FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Igen, mostmár egyre inkább rájövök, ideiglenes állapota ez a gyomromnak és ki kell várnom,míg elmúlik a kellemetlen érzés. Ha itthon vagyok, türelmesen kivárom. Csak ha éppen dolgozom vagy máshol vagyok és teljesítenem kell, akkor feszült vagyok és az még inkább nem tesz jót a gyomromnak. Puffadt, feszített hassal nehéz koncentrálni vagy éppen egy baráti társaságban jól érezni magamat. Ilyenkor van az,hogy meggondolom,mikor és hogy eszem vagy eszem-e egyáltalán. Csak ennek az a hátulütője,ha este hazaérek,akkor merek enni és az megint nem jó.
Igazad van, én pont a másik végen lakom:( Tényleg jó pár száz km.
No, nem baj, lehet, hogy jobb is így. Olyan vak vezet világtalant játék ez. Vagyis nem biztos, mert én tanácsot, tapasztalatot kapok tőled, tőletek, meg én is elmondom, amit gondolok.
Érdekes, pont azt érzem, amit Te. Hogy megáll bennem a kaja. Pang, se le, se föl, szó szerint. De pont ezt kell megtanulni, hogy majd elmúlik, még ha fáj is egy kicsit, vagy rossz érzés, a következő kajáig, kajától majd elmúlik.
Nagy akarat erőt érzek benned, ne add fel,mert ez út a sikerhez és ha így állsz hozzá, akkor napról napra előrébb fogsz jutni. Hiszen, tudod,hogy ahogy étkezel,az nem normális és nem vezet jóra. Legyen előtted a jövőbeni célod,hogy családot akarsz, és ha most makacskodsz, nem lehet meg az álmod, elesel olyan dolgoktól,amiket akarsz az életben. Hízni nem fogsz, legfeljebb 1-2 kilót és normálisabban fogsz kinézni. Gurulni soha nem fogsz,az biztos.
Hááááááááááááát, én somogyi vagyok. Biztos vagyok benne,hogy 2-300 km elválaszt egymástól minket. Marad a fórum, e-mail, chat,skype... stb.
Mostmár én sem feltétlenül a hányásra gondolok,ha nem esik jól a kaja. Most például ettem egy kis édességet. Megállt bennem a kaja. Pang a gyomromban, úgy érzem. Se lefele, se fölfele. Ott áll egy helyben a gyomromban. Így érzem. Majd megindul. Ebédkor ráeszek,aztán megtolja. Most nem fogok rohangálni hányni:)
Értem, megértelek, igazad is van, meg nem is teljesen, de még mindig azon jár az eszem, hogyan tudnánk mi ketten összedolgozni. Mert annak alapján, amiket leírtál, pl. hogy szeretsz akkor enni, ha már éhes vagy, hogy jól essen, meg hogy idegesít, ha nem éhezel meg rendesen, mégis eszel, stb.
szóval valahogy nagyon hasonlóak vagyunk. Igaz, én nem bulimiás voltam, mégis. És nem akarsz járni dokihoz, márpedig valamit kell csinálni. Erős vagy, akarsz gyógyulni, de hogyan?
A barátnős dologban igazad van.
Nekem is nagyon fáj most a gyomrom. Ha BN-es lennék, most tutira hánynék, de soha nem teszek ilyet.
Banyeg, le a kalappal! Tudod, mekkorát léptél? Egy mérföldet! Ez igen!
Szép! De nehogy azt hidd, hogy ez olyan marha sok kaja volt különben, a kamaszlányom kb. 3x ennyit megevett. De tőled ez szép teljesítmény.
A gyomrocskád majd szépen újra megtanulja, hogy az a dolga, hogy emésszen. Hadd böfögjön, hadd csuklódjon, majd megedződik.
Különben most nekem is moslék, vacsira bezabáltam, gyorsabban is ettem a szokottnál, meg rágós kaja volt, de én soha nem hányok, inkább iszom egy kis gyomorkeserűt :DDD. Reggelre majd csak megemésztem. :((
Látod, máris jobban érzi magát a tested, ha a gyomrod még nem is, nem leszel olyan erőtlen zombi. Örülök. Persze nem minden nap fog még ilyen kiválóan menni, de akkor se hagyd abba, újra és újra próbálni kell.
Ja, egy kezdőhöz kerültem (pszichiáter). Inkább beszélgettünk. De úgy érzem, a tanult barátnőmmel is lett volna legalább olyan hatásos vagy annyira nem hatásos a beszélgetésünk,mint vele. Ő is javasolt étkezési tervet. Nem érzem,hogy olyan hatásos lett volna. Most nem járok.
Az okot tudom,amiért ide jutottam. Hogy egy agymosással meg tudja-e változtatni a gondolkodásomat, gondolataimat a testemmel,evéssel kapcsolatban, hát kétlem,hogy teljesen meg tudná.
Az evés tervezést, naplóvezetést már csináltam, magamtól találtam ki,aztán kiderült,hogy ez egy ajánlott módszer. Csak belefáradtam, elfáradtam, főleg amikor újra kellett kezdeni.
Hát, ma nem tudom, mi történt, mert ilyen zűrös nem-evős-rosszullevős-túlevős-kihányós nap után három napig a kajára sem bírtam gondolni.
4-szer ettem, NÉGYSZER:))
Reggelire egy fél tenyérnyi péksütit, ebédre mondjuk keveset, egy fél sült csirkét zöldséggel, uzsira 1,5 főtt tojást és 1,5 szelet teljes kiörlésű kenyeret zöldséggel, vacsira a csirke másik felét és egy szelet sárgadinnyét.
Persze, minden bajom van, böfi egész nap, csuklok, ég a gyomrom, de annyira jó érzés. Még mindig nem az evés, hanem az, hogy tudok gondolkozni, nem fáj a mozgás, nem vagyok idegbeteg, ingerlékeny. Tudom, hogy nem lettem vékonyabb, de igyekszem a fejembe súlykolni azt, hogy lemozogtam, nem hízhatok. Rég nem ment a mozgás ennyire jól. Nem az éhség szólt belőlem egész nap, hanem csak én voltam, és az én mozdulataim, nem valami erőltetett szarság.
Az első szakasz, amit írtál, akár én is írhattam volna Neked. Pont illik rád is. Nagyon jók vagytok már!!
Akartam épp kérdezni, mióta tart ez nálad, látom, 15 éve, hát igen, az sok, de most már vége lesz, csak kitartás. Jártál pszichiáterhez, hány évig, most jársz?
Használt valamit?
52 kg, na az szép, de nem kell aggódnod, hogy hízol, legalábbis nem sokat, ennyi evés és mozgás mellett....
Még ezt is bőven megértem, hogy sem hízni sem fogyni nem akarsz. Komplikált nőszemély vagy, de hát én is....:))
Meg kellen próbálnod megszeretni az evést, biztos van néhány étel azért, amit szeretsz, egyél gyakran olyanokat, próbáld lassan, élvezve az ízeket, csak a kajára figyelni, hogy de jól esik, nem csak a kalóriáért, hanem az evés öröméért...naa! szépen teríts meg, még ha egyedül is eszel, ne olvass, tévézz közben,stb.
Jó, hát a BMI 22 fölött már tényleg sok, de azért neked jóval alatta van.
A gyerekkor: sokszor baj, ha a szülő az etetéssel fejezi ki a szeretetét, aztán dacból a gyerek meg direkt nem eszik, azzal bünteti a szülőt valamiért. Hát ilyesmi lehetett nálunk.
A szüleimnél a problémamegoldás a veszekedés, ordítás volt. :(( ezt láttam.
Ja, elfelejtettem válaszolni. Voltam persze orvosnál a gyomrommal.Először amikor abbahagytam a hányást, iszonyú fájdalmaim voltak. Akkor sokféle gyógyszert írtak,sokféle vizsgálaton mentem át,aztán végülis kiderül,hogy gyomorhurutom van. Nem tudtam megfelelően kezelni, nem tudtam,miket ehetek,mit nem. Azóta már okosabb lettem. A gyógyszerek nem használtak. Aztán újzerra bulímia.
Lényeg,hogy van most is gyógyszerem,csak nem szedem. Elfelejtem mindig bevenni. Néha nekiállok,csinálok egy kúrát.
Most egész jól viselkedik a gyomrom. Csakhát kimarta már a sok hányás-evés-nem evés , egyoldalú táplálkozás.
Látom,érzem a soraidban az akaraterőt, még akkor is,ha még bőven akadnak problémák nálad is az étkezés terén.De ahogy beszélsz és harcolsz, még lesz ebből eredmény.
Jól esik a bíztatás, annál kevésbé a leépítő jellegű hozzászólások.
Látom,hogy mindenki igyekszik,de nem egyszerű. Mindenkinek más jellegű a problémája,de próbáljuk egymást támogatni. Ez segít.
12 éves házasok leszünk.
Elestem ugyan két napja,de egyáltalán nem kell harcolnom mindennap a hányás ellen. Nem kísért. Akkor megtörtént,de sokkal jobbak a napjaim amióta nem hányok. Nem érzek igazán késztetést,csak múlkor bezizzentem. Lehet, még lesznek zizis napjaim,de nem adomf el, felállok és újra harcolok tovább. Most harcolom az újabb 40 napomat.
Igen, a 15 év bulímia után nem lehet egyből jó a gyomrom,csak meg kell tanulnom,hogyha nem tökéletesen működik,fáj,feszít, nem kell okvetlenül kihányni.Az csak ideig-óráig megoldás, aztán ha megtelik,újra problémás lesz. Inkább elszenvedem, próbálok olyan enni, gyógyteákat inni,mozogni.
Ja,ma kaptam egy kis erősítést. Ráálltam a mérlegre és 52 kiló voltam. Hát ez csodás. Rég volt ilyen. Most meg azon aggódom minden evés után,hogy ne hízzak,mert ez olyan jó.De enni kell.
"De még onnan is képes vagyok kivenni,hogy újra megrágjam és visszaköpöm."
Miért veszed ki? Kívánod, vagy miért?
Ne aggódj, szerintem akinek baja van az evéssel, az nem undorodik ilyesmiket olvasva. Főleg, akinek bulímis epizódjai vannak, az most mit fújjogjon...sokszor az öklöm letolom a torkomon...szóval a hányás után ezek a dolgok nem undik.
Normális embernek, tudom, mennyire kiborítóan gusztustalan a hányás is.
Timoka, orvosnak mondtad már a gyomor bajodat? Érdemes lenne...
Ahogy írja, tyúkanyó is..., helyre fog állni a gyomrod, de 15 év, az 15 év..., tarts ki!
Ha sikerül rászoknod a rendszeres evésre, a férjeddel is egyszerre fogtok megéhezni! Annyira össze lehet szinkronizálódni ebben is! Nem hiába találták ki a 'főétkezéseket' és a tízórait, uzsonnát. Én sem eszem mellette mindig, van, hogy csak iszom egy teát, vagy ilyesmi. Ehhez is hozzá kell szokni. Mióta vagytok házasok?
Abból miért lenne baj, ha mást eszel? Mi is mindig mást eszünk..., ezt megszoktuk. A párom imád enni, ha ugyanazt enném, amit Ő, gurulnék...Ők férfiak..., és nagyon fontos nekik a jóllakottság, különben idegbetegek lesznek. :)
Meg nem is értenek hozzá, nem is érdekli őket, de ez így van jól...Ők a Marsról...(:
Abban téved a férjed, hogy a zsíros, szaftos kaják nélkülözése miatt rossz a gyomrod!!! Azok pont hogy nagyon nehezen emészthetőek, még egy normális táplálkozású embernek is megfekszi a gyomrát. Könnyűeket egyél. Joghurt, gyümölcs...és mondom, szerintem a péksütinek is később kellene jönnie.
Tegnap rájöttem, hogy hiába érzem magam kövérnek, attól is félek, hogy fogyok. Ez már kész elmebaj. Nem vagyok szimpla anorexiás kiscsaj...
Nem tudok válaszolni arra, hogy mit szeretek enni..., enni sem szeretek egyenlőre..., csak a rosszullét megelőzése és a napi feladatok elvégzésének képessége miatt szoktam enni. Nekem ez nem élvezet, kín...
Hogy szerintem, amit a BMI normálnak mond, az nagyon kövér..., de tisztában vagyok azzal, hogy én látom ferdének itt a dolgokat:)))
Ismerős ez a "valamit végre én irányíthattam" dolog, és nem unalmas a rossz gyerekkor téma..., azt hiszem nem véletlenül rögződik belénk az, ahogyan viszonyulunk az étkezéshez, hiszen már az élet első pillanatában eldől, hogy tudunk szopni, vagy nem. Én végig éheztem már az újszülött napjaimat is, később sem bírta a gyomrom a tápszert, és a szüleimtől sem láthattam jó problémamegoldó képességet, ők is csak menekültek.
Na, örülök, jól van, ez a beszéd. Ugye hogy nem lett semmi bajod a kakaóscsigától, meg amit éjjel megettél? Ez ismerős különben, én is mikor ano-s voltam, és nem ettem egész nap, éjjel ettem, mert éhes voltam,ami még rosszabb. Azután fájt a hasam. Ezért egyél napközben rendesen. Hát persze hogy tudsz, különben nem tudnál balettezni.
Persze, hogy kellett az a lötty, értem én, de jobb a rendes kaja.
Timokában semmi rossz szándék nem volt, szerintem szüksége volt pozitív visszajelzésekre. Bátor volt, mert anorexiásoktól nem kaphatott túl sokat ebből..., viszont ami tanulságos volt, hogy más bombanőnek látja..., ezért a Te hsz-od is hasznos volt.
Nem volt jobb, hipoglycaemiás kómába estem volna enélkül valszeg. Pedig képes vagyok enni. Képes. Csak akaraterő kell hozzá. Ma okosabb leszek, igérem.
Szerintem meg egyáltalán nem volt káros a fényképed, sőt AmyLeeDr-é sem, most mi van abban? Megnéztük, két női alak, annyi. Jól tetted.
Köszönöm, hogy volt bátorságod leírni, hogyan eszel, egyáltalán nem botránkoztam meg. Pedig én nem így eszem, tehát nem hazabeszélek, csak nálad ez így alakult. Egyszer régen, mikor írogattam, - tudom, hülyeség - az jutott eszembe, persze megvalósíthatatlan, hogy nekünk össze kéne költöznünk kettőnknek fél évre, és akkor vigyáznánk a másikra, hogy eszik, szóval ellenőriznénk egymást, te engem, én téged, hátha rendbe jönnénk.
Persze tudom, hogy ez baromság, csak valami ilyesmi hátha használna.:))
Jó úton haladsz, és az sem baj, ha néha elbuksz (hánysz egyet). Mert nem az a baj, ha valaki elbukik, hanem ha utána nem áll föl. De ha fölállsz és továbbmész, nincs semmi baj. Ez csak egy esés volt.
Ne törődj a teltségérzéssel, próbáld érezni, hogy az normális. Hát gondold el, idegen anyagokat bepakolsz a testedbe. Teljesen normális, hogy egy darabig ott érzed a kaját. Próbálj lassan enni, jól megrágni, akkor könnyen lecsusszan és jó pépes lesz, nem fogod annyira érezni, 1-2 óra múlva már ez is elmúlik. Ne igyál hirtelen nagy adagokat, mert az is nagyon feszít, inkább keveset egyszerre.
Na, látod, máris milyen jól haladsz :) És egyszerre elég egy harcot megharcolni, ha majd azt megnyerted, jöhet a következő.