Ságvári Endre esetében lényegtelen, hogy kommunista volt, sokkal fontosabb, hogy miért nem őrizzük azon keveseknek a nevét, akik függetlenül attól, hogy kommunisták, vagy jobboldaliak, de egyaránt antifasiszták voltak, és bátor emberek.
Fencsik Flóra publicista Ságvári Endre kapcsán úgy fogalmazott: "azokban a bénult hónapokban, amikor sok százezren kapaszkodtak fel engedelmesen a marhavagonokba, ő legalább visszalőtt".
…1944-ben, az akkori budapesti rendőrfőkapitány a Ságvári Endre elleni intézkedésben részt vett csendőrök és rendőrök kormányzói kitüntetését az alábbi tényállás alapján javasolta: "Folyó év július hó 27-én 19 óra 45 perckor a csillaghegyi nyomozó csoportnál szolgálatot teljesítő Cselényi Antal detektív, Kristóf László és Palotás Ferenc csendőrnyomozók, hosszú megfigyelés után, Budapest területén nyomára jutottak dr. Ságvári Endrének, aki már mintegy hét éve földalatti baloldali szervezőmunkát végzett és vezetett. Nyomon követték és a XII. ker. Szép Ilonai villamosvasúti kocsiszín mellett levő Nagy Béla-féle cukrászdában egy állítólagos Szabados nevű kommunista társával figyelés alá vették, majd őket elfogni igyekeztek. Elfogásuk után motozás, illetve bilincselés közben dr. Ságvári Endre, aki izmos férfi, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájához kapott, onnét önműködő pisztolyát előrántotta és rögtön tüzelt. Lövéseivel Cselényi Antal detektívet a jobb vállán, Kristóf László csendőrnyomozót a jobb combján súlyosan megsebezte, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen eltalálta. A lövések leadása után dr. Ságvári Endre a helyiségből kimenekült, de a Palotás Ferenc csendőrnyomozó és a sebesülten utána futó Cselényi Antal detektív lövéseitől eltalálva holtan összeesett. Dr. Ságvári Endre Szabados nevű társát sikerült elfogni. A sérültek közül Pétervári János rendőrőrmester állapota haslövése következtében annyira súlyos, hogy életben maradása kétséges."
Kristóf Lászlót tizenkét társával (csendőrnyomozók, politikai detektívek, rendőrök) együtt 1959-ben (!!!) állították bíróság elé. A koncepciós perben valamennyi vádlottat bűnösnek mondták ki emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettben. Kristóf Lászlót és két társát halálra ítélték és kivégezték, a többiekre súlyos börtönbüntetéseket, mellékbüntetésként pedig vagyonelkobzást és - az életben hagyottakra - állampolgári jogok gyakorlásától való eltiltást szabtak ki.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány közleménye szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni súlyos megtorlásnak ez az 1959-es per is része volt. Az NJA szerint a Kádár-rendszer idején a hatalom meg akarta mutatni az önkényuralom erejét azokkal szemben, akiket - mint az elmúlt utolsó polgári államrendszer erőszakszervezetének tagjait - szívesen büntettek volna ellenforradalmi bűncselekményekért, de mivel erre a vádlottak nem vagy alig adtak okot, így régi bűnöket vettek elő….
Akkor nincs mit keresned itt, a politika fórumon írogatókat egyáltalán nem érdekli az igazság, csak egymás és/vagy a nem preferált politikai pártok és azok képviselőinek agyatlan rugdosása. Ezt halál komolyan mondom, már belefutottam nem egyszer.
"1944. július 27-én Budapesten, a Budakeszi úti Nagy cukrászdában (ma Remiz étterem) találkozott egy másik kommunistával; ide érkezett négy csendőr az őrizetbe vételükre. Társa ellenállás nélkül megadta magát, Ságvári viszont hamis igazolványt mutatott fel, majd pisztolyt rántott a csendőrökre és hármójukat megsebesítette"
En nem keveredtem senkik koze. En az igazsagot akarom tudni, de rogeszemt latok ervek helyett.
Az engem nem erdekel, hogy akik szinten ezen a velemenyen vannak, azoknak milyen a politikai partallasa. En semmiilyen klubot nem alapitottam, es nem keveredtem senki koze. Az igazsag kideritese, es a valosag feltarsanak vagya az nem tarsasagfuggo/
Szó sincs arról, hogy legálisnak tekinteném a bármilyen színű megszállók hatalmát. A Legfelsőbb Bíróság is az 1921-es törvényt tekintette mérvadónak a Ságvári megölésével gyanúsított csendőr esetében.
Hány ezer kiképzetlen, szedett-vedett fegyverekkel rendelkező ellenálló kellett volna az akkori idők legerősebbnek mondott hadserege ellen? Honnan vettek volna fegyvert, lőszert? Akkor még nem ismertük a szovjet filmekből és ifjúsági regényekből a Molotov-koktél receptjét sem.
Abban van köztünk eltérés, hogy te legálisnak tekinted az akkori hatalmat. Pedig már német megszállás volt hónapok óta, a csendőrnyomozók a Gestapótól kapták az utasításaikat. Magyar állampolgárok százezreit deportálta a hatalom (a csendőrség segítségével) a halálba.
Az volt inkább a baj, hogy nem ezrek ragadtak fegyvert a megszállás ellen.
Az akkor fennállt törvények szerint az államhatalom erőszakos megdöntésére való szervezkedésért 5 évig terjedhető fogház járt. Ezt valószínűleg súlyosbíthatta, ha valaki mellékesen fegyvert is rejtegetett, ezért az illegális kommunista párt megtiltotta tagjainak a fegyvertartást. Ságvári azonban - öntörvényű ember lévén - nem tartotta kötelezőnek magára a pártfegyelmet sem, s beteljesült rajta a bibliai jóslat: aki fegyvert ragad, fegyver által vész el.
Sagvari meg nem bekes rendorjarorre tuzelt, hanem fegyveres rendorok jottek letartoztatni. Aki letartoztatni jon, az nem bekes.
Sima járőrök voltak, járőröknek pedig nem feladata a letartóztatás, csak ha valaki a közrendet sérti. Ságvári egyszerűen beszart a közeg láttára a krémese mellett és ész nélkül elkezdett a soha nem használt pisztolyával lövöldözni.
Ságvári egyike volt a 140 magyarországi illegális kommunistának. Esetét és nevét misztifikálta azután a következő átkosban a több ezer, egymásnak tanúskodó pincepartizán
„…A tájékozatlan olvasó azt gondolhatja, hogy a per tárgya kizárólag Kollár István meggyilkolása volt, amiért Tóth Ilonát „1957. június 17-én (három vádlott-társát, Gönczi Ferencet, Gyöngyösi Miklóst és Kovács Ferencet egy nappal korábban) kivégezték”. Ha pontosan akarjuk rekonstruálni a történteket, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy három különböző megítélést követelő ügyet és egymással csak vékony szállal összeköthető tizenegy személyt (mindnyájan a politikai ellenállás aktív résztvevői voltak) hoztak össze egyetlen perben. Következésképpen ez a per lényegében három „minipert” foglalt magába (Kollár-ügy, Élünk-ügy, Jagicza-ügy). A vádlottak közül négyen (!) nem is ismerték Tóth Ilonát, először a tárgyalóteremben találkoztak vele. Egyikük Kovács Ferenc volt (Jagicza-ügy), akit a fentebb felsoroltakkal együtt valóban felakasztottak. Kivégzésüknek pontos időpontja azonban 1957. június 26-a, Tóth Ilonáé pedig június 27-e.
A szigorló orvosnő egy rendbeli gyilkosság, folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettének vádjával került a bíróság elé. Másodfokon az izgatást a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel vádjára változtatták. A Péterfy Sándor Utcai Kórház Cházár András utca 3. szám alatt (és nem a Szent Domonkos utcában!) működő kisegítő kórházának megbízott vezetőjeként felkelőket bújtatott. Részt vállalt az Angyal István vezetésével készült röplapok, illetve az Élünk című illegális lap készítésében és terjesztésének megszervezésében. Az 1957-es hivatalos (bírósági) verzió szerint brutálisan meggyilkolta Kollár István segédmunkást; bűntársai Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc és az akkor még fiatalkorú Molnár József voltak. 1990-ben és 1992-ben Tóth Ilona féltestvére felülvizsgálati kérelmére elutasító választ kapott. A hivatalos verzió tehát a mai napig sem változott. Folytonos a véleményazonosság a Magyar Népköztársaság és a Magyar Köztársaság igazságügyi szerveinek álláspontjában.
A cikk szerzője felteszi a kérdést: „Kinek, milyen hatalmi csoportnak állhatott útjában egy ártatlan, általános megbecsülésnek örvendő, eminens medika?” Tudjuk jól, hogy a hatalmi csoportokat soha nem érdekli más, mint saját hatalmi érdekeik. Különben is, az „eminens medika” ellenforradalmárként jelent meg a hatalmon lévők szemében, nem „ártatlan” volt, hanem a rendszer ellensége. A koncepciós perre azért volt szükség, mert bizonyítani kellett itthon és külföldön egyaránt, hogy – mint az az elsőfokú bíróság ítéletében olvasható – az ellenforradalom sötét terveihez felhasználta a kiszabadított bűnözőket, a kalandorokat, a félrevezetett fiatalokat, a megtévedt értelmiségieket és mindazokat, akik sérelmet szenvedtek állami vagy társadalmi szervektől és sértettségükben elvesztették józan ítélőképességüket. Végül ez a gyűlölettől beszűkült látásmód az ellenforradalmi szervezkedés során, logikus következményként, gyilkossághoz vezetett, ami egyébként szervesen következik az ellenforradalom lényegéből és szelleméből. Csodálkozom, hogy Eörsi ezt nem érti. Terjedelmi korlátok miatt nem tudom részletesen kifejteni álláspontomat a koncepciós eljárások iratainak szövegeiről. Anynyi bizonyos, Tóth Ilona kegyelmi kérvénye leginkább önfeljelentésnek tekinthető. A halálraítéltek kegyelmi kérvényükben nem súlyosbító, hanem mentő körülményeket keresnek. Különben nem is lenne értelme megírni! Már az idézett részletek is (ez a kegyelmi kérvény teljes szövegének töredéke) jól bizonyítják azt, hogy akik ezt a szöveget Tóth Ilonával leíratták, pontosan tudták, nem enyhítő, hanem a vádat alátámasztó adatokkal kell telezsúfolni a „kegyelmi kérvényt”. Ráadásul még arra is gondoltak, hogy a kontextusból a vádlott jelleméről kifejezetten negatív kép alakuljon ki. Nincs a világon olyan jóindulatú ember, aki ezek alapján a kérelmező számára bármilyen mentséget találna. De nem is volt ez cél.
Eörsi Tóth Ilona mellett Gáli József (Élünk-ügy) vallomásaiból is idéz részleteket, amit nagyon vitathatónak tartok. Nem célja miatt, hogy bebizonyítsa, nincs itt semmiféle koncepciós ügy. Végül is nem kell egyformán gondolkodnunk Tóth Ilona és társai ártatlanságát illetően. Azért vitatható, mert nem mondja meg, milyen bizonyítékkal rendelkezik arra nézve, hogy a vádlottak vallomásai hitelesek. Honnan tudja, milyen körülmények között hozták létre ezeket a szövegeket? A szerző csak a Fővárosi Bíróság irattárában lévő periratokból dolgozott. A bírósági iratok fontosak, de nem elegendőek ahhoz, hogy tényszerűen megítélhető legyen, koncepciós volt-e a Kollár-ügy vagy sem. Elengedhetetlen a BM irattáraiban lévő – betekintésre engedélyezett – anyagokat és számos más forrást is megismerni és az adatok összevetni. Mivel hasonlítja össze a periratokat, ha nem ismeri példának okáért a nyomozati szakaszban készült iratok jelentős részét? Felkészültsége csak ahhoz elég, hogy ilyen határozottan elkötelezze magát az 1957-es bírósági ítéletek mellett? Sajnálom.
A Legfelsőbb Bíróság Büntetőkollégiuma ítéletének indoklási részéből:
"Tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott, jogerős határozat tényállására, az volt megállapítható, hogy az intézkedés során erőszakos fellépésre mindaddig nem került sor, amíg Ságvári Endre a fegyverét elő nem vette. Ehhez képest vele szemben a csendőri fegyverhasználat a kialakult tűzharc során jogszerű volt, mert arra ő maga adott okot."
...
"Bármily népszerűtlenül hangozzék is ez, Ságvári Endre nem volt jogos védelmi helyzetben, amikor pisztolyt rántott, mert a jogos védelem - abban az időben is - csak a személy ellen intézett vagy azt fenyegető "jogtalan és közvetlen" támadás elhárítására volt igénybe vehető. Vele szemben pedig jogszerű hatósági intézkedés történt. "
azert nem olyan szimplifikalo alkatnak ismerlek aki t. baloldalrol beszeljen.
mi van a lelkeddel ha toth ilon es/vagy tarsai tenyleg embert oltek? attol rendbe jon a nemvolttaggyules tipusu itelet? a baloldalnak de a jobboldalnak is mindig is problemai voltak a birosagi iteletekkel. kezdodott jozsef attila elitelesevel...
"Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács", de a forradalmat november 4-én leverték. A gyilkosság viszont november 18-án történt, két héttel később.
A történet felmelegítése a jobboldal választási kampányának a része, várhatóan négyévente ismétlődik.
Baloldalról 40 éven át hallgathattuk a hős Ságvári Endre történetét, aki Ilonkához hasonlóan bepánikolt, és lövöldözni kezdett egy békés rendőrjárőrre.
Ilyenkor legalább tedd hozzá: "Egyes, magukat történésznek tartó személyek véleménye szerint..."
A téma meg azért szokott előkerülni, merthogy időnként rátok jön a vágy: ha már a szoba közepére szartatok, akkor mindenki ismerje el annak ibolyaillatát...
"Kollár István egykori ÁVH-s, szül. 1930, ezredesként ment nyugdíjba 1981-ben. Az is lehet, hogy ma is él."
nem igaz. Bizonyitsd be. Egyebknet hol hallottad ezt? (Ez is a Tóth Ilona rogeszme resze)
"Például M. Kiss Sándor már három Kollár Istvánt is bemutat61, s ez dezinformációként hat. (Abban azonban téved, hogy hozzátartozói nem látták a holttestet: Húga, sógora és unokatestvére a Szvetenai utcai bonctani intézetben körülbelül december 12-18. között felismerték a halottat.62) Ugyanakkor Tamáska Lóránt orvos szerint (akire Jobbágyi Gáborék oly gyakran hivatkoznak) a vitatott holttest egyértelműen Kollár István áldozatáé volt. "
Idezet a boncolasi jegyzokonyvol, csak hogy latszodjon, hogy van ilyen:
""...a halál közvetlen oka a szívet ért szúrt sérülés volt, amelynek következtében a szívburok vérrel telítődött meg és a halál ú. n. szív tamponade miatt következett be. [...] A szúrás következtében a szívből vér ömlött ki a szívburokba, azt feszülésig kitöltötte, majd a szívburok fali lemezén lévő sérülésen keresztül a vér a bal mellüregbe ömlött, és így a bal mellüregben 480 grm-nyi vért találtunk. A halál közvetlen oka ez a szívet ért szúrás volt. Azt, hogy a szúrás a sértett életében keletkezett, minden kétséget kizárólag bizonyítja az, hogy a szúrtcsatorna mentén, úgy a szív belhártyája alatt is vérzés volt."
Tóth Ilona ügyét rendes bíróság tárgyalta normális eljárásban, - csak a fellebbezés került a Népbírósági Tanács elé, - amelyik egyyébként nem változtatott sem az eljáráson, sem az ítéleten.
A vallomás meg vallomás, - ez is egy tény, amit elhallgatni lenne morális aljasság, szakmailag meg tisztességtelen eljárás.
Egyébként szvsz hagyni kellene már ezt a szgény lányt békében nyugodni, - áldozata ő a kornak, de hősnek nemigen mondható.
Egy felzaklatott, labilis idegrendszerű, végtelenül fáradt lány egy rossz pillanatban rossz döntést hozott, - megbűnhődött érte.
De azért az nem lenne helyes, ha a mai fiatal orvosok számára ő lenne a példakép...
Miert kell tisztara mosni azokat, akik a parthaz elott meglincseltek a foglyokat, es mindenkit, aki a parthazbol jott elo? Fiatal, 20 ev koruli sorkatonakat lottek agyon. Miert kell oket vedeni es tisztara mosni?
