Iránban még bekavart nekünk a rial meg a toman. 10.000 rial az 1000 toman. Egyszer az egyik belépőnél Shirazban előfordult, hogy mivel általában többnyire tománban voltak megadva az árak és persze minden perzsául volt kiirva, a Zuram csak azt látta, hogy 3000 és gondolta, hogy ez toman lesz, odaadta a 30.000 rialt.
Én láttam ugyan, hogy ki van írva perzsául, hogy rial, de nagyon fáradtak voltunk, én elolvastam, hogy mennyi és hirtelen nem esett le, hogy ő nem tudja,nem szóltam, ő meg fizetett. És olyan rendesek voltak, hogy nem vertek át, visszaadtak 30.000 rialból. (persze én meg kaptam a letolást... :-)) )
Mi az, hogy összevissza??? Egy csomó képet raktam be, és minden lényeges velünk történt dolgot leírtam. Most azt minek írtam volna, hogy kedden 7.12 perckor felkeltünk, megreggeliztünk kiflit vajjal meg tojással,meg hasonló... és minden nap kb. ugyanazt...(a rém változatos kaják miatt).A lényeg benne volt, nem?
Nekünk a tengerparti sztorink más volt: Lemegyünk a partra a kis napernyőnkkel, plédünkkel. Letesszük a napágyas résztől úgy kb 10-15 méterre. Jön a napágyas pali, hogy adjunk neki 1 eurót. Kérdem, miért is? A tenger (és annak partja) mindenkié. Azt mondta: adjak 1 eurót. Hát a végére se közeledtek az álláspontok, kénytelen voltam adni 1 eurót. Másnap már készítettem az 1 euróst, de másik pali volt a napozóágyaknál, az oda se jött hozzánk. Most akkor kell fizetni, vagy nem?...
A másik: Bementünk Herceg Noviba busszal. Előtte megérdeklődtem, mibe fáj a buszjegy? 60 vagy 70 cent, mondta a bácsi. Jó rendben, a jegyárusnak adtam 2 eurót és vártam a 2 jegyet és a visszajárót. Csak a jegyeket kaptam. Mondom angolul, kéne még némi apró. Semmi válasz. Jött a dajtye mnye pazsáluszta sesztgyiszját cent. Ezt már megértette és a pofámba röhögött, majd elhajtott. Hát szóval nekünk (többek között) az ilyenek miatt nem jött be Montenegró. Arab országokban ilyen nincs. Ott ha veszek két jegyet, pontosan adnak vissza. A bazár más, arra úgy kell felkészülni, de egy jegyárusítónál??!!
És nem az 1 euró meg a 60 cent miatt (hát igazán nem tétel:)), hanem az elv miatt, hogy a turistát hülyére (és le) kell venni...:(
Ja, és mégegy: ennyi embert még életemben nem láttam tengerparton... :-))) ok, főszezon volt pont a közepén, de akkoris... a 2 törölköző között nem lehetett lemenni a vízig. Az is igaz, hogy a mi szállodánk pont a legközpontabb központban volt, Korbenék öblében nem voltak azért ennyien. (át is mentünk fürdeni :-) )
De este viszont élveztem, hogy végig a part tele van nézegetni valóval, az óváros is nagyon hangulatos volt, csak sokan voltak.
Korbenékkel voltunk, ez most nem nagyon nézelődés volt, inkább tengerparti pihenés...mondjuk azért olyan tul sokat nem fürdötünk... A megérkezésünk utáni nap egész nap esett, és igy a tenger kicsit lehült, nekünk hideg volt. Ráadásul Fannit már betegen vittük antibiotikummal.
Fura,hogy ezt írtad, már azt hittem velünk van a gond. Mert nekünk ue. volt a véleményünk teljesen, ugyanakkor Korbenék meg nem ezt mondják. :-) Mi sem voltunk annyira elragadtatva a helyiek hozzáállásától. Ahogy meg vezetnek...tiszta horror volt néha azokon a keskeny hegyi utakon, korlát meg semmi.
Nekem hazafelé Mostar volt a csucs. (persze, amikor elindultunk vacsorázni és megszólalt a müezzin... :-))) egyből még jobban tetszett!! )
Tényleg érdekel, hogy tetszett Nektek Montenegro. Nekünk meglehetősen felemás érzéseink voltak. Mindenki agyondícsérte a MN topikon, de nekünk valahogy nem igazán jött be. A táj, a természet csodálatos, vannak szép városkák, de a helyi emberekkel, a hozzáállással már voltak gondjaink...
Viszont a Durmitort végül kihagytuk, ezért egyszer mégiscsak vissza kell mennünk.:-))
Ugyan a kronológiámat felrúgom (lesz egyáltalán ilyen?:-)), de egy ugrással Montenegróba termek.:-) Ásatás Risanban (amúgy van ott egy mozaikmúzeum, arról mesélhetnék.:-)). Érdekes megnézni, hogy délelőtt 10 órakor milyen megfeszített munkával dolgoznak a melósok. Nem is mertem közelebb menni, nehogy megzavarjam őket a munkában!:-)
Na, akkor elkezdem... Úgy volt, hogy Montenegróba utazunk, Szerbián keresztül. Este 11 órás indulással kalkuláltam, Novi pazari érkezéssel. De este a Híradóban bemondták, hogy Röszkénél 3 órás sor van. Erre a nejem rohamot kapott.:-) Jó, mondom; megfordítjuk az utazást és Boszniával kezdjük. Így 9-kor indultunk, reggel 7-re értünk Szarajevóba. A Nemzeti Könyvtár (romjai) A templomok tornyai megférnek egymás mellett... Bascarsijai életkép A Gazi-Huszrev bég mecset belülről