top10-ből, szezon végén ezért egy összetettbeli 5. hely lett a jutalma, mely máig legjobb Vk teljesítménye. 2010-ben közvetlen a vancouveri olimpia előtt sérült le, s bár térdműtétje jól sikerült, azóta sem tudta visszaszerezni régi jó formáját. Vassiliev 154 Vk rajtján összesen 8 érmet (2 ezüst, 6 bronz) szerzett és 2468 Vk pontot gyűjtött. Sírepülő egyéni rekordja 228 méter, melyet Planicán ért el 2005-ben, ez egyben az orosz nemzeti csúcs is. Életében egyszer szerzett győzelmet, melyet 2004-ben a st. moritzi COC versenyen ért el. Isten éltesse sokáig! :)
Az osztrákok egykori olimpiai- és világbajnoki ezüstérmes ugrója már egy kicsit éltesebb Vassilievnél, ő 67. születésnapját ünnepli ma. A sportkarrierje előtt bányászként dolgozó Reinhold Bachler 1965-ben vett részt először síugró versenyen, Oberstdorfban még nem, de két nappal később Partenkirchenben már finalista volt, a 13. helyen végzett. Egy évvel később ugyanitt már ezüstérmes lett, csupán két tizeddel maradt le a győztes Björn Wirkola mögött. 1967-ben szerezte első győzelmét Semmeringen, melyet pályafutása során még számos siker követett, összesen 17 győzelmet, 20 ezüst- és 16 bronzérmet szerzett a különböző FIS versenyeken. Korának egyik legjobb sírepülője volt, ’67-ben világrekordot ért el Vikersundban 154 m.-es ugrásával, összeségében pedig 4 sírepülő győzelmet tudhat a háta mögött. 1968-ban ezüstérmet szerzett a grenoblei olimpián, amely egyben világbajnoki ezüstöt is ért. 1975-ben a vikersundi sírepülő hétvégén arany és ezüstérmet szerzett, így nagy elvárás volt vele szemben a közelgő bad mitterndorfi sírepülő Vb-n. Aztán nagy siker helyett dráma lett, a verseny első körében olyan súlyosan bukott, hogy agyrázkódást szenvedett vesezúzódás és bordatörés kiséretében. De nem adta fel, sikeresen küzdötte vissza magát az elitbe, egy évvel később bronzérmet szerzett a Négysáncversenyen, majd a ’76-os innsbrucki olimpián normálsáncon 6., míg nagysáncon 5. lett. 1977-ben érte el egyéni leghosszabb távolságát, Planicán 172 m.-ig repült. Egyszeres osztrák bajnok (1971-ben), emellett két ezüst- és két bronzérmet is szerzett hazájában. Egy évvel a Világkupa bevezetése előtt, 1978-ban fejezte be aktív pályafutását, mely alatt több mint 60 érmet szerzett. 1982 és 2000 között trénerként dolgozott, azóta pedig nyugdíjasként éli mindennapjait. Isten éltesse sokáig! :) További mai szülinaposok: - Elias Pfannenstill (az osztrákok fiatal ugrója, akinek a FIS Cup-ban szerzett két bronzérme eddigi legjobbja ma 21 éves!) - Hirokazu Yagi (a japánok 1-szeres Vk győztes és 1-szeres olimpiai – és világbajnoki bronzérmes egykori ugrója ma 52 éves!)
Idén a síugrás berkein belül is történtek szomorú események, méghozzá olyan sportolók távoztak el örökre, akik vagy tragikus hirtelenséggel, vagy rövid ideig tartó betegség után veszítették életüket. Most, hogy ma a szeretet és béke ünnepe van emlékezzünk pár percet rájuk is az alábbi kis összefoglaló elolvasásával, ami rövid vagy éppen tartalmas pályafutásukról szól!
Simona Senonert
Jan. 7.-én hunyt el az olaszok mindössze 17 éves reménysége, akit a csapat furtwangeni szálláshelyén találtak eszméletlenül a szobájában zuhanyzáshoz készülődve. A dél-tiroli lányt ekkor még sikeresen élesztette újra edzője, akit a freiburgi kórházba szállítottak, de ott már nem tudtak rajta segíteni, kómába esett és szíve felmondta a szolgálatot. Az elsődleges orvosi vizsgálat szerint gyors lefolyású agyhártyagyulladás okozta a sportolónő halálát, a német orvosok a bölcsőhalálhoz hasonlították a tragédia hirtelenségét. Simona előbb sífutással próbálkozott, majd 2002-ben váltott át a síugrásra. 2006-ban debütált a női Kontinentális Kupában, legjobb eredményét a toblachi versenyen érte el, ahol a 15. helyet szerezte meg, a 2008-as zakopanei junior VB-n pedig az előkelő 10. helyen sikerült végeznie. 2009-ben, valamint halála előtt pár nappal egyformán bronzérmet akasztottak a nyakába az olasz junior bajnokságon.
Arnfinn Bergmann
Az oslói világbajnokság előtt, feb. 13.-án 82 évesen rövid ideig tartó betegség után hunyt el a norvégok egykori klasszisa, aki anno sportkarrierjét még futballistaként kezdte az SK Freidig csapatánál, melynek tagjaként az 1947/48-as szezonban norvég bajnoki címet is szerzett. Ezután a síelés, majd a síugrás szerelmese lett. Az 1950-es lake placidi VB-n bronz, valamint az ’52-es oslói rendezésű olimpián aranyérmet szerzett nem kevesebb, mint 120 ezer néző előtt! Még ebben az évben megnyerte a Holmenkollen sífesztivált és 3-szoros norvég bajnok lett az ezt követő években. Ő volt az egyetlen norvég síugró, aki egy azon évben olimpiai-, világbajnoki és nemzeti bajnoki címet is tudott szerezni. 1953-ban olasz, majd ’55-ben svájci turnét is nyert. 1956-ban kitüntették az ún. Holmenkollen díjjel is. Karrierjét 1959-ben fejezte be, majd ezután civil pályát választott, mintegy 30 évig dolgozott tanárként Oslóban és Baerumban. Nyugdíjazása után hazatért Trondheimbe, ahol egy símúzeum létrehozásán fáradozott, melyet az 1997-es trondheimi VB-re sikerült is létrehoznia, melyben a norvég síelésről és többek között saját pályafutásáról láthatnak dokumentációt az oda belátogatók.
Tadeusz Pawlusiak
A lengyelek egykori síugrója ápr. 16.-án halt meg rövid ideig tartó betegség után. 1959-ben kezdte sportpályafutását, először északi összetettesként (1965 és ’69 között), melyben legjobb eredményét, egy 20. helyezést Reit im Winkl-ben szerezte 1964-ben. Ezután váltott a síugrásra, melynek életét több mint 20 éven keresztül szentelte. 1969-ben debütált Zakopanéban a Barátság Kupa keretén belül, melyet a keleti blokk országaiban rendeztek. Itt győzelmet szerzett, majd Szczyrkben 7., míg Wislában bronzérmes lett. Egy évvel később 1970-ben már a Barátság Kupa az NDK-ban zajlott, ott a 7. lett. 1971-ben érte el legnagyobb „sikerét”, 7. lett összetettben a Négysáncversenyen, a bischofshofeni szakaszversenyen érte el legjobb eredményét egy 5. helyezéssel. Részt vett a strbské plesói VB-n, ahol a normálsáncon 12. lett, míg 1974-ben a faluni VB-n 10. lett. A legemlékezetesebb ugrása a Krokiew sánchoz köthető 1973-ban, melyen 113 m.-es ugrásával Hans Schmid korábbi 112 m.-es rekordját tette a múlttal egyenlővé. Kétszer az olimpiára is kijutott, 1972-ben Sapporóban a nagysáncon 18. lett, míg négy évvel később Innsbruckban már nem jutott neki pontszerző hely. Kétszer nyerte meg hazájában a bajnoki címet, emellett 6-szor volt ezüstérmes. Karrierjét 1979-ben a lengyel bajnokságon fejezte be, ott egy negyedik helyezéssel búcsúzott a síugró pályafutásától. Ezután tíz évig dolgozott edzőként a bielsko-bialai klubnál.
Roman Kuryavskij
A mindössze 20 éves kazah ugró jún. 18.-án veszítette életét autóbalesetben. Különösképpen síugró karrierje nem igazán volt még, hiszen Világkupában nem versenyzett soha, komolyabb eredményt pedig más versenysorozatokban sem ért még el, lényegébe véve még csak körvonalazódni látszott síugró tehetsége. A Kontinentális Kupában bár versenyzett, de ott pontokat nem tudott szerezni, legjobb helyezése egy 37. volt még év elejéről, melyet a koreai Alpensia Resort sáncán ért el. A FIS Kupában versenyzett a legtöbbet, ott 8 alkalommal sikerült pontszerző helyen végeznie, melyen a legjobb helyezését a svéd Örnsköldsvikben szerezte, ahol 15. lett.
Ludvik Zajc
A nyár közepén, júl. 18.-án szenderült jobb létre a jugoszlávok egykori síugrója, aki pályafutása befejezése után trénerként dolgozott tovább. Az anyaország ugrójaként (az akkori Jugoszlávia) részt vett két olimpián is, 1964-ben Innsbruckban és ’68-ban Grenobléban, ahol 9. lett a normálsáncon. 1964 dec.-ében Oberstdorfban szerezte legjobb helyezését, ahol 4. lett. Egyéni legjobb távolsága 137 méter volt, amit Planicán ért el. Egykori hazájának trénere volt 1974 és ’78 között, majd az olasz Alpine Ski Team csapatát irányította 1980 és ’85 között. 1995-ben visszatért hazájába, ahol egy évig volt a szlovén csapat edzője, majd a norvég csapat élén is dolgozott 4 évig (1998-2002). 2002-től a norvég Síszövetségben töltött be fontos szerepet, ahol díjat is kapott, sokat tett a norvég síugrás fejlődéséért. Oslóban telepedett le családjával és itt is érte a halál.
Pavel Karelin
A legnagyobb veszteség alighanem az orosz síugrósportot érte az ő váratlan és érthetetlen halálával, aki okt. 9.-én Nyizsnyij Novgorod mellett szenvedett halálos kimenetelű közúti balesetet, mikor egy az autópályán veszteglő teherautóba rohant miután defektet kapott az autója. A helyszínre kiérkező orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Az oroszok Pavelben látták a legfényesebb jövőt, az orosz síugrósport súlyos mélypontról való felemelkedését, aki a 2014-es Szocsiban rendezendő olimpia legnagyobb orosz reménysége lehetett volna. 2007-ben debütált a Világkupában, Kuusamóban pedig rögtön egy 15. helyezést elérve lett biztos pontszerző. Legjobb Vk helyezését idén érte el a Négysáncverseny 2. állomásán, Garmisch-P.-ben, ahol második lett. Karelin volt a második orosz síugró közel tíz év elteltével (Vassiliev után), aki a Világkupában érmes helyen tudott végezni. Az orosz csapat motorja volt, akinek a nyári GP-n szintén sikerült egy 2. helyet elérnie Wislában. Utolsó versenyén a kazah Almatyban szerepelt, ahol egy 5. hellyel búcsúzott a síugrástól.
Talán már 2012-ben a mozivásznon láthatjuk Michael „Eddie” Edwards életét és karrierjét, aki azzal vonult be a köztudatba közel 25 évvel ezelőtt, hogy az egyik legrosszabb síugró volt a világon. A film az „Eddie, a sas” címet fogja viselni, a főszerepet pedig a Harry Potter sorozat egyik sztárjaként elhíresült Rupert Grint fogja eljátszani. „Edwards egy nagyszerű srác és az ő egész története, karrierje egyszerűen csodálatos! Nagyon izgatott vagyok, már alig várom, hogy ezt a nem mindennapi szerepet eljátszhatom! Ő egy igazán nagy karakter! Még sohasem síeltem életemben, így úgy érzem ez nagy probléma lehet, de szeretem a kihívásokat!” – nyilatkozta Grint. A film rendezője az ír származású Declan Lowney lesz, aki a forgatás előkészületeit már 2007-ben elkezdte. A két forgatókönyvíró Simon Kelton és Sean Macaulay. Eddie Edwards az egyik, ha nem a legrosszabb képviselője volt a sportágnak. Ugrásainak stílusa annyira tragikomikus volt, hogy próbálkozásai gyakran végződtek súlyos sérülésekkel. Pályafutása során többször is eltörte csontjait, összesen mintegy 20 alkalommal. Paradox módon mégis ennek köszönhette példa nélküli hírnevét. Bár a legtöbb esetben óriásakat zakózott, néha sikerült ugrani olyanokat is, hogy lécen maradt. Az eredményei így is bűn rosszak voltak, sokan megmosolyogták már akkoriban is és még most is. Viszont kitartása és a sport iránti alázata becsülendő volt.
Eddie síelőként kezdte, aki abban az időben a világ 9. leggyorsabb amatőr gyorsasági síelője volt (106,8 mp volt egyéni legjobbja), majd gyerekkori álmát is megvalósította, kaszkadőrként világrekordot ért el 10 autó és 6 autóbusz rámpáról való átugrásával. Ezután síugrásra váltott, hogy másik nagy álmát (hogy egyszer olimpián is részt vegyen) véghez vigye. Életében 10 versenyen állt rajthoz, ebből 7 alkalommal a Világkupában, ahol 1986-ban mutatkozott be Oberstdorfban. Alighanem az akkori magyar síugrósportot képviselő Fischer László, Gellér Gábor, Szalai Mihály és Pálinkás Viktor mind emlékeznek rá azon a versenyen, hisz a brit „csodabogár” tök utolsó lett, messze lemaradva nem csak a mezőnytől, de még tőlük is! Az 1987/88-as Négysánc volt az egyetlen, melynek mindegyik állomásán részt vett, s ahol az innsbrucki kivételével a teljes mezőny legvégén kullogott mindig! Pályafutása talán egyetlen sikerének azt könyvelhette el, hogy az innsbrucki verseny 122 indulója közül az „előkelő” 120. helyet csípte meg, csak a holland Gerrit Konijnenberget és az osztrák Paul Erat-ot tudta megelőzni, ami utóbbi nagy bravúrnak számít annak fényében, hogy az osztrák ugró pár évvel korábban Vk 6. helyezett is volt Planicán!
A Négysánc szereplés után egy hónappal a britek egyetlen indulójaként saját költségén utazhatott ki a ’88-as Calgaryban rendezett olimpiára, ahol mindkét versenyszámban utolsó lett! Mit utolsó lett…, a legendás síugró már akkor földet ért, amikor a többiek el sem kezdtek kalimpálni a kezükkel, még az utolsó előtti is rávert 30-40 métert. Ennek ellenére „szárnyalása” példátlan hírnevet, valamint brit rekordot (73,5 m.) hozott. Mindenesetre nem biztos, hogy teljesen normális volt… Az 1988/89-es Négysánc első két állomásán még elindult (melyeken továbbra is tök utolsó lett), de azután már nem lehetett őt látni nemzetközi versenyeken. A síugrást ettől függetlenül még hosszú évekig űzte, idővel egyéni legjobbja nagysáncon 115 m., míg normálsáncon 86 m. volt. Eddie visszavonulása után dolgozott kőművesként, elvégezte a jogot, könyvet írt, de számos alkalommal kihasználta az olimpián szerzett népszerűségét is, hiszen rengeteg reklámban, talk-show-ban szerepelt. Eddie nem rég, dec. 5.-én ünnepelte 48. születésnapját, ezúton is isten éltesse sokáig! :)
Ami a képen látható az egy ún. Acrobat Park, mely egy nyári akrobata- fun- és slidepark sízők és snowboardosok számára, mely a csehországi Stity nevezetű településen, Budapesttől kb. 460 km-re található. A park fő eleme az a két hatalmas J betűhöz hasonló kidobó, amely leginkább egy síugrósánchoz hasonlít. A sánc legalja viszont a síugrósánccal ellentétben sokkal meredekebben végződik, ami azt eredményezi, hogy a síugró nem repül el távolra, hanem inkább magasra, így elég ideje van a repülés közben, hogy akrobatikus mutatványokat mutasson be. És hogy hova érkezik le a sportoló? Ebben rejlik a park fő különlegessége, ugyanis a mutatványok után egy hatalmas és mély medencébe csobbannak a műugrók! Így a hatalmas ugrások kevésbé veszélyesek, mintha a téli snowparkok keményre döngölt havára, rosszabb esetben jegére érkeznének.
Alább a Miyahira cikkben említettem, hogy csupán öt olyan ugró van a síugró történelemben, akik egy adott versenyen az összes pontozóbírótól megkapták a megszerezhető maximális (20.0) pontszámot! A bírók csak úgy nem szórják a 20 pontokat, csak olyan ugrásokra adnak ilyen magas pontszámot, mely mind a repülés közbeni testtartásban, mind landolásban (telemark) a legmagasabb követelményeknek megfelelnek. Nagyon ritka, sőt egyenesen kuriózumnak számít, ha valaki 20 pontot kap, pláne ha az összes bírótól. Az alábbi felsorolás azon kevés ugrók neveit tartalmazza, akik pályafutásuk során legalább egyszer elérték ezt a kivételes teljesítményt:
Toni Innauer
Ő volt az első síugró, akinek ugrását ilyen magas, azaz 5x20 ponttal jutalmaztak. Az osztrákok egykori olimpiai bajnok síugrója ezt a kivételes teljesítményt 1976 márc. 5.-én érte el az oberstdorfi repülősáncon, ahol 174 m.-es ugrásával akkor világrekordot is elért egyben, természetesen a versenyt megnyerte!
Kazuyoshi Funaki
Hihetetlen, de 22 évet kellett arra várni, hogy ezt a nem mindennapi magas pontszámot valaki kiérdemelje a bíróktól! Ezt a japánok világklasszis ugrójának sikerült elérnie, aki a hazai rendezésű ’98-as naganói téli olimpián (feb. 14) a nagy sáncon 126 és 132,5 m.-es ugrásaival lett olimpiai bajnok, utóbbi ugrására kapta az 5x20-ast.
Sven Hannawald
Újabb 5 év telt el és most a németek örülhettek ennek a szuper teljesítménynek. Hannawald 2003 feb. 8.-án Willingenben érdemelte ki a magas pontokat, ahol közel húsz pontos fórral nyerte a versenyt. Ráadásul egy másik, a mai napig elérhetetlennek tűnő rekordot is felállított, két ugrására összesen 328,2 pontszámot kapott a versenyen, amit eddig megközelíteni sem tudott senki!
Sokat nem kellett várni az újabb max. pontszámra, hiszen Hideharu szintén a 2003-as willingeni versenyen ismételte meg Funaki után második japán ugróként ezt a kivételes produkciót. Hannawalddal ellentétben ő a második sorozatban kapta az összes bírótól a max. pontokat, viszont mindez a versenyen csak a 6. helyre volt elég, így ő az egyetlen az 5 ugró közül, aki max. pontokkal sem tudott nyerni!
Wolfgang Loitzl
2009-ben Innauer után ismét egy osztrák, Loitzl bűvölte el a pontozóbírókat teljesítményével. Az 57. Négysáncverseny utolsó állomásán, Bischofshofenben nem csak, hogy az összes bírótól megkapta a 20-ast, mellyel egyébként nyerte is a versenyt, hanem ez élete legnagyobb sikerét eredményezte egyben, hiszen a Négysáncot is megnyerte, melyet addig osztrák ugró közel tíz éven keresztül nem tudott nyerni!
Mai szülinaposok:Hideharu Miyahira és Shohei Tochimoto
Ma két olyan japán ugró ünnepli szülinapját, akik meghatározó alakjai voltak (vagy lettek) a japán síugrósportnak, ketten ma együtt 60 évesek! :)
Az egyikük Hideharu Miyahira, aki már lassan hatodik éve, hogy abba hagyta síugró karrierjét, utoljára 2006 márc.-ában versenyzett Sapporóban a FIS Cup-ban (ahol 5. lett), a Vk-ban szintén itt, csak két hónappal korábban búcsúzott a hazai közönségtől (16. lett). Hideharu a 90-es évek sikercsapatának volt oszlopos tagja, ’94-ben mutatkozott be a Vk-ban, de ott első pontjait csak két évvel később szerezte Kuusamóban (15. hely). Nagyon jó sírepülő volt, sport pályafutása egyetlen Vk győzelmét 1999-ben Planicán szerezte, leghosszabb távolságát is itt érte el (213,5 m.). Legjobb összetett Vk helyezését is ebben az évben szerezte, 5. lett csapattársai, Kasai (3.) és Funaki (4.) mögött. 12 éves Vk szereplése során 181 Vk rajton vett részt, 10 Vk érmet (a győzelem mellett 4 ezüst és 5 bronzérmet) szerzett és 3068 pontot gyűjtött hazájának. A ’99-es év volt számára a legsikeresebb, hiszen az előbb említetteken kívül a Négysáncverseny bronzérmese is volt Ahonen és Kasai mögött, továbbá egyetlen Vk csapat győzelmét is ekkor szerezte Willingenben. Ezen felül a ramsaui VB-n csapatban ezüstérmes lett Kasai, Funaki és Harada oldalán, valamint egyéniben normál sáncon ezüst- (csak másfél ponttal maradt le az aranyról, melyet csapattársa, Funaki szerzett meg), míg nagy sáncon bronzérmes lett. Egyetlen olimpián vett részt, Salt Lake Cityben 24. lett. 2003-ban Val di Fiemmében újból csapat VB ezüstöt szerzett. Mai napig ő az egyike annak az 5 ugrónak a síugró történelemben, akinek sikerült egy versenyen a pontozóbíróktól a maximális 20 pontot megkapnia (2003 Willingen). Két éve a japán edzői team tagja Masahiko Harada, Hiroya Saito, Kenji Suda és a vezetőedző Tomoharu Yokokawa oldalán. Miyahira ma 38 éves, ezúton is boldog szülinapot neki! :)
A másik szülinaposunk Miyahira honfitársa, Shohei Tochimoto, aki 22. életévét töltötte be ma. Igen fiatalon, 15 évesen vett részt élete első FIS versenyén Zaóban, ahol 29. lett. 2006 óta szerepel Vk versenyeken, melyeken eddig 75-ször állt rajthoz. Még ebben az évben a bronzérmes japán csapat tagja lett a kranji junior VB-n. 2007-ben szerezte legfényesebben csillogó érmeit, a sapporói VB-n bronzérmet szerzett Okabe, Ito és Kasai oldalán, az egy hónappal később sorra kerülő tarvisiói junior VB-n mind egyéniben, mind csapatban ezüstérmes lett, míg a nyári Grand Prix-n szerezte élete egyetlen győzelmét (Hakuba). Ezután a japán csapat egyik alapembere lett, a Vk-ban első pontjait a Négysánc utolsó állomásán, Bischofshofenben szerezte (21. lett). 2008-ban újból ezüstérmes lett egyéniben a zakopanei junior VB-n, rá egy évre pedig „megvédték” 3. helyüket a libereci VB-n ugyanazzal az összetételű csapattal. Legjobb Vk helyezését 2009-ben, Kuusamóban érte el, 6. lett, idén szintén ugyanitt pedig ezüstérmes csapat tagja lehetett. Boldog szülinapot neki! :)
A Großtitlis második versenynapján feltámadt poraiból Andreas Kofler , aki egy gyengébbre sikerült harrachovi „kiruccanás” után újból nyerni tudott, immár negyedszer a szezon során, mellyel megerősítette vezető pozícióját összetettben! Kofler újabb győzelme egyben 200.[...] Bővebben!Tovább »
Pedig nagyobb múlttal, sikerekkel rendelkeznek, mint ők, mégis ez van, ki érti ezt? Ha belegondolok, hogy nem rég még a finnek is nagy tervekkel álltak elő, a világ legnagyobb sáncának (Ylitornio)megépítése hol és mikor akadhatott meg náluk vajh'... :(
Engelbergben folytatódott a Vk sorozat újabb felvonása, ahol egy drámai véghajrát illetően Anders Bardal nyerte élete második Vk versenyét, melyet három év múltán tudott megismételni. A dobogóra Martin Koch és Thomas Morgenstern állhatott még föl, a túlnyomórészt svájci[...] Bővebben!Tovább »
Ma ünnepli 32. születésnapját minden idők legnagyobb orosz cárja, 
Az osztrákok egykori olimpiai- és világbajnoki ezüstérmes ugrója már egy kicsit éltesebb Vassilievnél, ő 67. születésnapját ünnepli ma. A sportkarrierje előtt bányászként dolgozó 
A vízisí után itt a legújabb hobbi! :)
Idén a síugrás berkein belül is történtek szomorú események, méghozzá olyan sportolók távoztak el örökre, akik vagy tragikus hirtelenséggel, vagy rövid ideig tartó betegség után veszítették életüket. Most, hogy ma a szeretet és béke ünnepe van emlékezzünk pár percet rájuk is az alábbi kis összefoglaló elolvasásával, ami rövid vagy éppen tartalmas pályafutásukról szól!
Eddie síelőként kezdte, aki abban az időben a világ 9. leggyorsabb amatőr gyorsasági síelője volt (106,8 mp volt egyéni legjobbja), majd gyerekkori álmát is megvalósította, kaszkadőrként világrekordot ért el 10 autó és 6 autóbusz rámpáról való átugrásával. Ezután síugrásra váltott, hogy másik nagy álmát (hogy egyszer olimpián is részt vegyen) véghez vigye. Életében 10 versenyen állt rajthoz, ebből 7 alkalommal a Világkupában, ahol 1986-ban mutatkozott be Oberstdorfban. Alighanem az akkori magyar síugrósportot képviselő Fischer László, Gellér Gábor, Szalai Mihály és Pálinkás Viktor mind emlékeznek rá azon a versenyen, hisz a brit „csodabogár” tök utolsó lett, messze lemaradva nem csak a mezőnytől, de még tőlük is! Az 1987/88-as Négysánc volt az egyetlen, melynek mindegyik állomásán részt vett, s ahol az innsbrucki kivételével a teljes mezőny legvégén kullogott mindig! Pályafutása talán egyetlen sikerének azt könyvelhette el, hogy az innsbrucki verseny 122 indulója közül az „előkelő” 120. helyet csípte meg, csak a holland Gerrit Konijnenberget és az osztrák Paul Erat-ot tudta megelőzni, ami utóbbi nagy bravúrnak számít annak fényében, hogy az osztrák ugró pár évvel korábban Vk 6. helyezett is volt Planicán!
A Négysánc szereplés után egy hónappal a britek egyetlen indulójaként saját költségén utazhatott ki a ’88-as Calgaryban rendezett olimpiára, ahol mindkét versenyszámban utolsó lett! Mit utolsó lett…, a legendás síugró már akkor földet ért, amikor a többiek el sem kezdtek kalimpálni a kezükkel, még az utolsó előtti is rávert 30-40 métert. Ennek ellenére „szárnyalása” példátlan hírnevet, valamint brit rekordot (73,5 m.) hozott. Mindenesetre nem biztos, hogy teljesen normális volt… Az 1988/89-es Négysánc első két állomásán még elindult (melyeken továbbra is tök utolsó lett), de azután már nem lehetett őt látni nemzetközi versenyeken. A síugrást ettől függetlenül még hosszú évekig űzte, idővel egyéni legjobbja nagysáncon 115 m., míg normálsáncon 86 m. volt. Eddie visszavonulása után dolgozott kőművesként, elvégezte a jogot, könyvet írt, de számos alkalommal kihasználta az olimpián szerzett népszerűségét is, hiszen rengeteg reklámban, talk-show-ban szerepelt. Eddie nem rég, dec. 5.-én ünnepelte 48. születésnapját, ezúton is isten éltesse sokáig! :)
Az egyikük 
Pedig, ha ez egyszer elkészül "ütős" lesz!!! :)
