Szerintem meg nem rossz az 1 pont a Villa ellen, ez most úgyis egy nehéz szakasz, 1-1 pontoknak lehet itt örülni, úgyis kb. mostanra állt össze a csapat: SEB, Kightly is mostanra kezdenek azokra a játékosokra emlékeztetni, akik tavaly voltak. Ha a SEB, Doyle kettős összeszokik, nem lesz gond a támadójátékkal.
Egyébként a mi helyzetünkben NAGYON SOVÁNY az 1 pont.Nem csak a Villa,hanem mindenki ellen.És én akkor is el leszek majd keseredve,amikor pontot,vagy pontokat veszítünk majd az Arsenal,Chelsea,stb.ellen.Én így nézem a meccseinket.
Ezeket a sovány pontokat kéne nagyon megbecsülni nektek. Inkább a Burnley-Pompey féle csapatokat kéne megvernetek, nem az ellenünk való pontszerzésen keseregni. :)
Igen.Sovány az 1 pont.Megyünk a Stoke-hoz,aztán jön az Arsenal! Lelkesek vagyunk,de az kevés.Itt van pl a Wigan: Mi miért nem tudunk egyszer-kétszer hasonló bravúrt bemutatni,mint ők?Verték idegenben a Burnleyt és a Villát is,ilyesmikre volna szükségünk.Arról a kevés hozható meccsről meg ne is beszéljünk.Az utolsó 2 helyezett csapatnak 1-1 győzelme van,természetesen mindkettő a Wolves ellen.
Az Aston Villa elleni bajnoki összecsapásaink sorában a 99. következik ma, pályaválasztóként pedig az 50. alkalommal fogadjuk a birminghamieket. Voltaképpen lehetne ez a párosítás a legjelentősebb midlandsi derby számunkra, hiszen a legelső bajnokinkat épp a Villa ellen vívtuk 1888. szeptember 8-án akkori otthonunkban, a Dudley Road-on. A mérkőzés (melyet a Wolves-krónikák szerint 2500 fős közönség kísért figyelemmel) 1-1-es döntetlennel zárult, de meg kell említeni, hogy gólunkat (mely tehát az első bajnoki gólunk) az ellenfél soraiban játszó Gershom Coxnak köszönhetjük, vagyis a mi találatunk öngól eredménye volt. Ezzel szereztük meg a vezetést a 30. percben, de a Villa még a szünet előtt egyenlített Tommy Green révén. Mellesleg ez egy jó alkalom, hogy emléket állítsunk a Wolves akkori keretének, alább tehát a bő 121 évvel ezelőtti összeállításunk a Villa ellen: 1 Jack Baynton 2 Richard (Dickie) Baugh 3 Charles Mason 4 Albert Fletcher 5 Harry Allen 6 Arthur Lowder 7 Thomas (Tom) Hunter 8 Jeremiah (Jerry) Cooper 9 Nicholas (Nick) Anderson 10 Walter White 11 Alfred (Alec) Cannon Tehát lehetne a Villa a legnagyobb helyi riválisunk, de az nem az ő hibájuk, hogy mégsem ők azok, mi hagytunk ki sok-sok évet az élvonalban, ezért tart ez a vetélkedés még csak 98 bajnoki összecsapásnál (a West Brommal ugyanakkor 142, a Birmingham/Small Heath-tel pedig már 116 bajnokit vívtunk). A mai ellenfelünkkel szembeni eddigi 49 mérkőzésen, amikor mi játszottunk otthon, 21-szer hagytuk el győztesen a pályát, 12 alkalommal döntetlen lett a vége, 16-szor viszont az Aston Villa egy pontot sem hagyott nálunk (az összesített gólkülönbség 86-72 a javunkra). Legnagyobb különbségű győzelmünk a 4-0 volt a Villával szemben, ez azonban háromszor is előfordult: először 1899. április 3-án, aztán 1948. december 25-én, utoljára pedig 1958. szeptember 17-én. Sajnos ugyancsak háromszor fordult elő, hogy a Villa alázott meg minket 4-0-lal a Molineux-ban, ezek időpontja: 1894. december 22., 1978. november 11. és a már általunk is megszenvedett 2004. március 28. Ez egyben az utolsó eddigi vereségünk otthon a Villával szemben, a mi utolsó diadalunkig, sajnos, 1978. május 2-ig kell visszamennünk: akkor 3-1-re győztünk, a góljainkat Melvyn Eves, William (Bill) Rafferty és John Richards szerezték. Utóbbiról tudni kell, hogy összesen 194 gólt szerzett a mi arany-fekete színeinkben, s ezzel a klubranglistán a második a 306 góllal utolérhetetlennek látszó Steve Bull mögött. Ha már gólok, akkor játékosaink közül ezek tekintetében William (Billy) Hartill és James (Jimmy) Murray tekinthető leginkább „Villa-specialistának”, ők az idők folyamán 7-7- góllal terhelték meg a birminghamiek hálóját. Murray hat mérkőzésre elosztva tette ezt meg, Hartill viszont az 1934. szeptember 3-i, 5-2-es győzelmünkkel végződött mérkőzésen egymaga szállította az összes gólunkat. Jó lenne győzelemmel emlékezetessé tenni a 99. bajnoki összecsapásunkat, de az világos, hogy az Aston Villa nagyon egyben van most. Sokat ugyan nem számít, de Lawro nem kis meglepetésemre a mi 2-1-es győzelmünket tippelte a BBC-n, hát ezt nagyon aláírnám! A Villával kapcsolatban még annyit kívánok megjegyezni, hogy a régi Trinity Road Stand szerintem egész Anglia legszebb lelátója volt, kár, hogy már csak fényképeken látható!
Hát én elég kevés dolgot látok, ami nem mellettetek szól, de ebben a bajnokságban eddig csak akkor vesztettünk, ha a félidő a mi szempontunkból 0-1 volt, ez ada alapot mérsékelt bizakodásra.
nem túl rózsás kilátások. Az Everton, a Villa, az Arsenal és a Chelsea ellen ha két pontot tudunk gyűjteni, azt is meg kellene becsülni; bár a papírformára rácáfoló váratlan eredmények is születhetnek. Közte idegenben a Stoke ellen lehetne alkotni még vmit. De sztem sem valószínű, h kb. nov. közepére nem kieső helyen fogunk tanyázni.
Ha az év végén is ott tanyázunk, akkor mint már régebben említettem, meg kell fontolni, h meg kellene válni MM-től. Minden tiszteletem/-ünk dacára. Nem "válságmenedzserként" a legjobb és szkeptikus vagyok, hogy vissza tudná rántani a csapatot a szakadék széléről.
Maradt a 0-1 a végére. Eltelt nyolc forduló, gyakorlatilag a bajnokság ötöde, talán itt az ideje az első rövid értékelésnek. Nos, VAN MIRE SZERÉNYNEK LENNÜNK! Ha most megnézzük a tabellát, négy csapat található alattunk. Történetesen éppen ezzel a néggyel játszottunk eddig a hazai meccseinken, s mindössze négy pontot szereztünk. A legvisszafogottabban fogalmazva is ez qrva gyenge, lényegében a legnagyobb ellenlábasainkkal szemben hoztuk magunkat kiszolgáltatott helyzetbe. Az idegenbeli ellenfelek közül is csak a Man City nem a mi kaliberünk, a Sunderland és a Blackburn ellen többet kellett volna összehozni. A Wigan elleni győzelem dicséretes, de mint a fentiekből levonható, ez tényleg az egyetlen meccs, amin valami jobbat sikerült kihozni az elvárhatónál. Ha mindez nem lenne elég, most egy borzasztóan nehéz sorozat következik olyan ellenfelekkel mint az Everton, a Villa, az Arsenal és a Chelsea. Összevetésként nézhetnénk a Burnley-t. Igaz, idegenben rettenetes pofonokat kaptak, na de kiktől? Liverpool, Tottenham, Chelsea! A Turf Moorban viszont eddig 100%-osak, holott a ManU és az Everton is megfordult már náluk. Aligha túlzás, hogy nagyon nagyot kell változtatnunk, ha nem akarunk már október, de legkésőbb november végére a biztos kiesőnek elkönyvelt csapat szerepében tetszelegni.