És aki nem bírja a napot az hogy menjen strandra? Folyamatos diszkomfort-érzet a napon, ami csak estére enyhül, este már nincsenek a strandon, este nyugovóra térünk, mert másnap dolgozni kell.
Ok, abban van valami, hogy a semmiből nincs mit válogatni.
A hozzámérésről meg annyit, hogy valami okos ember azt mondta: a mindenséggel mérd magad. Ne azt nézzük már, hogy legrosszabb esetben hova is kerülhetünk, mert akkor a gondolatok teremtő ereje alapján oda is kerülünk, könnyebben, mint optimális esetben a legjobb helyre.
Azért ez nálam elég tudatos, hogy ne vággyak arra amit nem kaphatok meg. Igen, mindenkinél van aki szerencsétlenebb, csak a világ legszerencsétlenebbjénél nincs, ő meg alighanem nem gondolkodik ezen. Az én boldogságom kulcsa azt hiszem pont az, hogy azt nézem, hogy másoknak mennyivel rosszabb. Soha nem nézem azt, hogy kinek jobb. Nálad is vannak emberek rosszabb ,sokkal rosszabb helyzetben , csak téged ez nem vígasztal, mert te magad nem hozzájuk méred.
Amúgy szerintem a Te szingliséged oka /ha félreteszzük az extra igényeidet amivel ugye nincs mit kezdeni/ az, hogy baromi kevés emberrel, nővel találkozol. Hogyan is ismerkedhetnél meg az álomnővel, ha nem is nagyon találkozol ilyenekkel? Informálódtam neked fiatal csajoknál.18-26 évesek. Az öcsém és az unokaöcsém összes ismerősét megkérdeztem, hogy hol ismerkednek. Jó hír, hogy nyáron sokkal inkább ismertkednek mint télen (ez pl meglepett, mert azt hittem mindegy) Strandra sok csaj direkt azért jár, hogy hátha jön a nagy ő , tudtad? Én sem . Szóval most van itt a te időd! Járj strandra , bulizni, stb, mert most nyitottak a lányok. Nem mondhatod, hogy nem szántam rád energiát, mert láthatod, hogy szántam, nem is gondolnád mennyit. Azt sem mondhatod, hogy nem kapsz konkrét választ, mert ennél konkrétabb és alaposabban alátámasztott választ nem kaphatsz. Én ennyit tudtam tenni érted. A többi mostmár rajtad múlik.
Nekem 24,5 évesen volt az első normális szex, de engem mindig foglalkoztatott, és mindig hiányom volt. Én is magányos típus vagyok, jól elvagyok magamnak, csak időnként azt látom, hogy másnak milyen jó együtt, olyankor eszembe jut, hogy milyen jó lenne, ha lenne valakim, de mostanában inkább csak a szex motivál bármire is.
Rám nagyobb hatással van/volt egy csaj aki tetszik. Nekem nem nincs annál jobb érzés. Nagyon felemelő. Lehet hogy olyan mint a drogosoknak a drog. Nem tehetek róla.
Nem is szabad soha feladni. Nekem mikor ,,kijött,, a lumbágom, olyan szinten, hogy a lábamtól a vállamig fájt mindenem. S alig tudtam menni, az orvos azt tanácsolta hagyjak abba minden sportot. Max úszás.
Én szembe a fallal...elmentem edzőterembe, futni és bár nehéz volt az út. De megerősödött a hátam és helyre álltam. Nincs lehetetlen!
Mindenesetre örülök, hogy nem adtad fel. Le a kalappal előtted!
Specc én már bénultam le , így utólag az is csak egy tapasztalat. Tuképpen több lettem tőle, mert más ezt megtapasztalni, mint látni a tv-ben. Nem hiszek én sem a szerencsében. Nagyon igazad van abban amit mondasz, hogy alkalmaszkodni kell !( És nem feladni amíg csak lehet.) A bénulásból is úgy álltam talpra, hogy nem hittem el a dokinak, hogy ez így marad. Újra kellett kezdenem az életem . Újra tanulni mindent a nulláról.
Egyre kevésbé hiszek a szerencsében. Tudományos értelemben van véletlen, de amúgy meg alkalmazkodni kell és lehet. Nyilván nem arról beszélek, hogy véletlenül lebénulok homloktól lefelé...
Nem tudok fogalmazni. Szerintem (persze lehet, hogy tévedés), ha valakinek egyébként oké az élete és történnek vele dolgok (erre írtam, hogy "van élete"), annak a társ hiánya nem okoz lelki problémát/depressziót/fasztudja mit, tán még hiányérzetet sem. A dugás hiányáról nem tudok nyilatkozni, 25.5 éves koromig szűz voltam, tehát 20 után különösebben nem foglalkoztatott a dolog.
Nekem amikor kurva szar volt, még akkor sem az volt a legnagyobb bajom, hogy nincs nőm. 17 évesen bebaszva ezen rinyáltam, meg kb másfél éve megint előjött, de akkor elég mélyen voltam (eddigi legmélyebben), de valahogy ez önmagában sosem zavart. Mondjuk magányos típus vagyok, kb minden nagyobb élményem magányosan történt, és különösebben nem zavart, hogy "nincs kivel megosztani" (pl zenét még most is csak egyedül szeretek hallgatni) Persze egész életemben volt valami hiányérzetem, de nem hiszem, hogy a magány volt a fő oka.
Olyat nem ismertem, mint, te de mostmár igen. A férjemben ugyan voltak hasonló vonások, de nála bipoláris depressziót diagnosztizáltak és kezelik. Azóta szép minden. Ugye nem azt akarod mondani, hogy te fel tudod mérni,hogy ki mennyire boldog. Ez estben visszavonom az antimédium státuszt! :) Azt hiszem, hogy a boldogság nem feltétlenül látszik, illetve, van hogy annak látszik kívülről és nem is az. Vannak emberek, akiknek minden adott lenne a boldogsághoz látszólag mégsem azok. Én pl elmondhatom magamról, hogy boldog vagyok, pedig látszólag ennek nincsenek meg a feltételei semennyire. Ha leírnám neked, az életem , hogy a szerencse milyen szinten került engem meglepődnél. Boldog vagyok, mert az akarok lenni és észreveszek mindent aminek örülni lehet. Nem tudom, hogy ez az emberek hány százalékánál van így , de nálam így van.
Teljesen igazad van, vannak olyanok, akik minimális erőfeszítéssel tudják elérni a boldogságot. Lehet miatta irigykedni, de az nem visz előre, a vak szerencsére pedig kár várni. Elhiszem, hogy eléggé demoralizál, ha azt látod, hogy valakinek nagyon könnyen sikerül, te meg hiába csinálsz (?) bármit is, mégse jön össze semmi.
Nem lehet használható tanácsod adni (szerinted). Mert olyan konkrétumot vársz, amit lehetetlen mondani. Nem jós itt senki, és senki sem ismeri az életed minden részletét. Válogatós vagy, hót mindegy miért, jóvan akkor, megértettük. A nők meg itt annyira akarnak segíteni mindenkinek mindig, hogy sokszor tényleg a közhely vagy a bullshit jön tőlük. De nem lehet várni semmit tőlünk.
Csak ennyit tudok, ez sem használható: Ha nincs senki, aki érdekelne, akkor mi a fasznak foglalkozol a dologgal? Csak attól, hogy nőd lesz, nem lesz életed. Szard le a picsába az egészet.
Az nagyon valószínű, hogy antimédium vagy, de vagytok így egy páran. Vannak akiknek csak az létezik amit látnak és meg tudnak fogni. Általában férfiak, egy két nő is akad.
A lélek, a gondolat, az ész, ezek nem kézzelfogható dolgok, csak az eredményük kézzelfogható( esetleg). Azt hiszem ebbe a kategóriába tartozik a személyes kisugárzás is. Ismerek egy pasit aki egy ikerpár egyik tagját vette feleségül . Optikailag tök egyforma a két csaj, természetre sem annyira különbözőek. Amikor még csak jártak a haverok azzal húzták, hogy ha a csaj kidobja van tartalék. Erre ő azt mondta, hogy neki ugyan a másik lány nem kéne. Őt nem tudná szeretni. Nem tudta megmondani, hogy miért.
A kisugárzást körül lehet írni, de nem lehet pontosan meghatározni, mert van benne valami nem kézzel fogható. Nyilván el lehet mondani, hogy ha valaki kedves, bájos, intelligens, szép stb, akkor vonzó lehet, de ha "csak" megfelelő kisugárzása van, akkor biztosan vonzó.
Nahát, akkor te nem tudod, hogy még te sem az arc, szem, száj formája, a haja, bőre színe, simasága szerint választasz, hanem kisugárzás alapján. Az a kitaláció, hogy a genetika alapján döntünk.
Arra válaszolj, hogy egy buta, mufurc bombázó vagy egy életvidám, intelligens, nyitott, de csak átlagos külsejű nő közül kit választanál!
Te, figyelj ide ... teljesen megértelek, de tényleg van valami nem kézzelfogható dolog, amit kisugárzásnak hívnak. Amikor azt mondod, hogy csak a számodra vonzó nőkkel tudsz valamit kezdeni, akkor az is pont a kisugárzásról szól. Pontosan ... minden ember médium, mert ezt a kisugárzást fogni tudjuk.
Egyébként pedig van kézzel fogható dolog is, ami miatt egy nő választ egy férfit, az pedig az anyagi biztonság. Ez meg teljesen racionális szempont, éppenséggel még neheztelni sem lehet rájuk emiatt, nyilván az utódok nevelése szempontjából nem közömbös.
