Melyik területen adsz magadnak magasabb értéket? Melyikben küszködsz? A szociális magabiztossággal kapcsolatban a legfontosabb dolog amit meg kell értened, hogy ez nem valami amivel születtünk. Ez egy közhiedelem a kultúránkban ami az emberekben olyan érzést szül, hogy ez valakinek vagy van, vagy nincs.
Az igazság az, hogy a szociális magabiztosság egy képesség, amit lehet gyakorolni, fejleszteni és tanulni. Mind a kilenc összetevő egy képesség vagy gondolkodásmód, melyet idővel lehet fejleszteni gyakorlással. Legyen ez akár az asszertivitás, társalgási készségek vagy még a sebezhetőség is, javíthatod a képességed bármelyik területen azáltal, hogy gyakorlod amit tanulsz majd a következő fejezetekben.
"Do the Exercises When Reading Self-Help — It's too easy to read-help and not get the promised results. Realize that 95% of the results from reading a self-help book come from doing the exercises. You must absolutely do the exercises."
"Csináld meg a gyakorlatokat amikor Önfejlesztő könyvet olvasol. - Könnyen lehetséges, hogy elolvasod és nem kapod meg a remélt eredményeket.
Ismerd fel, hogy egy önsegítő könyv olvasása utáni eredmények 95% a gyakorlatok elvégzéséből származik. Feltétlenül csináld meg a gyakorlatokat."
Ennek jegyében meghatározom a szintjeimet: :)
Asszertivitás: 6 - ebben sokat fejlődtem az utóbbi 2-3 évben
A hajlandóságod, hogy megtedd amitől félsz, hogy inspiráld és bátorítsd magad az egészséges kockázatvállalásra, mert tudod ezek segítenek fejlődni – annak ellenére, hogy ez kényelmetlen és ijesztő lehet az utad során.
Szociális komfort
Annak a szintje, hogy mennyire érzed magad kényelmesen a saját bőrödben emberek között, beleértve azokat is akiket nem nagyon ismersz. Ez magában foglal egy általános könnyedséget azzal kapcsolatban, hogy ki vagy te a szociális szituációkban.
Társalgási Készségek (Conversation Skills)
A beszélgetés kezdeményező képességednek a szintje, az idegenekkel való beszélgetés, új emberekkel való találkozás, csoportokkal való beszélgetés és mindezek mellett, hogy képes vagy élvezetes beszélgetéseket folytatni.
Sebezhetőség (Vulnerability)
A képességed, hogy megoszd azt amit igazán érzel és gondolsz valaki mással. Beletartozik még a képességed a bizalomra, és hogy megossz lágy érzéseket mint a szerelem, szomorúság, sérelem és öröm.
Asszertivitás: Tisztában vagy azzal, hogy mit gondolsz és mit akarsz igazán és ezt tisztán kommunikálod. ( Ez magában foglalja, hogy képes vagy kérni amit akarsz és kimondani amit nem szeretsz vagy nem akarsz. )
Szint: (1-10)
Gyengédség Önmagad Iránt (Self-Compassion)
A képesség, hogy kedvesen, türelmesen, empatikusan és tisztelettel kezeled önmagad, még akkor is ha hibázol, vagy nem érsz el valami célt.
Szint: (1-10)
Rugalmasság (Resilience)
Tudod, hogy mindent kezelni tudsz amit az élet hoz, még ha az fájdalmas és ijesztő is. Tudod, hogy mindig megtalálod a módját, hogy túlélj és gyarapodj.
Szint: (1-10)
Belső Érték (Inherent Worth)
Mélyen belül tudod, hogy érdemes vagy a szeretetre és a kötődésre úgy ahogy vagy, hogy kedvelhető vagy és vonzó, hogy van valami amit tudsz nyújtani a kapcsolataidban és az emberek szeretnek körülötted lenni.
Szint: (1-10)
Személyes Hatékonyság (Self-Efficacy)
Hiszel abban, hogy megvan a képességed hogy sikeres legyél amikor erőfeszítést teszel valamiért. Bízol a képességedben, hogy megtanuld és kitaláld mire van szükséged annak érdekében, hogy sikert érj el azokon a területeken amelyek a legfontosabbak számodra.
Az szociális magabiztosság esszenciája a szabadság hogy önmagad légy, hogy az legyél aki igazán vagy mások körében is. Magában foglalja még a céljaid felé törekvés szabadságát, amelyeket legjobban értékelsz az életben – legyen az egy kapcsolat, egy állás vagy bármi más cél.
A következő ábrán megtalálod a kilenc fő összetevőjét a szociális magabiztosságnak. Miután elolvastad őket, adj magadnak egy pontszámot, hogy mennyire vagy jártas az adott területen.
Miután elolvastad a könyvet és teljesítettél pár gyakorlatot, újra értékelheted magad, hogy lásd mennyit fejlődtél ezeken a területeken.
Ahogy minden utazásnál, fontos tudnod hogy merre tartasz. Tudni azt, hogy merre tartasz ad egyfajta irányt, amely segít megállapítani, hogy pályán maradsz-e ahogy az utazás előrehalad.
Egy módja annak mérésére, hogy a régi mély hiedelmeid elengedted, illetve újakat elfogadtál, hogy figyelmet szentelsz a szociális magabiztosságod szintjére.
A szociális magabiztosság egy átélt tapasztalata az érdemed és értéked ismeretének, önmagad elfogadása és kényelme, és a többi emberrel való kapcsolódás élvezete. A következő fejezetek ötleteket adnak, gyakorlatokat és kísérleteket, amelyek segítenek hogy megerősödjön és növekedjen a szociális magabiztosságod.
Ha már Feldmár, olvasom ezt az "Álom és valóság" című könyvét, és találtam egy részt, ami talán a szocfóbhoz is kapcsolódik:
"...úgy tanulhatjuk meg, hogy vigyázzunk magunkra, és védjük meg magunkat attól, ami történhet, hogy pici korunkban valaki odafigyelt ránk és megvédett minket. Az, akit megvédtek, meg tudja védeni magát. Akit nem védtek meg, az nem hiszi, hogy tehet róla, ha történik valami."
És akkor itt elkezdődhet valami, a passzivitásból az aktivitásba haladva. Nem vagyunk áldozatok... sok esetben ennyi is elég, hogy egykor áldozatok voltunk, de ma már nem muszáj annak lenni.
A terapeutám rendszeresen emlékeztetett az óráink közben, hogy „bízzak a folyamatban”. Eleinte bosszantott ez a mondat. „Mi a fenét jelenthet ez?” – kérdeztem magamtól. Ugyanakkor, ahogy telt az idő, felismertem, hogy nem kell mindent teljesen ismernem és értenem hogyan működik, mielőtt kipróbálnám. A lényeg az volt, hogy figyeljek, tanuljak, próbáljak ki új dolgokat és bízzak abban, hogy ezeken a feladatokon keresztül megtapasztalom a változásokat melyeket keresek.
A következő fejezetek végigvezetnek a folyamaton. Együtt fogjuk kihívni, kényszeríteni, hízelegni, játszani, csalogatni és megformázni a hitrendszered egy szeletét. Ez a folyamat nem bináris, mint átállítani egy kapcsolót. A félénkségből és a szociális szorongásból az út a tartós önbizalomba egy utazás, a saját élethosszig tartó folyamata, hogy elfogadd aki vagy és azzá válj akinek lenned kellene.
Ez egy kihívás mindenkinek a társadalomban, nem csak azoknak akik félénkek vagy szorongóak. Ez csak számodra alakult úgy, hogy sokkal alapvetőbb lett hogy kitaláld hogyan hozd létre azt az életet, amire igazán vágysz és megérdemelsz.
Azonban most az a cél, hogy észrevedd és megértsd, teljesen érdemes vagy a szeretetre és a kötődésre úgy ahogy most vagy.
Nem olyan egyszerű ezt a célt elérni, mint azt mondani: „Nos, az a régi hit nem szolgál javamra, szóval fogok egy újat és ezentúl abban hiszek majd, hogy szerethető vagyok és értékes. Ha ez így volna, nem lenne szükség pszichológusokra, terapeutákra és coach-okra. Az emberek csak egyszerűen hoznának egy döntést és megváltoznának saját maguktól. A valóság az, hogy ezek a hitek,
különösen amelyek már régen beépültek, makacsak.
Akkor alakultak ki ezek a régi hitek, amikor fiatalok voltunk, tudatallanul megalkotva őket, hogy védjük saját magunkat. Az életünk bizonyos pontján talán még szükséges célt szoltáltak. Segítettek abban, hogy értelmet találjunk a körülöttünk lévő zavaros vagy fájdalmas világban. Ennek eredményeképpen, ezek a belső mély hitek beágyazódtak az önérzetünkbe és a körülöttünk lévő világba, ezért időt és energiát igényel, hogy megváltoztassuk őket.
A könyv további része úgy van összerakva, hogy segítsen neked átváltoztatni ezt a korlátozó hiedelmet. Nem számít hogy milyen régóta hiszel benn, hogy mennyire érzed igaznak, a következő oldalak segítenek elengedni ezt a fájdalmas és korlátozó eszmét.
Lehetnek dolgok amiket meg akarsz tanulni, képességek amiket meg akarsz szerezni és módszerek melyekkel fejleszteni szeretnéd magad. Lehet benne egy impulzus, hogy növekedj és kiterjedj.
Miért fontos ez, hogy hülyének néznek? Hadd nézzenek. Ezzel megint kívülre helyezed a mércét, és nem önmagadba.
Közvetlenebbé váltam. Megértettem, hogy minden ember ugyanabból az anyagból van összegyúrva. Mindenkinek vannak örömei és fájdalmai. Nem racionálisan értettem meg, hanem intuitíve. Ez a fontos. Agyalni bárki tud, de amit mélyebb szinten megtapasztalsz, az tartósan ott marad. Amihez a racionalitáson túli megélés kapcsolódik.
"De nem igazán tudom, hova forduljak. Klinikai pszichiátrián egyáltalán foglalkoznak ilyen problémával? "
Hogyne foglalkoznának, hiszen a lakosság 5% szenved a szociális fóbiától. A többség persze nem tud róla, eléldegél vele.
De menj el a háziorvoshoz, az elutal a körzethez tartozó szakrendeléses pszichológushoz. Szerintem elég ha csak annyit mondasz neki, hogy szorongsz és a pszichológushoz
szeretnél menni. Persze jó lenne olyanhoz menni akinek van kognitív terápiás képzettsége, de ezt majd beszéld meg a pszichológussal.
És ne aggódj, teljesen normális dolog a problémád (ha már lehet ilyen mondani :) ), sokféle gyógymód van és biztos fogsz javulni ha van benned akarat és elszántság.
Nekem szerintem a SOTE pszichoterápiás osztály segített. De az is, hogy ha felmerül egy probléma, néha csak bemegyek egy könyvesboltba, leülök, és elolvasok 30 oldalt egy megfelelő könyvből. Nem kell feltétlenül megvenni. Neten utánaolvasgatok. Ha az jön pl. hogy egyedül érzem magam, vagy nem tudom elfogadni magam, néha csak beírom a gugliba, és látom, hogy ezzel az érzéssel mégsem vagyok annyira egyedül. Mások is küzdenek ezzel, mások is sebezhetőek.
Elég, ha van pár normális ember. Abból már lehet dolgozni. Én már nem várok semmit a családomtól. Amit kapok, annak örülök, ezen kívül nem hiszem, hogy felnőttként nekik kéne gondoskodniuk rólam. Ha kell, saját magam szülője vagyok.
A családom is olyan, hogy rosszabb már alig lehetne, mindenki széthúz, jobb esetben csak leszarja a másikat, rosszabb esetben meg egyenesen utálja. Még jó, hogy van azért a családban pár normális ember, akik segítenek ha baj van. De nagyobb részük felől akár éhen is halhatnék a híd alatt...
Mostanában kezdtem el gondolkodni azon, hogy talán szakember segítsége kéne, hogy valahogy kilábaljak ebből a helyzetből. Nem akarom az egész életemet így leélni. De nem igazán tudom, hova forduljak. Klinikai pszichiátrián egyáltalán foglalkoznak ilyen problémával? Magán pszichológusra nincs pénzem, örülök, ha kajára futja.
A könyv első részét úgy terveztem, hogy megértsd a szociális szorongás fő kihívásait és okait.
- Ez azzal a hittel kezdődik, hogy mélyen valami baj van veled és ha az emberek ezt megtudnák, akkor felismernék hogy nem vagy érdemes a szeretetre és a kötődésre.
- Emiatt szükségét érzed hogy védd magad azáltal, hogy elkerülöd az embereket és a szituációkat, ahol bírálhatnak.
- Szükségét érzed, hogy elkerüld az elutasítást, mert ez megerősítené hogy valóban nem vagy szerethető.
- Minél inkább hiszünk ebben, annál inkább félénknek és szorongónak érezzük magunkat az emberek körében, elkerüljük az elutasítást, kritizáljuk és elutasítjuk magunkat az saját elménkben.
A megoldás a szociális szorongásra, hogy engedd el ezt a korlátozó hiedelmet és valóban tudd és lásd mélyen, hogy alapvetően szerethető és érdemes vagy úgy ahogy vagy.
Ha ezt hajlandó vagy megtenni, akkor kérlek kezd el olvasni a 2. részt, hogy létrehozhasd a saját ütemterved a szociális szabadság felé. Ha úgy érzed nem akarod, vagy ha azt mondod magadnak, hogy ez reménytelen mert semmi sem fog működni, akkor azt javaslom neked, tarts egy szünetet mielőtt a 2. részt olvasnád. Lerakhatod ezt a könyvet pár napig, hetekig, vagy akár hónapokig is ha szeretnéd. Emésztgesd amit olvastál és tanultál, és vedd észre hogy ezek a negatív hiedelmek hogyan működnek az életedben.
Hogyan állítanak meg, hogyan blokkolnak és tartanak vissza az élettől amit igazán szeretnél?
Ami a legfontosabb, mit gondolsz, mitől fognak a dolgok megváltozni?
Abban reménykedsz, hogy valami mágikus változás történik magától?
Amikor alaposan meg vagy győződve arról, hogy semmi sem fog változni amíg te magad másként nem csinálod a dolgaid, akkor kész vagy, hogy a könyv második részét elolvasd.
Amint elhatározod, hogy mindent meg fogsz tenni, hogy áttörj a félénkségen és legyőzd a szociális szorongást, majd azt az életet éld amit igazán akarsz, a siker elkerülhetetlen.
Jól tudom érezni magam akkor is ha egyedül vagyok, de úgy érzem, hogy szükségem volna egy külső támaszra. Nem azért szeretnék beilleszkedni, mert az a "normális", hanem mert jó lenne valaki, akivel meg tudnám osztani a gondolataimat, tartalmasan el tudnám tölteni a szabadidőmet. Nagyon rossz érzés állandóan egyedül lenni és még rosszabb 20 másik emberrel egy teremben lenni és azt érezni, hogy sosem voltam voltam még ennyire egyedül. Ez az állandó szorongás pedig teljesen ellehetetlenít. Egész nap nem szólok senkihez és kutya se kérdi meg, hogy mi bajom van, bár ha el is mondanám, úgyse értené meg az, aki sose járt ebben a cipőben.
Az egy dolog, hogy másoknak szükségük van-e rád, de neked, személy szerint szükséged van-e saját magadra? Képes vagy úgy elmenni valahova, elmélyülni valamiben, hogy egyedül vagy? Képes vagy szeretettel bánni magaddal? Utána jöhet minden más.
Azt vettem észre, hogy a tartalmasabb egyedüllétek után mintha az emberek jobban értékelnének. Nem kell mindig kapcsolatokban gondolkozni. Saját magad biztos támaszának lenni megfizethetetlen... míg ha másoknak támaszkodsz, állandóan bizonytalanságban élsz, hiszen mások bármikor kiléphetnek az életedből, és akkor eldőlsz, ha nincs szilárd belső alap. Legalábbis nekem ez körvonalazódik mostanában. Én is annyiszor keresem tudattalanul is a külső támaszt. Általában a bennem lévő kétségbeesés, bizonytalanság mértékéből érzem, hogy megint csak másokból akarom összeollózni magam.
Ha mélyen magadba nézel, érdekelnek ezek az emberek? Vagy csak egy kényszer van, hogy "be kell illeszkedni", mert "az a normális"?
1. Keress pszichológust. Egy pszichológus/pszichiáter mindenkire ráfér, főként arra akinek problémái vannak.
2. Ne add fel ilyen könnyen. Nagyon jó irány volt, hogy próbáltál kezdeményezni. De ezt nem egyszer kell próbálni, hanem többször, sokszor, akár 100-szor. Egyre jobb leszel benne. Ugyanakkor a társaidnak is kell idő, amíg rájönnek, hogy te nem visszahúzódó, hanem barátkozó vagy,
lehet veled jókat beszélgetni, lehet rád számítani, stb..
3. A próbálkozás mellett tanulhatsz technikákat, amik ezt segítik. Small talk, kognitív terápia, meditáció. Ezek sokat segítenek.
4. Fontos, hogy mit gondolsz magadról. Erősítsd az önbizalmad. Az erősségeidre koncentrálj. Valószínűleg eltúlzod a gyengeségeidet.
Mindenkinek vannak gyengeségei, viszont mindig tudsz fejlődni.
Ez a célja ennek a programnak és ezen fogunk dolgozni a könyv második felében. Most pedig, ebben a pillanatban, nem kell pontosan tudnod, hogyan fogod csinálni. Csak annyira van szükség, hogy képes legyél azt mondani: lehetséges.
Lehetséges, hogy magabiztosabbnak érezd magad? Lehetséges, hogy meg tudod tanulni amire szükséged van, és el tudsz kezdeni beszélgetést új emberekkel, és tényleg élvezed azt?
Nem számít hogy mióta vagy félénk, nem számít hogy hányszor utasítottak el, nem számít mennyi félelmet tapasztaltál már, lehetséges hogy mások legyenek a dolgok.
A kérdés az számodra: hajlandó vagy vállalni a kényelmetlenséget, ha tudnád, hogy ez radikálisan átalakíthatja az életed?
Sziasztok. Nachos vagyok, 20 éves szegedi fiú. Már nagyon régóta van ez a fóbiám, nem is tudom pontosan, óvódás lehettem mikor elkezdődött de csak most jöttem rá, hogy ez az állapot tulajdonképp egy mentális betegség és, hogy neve is van. Azt gondoltam, hogy egyedül vagyok ezzel a problémával és csak én lehetek ilyen "pancser", aki fél megszólítani egy embert. A fóbiám nem jelentkezik annyira általánosan, inkább csak az iskolában töltött időre korlátozódik. A velem egykorú diákokkal egyszerűen nem tudok kapcsolatot kialakítani. Félek attól, hogy rossz dolgokat gondolnak rólam, hogy azt gondolják, hogy milyen ronda és hülye vagyok, hogy nevetségessé válok előttük. Meg vagyok győződve róla, hogy mindenki undorító, szánalmas pancsernek gondol, tehát miért is akarna velem bárki is szóba állni? Éppen ezért ezekben a társas szituációkban inkább próbálok láthatatlan lenni, nem szólni a többiekhez. Persze ez a fajta viselkedésem miatt nagyon magányosnak érzem magam (pláne mostanában, hogy egy számomra nagyon fontos ember halt meg és senki nem támogat érzelmileg). Idén új suliba jelentkeztem és tényleg próbáltam interakcióba lépni a többiekkel és legyűrni a félelmeimet, viszont hiába próbáltam fejben legyőzni őket testi tünetek lettem úrrá rajtam. Ha a tanár kihív felelni, a többiek előtt próbálok cigizni vagy akármilyen módon a többiek előtt kell megnyilatkozni felmegy a pulzusom, elkezdek remegni és nagyon kellemetlenül érzem magam. Persze a tünetek miatt még inkább rosszul érzem magam. És hiába érzem úgy, hogy próbáltam nyitni néhány ember felé, továbbra is egyedül érzem magam. Az, hogy ők nem is igazán keresik velem a kontaktot (Fb-n eddig mindig csak én írtam nekik, ők sosem írtam rám, hogy szia mizu veled? Már ez is nagy eredmény volt a részemről, korábban 4 év alatt mertem csak összesen kb 2-szer írni akármelyik osztálytársamnak.) megerősíti bennem, hogy én egy nyomorult senki vagyok, aki a kutyának sem kell. Ez a csalódottság, düh oda vezetett, hogy ma elvonultam szünetben mindenki elől és alig bírtam visszafogni magam, hogy ne sírjak. (Tudom, nagyon gáz.) Szóval látom, hogy igazából semmi értelme annak, hogy próbáltam változtatni a hozzáállásomon, hiába próbáltam közeledni hozzájuk, továbbra is egy kívülálló vagyok, egy nagy senki. Abba az illúzióba ringattam magam, hogy ha változtatok, talán lesz valaki, aki érdemesnek tart arra, hogy legalább haverok legyünk. De most úgy érzem, hogy felesleges tovább próbálkoznom. Azt a következtetést vontam le, hogy minél inkább bezárkózok, annál kevesebb csalódás és fájdalom fog érni. Viszont minden nap úgy kelni és feküdni, hogy tudom, senkinek nem számítok irtó nehéz. Teljesen értelmetlennek és kilátástalannak látom az egész életemet. Egy igazi csődtömeg vagyok. Szerintetek van ebből kiút vagy hagyjak fel minden reménnyel és inkább akasszak kötelet a nyakamba?
A változás kulcsa, hogy fokozatosan egyre kevésbé higgy a nem vagyok elég jó történetnek.
Minden előrelépés ezen a területen ahhoz vezet, hogy jobban érzed magad a saját bőrödben és több lehetőséged lesz az életben. Ha az idő 95%-ában hiszel abban hogy nem vagy elég jó, majd ez lecsökken 80%-ra, az egy drasztikus javulás. Ha csak az időd 50%-ában hiszel ebben, akkor az időd másik 50% -ában szabad vagy. Szabad hogy önmagad légy, hogy kifejezd és megoszd másokkal a tehetségedet és a képességeidet. Ha leviszed ezt a negatív meggyőződésed 20%-ra például, akkor az időd 80%-ában szabad leszel, hogy önmagad legyél.
Ha egyszer teljesen el tudod majd engedni ezt a hitet, az életed elkezd nyitottabbá válni sokkal gyorsabban, mint ahogy azt el tudod képzelni. Amint elengedted, semmi sem fog megállítani, hogy elérd a célod, a küldetésed, és a szenvedélyed az életben. Az eddig téged visszatartó önbizalomhiány horgonya nélkül, szabadon folytathatod a karriered, építheted a kapcsolataid és a barátságaid melyekre igazán vágysz.
Kíváncsi hozzáálással kipróbálhatunk új dolgokat, új tetteket, végül új eredményekkel.
Ez az, ahol a jelentős változás elkezdődik. Amint elkezdünk másképp viselkedni, azt vesszük észre, hogy az emberek másképp reagálnak mint amitől féltünk vagy elképzeltük.
Elkezdjük megkérdőjelezni az eszmét, hogy nem vagyunk elég jók, majd elkezdünk csodálkozni, lehetséges hogy érdemesek vagyunk a szeretetre. Néha már tudod is hogy így van. A célja ennek a programnak a segítség, hogy rendszeresen tudd és emlékezz az érdemeidre és az értékedre.
Talán nem tapasztalod mindig hogy értékes, érdemes és szerethető vagy, de minél gyakrabban érzed igaznak, annál jobb lesz az életed.
Nem kell tudnod hogyan. Erről fog szólni a könyv következő része. Átvezettem magam és több száz embert ezen a folyamaton, hogy elengedjük ezt a toxikus hitet, és téged is segíteni foglak.
Amire szükséged van ennél a pontnál, hogy hajlandó legyél a változásra. Remélhetőleg ezt gondolod:
„Igen, meg akarok szabadulni ettől a fájdalmas eszmétől, hogy nem vagyok elég jó. Csak nem vagyok biztos benne hogyan tegyem. Úgy tűnik, mintha a belső kritikámnak saját elméje lenne!”
A következő fejezetben egy ütemtervet ad neked, hogy eljuss az önbizalomhiányból és önkritikától egy mélyebb önbizalomba állapotába, amikor hiszel magadban és a benned rejlő értékekben.
Ez az utazás nem olyan lesz mint felkapcsolni a villanyt, nem lesz az önbizalomhiányból egy pillanat alatt egy csomó önbizalmad. A magabiztosságot te hozod létre idővel, azáltal hogy apró döntéseket hozol nap mint nap. Ez elvezet téged a belső gondolataidból a körülötted lévő világba, ahogyan felteszed és reagálsz a következő alapvető kérdésekre:
- Mi történik valójában, ha kockáztatok és odamegyek beszélgetni ahhoz a személyhez?
Ahogy láthatod, van egy momentum, ez a „nem vagyok elég jó” hit, ami az alapvető forrása a félénkségnek és a szociális szorongásnak. Ez ahhoz vezet, hogy kerülöd a kockázatokat, félsz az elutasítástól, ami azt okozza, hogy nem fogadod el és támadod önmagad. Ez drasztikusan csökkenti az életed minőségét és megakadályozza, hogy megközelítsd azt akivel találkozni szeretnél, hogy azt tedd amit akarsz, és hogy egyáltalán kényelmesen érezd magad a saját bőrödben. Még ha látod is hogyan korlátozza az életed és okoz neked fájdalmat, nagyon nehezen tudod elengedni.
Annak ellenére, hogy látod mekkora csapda ez, mégis igaznak érzed.
Ha tényleg meg akarod változtatni az életed, hogy felszabadítsd magad a magányosságból és a szociális szorongás fájdalmából, hajlandónak kell lenned elengedni ezt a régi hiedelmet.
Railroadman! A gondolkodásmód megváltoztatása komoly, lelki terhet igénylő önterápia, akár bele is bukhat az ember, ha nem jól járja meg az utakat. Neked sikerült, másnak nem biztos hogy sikerült. Ezt is figyelembe vennéd. Nem tudom megállapítani, hogy csak viccelődsz vagy komolyan írtad meg, hogy tényleg sikerült a gondolkodásodat megváltoztatni, akkor miért nem osztod meg velünk? "Tökély gondolkodás" nem létezik. Mert akkor tévedni sem lenne szabad, ha már tökéletesen gondolkodunk. De tévedhetetlen ember nincs, így tökéletes ember tökéletes gondolkodásával NINCS. Csak helyes gondolkodás van.
Ropass által fordított részletekből a piros dolgok megszámolása ismerős folyamat. Otthon, nyugodt körülmények között ez simán megtörténik, sőt a zöldekre is emlékszem. De viszont, ha egy szorongáshelyzetben próbáltam a negatív gondolkodást elterelni, ekkor számolgatni, másra koncentrálni (tenger, hegyi levegő stb.) sem tudtam, annyira kavarodtak a gondolatok a fejemben. Egyetértek Ropass-sal, hogy a gondolkodásmód folyamatosan változik és rajtunk múlik, hogy melyik irányba, de nem állhat meg örökké egy szinten.
