Gyűjteményem legféltettebb lapjai. A képeket az MTI megbízásából Járai úr fényképezte az 1960-as évek elején-közepén, de csak a hetvenes években készítettek belőle postai képes levelezőlapot. Két pontból fényképezte a várost, ami nem semmi az éberségi hiszti után 10 évvel, egy kikötővel rendelkező városról. És ez a két lap megvan nekem, kellő nagyságúra nagyítottam és ezt adtam közre darabokban, hogy jobban lehessen élvezkedni. Nem akartam titokzatoskodni, de három a magyar kíváncsiság – én meg most elmondtam.
Én azért fotózom ezt a várost, mert szeretem és mert megvan a hangulata, a szépsége. Nem is gondoltam arra, hogy a változások után majd értékes lesz esetleg egy-egy kép. Amikor fotózok, akkor a hangulat, egy-egy épület, vagy részlet, városrész, vagy az adott pillanat fog meg. És ha ez másoknak tetszik, én tényleg örülök!
De úgy gondolom, hogy a képeimen nincs semmi "extra", ami miatt kiállításon volna a helyük. Úgy értem... ha bárki arra járna akkor amikor én, pont ugyanezt tudná lefotózni. Így a képek nem bírnak akkora értékkel, hogy kiállításon megjelenhessenek. Az hogy később - a változások tükrében - majd felértékelődnek, kétségtelen. De jelenleg, csak tucatfotók.
Na-na-na… Negyven év múlva meg azokat teszi fel valaki a netre! (Én azt látom – és példákkal tudom alátámasztani – hogy a "hivatásos" városfotózás csak nagyon hosszú távon kifizetődő, mert ugye kit érdekel a mai állapot, hiszen ott van, én is látom! Két év sem telik el, már bánom, hogy nem lógott az oldalamon a gép.) Ha átgondolt és művészi az a munka amit kiadsz a kezedből, akkor gyűjteni fogják a bajaiak a képeidet, ha hiszed, ha nem.
Az a pár éjjeliőr ganédombot csinál a város közepén. És a bíróság oldalán járdát is félig lezárták. Bosszantó, hogy az emberek nem férnek el egymás mellett, ezért kénytelenek az uttesten közlekedni.
A HMS Ladybird, ennek fedélzetéről fotózta titokban a hajóstiszt a király utolsó perceit magyar földön. (A kép később, a 20-as évek végén készült a hajóról egy földközi-tengeri kikötőben.)
A képaláírás: Baja, 1921. november 1-én, a kora reggeli órákban. A képet Johann Eilingsfeld kapitány készítette a HMS Ladybird fedélzetérôl, titokban. Károly királyt és Zita királynôt láthatjuk, röviddel azelôtt, hogy a HMS Glowworm fedélzetére lépnek. A háttérben láthatjuk a királyi párt hozó, nyílt pályán álló különvonatot, a jellegzetes bajai vasúti híddal. A fehér sapkában tisztelgô hajóstiszt Johnson Lt. Com. a HMS Ladybird fedélzetérôl.
A történet: A második királypuccs alkalmával Horthy ellenállt, és a budaörsi csatában visszaverte a királyhû erôket. Károlyt az antant elfogatta, és a tihanyi apátságban tartották fogva. Idôközben Madeira szigetét jelölték ki számára állandó lakhelyül. Károlyt és Zitát különvonat vitte Bajára – az utolsó megkoronázott magyar király Magyarország földjét ekkor tapodta utoljára. A vonat a töltésen állt meg, a lépcsôn, majd a parton haladt az angol Glowworm naszádhoz. A kép Károly utolsó percét örökíti meg magyar földön. A király 1922-ben tüdőgyulladásban halt meg Funchalban, Madeira szigetén. Ha a Monarchia fennmaradt volna, fia, Ottó a mai napig királyunk lenne, immár 84. éve.
A gázgyár tornya ott van a kép jobb felső sarkában. A mélyedés, ami közvetlenül alul látható, a későbbi vízügyi labor, kosár-és kézilabda, valamint lábtengó pálya helyén van.
http://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/6/7/2/THM_0001365672.jpg
http://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/6/6/8/THM_0001365668.jpg
http://imgfrm.index.hu/imgfrm/5/6/2/9/THM_0001365629.jpg
